„Elhull a virág, eliramlik az élet .. „ meg vele együtt a haj is. Petőfi Sándorunknak ezzel bíz nem igen volt baja, mert mire eliramlott volna az élet, ő lelépett belőle és nem ágyban, pánák közt. Azzal viszont bizonyára neki is dolga volt, hogy a bajusz és hajzat rendbe legyen, még akár a forradalmi napokon is. Így kora férfiaival egyetembe ő is borbélyhoz járt és nyíratta, beretváltatta, és kenette- fente a szőrszálakat az arcán és a fején egyaránt. Volt is mit. Megjegyzem, hogy korunk világában is kezdi reneszánszát újra élni, a letűnt idők igazi szakmája, a borbély. Én, mint férfi stílussal foglalkozó ember, blogger és nagyképűen, még akár tanácsadó is (bár erről papírom nincs, ne is keressétek) azt vallom, hogy a hajzat és szakállszőrzet rendezettsége legalább annyira fontos, mint az, hogy mit vettünk fel aznap.

   Bár egyre többen vagyunk akiknek ez már hajdani ( érti haj -dani hahaha) probléma már, mert a bevezető sorokban írva, elhullott mint a virág, és beültetést azért mégse, viszont azt a maradékot, úgy őrizzük mint a szemünk fényét. Mert valahol a letűnt ifjúságunk szebbnél szebb pillanatai vannak benne, amikor május elsején a lobogót és gyári táblát tartava, a hajunkba kapott a tavaszi szél, ahogy harsogtuk, hogy éljen a megbonthatatlan egységbe forrt munkás paraszt barátság, majd a felvonulók kértékkel együtt bódultunk a sörvirsli langymeleg egyszerűségébe. Akkor még volt mibe markolni a szélnek, és az agresszív testneveléstanárnak.

  Az ábrándozások kora lejárt, de a haj maradt, így vagy úgy, és mellette még akár "szakállzatot" is növesztettünk, vagy mert úgy éreztük ettől karaktert kap az arcunk, vagy mert a zongorán maradt a borotva, azon a zongorán, ami a nagyi egykori rég eladott lakásában hagytunk. Ezzel viszont kezdeni kell valamit. Vágni, borotválni, nyírni stb. A modern kor embere megoldja ezt okosban, mert annyi a házi motoros extra pengéjű és arcod követő halkabbnál – halkabb kézi borotva, mint égen a csillag, tehát otthon a fürdőszoba magányában is megoldható a szakáll és még a haj elintézése is (egy életre!). Hogy aztán úgy nézzünk ki, mint Pistike, akinek a serblit húzva a fejére vágták körbe a frufruját.

  A férfiember nem fodrászhoz jár, hanem borbélyhoz. Nem megsértve ezzel a fodrászaim eddigi remek munkáját (Jóska, Marika, Kriszti, Paloma, Andi … elnézést szerettelek benneteket) de valahogy én is erre a borbély útra tévedtem, ahogy kopott el a hajam a fejem búbjáról. Mert mester kell ahhoz, hogy ebből hozza ki a legjobbat. Így engem is elragadtak a pengék, ollók, és különféle cérnákkal hadakozó hipszter kinézetű Ollókezű Edvárdok. Jelzem ez lehetne akár reklám is, de jócégérnek nem kell reklám, így bártan írom le, hogy én a Barbershop – Szépségszalonba járok a Podmaniczky utcába, ahol furcsa nyelven, de nagy tudással és szeretettel vesznek kezelésbe mindenkit.

  Tudjuk mi akik ide járunk, ez egyfajta férfi közösségi élet is, bár nem úgy, ahogy ezt a hölgyeknél látjuk, hogy lelkük és egyben fejük ápolója a mester. Mi itt inkább azt éljük meg, hogy relatíve rövid idő alatt, de mégsem gépiesen monoton vágják, nyírják és alkotják újra a fejed(formáját). Én kedvelem ez a Podmaniczky utcai nyüzsgést és a nyelvek keveredését, amikor tört magyarsággal mondja a szakma embere, hogy „uram egyre mosni hajad”. A villogó pengék, és a lobbanó lánggal fertőtlenítő mozdulatok, és a végén az újra értelmezett fejformák világa ez. Tényleg meg kell ezt élni, hogy aztán újra gyere, mert már nem úgy áll a séród, és szinte vágyod azt a rendezett külsőt megint.

   Vallom és kijelentem, nem szabadna csak vadon hagyni, ahogy isten megteremtette, torzon - bozran a hajat, és szakállt, mert ez is a hétköznapok eleganciája, úgy, mint a zakó, nyakkendő, ing és mellény egysége. Ha kedvet kaptál, te se légy rest és próbáld ki az az érzést, amit talán nagyapaink meséltek az egyszer volt, hol nem volt borbélyokról.

Barátsággal;

Tibor

   Privát üzenet érkezett a facebook oldalamra, ami nagyon hosszú mondatokat öltött egymásba, de a lényege röviden annyi volt, hogy mi a fenének csinálok magamból bohócot (itt durvább szavakat használt), azt gondolnám, hogy jól áll ennyi idősen a magamról képeket kitenni, és várni a lájkzuhatagot. Aztán eszembe jutott Galla Miklós és Laár András örőkbecsű A nő kövér című dalának pár ide hozott mondata is:

„Nézd meg ezt a nőt
Csinosnak mondható
A szeme tiszta kék
És a haja szép
A természete jó
Szerény és szelíd
És évek óta már
Csakis terád vár

A nő kövér! 
Kár, hogy a nő kövér!
Sajna ez a nő kövér!
Juj, a nő kövér!”

Na és persze a maga az extra nagy orr, Cyrano ezt így mondta volt;  „Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből...” „Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Hiszen szerinte, sem nem vagyok egy modell, sem jóképű, és ráadásul kis törpe, avagy, hogy a stílussal megragadott idézettet emeljem ide tőle; „Mire ugrálsz, te kis kertitörpe!”

  Nem azt mondom, hogy nem esett rosszul, de jól sem, mivel most kaptam a facebook átláthatósági kérdőíve miatt a Tibor Stílus Lapja oldalról adatokat, én lepődtem meg, hogy 2013 november 23.-a óta, bosszantom fel azokat, akik rátaláltak. Ebből a nem kevés időből, ha jól emlékszem négy évvel ezelőtt lett előszőr saját fotó elhelyezve, melyet abból az át nem gondolt hírtelen jött ötletből vált megvalósulás, hogy rám szóltak, sok az átvett kép, és az átlagos férfi nem olyan, mint azokon a beállított képeken látható. Így vagy te raksz ki magadról képeket, vagy úgy itt hagyunk mint a sicc!

  Nagyjából, ezzel meg is lehetne tömören és nem bő lére engedve válaszolni, a fenti üzenet küldőjének, hogy a piros orrú kertit törpe miért gondolja, hogy jobb ma egy-két kép róla is, mint a rengeteg modell és stílus fotó. Mert ugye példával kellene elöl járni, és talán megnyugtató lehetne, az sokak számára, hogy nem kell ahhoz 189 cm magas és fitnesztermekben megkínzott testűnek lenni, hogy bemutassuk mi fán terem az, amikor figyelünk az öltözködésedre. Az ábrázatomról nem is beszélve.  Nos abban azért van igazság, hogy ártani nem ártana nekem egy – egy komolyabb edzésterven végig menni, illetve a plasztika sem lenne már elengedhetetlen, feküdjek a kés alá, és állandó mosolyt faragjon rám is a román áldoki. Aztán amikor erre gondolok, midig győz a kényelem meg a reális félelem, sajnos. Lehetne emelgetni súlyokat, és rengeteg időt áldoznom arra, hogy izzadva szerezzem vissza a sohasem meglévő izmaimat, aztán mégsem.  Én ilyen merészen és pofátlan (ha ha ha pofátlan!!) mégis odateszem magam és adom az arcom a dolgokhoz. Mindezt azért, mert nem a magamutogatás és exhibicionizmus vezérel, (á, dehogy!) hanem úgy a maga valóságában is lehessen akár még követhető példa ez a rossz tartású, és alkatú manó, aki ebben a 47 éves bőrben tölti napjait.

  Szoktuk volt mondani, akinek ez nem tetszik és nem akarja látni, a net szabadsága ad rengeteg megoldást, hogy el tudja kerülni a borzalmat. Bannolás, leiratkozás, tiltás és a többi, és a többi. Sosem értettem, hogy akiket ez nem érdekel, mi a fenének kínozzák magukat, még akár azzal is, hogy üzenetben fogalmazzák meg, hogy miért nem akarják ezt látni? „NÓÓÓrmális!?”  Nekem sem fixa ideám, mondjuk a sokadik politikai odalakat nézni, és olvasni, vagy mondjuk a belső égésű extra bitszámú és nyolc magos processzor felturbózásának zárt csoportjába felvételt kérni úgy, hogy halvány lila ködöm sincs az ott leírtakról, de azért hozzá szólnék, és még üzennék is az adminnak is, hogy márpedig ezekről nekem van véleményem. Úgy vagyok ezzel, hogy üsse kavics, nem érdekel. Szabadabb szóval, bevettem már rég, a le@rom tablettát, nyugodtan lehet üzenni, írni és még akár posztok alá kommentelni, hogy ez már mennyire kínos, amit te ott csinálsz. Hej!

  Úgy gondolom, vannak hibák és persze semmi sem tökéletes, de igazolja az oldal egykori neve, ami annyi volt az induláskor, hogy: A férfi stílusa, ahogyan én látom.  Maradjunk meg annyiban, hogy maradok még itt bosszantó „kis semmiségként” pár évig, na persze ebben nagyfokú előzékenység van magammal szemben, hogy ezt még lehet csinálni hosszabb ideig, de adjam meg az esélyt háta mégis, és akkor remélem, ha egy férfit is sikerült stílusosabb és divatosabb megjelenésre vezetni, a munka nem volt hiábavaló. A többi meg nem is érdekes, mert a bejegyzések végén mindig így köszönök el;

barátsággal; Tibor

Ui: A barátság fontosabb bárminél, meg a lelki béke!

   Kínzó kérdés; hány pár lábbelijének kellene lennie egy igazi férfinak? Kínozza azt, akit ez a dolog valóban érdelek, ellenben sajnos inkább a lábgomba az, ami valóban szenvedést okoz azoknak, akiket ez a fontos dolog elkerül, minta a tavaszi nátha. Bár egyre többen vannak, akik lettek velem együtt „cipőfetisiszták”, persze a szó nem valódi, de átvitt értelmében. Nem nyalogatunk cipősarkokat …

   A cipő gondokat leginkább, úgy mint a ruházkodási kérdést általában, a pénz és annyak hiánya és/vagy a „spúrság” határozza meg. Vagyis nincs rá, vagy ha van, nem költünk, és ha meg van is meg nincs is pénz, a köztes „jó lesz ez így is” megoldás marad. „Tavaly sem volt ez még lyukas.”  Pedig nem annyira nagy probléma ez, és a kínálati oldalon még ha nem is vagyunk a pénzeső elöl esernyő alá bújók, találhatunk magunknak megfelelő árú, és stílusában is kellemes darabokat, csak nyitott szemmel kell járni – kelni. Ettől még nem jutottunk közelebb a címben feltett kérdés megválaszolásához, viszont ami késik, ugye múlik, így ne lépj tovább, jönnek a javaslatok.

   Tavaszi és nyári szettekhez, a megoldásaim a következő pontokban taglalom, mely segíthet abban, hogy mihez, mit és miért vegyél meg, és fel.  

  A, Öltöny és társai. Az öltöny amúgy egy feszes, inkább irodai meló mellé kötelezővé vált egyenruha. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem lehetne, eltérni itt is a megszokott oxford vagy derby típusú fűzős cipőktől, ami amúgy nem ellenségem, de valahogy megszokottan unalmas. Én úgy gondolom, ha már van egy, vagy két pár oxford, vagy derby, miért is ne lehetne mellé egy lazább, könnyedebb loafer is, és nem vétkezel, ha egy sneaker is befigyel a cipők közt. A loafer akár lehet penny, vagy tassel. Ne tessék irtózni a kis bojtoktól, mert már menő lett. A divatra éhes férfi, makkos cipővel álmodik.

   B, Lazább, de kérlek ne hívd „sportosan elegáns” megjelenés mellé szánt csukák. Itt már szabadabbak a kezeink, és szellemünk is szárnyalhat, nem köt annyira a zárt stílusvilág. A ruházkodásunk alapja a vászon chino nadrág, vagy a farmer, így ezek színvilága adhatja a felütést a cipőink stílusának. A chino nadrágok szár bősége, esetleges szűkítése, fontos szempont szintén a cipő kiválasztásához. Jöhetnek hozzájuk a sneakerek, vagy a még lazább vászon felsőrésszel ellátott belebújós mokaszinek. A farmer pedig kívánná a sport cipőket, de ne ez legyen az első döntés, mert én például nagyon kedvelem a fűzős derby, vagy oxford típusú barna, fekete bőrcipőket, ha ezt a nadrágot hordom. A casual style alapja ebben az esetben annyira adja magát, hogy valóban csak a fantázia szab határt, na és persze a már fent említett pénz(telenség).

   C, A rövid és térd feletti, szigorúan valóban szabadidős nacik cipői alatt pedig én ezeket értem. Mivel az ovis kort egy idő után elhagyjuk, és nem akarunk Pistikék lenni meglett korunkra, de mégsem szeretjük, ha egy kerti sütögetés, és vízparti party esetén ránk rohadjon a pantalló,  kell az a rövid térd feletti térdnadrág. Ezek mellé kiváló választás, - és itt jöhet a szemek kerekedése – a szandál vagy a saru. A szandál és a saru is, persze zokni nélkül és szigorúan csakis ehhez az outfithez. Akik viszont nem kedvelik itt sem a szabad lábujjak napoztatását, nyugodtan vehetnek fel zártabb mokaszin jellegű cipőket. Csak egyet ne; a flip-flop papucsot! Azt még itt se!!!!

  Akkor hány pár is kellene? Legalább két pár, az oxford vagy derby típusból, két pár szabadabb loafer, vagy seneaker és mokaszin tipegőből, és a két pár sportos lazább szandál, vagy bőrsarú.  Ne ess hanyatt, mert ehhez nem kell még bankot rabolnod, mert számos lehetőség adódik arra, hogy ezt a beruházást, ha apró léptékben is, viszont olcsón megszerezd. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy melyik cipőboltokat válassza ki az alapcuccok beszerzésére, de egy biztos, hogy nem lehet akadályokba ütközni, mert valóban széles és bőséges a kínálat. Én a stílustippekben megadtam hozzá pár inspiráló képet, a többi rajtad múlik. Hány pár, a jó pár!?  Megszámoltad? 

Barátsággal; 

Tibor 

   Tudom megannyi írás, poszt és fénykép került már fel az internet kanyargós útjaira, és ezer – meg ezer stílus blogger, tanácsadó leírta, de ettől függetlenül az alábbi „lények” támadnak és feltámadnak, ha a lenge szellő száll, és száz pacsirta dalra fakadt.

   1, „Azt én majd tudom, hogy kell az a rövid ujjú ing és kész!” Értem én, hogy marha nehéz ellenállni a kínálatnak, ami szinte ránk dől még a legnívósabb üzletek polcairól is, és hiába magyarázzuk minden tavasszal, hogy ne tedd mert igénytelen, mégis ott lappang egész télen a tett, hogy végre megmutassa a világnak a zakó alól kivillanó szőrös alkarját a „férfi”. Indokok; szellős, lenge, és kényelmes. Ki tud ezekkel az érvekkel ellenszegülni?! Ne tedd! Mert igénytelen és semmivel sem szellősebb, mint a rendes hosszú ujjú, aminek az ujját fel lehet adott esetbe gyűrni, ha kell.

2, „Hellóha, én egy lépést nem teszek melegben zárt cipőben sehová!” Több nap, mint kolbász, és még több „szandi”, mint férfi. A fénylő és pompás tavaszi melegedő napok úgy hozzák elő a szandálokat a gardrób mélyéről, mint a legyeket a füstölgő pihe – puha tehénlepény. Indokok; szellős, kényelmes, leszarom mit mondanak róla, az én lában nem rohad bele majd a zárt cipőbe. Ne tedd! Mert, nem igaz, hogy egészséges, ugyanis nem az, kérdezz utána bőrgyógyászoknál, igénytelen főleg a városi forgatagban, mert nem a strandon vagy. Zoknival sem, erre már nem írok semmit, mert tudjuk és unjuk is. (A poszt alatt kiadható az összes düh!)

  3, „Izomtrikóban én vagyok az utca királya, hol a bicepsz, itt a bicepsz, érted öcccsém!” Nehéz megmagyarázni, de a rövid ujjú ing mentén indult el a mozgalom, hogy tömegközlekedés és egyéb közösségi szűk tereiben megjelentek az "hónaljkutya" villantó izomtrikós alakok. Indokok; mert megtehetem, anya szereti, ha látszik a szépen kidolgozott karom, meleg van és kész, én soha nem izzadok és nem vagyok büdös, ha meg igén akkor meg mi van. Ne tedd! Mert, ennél csak egy dolog borzalmasabb még ha valóban kidolgozott izmaid vannak az, hogyha nincsenek és mégis így közlekedsz. Igénytelenség felső foka az izomtrikót felvenni napközbeni városi öltözködéshez. Hidd el, nem a levegőbe beszélek, mert nem kapok azt, ha mellém állsz a villamoson.  

   4, „Térdnacimban látszik a kidolgozott bokám, mit dumálsz te nekem, hogy ez gáz?!” Talán két éve láttam a tévét bámulva, és nem hittem el, hogy nem káprázik a szemem, de egy politikusunk aktuális sajtótájékoztatójára hasonlóan pazar térdnaciban futott be. Az a fajta nadrág, ami térd alatt szűkített, hogy a vádli még jobban kiemelten látható legyen, és hozzá a párja, a kis kivillanó titokzokninak sem nevezhető; futócipőkhöz gyártott sportzokni és a sneaker. Mi van!!!!??? Ült ki az arcomra a nagy Ó betű. Ez a nadrágtípus mára szinte elfogadott, hogy a kikelettel és a napfényes órák számának növekedésével korra tekintet nélkül, de leginkább „Tricepsz Ottó” nevűek egyenruhája legyen. Indokok; mert milyen kidolgozott az én vádlim, melegem lenne a hosszú gatyában, nyár van és kész, trendi. Ne tedd! Mert, nem vagyunk mi ovis kisfiúk, hogy térdnaciban menjünk az utcára. A nadrág az az, ami leér a cipődig, és ezt hordjuk hétköznapokon a városban. Szerintem több indok nem is kellene, de ha igen kérdezd meg, -  de ne a haverjaidat - , akik ugyan így járnak, hogy ez menyire gáz.

   Lehetne még fokozni, csak egy séta kell akár Budapest belvárosában, hogy láthassuk mennyire sokszínű az öltözködési kultúra, ha lekerül a kabát és a bunda. Nem lenne baj, mert valóban nem az a cél, hogy egyformák legyünk, de az sem, hogy hülyeségeket követve legyünk a kényelem oltárán beáldozott igénytelenek. Az utca sem kell, hogy színtelen és egyhangú legyen, de a fenti stílusok nem oda valók. A strand, vagy egy – egy nyaralás alkalmával, de ott is csak azokon a helyeken, ahova ez illik, mert azért csodás látvány az is, amikor öltönyökből kiszabadult és hónapokon át „rendes ruhát” viselő meglett férfiemberek azt gondolják, ha már nyaralás, hát le minden ruhát és így róják a kiválasztott üdülőhelyek tömött városait. Figyeljünk oda magunkra, és mások vizuális élményét se romboljuk. Én sem teszem ezt veled!

Barátsággal;

Tibor

   Amikor az első díszzsebkendőm megvettem, és beraktam a helyére, nagyon figyeltem, hogy skizofrén mód, kik figyelnek. Sokan voltak, sajnos. Még ma is sokan vannak, de már legalább nem néznek meg, mint egykor, hogy - „Ne már ki ez a majom?”. Megszokott lett, és egyre többen hordják velem együtt, sőt keresik azokat a helyeket, ahol jó minőségű valóban selyemből készül ez a kis kiegészítő. Ma egy ilyen igényes webshopot mutatok be nektek, de szerintem már többen vagytok, akik akár már vettek is ott egy – két dolgot, igy az már nem is ismeretlen terep.

  A trendhim.hu számomra akkor jött a képbe, amikor ehhez a facebook oldalhoz csatlakozó blogot elindítottam az útjára, mert érdekelt, hogy nagyobb választékban - szín, forma -  hol lehet hozzájutni férfidivat kiegészítőkhöz. Nyakkendő, mandzsetta gomb, övek, vagy akár egy jobb és divatosabb mintázatú sapka. Láss csodát, beleakadtam egy magyar nyelvű, de nyugati minőségű (akkor ez még nagyin is számított) webshopba, ahol ez egyben ott volt. (Nekem akkor kicsit fura volt, hogy nyakkendőt rögzítő csipesz mekkora sztár volt náluk, holott épp akkor űzte el idehaza az outfitből a társadalom ezt a fura "bigyuszt". )

​

   A webshopra a magas minőség volt jellemző, és ezt a mai napig tartják, és nem tréfálnak. Az idei évi sláger náluk a luxus kivitelezéssel és valóban kézzel készített selyem nyakkendők, és a hozzá illő, de színekben változatos zsebkendők Boho márka néven. A nyakkendő, és zsebkendő mellett nyaksál is megtalálható ezene a néven. A 100% selyem garantálja, hogy tényleg egyedi érzést és stílust kölcsönözz magadnak. Piszok szerencsém volt, hogy mázlistaként birtokosa lehetek egy nyakkendőnek, és díszzsebkendőnek ebből a kollekcióból, és mivel én ragaszkodom a nyakba tekert stílushoz, nem szégyellem viselni is.

   A másik nagy kínom, és hiátusom a sapkák területén jelentkezett, amikor idehaza akartam gyorsan, de jó áron, és naná színben érdekes flat cap -et beszerezni. És láss csodát, a Terndhim ebben is partnerem lett. Az olasz handmade, Fawler márkájú, Fido nevű bélelt, és minőségi sapkák ott vannak a webshop polcán. Nem azt mondom, hogy nem lenne árban alacsonyabb máshol, de ezt a minőséget csak itt kapod meg. Napi szinten hordom, viselem és hazudnék, ha panaszkodni kellene rá. Kora tavasszal és késő ősszel kiváló, és divatos megoldás főleg, hogy most megint trendi lett.

  A Fawler nem csak flat capban van otthon, de a fedora stílus is ott van a kínálatban. Őszi – téli vastagabb, és a tavasz – nyári szellősebb anyagokból és színekben. Sokan vagyunk, akik ódzkodnak a kalapoktól mert ódivatúnak tartják, pedig karaktert ad, és egyedi stílust kölcsönözhet, ha esetleg kicsit unalmasabb a szerkód. Persze ehhez a fejforma és egyéb kritériumoknak is teljesülnie kell, de ne aggódj, mert meg fogod találni a magadhoz illőt, vagy a fejed alakíthatod át. (Van erre is megoldás, de ez ne itt keresd!)

   Lényeg, ha egyszer a Trendhim oldalára tévedsz, szerintem nehéz lesz olyan dolgot taláni, amit nem rendelnél meg. Nehézzé teszi a dötésed, hogy nagy a választék, és szinte végtelen számú a lehetőség, a kiegészítőket keresel. A rendelés pedig hazai futárszolgálattal, és garanciák mellett teljesül, így még ha esetleg mégsem tetszik, vagy nem a méretedet kaptad, visszaküldhető. A képek bizonyítják, hogy én nem csalódtam bennük most sem, így bátran tudom javasolni.

Barátsággal; 

Tibor 

                                                                Majdnem ugyan olyan, vagy mégsem? 

    A "turis-buli"  azért is tetszett, mert korunk férfi hősei, inkább megvesznek haszontalan, rossz minőségű, de márkásának mondott fast fashion ruhákat, még akkor is, ha tudják, át lesznek vágva, minthogy azt a "szégyent" érezzék, amit egy jó "turkálás" nyújthat. Kedves barátaim, nem szúrt meg a nap, nem fagyott le az agyam, nem ittam több rövidet a kelleténél, és nem szedek semmiféle tudatmódosító szert, de amondó vagyok, nem szégyen a turkálás, sőt néha aranyat is lel, aki nekiveselkedik. - Jut eszembe, egykor Rómában aranyat leltem, csak ki kellett menni a városszéli piacra, ahol a "tökmagszotyikitömöttmókus" mellet, ingek, és nyakkendők ezrei vártak rám, fillérekért. - Mit gondolok én a turkálásról, mint férfi stílus blogger, most öt tételben fejtem ki.

    1, A turkálás alapja, hogy tudd, nem minden arany, ami fénylik. Sokan vagyunk és még többen, akik "szekondhend" mód vásárlunk, de nem nyomnánk egy szelfit, hogy épp ott leltünk rá álmaink ingére, pólójára, vagy épp zakójára. Pedig de. Szégyen ide, szégyen oda, de tényleg vannak helyek, ahol remek darabok hevernek parlagon, mert mi férfiak, nem adjuk alább és tartva a büszkeségünk, messze kerüljük el ezeket az üzleteket. Viszont csak egyszer szabadulj be valamelyik barátnővel, feleséggel és csodákat fogsz látni, nem csak azért mert tépik ki egymás kezéből a bála bontás utáni legjobb darabokat a hölgyek, de még te is látnád, hogy repül a levegőben egy - egy extra márkás cucc. Viszont ami a lényeg, hogy nem minden az, aminek látszik. Itt is megvan az, ami minden más hasonló helyen, hogy a vágyott ruha nem az, aminek mutatta magát. Figyelj tehát arra, ha turkálásra adtad a fejed, hogy jól nézd meg mi az, amit potom pénzért adnak.

                                                  Ha elolvastad, már nyertél! Tudod mi a méreted.

2, A méret a lényeg. Fontos szabály, hogy a turkálóban összekapkodott szettek legtöbbje, vagy túl nagy, vagy épp túl kicsi méretben. Mivel az átlag és nagyobb számban fogyó darabok, már az első pillanatban elvándorolnak valahova egészen máshova... hogy aztán új életre kelve, más áron, de más minőségben jelenjenek meg. (Ha érted mire gondolok? ) A méreteid ismeret itt talán a legfontosabb, mert nem az ingek, dzsekik, zakók, más - más országokból zuhantak a bálába. Lesz, ami számmal, lesz, ami betűvel, adja meg az irányt. Tudd, hogy a külhoni mérettábla szerint te milyen "szabású" vagy. A nyertes pozícióban az startol, aki vágja ezeket. 

   3, Nem használt ruha! Tévedés, ezek a ruhák legtöbb esetben egyszer sem voltak senkin, csupán a divat szakma túltermelésének, és hibás anyagkezelésnek következtében kerülnek a zsákba. A penetráns illat, ami árad ezekből a darabokból azért van, mert a bálába kerülés előtt, után fertőtlenítik őket, mert lehet épp Banglades, vagy India, "gyártósorairól" estek a selejt kupacba. Az, amit már viseltek, az nem itt, hanem legtöbb esetben az internetes "másodkézből" működő piactéren lesz fellelhető. (Itt nagyobb eséllyel lehet kapni extrán márkás ruhákat, alacsony áron.) A bálás boltokra inkább három - négy név visszatérő jelenléte a meghatározó.

   4, A nem baj, ha "turkálós", de legyen stílusos. A hipszterek többsége szereti ezt a fajta outfit összeállítást, mert az biztos, hogy máson nem látják viszont a darabokat. Ebben az előnyben te is részesülhetsz, mert az már biztos, hogy az, amit itt találsz nem lesz máshol. Ellenben arra is ügyelni kell, hogy tartsuk be azt a szabályt, hogy nem csak azért turkálunk, mert kevesebb pénzt szeretnénk kiadni, és közben alább is adjuk, mert jó lesz ez is, közben meg egyre furábban néznek a barátaink ránk. A lényeg pont az, hogy itt is tartsuk a tőlünk megszokott szintet.

    5, Mit vegyél, és mit, ne! Ide tartozik és talán a legfontosabb, hogy legtöbb esetben én zakót, öltönyt, kabátot, dzsekit, nem ajánlanék senkinek, aki erre a kalandra adja a fejét, ismeretlen vizeken találja magát és könnyen elveszthet. Viszont inget, farmert, pólót, sőt mi több akár nyakkendőt is be lehet szerezni nagyon kellemes és reális áron, sőt mi több viselhető minőségben. Az ötödik pont befejező része, hogy ne feledd, de ezt kár is lenne leírnom, mindent alaposan moss ki, tisztíttass, mert ezek a darabok valóban megjárták a ruhák poklát, bennük rejlik ezer és ezer kilométer. Ők korunk "szövetbevándorlói".

                                                                         Bizz benne, ő már csak tudja. 

Tudom, most megint nem leszek túl népszerű a "stílus guruk" előtt, hogy ennyire lementem a pokol kapujához, és merem ajánlani azt a tabut, amit más nem, tenne meg. Nekik üzennék egy valódi divat ikon mondatával; Nickelson Wooster : "Szeretem keverni az olcsóbb és drágább árfekvésű, a laza és komoly darabokat." Neki talán hihetnek, ha nekem már nem is.

Barátsággal : Tibor 

    Gyakran szoktam kritizálni a celebek, és egyéb közösségi szereplők öltözködését főleg, ha azt stylest- ek, vagy stílus tanácsadók tervezik, és koreografálják meg. Nem azért, mert nagyon kényes lennék, mert azok, akik ismerik azt a „munkásságot” amit itt a blogon és a különböző közösségi felületeken teszek, nem annyira pikért a szabályos stílus betartása esetén, vagyis jöhet a csíkosra, kockás vagy piros és kanári sárga, ha az még elfogadható és nem bántja a szemet. Ellenben nem tudok szó nélkül elmenni amellett, ami naponta jön szembe velem az utcán plakát formájában, illetve már mozgóképen a villogó képernyőn, mert ez lesz a követnedő példa és rossz szokások terjedése. 

   Tudom most Kasza Tibi rajongók százezres tömegét szakítom nyakamba, de megéri mert beszélnünk kell erről a dologról, amit nagy valószínűséggel inkább rá adtak, de az is benne van, hogy ő vállalta is. Ez pedig a „prémet” szabadon kivillantó és extrán feminin „V” kivágású mélyen dekoltált póló zakóhoz és farmerhez. Ez van a plakáton, ami Kasza megújított műsorát hirdeti. A photoshop még arra is ügyelt, hogy a mellkason kikandikáló pár szőrszál, még jobban látszódjon a „V” kivágás mélysége miatt.

   Nem a "prémmel" van a bajom, mert már Sir Austin Powers után tudjuk, hogy a férfierő a „monyóban” van, ami ugye a mellkason található dúsan burjánzva. Ellenben bajom van a „V”- kivágással, és nem baj ha az szőrös vagy szőrtelen mellkast takar, mert egy bizonyos kor után és közt, válik vállalhatatlanná. Ebben Tibor druszám már jócskán benne jár, sőt mi több vendége a törtmagyaros francia Cooky is, hiszen valamilyen fertőzés okozta probléma miatt, ő is ezt a trendi pólót vette fel abban az előzetesben, mit minap láttam a műsorból. Nála is inkább a kor okozta a stílus problémát, hogy – „Jajj már minek ez a póló, nem vagyunk már tinik!”.

  Most komolyan ez annyira snassz, hogy az már nekem kellemetlen! Nem kell celebnek vagy hírességnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogy ez a mély kivágású „V” alak, olyan mellkason áll igazán jól, vagyis azon is odafigyeléssel, akik nem töltötték be a harmincat, és vagy már elmúltak tizenévesek. A harminc feletti férfiak esetén és tisztelet a kivételnek, ami meg erősíti a szabályt ez, nagyon, de nagyon igénytelen. Amikor vad csatákat vívunk a zokninélküliség és a nadrághossz kérdésében, ez a téma meg elcsúszik, elsikkad mintegy izomtrikó a pocakon. Én alapból kedvelem a lazább megjelenést, mert az öltönyös, és feszes stílus egyre jobban megy a levesbe; minap olvastam, hogy már az egyik legnagyobb befektetési ház sem teszi kötelezővé a munkahelyen az öltönyt, viszont nem kellen a lopott póni másik oldalára esni, hogy mindent és mindenki felvehet büntetlenül. A póló egy laza dolog, ami nem baj, ha bejön kopogtatva a stílus jegyek mellé, inkább azzal, hogy mikor és ki veheti azt fel, a kor és az idő elmúlásával válik nevetségessé, ha azt az, aki magára ölti nem veszi észre, hogy ciki.  Így alakul ki a „csöcspólós” apucitestű férfi, vagy a mélyen dekoltált „V” kivágású celebek hada elfogadottá, és követendő példává. Ez pedig gáz, nem jó, sőt rossz!

   Kérlek benneteket, hogy most ne kezdjetek abba, hogy de ki vagy te, aki most téped itt a szád azokhoz képest, akik ezt felvették magukra, vagy ki vagy te, hogy megmondd ezt annak, aki ezt rájuk adta, mert neki ez a szakmája, neked meg csak a szád nagy! Meg azt, hogy ilyen testtel, és alkattal amivel te rendelkezel, én is „irigy” lennék rájuk! Lássuk be és legyünk őszinték magunkkal, hogy mi is kellemetlennek érezzük, ha ez a látvány fogad bennünket, és ehhez nem kell már csak a televíziót bekapcsolni. Ott van az utca, és a tavasziasodó kiülős szórakozóhelyek tömkelege. Feszít a férfi test, extra skinny fit naciban, felül köldökig „V” -ben kivágott pólóban, és bicepszben hasadó pamutzakóval. Ugye érzed a látvány valóságát? Jelzem, és utoljára írom le, nincs bajom a pólóval, és általában a hozzá felvett zakóval, ha azt a viselője valóban viselni tudja, és megvan hozzá minden testi, és alkati adottsága na és vállalható életkora. Ellenben, amit látok az valóban „V mint Vendetta”!

Barátsággal; 

Tibor 

  A farmer, ami állandó és örök téma lesz a férfidivat világában. A farmer, ami örök probléma lesz a férfiak stílusában. Ez a két mondta nem mond ellent egymásnak, mert a divat és stílus kéz a kézben kellen, hogy járjon, mint az is, hogy a farmer nem szabad, hogy csakis egy hétköznapi ruhadarab legyen a hímek gardróbjában.

  Miért írom ezeket a sorokat? Logikus és agyoncsépelt gondolatok a kék színű „tehénpásztor” ruházatról, hogy az egy valóban csakis hétköznapra való viselet, amikor leugrassz tejért a közeli tehenészetbe, megfejni a Riskát. Aztán meg mégsem, mert megint jöttek az olaszok, Giorgo Armaniról nem is beszélve, akik úgy gondolták, hogy „haver te meg vagy bolondulva, hogy azt hiszed a farmeredről, hogy az csak egy sarokkal letaposni való nadrág unalom, és a hippik szerkója.”  Akkor és ott a sprezzatura jegyében megújult a farmer, és lépett egy szintet oda, ahova való.

  Jó mondhatjuk erre, hogy a farmer az „farmer” és nem lesz belőle „bespoke öltöny”, minthogy a lefőzött lekvárból, kerítésszaggató pálinka. Azt gondlom, hogy igaza is van, meg nem is annak, aki ezt gondolja. A farmer az a ruhadarab, ami talán az első olyan dolog lesz a ruhás szekrényben, amit egy még kiforratlan ízléssel rendelkező pasi megkap tinédzser korában a szüleitől, mert a többi srác is ezt hordja. Akkor viszont nem lenne divat és stílus szempontjából logikus, hogy az a bizonyos első divat ruhadarab, legyen olyan amire élete során úgy emlékszik, hogy egy lépcsőfok volt a szofisztikált öltözködés belépő szintjén. Naná hogy az lenne, és miért is ne lehetne a slamposság elkerülése érdekében a farmer is egy igazi stíl darab.

   Ebbe a fennkölt eszmefuttatásba hasít bele, mint egy nyíl a repedező fakéregbe, az olaszok egyik kedvenc farmermárkája, a Sartoria Tramarossa. A cég 1967 óta gondolta úgy, hogy máshogy tekint a farmerekre és a férfiak ruházkodásának alappillérére. Ugyanis a minőséget tették a mennyiség elé, és a családi manufaktúra, követve a trendet magasabb polcra emelte fel a kék vászonnadrágokat. Nemhiába az egyik vezető farmermárka immáron negyven éve és nem csak a spagetti hazájában, ahol aztán igazán tudják mi fán terem a stílusos öltözködés. Az anyagválasztás a minőségi koptatás, mosás és varrás után lesz olyan ez a farmer, hogyha egyszer felvette az elsőt életében – lásd e sorok íróját is, aki meglett férfikorára és számos más farmer márka elkoptatása után lett tulajdonosa ez első ilyen nacijának – nem tud mást viselni ezek után. Persze mondhatjuk lefitymálva, hogy „Te bakker ez csak egy farmer”, és ráadásul nem is „occsó”, aztán ha mégis felvettük, és eltöltöttünk benne pár dolgos napot, jön az az érzés; "hogyafenébenemvoltezmegmégnekem!"

    Tudom nehéz úgy elfogadni tőlem a fenti sorokat, hogy közben arra gondoltok, mennyit fizetett a cég azért, hogy ezt leírjam róla. Akik erre gondolnak, azoknak üzenném, a Sartoria Tramarossa nem szorul arra, hogy holmi Tibor orrbaszájba nyomja a dicséret gombot, mert nálam nagyobb emberek, a tepsi szájú Mick Jaggertől a szomorú arcú Lou Reedig, vagy a színészkirály Jack Nicholson is ezt a farost választotta, és hirdette fennen, hogy amig a rock and roll létezik, ők ebben hasítanak, bár ez már szegény Ferddie Mercurynak már nehezen menne, de én hiszem, hogy ott a rock mennyei palotájába is ezt ajánlja Szent Péternek is.

  Gondlom beszédesebbek a képek és az általuk nyújtott inspirációk, hogy ez a farmer AZ A FARMER, ami lehet akár a hétköznapi elegancia kiegészítő kelléke, de akár egy casual outfit része, ami egy hétvégi kiruccanáshoz vettünk magunkra, hogy még jobban teljen a nap. Azért abban egyet kell, hogy értsenek még a fanyalgók is, hogyha valóban mívesen kidolgozott és mondhatni a test vonalát követő nadrágot akarunk, nem nyúlunk mellé ezzel a márkával. Ne csak nézd, szerezz be magadnak egy – egy darabot, és valóban nem lesz többé kérdés, miért írtam ezt a rengeteg dicséretet, mellette pedig tudhatod, hogy nem szoktam beállni, és arcomat adni olyan dolgok mellé, amit nem vennék fel én is jóérzéssel és stílussal.

Barátsággal; 

Tibor 

Szakmai partner : Tramarossa Hungary 

  Sokszor tűnődőm el azon, hogy mennyire kevés kellene ahhoz, hogy a hétköznapok forgatagába is belevigyünk egy kis eleganciát. Nem kell feltétlen valami eszement feszes stílusra gondolni, csupán engedni a kísértésnek, hogy olyan elemeket csempésszünk az outfitünkbe, ami máshonan jön.

Ilyen például a mellény és a farmer kombinációja, amivel máris úgy tűnik, hogy feszes a tempó a szettben, de lazításnak ott a farmer hozzá. Én kedvelem, bár elengedhető, nem kötelező a nyakkendő is ezekben az összeállításokban.

   Használható kis elem, a kiegészítők sorában a díszzsepi is, mert feldobja az amúgy unalmasan szürke zakót is. Tudom sokan nem tartják ezt fontosnak, de máris egyedibb a megjelenés. Ez olyan, mint egy bécsi szelet a tálon hasábbal, de még ott van a kis ehető dísztés mellé, nem lett több mint rántotthusi, de valahogy jobban csúszik.

  A harcok harca a zokni, hogy kell e, vagy csak titokban legyen a lábunkon, vagy ha van mennyire legyen feltűnő mintázatú. Én azt vallom, ha van rajtam, legyen egy kicsit bolondos, elvégre tavasz van és miért ne lehetne vidámabb az a zokni. Neuralgikus pont, a nadrághossz kérdése, de én azt gondolom itt is, nem szigorú mód, hogy legyen inkább rövidebb, mint trottyosan „nagypapás”. Bár téphetjük a szánakt, és beszélhetünk még sokat erről, úgyis lesz legalább két korosztály, akik nagyban tesznek majd erre. Az első a velem egykorú már – már röghöz kötött, akiknek egykor megmutatták, hogy meddig érhet a naci hossza és ezen nem változtat, és a másik az egészen fiatalok, akiknek meg mi nem mondhatjuk már meg, hogy mi milyen legyen, mert úgyis tudják onnan, hogy tekerik az instát, és látják a trendet. Justin, meg a többi mutatja az utat!

   Végül, a színek variálhatósága és a hozzá adható kis kellékek, sapka, karkötő is dobhat azon az uncsi átlagos tavaszi napon, amikor elindulsz és rohansz egy megbeszélésről, a másikra. Pont ezért nem baj, ha csavarsz egyet a megjelenéseden, nem is kell hozzá "tutti stíl guru, kapitány", hogy megmutassa ezt, mert már csípőből jön tüzelve jön nálad is. Ha meg nem, itt vagyok én neked! 

Barátsággal; 

Tibor 

    Mindig imádtam a divat heteken, és fashion show-kon hangosan bekiabáló, - „Ó de trendi! Mekkora művészezmár ! - "rajongókat" átverő hadműveleteket. Egyrészről mert, bakker miért kell megdögleni attól, ha egy modell  wc- ülőkét vesz a hátára és azzal vonul fel a kifutóra, vagy épp teljes színvakságban szenvedő "tervezők"- „Jajj istenem, oda vagyok ezrt a kreációiért!” - szövegek elhangzása mellett láthatunk olyan outfiteket, amiket kb. Dezső, a szobafestő - mázoló ecsetének kimosásakor keletkező színorgia hoz létre a hígítós vödrében.

   Nem kell ezért messzire utazni, mert hazánkban is esnek hasra hasonló kreációkban megjelenő "stílus diktátoroktól", és mondják ki rájuk, hogy mi nem értjük őket, mert hiszen Ők  zsenik, és különben is, ez a haute couture. Egyszóval a legjobb fricska az, amikor jó nagy bolondot csinálnak belőlük mint, ahogy az minap megtörtént Londonban is, az Fashion Week forgatagában feltűnő Maximilian Bucharest néven futó "álmodellel" is. Villogtak a fényképezőgépek, és tolongtak, hogy egy – egy közös szelfi készüljön a mega – giga új csodamodellel.

   Három angol srác találta ki, hogy mindenféle ócska, és igénytelen filléres vacakból kreál az általuk elnevezett ál "hírességnek" szetteket, és bedobja őt a nagy hepaj közepébe. A fotósok zabálták, a trenderek, fashionista rajongók ették minden mozdulatát, és már - már új csillagként jelent meg Maximillian Bucharest a divat és stílus egén ragyogva. Minekutána a nagy hacacáré lezajlott, a fiúk feltolták a YouTube-ra, hogy tessék csak röhögni, mert mi kreáltuk a „ti sztárotokat”, és tettünk benneteket lóvá. A sok „pozőrön” pedig lehet harsányan röhögni, hogy milyen egyszerű blődlivel le lehet a "művészetüket" járatni. A téma valóban nem idegen tőlünk sem mert, ha csak a hazai terepen nézek körbe, sajnos hasonló csellel "Csellárokkal", "Márkkokkal" találom szembe magam, pedig ők nem is átverésként, de művészetként vannak "jelen" a hazai divatszakmában. Mi pedig földi halandók; legyünk tisztában azzal, hogy nem értünk még fel abba a magaslatba, ahol ők találhatók.

   Nos jól jönne egy Maximillian Bucharest nekünk is, hogy észhez térjünk egy kicsit a "nagy ámulatból". Lenne is rá alkalom sőt szerintem igény is. Csak azt nem tudom, van e idehaza legalább három hasonlóan tökös srác, akik behúzná őket a stílerség susnyásába. Bár ilyen esetben kapkom meg, hogy én nem értek ehhez, mert ami a kifutón van, csak bemutatóra készül, és semmi köze a valós, hétköznapi divathoz. Viszont akkor, egyet nem értek, mire ez a nagy felhajtás?! Nyugalom, ettől még az igényes és valóban hordható és szép dolgokat én sem vetem meg. Hajrá divattervezők! 

Barátsággal;

Tibor