Privát üzenet érkezett a facebook oldalamra, ami nagyon hosszú mondatokat öltött egymásba, de a lényege röviden annyi volt, hogy mi a fenének csinálok magamból bohócot (itt durvább szavakat használt), azt gondolnám, hogy jól áll ennyi idősen a magamról képeket kitenni, és várni a lájkzuhatagot. Aztán eszembe jutott Galla Miklós és Laár András örőkbecsű A nő kövér című dalának pár ide hozott mondata is:

„Nézd meg ezt a nőt
Csinosnak mondható
A szeme tiszta kék
És a haja szép
A természete jó
Szerény és szelíd
És évek óta már
Csakis terád vár

A nő kövér! 
Kár, hogy a nő kövér!
Sajna ez a nő kövér!
Juj, a nő kövér!”

Na és persze a maga az extra nagy orr, Cyrano ezt így mondta volt;  „Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből...” „Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Hiszen szerinte, sem nem vagyok egy modell, sem jóképű, és ráadásul kis törpe, avagy, hogy a stílussal megragadott idézettet emeljem ide tőle; „Mire ugrálsz, te kis kertitörpe!”

  Nem azt mondom, hogy nem esett rosszul, de jól sem, mivel most kaptam a facebook átláthatósági kérdőíve miatt a Tibor Stílus Lapja oldalról adatokat, én lepődtem meg, hogy 2013 november 23.-a óta, bosszantom fel azokat, akik rátaláltak. Ebből a nem kevés időből, ha jól emlékszem négy évvel ezelőtt lett előszőr saját fotó elhelyezve, melyet abból az át nem gondolt hírtelen jött ötletből vált megvalósulás, hogy rám szóltak, sok az átvett kép, és az átlagos férfi nem olyan, mint azokon a beállított képeken látható. Így vagy te raksz ki magadról képeket, vagy úgy itt hagyunk mint a sicc!

  Nagyjából, ezzel meg is lehetne tömören és nem bő lére engedve válaszolni, a fenti üzenet küldőjének, hogy a piros orrú kertit törpe miért gondolja, hogy jobb ma egy-két kép róla is, mint a rengeteg modell és stílus fotó. Mert ugye példával kellene elöl járni, és talán megnyugtató lehetne, az sokak számára, hogy nem kell ahhoz 189 cm magas és fitnesztermekben megkínzott testűnek lenni, hogy bemutassuk mi fán terem az, amikor figyelünk az öltözködésedre. Az ábrázatomról nem is beszélve.  Nos abban azért van igazság, hogy ártani nem ártana nekem egy – egy komolyabb edzésterven végig menni, illetve a plasztika sem lenne már elengedhetetlen, feküdjek a kés alá, és állandó mosolyt faragjon rám is a román áldoki. Aztán amikor erre gondolok, midig győz a kényelem meg a reális félelem, sajnos. Lehetne emelgetni súlyokat, és rengeteg időt áldoznom arra, hogy izzadva szerezzem vissza a sohasem meglévő izmaimat, aztán mégsem.  Én ilyen merészen és pofátlan (ha ha ha pofátlan!!) mégis odateszem magam és adom az arcom a dolgokhoz. Mindezt azért, mert nem a magamutogatás és exhibicionizmus vezérel, (á, dehogy!) hanem úgy a maga valóságában is lehessen akár még követhető példa ez a rossz tartású, és alkatú manó, aki ebben a 47 éves bőrben tölti napjait.

  Szoktuk volt mondani, akinek ez nem tetszik és nem akarja látni, a net szabadsága ad rengeteg megoldást, hogy el tudja kerülni a borzalmat. Bannolás, leiratkozás, tiltás és a többi, és a többi. Sosem értettem, hogy akiket ez nem érdekel, mi a fenének kínozzák magukat, még akár azzal is, hogy üzenetben fogalmazzák meg, hogy miért nem akarják ezt látni? „NÓÓÓrmális!?”  Nekem sem fixa ideám, mondjuk a sokadik politikai odalakat nézni, és olvasni, vagy mondjuk a belső égésű extra bitszámú és nyolc magos processzor felturbózásának zárt csoportjába felvételt kérni úgy, hogy halvány lila ködöm sincs az ott leírtakról, de azért hozzá szólnék, és még üzennék is az adminnak is, hogy márpedig ezekről nekem van véleményem. Úgy vagyok ezzel, hogy üsse kavics, nem érdekel. Szabadabb szóval, bevettem már rég, a le@rom tablettát, nyugodtan lehet üzenni, írni és még akár posztok alá kommentelni, hogy ez már mennyire kínos, amit te ott csinálsz. Hej!

  Úgy gondolom, vannak hibák és persze semmi sem tökéletes, de igazolja az oldal egykori neve, ami annyi volt az induláskor, hogy: A férfi stílusa, ahogyan én látom.  Maradjunk meg annyiban, hogy maradok még itt bosszantó „kis semmiségként” pár évig, na persze ebben nagyfokú előzékenység van magammal szemben, hogy ezt még lehet csinálni hosszabb ideig, de adjam meg az esélyt háta mégis, és akkor remélem, ha egy férfit is sikerült stílusosabb és divatosabb megjelenésre vezetni, a munka nem volt hiábavaló. A többi meg nem is érdekes, mert a bejegyzések végén mindig így köszönök el;

barátsággal; Tibor

Ui: A barátság fontosabb bárminél, meg a lelki béke!