A kérdés nem a legyen ön is milliomos ötven milló forintos kérdése, de a válasz is elég egyszerű "egybitesen" pontos, percíz megfejtés; az öltöny. (Taps állva!)

Miért foglalkozom ezzel a témával amikor az átlag magyar pasi legfeljebb két alkalommal veszi fel a “páncélt”. Az egyik helyzet tömörítve az, amikor vizsgázik, állásinterjúra megy, elveszi álmai hölgyét, és/vagy a végén ráadják, mikor porrá válik gyarló földi teste. Na de ne dramatizáljunk, mert pont ezért lesz ellenség, az az outfit, ami pedig egészen más érzést vinne szomorkás hétköznapjainkba. 

Amikor nekem kellett először öltönyt vennem, mert vizsgáznom kellett, valami csoda folytán a farmeres, edzőcipős kis “hülye gyerekből”, ha nem is hirtelen, de egy kis idő elteltével, lettem férfi. Mert egy még kevésbé jól szabott, és “konfekcionális” akkor a „Styl ruhagyár” remeke, valami egészen más érzést adott satnya éretlen testemnek. Ez aztán annyira elhatalmasodott rajtam, hogy szinte már megszálltsággal kerestem a lehetőséget, mikor ölthetek magamra öltönyt.

   Az első pont. Az öltöny tartást ad! Amikor elmúlnak a játszi könnyed kamasz kor napsugaras évei, jöhet egy komolyabb élethelyzet, és nincs mit tenni, így vagy úgy, de a munka lesz az, ami miatt leszakadsz a köldökzsinórról. A munkahelyen meg vagy megkövetelik, vagy elvárják, hogy legyen a megjelenésed komolyabb, mint egykor. Persze most sokan felröhögnek és azt mondhatják, Tibor jártál te mostanában, bankban, közintézmények közelében stb. Valahol igazuk is van, és sértődés ne essék a tartást adó megjelenés valóban távol áll a valóságtól. 

  Viszont megy az idő, és abból van a legkevesebb, és aki más idejét rabolja egyéb gonoszságokra is képes. Gyorsítunk kicsit, mert a blogom erről is híres, instant tanácsokat ad, rapid mód. Manapság divat ez a rapid, rapid randi, rapid biznisz, rapid ragasztó.

  Második helyen, az öltöny, ha kötelező; legyen legalább kényelmesen elegáns! Mi ??? A kényelem, és az elegancia két külön foglalom lenne a férfiak szótárában. Mert a kényelmes a “susimackó”, és a kitérdesedett farmer. Az öltöny mitől lenne kényelmes. A válasz baromi egyszerű mint a Newton tojása, (volt olyan, vagy az öreg almába utazott csupán? ) a szett attól, hogy a nevében ott az öltöny, lehet kényelmes, mert a szabó jól alkotta meg. Lehet kényelmes, mert a sorban a konfekcióból jó méretet vettél le, és még tettél egy kis lépést, igazítások során, hogy a szárától a válláig minden rendben legyen. A viselése amellett, hogy tartást ad, kényelmesen illik rád, követi a tested formáját és úgy érzed magad benne, mint a sarki sörözőben amikor kilazulva szidod a “sporit”.

  Harmadik részben. Utolsó lesz ma, de ne vedd támadásnak és fenyegetésnek, nem az utolsó, hogy erről a témáról írok; mert a téma kimeríthetetlen élményekkel lát el, amikor csak úgy végig sétálok nagyvárosaink frekventált utcáin, vagy bekapcsolva felejtem a tv-t, és épp egy híradó megy. Bár ne menne, állókép is bőven veri a biztosítékot. Szóval van baj, viszont még orvosolható! Tehát a harmadik, amikor már unod az öltönyöd egyhangúságát, dobd fel egy - egy kiegészítővel. Zsebkendő, nyakkendő, ing, öv, sál, nadrágtartó (hózenetróger). Máris más lesz az unott szürke, vagy a kék, ami már nem az ég, és a barna, ami meg szimplán barna. Variálható és remek lehetőség arra, hogy ha csak kettő, vagy ne adj isten egy öltönnyel mész a világ ellen, hogy kicsit divatosabb legyen. 

   Ugye máris jobban szereted az átkozott ruhadarabot, a megunt egyhangúságot és többet látsz abból, amiben vagy kötelező, vagy ajánlott a megjelenés. Akik pedig csak egy - egy alkalomra kell, hogy magukra öltsék, szintén kedvet kaphattak az "urak páncéljához". Lesz még mit írni, mert a téma az utcán “hever” … sőt, ha nem gond, én is bemutatok majd pár szettet magamon, hogy miért is kedvelem az ÖLTÖNYT. 

Barátsággal : Tibor 

    Pánikra semmi ok, és nem is kell szaladni fel és alá, a riadalom lecseng, és majd mindenki békében falja fel a nagyi féle, “bejglispulykáját”. Persze csak akkor, ha végre nem a boltokat rója, és megint megveszi azt a semmitmondó hiábavalóságot, amit tavaly is, mert meg akarja torolni vele, hogy ő is ugyan azt kapta, mint minden hasonló ünnepi estén. A blog most nem a „fekete péntek”, őrületbe kergetett vásárlási lázról szól, hanem arról, hogy amikor lecsengett a nagy - vedd ezt meg mert ez jó neked - mizéria, és végre a szépen feldíszített fa körül, a fehér abrosz mellé leül a család, mi is történik jobb, és kevésbé jobb esetben. Azért kínzásként egy kép arról, mi vár még ránk a következő hetekben, ha óvatlanok vagyunk! 

  Ez a harc volt a végső! Ez volt, aztán csend lett, béke és meghitt nyugalom! Pillanat adta havas varázsát, egy perc alatt „barmolja” el, ha nem adjuk meg a módját az ünnepnek, és nem csak a test örömeivel élve leszünk teljesek az ünnepi este. Hiába a szépen csillogó fények, hiába a gyertya az asztalon, amit szorgos kezek rögvest megosztanak a virtuális térben, ha belerontunk az egészbe azzal, hogy nem öltöztünk fel legalább annyira, mint a lelkünk, ami fényes lett és boldog. Vagyis az ünnep attól is szép, ha te is megadod a módját annak, hogy a halászlé szép piros leve a legjobb zakódon, ingeden, nyakkendődön hagyjon nyomot, amikor épp habzsolás áldozatává válva, nem bírtál magaddal. Ne csak a belsőnk, de külsőnk is legyen ünnepién elegáns.  

    Tudjátok már mire szeretnék utalni, ugye? Tessék elfelejteni, még ha szűk családi körben vagyunk is, a “mackófelsős, susimusi, frottír zoknis, papucsos” szent estét! Mert akkor minek az egész? Minek a nagy készülődés, és a főzőcske, meg a hal a tortán. Totális élményrombolás az egész. Lehet ez valami kispolgári maradvány az agyam legmélyén, de attól lesz szép az ünnep, ha külsőnk is adja hozzá a “fenyődíszt”. 

    Hidd el kedves, olvasóm, “kommenthuszárom”, hogy az fény a te öltözéked is azon a meghitt estén, amit persze rutinból nyomunk, de mégis annyira várunk. Mert végre ott a szentimentalizmus, a párás szemüveg, cserélhető kontaktlencse, és a cégek cukiságcsöppös reklámjai. Ahol apuka fehér ingben, nyakkendőben, öltönyben, de legalábbis zakóban öleli meg a kutyáját. Én még időben szólok, mert 13 nap van karácsonyig. Még nem késő hallgatni rám, és nem csak a házunk, erkélyünk, balkonunk, ablakunk rakjuk tele kínai gyorsan öngyulladó fénysorral, hanem magunkat is. Ott a szép öltönyöket, ingetek, és akár ünnepélyesebb szetteket kínál még számos üzlet, és férfiruházati bolt, store. Ahol, ha elegánsabb partira kell menned sem hagynak cserben, mert nem kapkodták el a leárazás fekete napjain, és még van mindenől mérethiány nélkül. (Bár már lehet, már most is kedvezménnyel juthatsz hozzá.)

   A blogbegyejgyzés végére csak apróság még, ne hidd, hogy balgaság, amit beszélek, az egész ünnep pont arról szól, hogy talán a legszebb és legnagyobb boldogságot azzal adhatod meg a másiknak is, ha megtiszteled, és nem csak azzal, hogy végre sikerül önállóan becsomagolnod az ajándékát, vagy a fa beácsolása közben nem szálltak le az angyalok, hogy villámokkal szórjanak be a káromkodásod miatt. Hanem azzal is, hogy vetted a fáradságot és az asztalhoz már egy elegáns férfi ült le, és bontotta ki a bort, a pezsgőt vagy éppen azt a pálinkát amit apósod hozott (bár ne tette volna … ). Mi odahaza ezt a „szérűskertek királynőjének” neveztük, mert a szérűt fogod tőle, és mosolyod sem lesz őszinte, ha belekortyoltál.

   Igazán nem kell sok hozzá! Búcsúzva ettől,  az egész romantikus és szentimentálisan együgyű írástól, ide a végére kívánkozik, Gájer Bálint barátom karácsonyi lemezének (Milyen hülye szó ez, a modern korban, bakelit.) egy dala, aminek címe is beszédes; Úgy, mint Rég!

Hallgassuk együtt, úgy mint rég; Barátságga! 

Tibor 

   Legutóbb öt pontban szedtem össze mi az, ami bosszantó egy férfi outfitjében, ma pedig egy igazi, télbe forduló hatost dobok össze nektek. Hat dolog, amit érdemes megfogadnod a tél elején, közepén, végén is. Piff ez már majdnem olyan, mint a legújabb női magazin, tíz tippje a tökéletes orgazmus elérése érdekében, pedig hidd el képes vagy rá. Vágjunk is a dolgok velejébe. 

   Első! Ismétlés, de legyél tisztában a méreteiddel. Mivel az ősz és a tél a réteges öltözködést hozza magával, jó, ha tudod mi megy fel még rád, és mitől nem leszel olyan mint, aki benyelt egy nagy medicinlabdát és nem tud tőle megszabadulni. Itt is mint ahogy azt mi férfiak néha megkapjuk; a méret a lényeg. 

   Második! A sál remek kiegészítő, és egyben a megvédhet a hidegedtől. Ellenben nem mindegy, milyen a színe, anyag minősége és hossza. Az ideális méret a tested hosszához igazodva adja meg a pontos méretet. A sál kötése esetén, két dologra érdemes figyelni, a praktikum amikor a nyakad szinte “dunsztban” van, mert így nem fázol meg és/vagy rá. A második, inkább a divat lehetősége, szabadabban hagyja a nyakad és láttatja a nyakkendőt, inget. Harmadik, hogy a sál a nyakba kerülés után a zakó alá kerül, mintegy bélést ad, és akár nem is mutat bárgyú mód. Próbáld ki. Egy, ami itt is fontos, hogy a kabát és a sál ne adja azt az érzetet, hogy a sarkkörre indulsz élőlények után kutatni, nem vagy te Amundsen.

   Harmadik! Kabát gondok, ha gon ez valóban.  Igen mert a kabát, néha gond, néha előny. Jelzem már előre, hogy itt is szabály, mint a zakók esetében, nem minden a kényelem. A kabátból sem veszünk több számmal nagyobbat, mint ami alá még simán fel tudunk venni egy közepes anyagvastagságú zakót. Pont azt a hatást elkerülendő, amit az elején írtam, nem lehetsz te a városod medvéje. A kabát hossza szintén neuralgikus pont, mert vagy pont hosszabb, mint az egy alacsony növésű (lásd Tibor) pasi, esetében optikailag is bután mutat, vagy túl rövid egy magasabb férfi esetén. Ideális, ha valaki megállt hirtelen a növekedésben, hogy a kabát félhosszú, vagy rövid legyen. Magasabb és szikár alkat esetén a kabát hossza lehet más. Anyag szempontjából, pedig fontos, hogy kerüljük a műszálas termékeket, mert nem akarunk áramot termelni, vagy ha igen mi lehetünk a karácsony legszebb dísze.  Színében az idén és amúgy idehaza még mindig a föld színekkel és világosabb barnákkal találkozunk. Kék, barna, szürke, ez az általános. Mintázat esetén már lehet szabadabban szárnyalni. Van választék, és persze kínálat is, én már csak tudom.

   Negyedik! Plusz kiegészítők, és egyebek. Táska, kesztyű, esernyő. A táskák, külön bejegyzést igénylenek, ezért most érintőlegesen venném csak, és ez nem csak az ősz és a tél problémája. A férfi a táskájával is meghatározza magát, a hétköznapokon, és a hétvégi utazásai során. Ne hanyagoljuk el ezt a fontos kérdést. A kesztyű, ebben már azért nagyobb a lehetőség, de én itt is a vékonyabb és kevésbé béleltet célzom meg. Persze hidegebb és nem városi léptékben, mert az erdő az otthonod, ezt a tételt átgondolnám a helyedben. Esernyő! Az igazi férfi nem hord táskába rejthető összecsukható “valamit”. Az esernyő, ha már kell, legyen nagy, és legalább szép nyéllel ellátott. A hiábavalósága akkor mutatkozik meg, amikor a bokától is elázunk felfelé, pedig erősen tartottuk magunk felett. 

   Ötödik! Sapka, kalap, fejfedő. Amíg van haj a fejeden, nagyon nem mindegy mi van ráhelyezve, ha már nincs, még inkább. A sapka egy potenciális probléma forrása. A fenti képen egy jól megválasztott kötött “sapek" van, mert a szett egy városi casual. Az öltönyös üzleties megjelenés esetén én hanyagolnám a nagyi kézimunkáját. Ott jöhet szóba kalap, és a siltes sapka. A sapka szintén az a “dolog” amit az arcél határoz meg. Nagyon nem mindegy, ha gömbölyded az arc, milyen a sapka, de ugyan ez a helyzet a hosszúkás, vagy vékonyabb arccal is. A jó kalap, vagy sapka egy igazi karaktert adhat, és stílust nyújt számodra. Az ősz és a tél ebben nagyobb lehetőséget teremet. Persze extrém esetek is szóba jönnek, „usanka” esetén.

  Hatodik! A cipő. Nyáron azon ment a meditálás, minek a cipő ha van “szandi” , flip-flop, és minek a zokni, meg hasonló szívet melengető kérdések. Az ősz és a tél, eldönti a zokni és a cipő egységének problematikáját. Nincs kérdés, kell a zokni. A cipő pedig lehet vastagabb bőrből, bélelt és persze a szár hossza is magasabb. A platform megint más és más. Újból divat lett a szélesebb platform, de közben az elvékonyuló hegyesebb orrú sem ment ki a divatból. Egy, ami a lényeg, hogy a cipőnk minden esetben az öltözékünkhöz illő legyen. Az öltöny nem biztos, hogy “megbocsátja” a bakancs jellegű széles platformot. A farmer, meg a vékonyított japán sámfás cipőcsodát. Fontos és lényeges szempont, a cipő esetén a talp vastagság. Megint divat, az egykor ötvenes éveket idéző vastagabb gumitalp. Édesapám úgy mondta mindig “jampec”. Nem rossz mert jobban bírja a strapát és közben “menő” is. A másik cipőmodell a fűző nélküli chelsea magas szárú modellek szerepe az őszi és téli divatban. Tele van a cipőboltok polca ezekkel a darabokkal. Én javaslom, hogy bátran válasszunk közülük.  

   A számoknak itt most vége, ha nem akarsz "pufimaci" lenni, akkor ezeket figyelembe veszed. Ellenben, ha fázol és még mindig jobb, ha rétegesen öltözködsz, de mértékkel, és stílusaal. 

Barátsággal : Tibor 

    Leszögezném, hogy az érdekmentes karácsony híve vagyok, de ha már Jézuska is kapott mirhát, aranyat hat fazékkal, tömjént vasfazékkal, akkor mi sem mehetünk üres kézzel.

   Kész csoda, hogy még nem kaptunk teljes idegbajt. Hölgyek most hozzátok szólok (Urak is figyelni!), öt tipp mit ajándékozz, ha jót akarsz a párodnak. Nem csak azért mert önös érdek vezérrel, de az is. Ha én kapnék hasonló dolgokat, biztos boldog lennék a "pulykáskáposztáshalászlé" után, mellet, előtt. A felsorolás nem a teljesség igényével készült, de remek ajándékok, és persze nem a „kici óccó” fajtából!

   Első a borotva! Kapjon a férfiember egy jó akkus borotvát. Mindenki hasznát veszi, még az is, aki nem növeszt borostát, de trimmelni szeretné a haját. Egy korábbi írásomban már részleteztem, mire is jó ez a szerkezet, de itt most, mint ajándék funkcionáljon. Panasonic terméke mellé, és drága uraim, nem baj, ha ezt meg ti figyelitek, a párja egy multifunkcionális igazi női cucc a Panasonic termékei közül. Vág, nyír, borotvál és simogat. Kipróbáltuk, a lányom nagyon elégedett volt vele. Ámen!

   Második az ékszer! Vegyél a pasidnak karkötőket, ne egyet – egyet hanem legalább hármat, mert jól tudja váltogatni. Más kérdés, hogy a kis gyöngyök nem csak az esztétikai kérdést oldják meg, hanem az egyénisége mellé is választható. Kis zöld, vagy barna, vagy épp a vulkanikus fekete. Szép csomagolásban most a TSL kollekciójából.

   Harmadik a fa csokornyakkendő. Tudom ez egy extrémitás, de hidd el kedves hölgyem, ha a párod meglátja, nem tud ellenállni neki. Buli, vagy épp egy jobb hely, vagy csak mert ki akar majd tűnni az átlagból, ez nyerő lesz számára. Én most ezt a hazai manufaktúrát ajánlom figyelmetekbe. Katt a piros betűkre! 

   Negyedik, snasszos, de a mobilteló. Tudom unalmas, meg valóban közhelyes dolog, sőt egy igazi macsó saját magát lepi meg ezzel. Viszont, ha beelőzhető, és jó helyhez fordulsz, lehet nyert ügyed lesz. Egy helyen olvastam, hogy a Xiaomi a szegény ember iPhone-ja. Nem hinném, mert tudásban egy – egy modellje, már rég megelőzte az almás dolgokat. Itt egy webshop ahol pontosan tudják minden porcikáját a mobilban, ha meg nem akkor is. Vissza fordítva a dolgot, drága uraim, elnyűtt dolog, de egy porszívó minden, de nem ajándék. Ez az okos porszívó viszont az. Ő addig dolgozik amig a kedvesedet, elvitted vacsorázni, szórakozni, moziba. Nem kell neki, és most legyünk nagyon egyenlőek, vagy nekünk ezt az unalmas tevékenységet elvégeznünk, ha a robot otthon dolgozik.

    Ötödik egy jó öltöny, ing, pulóver, cipő és minden más. Immár negyedik éve, hogy a partnerem a Digel Store Budapest, és egyre jobban és jobban megkedveltem, ezt az első pillantásra nagyon németes férfi ruházati márkát. Viszont az évek múlásával a barnd új arculatot kapott, és olasz dizájnerek keze munkája nyomot hagyott. Az anyaghasználat területén szintén nem csalódás, mert a műszál és a nagy mennyiségű elasztán már távol áll tőlük. Minőségi garancia a számos nagynevű anyaggyártó, mint a Reda, vagy a Cerutti. Amennyiben csak egy kis kiegészítő kell, akkor sem lesz csalódás, mert a nyakkendők és a díszzsebkendők számos változata vár rád. Kukkants be és ne maradj le semmiről, mert viszik, mint a zselés szalont.

   Plusz egy a végére, egy jó kesztyű! Ide – oda, mert ez nem csak férfias ajándék lehet, közös öröm, egy finom bőr és ráadásul egyedi a kezeitek mérete alapján készült bőrkesztyű. A 1861 Pécsi Kesztyűmanufaktúra erre ad megoldást. Válassz gyorsan, és használd a TSL10 kódot a webshopjukban, és tíz százalék kedvezménnyel vihettek meg mindent. A képek magukért beszélnek!

    Ennyi jutott eszembe, de egyet soha ne feledjünk el, hogy ez az ünnep nem erről kellene, hogy szóljon, mert minden csak csalfa marketig fogás. A lényeg, hogy együtt és szeretve legyünk, mert hiába a legszebb ajándék, ha nem a szeretet lesz az első. Tudjátok;

„Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.”

Juhász Gyula (Karácsony felé – részlet )

Barátsággal: Tibor

   A blog mai témája nem is divat, inkább az a pár dühítő ügy, ami a (ha van) stílusunkat rombolhatja le. Beszélni kell ezekről, sőt szerintem a legfontosabb az életben, mert ha ez nem működik, lehetünk a legelegánsabbak, mégsem leszünk azok, akikre jó gondolni. A divaton túl, ott a stílus! 

   "Nagy a forgalom ma, időszámításunk előtt valahol a neander-völgyi ember után, a barlang előtt. Zsufi van. Jön a férfiember bunkó a kezében, a vállán az elejtett vad. Szembe jön vele egy rég nem látott ismerőse Numubu. Előemberünk, ledobja a vadat a válláról, és harsány vakkantásokkal köszönti társát. “ Hááávááá Numubu!!! “"

  Már akkor! Mára a barlang maradt, és a megszerzett holmi talán, de a köszönés gyakran elmarad. A szabály nem túl bonyolult, ha az a szerencsétlen elődünk is tudta, köszönni illik, és nem árt az rólunk kialakult képnek sem. Köszönj, üdvözölj, légy barátságos! Az első, és talán legfontosabb stílushoz kötött szabály! 

   Második; adj magadra! Légy ápolt és legyen tiszta a ruhád, az inged, légy rendezett. A külső rendezettség, még ha nem követed a legújabb trendeket is, azt mutatja rólad nem, azaz ember vagy, aki nem ad magára, tehát másra sem nagyon. Ápoltság, fél egészség, és persze stílus.

   Harmadik! Férfi attól lenne a teremtés koronája, ha nem csak magával, de másokkal is törődne. Vagyis az illem alapvető szabályai adják meg, a divaton túli stílust. Az ajtóban előre engedett hölgyek, az autó ajtó kinyitása, az étteremben a kabát le, és felvétele, a szék kihúzása. Maga a hétköznapok viselkedési normái. Olvastam nem rég, hogy a nyakkendőtű, és a mandzsetta gomb mellett, elavult a “kezét csókolom” köszönés. Mi van? Persze egykori “ szabadság elvtársnő” még él a fejekben, vagy az említett köszönés már divatját múlva megy a “lecsóba”? Nem hinném! Adjuk meg mi, férfiak a hölgyek számára a tisztelet. 

  Negyedik! Nem kell félni, nem fog fájni. Vasalás nem csak a nő feladata! Tanulj meg vasalni, nem esik le a karikagyűrű a kezedről, nem sorvad el a végtagod, és nem lesznek súlyos égési sebeid. Az ing vasalása nem olyan probléma amit, - ha egy hegyet megmászunk, meghódítjuk a világ rejtett tájait - a férfikezeink nem tudnának megoldani. Vasalj! 

   Ötödik! Tarts mértéket. Jó, de miből? Nagyjából mindenből. Pia, étel, élet, szex stb. Miért fontos ez, és itt nem a lélek guru, jógi beszél belőlem, hanem a stílus blogger. Azért drága barátom, mert a mérték mindennek az alapja. A mértékkel való italozás, nem vezet a “fekvehányós” végzethez, a mértékkel fogyasztott étel, elvezet a slim fit öltönyök világába, a mértékkel élt élet, nagyobb valószínűséggel nem hozza közelebb a papot, aki a neved viszi a hóna alatt, egy szomorú esős napon. A stílusban ott a mérték, mert a divat túlzása a mértéktelenség a színekben, a formákban. A példa számtalan megnyilvánulása látható az utcán, amikor szembe jön veled. 

  Utolsó sorban a hétköznapok beszédmodorja, a legfőbb stílus jegyünk az öltözködésen túl. A beszéd, a kommunikáció. Mert amikor megszólalunk eldőlt minden. Illetve ebből ítélnek meg. Nem baj, drága uraim, ha néha megerőltetjük magunkat és olvasunk pár könyvet is. A szókincs, a kifejező képesség alapja ez. Hiába lesz a legdrágább autó a fenekünk alatt, nem lesz több semmi, ha milliós értékű óra van a karunkon, az öltönyünket a legdrágább szabó szabta, varrta, ha megszólalunk és “virág” helyett, valami egészen más jön elő. Tanulj meg kommunikálni, légy igényes ebben is. Csak ismételni tudom, a divaton túl, ott van valahol a  “STÍLUS” ! 

Egészségünkre, és nem elfeledve; barátsággal : Tibor 

   Négy évvel ezelőtt, amikor még hobby szinten egyfajta önszórakoztatásnak találtam ki azt, ami mindig is érdekelt, egy facebook profilt férfidivattal, még nem sejtettem, de valahol mélyen ott volt, hogy ez majd hivatássá, és küldetéssé válik. Nagy szavak ezek egy kis embertől. 172 cm mély. Aztán mégis így lett. Voltak sokan, akik segítették és voltak, akik lefitymálva követték botladozó tevékenységem. Viszont most, hogy számos követő, és stabil bázis maradt mellettem, inkább több lett az irigy, aki azt sem tudja mire fel. Sebaj, mert ez azt jelenti, hogy jól teszem a dolgom. Az álom, ami még a kezdeti időszakban tényleg csak egy ködös felhő volt, az idén nyáron lett első körben egy beszélgetés után reális közelségű valóság. A beszélgetéseket aztán tett követte, mert annál jobban nem utálok semmit, mint a parttalan hablatyolást. Jobb szóval élve; az, aki mások idejét rabolja, keményebb bűncselekményekre is képes.

  A lényegre térve, hogy én se essek a fent említett bűnbe, most nagy csinnadratta elkerülése mellet, jelenthetem be, hogy egy őszi és téli formális és casual kollekció lett kész, a TSL tervezésében, és egyben egy „made to measure” férfiruha szalon együttműködésével válik majd elérhetővé. A szalon mielőtt bárki megrémülne, nem az enyém, csupán felkértek, hogy alkossunk valami maradandót, és közöset. A hely ahol a többi igényes féri öltöny és zakó mellett, helyt kap az „álmom” is az Eiffel Szalon, Budapest szívévben található.

   A tulajdonosok velem együtt hitet tettek amellett, hogy legyen végre egy hely ahol a férfiak, akik vágyják a szépet és az igénység a hétköznapjuk része, magukra találjanak. Cél viszont az volt, hogy maradjunk meg az elérhető árak mellett, az anyagok színes skálája mentén egy „pöttyet” azért az exkluzivitás szintjén, de nem elitista módon, elkerülve a belterjességet, és őrizve azt, hogy ez nem több annál, mint amit a blogomon is teszek; értéket nyújtunk, de nem elszállva magunktól. Mert sokan vagyunk a divat piacán úgy, hogy közben nem vesszük észre a férfiak igényét, - és ugyan ez itt rossz jelző- , de igénytelenségét is. Mert többen mondjuk, hogy a stílus maga az ember, de nem vesszük észre, hogy keverjük a stílus kifejezését a divattal.  A divat, múló tünet, de a stílus maradandó lehet. Cél az Eiffel Szalon esetében nem az volt, hogy a negyvennyolcadik „méretes szabóság” névvel fusson bele a semmibe, vagy az egy – két vevőre épülő bespoke világ tagja legyen, hanem a valódi férfiak részére, elérhető minőséget nyújtó, magyar háttériparra épülő, de széles skálájú világmárkás anyagokból gyártható minőséget nyújtson a „mérték utáni” zakókat, mellényeket, ingeket, öltönyöket illetően. Emellett pedig mintha nem is lenen másról szó, csak arról, hogy éld meg jobb minőségben a napi életed, mert rád szabott ruhadarabok vannak rajtad.

   Teljesen más ez, mint egy közép- felsőkategóriás konfekció, de mégis benne van az a méret választék, amit ott megszokott mindenki. Egy szó, csupán amit itt meg kell tanulni; a türelem.  Mert a türelem, azaz erény, amit egy úrnak gyakorolnia kell, legalább addig, amíg az első próbán túl nem esik, no és persze, hogy az anyagválaszték miatt se legyen belőle döntésképtelen dühödt vevő. Itt viszont nem kell a pánik gombot nyomni, mert a szalon, segítő kezei és szemei ott lesznek vele. Elkísérik azon az úton, amiből aztán négy, hat-hét után az „álomoltöny” ott lesz a kezében, majd a hétköznapjai során, viselve is hosszú ideig.

   A munka gyümölcse, amiben szerény személyem részt vett, érni kezd, és együtt fogyasztjuk majd el. Ehhez viszont most nektek is kell az akarat, hogy kipróbáljátok, milyen az, amikor léptek egy szintet, és nem elégedtek meg azzal, amit a könnyű út ad. Jelentkeztek, és válogatva az anyagok, színek közt, a megfelelő méretre találva eljuttok oda is, hogy ismét értéke lesz az öltönynek, és a (valódi) klub zakóknak, méretre készített ingeknek számotokra. Az én álmom az volt, hogy legyen végre egy kollekció, ami miatt engem lehet okolni, ha tévedtem volna, de persze inkább dicsérni, hogy hasonlót idehaza ilyen áron, és ilyen minőségben még nem láttatok. A feladatotok az, hogy bejelentkezve, próbáljátok fel, és nézzétek meg magatokon, hogy milyen egy másfajta érzés. Mi, mert mondhatom ezt többes számában is, várunk benneteket az Eiffel Szalonban.

   A fellengzősség minden esetben távol állt tőlem, mert az nem én vagyok, és ti sem ezért kedveltétek meg azt, amivel foglalkozom, tehát itt se várjatok tőlem mást, mint azt, hogy ez bizony tényleg „ránk fért” végre, annyi kanyar és kitérő után, hogy elérjem a képzeletbeli kilincset.  

  Az anyagok és a mértek és minden más az Eiffel Szalon weboldalán, mellette a bejelentkezésre szánt telefonszámok is. Ellenben aki velem közösen szeretne, próbát tenni az jelentkezhet az ugodi.tibor@tiborstiluslapja.com email címemen.

Piff ez most jutott eszembe, "Ne légy rest, legyél fess!" akár a húszas évek reklámjait idézve.

Barátsággal: Tibor

   Azon gondolkodtam, hogy az oldalzsebes kockás mintás rövidnacik és a „zokni-szandi”, (most olvasom fesztivál is lesz) korszakában mi az, amit mi, férfidivat-firkászok, bloggerek, stílustanácsadók elrontunk. Mi az oka, hogy pénzt, időt, és energiát nem sajnálva, morgó modorban verjük a klaviatúrát, és semmi, de semmi nem akar változni az öltözködés területén. Még magunkat is beáldozzuk, hogy megosztott képekkel tereljük a figyelmet az alapok irányába. Mivel most én írok, magam kell, hogy kritikával éljek magammal szemben.

   Biztos nagyon goromba vagyok, és sértő lehet a modor, amivel úgy érzem, célt kell érni, hogy a zakó ujja ne lógjon a kézfejre, vagy a nadrág szára ne harmonikázzon a lábszáron. Az is biztos, hogy úgy tekintek sok olvasómra (mekkora már az arcom, hogy soknak gondolom a „népest”), mint azokra a férfiakra, akikkel akár egy sör mellett, a csajok kidumálása után, mondjuk, beszélhetnénk – már ha érdekelne – a fociról, vagy az autókról, közvetlen, hátbaveregetős módon. Pedig lehet, pont az a baj, hogy azt gondolom, a divat és a stílus valami egészen más dolog, mint azok a témák, amelyek egy egész férfimagazin középen nyitható részét megtöltik. Nem is lehet vitatni, hogy érdekesebb két szép női comb, mint az ing mérete, vagy a gatya szára, holott jobb esetben a két comb közé vezető út már ott is eldőlhet, hogy miben közelítjük meg őket. (Üsse kavics, persze én vagyok eltévedve, mert azt már nadrág nélkül éljük meg…)

    Aztán az is baj lehet velem, hogy túlértékelem azt, hogy a megjelenés a férfiak esetében is lehetne - egy megkötendő üzlet esetében - a siker kulcsa. Viszont amikor egy  kávézóban ülve még ki sem kell hallgatni a szinte ordibálva kommunikáló „bizniszmeneket”, tudjátok, az a fajta, aki elnézést kér, mert csörög a mobilja, majd kis ívben félrefordul az asztaltársaságtól, és fennhangon üvölti bele a másik asztalnál ülő vadidegenek arcába a telefonba kapott „extra titkos” üzleti információit. Ott nem a csak megjelenés stílusával vannak bajok... Tehát lehet valóban téves a felfogásom, hogy az öltözködés szoros összefüggést mutat az elért sikerekkel. (Legott igazolva azt, hogy én értékelem túl a dolgot ismét!)

   Pedig jó lenne végre szintet lépni. Nem nagyot, csak épp annyit, hogy tudjuk, merre lenne az arra, és miért nem jó, ha zakó alá rövid ujjú inget vettünk fel. Jó lenne, ha a konfekcióválasztás esetén nem csak a leértékelt, extra magas műszáltartalmú, már tavaly sem volt divattal kreált holmikat vennénk meg. Vagy ha nem a „kis hamis” márkákkal akarnánk kitűnni.  Itt is tudom, hogy a pénz beszél, a Tibor meg ugat. Pedig csak vakkantok. Nem is morgok már, hogy nem biztos, hogy az a nyerő, ami olcsó, de az sem, ami felárazva drága. A középutat is meg lehet találni, csak kicsit keresni kellene.

   Jön az ősz,(mekkora felfedezés) és már a bődületes hőség sem lehetne kifogás arra, hogy hallgatva akár még rám is, ne a tavalyelőtti agyontaposott cipő legyen a lábunkon a kitérdesedett nadrág mellé. Az igazság az, hogy lehet nem kiabáltuk(tam) tele a netet arról, hogy most kellene még körbenézni a leárazások miatt. Mert az tuti, hogy nézve a globális felmelegedés következményeit, egy tavaszi vagy nyári szett még néha október derekán sem rossz viselet azoknak sem, akik a huszonnyolc fok árnyékban esetén már bundát vennének, mert fáznak. Ezzel csupán annyi lett volna a cél, hogy nem vagyok kellően arrogáns ahhoz, hogy az arcába toljam férfitársaimnak, hogy itt az idő. Nem késő még összeszedni magunkat, és a legújabb (és legdrágább) mobilkütyü helyett az arculati tervünkre adjunk ki pénzt. Tényleg lépjük már meg azt a szintet, hogy az igény érzése legyen meg arra, hogy a nyakkendő nem úri huncutság, vagy a díszzsepi nem a piperkőcség csimborasszója. Közben tele pofával röhögjük körbe azokat, akik már felismerték a maguk és környezetük számára is kedvezőbb megjelenéssel járó érzés bizsergését. Hibáztam, hogy elfogadom azt a tényt, hogy vannak munkahelyek ahol szinte kinézik azokat, akik már kicsit adnak magukra, vagy felteszik a kérdést, hogy netán állásinterjúra vannak-e bejelentkezve, mert felvettek egy jobb zakót.

   Gondolkodom, hol rontottam el? Aztán ha visszanézem a számtalan dorgáló, lehet csak számomra humoros írásom, bejegyzésem, arra jutok, hogy én megtettem mindent, amit tehetségem engedett. Tehát most rajtatok a sor, szedjétek már össze magatokat, és követve blogom, közösségi felületeim inspirációkat nyújtó képeit, gyertek, és lépjünk közösen szintet. Már azzal sokat tesztek hozzá, ha ezt a pár sort a képekkel megosztjátok azokkal, akiknek úgy gondoljátok, kellene egy lökés. A Taigetoszról! (Nem, de majdnem.) Tényleg csak együtt tudjuk ezt a lépést megtenni. És mi tartana vissza tőle? Nagyjából a semmi.

Köszönettel, és töretlen barátsággal: Tibor 

   Mély fájdalommal tudatom, hogy 2017-08-07-én végső búcsút vettem a sokak által kedvelt és szeretett, általam bemutatott és gyakran látott öltönyeimtől, farmerjeimtől, chino nadrágjaimtól és ingeimtől. A temetésről később gondoskodom, és arra senkit nem hívok meg. Az ok nem csak az, hogy a gardróbom nem bírta már a terhelést, hanem a tükör előtt felmért szomorú és elkeserítő látvány annyira lehangolt, hogy említett ruhadarabokat egy bőrönd mélyére kellett rejtenem.

   Mindenkivel megesik, hogy egykor szerelembe esve meglátta és megszerezte magának a kedvest, majd az alakot váltott, és hűtlen lett hozzánk. Jelen esetben: kiment a divatból, és még bő is lett. A legrémisztőbb látványt sajnos egy, már a molynak is kedves YSL öltöny nyújtotta, mert amikor magamra húztam, Stephen King is megnyalta volna mind a tíz ujját, hogy miért nem én lettem a főszereplője a nemsokára moziba kerülő  „AZ” filmnek. A nadrág, mint egy harmonika lógott, rogyasztva, a zakó még a kétezres évek divatja szerint szabott – most figyeljetek – négygombos megoldással és enyhe válltöméssel takart be. Tudják a molyok, hogy mi a jó, mert hasonló sorsra jutott egy szebb időket megélt olasz Reda anyagból készült mélykék öltöny is. (Tudták régen, hogy ne feledd a naftalint, vagy legalább a levendulát.)

  A búcsú nem csak szomorú, de lehet emlékezetes is, mert egy igazi selejtezés emlékek ezreit hozhatja fel. Ebben az öltönyben temettük el a „drága nagynénit” , akit annyian szerettek „gyengéd” és „szerető” természetéért. Vagy: ez a farmer még jó volt rám, amikor megláttalak! Itt van az az ing, amit annyira szerettem vasalni, hogy már akkor azon gondolkodtam, vajon mikor ég el a vasaló alatt. A zakó, amiben az első komoly üzletem létrejött, és rájöttem, ez a munka nekem való. Sok-sok apró dolog, ami csak akkor villan be, amikor leveszed a vállfáról és rakod el, hogy majd valaki, akinek még jó lehet, boldogan hordhassa tovább. Persze itt kivétel, amelyeket a házi átok megrágott, mert az megy a kukászsákba.

  A selejtezés az a munka, amit az ember legnehezebben tesz meg, mert a ruha érzelmi kapocs is, nem csak a hölgyeknél, de az uraknál még inkább. (Egy agyonmosott póló, vagy egy kitaposott sarkú edzőcipő mekkora űrt hagy maga után a férfi lelkében, holott hányszor akarta azt a kedvese laza egyszerűséggel a szemétre dobni.) Fontos, hogy ezt a munkát csakis egyedül, magányosan és saját elszántsággal végezzük el, mert kényszer hatása alatt – nyomás terhe – végzett szelektálás komoly pszichés problémákat okozhat. Letörtség és hosszú depressziós folyamat veheti kezdetét. Ha mindezt magányosan, a darabok gondos összehajtásával együtt végezzük, a probléma nem lesz akkora. Mindezt annak tudatában, hogy majd idővel - talán már holnap - egy-egy új darabbal pótolhatjuk, és máris a lyuk, ami a gardróbban keletkezett, nem egy sötét emlék foltja lesz, hanem a megújulás reménye. Javasolt ebben az esetben a terápiás jellegű, nyárvégi leárazások kihasználása, és vásárlás!   

   A megunt, elfeledett ruhadarabok sorsa pedig a legjobban akkor lesz megoldott, ha az valóban a szemét, a garázs vagy egyéb tároló helyett egy befogadóhelyre kerül, ahol aztán a jobban rászorulók tovább viselhetik azokat. Itt jegyezném meg, hogy a mai napon szabadultam meg a már kínzóan beágyazódott egykori télikabátjaimtól is. Megdöbbenve, hogy volt, amelyik talán háromszor volt rajtam. Most, hogy az idő megengedi, és nem ötven fok van a lakásban, szerintem ti se késlekedjetek, és dobjatok ki mindet, ami megunt, felesleges, vagy ócska. (A költő szavával élve: szabadon!) Higgyétek el, jobb lesz a napotok tőle! Aztán, ha lehet és tehetitek, most érdemes még nyári cuccokból bevásárolni, mert valóban eljött a nagyobb kedvezmények ideje, hogy aztán jövő ilyenkor megint dobálhassatok ki mindent.

Barátsággal: Tibor 

  Olvastam és mi több még tetszett is, egy blogbejegyzés itt a reblogon,  ami azt boncolgatta, hogy szégyen e a turkálóból való öltözködés, és milyen módszerek vannak arra, hogy precíz turkálók legyünk. A dolog azért is tetszett, mert korunk férfi hősei, inkább megvesznek haszontalan, rossz minőségű, de márkásának mondott fast fashion ruhákat, még akkor is, ha tudják, át lesznek vágva, minthogy azt a „szégyent” érezzék, amit egy jó „turkálás” nyújthat. Kedves barátaim, nem szúrt meg a nap, nem ittam több rövidet a kelleténél, és nem szedek semmiféle tudatmódosító szert, de amondó vagyok, nem szégyen a turkálás, sőt néha aranyat is lel, aki nekiveselkedik. - Jut eszembe, egykor Rómában aranyat leltem, csak ki kellett menni a városszéli piacra, ahol a „tökmagszotyikitömöttmókus” mellet, ingek, és nyakkendők ezrei vártak rám, fillérekért. -   Mit gondolok én a turkálásról, mint férfi stílus blogger, most öt tételben fejtem ki.

  1, A turkálás alapja, hogy tudd, nem minden arany, ami fénylik. Sokan vagyunk és még többen akik „szekondhend” mód vásárlunk, de nem nyomnánk egy szelfit, hogy épp ott leltünk rá álmaink ingére, pólójára, vagy épp zakójára. Pedig de. Szégyen ide, szégyen oda, de tényleg vannak, helyek ahol remek darabok hevernek parlagon, mert mi férfiak, nem adjuk alább és tartva a büszkeségünk, messze kerüljük el ezeket az üzleteket. Viszont csak egyszer szabadulj be valamelyik barátnővel, feleséggel és csodákat fogsz látni, nem, csak azért mert tépik ki egymás kezéből a bála bontás utáni legjobb darabokat a hölgyek, de még te is látnád, hogy repül a levegőben egy – egy extra márkás cucc. Viszont ami a lényeg, hogy nem minden az, aminek látszik. Itt is megvan az, ami minden más hasonló helyen, hogy a vágyott ruha nem az, aminek mutatta magát.  Figyelj tehát arra, ha turkálásra adtad a fejed, hogy jól nézd meg mi az, amit potom pénzért adnak.

  2, A méret a lényeg. Fontos szabály, hogy a turkálóban összekapkodott szettek legtöbbje, vagy túl nagy, vagy épp túl kicsi méretben. Mivel az átlag és nagyobb számban fogyó darabok, már az első pillanatban elvándorolnak valahova egészen máshova… hogy aztán új életre kelve, más áron, de más minőségben jelenjenek meg. ( Ha érted mire gondolok? ) A méreteid ismeret itt talán a legfontosabb, mert nem az ingek, dzsekik, zakók, más – más országokból zuhantak a bálába. Lesz, ami számmal, lesz, ami betűvel, adja meg az irányt. Tudd, hogy a külhoni mérettábla szerint te milyen „szabású” vagy. A nyertes pozícióban az startol, aki vágja ezeket.

  3, Nem használt ruha! Tévedés, ezek a ruhák legtöbb esetben egyszer sem voltak senkin, csupán a divat szakma túltermelésének, és hibás anyagkezelésnek következtében kerülnek a zsákba. A penetráns illat, ami árad ezekből a darabokból azért van, mert a bálába kerülés előtt, után fertőtlenítik őket, mert lehet épp Banglades, agy India, „gyártósorairól” estek a selejt kupacba. Az, amit már viseltek, az nem itt, hanem legtöbb esetben az internetes „másodkézből” működő piactéren lesz fellelhető. ( Itt nagyobb eséllyel lehet kapni extrán márkás ruhákat, alacsony áron. ) A bálás boltokra inkább három – négy név visszatérő jelenléte a meghatározó.

   4, A nem baj, ha turkálós, de legyen stílusos. A hipszterek többsége szereti ezt a fajta outfit összeállítást, mert az biztos, hogy máson nem látják viszont a darabokat. Ebben az előnyben te is részesülhetsz, mert az már biztos, hogy az, amit itt találsz nem lesz máshol. Ellenben arra is ügyelni kell, hogy tartsuk be azt a szabályt, hogy nem csak azért turkálunk, mert kevesebb pénzt szeretnénk kiadni, és közben alább is adjuk, mert jó lesz ez is, közben meg egyre furábban néznek a barátaink ránk.  A lényeg pont az, hogy itt is tartsuk a tőlünk megszokott szintet. 

   5, Mit vegyél és mit, ne! Ide tartozik és talán a legfontosabb, hogy legtöbb esetben én zakót, öltönyt, kabátot, dzsekit, nem ajánlanék senkinek, aki erre a kalandra adja a fejét, ismeretlen vizeken találja magát és könnyen elveszhet. Viszont inget, farmert, pólót, sőt mi több akár nyakkendőt is be lehet szerezni nagyon kellemes és reális áron, sőt mi több viselhető minőségben. Az ötödik pont befejező része, hogy ne feledd, de ezt kár is lenne leírnom, mindent alaposan moss ki, tisztítass, mert ezek a darabok valóban megjárták a ruhák poklát, bennük rejlik ezer és ezer kilométer. Ők korunk "szövetbevándorlói".

  Tudom, most megint nem leszek túl népszerű a stílus guruk előtt, hogy ennyire lementem a pokol kapujához, és merem ajánlani azt a tabut, amit más nem, tenne meg. Nekik üzennék egy valódi divat ikon mondatával :  Nickelson Wooster  : "Szeretem keverni az olcsóbb és drágább árfekvésű, a laza és komoly darabokat.”  Neki talán hihetnek, ha nekem már nem is.

Barátsággal : Tibor 

   Több tételben kapjuk az „ívet” amikor egy ünnepi eseményen látható fazonokat nézzük, vagy csupán az egyik kereskedelmi televízió műsorába tekintünk bele. Jobb esetben talán messziről jól mutat, de hogy színben és fazonban valami nem stimmel az már nem az tuti. Viszont az, hogy ezt mi elkerüljük és kicsit „edukáljuk” magunkat, - piff, hogy mennyire művelt ez a blogger, hogy "ismeretlen" szavakkal dobálózik -, ma azt írom le képekkel társítva mi a jó zakó ismérve, még ha az konfekcióból származik. Vagyis, ne verjenek át, ha már „zakót kapsz”.

  1, Minden szabály alapja a méret. Ismerve a hazai szokásaink legjavát, tuti, hogy két számmal nagyobbat veszel, csak azért, mert "spúr" vagy, arra gondolsz mi lesz, ha majd egyszer a rengeteg pacal után nem férsz már bele. Nyugalom, addigra pont ki megy a divatból és ezért nem veszed többet fel, de legalább addig is volt egy „baromi bő” zakód. Kérlek, ne vedd meg a méretednél nagyobb darabokat, mert nagyon nem jól mutat és soha nem az a cél, mint egy egykor volt mondta sugallta:„Majd bele hízol (nősz) úgyis fiam”. 

  2, Anyaga legyen minőségi. Tudom nagy a vonzódás a „tájkép” zakók iránt. Mi az? Nem tudod mi a „tájkép” zakó? Olyan, mint a tájkép festmény, messziről jól mutat, de ha közel lépsz hozzá, rögvest látszanak az elnagyolt ecsetvonások, itt meg a szabó ollóvágások. Az anyaga ezeknek a legtöbb esetben a műszál használat miatt viselhetetlen, főleg nyáron, de télen még inkább a súrlódások végett. Szikrázó hangulatot teremtve. A jó zakó anyaga, nem tartalmaz műszálat, vagy csak nagyon kis mértékben. Legyen az tiszta pamut, vagy len. Nyáron inkább a len ajánlott. Viszont akkor mi van a dzsörzé anyagokból készült casual zakókkal? A kérdés jogos, de ezek amennyiben minőségi gyártónál vett szettek része, hidd, el nem okoznak csalódást. Minden esetben nézd meg a zakó belsejébe varrt, anyagminőséget igazoló cédulát. ( Jobb esetben nem kamu! )  Óvakodj a „no name” gyártók színpompás termékeitől!

  3, A bélés. Miről gagyog ez a blogger, bélés nyáron? Nem csak nyáron, de tavasszal és télen is fontos a bélés. Itt nem csak az esztétikai kérdések mérvadóak, hanem az, hogy a bélés az, ami a tested felületével találkozva adja a zakó kényelmi garanciáját. Persze ez a nyári, és tavaszi zakók esetében minimálisra csökkentett, hogy ne kapj gutaütést. Legjobb zakók esetében a hónalj részen találkató bélés el is különül anyagában a belső fali résztől. Lehet a bélés mintás, hogy csavart vigyen a megjelenésedbe.

  4, A váll és a "rever". Neuralgikus része a zakónknak a váll rész kialakítása. Csapot váll, vagy kiemelt válltömésű. A lezserebb megoldás a csapott vállú zakó, ezek inkább azok, amelyek olyan alkatú férfiaknak jó, akiknek eleve, széles válla van. A túlzott válltömés neki már inkább ront, mint javít a megjelenésen. A zakó esetében, ha csapott, ha kitömött a váll rész, fontos megnézni az eldolgozottságot. Az igénytelenebb gyártók itt hibáznak a legtöbbet, és lesznek a Notre Dame-i toronyőr hasonmásai a zakó viselői.   A rever, vagyis a gallér rész szintén problémás részlet. A mai kor divatja szerint ez, egyre vékonyodik, nem menő a széles rever. Viszont a hiba lehetőség itt is pontosan látható, ha az zakó gyártója elnagyolta a dolgát. A gomblyukazás minősége, és szép eldolgozása a rever felső részén szintén fontos elem. Vagy a rever szélvarrása, illetve a felső rész belső hajtókájának anyaggal való kibélelése. Ha ez hiányzik, veszt a zakó a tartásából.

  5, A gomblyukak. Az egyik legszembetűnőbb hiba az eldolgozatlan gomblyukak sokasága. Kilóg a cérna, nem stimmel a szín, feslő anyagok. Ilyen látvány esetén fogd menekülőre. A zakó ujjának végén található gombsor igénytelen kidolgozása árulkodik a silány minőségről. A prémium minőségű zakók esetén ez nem lehet csúnya. Fontos apró részlet, de ronthatja az összképet, ha elnagyolt és igénytelen munka látszik rajta. A zakó esetében a zakó ujj gombsorsa egyfajta díszítő elem. A gombok fényessége, anyaga, és a felvarrásához használt cérna miatt. Figyelj erre is oda, amikor a zakód kiválasztod.

  6, A zakó szabása. A végére hagytam a nyalánkságot. Itt a szabás, „elszabás” lehet, legyen az slim fit, vagy regular. A konfekció méretbe zárt világában, az egységesített embertípusokra gondoltak, melyek válla, dereka és ujjának hossza azonos. Persze, hogy nem! Viszont ha már ez van, és ezzel kell kezdenünk valamit, legalább legyen olyan a mihez, ha hozzá kell nyúlnia a szabónak, ne azzal kezdje: "Uram, hol vette ezt a borzalmat?" A jól szabott konfekció zakó majdnem passzol, csak némi igazítást igényel. Ez legtöbb esetben az ujj, és néha a derék részt érinti. Ha többet kellene hozzányúlni, az már régen rossz. A jól szabott konfekció tart méretben olyan darabokat, melyek igazidnak a különféle magasságú, illetve mélységű férfiakhoz. ( Speciel én is mély vagyok, és mégis találok megfelelő méretet… ) a mérttáblázatuk nem csak egy sorban létezik.

  Remélem sokban járulhattam hozzá, hogy a ne legyél "megzakózva", és e legjobb minőséget válaszd, ha már konfekcióból elégítetd ki igényed. Inspirálódni ott az instagram, facebook és tumblr oldalam, de követheted videó blogomat is a YouTube csatornán.

Barátsággal: Tibor