Nagyban felértékelődni látszik a „homofiszban” az a pont, amikor a kollégák virtuális megbeszélésre hívnak, mert végre a „szöszmöszmackó”, „susimusimelcsi”, és atlétatrikó helyett, embernek érezve magad felvehetsz egy rég nem látott inget, vagy akár zakót is. Hozzá tenném, elég érdekesen veszi ki magát, ha ez a meeeting kora reggeli időpontra lett rakva, és a család valamelyik tagja átúszik a kamera hátsó traktusában épp neglizsében (magyarul, alsóruházat, vagy hálóruha) félálomban keresve a kávét, vagy vajazva a kiflit a gyereknek.

  Mennyire vágyott pillanatok voltak normális esetben, hogy haza érve, levedd a nap végére már bilincsnek érzett nyakkendőd, vagy szűk öltönyöd és inged, hogy kisgatyában feküdj keresztbe a kanapén. Most pedig ugyan még két hét sem telt, de vágyod, hogy ismét pattanjon le a gomb a legújabb mellényedről, vagy a frissen vasalt ing illata csapjon meg, mert ettől érzed magad embernek. Most jött el az alagsori irodába szorult IT -s srácok ideje, akik már előre látták, hogy nem kell mindig az a nagy cicoma. Jó lesz a hetes váltású póló, hozzá a sarokban is egyedül megállni képes farmer, cipő meg ha már nem fagy minek is, mert a papucs, vagy szandál tökéletes megoldás. Ők tudták előre, mi lesz a karanténoutfit.

   Mi meg akik pomádé királyként éltük tücsök napjainkat, most pislogunk, mint gyalogbéka a gólya szájában, hogy van még remény megvillantani a legutolsó divat szerinti szettjeinket. Bár, ahogy múlnak a napok egyre reménytelenebbnek látszik ez, mert a sávszélesség adta webkamerakép sem túl éles, így az Eszterházy mintás zakónk árnyalata sem pontosan kivehető, hogy az kék, vagy épp szürke. Anyaga pedig a legdrágább szövet, amit egy stílusguru beszélt ránk nettó hatszáz misiért. Minek is …

  Nem az én brainsotrming ötletem tárom elétek, de mégis a közösségi térnek köszönhető lett, hogy az egykor Jeans Day napokat, mely ugyebár leginkább a hét péntekjére szokott esni, nevezzük át inkább; #SuitUpFriday -nak. Indítsunk egy mozgalmat, hogy „embernek” érezve ismét magunkat, legalább pénteken a közös webes megbeszéléseink alkalmával ismét öltönyt, vagy legalább nyakkendőt kötve legyünk fessek. Erre persze nem kötelezhető senki, de jópofa ötletnek, egyfajta stílusgyakorlatnak felfogható. Most megszólítom a hölgyeket is, próbálják ők is ki ezt az új karantén módit. Azt is értem, hogy a családosként online oktatásra is szabott szűk időnkben, illetve a család éhségét is táplálva, nagyon nehéz feladat, hogy most erre is figyeljünk. Gondoljunk viszont bele, hogy ez a vírus mentes időkben mennyire napi rutin volt, mert ugye nem barlanglakóként mentünk be dolgozni az irodába. Most sincs ez máshogy, csak a helyszín változott, a nappali, adott esetben a dolgozószoba, vagy ki tudja akár még egy szekrény belseje lett új irodának kijelölve. Ott legyünk ismét top outfitben legalább egy nap a héten!

  Remélem ezzel a komolytalanul komoly poszttal nem léptem bele sokak lelkivilágába, - elnézés IT szektor, mert tudjuk nélkületek ez a home office sem jöhetett volna létre, vagy azok sokasága, akiknek az otthon dolgozás sem megoldható – mert nem ez volt a szándákom, sőt nagy tisztelettel adózom nekik!

  Indítsuk el tehát jövő héttől a #SuitUpFriday mozgalmat, terjesszétek az igét, osszátok meg ezt a bejegyzést, és ha gondoljátok küldjetek képernyőfotókat, hogy sikerült-e meglépni a bezártságunk magányában. Várom, és ha gondoljátok élen is járva jövő hét pénteken bemutatom, hogy ezt én minként éltem meg. Amúgy meg maradj otthon Győrfi Pállal! 

Barátsággal, még mindig a karanténban is;

Tibor

  Amikor átnéztem, hogy mit kellene felvenni 2020 tavaszán, vagy majd azt követő nyáron, aktuálissá vált az a gondolat, ami azt mondja; soha nem dobj ki ruhát, mert az még divat lehet ismét. Mondjuk ez nem nagy kunszt, mert kábé tíz évente ismétlődik valami, amit aztán cikinek tartunk, ha már egyszer kiment a divatból és mégis meglátjuk valakin, holott lehet ő az orákulum, mert tudta előre mi lesz a divat. Olyan ez, mint a „valódi” műbőrből készült autós tasi, nagyon necc volt, most meg ott libeg a LV kínálatában, na jó ott nem mű az a bőr, de csapnak le rá, mint egyszeri ember Kiszel Tünde naptárra.

   Most, hogy alig lett vége a slim fit és skinny fit harisnya szűk nadrágok divatjának, ami azt eredményezte, hogy voltak pasik akik úgy néztek ki mint a jóllakott pók egy légy pecsenye után, csak úgy csap le ránk a bővülés a derült égből, Ciaraként meglepve minket. Ha valaki tudott valamit és nem dobta ki a nyolcvanas években vett bőségrácolt nacijait, máris falngálhat fel és alá, mert divatos és stílusos lett. Vagy épp, aki rendszerváltás megérve ballagott el, és nem tudott megválni, - persze ha még felmegy rá - dupla gombolással kézsült halszálka mintás zakójától, nem kell aggódnia, mert ő lesz az street fashion sztárja mostanság. Nem tréfa ez a divat szakma, mert temetjük a tavalyit és dicsőítve üdvözöljük a tíz, húsz harminc évvel ezelőtti mintákat, stílusokat. Keresve vele milliókat, de közben meg termelve az ipari méretű hulladékot évente.

   Ha ott van a gardrób mélyén a Hawaii és vagy cubai mintás ing, kihajtató gallérral, máris trendivé vállhatunk, és nem egy farsangi bulin. Hozzá máris jöhet egy szélesebb reverű zakó és egy bővebb szabású „gatsby nadrág”, magas derékkal, ebben te lehetsz a 2020-s évek „vezető sztájlisztje”. Nem is baj ez annyira szerintem. 

  Kittenberger és Pamapalini, de akár Teleki is megnyalta volna mind a tíz ujját, ha láthatta volna ezeket a többzsebes szafari kabátokat, zakókat, melyek jöttek divatba ismét hangos elefánt dörömböléssel, csak maradva az afrikai tematika mentén. Zárójelesen, mondjuk mi már ezt tudtuk, amikor R-GO Robi „csikidámban” nyomta a Gidákkal, hogy „Ballag a katona” vagy, hogy „Létezem”. Nagyjából ezzel meg is érkeztünk a korai nyolcvanas évek világába, ahol most parkolt le a villanymotorral hajtott Chevi Nova.

   Nézem a könnyebb lazább összeállításokat, és könnybe lábad a szemem, mert a casual nem engedi el a farmert sem, de nem ám. A „farmert farmerrel nem szabad” szabály sutba lesz dobva és komplett outfitek épülnek fel a tetőtől talpig „munkásruhára” szabva. Dzseki vagy zakó, farmerből, és hozzá a nadrág is, de még akár az ing, amit alá veszünk. Kultusz, ami a hetvenes évek végét mutatja, de közben ez már az elkövetkezendő évek stílusa.

  Kiegészítők esetében a férfiaknak már nem lesz ciki, a kis oldalt átvetett táska, ami majd az „újhuszasévek” hasitasija csak ferdén viselve. A nyakkendő helyett jönnek a nyitott nyakú ingek, hozzá a reneszánszát élő nyaksálak.

  Mit mondhatnék? Szerintem, ha nem is rögvest, és nem azonnal, de idehaza is érezteti majd hatását, hogy a nagy nehezen elfogadottá tett rácsmintákat felváltják az egységes pasztellszínek, és „vadulást” az erősebb csíkok megjelenése adja majd a ruháknak. Ezzel elengedve az elmúlt évtizedet, hogy valami olyannal jöjjön az új, amit mintha már láttunk volna. Baj ez? Nem hinném, de egy biztos, a divat változó, a stílus pedig örök, ezt nem szabad elfeledni.

Barátsággal;

Tibor

   Nemrég új ránéztem az Egek ura, (Eredeti cím: Up in the air) furcsa magyar címmel megáldott, amúgy szomorúan vidám Gorge Clooney filmet. A főhős inkább negatív, de szerethető figura, akinek az élete abból áll, hogy embereknek mondja meg a cégvezetők helyett, hogy mostantól nem alkalmazza őket. Amolyan „válságlovag”, akinek a munkát a baj adja. A másik foglalkozása, hogy életviteli előadásokat tart úgy, hogy a színpadon egy hátizsákkal szemlélteti, mennyi fölösleges dolgot cipelünk életünk során, amitől könnyedén szabadulhatunk meg, de valahogy ez sosem megy egyszerűen, ahogyan ez neki sem megy.

   A film amellett, hogy valóban szórakoztatóan emberi és talán szomorú, közben mégis két stílus ötletet adott számomra. Az egyik, hogyha rengeteget kell repülővel utaznod, és nem akarsz szobrozni a becsekkolásnál, legyen praktikus a cipőd, és használj loafert, mert könnyebb belőle kibújni, és utána vissza, ha teljes átvizsgálásra kerül sor. A második inkább a bevezető sorokban leírt hátizsák szemléltetővel áll szoros összefüggésben, mégpedig úgy, hogy valóban, ha nem az elvont tartalmat nézzük, rengeteg kacatot tudunk magunkkal cipelni táskánkban.

  Speciel én a munkámból kifolyólag hordom magammal az irodám, ami áll egy notebookból, jegyzetfüzetből, golyóstollakból, mobil töltőkábelek tömegéből, hozzá mobilaksi, pénztárca, tablet, és még ki tudja mennyi furcsa dolog, ami előkerülve meglepetést tud okozni nekem is, hogy az miként és hogyan került a táskába. Van egy táskamanó, aki tele pakolja. Azt szoktuk mondani, hogy a női táskák akár törpe atomerőművet is rejtenek magukban, aztán közben meg a férfiak sem panaszkodhatnak, ha belekukkantunk a kézi cekkereik belsejébe. Itt jött el a pillanat, és mert a rengeteg felesleges dologgal kitömötten, olyan stressznek tette ki cipzárt, hogy az egy szép őszi napon feladta az összetartást, és úgy nyílt ki, mint tavasszal a virág, többé összezárhatatlanul, hogy le kellett lecseréljem. Illetve cseréltem volna …

  Az új kézitáska kiválasztása akkora problémát okozott, hogy több hónapig gyötrődtem, mert vagy nem volt szép a formája, vagy ha az volt, akkor nem volt praktikus, vagy nem volt benne elég fakk. A táskás üzletek számtalan és számos kirakatát belső tereit, weboldalait kutatva, sem leltem rá a megfelelőre, ami pótolta volna sérült táskám. Aztán jött egy online hirdetés szembe velem valamelyik hírportált böngészve, a Trendhimről, hogy kézitáskákat is árulnak, és lám láss csodást megleletem azt, amit hónapok óta kerestem. Ár és minőség rendben, belső és külső fakkok mennyisége, cipzár, és a színe is tökéletes. Így lett új táskám, amit majd megint jól telepakolhatok felesleges, de szükségszerű dolgokkal.

Amúgy, ha te is hasonló gondokkal küzdenél, és nem találod stílusodnak megfelelő táskád, vagy most kell egy új, mert a régit meguntad nem árthat, ha csekkolod ezt a linket. Tudjátok nem szoktam olyan dolgot ajánlani, amiben nem vagyok százszázalékban biztos, és ez biztos. Én nem csalódtam, remélem ti sem fogtok, hogy aztán legyen miből kipakolni, ha követed George tanácsait.

Barátsággal; 

Tibor 

   Minap rákerestem erre a manapság kedvelt angol szlengszó jelentésére, na nem azért, mert nem sejtettem, hogy mit takar a jelentés, de pontos meghatározására lettem kíváncsi. Aztán az első gugli célzás, a Gyakori Kérdések oldalt dobta fel, a következő kissé lehangoló kijelentéssel;

„Általában az idősebbekre (40+) használt szleng.” Holy shit, control alt del. Rángatózott a szemem és pörgettem le életem eddig eltelt pillanatait, hogy a francba lettem én 40+ általában idős ember? Aztán arra jutottam, hogy nem ez így nem lehet igaz, és lejjebb görgetve majdnem megnyugodtam, hogy ez így nem pontos, mert a Boomer generáció inkább az 1946 – 1964 között született generációra használt kifejezés. Benne az összes lesajnálással és megvetéssel. LOL. Az sem igazán nyugtatott meg, hogy a Gyakori kérdések oldalon, az első adott válasz, mármint a 40+ általában idős ember, esetén 87% -os tetszést aratott. Na ez remek. Jönnek a boldog semmire sem kellő idők!

   Boomer lett Tibor úgy, hogy észre sem vette. Hiába mondogatta magának hangosan, hogy a negyven az új húsz, illetve közeledve az ötvenhez, hogy az meg az új harminc, valahogy nem jött be és láss csodát Boomer lett. Innemtől kezdve áll a dolog, hogy a mai y – z generáció majd harsányan röhög azokon, amiket a stílusról vagy divatról írok. Megboomeresedtem. Ott ülök a virtuális karos fotelemben, és azt gondolom rohadt jó dolgokat írok, mondok és mindez még tetszik, holott marhára nem így van.

  Mit lehet tenni ez ellen? Dokihoz menjek, vagy kezdjek bele egy életmódváltásba, vegyek sportautót, és vagy motort, húszon éves lányokat kergessek? Kezdjek el tépett farmerben, vagy mackó alsónak tűnő naciban flangálni, magas szárú extra talpú sportcipővel? Dobjam el az összes nyakkendőm, és csak ha muszáj mert temetésre kell mennem (még nem a sajátomra, vagy ki tudja) vegyem fel az öltönyeimet? Jött ez a hülye Boomer dolog, és minden más lett.

  Aztán úgy gondoltam, nem biztos, hogy annyira kifizetődő a motor, sem a sportkocsi, a szakadt farmerre meg úgy járnék, hogy véletlen a szakadás lyukán dugom ki a lában, a mackónacit meg gyerek kormomban is utáltam, a csajozás meg fiatalon sem ment annyira. Tehát nem csinálok magamból hülyét, Boomer maradok, mert nagyon nem lehet ezen már változtatni. Amúgy meg mégiscsak egy olyan területtel foglalkozom, ahol az "elboomeresedés" ellen azzal tudok tenni, hogy nem adom annál alább, amilyen vagyok. Közben meg bolondot sem csináltam magamból. A boomer létünk alapja, hogy ne adj okot arra, hogy tényleg Boomer légy. Mondhatta volna Szabó Péter is, de talán Coelho is megnyalná ezért a gondlatért mind a tíz ujját.

  A stílusod a tied, így ne hibázz azzal, hogy a legújabb Y generációs trendnek akarsz megfelelni. Nem áll jól, szörnyen fogsz kinézni és valóban kiröhögnek majd legyintve, hali Boomer. Ezzel szemben az sem megoldás, hogy beleborulsz a megoldhatatlan problémába és Boomer léted összes sztereotípiáját magadra veszed. Slampossá válsz, egyre bővebb és kényelmesen terebélyesedő ruhadarabod lesz, hozzá érdekesebnél érdekesebb kalucsnikat (cipőnek nevezett dolog) veszel fel. Vonzalmad erősebb lesz az egykor még divatosnak sem mondott cuccok iránt, amik soha nem voltak azok, csak nem mertek szólni neked róla. Igénytelenséged odáig jut, hogy valóban megelégszel azzal, hogy a Boomerséged úgyis eljut a boldog békés taknyom – nyálam egybe folyó öregkorba, és akkor már úgyis minden mindegy. Lemondva az esetleges új ruhadarabok beszerzésééről és gardróbodból, mint Drakula várából úgy szállnak tova a dermedt denevérek, ha egyszer kinyitod az ajtaját. Erre lesz még időd majd, ha már tényleg nem lesz érdekes mit vettél fel sem magad számára, hát még a többieknek. Légy jó magadhoz, és ne légy Boomer, Boomer!

Barátsággal; Tibor

  Számos értékes dolog tűnik el a kényelmessé váló életünk során, és nem az olvasásról beszélek első sorban, mert az még megmaradt, legalábbis a telefonunkat böngészve. Még vannak könyvek, de lassan és biztosan inkább szobadísszé válnak. Porosodó emlékein eltűnő bizonyítéka szintén a papírra nyomtatott fotó, melyet az ezer és ezer tetrabájnyi adatot táróló eszközök váltottak fel, amit aztán senki sem nyit meg, mert a kategorizálás már elmarad. Búsulhatunk, de ez lesz pár férfi ruhadarab sorsa is, én csak remélni tudom, hogy nem válnak virtuálissá mert úgy elég érdekes utcaképet kaphatunk. (A király meztelen!)

  Nézzük sorban mire gondolok. Az első eltűnőben lévő ruhadarab a dupla gombolású öltöny és zakó. Valószínűleg a kényelmetlennek tűnő viselése, és talán a praktikum hiánya űzi el ez az amúgy klasszikus férfi outfitet. Mert ugye eltűnnek azok a férfiak is, akik még tudják nagy betűkkel írva; „viselni”. Begomboltan, amikor leül vagy az alsó gombot nyitva hagyva, ahogyan azt kell. A lényeg, hogy a konfekció ipar és a fast fashion nem kedveli, így lassan, de biztosan el is felejtődik. Szomorúan látom, hogy inkább kiugró meglepetés, ha valamelyik márka előveszi, hogy valami egyedit nyújtson a tömegből. Persze értem én, hogy már a zakó is szinte nyűg, de nem kellene temetni az egyik legelegánsabb stílust, mert a tömegek mackónacit preferálják a hétköznapokon.

   Az elsorvadásra ítélt kiegészítő, a ma már szintén nyűggé váló nyakkendő lesz. Sajnos ez a folyamat a casual szabad értelmezésével együtt jelent meg, mert a lezser stílust az utcáról behoztuk a rendezvények helyszínére, mint például a színház, vagy akár már az opera is, ahol lassan, de biztosan a megjelenés annyira egyszerűvé válik, mint amikor otthon a kanapén chipszet rágcsálva ülünk be a zsöllyébe, eltévesztve az irányt. Úgy érzem a „megkövetelt” kiegészítő tett rút bélyegzőt, tűzpiros jelet a nyakkendőre. Mert megköveteli tőled az iskola, vagy egy – egy szigorúbb intézmény, vagy ha már irodai munkás leszel, az előirt ruházati rend. Holott ez a nyakban hordott viselet, nem kellen, hogy a gyehenna tüzére kerüljön, mert elegáns és ha kell az unalmas dresszed feltűnő része lehetne. Ott kellene szerepelnie a leghétköznapibb megjelenésük esetén is, persze ha ez nem teher, nyűg vagy épp az ellenkezője a kivagyiság megtestesítője.

  Tudom, a díszzsebkendő egy örök harc, de miért kell érte lövészárokba vonulni, hogy ismét teret nyerjen magának. Kis csatát nyertünk, de a háború vesztésre áll. Közben ez a kis egyszerű, de mégis fontos kiegészítő akkorát dob a megjelenésen, mintha lecserélted volna a zakód. Feldobja és kiemeli, és elegánsabbá teszi megjelenésed. Ne hagyjuk elveszni ezt a régi, de nem avítt dekor darabot. Ne hidd, hogy ez nem lenne trendi, vagy amolyan fehérgalléros pénzügyi bűnözőnek néznének ha viseled. 

  A sorban a következő a valódi bőrcipő, amit öltönyhöz szokás felvenni. Sajnos mintha már ez is kezd elmaradni, hogy felváltsa a helyét a mindenféle csodakalucsni. Mert ha szép a cipő az már olyan izé, hogy inkább dobozban tartjuk addig, amig végleg kimegy a formája a divatból, vagy megvárjuk, hogy majd a pap abban kísérjen el ahová, te már nem a saját lábadon mész. Kellenek az elegáns cipők, mert nem alázhatjuk meg az öltözékünket azzal, hogy teljesen mindegy milyen lábbeli lesz a lábunkon, ha meg kellene jelleni valahol. Ne tudjuk el azzal, hogy vettük már és jó lesz az majd mindig és mindenhová, mert ez így nem igaz.  A bőr pedig mindig örök lesz, még ha a vegán tömegek is kerülnek hatalomra a divatvilágban.

  Slendriánságunk vagy inkább kényelmünk áldozata lesz szövetnadrág is, ami pedig szintén egy remek és elegáns megjelenést biztosít akkor, ha nem akartunk komplett öltönyt felvenni. Félre ne érts, nem a chino nadrágról írok! Helyette már elegendő a mindenhova felvehető farmer, holott ez így megint nem igaz. A jelentős és elegáns farmereket gyártó cégek is elkalandoznak vissza a klasszikus szövetnadrágok területére, hogy bővítsék kínálatukat. Tudom már egy zakó ing és „tehenész nadrág” kombó is elég ahhoz, hogy valakit stílusosnak nevezzük, de higgyétek el, ez nem mindig és mindenhol nevezhető coolnak.

  Számos kellék, és egykor felkapott férfi klasszikus tényleg már csak emlék marad, és mosolygunk rajta, hogy létezett. Ilyen a zokni tartó vagy haskötő, de közben meg azt látjuk, hogy újra formált módon ismét megjelennek. Mert van már az ing nadrágból kicsúszását gátló megoldás, amit a zoknihoz kell csíptetni, vagy láttam a Balck Friday webes őrületében hirdetve a bordázott izmokat imitáló mellkasformáló trikót. (Izomimitátor) Egyszóval feledjük a múltat, de közben terjesztjük a hülyeséget is. Pedig mi lenne, ha maradnánk a megszokott és stílusos daraboknál? Nem tévednénk nagyot, legalábbis szerintem!

Barátsággal;

Tibor

  "Tök" őszinte leszek hozzátok, és miért is ne lennék ennyi idő után. Engem baromira zavarnak a „műmájjerkodó” luxust hajszoló és mindent (is) követő divat bloggerek, és influencerkedők. Eldobsz egy követ, és biztos stílus infuencert üt agyon. Vagyis remélem! A BMWMercedesAudi tengely mögé bújt Hermes és LV öveket hordó burzsujkodás ami a sírba visz egyszer. (Ezt meg úgy gondolom sokan szeretnék.) Ettől még nem hinném, hogy a világ megváltozik és akkora hatást keltene a következő írásom, de bízom abban, hogy számos értő olvasóra lelek. Mert ti azok vagytok, értők, megértők!

  Miről van szó, amikoris a fenti sorokat vetettem a klaviatúra elé?  Drága barátaim arról, hogy a nagy magyar átlag soha a büdös életbe nem fog Bontoni vagy Berluti cipőt hordani, de még az a.Testoni is távoli csillagzatnak tűnik majd számukra a divat egén, és nem csak azért, mert nem ismerik a márkákat, ugye jól gondolom. Blogolhatunk arról, hogy minden pasi legyen jólöltözött és elegáns, ha az igény szintje megáll azon a ponton, és jelzem jogosan, ahol a pénztárcájának tömöttsége (lapossága) van. Mert nincs kolbászból a kerítés, hiába teljesít jobban minden. Teljesen jól van ez így! Mégsem szabad lemenni a divat legaljára, és az egészségre is káros bóvilt kellene csak megvenni. Lásd millió számra szaporodó furcsa eredetű és anyagú holmikat árusító webshopok és piacok tömeges eladásai.

  A megoldásra, - hogy a kecske is jól lakjon, de a farkas se legyen vegán,- számomra valóban kellemes meglepetést okozó Háda adott választ. A Háda, ami szitokszó sok „elitista” stílusmajom számára, de leginkább azért, mert nem kell nekik havi költségvetést készíteni, amikor Luxus Vivivel mennek naponta új Gucci nacit venni Milánóba. Mondjuk ki őszintén nézni is rossz őket amikor „sztájlszt Oli” próba elé állítja őket, hogy mit dobjanak ki a gardróbból, és zokognak mert úgy érzeték, hogy ez a sok sz@ar ami ott volt, számukra az eleganciát és stílust jelentette. „Pazar mert kicsimmel vettük Dubajba”.

   Ebből lett elegem, meg közben abból is amikor számos bejegyzésem, posztom alá megjelenik, a kis nevető „vicces” emoji fejecske, mert az illető úgy érzi, hogyha nem Tom Fordban fogják eltemetni akkor snassz lesz elpusztulnia agyrákban, amiben valószínűleg a koponya tartalmának hiánya miatt esélye sem lehetne. Na de nézzük, miért gondolom, hogy nem snassz a „szekondhend”. Illusztrációképp legyen itt pár fotó korosdó és vele együtt mégis vállalható énemről, Szabó Imi barátom keze munkáját dicsérve.

  Persze tegyük hozzá azért azt is, hogy az outfitek összeállításában vannak darabok, melyeket nem lehetett beszerezni a hadawebshop.hu oldaláról. Ilyen a cipő, és kínzóan hiányos öv kínálat, ellenben a többi mind – mind a „másodkézbeli” (nemhasznált) cuccokból áll. Fontos dolog még, amire egy divatot és stílust csak saját magán próbáló, de abban is remekelő barátom mondott; „A turkálós téma csakis azoknak működik jól, akik már maguk is tisztában vannak azzal, hogy mi a stílusuk.” Mekkora igazság ez! Hozzátenném, nem csak ott, hanem minden más területen is, mert semminél nem rosszabb az, ha valaki nincs tisztában saját stílusával és még érzéke sincs, de vakon vásárol össze vissza mindent. Ekkor kell egy segítő szem, stílustanácsadó.

  Remélem ez az a pár őszinte szó és gondolat nem riasztott el, és továbbra is maradunk egymásnak itt, te, mint olvasó, és én mint a blogger!

Barátsággal;

Tibor  

  Sokszor hallom, és olvasom hozzászólásokban, hogy minek nekem az öltöny vagy zakó, ha egy évben talán, ha egyszer veszem fel, ha van is bőven jó az, amit még két - három éve vettem magnak.

  Másik megszokott mondat, hogy a „flancos öltözködés”, és én két külön világ vagyunk. Ezek a mondatok azok, amiket azok szoktak írni, akik valóban nem szeretnek öltözködni, és nehezükre esik még a gondolata is, hogy új ruhát kellene venni, mert meghívták egy baráti, vagy családi nagyobb eseményre. Hány és hány fotó kerül így fel a közösségi média oldalakra, hogy kihízott vagy épp túl nagyra méretezett öltöny, zakó figyel a központi helyen lévő férfin, mert ő a legjobb barát, vagy a legközelebbi rokon. A ferdén és hosszúra kötött nyakkendőkről, a nadrághoz nem illő cipőkről már nem is beszélve.

  Tudom, hogy ők azok, akiket legkevésbé sem érdekli az, amin itt ügyködöm, illetve nyomom, mint süket a csengőt, hogy mit mivel és miért. Viszont egy próbát azért megér, mert nem egy fecske csinál nyarat, de talán, ha többen osztják és viszik a gondolatokat, változhat valami. Nem arra gondolok, hogy akkor innentől kezdve azok, akiket a fenitek szinte hidegen hagynak, mint polgármestert az adriai jachtok, máris glancba vágják magukat és fejveszte rohannak a legközelebbi úri szabóhoz. Inkább néhány praktikát ajánlanék, a veszett fejsze megtalálása érdekében.

  Kezdjük rögvest egy alap dologgal, jobban mutat minden, ha mielőtt magunkra vennénk átnézzük. Kezdve ott, ha nem volt rajtunk már vagy az idők kezdete óta, hogy valóban megvan rajta minden, aminek meg kell lennie. Gombok a helyén, netán, ha még annyira új volt egykoron, hogy a különböző fércek még mindig megvannak, eltávolítjuk, gondolva itt a felesleges márka jelzésekre (lásd zakó ujja). Aztán ha átnéztük, vegyük fel magunkra, szigorúan tükör előtt. Szó nincs felesleges pipiskedésekről! Itt arra kell figyelni, hogy valóban nem lett azóta túl szűk, vagy túl bő, amióta szomorkodva ott lógott a szekrényed magányában.

  Amennyiben szűk akkor azon már nehéz segíteni, mert a hátralévő "akármennyi" időben sem foguk vissza karcsúsodni eredeti versenysúlyunkra. Itt nincs más, mint egy újat beszerezni, ami már megfelel a méreteinknek. Ellenben viszont ha kifogytunk belőle, (inkább ez, ha már ...) vagy a szabása volt egykor ilyen, nem árthat egy kis igazítás. Én belátó vagyok, és ezért szerintem még egy kevésbé divatos zakót is rendbe lehet tenni azzal, ha magunkra igazíttatjuk. Ujjhossz és bőség bevétel, nevezzük karcsúsításnak, de akár még a gombozás újra gondolása sem istentől elrugaszkodott gondolat. Ugyan ez a móka lehetséges a nadrágra vonatkozóan is. Nem kell feltétlen új dolgokban gondolkodni, ha esetleg a már meglévőt korszerűsíthetjük. Talán ezekre a munkákra lehet még szabót találni, nem hinném, hogy lehetetlen küldetés lenne.

  Amint ezek a dolgok a helyre kerülnek máris másképp álnak majd a dolgaid. Nem kell szégyellni, ha mondjuk megnézel pár inspiráló képet, blogot, hogyan lehet a nyakkendőt megkötni vagy milyen szín illik a meglévő szettedhez. Új nyakkendő még mindig olcsóbb megoldás, mit a gombhoz venni egy új kabátot. Ezekkel operálva és pár kisebb beruházással (nem megruházás) öv, esetleg díszzsebkendő, új ing beszerzésével frissítheted a megjelenésed. A lényeg úgyis az összkép lesz, és nem az, mikori volt a zakó vagy öltöny.

  Gondoskodj róla, hogy a cipőd tiszta és fényes legyen, ne rontsa el majd a végleges összképet, és ha kell mert már eltaposott a sarka, sarkaltasd meg, vagy szerezz rá új talpat. Ezek még mindig költségkímélőbbek mint újat venni, ha már semmiképp nem akarsz erre az útra tévedni.

  Remélem segíthettem egy más világot teremteni a megjelenésed körül úgy, hogy nem kellett nagy erőfeszítést tenned, és még a pénztárcád sem lett laposabb. Ne feledd; a kellemes megjelenés nem csak pénz kérdése. 

Barátsággal; 

Tibor 

  Van számos kis apró dolog, amire gyakorta még a legprofibban öltözködő férfiak sem figyelnek oda. Vagy mert a napi rohanás mellett „így sikerül”, vagy mert rossz beidegződés alakította ki ezeket. Nézzük közösen mire figyelj oda, hogy top legyen az outfited.

A nyakkendő, kötés utáni hossza.

   Számos alkalommal látom, hogy amúgy nem rossz öltöny, szép ing és cipő kombinációja, megy a „levesbe”, mert vagy túl hosszúra lett hagyva a nyakkendő, vagy épp túl rövidre. A szakkönyvek úgy írják, bár én nem igazán kedvelem ezeket a sormentén sztorikat, hogy a nyakkendő vége pontosan az öv fellett pár milliméterrel kell, hogy végződjék kötés után. Persze subler nem kell hozzá, de erre érdemes odafigyelni. Amennyien túl rövidre lett kötve amolyan régimódi „szervusz elvtárs, érted jöttünk, nem ellened” típusú lesz míg, ha túl hosszú az akár étkezési problémákat is okozhat.

 Az öv hiánya.

  Stílus fotókon, blogger képeken, és intsa profilokon lehet látni, hogy gyakran nincs öv a férfiakon az öltönynadrágok fotózásakor. Ez azért van legtöbb esetben, mert ezer átöltözés után, már nem igazán ugrik fel az öv, illetve vannak nadrágtípusok, ahol pont az a cél, hogy lássák a derékszabását. A hétköznapokban ez ne legyen megszokott, csakis olyan nadrágok esetén kerüljük az öv viselését, amihez alapból nem kell, vagy nadrágtartót vettünk fel (leánykori nevén; hózentrógert) ebben az esetben pedig kifejezetten nem is illik nadrágtartót hordani, idézve a klasszikust: „ Hogy bízzak meg egy olyan férfiban, aki a nadrágjában sem bízik meg, mert öv mellé nadrágtartót is vett.”

A nyakkendő és a díszzsebkendő mintája.

  A szettek átka, avagy „egység csomagban” kapott nyakkendők és díszzsebkendők felvételekor szokott előfordulni, hogy azonos mintázatú és anyagú nyakravaló és zsebbegyűrhető kerül a férfiakra. Nem szép, hiba és ha lehet kerüljük el. A nyakkendő mintája és színe nem lehet azonos a „zsepijével”.

Ing vasalás hiánya.

 Agyon tudjuk ütni a kollekciót, még ha az egy lezserebb, (más néven) casual szett, ha az ing nincs ropogósra vasalva. Ez hatványozottan igaz a fehér ingekre, mert ott még jobban látszódnak a gyűrődések és ráncok. Ez persze nem azt jelenti, hogy egész napunkat szobor merevségben kell tölteni, nehogy gyűrődjék az anyag, de legalább kora délelőttig ennek az állapotnak fent kellene maradnia.

A cipő ápoltsága és a hozzávaló öv.

   Unalmas téma, de soha nem árt ismételni, hogy az övünk színe, és a cipőnk színe egyezőnek kell lennie. Barna cipőhöz nem veszünk kék övet, vagy feketét, vagy fekete cipőhöz kanárisárga övet. Ha már a cipőnél tartunk főbenjáró vétek, ha a cipőnk ápolatlan letaposott sarkú és gyűrődött bőrű. Mára már annyi lehetőség van arra, hogy gondozni tudjuk a lábunkra valókat, hogy nem lehet ez kifogás, és a műanyag sámfák ára sem csillagászati a sarkaltatást pedig gyorsszervizek is végzik. Ezzel persze együtt jár, hogy nem egy pár cipőnknek kellene lenni az évszakokat nézve, hanem legalább kettőnek, hogy azokat cserélve tudjuk hordani, elkerülve a fenti problémákat. Tudom már az is álom, ha legalább az a kettő megvan és ápolt.

A gyűröttség úgy általában.

  Sajnos vannak anyagok, főleg a magas len tartalmúak, amelyek, ha akarjuk, ha nem mégis gyűröttek leszenek már abban a pillanatban amkor felvettük. Ellenben ez nem igaz más anyagokra persze, ha azok jó minőségű szövetből készültek. Így, ha egy szuper anyagú, ám gyűrött a zakó vagy a nadrág látható, az sajnos bizonyos mértékben a viselőjének a hibája, főleg, ha az már reggel ilyen. Vasaltass, vasalj!

  Sorolhatnám még a kis hibák tömkelegét, de mára legyen ennyi is elég, és talán ezzel is segítettem azon, hogy jobb képet mutasson a városi flaszter férfi társadalma.

Barátsággal;

Tibor   

   Évszakoknak nem köszönünk, de most legyen ez kivétel, mert annyira elegem volt a napi 35 fok feletti átlag hőmérsékeltből, hogy már szinte megváltásként ért, hogy visszatérhettünk a viszonylag normál hőmérsékletekhez. Persze ebben is már mondhatjuk átmenet nélkül esünk a ló másik oldalára, mert 35 fok után rögvest 15 lesz, és ez már többnyire nem annyira vicces. Szóval itt van az ősz itt van újra, és emiatt outfitváltás következik, amikor előkerülnek a gardrób mélyéről a vastagabb anyagú ruhák.

 Na de mi lesz az idei ősz férfiakra vonatkozó divat slágere? Nagyjából ugyan az, mit tavaly ilyenkor és ezzel le is zárhatnám a szájtépést pont. Persze, hogy nem fogom mert azért lesz, amit feledhetünk és lesz olyan is, amit még jövő ilyenkor is jószívvel ajánlok.                                                                                                                             Kezdjük a színekkel elsőként. Nem okoz nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy lecsengett a harsányság kora, már nyáron sem láttuk viszont azokat az erős színeket, ami még két évvel ezelőtt a férfiak stílusában. Az ősz színei a megszokott tónusokkal jönnek, közel a természet színeihez, barnák, zöldek, mélybordók és szürkék, de még a kék sötétebb árnyalatai is vendégek lesznek az őszi színpalettán.

A ruhák egyre inkább hagyják el a skinny fit vonalakat, és a slim fit is lazul. Örülhetnek azok, akik erre azt mondták; „hülye gyerek, kinőte a ruháját.” Mondhatjuk akár már bővülni látszik az a csini „gyatyaszár” is végre. A feszülő és testhez simuló darabok helyére inkább a regular fit vonalalak jönnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyelmű mód növelhetünk téli zsírpárnát. (Bár én speciel télen inkább fogyni szoktam, megvonva a sör lángos adagokat magamtól.) A bővebb szabású nadrágok és zakók mintázatánál megmaradtak és talán még kedveltebbek lettek a rácsok és kockák, de azért erősen jelen van az egységes színű, mintát mellőző darabok is.

  A zakók és öltönyök esetén a klasszikushoz közelítő bőségráncok is felfedezhetők újra, amit a kétezres évek végén száműztek a divattervezők a csőszabás végett, mert a hatvanas évekbe lettünk szerelmesek. Összefoglalva úgy tűnik a hetvenes és nyolcvanas évek kevert trendjei térnek vissza.

  Ruhadarabokról írva, egy lazább lezserebb őszi szettnél a garbó alap lesz. Öltönyhöz ing és nyakkendő nélkül is viselhető alapdarab, ezzel tényleg elérve az igazi hetvenes évek „filingjéhez”.

  A mellények szerepe már tavaly felértékelődött, így ez marad az idén őszre is, és remekül fog különös eleganciát adni még a casual szettekhez is. A mellény lehet kétsoros, egysoros, és steppelt is, ami persze nem az, amit mi „NER kompatibilis egyenmellénynek” hívunk.

  Mivel a hőmérséklet lassan a mediterrán őszöket idézi, így inkább a zakó alá vett kiegészítők kapnak nagyobb szerepet a ballonkanbátok helyett. Bár akik kedvelik nem maradnak le róla, mert a rövidített fazonú őszi kabátok is elérhetőek. Én nem tudtam mit kezdeni vele, mert ősszel túl sok volt, tavasszal meg még kevés, így inkább ott lóg hiábavalóságának magányában a szekrényben.

  Szerintem a felsorolt dolgok sokat segíthetnek, hogy megint elegánsan és stílusosan rugdalhasd majd magad előtt a lehulló sárguló faleveleket, persze ehhez meg egy jó őszi „csuka” sem árthat, de ebbe már bele sem fogoknék, mert az egy külön blogbejegyzés támája lesz. Addig pedig sok -sok őszi borozgatást, és kellemes indián nyarat kívánok.

Barátsággal;

Tibor

  Egyszer egy zsidó barátom mondta, hogy annyi vallási szabályuk van, hogyha betartaná mindet nem érne rá semmire. Remélem ezzel még nem leszek antiszemitának bélyegezve, és nem sértettem meg senkit! Ami miatt ez eszembe jutott, hogy a divat és az öltözködés körében is annyi szabály és tradicionális dolog van. hogyha azt mind követve betartanák, nem lennének újító gondolatok, és nem születtek volna új stílusok.

  A példák sora, a teljesség igény nélkül. Ne vegyél fel kockás, rácsos mintát csíkos mellé! Aztán jön szembe velem az instán egy több százezres követői számmal rendelkező blogger, vagy egy remekül öltözött és stílusos férfi egy filmben kockás ing, hozzá egy halszálka mintás öltöny kombinációja van rajta, és nem lehet őket bántani. Nem lehetett azt mondani rájuk, hogy „bakker” ezek meg mit képzelnek. Mert nem bántó, és esztétikum szempontjából sem láttam rajtuk kivetnivalót.

  Vagy ott van az örök dilemma, a szűkített és a lezserebb fazon harca. Jöttek a hatvanas évek, és a bőségráncok eltűntek, csőnadrággá vált az eddigi bővebb szarú naci, és a zakók is amolyan „kis hülye Pistike” látszatot keltették. Nézd csak a meg a Beatles fiúkat. Sokan kiabáltak és nem értették mi ez. Majd bevett lett és stílus, onnan elfogadott és még irányt mutató is. Az azt követő években és évtizedekben jöttek – mentek a szűkítés és a bővítés körüli polémiák. Mára ott tartunk, hogy majdnem mindegyik forma megmaradt, mondjuk a túl extrém mód, bő vagy túl szűk természetesen most is nevetség tárgyát képezi.

   A férfi stílusban szintén változó, de mégis valahol a kőtáblába vésett szabály, a nadrág szárának hossza. Ebben nem is lenne nagy eltérés, ha a közös nevezőt betartva látnánk viszont a modelleken. A cipőt éppen elfedő az alap, nem buggyanó szár, vagy a túlzásba vitt rövid bokalengetés lenne általános. Persze, hogy megy a vita … naná!

   A zakó gombolása, a három gombos felül záródó, egykor nagyon menőnek számító, majd azt lecserélő két gombos és lejjebb záródó stílus, ami a mai trendet illeti. Vicces, hogy ezen is megy néha még a cicaharc, holott nagyjából mindenkinek igaza van. Jönnek mennek az évek, és ez vagy az lesz a zakó szabásának trendje, alapnak egy közös pont mard, hogy a zakó egy és állandó örök darabja lesz a férfiak elegáns megjelenésének. A mellényről nem is beszélve, hogy egykor VII. Edward király nem bírt a hasától a lovon úgy ülni, hogy ki ne gombolja a mellénye alsó gombját, innentől ez lett a szabály, ha mellény gombolása volt soron. Azóta szegény Edwardnak is mindegy lett, hogy gombolja a mellényt, de az „előírás” itt maradt ránk. Arról nem is beszélve, hogy ez amolyan városi legendából lett kritérium.

  A cipők alakja is átment egy sor változáson, hogy aztán megérkezzünk a mai elfogadott formához. Ki ne emlékezne még a kétezres évek kocka orrú cipőire, amire ma azt írjuk förtelmes. Akkor mindenki ezt hordta és kereste. Vagy ott van, a mára teljesen elfogadott hosszúkás hegyesebb keskeny kiképzésű, vonalvezetésű amolyan olaszos cipő modellek, egyesek szinte irtóznak a látványától is, - míg talán a többség – csakis ebben tudják a lábukat elképzelni. A cipőtalp is változott, és őrületeken esett át, az ötvenes évek magas gumitalpú surranói jöttek mára vissza, még olyan neves olasz manufaktúrák esetén, mint a Bontoni, vagy a GG.

   Ha szigorúak lennénk, azt mondhatnánk, hogy cipő csak kétfajta létezhet a Derby, vagy az Oxford alapszínekben és bőrtalppal. Aztán láss csodát, és máris új irányt vett mindkét régi bevált forma. Persze sajnos vannak itt is a konfekció ipar miatt kialakított rossz irányok, lásd „Kis MuK” felgörbülő orrú cipői egy három betűs márka esetén. Vettek egy sámfaszettet a gyártó sorra, mert olcsó volt és máris csak ebben látni férfi társaink sokaságát.

   Rághatjuk a gittet, de egy dologban biztosak lehetünk, amig a föld forog és a divatipar dolgos mesterei iparkodva serénykednek, mindig lesz min vitatkozni, hogy ez miért jó, vagy épp miért borzalmas. Egy, ami mára biztos, hogy a kényelem egyre nagyobb úr lesz, így a szabályok felett inkább elsikló, vagy azt hanyagul kezelő divatirányzatok nyernek teret. Az, hogy ez mennyire nagy baj, vagy sem, én megítélni nem akarom, és nem is tudom. Ami viszont marad, hogy a stílus az örök, a többit meg megette a fene, így kár rajta vitatkozni, csatározni.

Barátsággal;

Tibor