A fogason lóg, vagy rajtunk ez nem mindegy sőt, jobb, ha nem lóg, hanem tartást ad. Indul az önnön inspirálta kabát mustra, "mert közeleg a tél" … ahogyan az már sokadszor hallottuk, aztán meg itt is termett.  „mégis megjelent a jótékony fényes tündér egy köpönyeg alakjában, hogy megélénkítse egy pillanatra szegényes életét” ( Gogol – Köpönyeg )

Van abban valami egészen egyedi és azonosíthatóan hungarikum, ahogy a magyar a kabátot a dzsekivel azonosítja, egyes körökben a síeléshez használt polár valamihez. Pedig a kabát az kabát, a dzseki meg dzseki. A kabátot pedig “viselni” kell, a dzsekit meg legfeljebb “hordani”. Tessék erre odafigyelni és adni egy lehetőséget a kabátnak. Uraim figyelem, és fegyelem.

Ezek az urak kabátban ballagnak tova. Ballon az egyik ( jobb szélen), melyet még melegebb téli napokon is hordhatunk, a másik is az, de az már jobban hajaz a kabátra. Sötét és világos tónusban. Viszont a valódi kabát anyaga inkább vastagabb, és ha lehet bélelt szövet. Gyapjú, ami tőlem boldog is lehetett.

Nem, nem ő nem a Norvég marcona halász egyik rokona, de a dupla soros elrendezés és a komor külső miatt, a megtévesztés tökéletes. Illik a sapka is a kabát alakjához, de ez inkább a hétvégi lazább megjelenéshez. Mondani, és írni szokta művelt kollégám, casual outfit.

Két klasszikus kabát, a hossza rövidített, és mindkettő dupla sorral záródik. Apropó hossz; azok, akik magasak, mint a szikár fa, nekik ajánlatos a hosszabb fazon, de akik nem büszkélkedhetnek deli termettel, és Napoleon leszármazottjai (sokan voltak), mint például én is, inkább a rövidített fazont viseljék.

   Örök imádatom, a szürke felé. De nem az sötét egérszürke, hanem a mintázatában több fehéret hordozó. A halszálka minta. A forma rövidített egysorosan záródó, és kifejezetten nem csak öltöny felett hordható darab. Ellenben, valahogy mégis kívánja a zakós megjelenést.

   Két soros, Eszterházy mintás fél rövid szövet kabát. Ellensége a szöszösödés, de ez a "kiváltság" általában a rosszabb anyagból készült kabátokra jellemző. Ha lehet, tartsunk otthon erre alkalmas kefét, vagy “szösztelenítő szerkezetet”. (Létezik ilyen, becsszó! )

   A divat nagy ikonjai szoktak hasonló pózban fotózkodni. Én csak mezei stíler vagyok, de ezt megengedhettem magamnak én is.  Igazán elegáns keskeny reverrel rendelkező "teve barna" színű kabátban ülve várok a csodára. Magasságom engedi a fél hosszt, a kabát bélése szépen eldolgozott szinte megüti a kézi munka szintjét. Itt pedig megint egy fontos szempont a bélés, és a belső eldolgozás. Ez mutatja meg a kabát valódi minőségét, ebben, ha tökéletességre törekszünk, nem lehetünk megalkuvók.

   Amit a kabátokról meg kell, említsek, hogy semmiképp ne legyen a kabát mérete nagyobb, mint a pont megfelelő, még ha ezer kapucnis, nagyi kedvenc kötött pulcsit veszünk alá a próba alakalmával, mert a kabátot gyakorta nem a szibériai körutazásunk miatt vesszük, hanem inkább az elegáns, de hideg napok miatt. Ha kicsit nagyobb, vagy bővebb és hosszabb a kabátunk, egy jó szabóság szívesen igazit rajta, és máris beljebb vagyunk! Milyen vicces ez, persze, hogy beljebb!

   A kabát lezserebb helyettesítője, a könnyű, ám nem könnyelmű steppelt dzseki. Én imádtam ezt a színt, mert az ősz keverte alkotás, de ha télen bontunk formát ezzel, sem leszünk kiátkozva. A belső kidolgozás adta meleg garantált.

Végül, az egysoros, amolyan matrózosan ellenállhatatlan modell, ami megint nagy kedvenc lett, és szinte soha nem megy ki a divatból. Ez a fajta megoldás, pont az ilyen hirtelen megnőtt szép szál legénynek jó, mint én. Hirtelen megnőttem, azt úgy is maradtam. Ettől viszont még kedvelhetem az igényesen kidolgozott kabátot, ami garantáltan télálló.

  Remélem nem okoztam csalódást most sem, és tudtam tippeket adni, hogy az idén télen se fagyjunk halára, de közben elegánsak legyünk. A képekért köszönet FotoGallo-nak.

Barátsággal: Tibor

    A film címe is lehetne akár a mottó, „Túl szép mennyasszony.” a mai blogbejegyzésemnek, mert valóban tény, hogy az ara majdnem minden esetben szebb mit a férjjelölt . Naná, hiszen ez az ő napja ! Itt most persze nem az arc, a testalkat és egyéb külsőségekre gondolok, hanem az általános formális viseletre. Bár már egyre nagyobb a kivétel, de ez még erősíti a szabályt. A férfiak ezt is valahogy szeretik megúszni, meg különben is, nagyjából annyiba fáj már ez az egész hacacáré, hogy azt az Fort Knox sem tudná az aranykészlettel támogatni.  Ellenben pont az lenne a lényeg, hogy ne nézzük ezen a jeles napon, hogy mi mennyi, hanem azt, hogy mi legyünk a nap központi elemei. ( Már ha fizikus módjára határozzuk meg az esküvőnk helyzetét.)

  Adjunk magunkra, mert a násznép egy része úgysem fog. „Géza bácsi „egykori divatnak megfelelő öltönye, a vidéki rokon lilába hajó zakója, a nagynéni báli ruhája, adja meg az összkép hangulatát.  Bár tudjuk, hogy egy lagzin az idő, és az elfogyasztott alkoholos italok mennyisége, mindent és mindenkit megszépít. Ahhoz viszont, hogy legalább, mi egyszer majd férjek gyöngyei, ne legyünk slamposak jó, ha úgy választunk ceremónia szettet, hogy az legyen egyszerre kellemes és kényelmes, de majdan emlékezetes is. A képek mindent megőriznek az utókor számára, mint döntő bizonyíték.

  Itt jön el a fordulópont, hogy a leendő feleségünk, és vagy édesanyánk gondos kíséretében haladunk a vesztünk felé, vagyis elkísérnek a szabóhoz és elmesélik mi jó nekünk. Ennél jobb döntés az, hogy maguk ballagunk el, és vagy egy erre szakosított stílustanácsadó segítségét kérjük, vagy a legjobb haverunk ballag el majd kezünket fogva, hogy kiválasszuk a magunknak is tetsző szettet. Azért, én az előbbit tartanám jobbak, hacsak a kettő nem egyezik.

   Jobb esély nem is lehet, mint azt tenni, hogy fogjuk magunkat, és még a végső pánikhangulatú impulzív vásárlás előtt, elbattyogunk egy esküvő kiállításra, és ott nézzük meg mi a trend.  Bár ez nem csak egyfajta asszonyi hóbort lehet, mert itt legalább egyben látható mi az, amit majdan ránk akarnak adni az ott jelen lévő üzletek, szabóságok és márkák. Van miből választani, és még azt is letudhatjuk, hogy gondos pasinak tűnjünk, mert ez is érdekel bennünket. Fontos a látszat is! Magamból kiindulva, arra jutottam, hogy egykor mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha akkoriban is lett volna ilyen lehetőség amikor beadtam a derekam. Régebbi írásomban ezt mutattam be, hogyan szemléltettem a pánik vásárlót, aki az utolsó pillanatban döntött viszonylag nagyon rosszul a ceremónia öltönyön tekintetében.

   Spongya a múltra, mi most nézzünk a jövőbe és legyünk pontos, és precíz vőlegények! Van lehetőség és vannak megoldások, hogy ne csak egy alkalomra, de akár más ünnepélyesebb helyekre is felvehető, többször használatos forma ruhánk lehessen. Erre is jó a kiállítás, nem csak a francia nyakkendős, spanyol öves matador egyenruhák megtekintésére. Mivel egy esküvő manapság, már egyre inkább egyfajta, jó szóval értelmezett, „polgári eseménnyé” vált, nem baj, ha azt időben kezdjük el, a ruházkodásunk szintjén megoldani.

  Én most azzal zárnám le, hogyha tehetitek, és még a nagy esemény előtt álltok, ballagjatok el, a novemberi esküvő kiállításra, és a blog képes anyagát adó Eiffel Szalon kínálatába lessetek bele, lelet még akár a TSL kezének érintését is viszont fogjátok látni egy – egy szebb méretre készülő ceremónia öltözetben. Én biztos kint leszek, már csak kíváncsisságból is, hogy lássam az egyre fáradó arcokat …

Barátságga és nagy lelkesedéssel : Tibor 

   Nagyon kínos, de hidd el itt valóban a méret a lényeg. Tudom sokan, tagadják, meg nagyvárosi legendának mondják, hogy a méret számít, ne kételkedj ebben, ez nem a Péntek 13,  és nem is a Mély Torok, hanem egy igazi „reality show”.

   Eddig nem jött le, nem arról írok, nem vagyok én egy olyan blog, itt kérem, a komoly stílus ügyek vannak terítéken. Mégpedig a pontos mérték utáni öltöny, zakó, ing nadrág stb. készítése előtti méretvételről, és annak menetéről lesz szó. Mit mér le rajtad a szabó, vagy akár más is, akinek ezt megengeded. Hidd el, könnyebb lesz az életed, ha ezekkel a számokkal tisztában vagy. Sorra veszem, mit és hol kell centizni, hogy aztán tudjad majd átadni a szabód, vagy a méretre készülő öltönyök, ingek házának, vagy a ruhagyárnak, ha esetleg nagyipari gondolatok ejtenek rabul. Nem titkos információk, és nem fognak vele visszaélni, sőt még sandán sem néznek rád, hogy – hát ennek csak ekkora van!

    Kezdjük az elején! Felül. Még mielőtt izgatott lennél, feleslegesen!  Az első lépés a pontos nyak kerület megmérése. Ez nem csak az ingek, és akasztás előtti pillanatok fontos tétele, de a méretre készülő öltönyök esetén is ezt mérjük le. A nyakad kerületét.

  Második lépés, a vállad mérete lesz. Itt fontos, hogy a széléig mérjünk, mert az adja a precíz illeszkedést.

  Harmadik terület, a kar hossza, itt a centi érjen le a kézfej majdnem közepéig. A szabó majd, úgyis amikor rajtad lesz az első próba esetén, igazítani tud.

   Negyedik lépés. A bicepsz, ezt sokan szeretni fogják. Két mérés létezik, az egyik, amikor nem feszítünk be, és a másik, amikor Arnoldot játszunk, és megmutatjuk, mekkora van. Mindkettő fontos, mert nem csak lógatjuk majd a karunkat a kész öltönyben.

   Ötödik rész, a csukló. (Nem olvasni féler!) Itt is a kerületet mérjük le. Nem időznék sokat vele, de nagyon fontos lesz a későbbikében.

   Hatodik, és még nem fáradtál el; a mellkas méret. Itt sem árt, ha inkább egyenes háttal, és beszívott levegővel mérjük le. Az anyag majd úgyis felveszi.

  Hetedik lépésben ahol a pacal, és egyéb falatok tűnnek el; a has. Most aztán kiderül ki a pocakos, és kinek van kocka hasa.

   Nyolcadik lépcső; a derekunk pontos mérése. Itt dől el, hogy a nadrág lecsúszik vagy elég lesz a gomb is, sőt majd később, ha az idő, ami persze relatív, de halad mekkora változást hoz majd el.

  Kilencedik stáció, a hátsórész, vagyis a fenék, szebb szóval a popsi vagy far. Hiába, na, azért vannak kényesebb területek is a szabászat méréstani részlegén.

  Tízedik rész, a zakó hossza, amit úgy fogalmaznék meg, hogy a vállunk nyaki részétől a comb felső részéig mérjük majd le, de itt, ha rövidített szabású lesz a zakó, nem kell nagyobbat mérni, csak a csípőig. Bár ingek esetén jó ha tudjuk mekkora ez a hossz is. Jobb, ha kettőt is mérünk. Már nincs sok vissza nyugi!

   Tizenegyedik lépésben jön a, nadrághossz vagyis a lábunk hossza. Ezt a csípő vonaltól, szigorúan mezítlábasan, nem cipőben a talpunkig mérjük vagy mérettessük le. Itt majd úgyis a végső igazítás után, elérhetjük a bokalengetős nadrágszárat is. ( "Stílus biztosítékokat" kiverve … )

  Tizenkettedik részben és ez a vége, a comb kerületét mérjük le, de itt is gondosan ügyelve, hogy ne mérjünk rá feles centiket, hogy bővebb legyen.

  Minden lépést, amit mértünk persze nem csupaszon, ahogy anya szült kell megtenni, legyen rajtunk ing, és nadrág is. Fontos, mert így lesz majd a mérte a lényeg! Hidd el, nem csak akkor lesz ez majd jó, ha tényleg eljutottál oda, hogy legyen egy saját méretre készült öltönyöd, hanem akár a konfekciós ruházkodás esetén is jól jöhet, ha tisztában vagy a méreteiddel.

    Centit a kézbe, és hajrá!

Barátsággal : Tibor 

   Amikor ezt a bejegyzést írom, a hivatalos facebook oldalamra kitett kép alá érkező komment miatt ragadtam meg a klaviatúrát. Azt verte ki a biztosítékot, persze arc és pontos név nélkül érkező látogatómnál, hogy egy slim fit farmer volt rajtam egy double monk cipővel. Klasszikustól csakis pontosan kell idézni. „Kedves Tibor, ilyen nadrágot olyan férfi, akinek stílusa van, nem vesz fel.ez egy divatbaki.” idézet vége.

A kép is itt lesz, lehet majd másoknak is írnia hozzá. 

   Viszont azon gondolkodtam, hogy akkor vegyük sorra azt, hogy kik a stílusosak és mik azok a divatbakik. Most szerintem, mert én írok, és nem egy névtelen kommentelő.

     A stílus örök, a divat múlandó idézve szabadon a mondást. De valóban mi is a stílus? Erre nehéz úgy válaszolni, hogy nagyon kevés az a férfi, akinek stílusa lenne. Mert akiknek van azoknak egy skinny fit farmer sem baki, de vannak, akinek még a legdrágább szövetből kreált, öltöny csoda is egy borzalom lesz.  Mi tehát a stílus? Szerintem baromi egyszerű, a stílus az, ami már akkor „lejön”, amikor az illető bemegy egy helyre és észreveszik akkor is, ha nem hivalkodó, rekontra nem kanári bazári majom. Ennyi és nem több. Viszont ezt elérni, nagyon nehéz és nagyon sokan vannak, akik idáig el sem jutnak, vagy nem is akarnak. Egy öltözködésében stílusos ember mit követhet el, hogy az amúgy harmonikus megjelenését agyonvágja? Nos, erre van sok példa, de mint mondjuk „ízlések és pofonok különböznek”.

1, Nem vesz fel nyakkendőt akkor, amikor az kötelező lenne?

2, Korához és testalkatához már nem illendő nadrág, zakó, ing alkotja ruhatárát?

3, A színek esetében a hozzá pont nem passzolókat aggatja magára?

4, Túl sok ékszert hord?

   Szerintem ezekkel a kérdésekkel, és a rájuk adott válaszokkal nagyjából körbe is járhatjuk a stílus bakikat. Pedig nem. Mert van számos stílusosnak mondott úr a földgolyón, akiket lelkesen követve, lájkokat szórva rájuk, mégis a túlzások miatt szeretünk. Mert ők pont akkor nem vesznek fel nyakkendőt, amikor azt kellene, vagy korukhoz nem illő ruha van rajtuk, és úgy döntenek, kanárinak fognak öltözni, és óriás pecsétgyűrű lesz a kisujjukon.  Nem beszélve arról, hogy egy bizonyos kor után nem elfogadva az idő múlását, egyéb műtétekre is elszánják magukat, hogy aztán a fülük és szájuk egy ívben legyen összehúzva, ezzel adva egyfajta groteszk mosolyt az arcuknak. Ettől még kedveljük, és megnézzük, Gordon Gekkoként, vagy mint reinkarnálódó Princ a katona.

   A stílus már rég nem az, ami egykor abból állt, hogy öltönyös urak azonos szabású és unalmasan halszálkás, vagy csíkos duplasoros öltönyeikben beszélgettek az élet dolgairól, egy – egy szivar és konyak mellett. Az idő haladt, és vele rohant a divat, na meg a stílus is. Lehet erről polemizálni, de kár, mert addig, amíg az utca képe azt mutatja amit, addig bánkódhatunk a slim fit farmereken, meg a chino nadrágokon. Még talán örülhetnénk is neki, hogy ezt megtalálta a gardróbban. Viszont az átlag, és persze itt most a nem arra gondolok, - hogy az, aki véleményt formál, nem hibázzon, pont ellenkezőleg, ő mutasson jó példát – sajnos még ott tart, hogy a nadrág szára harmonika, a casual szett, a terepszínű többzsebes naci, és hozzá egy kapucnis pulcsi. Vagy ha már komolyabb helyre kell menni, akkor az öltöny legalább két számmal nagyobb, mert amúgy azt meg kell spórolni. Szóval a stílus bakit, az kérje számon rajtam aki, nem hibázott sosem. Napi blog írásaim, és posztjaim során arra törekszem, hogy legalább mi átlag férfiak bizonyos szinten ne rontsunk nagyot az összképen. Az inspirációk sora erről szól, de az vesse rám az első követ, akinek nem bántotta a szemét a közszereplők számos eltévesztett szettje.  A stílusról és divatról szerintem meg úgyis lesz még mint beszélni, mert a téma valóban az utcán hever (megy, jár-kel).

Barátsággal: Tibor 

     Amikor Ádám, elfogadta a bűnbeesés almáját Évától a paradicsomban, egyúttal le is mondott az önrendelkezés első felelős döntéséről. A második ilyen alkalom az volt, amikor a barát, a lelendő férj, aki aztán “apa” lett, elfogadta azt a kényelmet, hogy a barátnő, majd jegyes, végül feleség rakhatja reggel ki a felvenni való ruhákat, azzal a mondattal: “ apa ez jól áll majd neked”. Valahol itt lett elszúrva az, amiből a férfiak a stílusérzéküket is a kényelem oltárán felejtették. Nézzük mi lett belőle. 

   Amikor még gyermek voltam és naiv, azt gondoltam édesanyám az lesz, aki megmondja mi jó nekem, és ha azt betartom, nem érhet semmi baj. A ruházatom tökéletes, perfekt, és majd az ünnepeken sem szólnak rám tanáraim. A rendezett külsőm, a belsőm teljes egyensúlyára utal majd. Követtem tehát “jó édesanyám”  tanácsait és így lettem “anyuci egyetlen kicsi bogara”. 

   Aztán valahogy úgy maradt minden. Viszont már nem anyukám, hanem életem párja lett az, aki megmondja „mi jó a nekem”, és mi nem, mi áll jól rajtam, és mi nem. A stílusunk is kezd valami egységes egésszé válni. Mint amikor a kutya és gazdája hasonlítani kezdenek egymásra. Az “stílus önrendelkezési jogot” feladtam, és arra támaszkodom, amit mondanak nekem. Pedig valaha egész jól indult az idők kezdetén.

   Utána azon kapom magam, hogy a  ruházati boltokban kezdek elveszni, és valahogy a kijáratot sem találom meg, ha nincs mellettem választott párom, szerelmem, az én kedvesem. Végül, ha lehet, már be sem megyek az üzletekbe, és az utolsó zokniig is rábízom magam az oldalbordám “remek” ízlésére. Így lesz a zoknik sora mind szürke, vagy sötétkék, rosszabb esetben a fehér, de azt csak azért, hogy legyen mit nyáron is felvenni a „szandi” mellé. Pedig egykoron még bennünk lángolt a lázadás kicsiny gyertyalángja, szerettünk volna színes dolgokat is, úgy hogy közben nem mondja senki,- „Géza mi ez a förtelem a lábadon!”

   Az álomból a realitás szürke halmazába térve vissza, és egyre jobban kezdünk arra a szomszéd bácsira hasonlítani, akit rendszeresen fenyeget a bűbájos neje, hogy megcsalja holott, a járókeretének gumírozott karján kívül, másét meg sem foghatná már. Nem azt érezzük ezek után, hogy valami egészen furcsa dolog történt velünk? Pont azért nézünk ki úgy, ahogyan, mert az asszonyi féltékenység a ruhatárunkon áll bosszút? 

   A válaszom igen is, meg nem is. Mert az öltözködés férfi módra, néha tényleg a lustaság, és az egykori gyerekkor ( anyuci pici fia ) múló hiánya miatt lesz sivár, de ott van az is, ha már kicsit többet adunk magunkra, vagy jobban szeretnénk kinézni, mint a “Tompika”.  Bekattan az “oldalbordánk” és „nyilallni” kezd a féltékenység zöld szemű szörnye miatt. Mi meg bekötött szemmel, vezetve vagyunk. 

   Gyere velem, majd én mutatom az utad. Sokan mennénk rohanva, az már biztos! Rövid bejegyzésemmel nem azt kívánom sugallni, hogy az alul-öltözöttségünk fő problémája a női beavatkozás. Viszont valahol ott lappang mégis az a tény, hogy mi férfiak, ha már elértünk egy bizonyos korhoz, és ez nem minden esetben konkrét számhoz köthető, elvesztjük az önálló döntési felelősségünk (lehetőségünk), mert vagy a génjeinkben ez van bekódolva, vagy, mert soha nem is vágytunk a divat, és stílus szabadság édes csókjára. Megelégszünk  azzal, hogy  meghódítottuk azzal amink van, álmaink  Claudia Schiffer -jét. Gondolom, azt fogom megkapni (lelki szemeimmel látom is), hogy meghibbantam, és mindent a freudi anyakomplexusra vezetnék vissza, amit a divat ellen elkövetett a férfitársadalom egy része, de ha mélyen magunkba nézünk, és nem leszünk szemellenzős öntagadók, valahol ott fityeg az igazság ezen a szálon. 

                                                   Vezetve vagyunk, és valahol nagyon megvezetve. 

  "Mert benne élsz te minden félrecsúszott 
Nyakkendőmben és elvétett szavamban 
És minden eltévesztett köszönésben 
És minden összetépett levelemben 
És egész elhibázott életemben 
Élsz és uralkodol örökkön, Amen"   ( Juhász Gyula - Anna örök részlet )

    Itt a kezdetek kezdetén kellene pedig a sarkunkra állva azt mondani; nem anyuci, én ezt a ruhát, ezt a stílust szeretném, és majd ha nagyok leszünk hasonló mód, követjük önálló döntéseink következményét a ruhatárunkat illetően is.  

   Most jöhetnek a „vad feministák” és a „kemény férfiak” kommentjei, hogy az a sok zagyvaság, amit leírtam nem is igaz, és különben is mindenki szabadon dönt. Várom, és kérem is, hogy ez így legyen, mert talán tisztul a kép, és a férfiak lesznek végre azok, akik nem fiúcskákként akarják leélni további életüket, miközben kedvesük, párjuk még reggelente őrjöngve nézi, mit vesz megint magára élete párja.

Ennek viszont aztán lehet, és kell, hogy kellemes következményei legyenek, szigorúan csak otthon… ide egy kacsintó „emoji” jött volna, de azt nem tudok vagy mégis. ;-) …. ?

Tényleg csakis szigorúan otthon!

Barátsággal : Tibor  

    Az életem a stílus és a divat figyelésével telik, mondhatni a nap 48 órájában és ez alól a tv sem kivétel. Nem panaszkodom! Milyen jó is nekem. Pedig nem, és ezt most nagyon komolyan mondom, vagyis írom. Ebben az a mániám, hogy a filmek esetében, már ahol maga a történet nem köt le, vagy annyira blőd, hogy nem is érdemes másra figyelnem, csakis arra, hogy éppen milyen öltönyt adtak a főhősre, vagy a főszereplőkre, vagyis milyen volt a styling. Az is érdekes lehet, hogy mennyire lehet ez majd egyfajta követendő példa, nekünk átlag férfiaknak a hétköznapokra. Bár csalódnia kell most azoknak akik, a magyar filmtermésből várnak tőlem majd pár ajánlatot, mert ott sajnos én mindig nagyobb elvárással vagyok, mint kellene, de aztán jön a hidegzuhany a nyakamba. Mammamia, akarom mondani pappa pia.     Nem beszélve, a show műsoraink sztárjairól, itt tisztelet a kivételnek, de nem tudnék még az egy kezemen sem háromnál több ujjat felmutatni, hogy kik lennének a stílusukban követhetőek. Tudom, rájuk is a „sztájlisztok” meg a cégek adják a ruhákat, és aztán ez lesz belőle. Óvatosan, nem kilógva a nagy magyar átlagból, de ez most egészen más tészta, vagyis szövet.

   Pár képpel illusztrálva mutatnám be, azokat a kedvenceimet ahol, ha nem is a történet fog meg, néhol az első évadokig, talán szódával elmegy, de legalább a ruha a helyén van. Mert koncepcionálisan átgondolták, és nem spóroltak az anyagon ráadásul, volt még egy nagy adag stílusérzéke az öltöztető stábnak. Jöjjön tehát pár filmsorozat, na meg színész, amelyeken látszik, hogy jól „megruháztak”.

  Első helyen a blog körében, nem a témát tekintve, ellenben az öltönyöket igen a, Diane védelmében című sitcom áll. Valódi amerikai ügyvéd sorozat, ahol nem lepukkant "Petrocselli" szinten kötik a nyakkendőt, már ha volt neki,  de a stílusukban, azért visszaköszön a hetvenes évek vonalvezetése és mintázata. Több kedvenc van, de persze a prímet a cégvezető ügyvédet alakító, Delroy Lindo szettje viszi el, a mellényes megoldásokkal amit keverve hord a mindig jó szabott öltönyeihez. Hozza a formát, bár megnézném, hogy valóságban mennyire követi ő is ez a trendet a magánéletében. 

  Második helyen az örök „amcsi mánia”, a tojás alakú foci, és a körülötte forgó pénzt bemutató Nagypályások jönnek. Ott is a főszerepet alakító igazi izom tömeg; Dwayne Johnson. Nem hiába papolok arról, hogy nem baj, ha több XXXL a méreted, csak jól szabott legyen a zakód. Persze az XXXXL, nem árt ha nem sörizom. Néhány kép, hogy ezt miként álmodták a "lapostévére hádében".

  Harmadik kedvencem, outfit szempontból a szintén majdnem egy „akolból” jött, tekintve a produceri kört, a Nagypályások sorozattal együtt; a Törtetők. Ott is a főszerepet alakító, és a mindig lehengerlő filmes sztár ügynök, Jeremy Piven alias Ari Gold a sorozatban. A színész ruháit nem kisebb mester álmodta a tévé képernyőjére, mint Domenico Vacca, egy epizód ereéig még szerepelt is. 

   Negyedik a sorban, és itt már inkább koncentráltan a színészekre, pár film a sok közül ahol. ők nem csak a játékukkal nyerték el a szimpátiámat, hanem azzal is amit rájuk adtak. A sort Stanley Tucci kezdi, majd jön, Mads Mikkelsen,  és Andy Garcia sem maradhat el a sorból. Holott helyet kaphatott volna még a felsorolásban az brit elegancia tom fordi képviselője, Colin Firth is. Aki igazán nem hordani tudja, hanem viselni, mert van különbség a két szó közt,  a duplasoros öltönyöket.  

  Vannak tehát példák, amelyek mindig követhetőek lehetnének. Csupán egy kérdés merülhet fel, hogy ez az álom gyárban lehet csak ilyen, vagy a valóságban is? Én szeretek álmodozni, tegyétek ti is velem közösen, és lehet innentől kezdve, ti is más szemmel néztek filmeket ezek után.  Lehet, hogy  aztán az megjelenik a gardóbban is valamikor, vagy legalább valami hasonló. 

Barátsággal : Tibor 

   A farmer nálunk “nyugatiasabb” divatkultúrában “casual outfit”, hétvégi megjelenés formadarabja, viszont ha figyelünk rá, hogy mikor, mihez és hogyan hordjuk, nem, úgy ahogy azt itthon “megszoktuk”, akár lehet, ez egy hétköznapi, elegáns megjelenést biztosító ruhadarabunk is.

   „Erre gondoltál te is barátom?” Tehetné fel a kérdést, a képen szereplő úr. Igen, pontosan erre, amikor a farmer nem a szükséges, “nincs mit mást felvennem" kategóriába tartozik. Nem lógó, nem igénytelenül letaposott szárú, és hónapok óta nem látott mosógépet "harmadik típusú" ruhadarab. Pont olyan amilyennek lennie kell, vagyis kellene.

   Na de kérem, itt még nem tartunk !!!! És nem is a reklám helye.

   A farmerknek a férfiakon úgy kell állnia, mintha egy jól szabott öltönyt viselnének, semmi különbségnek nem lehet helye. Amennyiben a nadrág szára túl hosszú, nem baj, ha felhajtva van, viszont itt sem léphető át az a mérték; ami már azt mutatja, alacsonyt termetünk miatt, több rétegben tekerjük fel a bokánkra az anyagot. Mert nem volt rá igényünk, hogy felvarratassuk. Amennyiben pont jó a hossz, az azt jelenti, hogy a cipő a keresztbe tett láb esetén, a zokni - ne adj isten, nincs zokni, vagy titok, hogy van, tavasszal és nyáron - a bokánk felett kicsivel végződik. Nem hosszabb, és nem rövidebb, pont annyi.

   Lehetnek extrémebb esetek is, mint a fenti képen látható, de a nadrágszár pont akkora lesz, ha felállunk benne, hogy nem kelti azt a hatást, “bőgatyás szittya” magyarok vagyunk. Itt érkeztünk el a mérte kérdéséhez, mert bizony itt fontos "a méret”, hiába mondanának mást! A farmer esetében a nadrág a fenék alatt nem lóghat, mint egy aszalt szilva,(ne lennék ennyire vizuális természet) és nem feszülhet rá, mint a csajokon, amikor dülledt szemmel nézzük őket. Azt ők pont azért hordják úgy, és milyen jól teszik! Bár nem vennék mérget rá, hogy a „guvadó” szem a gyengébbik nem esetében is bejátszik, egy formásabb farmeres hátsó láttán a férfiak esetében is. Mert úgye, hogy nem? 

   A derékban bővebb ügyeket is kerüljük, de ha mégis úgy alakul, az öv tart, körbefon, de nem kelt olyan hatást, mint egy gatyamadzag, amit azért raktál fel, hogy körbetekerve le ne essen a naci. A színek az övek esetében, itt már szabadabban variálhatók, mint az öltönyöknél, mert valahol mégis egy lezser viseletről beszélünk. Barna, piros, sárga és csak a választék szab határokat.

   Szabadabbak lehetünk a cipőket illetően is, mert a farmer ezt megengedi. Itt nem baj, ha vászon, bőr,  alacsony, vagy magas szárú, a lényeg, hogy színben és a formavilágában kellően illő legyen a nadrághoz, és ami a lényeg ne takarja el a nadrág szára. Sajnos itt is bejön az általam számtalanszor szapult, de sokak által egyedinek tartott: “szandi - zokni” kombináció. Nem, és nem és még egyszer nem! Sem zoknival, sem zokni nélkül! A farmer igényli a cipőt, és nem lehet mentség a kényelem és a meleg. Mivel sokszor javasoltam, lehet a cipő vászonból belebújós mokaszin, vagy loafer, de nem szandál, ha kérhetném. 

Még számos példa jöhetne, a farmer ingtől, a farmer anyagú zakókig. Viszont mára ennyi fért a blogposztba. Amennyiben többre lennél kíváncsi. Gyere a; facebook oldalamra, kövess, és kedveld a képeimet, az instagramon, vagy a pinteresten. Több lehetőség ötleteket nyerni, viszont egyet ne felejts el, én csak tanácsokat adhatok, a határokat te szabod magadnak.

Barátsággal: Tibor 

   Immáron negyedik éve, hogy létezik TSL néven egy oldal, amin kérve, vagy kéretlen ontom magamból az észt a férfidivatról, és stílussal kapcsoltban. Egykori gyerekkori nevén, „a férfi stílusa, ahogyan én látom.” Ebből lett a rövid, ám tartalmában mit sem változó, Tibor Stílus Lapja, extra röviden hestegelt mód #TSL. (Modernitás, meg az internet!)

  Ennyi idő elteltével, úgy gondoltam,  jobb ha megkérdezlek benneteket, hogy mi lenne a jó tartalom szempontjából, na meg úgy egyébként. Amellett, hogy többen szeretnék, hogy hallgassak inkább, de most rájuk nem gondolnék reperezentatíve. Legyen inkább, a gondjuk nekik az, hogyan kerüljenek el, illetve azt amit írok, posztolok, ne olvassák, lássák.  Viszont rátok aktívan hozzászólók, követők, (nem idecsekvés, 23 000 felett az arcos könyvben, 23 000 még az instagramon, és kb. 25 - 30 000 egyedi olvasó a blogon ) és távolságtartóan lesből figyelők, nagyon is számítok. Pár nagyon egyszerű – igen, nem – válasszal eldöntendő kérdést tennék fel, a jövőre vonatkozólag.

                                                          Kezdjük el, és majd a végén lesz meglepetés is!

A, Több blog írást vártok tőlem az origo.hu oldalán?

B, Több képes posztot, a facebook oldalamon, amihez rövidebb leírás társul?

C, Több ruházati kép legyen, amit én mutatok be magamon?

D, Több cipős kép szerepeljen?

E, Több videó anyag legyen, a különféle felületeimen elérhető, hasznos tanácsokkal?

F, Használjátok az instagram oldalamat?

G, Néznétek a videóimat?

H, Ne legyen több poszt, és szűnjön meg az oldal? (opcionális lehetőség)

I, Ne legyen több blog írás?

J, Maradjon a borosta? (A legfontosabb!) 

   Ennyi. A feladat csupán az, hogy a betűkkel megjelölve, írjátok meg kommentben, a válaszaitokat. A poszt, vagy a bejegyzés alá, illetve, akik grafománok, lehet emailben is. Igen, nem, ….vagy a nem értem a kérdést. (Ha, ha, ha …) 

  A válaszolók közt, három személyreszóló ingyenes stílus tanácsadást sorsolok ki, és ráadásnak kap egy - egy  kupont, amivel a Digel Store Budapest üzletében vásárolt öltöny igazítása, ingyenes lesz.

    Köszönöm a részvételetek, és az aktivitásotokat, mivel ez számomra megmutatja, hogy merre haladjunk tovább közösen.

Barátsággal: Tibor

   Ez a folyamat, amiben tanulhatnánk a hölgyektől, de mégsem tesszük, mert az olyan “más” lenne. Pedig!  

Nem bizony, és sajnos ha egy - egy elegáns, és egyben hordható ruhadarabot akarunk magunkénak tudni. Ezt a folyamatot nem tudjuk elkerülni, még ha támadnak a török webshopok íncsiklandozó termékei. Hoppácska, 6010 jó magyar forintért egy pár tiszta bőr csuka? 

Micsoda páratlan lehetőség! Ki nem hagynám, mint az arcfelismerős „ájfont”, majdnem egy Suzuki áráért. Még a hülyének is megéri, nemhogy nekem!

Akkor most térjünk vissza a földre, és tényleg gondoljuk át, nem kapkodva és a lehetőségeinket mérlegelve, mit veszíthetünk azon, ha valóban időnket és (fölös) energiánkat szánunk, a minőségi vásárlásra. 

Tőlem, ne várjátok, hogy most abba fogok bele, hogy boltokat, üzleteket ajánlva megmutassam, mit és hol. Inkább arra gondoltam ebben a blogposztban, hogy bemutassam a férfit, az Isten elsődleges művét “mint (a) vásárló” alapesetét. Vagyis, hogy jutottunk idáig.

1, A férfi, aki gyorsan túl akar esni a vásárlás borzalmain. Ő az, aki eddig csak barátnőjét, feleségét, lányát stb. kísérte a plázák zsúfolt kupon napjain. Ezért aztán az a kép alakult ki benne, hogy egy Xanax bekapása esetén át lehet vészelni ezt a borzalmat. Ő a pánik vásárló. Gyorsan, sietve megvenni bármi is az, és rohanva távozni a tett színhelyétől. Otthon elővéve a megszerzett darabokat, jön arra rá, hogy szűk, bő, vagy épp hosszú. 

2, A férfi, aki fél. Igen, mert az extra macsó is, még ha karizma ( bicepsz ) Arnold és Sly méreteivel vetekszik, kis lelkén legbelül egy kis nyuszika. Az eladók réme Ő. Mert ha meg merik szólítani, máris futva távozik az üzlet, egy távolabbi üres részébe, elbújva a döntés elöl. Majd dolga végezetlen duzzogva távozik, és nem vesz semmit. -Ide se jövök többé az biztos! (Arcára ez rajzolódik ki.)

3, A férfi, aki magabiztos. Igen “magában biztos”, de abban már kevésbé, hogy mi is az, ami jól állna neki, és nem nézne benne úgy ki, mint aki épp a kínai bazár legmélyéről turkálta magának a megfelelő darabokat. Ő az aki mindent lefitymál, és megmagyaráz, olyant kér ami nincs, és soha nem is volt. Ő sem ismeri igazán a márkát, de tudja, ha kérdezi, attól úgy látszik, mintha tudna bármit is róla. Szokta volt mondani, volt már nekem olyan, de nem jött be. Vásárol ugyan, de bár ne tenné!

4, A férfi, aki csakis a női / férfi / gyermek szavára adva vesz meg bármit is. “Apa ez neked annyira jól áll, vedd meg!” Ekkor leemeli a polcról, a lila pólót, amin egy meztelen csaj korsóból issza a vodkás sört. Neki egy igazi előnye van, hogy ő legalább hallgat valakire. Bárkire, csak ne neki kelljen dönteni.

Biztos vannak még, ehhez hasonló “esetek”.  Netán ha sértve érzi magát bárki is, mert önnön énjét ismerte fel,  az csak a véletlen műve lehet.  Ma abban vagyok érdekelt, hogy formáljuk közösen, a vásárlói öntudatunkat. Tudatosan, ellenben nem okoskodó, megfontolt döntéshozatallal.  Sok ruhadarab, avagy cipő párok kiválasztásánál, ez nyerő taktika lehet. Tudom, az is gond, hogy nagyon kevés a képzett leadó ezen a területen (is). Viszont, ha megtaláljuk a boltunkat, és ott a segítő kezeket, ne toljuk el magunktól. Ez talán az első lépcsőfok, a stílusosság felfelé vezető útján. Merjünk tanácsot kérni. Amennyiben nem kapunk választ kérdéseinkre, vagy nem olyannak érezzük a fogadtatást; forduljunk ki bátran innen, de ne adjuk fel!  Ne vegyük meg, ne essünk rajta gyorsan túl, mert ez nem a rossz sex. Amire kiadjuk a pénzünket, lesz az amiben majd, nap - mint nap látni fognak bennünket. Ígérem, lesz olyan blogposzt is, ahol ajánlok üzleteket is, ahol a kettő találkozik; az eladók, és a minőségi termékek. Viszont addig, tanuljunk meg vásárolni legalább, vagy legyünk okosabbak. 

  Barátsággal: Tibor 

    Idestova negyedik éve vagyok az a szerencsés blogger, aki a hazai Digel Store Budapest üzletével dolgozhat együtt. Ez már mondhatni gombócból is sok lenne, főleg, ha a Náncsi néni féle túrósra gondol az ember. Viszont ez a négy év minden évszakra hozott meglepetést és újítást. Mondtam is minap, amikor az üzletben jártam, hogy amikor először léptem be, az volt a nagy bajom, hogy a Digel nekem egyrészt a papucsos nénik boltjában kapható, „faterom se venné fel” márka közé volt sorolva, bár jelzem, akkor még a márka nevét sem ismertem. Kicsit fáztam is a feladattól, hogy egy német vonalas márka lesz, amiből majd készülnöm kell.

   Aztán teltek az évek, és egyre-másra jöttek elő az innovatív divat- és stílusjegyek az üzletben felfedezhető darabok közt. Ami lelkesedésre adott okot, hogy a Digel azzal tette meg a nagy lépést, hogy olasz dizájnereket kért fel a szezonális fazonok tervezésére. Aztán most jött az ősz, és persze mivel kicsit bennfenteskedhetek néha, láttam az őszi-téli kollekciót, és azt kellett mondanom – sokat látott és tapasztalt, messziről jött emberként –, hogy na, ez megint: húúúú! Már a tavasz és a nyár szettjei sem voltak semmik (sőt!), viszont az idei téli kollekció megint szintet lépett.

   Tudom, reklámnak hat, no meg az elfogultság beszél belőlem, és nem lehet elhinni, csak akkor, ha személyesen győződik meg róla mindenki, de valóban Budapesten járt az olasz ősz – németes eleganciával, ha lehet így fogalmaznom. Tényleg létezik olyan, hogy német elegancia?  Igen, és ez a Digel lett. Nyomhatom én, mint süket a csengőt, hogy ez tényleg ár-érték arányban a legjobb döntés, ha konfekcióról beszélünk, de a fast fashionhoz szokott „egyszeri vevő” ezt nem érti meg.  Ügyeltek az anyagok minőségi kiválasztására, és ahhoz képest, hogy vannak tiszta műszál anyagaik (mert a dzsörzé miből lenne másból), mégsem érzed, hogy égnek áll a hajad a sztatikus töltéstől, ha napi szinten viseled azt a klubzakót, ami ebből az anyagból készült. Ellenben nem minden darab hasonló, mert, ahogy egyre-másra kerültek ki a zakók és öltönyök a próbám során, az anyagminőségek is változtak. Reda, Cerutti, és sorolhatnám a nagy szövetgyártókat, akik a nevüket és magas elvárásaikat adták a Digelnek. Szó mi szó, itt már magasabb az árfekvés, de együtt jár vele az is, amit egy ilyen anyagból készült szettől elvárhatunk.

   Az idei ősz és tél színei nem csak a Digelnél, de szinte mindenhol a sötétebb tónusú barnák, zöldek, és kékek keveréke. A szürke is jelen van, de abban sem a megszokott egyhangúság. Legyen az casual, vagy formális ruhadarab, a lezserség ott kacsint ránk. Végre! Ami a nemzetközi trendet illeti, elönt idén bennünket a rács- és kockaminta világa. Ennek meg én örülök végre, mert aki követte, amin több éve ügyködöm, az tudja, mennyire foglalkoztatott az, miért nem vesznek fel rácsos mintákat a magyar férfiak. Na, most nem menekülhetnek el, mert a „börtönmintázat” szinte mindenhol ott van, legyen az mellény vagy zakó.

   A meglepetés az idei őszre a Digeltől a ruhák mellett megjelenő, saját márkás cipőkollekció, ami a sportosabb daraboktól az úri eleganciát követő párokig bezárólag ad a lábadra valót. Az pedig külön megemlítendő, hogy végre a konfekciós cipők között találtam reális áron, varrott technikával készült, igazi Budapest néven futó „surranót”. A téli igényeknek megfelelően ott vannak a magas szárú cipők is és a chelsea lábbelik is.

   Blogbejegyzésem végére tartogattam (mert nem hagyhattam ki) a kabátokat, amelyekkel már tavaly is szemeztem: az idén még szebbek és igényesebbek lettek. Egy közülük szó szerint meg is igézett. Viszont a karamellbarna színe miatt, mely inkább világosabb tónusú, óvatosan kell bánnia vele annak, aki ezt majd a téli (nem autós) közlekedés során hordaná. Ellenben annyira szép, és árban pedig nem földtől elrugaszkodott, hogy nem lehet otthagyni. ( itt : Budapest, Október 6. u.3 ) 

  Fiatal felnőtteknek és meglett férfiaknak sem lehet úgy lelépni az üzletből, hogy ne tudnának valamit vásárolni, és nem csak megvárva a szezonális leárazást, mert már most kedvező minden darabja a Digel őszi-téli összeállításának. Készüljetek: szem nem marad szárazon, és táska nem marad üresen.

Barátsággal : Tibor