A nyár arra is jó, hogy az ember, amikor ül egy strand füves, vagy épp homokos (legyek polkorrekt itt is) területén, és bámulva a szebbik nem ide-oda sétálását – vagy épp magunkat, a „teremtés koronáit”, hogy épp mennyi alhasi problémával küzdünk – elmélázzon azon, mennyi értelme van annak, hogy idestova több mint négy éve dolgozzam a stílussal, ami olyan, mint egy szélmalommal való harc. Nagyjából értelmetlen! Pedig nem...?

    Nem az önsajnálat beszél belőlem, csak néha tényleg elgondolkozom azon, hogy a blogger élete, ami abból áll, hogy próbáljon segíteni, ötleteket adni, és tanácsolni, valóban ennyi szurkálást, rosszindulatot, okoskodó megjegyzést érdemel-e? Mert van abból bőven. Több is, mint amennyi kellene. Sorolhatnám a négy év remekebbnél remekebb terméseit.

  Első kör, akik a stilisztika és a nyelvőrség veretes harcosai. A kákán is csomót keresők. Idézet tőlük: „Végig olvastam volna, ha nem lenne ennyi nyelvtani helytelenség.” vagy: „Minek foglakozik az ilyen stílussal, ha még írni sem tud.” Igen, igazuk van. Nem védem magam, csak annyit tennék hozzá, hogy meg se próbáljanak más internetes terméket ezzel a szemmel olvasni, mert estére orvost kell majd hívni, azt pedig jobb elkerülni.

   Ott vannak, a "stílus- és divatellenzők. Ők azok, akik azzal jönnek, hogy a blogger, jelen esetben szerény személyem, a „mássága” miatt (direkt nem írtam buzit) foglalkozik annyit magával és a megjelenés fontosságával. Holott, mint tudjuk, elegendő egy necctrikó, meg egy jó bő bermuda gatya, minek ide cifra pompa, ha így sem szól meg a kutya sem, és a nejem, barátnőm – a megfelelő beillesztendő – ebben a szettben is odaadó szerelemmel szeret. Nekik (és neki) is igazuk van. Mert miért is érdekelne, hogy ő miben megy ki az utcára? Tőlem akár lehet bármi, amit magára ránt, csak ne a négyes villamos legyen. Én gyakran ismételve, és lassan is mondva – bár ez most ismét egy nyelvi képzavar, és megint támadnak majd a fentebb megjelölt elsők – jelezni szoktam, hogy amit én tanácsolok, csak egyfajta inspiráció, semmi több. Mivel nem vagyok sem Uri Geller, sem egy UFO, az akaratom nem tudom átvinni a monitoron keresztül, hogy aztán ők, ha akarták, ha nem, kényszer alatt cseréljék le a zokni-szandi kombót a legújabb olasz modellekre.

   Jönnek a lekicsinylők, és a mindent jobban tudók közössége. Nos, velük a legnehezebb, mert a tudás gyümölcsét már rég birtokolják, így nem is lehet vitába szállni velük. Viszont kellemetlenkedő, okoskodó, kioktató kommentjeik ott díszelegnek, ha netán a balga blogger, vagyis én, tévednék valamiben. Szoktam, és be is vallom! Legyen az egy márka, vagy egy ránc a ruhán, vagy a szabóság neve, vagy épp a Szent Grál helyének nem teljesen pontos ismerete, ők ott állnak figyelve, és persze semmi okom nem lehet, hogy sértve legyek a hozzászólásaik miatt, mert igazuk van – kinek másnak ne lenne igaza –, mint ahogy abban is, hogy mi vagyunk az a nép, akik mindenhez jobban értenek, még a jobbhoz is jobban. Tudjuk: a blogger meg az, akit lenézve magasról, ha kell, támogató, de inkább sértő modorban lekezelve, oktatni kell. Mert hogy jön ez a zugfirkász ahhoz, hogy olyan területre tévedjen, ahol „MI, TÉVEDHETETLENEK”, soha nem tévedünk! Bár ismerik a mondást: Errare humanum est. folyt. köv: (Sed in erare perseverare in stultum esse.) Ez meg én lennék, vagy mégsem?    A márka-, brand- és egyéb függők körével zárom a sort. Ők azok, akik egy vagy több márka megszállottjaként – ha az nem kerül ki fotóval igazolva, vagy mást mer ajánlani a beteges blogger –, támadásba lendülnek, és ha kell, ha nem, odateszik a poszt alá a saját szettjük fotóját. (Jobb esetben elsőként, csak privát üzenetben küldik el.) A márkafüggők nem csak a drága és „agyonhájpolt” cuccok rabjai, hanem az átveréses alapon működő, hamisított brandek viselői is. Hamis Hermes övükkel, és gagyi (de valamire hasonlító) műszálas zakóikban osztják az észt, hogy miért nem foglalkozom a megfizethető kategória kínálatával. Őket nem érdekli, hogy nem biztos, hogy annyira jó, ha átverik őket, csak nézzen úgy ki, mintha olyan lenne, mint az eredeti. Ellenben a drága (bár az is tucat) holmi rabjai szintén azt kérik számon rajtam, hogy én miért nem ajánlom a szívüknek kedves L, T, R vagy G betűvel kezdődő ruházati márkáikat. Itt már ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni, vagy legalábbis Mátyás nevűként kell, hogy világra jöjjön.

   Most legyek ezek után még lelkes és kedves? Persze mondhatjátok, hogy ez egy ilyen meló, senki sem kötelezett rá, hogy ezt csináljam. Jó az a közmunka is! Ha meg ezzel foglalkozom, tűrjem már el azt a pár „bolondot” aki ír, támad, trollkodik. Igaz ez is, de egy sör mellett az ember nyáron a hőségben még erősebbnek érzi magát, és legszívesebben egyenként mesélné el azt a sok-sok mindent azoknak, akik megkeserítik az önbizalom édes perceit. Mellesleg a felsorolt típusok azok, akik aztán nagy lelkesedéssel nyomják, hogy mi, magyarok amúgy sajnos irigyek vagyunk, és bezzeg máshol ez milyen szép és jó.

   Értetek vagyok néha dühös, nem ellenetek. Akik pedig magukra ismertek e sorok olvastán, ne lepődjenek meg, mert valóban róluk írtam. Jelzem, engem ti inspiráltok és dobjátok fel a napjaim, tehát nem kell reménykedni, Tibort más fából faragták, vagyis a nyáron, amit (vagy inkább akiket) kipihentem, azok ti voltatok. Az ősz még több posztot, még több írást, sőt videót is hoz majd, remélhetőleg csakis stílus és divat tematikában! Addig meg lehet fenni a kardokat, kommenthuszárok!

Barátsággal: Tibor

  Az a fránya pénz ne lenne, vagyis dehogynem. Mert ha nincs akkor nagy a baj, ha meg van, akkor is, de az már kevésbé fáj. Tudom, a stílushoz nem kellene pénz, de azért valljuk be, könnyebb divatosan stílusosnak lenni, ha van „zsé” .  Legtöbb kérdés és a legtöbb üzenet arról szól a blogomon, és az összes közösségi felületemen, hogy nagyon jó fej vagy Tibor, de ezeket a cuccokat csakis teli bukszával lehet megszerezni. Holott, és most öntagadásba megyek át, a pénz nem lehet a stílus, és a divat elsőszámú kérdése.

  Csupán egy példa és máris érteni fogod, miről írok. Itt van az egyik leghíresebb luxus márka a Gucci tavaszi kollekciója, minap az Andrássy úton jártam és lőttem egy kirakat fotót. Nem hinném, hogy az ott látott kollekció boldoggá tenne egy átlag pasit, aki divatosan és egyben stílusosan szeretne megjelenni. Mielőtt a Gucci beperelne, és megvonná az amúgy sem adott támogatását tőlem, védelmében szólnék. A szettet nem is az átlag férfi számár tették ki. Viszont, ha nem akkor meg kinek?

  Gucci 2107/ tavasz - nyár 

  A stílusos öltözködés tehát nem lenne pénz kérdése? Nem, de azért mégis. Vannak alap darabok, amelyek nem hiányozhatnak a gardróbodból, de nem biztos, hogy annak feltétlen a legdrágább és legelitebb márkától kell származnia. Mert a zakó anyaga és a nadrág minősége persze függ a gyártó nevétől is, de legtöbb esetben találsz olyan „brandet” ami nem annyira drága, de a minősége pont megfelelő. A konfekció ipar egyre szebb és szebb dolgokat gyártat le, ezzel egyfajta túltermelést okozva a divatiparban, ami meg egyrészt közgazdaságilag borzalom, de egy átlagfogyasztó számára, a hova tegyek … kategória, mert nekem meg jó. Ezért lehet remek szetteket beszerezni leárazott és korai szezon előtti akciók során. Akkor neked pedig ott a helyed, mert amit még egy hónapja áhítozva néztél a kirakatban, most ott figyel a % jel alatti polcon. Ragadd meg a lehetőséget, és szerezd be. Nem hülyéskedek, mert legtöbb esetben én is ilyenkor szerzek be pár dolgot, ami feltétlen szükséges a stílusos megjelenésemhez.

  Az egyik legnagyobb divat guru az instagram sztárok és „Pitti Uomo pávák” vezetője, azt mondta valahol, hogy legyen pár alap ruhadarabod, és azokat kombinálva elérheted a célod az elegáns megjelenés frontján. Milyen nagy igazság ez. Mert egy átlagos zakó, több darab és eltérő mintájú nyakkendővel, vagy disz zsebkendővel variálva ugyan az, de mégis más és más lesz. Vagy ott van a cipő, lehet két pár vagy három, mert legyen egy hétköznapi, egy sportosabb, egy elegáns, ha azt a cipőfűzők színének változtatásával dobod fel, máris úgy tűnik, új „csukáid” vannak. És mibe kerül egy – egy cipőfűző? …

  Mindennek az alapja, hogy amid van arra vigyázz, gondozd, és még ha a legegyszerűbb márka is, ha gondos odafigyeléssel kezeled, sokáig megőrzi frissességét. Láttam én már YSL öltönyt úgy kinézni, mint egy szakadt koldus hordta volna, mert a gazdája hagyta vasalatlan. Ellenkezőleg láttam, „no name” márkát úgy, mintha valami csoda lett volna, mert aki viselte figyelve a részletekre tudta, hogy oda kell rá figyelni. Persze a stílus kérdése ez is, mert az alapérték, hogy a stílus, ami bennünk lakik, érzékeli azt, hogy a szett, amit felvettünk igényli az odafigyelést. Ez pedig nem pénz kérdése!

 Pitti Uomo - Nickelson Wooster 

Hidd el, nem a levegőbe beszélek, nagyon sok férfi fordul hozzám, hogy abban segítsek, hogyha nincs is rászakadva a nemzeti bank, tudunk neki egy „komplett” együttest szerezni. Láss csodát, megoldottam. Az első lépcső az volt, hogy felismerte, kellene a változtatás. Igénye lett, aztán amint az igény átfordult abba, hogy ez már ne csak vágy legyen, hanem konkrétum, tudtam segíteni.

Neki nem kellett ... 

  Vissza a Gucci példához. Sajnos nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, pénzért megvették a stílust is, és grasszálnak fel és alá, borzalmasabbnál borzalmasabb outfitekben melyeket méregdrága holmikból dobtak magukra. Közben egy dolgot feledtek el, a stílus mag az ember, és az ember elveszett, mert „márkahordozó” lénnyé silányult. Te ne ess ebbe a hibába! Tudom a példák ragadósak, és ki ne szeretne „hetvenkedő katona” lenni. Nem kötelező az „instagram lények”, Bugattis autóiból kiugró pozőrök mintáját követni. Sőt! Légy mértékletesen elegáns, és visszafogottan stílusos, hidd, el te nyersz a napi csatában. A pénz és a stílus közötti összefüggésre ma ennyi jutott, remélem érthető voltam, közérthető. Inspirálódni ott a facebook, és az instagram felületem, a blog pedig a tumblr felületen is követhető.

Barátsággal: Tibor