A kérdés jogos, mert a nyári meleg, a globális felmelegedés és ezalatt ne értsünk félre semmit, mert nem az úgynevezett forrónadrágot dicsőíteném ezekkel a sorokkal, és nem is a kis költségvetésű pantallónak állítanék szobrot. Az írás lényeg, hogy amennyiben a rövid naci mellett döntesz az alábbi – nem akarok erős szavakat használni – szabályokat jobb figyelembe venned.

   A, A rövidnadrág nem „forrónaci”. Jól írta a facebook oldalamon, az egyik kedves kommentelő, hogy a rövidnadrág nem Tom Selleck Magnumjának fehér shortja, amiben csak úgy domborodott a nyolcvanasévek vége, és más valaminek a vége is. Valóban, a short az short, és nem a mai kornak megfelelő rövidnadrág. Ezzel valóban megválaszolva az égető kérdést, hogy a rövidnadrág hossza, milyen legyen.

  B, A rövidnadrág nem a többzsebes, ülep alá lógó boka felett végződő gatya. Tudom minálunk, ahol a bőgatyát nemzeti szimbólumként hordjuk, még ha az öltöny forma is lehet, így nem megkerülhető ez a nadrágtípus. Az érvek melyek ehhez a csodához csábítják nem kevés rajongójukat, a kényelem melyet a bősége, és a sokzsebben rejlő praktikuma adja. Tele lehet tömni a zsebeit, így akár táska sem kell, mert a fél Révai Nagylexikon is belefér. Ide sorolható lenne még a közkedvelt bermuda is, de az remélhetőleg eltűnik a háromszögben végleg.

  C, A rövidnadrág nem a sportokra használt bringás gatyó. Annak a szerepe ott van, ahol kell lennie, az gyorsulás megfelelő szintjét elérni, az áramvonalas kialakítással és testet követő kialakítással. Azért ebből a típusból láthatunk a legkevesebbet, a nem rendeletesé szerinti használat során. Ez olyan volt mint egyfajta használati utasítás, azok számára, akik először használnak kőbaltát.

                                       Akkor, ha a fenti sor nem „shortlist”, akkor mi az igazi rövidnadrág?

  A rövidnadrág egyszínű, a hossza pont a térd felett végződik, - ezért nem térdnadrág – a zsebeinek száma négy vagy öt. Színe inkább egységes, lehetőleg inkább kerülve a sötét árnyalatokat, de nem baj, ha van benne egy kis fantázia akár rácsmintás is. A rövidnadrágot nem hétköznapi irodai, és vagy sétálóutcai viseletre tervezték. Fontos, hogy ennek a ruhadarabnak valóban csakis a kikapcsolódásra szánt időben és helyén van szerepe. Strandok közelében, kerti party, sütögetés. Szigorún sem lenne helye a nyaralás idején az utcákon, és a szálloda reggelizőjében. Bár tudjuk a lelazulás mára mindennek az elfogadása lett, így az az outfitekre is vonatkozik. Tanuljuk meg, hogy ezzel nem leszünk lezserebbek, és vagányabbak mert kivillantjuk akár még edzett alsó végtagunkat, olyan helyen, ahol ezt nem illendő megtenni. Alapból vannak férfiak, akik azt vallják, hogy felnőtt hím nem hord rövidnadrágot, mert már nem óvodás. Ezzel én vitatkozom, és nem vagyok ennyire szigorú, mert igen is hely van az öltözködésben ennek a kényelmi megoldásnak.

  Bár tudjuk és látjuk, hogy világmárkák és luxus brandek, rengeteg energiát és tervezést fektet a náluk is fellelhető félbevágott nadrágokba, én azt gondolom, mégsem érdemes anyagilag legatyásodni, ehhez a szetthez. Még az is belefér, ha az egynyári viseletünket nem e legexkluzívabb helyről szerezzük be. Hordj tehát rövid nadrágot, feltűrt ujjú laza len inggel, vagy galléros pólóval, de tud merre és hol jelenhetsz így meg.

Barátsággal;

Tibor   

  A farmer, ami állandó és örök téma lesz a férfidivat világában. A farmer, ami örök probléma lesz a férfiak stílusában. Ez a két mondta nem mond ellent egymásnak, mert a divat és stílus kéz a kézben kellen, hogy járjon, mint az is, hogy a farmer nem szabad, hogy csakis egy hétköznapi ruhadarab legyen a hímek gardróbjában.

  Miért írom ezeket a sorokat? Logikus és agyoncsépelt gondolatok a kék színű „tehénpásztor” ruházatról, hogy az egy valóban csakis hétköznapra való viselet, amikor leugrassz tejért a közeli tehenészetbe, megfejni a Riskát. Aztán meg mégsem, mert megint jöttek az olaszok, Giorgo Armaniról nem is beszélve, akik úgy gondolták, hogy „haver te meg vagy bolondulva, hogy azt hiszed a farmeredről, hogy az csak egy sarokkal letaposni való nadrág unalom, és a hippik szerkója.”  Akkor és ott a sprezzatura jegyében megújult a farmer, és lépett egy szintet oda, ahova való.

  Jó mondhatjuk erre, hogy a farmer az „farmer” és nem lesz belőle „bespoke öltöny”, minthogy a lefőzött lekvárból, kerítésszaggató pálinka. Azt gondlom, hogy igaza is van, meg nem is annak, aki ezt gondolja. A farmer az a ruhadarab, ami talán az első olyan dolog lesz a ruhás szekrényben, amit egy még kiforratlan ízléssel rendelkező pasi megkap tinédzser korában a szüleitől, mert a többi srác is ezt hordja. Akkor viszont nem lenne divat és stílus szempontjából logikus, hogy az a bizonyos első divat ruhadarab, legyen olyan amire élete során úgy emlékszik, hogy egy lépcsőfok volt a szofisztikált öltözködés belépő szintjén. Naná hogy az lenne, és miért is ne lehetne a slamposság elkerülése érdekében a farmer is egy igazi stíl darab.

   Ebbe a fennkölt eszmefuttatásba hasít bele, mint egy nyíl a repedező fakéregbe, az olaszok egyik kedvenc farmermárkája, a Sartoria Tramarossa. A cég 1967 óta gondolta úgy, hogy máshogy tekint a farmerekre és a férfiak ruházkodásának alappillérére. Ugyanis a minőséget tették a mennyiség elé, és a családi manufaktúra, követve a trendet magasabb polcra emelte fel a kék vászonnadrágokat. Nemhiába az egyik vezető farmermárka immáron negyven éve és nem csak a spagetti hazájában, ahol aztán igazán tudják mi fán terem a stílusos öltözködés. Az anyagválasztás a minőségi koptatás, mosás és varrás után lesz olyan ez a farmer, hogyha egyszer felvette az elsőt életében – lásd e sorok íróját is, aki meglett férfikorára és számos más farmer márka elkoptatása után lett tulajdonosa ez első ilyen nacijának – nem tud mást viselni ezek után. Persze mondhatjuk lefitymálva, hogy „Te bakker ez csak egy farmer”, és ráadásul nem is „occsó”, aztán ha mégis felvettük, és eltöltöttünk benne pár dolgos napot, jön az az érzés; "hogyafenébenemvoltezmegmégnekem!"

    Tudom nehéz úgy elfogadni tőlem a fenti sorokat, hogy közben arra gondoltok, mennyit fizetett a cég azért, hogy ezt leírjam róla. Akik erre gondolnak, azoknak üzenném, a Sartoria Tramarossa nem szorul arra, hogy holmi Tibor orrbaszájba nyomja a dicséret gombot, mert nálam nagyobb emberek, a tepsi szájú Mick Jaggertől a szomorú arcú Lou Reedig, vagy a színészkirály Jack Nicholson is ezt a farost választotta, és hirdette fennen, hogy amig a rock and roll létezik, ők ebben hasítanak, bár ez már szegény Ferddie Mercurynak már nehezen menne, de én hiszem, hogy ott a rock mennyei palotájába is ezt ajánlja Szent Péternek is.

  Gondlom beszédesebbek a képek és az általuk nyújtott inspirációk, hogy ez a farmer AZ A FARMER, ami lehet akár a hétköznapi elegancia kiegészítő kelléke, de akár egy casual outfit része, ami egy hétvégi kiruccanáshoz vettünk magunkra, hogy még jobban teljen a nap. Azért abban egyet kell, hogy értsenek még a fanyalgók is, hogyha valóban mívesen kidolgozott és mondhatni a test vonalát követő nadrágot akarunk, nem nyúlunk mellé ezzel a márkával. Ne csak nézd, szerezz be magadnak egy – egy darabot, és valóban nem lesz többé kérdés, miért írtam ezt a rengeteg dicséretet, mellette pedig tudhatod, hogy nem szoktam beállni, és arcomat adni olyan dolgok mellé, amit nem vennék fel én is jóérzéssel és stílussal.

Barátsággal; 

Tibor 

Szakmai partner : Tramarossa Hungary