Amikor átnéztem, hogy mit kellene felvenni 2020 tavaszán, vagy majd azt követő nyáron, aktuálissá vált az a gondolat, ami azt mondja; soha nem dobj ki ruhát, mert az még divat lehet ismét. Mondjuk ez nem nagy kunszt, mert kábé tíz évente ismétlődik valami, amit aztán cikinek tartunk, ha már egyszer kiment a divatból és mégis meglátjuk valakin, holott lehet ő az orákulum, mert tudta előre mi lesz a divat. Olyan ez, mint a „valódi” műbőrből készült autós tasi, nagyon necc volt, most meg ott libeg a LV kínálatában, na jó ott nem mű az a bőr, de csapnak le rá, mint egyszeri ember Kiszel Tünde naptárra.

   Most, hogy alig lett vége a slim fit és skinny fit harisnya szűk nadrágok divatjának, ami azt eredményezte, hogy voltak pasik akik úgy néztek ki mint a jóllakott pók egy légy pecsenye után, csak úgy csap le ránk a bővülés a derült égből, Ciaraként meglepve minket. Ha valaki tudott valamit és nem dobta ki a nyolcvanas években vett bőségrácolt nacijait, máris falngálhat fel és alá, mert divatos és stílusos lett. Vagy épp, aki rendszerváltás megérve ballagott el, és nem tudott megválni, - persze ha még felmegy rá - dupla gombolással kézsült halszálka mintás zakójától, nem kell aggódnia, mert ő lesz az street fashion sztárja mostanság. Nem tréfa ez a divat szakma, mert temetjük a tavalyit és dicsőítve üdvözöljük a tíz, húsz harminc évvel ezelőtti mintákat, stílusokat. Keresve vele milliókat, de közben meg termelve az ipari méretű hulladékot évente.

   Ha ott van a gardrób mélyén a Hawaii és vagy cubai mintás ing, kihajtató gallérral, máris trendivé vállhatunk, és nem egy farsangi bulin. Hozzá máris jöhet egy szélesebb reverű zakó és egy bővebb szabású „gatsby nadrág”, magas derékkal, ebben te lehetsz a 2020-s évek „vezető sztájlisztje”. Nem is baj ez annyira szerintem. 

  Kittenberger és Pamapalini, de akár Teleki is megnyalta volna mind a tíz ujját, ha láthatta volna ezeket a többzsebes szafari kabátokat, zakókat, melyek jöttek divatba ismét hangos elefánt dörömböléssel, csak maradva az afrikai tematika mentén. Zárójelesen, mondjuk mi már ezt tudtuk, amikor R-GO Robi „csikidámban” nyomta a Gidákkal, hogy „Ballag a katona” vagy, hogy „Létezem”. Nagyjából ezzel meg is érkeztünk a korai nyolcvanas évek világába, ahol most parkolt le a villanymotorral hajtott Chevi Nova.

   Nézem a könnyebb lazább összeállításokat, és könnybe lábad a szemem, mert a casual nem engedi el a farmert sem, de nem ám. A „farmert farmerrel nem szabad” szabály sutba lesz dobva és komplett outfitek épülnek fel a tetőtől talpig „munkásruhára” szabva. Dzseki vagy zakó, farmerből, és hozzá a nadrág is, de még akár az ing, amit alá veszünk. Kultusz, ami a hetvenes évek végét mutatja, de közben ez már az elkövetkezendő évek stílusa.

  Kiegészítők esetében a férfiaknak már nem lesz ciki, a kis oldalt átvetett táska, ami majd az „újhuszasévek” hasitasija csak ferdén viselve. A nyakkendő helyett jönnek a nyitott nyakú ingek, hozzá a reneszánszát élő nyaksálak.

  Mit mondhatnék? Szerintem, ha nem is rögvest, és nem azonnal, de idehaza is érezteti majd hatását, hogy a nagy nehezen elfogadottá tett rácsmintákat felváltják az egységes pasztellszínek, és „vadulást” az erősebb csíkok megjelenése adja majd a ruháknak. Ezzel elengedve az elmúlt évtizedet, hogy valami olyannal jöjjön az új, amit mintha már láttunk volna. Baj ez? Nem hinném, de egy biztos, a divat változó, a stílus pedig örök, ezt nem szabad elfeledni.

Barátsággal;

Tibor