A farmer, ami állandó és örök téma lesz a férfidivat világában. A farmer, ami örök probléma lesz a férfiak stílusában. Ez a két mondta nem mond ellent egymásnak, mert a divat és stílus kéz a kézben kellen, hogy járjon, mint az is, hogy a farmer nem szabad, hogy csakis egy hétköznapi ruhadarab legyen a hímek gardróbjában.

  Miért írom ezeket a sorokat? Logikus és agyoncsépelt gondolatok a kék színű „tehénpásztor” ruházatról, hogy az egy valóban csakis hétköznapra való viselet, amikor leugrassz tejért a közeli tehenészetbe, megfejni a Riskát. Aztán meg mégsem, mert megint jöttek az olaszok, Giorgo Armaniról nem is beszélve, akik úgy gondolták, hogy „haver te meg vagy bolondulva, hogy azt hiszed a farmeredről, hogy az csak egy sarokkal letaposni való nadrág unalom, és a hippik szerkója.”  Akkor és ott a sprezzatura jegyében megújult a farmer, és lépett egy szintet oda, ahova való.

  Jó mondhatjuk erre, hogy a farmer az „farmer” és nem lesz belőle „bespoke öltöny”, minthogy a lefőzött lekvárból, kerítésszaggató pálinka. Azt gondlom, hogy igaza is van, meg nem is annak, aki ezt gondolja. A farmer az a ruhadarab, ami talán az első olyan dolog lesz a ruhás szekrényben, amit egy még kiforratlan ízléssel rendelkező pasi megkap tinédzser korában a szüleitől, mert a többi srác is ezt hordja. Akkor viszont nem lenne divat és stílus szempontjából logikus, hogy az a bizonyos első divat ruhadarab, legyen olyan amire élete során úgy emlékszik, hogy egy lépcsőfok volt a szofisztikált öltözködés belépő szintjén. Naná hogy az lenne, és miért is ne lehetne a slamposság elkerülése érdekében a farmer is egy igazi stíl darab.

   Ebbe a fennkölt eszmefuttatásba hasít bele, mint egy nyíl a repedező fakéregbe, az olaszok egyik kedvenc farmermárkája, a Sartoria Tramarossa. A cég 1967 óta gondolta úgy, hogy máshogy tekint a farmerekre és a férfiak ruházkodásának alappillérére. Ugyanis a minőséget tették a mennyiség elé, és a családi manufaktúra, követve a trendet magasabb polcra emelte fel a kék vászonnadrágokat. Nemhiába az egyik vezető farmermárka immáron negyven éve és nem csak a spagetti hazájában, ahol aztán igazán tudják mi fán terem a stílusos öltözködés. Az anyagválasztás a minőségi koptatás, mosás és varrás után lesz olyan ez a farmer, hogyha egyszer felvette az elsőt életében – lásd e sorok íróját is, aki meglett férfikorára és számos más farmer márka elkoptatása után lett tulajdonosa ez első ilyen nacijának – nem tud mást viselni ezek után. Persze mondhatjuk lefitymálva, hogy „Te bakker ez csak egy farmer”, és ráadásul nem is „occsó”, aztán ha mégis felvettük, és eltöltöttünk benne pár dolgos napot, jön az az érzés; "hogyafenébenemvoltezmegmégnekem!"

    Tudom nehéz úgy elfogadni tőlem a fenti sorokat, hogy közben arra gondoltok, mennyit fizetett a cég azért, hogy ezt leírjam róla. Akik erre gondolnak, azoknak üzenném, a Sartoria Tramarossa nem szorul arra, hogy holmi Tibor orrbaszájba nyomja a dicséret gombot, mert nálam nagyobb emberek, a tepsi szájú Mick Jaggertől a szomorú arcú Lou Reedig, vagy a színészkirály Jack Nicholson is ezt a farost választotta, és hirdette fennen, hogy amig a rock and roll létezik, ők ebben hasítanak, bár ez már szegény Ferddie Mercurynak már nehezen menne, de én hiszem, hogy ott a rock mennyei palotájába is ezt ajánlja Szent Péternek is.

  Gondlom beszédesebbek a képek és az általuk nyújtott inspirációk, hogy ez a farmer AZ A FARMER, ami lehet akár a hétköznapi elegancia kiegészítő kelléke, de akár egy casual outfit része, ami egy hétvégi kiruccanáshoz vettünk magunkra, hogy még jobban teljen a nap. Azért abban egyet kell, hogy értsenek még a fanyalgók is, hogyha valóban mívesen kidolgozott és mondhatni a test vonalát követő nadrágot akarunk, nem nyúlunk mellé ezzel a márkával. Ne csak nézd, szerezz be magadnak egy – egy darabot, és valóban nem lesz többé kérdés, miért írtam ezt a rengeteg dicséretet, mellette pedig tudhatod, hogy nem szoktam beállni, és arcomat adni olyan dolgok mellé, amit nem vennék fel én is jóérzéssel és stílussal.

Barátsággal; 

Tibor 

Szakmai partner : Tramarossa Hungary