Ott hagytam abba,- korábbi bejegyzésemben-  hogy épp azon kaptam magam temetni kezdtem a szemem világát, a fránya zöld hályog lepi el, és süllyednék a totális önsajnálatba. Aztán eszembe jutott az örök klasszikus, Dan Greenburg – Marcia Jacobs: Hogyan legyünk boldogtalanok? - Az önsorsrontás tudománya. Abban is egy konkrét mondat, ami így hangzik: „Szerény, ám hő vágyunk, hogy az itt következő lapokon néhány ötletet és eszközt találj, hogy valóban fájdalommal teli, értelmetlen és szörnyűséges életed lehessen." a bevezetés végén.

  Nos, ezzel most, én itt nem szeretnék élni, és arra gondoltam, ha a fene a fenét is eszik, a látásom rendben marad. Tibor, te nem adhatod fel. ( Mondjuk esélyt sem adtak rá, mert az Optimum Látásjavító Lézerközpont intézményvezető főorvosa, Dr Palotás Csilla, berendelt egy következő „mérkőzésre”.)

Itt a legfontosabb dolog, hogy ha már így alakult, legyen pontos a diagnózis, és ehhez a kontroll a legjobb eszköz, az orvosok kezében. És én is az Ő kezében tartom a látásom, hogy ezzel a képtelen képzavarral éljek. (Lássak!)

  Persze, hogy a következő (húsvét) előtti hét, amire a kontroll elő lett jegyezve, nem épp a legboldogabb napokkal teltek. Már néztem is magamnak, hogy az outfitem mellé mely fehér bot áll majd a legjobban. ( Morbid, ezért elnézést kérek!) Minden létező fronton lestem a netet, mi vár rám, ha marad a megállapított első diagnózis a glaucoma. Zárt zugok, nyílt zugok, csarnok „vízesések”, stb. Ilyenkor a YouTube és persze a google a barátod, meg a blogok ahol beszámolókat olvashatsz naphosszat azoktól, akik még nem brei írással írtak neked. Egy szó, mint száz a kétségbeesés a legjobb haverod, meg a jó minőségű házi pálesz, vagy rosszabb esetben a whiskey. 

  Midőn eljött a nap, hogy tisztábban lássunk a szemem helyzete körül, az előirt vizsgálatokra kész megjelentem a tett színhelyén. Most tapasztaltam meg, hogy valóban milyen jó helyen vagyok, mert ami következett az a teljes alaposság és gyorsaság. Startra készen vártak ismét a kedves, szemnek sem „kellemetlen” asszisztensek, és én üdvözült bárgyú mosollyal követtem őket, hogy hol a szemnyomásom, hol a látóterem nézzék meg.

  Itt külön emlékeznék meg a látótér vizsgálatról, amin apró pontokat villantanak fel, hol a jobb, hol a bal szemem letakarva, amolyan kalóz módjára. Ebben az esetben mire nálam a végére mindkét szemem be lett vizsgálva, valóságban is csillagokat láttam, a káprázattól. Viszont, hogy ne vezessek senkit félre ez az egyik legfontosabb mérés a galucoma esetében. Az Optimum rendelkezik egy géppel, - sok gép van ott - aminek a lényege, hogy a látóideg és szemfenék teljes feltérképezése legpontosabb mód látható legyen az orvos számára, szintén fájdalom és rossz érzésektől mentesen. A gépi feltérképezés az én esetemben is lezajlott. Itt már arra gondolsz, (gondoltam) vége a mindennek és jöhet a felálított epikrizis. Tévedtem. Főorvos asszony egy kis szemérzéstelenítés mellett, egyfajta tükröt helyezett, hol az egyik, majd a másik szemgolyómra. Pillanatra álljunk meg, semmit nem éreztem, és mielőtt valaki rémes dolgokra gondolna, nagyon fontos volt abból a szempontból ( jaj de vicce ez a szó itt ) „szempont”, hogy a végső megállapítás nyugodtan kijelenthető legyen az én helyzetemben is, hogy téves riasztás volt. A magas szemnyomás érték ellenére, hála a magasságosnak, meg az esetleges teremtői génállománynak nincs zöld hályog. NINCS!

  Mivel viszont a "családomban, és egyéb állatfajtákban” ez a betegség jelen van, mellette a szemnyomás értékem sem normális, sajnos megelőző jelleggel egy szemcseppet kell innentől kezdve minden este használnom, ami normalizálja azt. Oké, ezzel ki is egyeztünk, mert nem kell a fehér botok boltjában mennem, legalábbis emiatt, illetve lehetőség nyílik a lézeres látáskorrekciós műtétre is, ami miatt ez az egész sztori elindult, nyugodt lehetek. Viszont ez a műtét is csak abban az esetben lehetséges, ha a szemcsepp és ismételt szemnyomás mérés kontroll mellett az adataim normális értéket mutatnak. Tehát ez még koránt sem a vége.

A következő körben, mivel ha már homár legyen szemüveg nélküli rák, én úgy döntöttem közel a 35 éves szemüveghordás és sokszoros elvesztés, összetörés, ráülés, ráfekvés után, hogy lesz, ami lesz, kipróbálom a kontaktlencsét, hogy addig, amíg a műtétet nem lehet végrehajtani, legyen módom a nyári verőn a legmenőbb napszemüvegekben pompázni.

Persze ennek az elhatározásomnak bevizsgálását is az Optimum végzi majd. Kire-másra bíznám ezek után! Unaloműzés végett, erről is beszámolok majd blogomon.

  Konklúzió, mert van: kontroll és alaposság, ezt megtanultam. Egy átretteget, hét után nyugodtabb vagyok, mert a felügyelt ellenőrzés kizárta a galucomát. Nem győzöm hangsúlyozni nektek, hogy negyven felett minden napsütötte, és borúsabb nap is ajándék, főleg ha tisztán látod. Ne csak nézz, láss is, és ehhez kell egy teljes körű szemészeti kivizsgálás, neked is!   

Barátságos "tekinttel": Tibor