Amikor átnéztem, hogy mit kellene felvenni 2020 tavaszán, vagy majd azt követő nyáron, aktuálissá vált az a gondolat, ami azt mondja; soha nem dobj ki ruhát, mert az még divat lehet ismét. Mondjuk ez nem nagy kunszt, mert kábé tíz évente ismétlődik valami, amit aztán cikinek tartunk, ha már egyszer kiment a divatból és mégis meglátjuk valakin, holott lehet ő az orákulum, mert tudta előre mi lesz a divat. Olyan ez, mint a „valódi” műbőrből készült autós tasi, nagyon necc volt, most meg ott libeg a LV kínálatában, na jó ott nem mű az a bőr, de csapnak le rá, mint egyszeri ember Kiszel Tünde naptárra.

   Most, hogy alig lett vége a slim fit és skinny fit harisnya szűk nadrágok divatjának, ami azt eredményezte, hogy voltak pasik akik úgy néztek ki mint a jóllakott pók egy légy pecsenye után, csak úgy csap le ránk a bővülés a derült égből, Ciaraként meglepve minket. Ha valaki tudott valamit és nem dobta ki a nyolcvanas években vett bőségrácolt nacijait, máris falngálhat fel és alá, mert divatos és stílusos lett. Vagy épp, aki rendszerváltás megérve ballagott el, és nem tudott megválni, - persze ha még felmegy rá - dupla gombolással kézsült halszálka mintás zakójától, nem kell aggódnia, mert ő lesz az street fashion sztárja mostanság. Nem tréfa ez a divat szakma, mert temetjük a tavalyit és dicsőítve üdvözöljük a tíz, húsz harminc évvel ezelőtti mintákat, stílusokat. Keresve vele milliókat, de közben meg termelve az ipari méretű hulladékot évente.

   Ha ott van a gardrób mélyén a Hawaii és vagy cubai mintás ing, kihajtató gallérral, máris trendivé vállhatunk, és nem egy farsangi bulin. Hozzá máris jöhet egy szélesebb reverű zakó és egy bővebb szabású „gatsby nadrág”, magas derékkal, ebben te lehetsz a 2020-s évek „vezető sztájlisztje”. Nem is baj ez annyira szerintem. 

  Kittenberger és Pamapalini, de akár Teleki is megnyalta volna mind a tíz ujját, ha láthatta volna ezeket a többzsebes szafari kabátokat, zakókat, melyek jöttek divatba ismét hangos elefánt dörömböléssel, csak maradva az afrikai tematika mentén. Zárójelesen, mondjuk mi már ezt tudtuk, amikor R-GO Robi „csikidámban” nyomta a Gidákkal, hogy „Ballag a katona” vagy, hogy „Létezem”. Nagyjából ezzel meg is érkeztünk a korai nyolcvanas évek világába, ahol most parkolt le a villanymotorral hajtott Chevi Nova.

   Nézem a könnyebb lazább összeállításokat, és könnybe lábad a szemem, mert a casual nem engedi el a farmert sem, de nem ám. A „farmert farmerrel nem szabad” szabály sutba lesz dobva és komplett outfitek épülnek fel a tetőtől talpig „munkásruhára” szabva. Dzseki vagy zakó, farmerből, és hozzá a nadrág is, de még akár az ing, amit alá veszünk. Kultusz, ami a hetvenes évek végét mutatja, de közben ez már az elkövetkezendő évek stílusa.

  Kiegészítők esetében a férfiaknak már nem lesz ciki, a kis oldalt átvetett táska, ami majd az „újhuszasévek” hasitasija csak ferdén viselve. A nyakkendő helyett jönnek a nyitott nyakú ingek, hozzá a reneszánszát élő nyaksálak.

  Mit mondhatnék? Szerintem, ha nem is rögvest, és nem azonnal, de idehaza is érezteti majd hatását, hogy a nagy nehezen elfogadottá tett rácsmintákat felváltják az egységes pasztellszínek, és „vadulást” az erősebb csíkok megjelenése adja majd a ruháknak. Ezzel elengedve az elmúlt évtizedet, hogy valami olyannal jöjjön az új, amit mintha már láttunk volna. Baj ez? Nem hinném, de egy biztos, a divat változó, a stílus pedig örök, ezt nem szabad elfeledni.

Barátsággal;

Tibor

   Tudom megannyi írás, poszt és fénykép került már fel az internet kanyargós útjaira, és ezer – meg ezer stílus blogger, tanácsadó leírta, de ettől függetlenül az alábbi „lények” támadnak és feltámadnak, ha a lenge szellő száll, és száz pacsirta dalra fakadt.

   1, „Azt én majd tudom, hogy kell az a rövid ujjú ing és kész!” Értem én, hogy marha nehéz ellenállni a kínálatnak, ami szinte ránk dől még a legnívósabb üzletek polcairól is, és hiába magyarázzuk minden tavasszal, hogy ne tedd mert igénytelen, mégis ott lappang egész télen a tett, hogy végre megmutassa a világnak a zakó alól kivillanó szőrös alkarját a „férfi”. Indokok; szellős, lenge, és kényelmes. Ki tud ezekkel az érvekkel ellenszegülni?! Ne tedd! Mert igénytelen és semmivel sem szellősebb, mint a rendes hosszú ujjú, aminek az ujját fel lehet adott esetbe gyűrni, ha kell.

2, „Hellóha, én egy lépést nem teszek melegben zárt cipőben sehová!” Több nap, mint kolbász, és még több „szandi”, mint férfi. A fénylő és pompás tavaszi melegedő napok úgy hozzák elő a szandálokat a gardrób mélyéről, mint a legyeket a füstölgő pihe – puha tehénlepény. Indokok; szellős, kényelmes, leszarom mit mondanak róla, az én lában nem rohad bele majd a zárt cipőbe. Ne tedd! Mert, nem igaz, hogy egészséges, ugyanis nem az, kérdezz utána bőrgyógyászoknál, igénytelen főleg a városi forgatagban, mert nem a strandon vagy. Zoknival sem, erre már nem írok semmit, mert tudjuk és unjuk is. (A poszt alatt kiadható az összes düh!)

  3, „Izomtrikóban én vagyok az utca királya, hol a bicepsz, itt a bicepsz, érted öcccsém!” Nehéz megmagyarázni, de a rövid ujjú ing mentén indult el a mozgalom, hogy tömegközlekedés és egyéb közösségi szűk tereiben megjelentek az "hónaljkutya" villantó izomtrikós alakok. Indokok; mert megtehetem, anya szereti, ha látszik a szépen kidolgozott karom, meleg van és kész, én soha nem izzadok és nem vagyok büdös, ha meg igén akkor meg mi van. Ne tedd! Mert, ennél csak egy dolog borzalmasabb még ha valóban kidolgozott izmaid vannak az, hogyha nincsenek és mégis így közlekedsz. Igénytelenség felső foka az izomtrikót felvenni napközbeni városi öltözködéshez. Hidd el, nem a levegőbe beszélek, mert nem kapok azt, ha mellém állsz a villamoson.  

   4, „Térdnacimban látszik a kidolgozott bokám, mit dumálsz te nekem, hogy ez gáz?!” Talán két éve láttam a tévét bámulva, és nem hittem el, hogy nem káprázik a szemem, de egy politikusunk aktuális sajtótájékoztatójára hasonlóan pazar térdnaciban futott be. Az a fajta nadrág, ami térd alatt szűkített, hogy a vádli még jobban kiemelten látható legyen, és hozzá a párja, a kis kivillanó titokzokninak sem nevezhető; futócipőkhöz gyártott sportzokni és a sneaker. Mi van!!!!??? Ült ki az arcomra a nagy Ó betű. Ez a nadrágtípus mára szinte elfogadott, hogy a kikelettel és a napfényes órák számának növekedésével korra tekintet nélkül, de leginkább „Tricepsz Ottó” nevűek egyenruhája legyen. Indokok; mert milyen kidolgozott az én vádlim, melegem lenne a hosszú gatyában, nyár van és kész, trendi. Ne tedd! Mert, nem vagyunk mi ovis kisfiúk, hogy térdnaciban menjünk az utcára. A nadrág az az, ami leér a cipődig, és ezt hordjuk hétköznapokon a városban. Szerintem több indok nem is kellene, de ha igen kérdezd meg, -  de ne a haverjaidat - , akik ugyan így járnak, hogy ez menyire gáz.

   Lehetne még fokozni, csak egy séta kell akár Budapest belvárosában, hogy láthassuk mennyire sokszínű az öltözködési kultúra, ha lekerül a kabát és a bunda. Nem lenne baj, mert valóban nem az a cél, hogy egyformák legyünk, de az sem, hogy hülyeségeket követve legyünk a kényelem oltárán beáldozott igénytelenek. Az utca sem kell, hogy színtelen és egyhangú legyen, de a fenti stílusok nem oda valók. A strand, vagy egy – egy nyaralás alkalmával, de ott is csak azokon a helyeken, ahova ez illik, mert azért csodás látvány az is, amikor öltönyökből kiszabadult és hónapokon át „rendes ruhát” viselő meglett férfiemberek azt gondolják, ha már nyaralás, hát le minden ruhát és így róják a kiválasztott üdülőhelyek tömött városait. Figyeljünk oda magunkra, és mások vizuális élményét se romboljuk. Én sem teszem ezt veled!

Barátsággal;

Tibor

  Valamikor a „blogidő” kezdetén egybeforrt a TSL és a német Digel márka hazai képviseletével, és már akkor tudtam, hogy a Digel nem áll meg a sima egyszerű vonalas feszességnél, amikor megtudtam, hogy olasz dizájner kap helyet a kollekciók összeállításában. Ez, ha most autós hasonlattal élhetnék olyan lett mintha a VW kapott volna egy kis Alfás beütést. Egyszóval lejöttek a merev vonalakról, és a „Szürke ötven árnyalata” sem a kedvenc filmjük már. Aztán jött az idei tavasz,  nyári kollekció, és kézzel fogható lett számomra az, ami eddig csak a katalógusban pihent. Rögvest mutatom is mit láttam és gyors ütemben mit tudtam fotózni az üzletben.

  (  Nekünk lehet cipőnk is ... ) 

  Persze, nem minden van még a boltban, mert a tavasz első melegebb napján még csak a készlet egy része került a polcokra és a gondolák tengerére, de máris látható, hogy nem fukarkodott a cég a minták és színek területén. Van itt minden, ami a szemnek és a testnek kell. A szájnak meg a tátva maradása van, de ha rendesen viselkedünk, és nem vagyunk trollok, még lehet kapunk egy kávét is.

   Az eddig számomra hiányolt darabok is végre ott figyelnek a kínálatban. A casual outfit szerelmeseinek a chino nacik teljes színskálával, a mellények, mert az idei év trendje ez lett. ( Ugye megmondtam! ) Azok, akik a megszokott öltönyös és minőségi szetteket keresik, nem csalódhatnak, mert a Cerutti és a Reda anyagokból csakis a Digel részre készített legfelső minőséget kielégítő szettek is ott lógnak a vásárlókra várva.

  A Digel persze híres arról, hogy az ingek esetében sem hagyja cserben a vevőket, és az idei tavaszi, nyári szezonra „re animálták” az egykor divatos csíkos mintákat, a szélesebb és vékonyabb verzióban egyaránt. Viszont nem csak ebben léptek előre, hanem a szintén idei sláger, a kis virág minta is megjelent az ingek esetében. A színek pedig a halványkéktől a pinkig szinte minden árnyalatban jelen vannak. A vasaló rémétől megriadó férfiakra gondolva a legtöbb ing pedig vasalás könnyített anyagból készült.

  Minden más kiegészítő megjelent a napsütés jegyében, a zokniktól a derékszíjjakon át egészen a nyakkendőkig bezárólag. Én egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttem el, és persze választottam magamnak egy zakót, ami a lazább farmeres amolyan Tiborosan elegáns szettjeimhez megfelelő.  Rács mintázatú, anyagát tekintve pedig dzsörzé, ami már egyszer nagyon bevált a Digeltől.

  Aki nem hiszi, járjon utána, vagy kedvcsinálónak olvassa a blogom. A képeket megtalálhatja a tumblr és instagram felületeimen is, és a YouTube csatorna is vár rád.      

Gyertek és tavaszodjunk be együtt!

Bartásággal: Tibor

  Vágyjuk a tavasz és a melegebb idő érkezését, mert akkor talán megszabadulhatunk a kabát nyűgős, és már megunt viselésétől. Aztán jön a döbbenet és az arcunkra kirajzolódó nagy kerek "Ó" betű, hogy „bakker” megint nincs egy jó zakóm, meg nadrágom meg valami, ami már nem unalmas. Vagy éppen esünk a kétségek közé!  A kabát elfed és betakar, (hála mégsem szemfedő) de közben el is feledteti velünk, hogy mi lesz a kabát nélküli időszakkal, amikor a madarak csicsergésétől hangos utcán nézzünk, hogy a hölgyek szintén lengébb textilben libbenek tova. Milyen idilli is a kép. Aztán hasít a gondolat, hogy a hölgyeket mi nézzük, ők meg minket, de közben csak azért mert valami nem igazán „kóser” a szettünk körül. Most pár ötlet, kinek milyen outfit lenne az ideális a tavaszi zsongás környékén.a, Az üzleties megjelenés hívei. Ők nem lacafacáznak holmi casual megjelenéssel, nekik a tavasz is az öltönyt jelenti. Ott, viszont ha javasolhatom, és miért is ne tenném, ne kövessük el az a hibát, hogy a télies vastagabb szövetből készült öltöny is megfelelő lehet, nem változtatva semmin. Nyugodtan gondolkozhatunk a könnyebb és vékonyabb anyagokban. A színek területén pedig már bátrabbak lehetünk, a világosabb napok esetében a világosabb színek is elfogadottabbak. Hajlok arra, hogy az üzleties trend, sem szigorú, és csupán egysíkú nyomvonalat kell, hogy kövessen, sem szövet, sem szín, sem forma szempontjából. Néhány képpel illusztrálva ezt, javaslom ezeket a kombinációkat.

(Kép: Digel)

Vagy kissé konzerv stílusban. ( Vagy mégesem ... ) 

b, Az örök szabadságpárti. A legtöbb magyar férfi híven Petőfi márciusához, a „rabok tovább nem leszünk” esetét a ruházatára vonatkoztatva is úgy élik meg, hogy a szabadosság fogalmát keverik a, szabadság értékeivel. A szabadság alatt pedig azt érti, - jó lesz a farmer és a letaposott edzőcipő is,- stílust követve jár kel a világban. Holott ez már rég nem menő. ( Utálom ezt a szót, hogy menő, de jobb nem jutott most eszembe.)  A helyzet az, hogy amennyiben mi a lazább, könnyedebb - és direkt nem használom a „sportos” kifejezést, mert az amúgy értelmezhetetlen, és egyszer valaki bűnös mód vitte bele a stílus szótárba,- kedveljük, nem hibázunk egy zakó, és ing kombinációjával. Vagy jobb esetben egy öltöny és ing, nyakkendő nélküli viseletével. Egyszóval a casual szett nem egyenlő a mackónaci, "tipi topi" és "susimisi" hacukával. A szabadság, és egyenlőség itt nem azt jelenti, hogy mindent szabad, ami borzalmas. Itt is néhány támpont legyen képekkel illusztrálva.

(Kép: Instagram)

 (Kép: isntagram)

c, “Street fashion”, mi vannnn ? Ez a fogalom jelen van, és egyre többen követik a példát. Speciel nekem sincs ellenemre, de egy bizonyos kor után elég „hülyén” mutat benne a férfi, főleg ha kis úszógumi is kialakult deréktájon. Ugyan az a “gumi” ledolgozható, sőt jó is lenne, ha az menne, de nem. Lusta banda vagyunk. Azok, akik ezt a stílust követik, és ebben érzik önmagukat jól, hát sajnos legtöbb esetben távol állnak még az instagram világ milliós követővel rendelkező bálványok alkatától. Itt ebben az esetben a mértékletesség a legfontosabb, amit szem előtt kell tartanunk. Illetve, hogy a „street fashion” csupán utcai viselet, és nem üzleti, vagy ünnepi alkalmak divatja. Sajnos ebben sem ismerünk tréfát, és látok nagyon érdekes „arcokat” úgy belibbenni egy-egy luxus étterembe, hogy skiny farmer, plusz extra slim fit ing, mellé befigyelő piros tornacsuka komplex alkotja outfitjét, mellé persze az Audi slusszkulcs, mit járulékos kiegészítő. Kidobott Ray Ban, vagy OAKLEY napszemüveg.  Tudom, most sokan mondják azt, hogy “ne már Tibor, megint irigy vagy”. Igen, irigy, mégpedig arra, hogy amikor az agyat osztották, legtöbb esetben ezek az urak a hátsó sorba szorulva nem jutottak kellő mennyiséghez, így nem is bántja őket az, ami az esztétikum kérdése körük felmerül.(Ezt irigylem). Mielőtt kirekesztő lennék, csupán arra akartam rávilágítani, hogy nem kell mindig kaviár, és nem kell minden esetben összekeverni a „street fashion” megjelenést a „terndiséggel”. Itt is néhány képes példa az arányok szigorú betartására.

Peresz neki könnyű!

A bőrben. 

(Kép: isntagram)

Jól elkalandoztam, a kabát elhagyásától, viszont talán szerintem megérte, hogy megnézzük az alapeseteket, arra, hogy mi legyen, ha jön a melegebb időszak, amit annyira áhítottunk akkor, amikor a zúzmara fedte be szemöldökünket.

Tudjátok: facebook, instagram, tumblr, és YouTube . 

Barátsággal : Tibor

Amikor a kinőtt zakók, és öltönyök rémképe jelenik, meg előttünk arra gondolunk, hova megy a világ merre tart a divat. Aztán egy – két év és megszokott lesz minden, sőt keresik vadul, hogy hol lehet megvenni azt, amit egy éve még lefitymálva néztek. Szakmámból adódóan mivel a divat egyfajta szórakozásból lett munkám része, a média világában megszoktam, hogy mi magyarok egy évet csúszni szoktunk majdnem mindenben. A zene, amit már agyon játszanak az európai rádiók, nálunk egy év után érik be igazán.  A közösségi média használatában is egyfajta késedelemmel vagyunk jelen, de sikeresek azok a tv műsorok is, amit már a „romlott” nyugaton lerágott csontként a „B” szériás tévétársaságok nyomnak, mi nagy kandi szemünkkel csodálkozunk rá. Nem gond, ez, mert ami beérik, annak be kell érnie. A jó pálinka sem attól lesz igazi, ha rögvest a „rézelejét” isszuk meg. A divatban sem kapkodjuk el, a dolgokat, sőt van, amikor megrekedünk holmi bevett szokások mentén és az istenért nem adjuk fel, hogy a „szandinkat” lecseréljük nyáron, vagy a cipőt csak titok zoknival vegyük fel, de adj isten nélküle.

Most dobok egy követ az álló vízben és majd meglátjuk, hogy a kommentek tömege mennyire megy el a - : „Te nem vagy normális!” - vagy rosszabb esetben, -„ Hülye b@zi, megint mit akar!” - irányba, amikor ezeket a modelleket osztom meg. Holott tudom, hogy két évvel, ezelőtt amikor az első „pufi dzseki” a zakó alatt című kompozíció került ki a blogra, szintén jött a hőbörgés. Most meg nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne ez jöjjön szembe velem. Vagy éppen a "slim fit" világ beköszöntő képei jöttek, máris a kontra az volt, hogy ez meg mi már megint, miért nem lehet bővebb az a zakó, vagy ing. Nem telik el pár év, és a férfiak nagy része szinte csak ebben tudja elképzelni a pizsamájának szabását is. Szóval a divat már csak ilyen. Jönnek, mennek a trendek, aztán vagy elkapja a tömeg, vagy csak egyfajta „idegbaj” lesz, ami gyógyulása után nyomtalan tűnik el. Persze itt nem kell rögvest a legújabb világmárkák kifutóján megjelenő őrült ötletekre gondolni, mert azt szerintem ők sem veszik véresen komolyan, inkább polgárok pukkasztására adnak okot, vagy épp fricska lesz. Egyszóval a fiatalság, mint bohóság jelen van a divat terén, és én azt gondolom még mindig jobb ez, amit most blogomban megosztok, mint az igénytelenség, vagy a szoknyás féri ideál modellje. ( Itt nem a Skótokat szeretném megsérteni. )

Lássuk, hát mit gondol a Digel a tavasz és a nyár outfitjéről ami a "move" brand név alatt fut.  

Vagy éppen ez? 

Furcsa lehet, de szerintem nem az. 

A képek alapján néha nekem is az a kényszerképzetem van, hogy nehezen tudnám elképzelni magam egy – egy darabban, de hála nem is nekem (koromból adódóan) találta ki a Digel stílus kreátora. Inkább azokra gondolt, akik szeretnének igényesen, de közben mégis a bevett trendektől eltérően elegánsak, lenni. Bizony én most majd a kommentek után azt fogom sajnálni, hogy két év múlva már nem lesznek kaphatók ezek a darabok, amikor azok, akik most vadul nyomták a „bullshit” gombot keresni fogják őket.

Ha teszett a poszt, kövess a facebook oldalaon, vagy kedveld az instagram felületem, és a tumblr mikroblogom. Stílus tanácsadásra pedig a tiborstiluslapja.hu oldalon iratkozhatsz fel. 

Barátsággal: Tibor