Amikor ezt a posztot írom, úgy gondolhatnátok, hogy talpig feszes eleganciában ülök egy kávézóban, és intsa képként villanna be sokaknak a blogger, aki állandóan így néz ki. Mert a stílus bloggerek, és tanácsadók csakis így írhatnak, olvashatnak, létezhet a világban. Holott ez a szemfényvesztés, és átverés. Mert a legtöbb esetben amikor a bejegyzéseket pötyögöm a klaviatúrán, a legkényelmesebb otthoni kinyúlt szabadidő ruha van rajtam, és ez baromira jó érzés.

   Minthogy, az is természetes, a Vasember sem talpig vasban fogadja otthon, szerelmét és állandó asszisztensét Pepper-t, hogy megbeszéljék milyen hőstett lesz a következő, amiben az életét kockáztatja majd.  Az is tök természetellenes lenne, ha az eleganciájáról és egyéb más képességei miatt kedvelt sztár David Beckham, a királyi pár esküvőjére felvett legutolsó zsakettjében élné mindennapjait, menne egy laza edzésre, vagy épp a srácokkal kutyát sétáltatni. Mert ugye ő is emberből van, csak épp más lehetőségek adódtak számára a tehetsége végett. Az viszont valóban hülyén mutatna, ha mondjuk egy 007 film esetén, a makulátlan mindig fess James, mondjuk az aktuális Bond lányt, egy necctrikóban, és két csíkos, lila színű mackónaciban, - hozzá extra műszálas zokni, és házipapucs- hódítaná meg. Bár, ha ez a „nyolcker változat” lenne, még a puszta koktél is beleférne, törkölypálinkával rázva, nem keverve, disznópörccel és vöröshagymával.  

   A sztereotípiák sora itt nem érhetne véget, mert a számos nyomatatott és interneten olvasható bulvár szutyok, a sztárok életét két véglet közt mutatja be, vagy az állandó ragyogás és eleganciával, vagy épp a lecsúszás és topisság szintjén. Erre álltak rá már régóta a papparazzók, hogy meglessék az ragyogás mögötti valós embert, a gyarlót, aki ugyanúgy izzad, ha csípős pacal után elballag oda, ahova a királyok is gyalog járnak. Na akkor mire is akarok végre kilyukadni ebben a hosszúra nyúlt bevezetőben; a „kényelem korához”.

   A kényelem kora az, ami oda vezetett, hogy az, ami megengedett a hétvégék lusta magányában, vagy akár közös szöszmötölésében, lett példa a hétköznapok lezserségére. Avagy, ha neki is szabad, a cirmos lábasból tunkolni a szaftot két kézzel, akkor én miért törődjek azzal, hogy leeszem a fejét az alattam ülőnek a villamoson, amikor zacsiból majszolom a gyorskaját állva. Vagy épp azt mondogatom, hogy jó lesz az ez az outfit mára, mert úgysem kell senkivel sem találkoznom, és különben is megszólnának a többiek, hogy mi a francnak öltöztem ki. Akár még azzal is megvádol a főnököm, hogy állásinterjúra megyek, és a hülye zakó, nyakkendő még a kirúgásomat is okozhatja. Így lesz jó ez a kinyúlt pulcsi, amiben már egy hónapja beleizzadva járok a melóba. Piff paff és el van intézve az öltözködés fáradtságos művelete.

  A kényelem korát éljük, amikor minden mindegy, mert más is megteheti magának. Holott ez mekkora tévedés mert, amikor én ezt az írást befejezem, és elindulok egy vagy két vagy több találkozóra, vagy épp csak a családdal lépek le egy moziba, igenis feleszem azt a kedvencet, ami épp arra az alkalomra megfelelő, stílusában és funkcióját tekintve. Na ja, kinek mi a kedvence, ugye ez a nagyon nem mindegy! Nem félek, mert elvégre nem vagyok bulvár celeb, hogy lesből lefotózzanak. Cseppet sem vagyok lusta, hogy jó legyen az a letaposott szárú farmer, meg a hozzá illő kilyukadt póló, amiben otthon üldöztem a kutyát, hogy végre menjen ki a házból, veszem a fáradtságot, hogy átöltözzem. A lényeg, hogy a kényelem kora, nem az igénytelenség kora kellene, hogy legyen. A hírességek és az „instant sztárok”, még ha  kölcsön kapott is a dressz,- és általában az - , azért felöltöznek az alkalomhoz illően, és ha tehetik, mert rájuk többszörösen nagyobb figyelem hárul, még a lazább napokat is próbálják úgy tölteni, hogy azzal üzenjenek. Példa erre Beckham, aki még lazán is diktálja a divatot. Nekünk a "hétköznapok sztárjainka" pedig annyi a felelősségünk, hogy attól, hogy nem vagyunk celebek vagy hírességek, stílusunkkal a szűkebb környezetünkre hatva legyünk követhető példák. Persze ez megint olyan, mint az ízlés, vagyis a pofonok; mások és mások.

Barátsággal;

Tibor