A film címe is lehetne akár a mottó, „Túl szép mennyasszony.” a mai blogbejegyzésemnek, mert valóban tény, hogy az ara majdnem minden esetben szebb mit a férjjelölt . Naná, hiszen ez az ő napja ! Itt most persze nem az arc, a testalkat és egyéb külsőségekre gondolok, hanem az általános formális viseletre. Bár már egyre nagyobb a kivétel, de ez még erősíti a szabályt. A férfiak ezt is valahogy szeretik megúszni, meg különben is, nagyjából annyiba fáj már ez az egész hacacáré, hogy azt az Fort Knox sem tudná az aranykészlettel támogatni. Ellenben pont az lenne a lényeg, hogy ne nézzük ezen a jeles napon, hogy mi mennyi, hanem azt, hogy mi legyünk a nap központi elemei. ( Már ha fizikus módjára határozzuk meg az esküvőnk helyzetét.)
Adjunk magunkra, mert a násznép egy része úgysem fog. „Géza bácsi „egykori divatnak megfelelő öltönye, a vidéki rokon lilába hajó zakója, a nagynéni báli ruhája, adja meg az összkép hangulatát. Bár tudjuk, hogy egy lagzin az idő, és az elfogyasztott alkoholos italok mennyisége, mindent és mindenkit megszépít. Ahhoz viszont, hogy legalább, mi egyszer majd férjek gyöngyei, ne legyünk slamposak jó, ha úgy választunk ceremónia szettet, hogy az legyen egyszerre kellemes és kényelmes, de majdan emlékezetes is. A képek mindent megőriznek az utókor számára, mint döntő bizonyíték.
Itt jön el a fordulópont, hogy a leendő feleségünk, és vagy édesanyánk gondos kíséretében haladunk a vesztünk felé, vagyis elkísérnek a szabóhoz és elmesélik mi jó nekünk. Ennél jobb döntés az, hogy maguk ballagunk el, és vagy egy erre szakosított stílustanácsadó segítségét kérjük, vagy a legjobb haverunk ballag el majd kezünket fogva, hogy kiválasszuk a magunknak is tetsző szettet. Azért, én az előbbit tartanám jobbak, hacsak a kettő nem egyezik.
Jobb esély nem is lehet, mint azt tenni, hogy fogjuk magunkat, és még a végső pánikhangulatú impulzív vásárlás előtt, elbattyogunk egy esküvő kiállításra, és ott nézzük meg mi a trend. Bár ez nem csak egyfajta asszonyi hóbort lehet, mert itt legalább egyben látható mi az, amit majdan ránk akarnak adni az ott jelen lévő üzletek, szabóságok és márkák. Van miből választani, és még azt is letudhatjuk, hogy gondos pasinak tűnjünk, mert ez is érdekel bennünket. Fontos a látszat is! Magamból kiindulva, arra jutottam, hogy egykor mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha akkoriban is lett volna ilyen lehetőség amikor beadtam a derekam. Régebbi írásomban ezt mutattam be, hogyan szemléltettem a pánik vásárlót, aki az utolsó pillanatban döntött viszonylag nagyon rosszul a ceremónia öltönyön tekintetében.
Spongya a múltra, mi most nézzünk a jövőbe és legyünk pontos, és precíz vőlegények! Van lehetőség és vannak megoldások, hogy ne csak egy alkalomra, de akár más ünnepélyesebb helyekre is felvehető, többször használatos forma ruhánk lehessen. Erre is jó a kiállítás, nem csak a francia nyakkendős, spanyol öves matador egyenruhák megtekintésére. Mivel egy esküvő manapság, már egyre inkább egyfajta, jó szóval értelmezett, „polgári eseménnyé” vált, nem baj, ha azt időben kezdjük el, a ruházkodásunk szintjén megoldani.
Én most azzal zárnám le, hogyha tehetitek, és még a nagy esemény előtt álltok, ballagjatok el, a novemberi esküvő kiállításra, és a blog képes anyagát adó Eiffel Szalon kínálatába lessetek bele, lelet még akár a TSL kezének érintését is viszont fogjátok látni egy – egy szebb méretre készülő ceremónia öltözetben. Én biztos kint leszek, már csak kíváncsisságból is, hogy lássam az egyre fáradó arcokat …
Barátságga és nagy lelkesedéssel : Tibor