Egek ura ... mi van itt 

   Nemrég új ránéztem az Egek ura, (Eredeti cím: Up in the air) furcsa magyar címmel megáldott, amúgy szomorúan vidám Gorge Clooney filmet. A főhős inkább negatív, de szerethető figura, akinek az élete abból áll, hogy embereknek mondja meg a cégvezetők helyett, hogy mostantól nem alkalmazza őket. Amolyan „válságlovag”, akinek a munkát a baj adja. A másik foglalkozása, hogy életviteli előadásokat tart úgy, hogy a színpadon egy hátizsákkal szemlélteti, mennyi fölösleges dolgot cipelünk életünk során, amitől könnyedén szabadulhatunk meg, de valahogy ez sosem megy egyszerűen, ahogyan ez neki sem megy.

 

Egek ura Fotó : Filmplakát 

   A film amellett, hogy valóban szórakoztatóan emberi és talán szomorú, közben mégis két stílus ötletet adott számomra. Az egyik, hogyha rengeteget kell repülővel utaznod, és nem akarsz szobrozni a becsekkolásnál, legyen praktikus a cipőd, és használj loafert, mert könnyebb belőle kibújni, és utána vissza, ha teljes átvizsgálásra kerül sor. A második inkább a bevezető sorokban leírt hátizsák szemléltetővel áll szoros összefüggésben, mégpedig úgy, hogy valóban, ha nem az elvont tartalmat nézzük, rengeteg kacatot tudunk magunkkal cipelni táskánkban.

 

Túl kicsi is baj ... 

  Speciel én a munkámból kifolyólag hordom magammal az irodám, ami áll egy notebookból, jegyzetfüzetből, golyóstollakból, mobil töltőkábelek tömegéből, hozzá mobilaksi, pénztárca, tablet, és még ki tudja mennyi furcsa dolog, ami előkerülve meglepetést tud okozni nekem is, hogy az miként és hogyan került a táskába. Van egy táskamanó, aki tele pakolja. Azt szoktuk mondani, hogy a női táskák akár törpe atomerőművet is rejtenek magukban, aztán közben meg a férfiak sem panaszkodhatnak, ha belekukkantunk a kézi cekkereik belsejébe. Itt jött el a pillanat, és mert a rengeteg felesleges dologgal kitömötten, olyan stressznek tette ki cipzárt, hogy az egy szép őszi napon feladta az összetartást, és úgy nyílt ki, mint tavasszal a virág, többé összezárhatatlanul, hogy le kellett lecseréljem. Illetve cseréltem volna …

 

Cipelem az életem ... Fotó: Szabó Imre 

  Az új kézitáska kiválasztása akkora problémát okozott, hogy több hónapig gyötrődtem, mert vagy nem volt szép a formája, vagy ha az volt, akkor nem volt praktikus, vagy nem volt benne elég fakk. A táskás üzletek számtalan és számos kirakatát belső tereit, weboldalait kutatva, sem leltem rá a megfelelőre, ami pótolta volna sérült táskám. Aztán jött egy online hirdetés szembe velem valamelyik hírportált böngészve, a Trendhimről, hogy kézitáskákat is árulnak, és lám láss csodást megleletem azt, amit hónapok óta kerestem. Ár és minőség rendben, belső és külső fakkok mennyisége, cipzár, és a színe is tökéletes. Így lett új táskám, amit majd megint jól telepakolhatok felesleges, de szükségszerű dolgokkal.

 

Az új Trendhim táskám . Fotó : Sazbó Imre 

Amúgy, ha te is hasonló gondokkal küzdenél, és nem találod stílusodnak megfelelő táskád, vagy most kell egy új, mert a régit meguntad nem árthat, ha csekkolod ezt a linket. Tudjátok nem szoktam olyan dolgot ajánlani, amiben nem vagyok százszázalékban biztos, és ez biztos. Én nem csalódtam, remélem ti sem fogtok, hogy aztán legyen miből kipakolni, ha követed George tanácsait.

 

Benne van az életem. Fotó : Szabó Imre 

Barátsággal; 

Tibor