Most tudom, egy életre elvágom magam a nagy plázás ruházati üzletnél, de legyen, meg Úr akarata. Illetve az urak akartak. Mert arról szól ma a blog miért nem ajánlom a Zara, H&M,  Van Graaf, és az általam és szerintem többek által ki sem ejthető nevű, Peek & Cloppenburg boltokat.

  De miért? Tenné fel Ábelünk is a kérdést, és talán joggal. Mert nem jó, és drága és unott és agyoncsépelt, és egyébként is izé. Viszont ezek nem lennének kellő alaposságú indokok, és persze a fent említett cégek rögvest kilós pert akasztanának a nyakamba, de mivel ezt szeretném elkerülni a szubjektív élményeim, kerüljenek sorok közé. Vegyük elsőnek az ömlesztett márkák elitista, de közben a vidéki ábécé szintjén mozgó üzletét, ami egy és ugyanaz, csak az egyik szebbnek adja el magát, míg a másik ugyanazt akarja ránk sózni, csak amolyan outlet formában. Jöjjön, tehát a Van Graaf ami a saját márkáin kívül azt mondja, hogy a „világmárkák” üzlete. Gyakran van az úgy, hogy mint Mátyás az igazságos, de nem álruhában, mert az nincs, meg ostobán is néznék ki, bemegyek ezekbe a boltokba és mintegy vevőnek álcázva magam, bolyongok a gondolák és a polcok között. Mert mi mást is tehetnék, mivel a legfőbb gondom rögvest azzal van, hogy egy ember az, aki árgus szemmel követ, és legalább vette a bátorságot és köszöntött belépve, az bizony a biztonsági szolgálat szűkre húzott szemű őre. Biztos látja nem jó szándékkal tértem be. Az üzletben akár sátrat is verhetnék, még az sem tűnne fel az eladók unott álmosságának. Te bolond, tudnod kell, hogy ők nem érted vannak ott, hanem azért, hogy tovább erősítsék azt a gondolatot, hogy a férfi vevőt jobb, ha nem zaklatod, mert ő bizony célzott vásárló és tudja, mit akar. Pedig nem. Ott van anyuka, feleség, barátnő, majd ő megmondja mi a tuti.

  Van az úgy, hogy nem. Legutolsó látogatásom során, a két ártatlan férfi próbált magának egy öltönyt szerezni, mert valami nemesebb esemény végett ide vitte őket a „balsors”. Meg mivel a „márkák barátai”, arra gondoltak a minőség itt van. Az a két férfi talán máig küzdene a reverek, és hajtókák, színek közt, és éhen is veszett volna, ha nem rohan az egyik a bolt másik végében az előle menekülő eladó után. Majd kétségbe esve magyarázná el neki, hogy mire is lenne szüksége. Mindez a Hugo Boss, Tommy Hilfiger csekély értékű hacukái között. Nem szégyellve magát, hogy itt a vevő nem kevés pénzért akarna magának valamit venni. Persze mondhatnák, nincs jól megfizetve, meg különben is nem érdekelt az eladott mennyiség után, és persze a „Boss” úr sem fogja megköszönni neki a fáradozást. Na de mégis, nekem volt kényelmetlen ez a szituáció, úgy, hogy közben már nem ez volt az első ilyen eset. A testvére a blog elején említett Peek, meg a Cloppenburg, abban válik, el a Van és Graaftól, hogy ott mintegy Kínai piacon, egymás hegyére hányva lóg a „minőségi” szövet. A nem szégyenlős vevő és a legtöbbje a „keleti-uráli” nyelvek tudora, bátran turkál bele, és gyömöszöli izzadt testére őket, mert a légkondicionálás épp kifulladt. Minek után, sem az hossz, sem az átmérő nem stimmelt az úr megunva az egészet, hanyag eleganciával dobta a zakót a gondola tetejére. Ott tartózkodásom körülbelüli fél órájában sem jött senki oda, hogy a szétcincált zakót visszategye a helyére, vagy legalábbis megigazítsa. Ajvé, mint akarok én! Ez csak egy Armani felöltő volt. Potom pénzért ott, és csakis neked. Itt is mondhatjuk azt, hogy a vevő kulturáltsága nem volt a csúcson, és miért is kellene egy amolyan outlet felfogású üzletben rendezettebbeknek lenni, de közben meg, ha azt nézem, hogy ezek a, márkák azok amelyeket prémium kategóriában szoktunk emlegeti, mégis valami idegrángás kezdődik nálam és furcsán kezdek viselkedni én is. Ki tudja, valaki lehet, pont ezt kedveli ezekben a nívós üzletekben, hogy egy kalandtúra a vásárlás, és nem elegendő a tömött pénztárca, de kap mellé „dzsungel” élményt is, nem beszélve, hogy én mellékelnék egy – egy térképet is, hogy aztán nehogy eltévedjen szegény, amíg talál egy rendes eladót, aki ismeri a méreteket is. Arról nem is beszélve, hogy aztán tudjon javasolni szabót is az után igazításhoz. Itt is lenne miről mesélni, mert a zakó ujjhosszt levágással megoldó Van Graaf, még egy kevésbé „drága” Hugo Boss öltönyt is gallyra tud küldeni. Szegény vállból igazító mesterszabó barátom, rég elküldött volna a melegebb égtájak megtekintésére.

  A Zara és a H&M k.b. ugyan az, csak az egyik mégis úgy csinál, mintha jobb lenne a másiknál. Pedig nem, sőt nagyon nem. A Zara azzal kábít, hogy „na te okos férfi itt aztán megkapod a modern, de mégis elegáns öltözködésed kellékeit” , a cipőtől a zokniig bezárva a színtiszta poliészterben. Mert ez van, ha két, három zakó próba között kijönnél Paksra, nem kellene a kettes blokkot megépíteni, mert elegendő áramot fejlesztenél az egész ország számára. Egyik „bennfentes” szöveteket, és egyéb gyártási ügyeket jól ismerő forrásom elmondta, miért van az, hogy a német, vagy amerikai Zaraban ugyan az a zakó, miért nem „ráz”, és miért nem megy tönkre az első tisztítás után. Pedig mindegyiket ugyan abban az olcsó munkaerőt biztosító országban, és ugyan abban a gyárban állítják elő, csak az egyik soron a keleti országok boltjaira szánt szettek készülnek, míg a másik soron a jobb sorsra jutott „hanyatló” nyugati kapja. Ehhez itt is társul az üzletben dolgozó eladók tudatlansága, és egy-egy helyen még a flegmasága is. Vicc, de már a boltban uralkodó káosz nem is zavar, mert olyan finom kis „balkáni” hangulatot kölcsönöz az, hogy fehér chino nacin tapos keresztül az aki ingeket akarja megnézni, mert a földön lóg a nadrágok szára. Láttam, épp most „csilliárdokat” adnak ki az előre sározott farmerekért, itt meg legott megkapod echte magyar sárral egy esősebb nap után, fele annyiért. Nem megéri? Még a hülyének is, nehogy nekem.  A kollégája a H&M annyiban más, hogy ott legalább a fekete és szürke árnyaltokon nem látszik meg a vevők lábnyoma. Az eladó fiúk és lányok pedig vidám egyhangúságban tengetik életüket roskadásig tömött polcok között. A minőség pedig pont olyan, amit a gyorséttermek ételei nyújtanak a gourmet számára. Gyors, rossz, íztelen, de legalább megéri, hogy fél óra múlva keveregjen a gyomrod.

  Azt is tudom, hogy a fenti sorok miatt olvasóim többsége is támadásba lendül majd, mert miért „bántom”, azokat az üzleteket ahol legalább van „választék”, és a pénztárcájukhoz mérten még „jól is járnak”. Higgyétek el, ez baromira nem így van. Kis pajtások itt vagytok igazán átverve. Közben még örültök is neki, mert végre van papírzacsi, amin márka név szerepel, és büszkén lehettek tulajdonosai a belegyűrt, ki tudja hányadik izzadt, zsíros, keleti parfümszagtól illatos testről lekerült terméknek. A legszomorúbb az egészben, hogy a honi bloggerek százait tömik tele, próba cuccokkal, hogy aztán azt visszaadva képeken örökítsék meg, posztolják ki, hogy mekkora királyság ebből öltözködni. Legutóbb még "hastag" falat is állítva nekik, hogy ingyen tegyék meg azt a szívességet, amit a legdrágább reklámhelyért kellene fizetni máshol. #envagyokottafarmerben

Lőjj egy selfiet drága ... nekünk olcsó!

   Szomorú ez, de kis hazánk stílus "firkászai" - ide tartozom én is -  ennek a csábításnak sem mondanak ellent, nemhogy arról írnának mennyire ciki is ez. Kaptak egy szánalom belépőt, és ingyen kólát a legutolsó „fassionsóra”. ( Tudom irigy vagyok, mert engem meg se ... )

  Most tuti nem lettem népszerű a „fast fashion” márkák közt, és lehet egyetlen plázában sem fogadnak szívesen, illetve a fent említett üzletek falán ott lóg majd a wanted felirattal ellátott képem, de hidd el kedves követőm, olvasóm nagyon régóta bennem volt ez, és nem bírt már elfojtva bennem maradni. A vulkán kitört és a láva a lábunkra folyt.

Én ezért ajánlom, és azért dolgozom, - még ha „plázás” is a márka-, olyan üzletekkel, ahol a szolgáltatás minőségi, és mellé az anyag minőségében sem vernek át (nagyon). Viszont mint tudjuk, ma már nem minden út Kínába vezet, vagy Törökország mellé. Egykor a selyem út is arra kanyargott, most csak visszatértünk hozzá, csupán kevesebb a selyem. Róma kizárt, mert ott a szabóságok és elit üzletek száma nem rejt hasonló alacsony színvonalú kiszolgálást.

   Remélem, többen leszünk gondolkodó és megfontolt vásárlók, és persze a fent felsorolt üzletek mellé még pár bejöhet, mint versenyző ezen a szomorú vetélkedőn, de róluk inkább ti szóljatok a bejegyzés alatti kommentben. Ébresztő, én megtettem az első lépést!

Barátsággal: Tibor    

   Térjünk rá egy bizonyos gátló tényezőre, ami gyakorta előbújik, mint a tavaszi csiga a házából, félősen, de mégis dölyfös magabiztossággal, hogy az a férfi, aki egy bizonyos koron túl van, nem a megfelelő outfitben jelenik meg az teljességgel elfogadhatatlan. Persze ezt a tézist, mint bármit, ami a divattal kapcsolatos, általában olyanok hangoztatják, akik vagy soha az életben nem öltözködtek, vagy épp azok, akik igen, és ebből élnek, (meg) mint stílus guruk. ( Én egyik csoporthoz sem tartozom, mert azt vallom, amit Woody Allen, „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.”)

  Tudom nehéz "belőni" azt, hogy egy férfi mikor éri el azt a kort, amikor már a divat sodrásával való szoros haladás, már „ciki”. Mert ez alkat és habitus kérdései is. Ellenben inkább tarozom azon stílust terjesztő bloggerek közé, akik azt vallják, hogy amíg valami nem túlzás és „vizuális környezetszennyezés”, tegye bátran, mert nem az a fontos mások, mint mondnak, hanem az, hogy te miben érzed jól magad. Itt is tehetnék egy laza szembesítést magammal, mert a „jól érzed magad” kifejezést gyakran negatív értelemben használtam. Ellenben itt nem arra értem, hogy az „átlag férfi”, aki már elengedte a divat gyeplőjét, és a ló elszaladt mellette, megelégszik a puszta kényelmet biztosító „slampossággal”. Valljuk be, ez azért inkább jellemző még, mint a gondos odafigyelés, sajnos!

  Blogom, és egyéb közösségi felületeimen keresztül, egyfajta irányt szerettem volna mutatni, nem csak átvett képekkel, de legtöbb esetben (és ez az utóbbi időben gyakran van így) magamon bemutatva, hogy ne legyen skrupulusa senkinek, mert itt van ez a nem túl fotogén lény, aki próbálja átadni azt, amit „összeszedett”. Nem szifilisz ez, mert szabadulni könnyebb tőle, és ráadásul nem is fáj. Gondoltam, hogy talán a saját példa ragadósabb, mint az, amit egy-egy katalógus fotó mutat, a valóságban nem gyakori embertípusokon. Már csak remélem, hogy kortársaim és egykori kollégáim nem röhögnek hangosan, hogy „na, nézd a majom már megint pozőrködik”.

  Ami a lényeget illeti, a mai bejegyzés esetén az, hogy egy hete olvastam hosszas elemzést, egy stílussal és divattal foglakozó oldalon, hogy a férfiak legtöbbje, nem igazán tudja eldönteni mi az amiben, megjelenhet a korához illően. Persze az írás több oldalon elemzi a casual, a business és egyéb megjelenés összességét, de a vége az volt, hogy egyes „tévhitek szerint” amit a mai „korszellem” és egyes „blogok” terjesztenek, azért nem tudnak a magyar hímneműek öltözködni, mert ezek a téveszmék félre vezetik őket. Vagyis megint ott van a „túlbuzgó entellektüel”, aki meg akarja magyarázni, hogy a divat valami olyan magasztos és földtől háromezer méter magasan lévő hegycsúcs, amihez csakis azok juthatnak fel akik legalábbis elvégeztek száz kurzust ahol megmagyarázták nekik a nulla együtthatóját. Mindezt nem kevés pénz ellenében! Bosszantó, ugyanis szerintem, ha valami nem jön magától és nem érez rá valaki kisebb segítséggel, akkor tanulhatja azt egyetemi fokon akár, akkor sem fog menni. Ezért inkább feladja. Drága olvasóm, te itt még ne add fel, a remény hal meg utoljára. Illetve a „reményhal” kiment a divatból, és a sza@ok "rája" jött helyette.

  A divat persze vihet bennünket félre, és egészen borzalmas dolgokat is művelhet, de azt csak azok követhetik el, akik vakon mennek utána. Én azt vallom, és vissza a címhez, az életkor és az öltözködési stílus változhat, nem kell ezer évvel ezelőtt leírt rizsporos könyvekből, és azok tanait oktató felkent papoktól elsajátítani. Mert a józanész és a tükör nagyobb segítség lehet, mint bárki más. Azok dolgok, hogy mi az, amit illik és nem illik már felvennünk, és mikor, hol nagyon sok helyen megtalálható, akár még meg is tanulható. Viszont az, hogy ezt miként építjük, be saját stílustárunkba, már rajtunk múlik. Vallom, hogy te is tudod, és nem leszel bolond, hogy másként tegyél! Nem vagyok szigorú, de ellenben következetes, és blogom, facebook és isntagram oldalam ebben segíthet. Képekkel, inspirációkkal. Aztán azokkal a normál kereteken belül folyó, komment diskurzussal, ami ezek alatt képződik. Legyen az a cipő és a zokni, magasztos kérdése, vagy a nadrág hossz, zakószűkítés, miegyéb. Minden férfi, aki egyszer olvasott, vagy látott tőlem valamit remélhetőleg beépítette magába, vagy ha nem akkor sem ment el mellette szótlan, ha nem is nekem, de másnak megemlítve.

via GIPHY

 Utolsó sor szintén legyen Allentől: „Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.” ( Valahogy így Uraim, nemdebár? )

Barátsággal: Tibor

  Jön a nyúl. Nem az! A nyúlon túl! Ott bizony kellet az „Anthiókia szent kézigránát”, hogy Artúr véget vessen véres pusztításának, és Ménár Atya hozta is, hogy a lovagok megmenküljenek a véres szörnytől. Aztán a nyúlnak lett, kampec. Most, hogy az örök klasszikust idézve a Húsvét hétfő egyik régi hagyományát vezettem fel, jöjjön öt outfit amiben be is engednek a "lányos házba", és még talán a tojásod is megmarad. Vagyis kapsz többet is, mint amennyi kellene.

         Bringa jobb lenne, de a szett indulásnak rendben van. 

                                           A bevált öltönyös.

  A teljesen "laza", amiben még az autód, akarom mondania kerékpárod is megtalálod a "locsolós háznál" kapott „szérűs kertek királynője” lefogyasztása után.

  Végül a  hagyománytisztelő. A szettek beszerzése kissé nehézkes, de talán megéri. 

  Remélem tudtam támpontot adni, és ez nem lesz mellényúlás, akkor sem ha pálinka győz le erős férfiakat. Ezzel a kis rövid poszttal kívánok már most Áldott, békés húsvéti ünnepeket!

A többit tudjátok: facebook, instagram, tumblr, YouTube! A végső elkeserdésre pedig a tanácsot itt kapod meg! 

Barátsággal: Tibor 

  Szegény Kosztolányi Dezső nem biztos, hogy a színes tintáiról, amit a „kislánynak” ajánlott, akit szeret, ez jutott eszébe. Viszont nekem meg a színes zoknik világa, amit nem álmodtam, de hordom is lelkesen.  Mivel állandó támadásban részesül a zokni nélküli, illetve a titok zoknival hordott cipő, most akkor legyen a harc központi eleme színes tavaszi zokni, amit meg kell, és meg lehet szokni.

  Tudom, hogy nem minden helyzetre megoldás, de amikor a lazább casual szett már kék és ezek árnyalataitól unalmassá válnak, vegyük elő szép mintás és színes zoknikat. Egy apró érdekesség, hogy nemrég a „nagy víz” túlpartjáról keresett meg egy cég, aki konzerves dobozban árulja, az illatosított feltűnő mintás lábravalóit. Milyen jó, hogy nem szagosítottat írtam…

  Most akkor fussuk meg, hogy plasztikus legyek a kört, ami a lábra való, és higgyétek, el nem viccelek. A képek önmagukért beszélnek.

Minden cipőhöz, más és más. 

Nem rossz a felhozatal, csak legyen "bátor" aki hordja!

 Minden helyzetre? 

Mert a támadás, miden esetben a zokni nélküli cipősöket éri. 

Pedig van ott zonki. 

 Egy apróság a sok kép végére, azért ezeket, ha nagyon nem akartok feltűnni, komolyabb helyre és üzleti megbeszélésre, közbotrány okozás elkerülése végett kerüljétek.​

 A zoknikról és minden másról a facebook, instagram, tumblr és web oldalamon, és persze az újabb videóért a YouTube felületemen keressetek!

Barátsággal: Tibor 

  Már több alkalommal kifejtettem, hogy a férfiöltözködés legtöbb esetben a praktikum, és a vélt kényelem sikamlós jegén csúszik el.  Mert nem én találtam ki, de a praktikum, és a divat , nem igazán jár kéz a kézben. A nadrág nem biztos, hogy attól lesz szép, ha trottyos a szára, a zakó, ha három mérettel nagyobb ronda, az ing ha bő olyan mint a kutya vacsorája. Pedig legtöbb esetben ezekkel a stílus problémákkal találkozunk, csupán egy sétát kell tenni valamelyik nagyvárosunk utcáján. Van még több gond is, de mára azokat hagyjuk, ez is épp elég lesz. 

  Koncentráljunk a zakóra, semmi más ne vonja el a szemünket, (övtartó, és az öv hiánya… ) . Ez a zakó méretben pont megfelelő. Nem nagyobb több számmal, nem az az érzése az embernek, “hogy nini a Józsi megint a nagyfater öltönyét vette fel”, mert az sajátja épp valahol elkavarodott. A zakó szabálya nagyon egyszerű, a mellkas és a begombolt zakó közé, az ökölbe szorított kezünknek pont be kell férnie. Ennél még szűkebb fazonok jönnek divatba, de ha nem akarunk a sodrással haladni, és nem is érezzük jól magukat benne, nem fontos az extra slimet erőltetni, nem beszélve arról, hogy az is tud „baromi” hülyén mutatni, még soványabb alkaton is.

 Dupla soros zakó, és öltöny esetében ez még hatványozottabban igaz, mert azt leülve is begombolt állapotban illik hordani. Ami azt jelenti, ha túl nagy, bő, tág nagyon csúnya látvány, mint álló, mint ülő helyzetben. Sőt fekve is. ( Amúgy a nagyon szűkített, viselhetetlen lenne ebben a fazonban. )

 A cipőt, most ne kritizáld, mert tudom "mamusz" lesz belőle, mire a végre érünk. 

  A nadrág hossza neuralgikus pont. Nagyban függ a szabásától, és a hozzá viselt cipőtől is. Az arány itt is fontos. Ha túl hosszú, “trottyos” lesz. Ha túl rövid idétlen. A fenti kép, egy pont megfelelően beállított hossz látható. Persze itt a cipő is beleszólt, mert egy loafer esetében a hosszabb szár nem hozza ki a cipő eredetiségét. Nadrág hossz egyfajta optikai tuning is lehet, mert ha túl hosszúra hagyjuk, összenyomja a viselőjét. Amoylan harmonika redős lesz.  Ezt tapasztalatból mondom, mert én egy ponton megálltam a növésben, és ez elég hamar bekövetkezett. Alacsonyabb méretűek esetében egy slim fit nadrág, rövidebb szárral adhat plusz centiket, persze csak a szemeket megcsalva. 

 A casual, (nem formlis) szettek esetében még szabadabb a korszellem, mert egy slim farmer, vagy egy chino nadrág még egy két felhajtással is dob a viselőjén. Persze ez nem az üzleti modell. Szigorúan javasolt szabadidős tevékenységre korlátozva viselni.

  Az ing mérete. Itt is alap, hogy a túlméretezett forma ellentétes hatást ér el. Tudom, mert sok férfitársam fordul hozzám, hogy segítsek neki akár az ing kiválasztásában, nem kedveli, amikor azaz érzése “bezárták” az ingébe. Pedig ez nem igaz, ha az ing mérete passzol, hossz és nyakméretben, már csak a szabása lehet eltérő. A mára ismét divatba hozott slim szabás, sokak esetében okozza ezt a “börtön” érzést. Hajajj idén még az extra szűkített is bejött, mint látvány elem. Ilyenkor azt javaslom, ha nem szereti, nem kell erőltetni, de nem azt jelenti, hogy akkor egy lepedőt vegyem meg, vagy fel magára. A regular fit pont az a megoldás, ami átmenet ebben a kérdésben. Itt megint ügyelni kell a pontos karhossz, és nyakméret kiválasztására. A megfelelő méret az, ami nem lesz hosszú karban, és nem okoz bő, lötyögő érzést. A nadrágba gyűrve nem “öblösödik ki”, nem borul rá az övre. 

   Tudom nehéz dolgok ezek, és mint mindenben itt is a megszokás, és a rossz beidegződásek,- "anya mondta, hogy így jó"-, miatt idegenkedünk tőle. Viszont higgyük el, ha egyszer valaki rendesen belövi a méretünket, nem csalódunk.  Megigazítja a nadrág hosszát, a zakó méretét, és az ingünk simulását, egész más érzést hoz, amikor viselni kezdjük őket. Számos példa igazolja, hogy más lett a "férfi" ha valóban helyre tették, nem csak "úgy", hanem méretében is.   

Tetszett, amit itt olvastál? Gyere a facebook, instagram, tumblr és YouTube csatornámra kedvelj, kövess, olvass és nézz ott is. 

Barátsággal: Tibor 

Akár egy rúdtáncos életében a közönsége dönt a sorsáról, ez helyzet az állásinterjú esetében is, és itt most nem kifejezetten szereposztó díványról lesz szó. Mert a férfidivat blog esetében banális lenne erre a tematikára gondolni … Vagy mégis? Na de hagyjuk az erotikát a hanyatló nyugat ópiumának, és ne a „HR cápa” férfifaló nőstényével képzeljük az állásinterjúnkat. Itt kérem, komoly munka folyik, pontos figyelmet, hogy ne csak CV –d alapján döntsék el, jó leszel esetleg a „fél lábaddal a Tarzan szerepére”.

Hibák, amelyeket az öltözködéssel követhetsz el, egy állás megbeszélés esetén. Ezt vesézem ma ki veletek. Nem csak szigorúan hímneműek részére, de leginkább nekik.

​

  Ne légy hivalkodó! A ruha, amit az interjúra veszel fel, ne a Riói szín kavalkád pompázatos világát mutassa be. Mert nincs rosszabb, mint az, ha nem a cirkuszba jelentkezel bohócnak, de valahogy a ruházatod alapján erre saccolnak. Legyél mértékletes, és itt valóban fontos, hogy az nyer, akin nem röhögnek hangosan a háta mögött. Nem a legutolsó Pitti Uomoról jöttél.

Rendezett és színekben harmonizáló öltözet a visszafogott elegancia a nyerő. Hidd, el nem kell a piros nyakkendő és a "törpikék" ing együttese, ha az önéletrajzod és fellépésed alapján már nyerhetnél is.

  Ne vidd túlzásba a „márkák” kivagyiságát. Mit értek ezalatt, csupán annyit, hogy nincs visszataszítóbb, mint egy piperkőc „zsúrpubi” akit apuka azért küldött el végre harmincöt évesen, az egyetemet elvégezve végre, hogy ne otthon és az ő pénzén bulizva élje le hátralévő izgalmas életét. Ő pedig, hogy megmutassa ki is a „f@sza gyerek” a legdrágább cuccaiban libben be a megbeszélésre.

  Hidd el, ha magadra ismersz ez nem a véletlen műve. Te nem nyerhetsz egy „konzerv” HR-el szemben. Ez azokra is vonatkozik, akik ugyan nem rendelkeznek a fent leírt családi opciókkal, de valahogy mégis úgy gondolják, a márka teszi a „melóst”. Ne legyél hivalkodó, és ne éreztesd az outfiteden keresztül, hogy neked tesznek szívességet azzal, hogy meghallgatnak.

Nem nyert! Mehet! 

  A nem odaillő ruházat alatt értett,- farmer és az agyonmosott póló jó lesz ugye – „atípusos beteg”.  Nem, nem lesz jó. Add meg a tiszteletet, még ha az utolsó „email kihordó” fiú leszel a multinacionális cégnél, hogy nem az otthoni „szöszmösz” maciban battyogsz el bemutatni a legjobb formád. A farmer és a póló, a szabadidő ruha és ehhez hasonló társai, nem az állás interjú kellékei. Hidd el jobb, ha elfelejted.

Jó ez, de nem most! 

  Végül a megoldás, mert gyakran vádoltok azzal, hogy csak bírálok, és ne adok tanácsot, avagy feloldozást a „bűneitek” végett. Az szett, amiben nem hibázhatsz sokat, egy barna, vagy fekete cipő, hozzá és most nagyon meg kell magam erőltetni, mert nem a kedvenc kombinációm, de legye az öltöny a te választásod. (Persze a cipőd pedig ragyogjon, mint a … ) A színe, ha barna a cipő lehet, szürke és kék, de ez a fekete cipődhöz is menni fog. A túlzott "slim fit" itt most praktikum miatt nem lenne a legjobb döntés, mert amúgy is szűknek fogod érezni a legbővebb ruhád is, a keresztkérdések miatt.   Az ing egyszínű, vagy halvány mintás, soha ne legyen harsány. A fehér és a kék színek itt is nyerők lehetnek igazodva az öltöny színéhez. A nyakkendő, most kell! Legyen egy színű, és itt is a kevesebb néha több elvét kövesd. A külsőd tekintetében nagyon fontos a rendezettség, és itt nem csak a ruhád alatt értem a dolgot. Hajad és az arcod szőrzete is karbantartást igényel.

Ő lesz aki kérdez, "kispajtás"! 

  Amit ma klaviatúrakoptatással bevittem a gépbe, azért volt, mert egykor sokat ültem abban a székben ahol hallgatnom kellett, hogy ki miért gondolná, hogy ő a legjobb és a legmegfelelőbb jelölt a meghirdetett pozícióra, illetve ha hiszitek, ha nem én is ültem a másik oldalon is, van bőven tapasztalatom. A fent leírt pár mondat persze leginkább az irodai munkára jelentkezőkre vonatkozik, de szerintem nem baj, ha más munka elnyerésének sem úgy futunk neki, hogy a leharcolt a külsőnk.

  Ha tetszett, amit itt olvastál és jelentkeznél, egy stílus rendbetételre azt itt teheted meg. Kövess a facebook , instagram, YouTube és tumblr oldalaimon.

Barátsággal: Tibor 

  Valamikor a „blogidő” kezdetén egybeforrt a TSL és a német Digel márka hazai képviseletével, és már akkor tudtam, hogy a Digel nem áll meg a sima egyszerű vonalas feszességnél, amikor megtudtam, hogy olasz dizájner kap helyet a kollekciók összeállításában. Ez, ha most autós hasonlattal élhetnék olyan lett mintha a VW kapott volna egy kis Alfás beütést. Egyszóval lejöttek a merev vonalakról, és a „Szürke ötven árnyalata” sem a kedvenc filmjük már. Aztán jött az idei tavasz,  nyári kollekció, és kézzel fogható lett számomra az, ami eddig csak a katalógusban pihent. Rögvest mutatom is mit láttam és gyors ütemben mit tudtam fotózni az üzletben.

  (  Nekünk lehet cipőnk is ... ) 

  Persze, nem minden van még a boltban, mert a tavasz első melegebb napján még csak a készlet egy része került a polcokra és a gondolák tengerére, de máris látható, hogy nem fukarkodott a cég a minták és színek területén. Van itt minden, ami a szemnek és a testnek kell. A szájnak meg a tátva maradása van, de ha rendesen viselkedünk, és nem vagyunk trollok, még lehet kapunk egy kávét is.

   Az eddig számomra hiányolt darabok is végre ott figyelnek a kínálatban. A casual outfit szerelmeseinek a chino nacik teljes színskálával, a mellények, mert az idei év trendje ez lett. ( Ugye megmondtam! ) Azok, akik a megszokott öltönyös és minőségi szetteket keresik, nem csalódhatnak, mert a Cerutti és a Reda anyagokból csakis a Digel részre készített legfelső minőséget kielégítő szettek is ott lógnak a vásárlókra várva.

  A Digel persze híres arról, hogy az ingek esetében sem hagyja cserben a vevőket, és az idei tavaszi, nyári szezonra „re animálták” az egykor divatos csíkos mintákat, a szélesebb és vékonyabb verzióban egyaránt. Viszont nem csak ebben léptek előre, hanem a szintén idei sláger, a kis virág minta is megjelent az ingek esetében. A színek pedig a halványkéktől a pinkig szinte minden árnyalatban jelen vannak. A vasaló rémétől megriadó férfiakra gondolva a legtöbb ing pedig vasalás könnyített anyagból készült.

  Minden más kiegészítő megjelent a napsütés jegyében, a zokniktól a derékszíjjakon át egészen a nyakkendőkig bezárólag. Én egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttem el, és persze választottam magamnak egy zakót, ami a lazább farmeres amolyan Tiborosan elegáns szettjeimhez megfelelő.  Rács mintázatú, anyagát tekintve pedig dzsörzé, ami már egyszer nagyon bevált a Digeltől.

  Aki nem hiszi, járjon utána, vagy kedvcsinálónak olvassa a blogom. A képeket megtalálhatja a tumblr és instagram felületeimen is, és a YouTube csatorna is vár rád.      

Gyertek és tavaszodjunk be együtt!

Bartásággal: Tibor

  Vágyjuk a tavasz és a melegebb idő érkezését, mert akkor talán megszabadulhatunk a kabát nyűgős, és már megunt viselésétől. Aztán jön a döbbenet és az arcunkra kirajzolódó nagy kerek "Ó" betű, hogy „bakker” megint nincs egy jó zakóm, meg nadrágom meg valami, ami már nem unalmas. Vagy éppen esünk a kétségek közé!  A kabát elfed és betakar, (hála mégsem szemfedő) de közben el is feledteti velünk, hogy mi lesz a kabát nélküli időszakkal, amikor a madarak csicsergésétől hangos utcán nézzünk, hogy a hölgyek szintén lengébb textilben libbenek tova. Milyen idilli is a kép. Aztán hasít a gondolat, hogy a hölgyeket mi nézzük, ők meg minket, de közben csak azért mert valami nem igazán „kóser” a szettünk körül. Most pár ötlet, kinek milyen outfit lenne az ideális a tavaszi zsongás környékén.a, Az üzleties megjelenés hívei. Ők nem lacafacáznak holmi casual megjelenéssel, nekik a tavasz is az öltönyt jelenti. Ott, viszont ha javasolhatom, és miért is ne tenném, ne kövessük el az a hibát, hogy a télies vastagabb szövetből készült öltöny is megfelelő lehet, nem változtatva semmin. Nyugodtan gondolkozhatunk a könnyebb és vékonyabb anyagokban. A színek területén pedig már bátrabbak lehetünk, a világosabb napok esetében a világosabb színek is elfogadottabbak. Hajlok arra, hogy az üzleties trend, sem szigorú, és csupán egysíkú nyomvonalat kell, hogy kövessen, sem szövet, sem szín, sem forma szempontjából. Néhány képpel illusztrálva ezt, javaslom ezeket a kombinációkat.

(Kép: Digel)

Vagy kissé konzerv stílusban. ( Vagy mégesem ... ) 

b, Az örök szabadságpárti. A legtöbb magyar férfi híven Petőfi márciusához, a „rabok tovább nem leszünk” esetét a ruházatára vonatkoztatva is úgy élik meg, hogy a szabadosság fogalmát keverik a, szabadság értékeivel. A szabadság alatt pedig azt érti, - jó lesz a farmer és a letaposott edzőcipő is,- stílust követve jár kel a világban. Holott ez már rég nem menő. ( Utálom ezt a szót, hogy menő, de jobb nem jutott most eszembe.)  A helyzet az, hogy amennyiben mi a lazább, könnyedebb - és direkt nem használom a „sportos” kifejezést, mert az amúgy értelmezhetetlen, és egyszer valaki bűnös mód vitte bele a stílus szótárba,- kedveljük, nem hibázunk egy zakó, és ing kombinációjával. Vagy jobb esetben egy öltöny és ing, nyakkendő nélküli viseletével. Egyszóval a casual szett nem egyenlő a mackónaci, "tipi topi" és "susimisi" hacukával. A szabadság, és egyenlőség itt nem azt jelenti, hogy mindent szabad, ami borzalmas. Itt is néhány támpont legyen képekkel illusztrálva.

(Kép: Instagram)

 (Kép: isntagram)

c, “Street fashion”, mi vannnn ? Ez a fogalom jelen van, és egyre többen követik a példát. Speciel nekem sincs ellenemre, de egy bizonyos kor után elég „hülyén” mutat benne a férfi, főleg ha kis úszógumi is kialakult deréktájon. Ugyan az a “gumi” ledolgozható, sőt jó is lenne, ha az menne, de nem. Lusta banda vagyunk. Azok, akik ezt a stílust követik, és ebben érzik önmagukat jól, hát sajnos legtöbb esetben távol állnak még az instagram világ milliós követővel rendelkező bálványok alkatától. Itt ebben az esetben a mértékletesség a legfontosabb, amit szem előtt kell tartanunk. Illetve, hogy a „street fashion” csupán utcai viselet, és nem üzleti, vagy ünnepi alkalmak divatja. Sajnos ebben sem ismerünk tréfát, és látok nagyon érdekes „arcokat” úgy belibbenni egy-egy luxus étterembe, hogy skiny farmer, plusz extra slim fit ing, mellé befigyelő piros tornacsuka komplex alkotja outfitjét, mellé persze az Audi slusszkulcs, mit járulékos kiegészítő. Kidobott Ray Ban, vagy OAKLEY napszemüveg.  Tudom, most sokan mondják azt, hogy “ne már Tibor, megint irigy vagy”. Igen, irigy, mégpedig arra, hogy amikor az agyat osztották, legtöbb esetben ezek az urak a hátsó sorba szorulva nem jutottak kellő mennyiséghez, így nem is bántja őket az, ami az esztétikum kérdése körük felmerül.(Ezt irigylem). Mielőtt kirekesztő lennék, csupán arra akartam rávilágítani, hogy nem kell mindig kaviár, és nem kell minden esetben összekeverni a „street fashion” megjelenést a „terndiséggel”. Itt is néhány képes példa az arányok szigorú betartására.

Peresz neki könnyű!

A bőrben. 

(Kép: isntagram)

Jól elkalandoztam, a kabát elhagyásától, viszont talán szerintem megérte, hogy megnézzük az alapeseteket, arra, hogy mi legyen, ha jön a melegebb időszak, amit annyira áhítottunk akkor, amikor a zúzmara fedte be szemöldökünket.

Tudjátok: facebook, instagram, tumblr, és YouTube . 

Barátsággal : Tibor