Számos értékes dolog tűnik el a kényelmessé váló életünk során, és nem az olvasásról beszélek első sorban, mert az még megmaradt, legalábbis a telefonunkat böngészve. Még vannak könyvek, de lassan és biztosan inkább szobadísszé válnak. Porosodó emlékein eltűnő bizonyítéka szintén a papírra nyomtatott fotó, melyet az ezer és ezer tetrabájnyi adatot táróló eszközök váltottak fel, amit aztán senki sem nyit meg, mert a kategorizálás már elmarad. Búsulhatunk, de ez lesz pár férfi ruhadarab sorsa is, én csak remélni tudom, hogy nem válnak virtuálissá mert úgy elég érdekes utcaképet kaphatunk. (A király meztelen!)

  Nézzük sorban mire gondolok. Az első eltűnőben lévő ruhadarab a dupla gombolású öltöny és zakó. Valószínűleg a kényelmetlennek tűnő viselése, és talán a praktikum hiánya űzi el ez az amúgy klasszikus férfi outfitet. Mert ugye eltűnnek azok a férfiak is, akik még tudják nagy betűkkel írva; „viselni”. Begomboltan, amikor leül vagy az alsó gombot nyitva hagyva, ahogyan azt kell. A lényeg, hogy a konfekció ipar és a fast fashion nem kedveli, így lassan, de biztosan el is felejtődik. Szomorúan látom, hogy inkább kiugró meglepetés, ha valamelyik márka előveszi, hogy valami egyedit nyújtson a tömegből. Persze értem én, hogy már a zakó is szinte nyűg, de nem kellene temetni az egyik legelegánsabb stílust, mert a tömegek mackónacit preferálják a hétköznapokon.

   Az elsorvadásra ítélt kiegészítő, a ma már szintén nyűggé váló nyakkendő lesz. Sajnos ez a folyamat a casual szabad értelmezésével együtt jelent meg, mert a lezser stílust az utcáról behoztuk a rendezvények helyszínére, mint például a színház, vagy akár már az opera is, ahol lassan, de biztosan a megjelenés annyira egyszerűvé válik, mint amikor otthon a kanapén chipszet rágcsálva ülünk be a zsöllyébe, eltévesztve az irányt. Úgy érzem a „megkövetelt” kiegészítő tett rút bélyegzőt, tűzpiros jelet a nyakkendőre. Mert megköveteli tőled az iskola, vagy egy – egy szigorúbb intézmény, vagy ha már irodai munkás leszel, az előirt ruházati rend. Holott ez a nyakban hordott viselet, nem kellen, hogy a gyehenna tüzére kerüljön, mert elegáns és ha kell az unalmas dresszed feltűnő része lehetne. Ott kellene szerepelnie a leghétköznapibb megjelenésük esetén is, persze ha ez nem teher, nyűg vagy épp az ellenkezője a kivagyiság megtestesítője.

  Tudom, a díszzsebkendő egy örök harc, de miért kell érte lövészárokba vonulni, hogy ismét teret nyerjen magának. Kis csatát nyertünk, de a háború vesztésre áll. Közben ez a kis egyszerű, de mégis fontos kiegészítő akkorát dob a megjelenésen, mintha lecserélted volna a zakód. Feldobja és kiemeli, és elegánsabbá teszi megjelenésed. Ne hagyjuk elveszni ezt a régi, de nem avítt dekor darabot. Ne hidd, hogy ez nem lenne trendi, vagy amolyan fehérgalléros pénzügyi bűnözőnek néznének ha viseled. 

  A sorban a következő a valódi bőrcipő, amit öltönyhöz szokás felvenni. Sajnos mintha már ez is kezd elmaradni, hogy felváltsa a helyét a mindenféle csodakalucsni. Mert ha szép a cipő az már olyan izé, hogy inkább dobozban tartjuk addig, amig végleg kimegy a formája a divatból, vagy megvárjuk, hogy majd a pap abban kísérjen el ahová, te már nem a saját lábadon mész. Kellenek az elegáns cipők, mert nem alázhatjuk meg az öltözékünket azzal, hogy teljesen mindegy milyen lábbeli lesz a lábunkon, ha meg kellene jelleni valahol. Ne tudjuk el azzal, hogy vettük már és jó lesz az majd mindig és mindenhová, mert ez így nem igaz.  A bőr pedig mindig örök lesz, még ha a vegán tömegek is kerülnek hatalomra a divatvilágban.

  Slendriánságunk vagy inkább kényelmünk áldozata lesz szövetnadrág is, ami pedig szintén egy remek és elegáns megjelenést biztosít akkor, ha nem akartunk komplett öltönyt felvenni. Félre ne érts, nem a chino nadrágról írok! Helyette már elegendő a mindenhova felvehető farmer, holott ez így megint nem igaz. A jelentős és elegáns farmereket gyártó cégek is elkalandoznak vissza a klasszikus szövetnadrágok területére, hogy bővítsék kínálatukat. Tudom már egy zakó ing és „tehenész nadrág” kombó is elég ahhoz, hogy valakit stílusosnak nevezzük, de higgyétek el, ez nem mindig és mindenhol nevezhető coolnak.

  Számos kellék, és egykor felkapott férfi klasszikus tényleg már csak emlék marad, és mosolygunk rajta, hogy létezett. Ilyen a zokni tartó vagy haskötő, de közben meg azt látjuk, hogy újra formált módon ismét megjelennek. Mert van már az ing nadrágból kicsúszását gátló megoldás, amit a zoknihoz kell csíptetni, vagy láttam a Balck Friday webes őrületében hirdetve a bordázott izmokat imitáló mellkasformáló trikót. (Izomimitátor) Egyszóval feledjük a múltat, de közben terjesztjük a hülyeséget is. Pedig mi lenne, ha maradnánk a megszokott és stílusos daraboknál? Nem tévednénk nagyot, legalábbis szerintem!

Barátsággal;

Tibor

  "Tök" őszinte leszek hozzátok, és miért is ne lennék ennyi idő után. Engem baromira zavarnak a „műmájjerkodó” luxust hajszoló és mindent (is) követő divat bloggerek, és influencerkedők. Eldobsz egy követ, és biztos stílus infuencert üt agyon. Vagyis remélem! A BMWMercedesAudi tengely mögé bújt Hermes és LV öveket hordó burzsujkodás ami a sírba visz egyszer. (Ezt meg úgy gondolom sokan szeretnék.) Ettől még nem hinném, hogy a világ megváltozik és akkora hatást keltene a következő írásom, de bízom abban, hogy számos értő olvasóra lelek. Mert ti azok vagytok, értők, megértők!

  Miről van szó, amikoris a fenti sorokat vetettem a klaviatúra elé?  Drága barátaim arról, hogy a nagy magyar átlag soha a büdös életbe nem fog Bontoni vagy Berluti cipőt hordani, de még az a.Testoni is távoli csillagzatnak tűnik majd számukra a divat egén, és nem csak azért, mert nem ismerik a márkákat, ugye jól gondolom. Blogolhatunk arról, hogy minden pasi legyen jólöltözött és elegáns, ha az igény szintje megáll azon a ponton, és jelzem jogosan, ahol a pénztárcájának tömöttsége (lapossága) van. Mert nincs kolbászból a kerítés, hiába teljesít jobban minden. Teljesen jól van ez így! Mégsem szabad lemenni a divat legaljára, és az egészségre is káros bóvilt kellene csak megvenni. Lásd millió számra szaporodó furcsa eredetű és anyagú holmikat árusító webshopok és piacok tömeges eladásai.

  A megoldásra, - hogy a kecske is jól lakjon, de a farkas se legyen vegán,- számomra valóban kellemes meglepetést okozó Háda adott választ. A Háda, ami szitokszó sok „elitista” stílusmajom számára, de leginkább azért, mert nem kell nekik havi költségvetést készíteni, amikor Luxus Vivivel mennek naponta új Gucci nacit venni Milánóba. Mondjuk ki őszintén nézni is rossz őket amikor „sztájlszt Oli” próba elé állítja őket, hogy mit dobjanak ki a gardróbból, és zokognak mert úgy érzeték, hogy ez a sok sz@ar ami ott volt, számukra az eleganciát és stílust jelentette. „Pazar mert kicsimmel vettük Dubajba”.

   Ebből lett elegem, meg közben abból is amikor számos bejegyzésem, posztom alá megjelenik, a kis nevető „vicces” emoji fejecske, mert az illető úgy érzi, hogyha nem Tom Fordban fogják eltemetni akkor snassz lesz elpusztulnia agyrákban, amiben valószínűleg a koponya tartalmának hiánya miatt esélye sem lehetne. Na de nézzük, miért gondolom, hogy nem snassz a „szekondhend”. Illusztrációképp legyen itt pár fotó korosdó és vele együtt mégis vállalható énemről, Szabó Imi barátom keze munkáját dicsérve.

  Persze tegyük hozzá azért azt is, hogy az outfitek összeállításában vannak darabok, melyeket nem lehetett beszerezni a hadawebshop.hu oldaláról. Ilyen a cipő, és kínzóan hiányos öv kínálat, ellenben a többi mind – mind a „másodkézbeli” (nemhasznált) cuccokból áll. Fontos dolog még, amire egy divatot és stílust csak saját magán próbáló, de abban is remekelő barátom mondott; „A turkálós téma csakis azoknak működik jól, akik már maguk is tisztában vannak azzal, hogy mi a stílusuk.” Mekkora igazság ez! Hozzátenném, nem csak ott, hanem minden más területen is, mert semminél nem rosszabb az, ha valaki nincs tisztában saját stílusával és még érzéke sincs, de vakon vásárol össze vissza mindent. Ekkor kell egy segítő szem, stílustanácsadó.

  Remélem ez az a pár őszinte szó és gondolat nem riasztott el, és továbbra is maradunk egymásnak itt, te, mint olvasó, és én mint a blogger!

Barátsággal;

Tibor  

  Van számos kis apró dolog, amire gyakorta még a legprofibban öltözködő férfiak sem figyelnek oda. Vagy mert a napi rohanás mellett „így sikerül”, vagy mert rossz beidegződés alakította ki ezeket. Nézzük közösen mire figyelj oda, hogy top legyen az outfited.

A nyakkendő, kötés utáni hossza.

   Számos alkalommal látom, hogy amúgy nem rossz öltöny, szép ing és cipő kombinációja, megy a „levesbe”, mert vagy túl hosszúra lett hagyva a nyakkendő, vagy épp túl rövidre. A szakkönyvek úgy írják, bár én nem igazán kedvelem ezeket a sormentén sztorikat, hogy a nyakkendő vége pontosan az öv fellett pár milliméterrel kell, hogy végződjék kötés után. Persze subler nem kell hozzá, de erre érdemes odafigyelni. Amennyien túl rövidre lett kötve amolyan régimódi „szervusz elvtárs, érted jöttünk, nem ellened” típusú lesz míg, ha túl hosszú az akár étkezési problémákat is okozhat.

 Az öv hiánya.

  Stílus fotókon, blogger képeken, és intsa profilokon lehet látni, hogy gyakran nincs öv a férfiakon az öltönynadrágok fotózásakor. Ez azért van legtöbb esetben, mert ezer átöltözés után, már nem igazán ugrik fel az öv, illetve vannak nadrágtípusok, ahol pont az a cél, hogy lássák a derékszabását. A hétköznapokban ez ne legyen megszokott, csakis olyan nadrágok esetén kerüljük az öv viselését, amihez alapból nem kell, vagy nadrágtartót vettünk fel (leánykori nevén; hózentrógert) ebben az esetben pedig kifejezetten nem is illik nadrágtartót hordani, idézve a klasszikust: „ Hogy bízzak meg egy olyan férfiban, aki a nadrágjában sem bízik meg, mert öv mellé nadrágtartót is vett.”

A nyakkendő és a díszzsebkendő mintája.

  A szettek átka, avagy „egység csomagban” kapott nyakkendők és díszzsebkendők felvételekor szokott előfordulni, hogy azonos mintázatú és anyagú nyakravaló és zsebbegyűrhető kerül a férfiakra. Nem szép, hiba és ha lehet kerüljük el. A nyakkendő mintája és színe nem lehet azonos a „zsepijével”.

Ing vasalás hiánya.

 Agyon tudjuk ütni a kollekciót, még ha az egy lezserebb, (más néven) casual szett, ha az ing nincs ropogósra vasalva. Ez hatványozottan igaz a fehér ingekre, mert ott még jobban látszódnak a gyűrődések és ráncok. Ez persze nem azt jelenti, hogy egész napunkat szobor merevségben kell tölteni, nehogy gyűrődjék az anyag, de legalább kora délelőttig ennek az állapotnak fent kellene maradnia.

A cipő ápoltsága és a hozzávaló öv.

   Unalmas téma, de soha nem árt ismételni, hogy az övünk színe, és a cipőnk színe egyezőnek kell lennie. Barna cipőhöz nem veszünk kék övet, vagy feketét, vagy fekete cipőhöz kanárisárga övet. Ha már a cipőnél tartunk főbenjáró vétek, ha a cipőnk ápolatlan letaposott sarkú és gyűrődött bőrű. Mára már annyi lehetőség van arra, hogy gondozni tudjuk a lábunkra valókat, hogy nem lehet ez kifogás, és a műanyag sámfák ára sem csillagászati a sarkaltatást pedig gyorsszervizek is végzik. Ezzel persze együtt jár, hogy nem egy pár cipőnknek kellene lenni az évszakokat nézve, hanem legalább kettőnek, hogy azokat cserélve tudjuk hordani, elkerülve a fenti problémákat. Tudom már az is álom, ha legalább az a kettő megvan és ápolt.

A gyűröttség úgy általában.

  Sajnos vannak anyagok, főleg a magas len tartalmúak, amelyek, ha akarjuk, ha nem mégis gyűröttek leszenek már abban a pillanatban amkor felvettük. Ellenben ez nem igaz más anyagokra persze, ha azok jó minőségű szövetből készültek. Így, ha egy szuper anyagú, ám gyűrött a zakó vagy a nadrág látható, az sajnos bizonyos mértékben a viselőjének a hibája, főleg, ha az már reggel ilyen. Vasaltass, vasalj!

  Sorolhatnám még a kis hibák tömkelegét, de mára legyen ennyi is elég, és talán ezzel is segítettem azon, hogy jobb képet mutasson a városi flaszter férfi társadalma.

Barátsággal;

Tibor   

   Évszakoknak nem köszönünk, de most legyen ez kivétel, mert annyira elegem volt a napi 35 fok feletti átlag hőmérsékeltből, hogy már szinte megváltásként ért, hogy visszatérhettünk a viszonylag normál hőmérsékletekhez. Persze ebben is már mondhatjuk átmenet nélkül esünk a ló másik oldalára, mert 35 fok után rögvest 15 lesz, és ez már többnyire nem annyira vicces. Szóval itt van az ősz itt van újra, és emiatt outfitváltás következik, amikor előkerülnek a gardrób mélyéről a vastagabb anyagú ruhák.

 Na de mi lesz az idei ősz férfiakra vonatkozó divat slágere? Nagyjából ugyan az, mit tavaly ilyenkor és ezzel le is zárhatnám a szájtépést pont. Persze, hogy nem fogom mert azért lesz, amit feledhetünk és lesz olyan is, amit még jövő ilyenkor is jószívvel ajánlok.                                                                                                                             Kezdjük a színekkel elsőként. Nem okoz nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy lecsengett a harsányság kora, már nyáron sem láttuk viszont azokat az erős színeket, ami még két évvel ezelőtt a férfiak stílusában. Az ősz színei a megszokott tónusokkal jönnek, közel a természet színeihez, barnák, zöldek, mélybordók és szürkék, de még a kék sötétebb árnyalatai is vendégek lesznek az őszi színpalettán.

A ruhák egyre inkább hagyják el a skinny fit vonalakat, és a slim fit is lazul. Örülhetnek azok, akik erre azt mondták; „hülye gyerek, kinőte a ruháját.” Mondhatjuk akár már bővülni látszik az a csini „gyatyaszár” is végre. A feszülő és testhez simuló darabok helyére inkább a regular fit vonalalak jönnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyelmű mód növelhetünk téli zsírpárnát. (Bár én speciel télen inkább fogyni szoktam, megvonva a sör lángos adagokat magamtól.) A bővebb szabású nadrágok és zakók mintázatánál megmaradtak és talán még kedveltebbek lettek a rácsok és kockák, de azért erősen jelen van az egységes színű, mintát mellőző darabok is.

  A zakók és öltönyök esetén a klasszikushoz közelítő bőségráncok is felfedezhetők újra, amit a kétezres évek végén száműztek a divattervezők a csőszabás végett, mert a hatvanas évekbe lettünk szerelmesek. Összefoglalva úgy tűnik a hetvenes és nyolcvanas évek kevert trendjei térnek vissza.

  Ruhadarabokról írva, egy lazább lezserebb őszi szettnél a garbó alap lesz. Öltönyhöz ing és nyakkendő nélkül is viselhető alapdarab, ezzel tényleg elérve az igazi hetvenes évek „filingjéhez”.

  A mellények szerepe már tavaly felértékelődött, így ez marad az idén őszre is, és remekül fog különös eleganciát adni még a casual szettekhez is. A mellény lehet kétsoros, egysoros, és steppelt is, ami persze nem az, amit mi „NER kompatibilis egyenmellénynek” hívunk.

  Mivel a hőmérséklet lassan a mediterrán őszöket idézi, így inkább a zakó alá vett kiegészítők kapnak nagyobb szerepet a ballonkanbátok helyett. Bár akik kedvelik nem maradnak le róla, mert a rövidített fazonú őszi kabátok is elérhetőek. Én nem tudtam mit kezdeni vele, mert ősszel túl sok volt, tavasszal meg még kevés, így inkább ott lóg hiábavalóságának magányában a szekrényben.

  Szerintem a felsorolt dolgok sokat segíthetnek, hogy megint elegánsan és stílusosan rugdalhasd majd magad előtt a lehulló sárguló faleveleket, persze ehhez meg egy jó őszi „csuka” sem árthat, de ebbe már bele sem fogoknék, mert az egy külön blogbejegyzés támája lesz. Addig pedig sok -sok őszi borozgatást, és kellemes indián nyarat kívánok.

Barátsággal;

Tibor

 A címben lévő idézet talán a leginkább ide való, mert divat és stílus kérdése van porondon, akkor valóban csakis a legmegfelelőbb embertől kell idéznem. Lehet valami vagy nagyon extrém, vagy túl semleges, de a köztes állapot ebben az esetben is a valóban vállalhatatlant hozza elő belőlünk, ami leginkább a „hülyék” kiváltsága.   Ugye mi a tízmillió (már nem annyi, de reméljük lesz megint) foci, politika, atomfizikus, és stílus szakember országa vagyunk? Igen. Így bátran írhatom és írom is mire gondolok sorokba szedve az idézethez híven. A pontokat a facebook oldalamon kirakott képek alá érkező kommentek ihlették. (Sértődés ne essék, mert a mögöttes szándék inkább jobbító!)

1, Utáljuk a túl rövidre szabott nadrágok szárát, ha azt stílus fotón látjuk, de elfogadjuk, hogy letaposott, duplán harmonikázó trottyos nadrágszárak futkároznak az utcán. Viszont, harsányan tudunk röhögni, ha ezt egy közszereplőn látjuk viszont.

2, A rövid ujjú ingek mellett hevesen érvelők a hőségre hivatkozva felejtik le, mint a rossz tanuló a másodfokú egyenlet megoldóképletét, hogy dédapáink a rekkenő melegben kezükben a kaszával hosszú ujjú ingekben arattak, de egykori kávéházak és éttermek főurai szintén karjukon a tányérokkal csakis hosszú ujjú ingekben, néhol még köpenyekben szolgáltak fel az ételeket.

3, Undorodunk a zokni nélküli és / vagy a titokzoknival hordott bőr cipők, sneakerek látványától, de elfogadjuk, ha az utcán igénytelen láb higiénia mentes, pedikűrt messze kerülő szandálokból kikandikáló lábikók jönnek mennek, vagy éppen olyan zoknik melyeket nagyon régen vettek le a boltok polcairól, és már a pókháló szővi be a lábujjak hegyét.

4, Nem tudjuk elfogadni, ha valami úgy van szabva-varrva, hogy pontosan illeszkedik a viselőjének alkatához, mert túl szűknek, vagy túl rövidnek találjuk, alapból elfogadott ennek ellenkezője a legalább két számmal nagyobb ruhák lígő - lógó látványa, „mert úgyis bele fogsz hízni” személettel élünk bele a világba.

5, Minden, ami kicsit kilóg az átlagosan slampos viselettől szemet szúr, de nem bántja a szépérzékünk az általános igénytelenség.

6, Eltúlzott „luxus” dolognak tartjuk, ha valaki követi az adott divat trendeket, de elfogadjuk szemrebbenés nélkül, hogy a legújabb mobil legyen a kezünkben, abszolúte felesleges fejlesztésekkel felcicomázva és túlárazva. Visszük mintha ingyen adnák.  

7, Stílus ideaként nevezünk meg olyan személyeket, ha divat kerül szóba, akik koruk miatt és pozíciójuk végett szabott kereteknek megfelelve kell, hogy öltözködjenek, de nem értjük meg, hogy a világ elenyésző részét képezik ők. (királyi házak hercegei, idősebb színészek, korosodó stílus tanácsadók) „Bezzeg ők tudják mi a stílus!”

8, A divatra úgy tekintünk, mint egy matematikai feladatra, csakis szabályok szerint lehet művelni, de közben nem értjük meg, hogy mi az valójában; szabadság, művészet, életérzés. Porosodó szabálykönyvek és stílus lexikonok adatait mormoljuk, amit aztán mi sem tartunk be, de jópofa hangoztatni őket.

9, Imádjuk a déli országok lezser megjelenését, (Főleg, ha Talján!) de ha nekünk kellene elmozdulni abba az irányba, rögvest szúrós sün pozícióba merevedünk. („Ők megtehetik persze, mi nem.”)

10, Úgy gondoljuk, hogy egy „globális ultra liberális háttérhatalom” erőszakolja a férfiakra is az „elfogadott”, „megszokott” móditól való eltérő stílusokat és ezt, mint ige hirdetjük is bárhol bármikor, közben pedig azt látjuk, hogy ez valóságban teljesen máshogy van és volt, mert semmiféle „erőszakszervezet” nem akar senkire semmit ráerőszakolni.

10 +1, Mindent felülírhat a kényelem és megszokás, mert az attól való eltérés félelmetes.

  Bár csak ott tartanánk, hogy ezek a mondatok végre eltűnnének a süllyesztőbe! Helyette befogadóbban tekintenénk körbe a világban, kritikusabbak lennénk a saját környezetünkkel szemben, és nem sértődnénk meg, ha erről valakinek más véleménye van.  A merev és avítt álláspontokon kellene úgy változtatni, hogy közben ugyanúgy merevnek és avíttnak kellene lenni az igénytelenség, és nemtörődömséggel szemben. Minden mondatom mellé oda kell tenni, tisztelet a kivételnek, ami meg ugye erősíti a szabályt. Mondjam; sajnos!

Barátsággal; Tibor

   A kamaszok öltözködési dilemmája leginkább az anyukák, és legkevésbé az apjuk vállát nyomja. "Mert mit vegyen fel az a gyerek?"; ha már nem “szanadi-zokni-edzőcipős” korszakát éli, teszik fel maguknak sokan a kérdést. Felnőtt lett, a kisfiúból. Közben pedig egyre jobban menne a saját útján, mert kamasz és neki van véleménye. Ma erre próbálok megoldást adni, ami annyira nehéz, mint röhögés nélkül végignéznie egy valódi hegymászónak az Everest fimet 3D-ben. Zuhanjunk tehát a szakadékba, jön a tini - kamasz - halmaz. 

  Szóval jobb, ha megfogadod, a ruha teszi az embert, és persze ne hidd el, hogy ez nem így van. Meg fogja nézni mindenki mit, viselsz, és mit követsz, mi a példa számodra. Most néztem kedvenc “Youvloggerem” egyik video bejegyzését, ahol a legelején egy kritikai megjegyzéssel élt az öltönyökre, és az öltönyt viselő emberekkel szemben. Azt mondta Szirmai Gergely, hogy az öltöny mára megkövetelt egyenruha lett, és nem az egyediség kiváltsága. Vagy valami hasonló … nos, igen ez így van, de miért is baj ez? Mert az öltöny mára nem is igazán öltöny, az pedig, hogy hord nem is igazán kiváltság, inkább a munka egyenruhája lett. Első pont, szokj az öltönyhöz. Ess rajta túl, mint a bárányhimlőn. 

Nem kell komolyan venni, de a zakó nem valami istentől-embertől elrugaszkodott dolog, hanem egy feszesebb viselet, “egyfajta komolyabb megjelenés” hozzátartozója. Tehát, legyen legalább egy zakód, amit szeretsz és kedvelsz hordani, és itt a „szeretni” szavamon van a hangsúly. Olyan zakót válassz, ami megy az egyéniségedhez, és akár egy farmer mellé is felveheted úgy, hogy nem mondják rád “lúzer” vagy. A zakód legyen méretedre igazítva jobb esetben szabva, és ne úgy álljon rajtad, mint amit régi tablóképeken láttál, a suli megkopott falán. A konfekciós öltönyökben feszülő egykori „kényszeröltöztetett” diákok viselete. A zakód, és ha lehet inkább zakóid, színe(i) legyenek inkább sötétebb színűek, illetve egy, ami nem annyira az. Nagyobb esélyed van, hogy nem csak bizonyos, fontos alkalmakra veheted fel. A zakó alatti dolog jön a sorban; ing és a nyakkendő.

   A fehér mindent visz, a fekete is, bár azzal óvatos lennék, és a kék szintén jó döntés, mert az mindenkinek jól áll. Az inged legyen egyszerű egyszínű, de minőségi. A szabály itt is egyszerű, legyen az alakodnak megfelelő. Itt számos előnnyel indultok, a korosodó felnőttekkel szemben. Nem lesz nehéz dolgod, mert manapság már minden modell elérhető a slim fittől a bővebb fazonokig. Az inget pótolhatja melegebb napokon a zakó alatti póló. Amennyiben nyakkendőd van, (azért jó, ha van) semmiképp a apa megunt mintás csodája legyen. Itt sem lehet panasz, ma már minden jobb boltban kapható változatos minőségben és színben a modern ( hú de utálom ezt a szót ) fiatalos fazon. Trendi lett a csokornyaki is!

   A nadrághoz a zakó, az ing és a propeller. Hidd, el nem néznek hülye gyereknek. (Szakáll nem kötelező egyedileg választott!) Viszont ha itt tartunk, a nadrág, is mint probléma előkerül a kamaszkor viseletét illetően.  Nadrág a neuralgikus probléma általában. Emlékeim szerint, én is a farmer örök híve maradtam volna, ha nem jön el a nagybetűs élet első munkahelye, ahol a farmer már ciki volt. Mára ezeknek a munkahelyek a száma, hatványozódott. Viszont a farmergyártók is alkalmazkodtak a trendhez, és már nem okoz gondot, egy farmernek látszó, de mégis lezseren elegáns darabot találni. Ajánlásom viszont az, hogy a farmer nem mindenre megoldás, még kamaszkorban sem. Legyen egy rendes nacid is! Formára és alakodra igazítva, mint már a zakók esetében ezt írtam.

    Nem pont erre gondoltam, de nézzük csak, egy példa hogy még egy "sportnadrágból" is ki tudjuk hozni a legtöbbet. Jelszó, nem minden nadrág, öltönynadrág, vagy sportnaci.

   Inkább ez az, amit a farmer helyett elképzelhetőnek lehet mondani. Viszont ebben sem ajánlom elkísérni a mamát az operába. Ott adjuk meg a módját, és a színház is ez a hely, ahova azért jól jön, ha van egy rendes öltönyöd, vagy zakód és hozzá a megfelelő sötétebb tónusú nadrágod.

   Cipőd a lábadon zárja a mai stílus igehirdetésem. A cipő sajnos a kamaszkor neuralgikus problémája, egy örök gócpont, ami nehezen gyógyul. Vagy csak sportcipő, és semmi más, vagy … És itt nincs több. Ellenben, végre ebben is láthatunk elmozdulást. Átmenet a kettő közt, nem edzőcipő, de nem is apám komolykodó darabja. Hétköznapra, teljesen oké. Viszont, hidegebb napokon már nem ez a legjobb lehetőség. Az öltönyös megjelenés esetében pedig végleg elvetendő? Mára már ez sem annyira biztos. A sneaker, egyre több esetben elfogadott, de idehaza még ezt is szokni kell. 

   Farmer mellé és nem csak oda, egy bőr magas-szárú fűzős cipő illik. A színében lehetsz kreatív, de a barna a legjobb választás. A zoknik tekintetében pedig alap; kerüld a sport zoknikat, és ha lehet, pótold ebbéli elvárásaid a színekre, mintákra koncentrálva, erre számos zoknigyártó ad lehetőséget. Nehezen lehet mellényúlni, és még trendi is. 

   Remélem nem csak az anyukák olvasták végig, de ha csupán ők az sem baj. A kamasz fiúval a boltokat róva, a saját stílus béli elképzeléseit, ne erőltesse rá arra, szegény fiúra. Engedje szabadon, hátha ragadt rá valami a koszon kívül. A pénztárca, és a benne található mennyiség szabhat határt, mert választék leginkább ennek a korosztálynak van igazán terítve, a fast fashion üzletekben. Sajnos néha nagyon, de nagyon téves útra küldve őket, bár mint tudjuk az életnek ezen korszaka az, mikor jobb ha letudjuk a lázadás összes pontját, és talán nem lesz belőlünk túl konzervatív felnőtt, aki aztán mint most én, osztja az észt megállás nélkül. 

Barátsággal : Tibor 

   A végletek országa vagyunk, pedig ezt inkább a nagyobb területű, és népesebb országokra szokták mondani. Én most ezt a „véglet” kérdését, a stílus és divat viszonylatára fordítanám le, vagyis a címben szereplő kérdést járnám körbe. Mi történik a férfiakkal, ha elérik a bűvös negyvenes sebesség korlátozó táblát, ne adj isten (vagyis adja csak, mert jó az így!) az ötveneset.

  A virtuális útelágazás, - mely szó, egykori miniszterelnökünk esetében is nehezen kimondhatónak bizonyult -, két ösvényt mutat. Az egyik a nagypapás, és egyre jobban elhanyagolt megjelenés vezető lejtős és tövisekkel körbevett susnyást. A másik a ragyogó, és mindent túlzásba vivő, széles sztráda, amin csak úgy suhannak tova a luxusautók. A totális leépülés, kontra a kort meghazudtolni vágyó örök tinédzser apuka. Egyik sem jó, de a középút valahogy csak nem talál magára, vagy ha igen nagyon kevés látszik belőle. Úgy gondlom, nem árthat néhány tanács a kilengések elkerülése érdekében.

  A négy X  azért is jó, mert már van annyi tapasztalat a hátunk mögött, hogy azokból építkezve felépíthetjük azt a stílust, ami valóban a mienk lehet. A divat és stílus között peresze van átjárás, de a, mint azt már többször emlegettük, a stílus nem megvehető. A korral előre haladva, inkább a stílus kerül előtérbe a divathóbotokkal szemben. Erre ügyeljünk első lépésként. Talán véssük is fel magunknak, hogy ott legyen mellettük, a hülye döntéseink elkerülése végett.

   A nadrágoknál egyre jobban kerülni lenne illendő, a skinny fit, extra slim fazonokat, ha csak nem rendelkezünk olyan alkattal, ami ezt még ebben a korban is megengedi. Helyette, maradhat a csőszár, de nem a szorosan a lábra, combokra tapadó, ami a pálcika lábakon járó hordótestet eredményezi. Az anyagok esetében, tudom nagy szerelem a farmer, de lehetőség szerint távolodjunk el napi szinten tőle, és inkább a vászon, és kord anyagok jelenjenek meg. A nadrág színeit tekintve, egyre jobban kellene kerülni a harsány színeket, nem azért, mert nem lenne meglepő egy kanárisárga naciban villantó negyvenes, de inkább lesz vicces, mint jófejség. Jöhetnek a sötétebb tónusok, de ezzel nem zártuk ki például a fehér színt. A chino nadrágoknál pedig nagyon jó a barna árnyalat, mert karaktert adhat.

  A felső ruházatban nem baj, ha már nagyobb méreteket választunk, persze ha azt sem visszük túlzásba, értve ezalatt a slim fazonok kerülést, mint a nadrágok esetében, nem olyan már az izomzat, ha volt egyáltalán, ami ezt vizuálisan elviselhetővé teszi. Lehet bővebb, és kicsit lazább, de szem előtt tartva azt, hogy mégsem a nagyfaterünk négy számmal nagyobb zakóit akarjuk magunkon tudni. Könnyed elhajlás jelentkezik a kötött holmik felé, ami nem baj, de itt is a mértékletesség a cél. Nem kell annak az unalmas kötött kardigános megjelenésnek lennie. A garbók és a pulóverek, ha méreten pontosak és nem feszülnek, de még nem xxxl méretűek, jók lesznek egy lazább casual megjelenésnél. Az ingek esetében nagy igazság az, hogy ezt a kort elérve jobb, ha többet takar, mint mutat. Jó kondiban lévő negyvenes pasik imádják a köldökig ( p@csig ) kigombolt mellkas szőrmét villantani. Maradva a témánál, nem kell itt sem ellazulni, és megint visszatérni a rövid ujjú ingekhez; ez ebben a korban sem stílusos, sőt!

  A nyakkendőhöz kötődő viszony - érted KÖTŐDŐ hahaha -  az öltöny esetében, egyre neuralgikusabbá válik ezt a kort elérve; mert vagy megvállunk tőle, és mintegy laza fiatalos trendi pasi hatását keltve, nem vesszük fel még akkor sem, ha az kötelező (nem szeretem ezt a szót, de!) lenne. Illetve egyre szerelmesebbek leszünk, abba az egyetlenegy szörnyű darabba, ami meg lett kötve egy életre, és a szekrényben tartava kényelemből tudjuk a nyakunkba akasztani indulás előtt. Javaslatom főleg, ha olyan helyen dolgozunk, ahol ezt még meg is követelik tőlünk, legyünk bátrak és vegyünk többet és szebbeket, hiszen lehet ez az időszak lesz az utolsó, amikor ezt a kiegészítőt még napi szinten hordhatjuk.

   Cipők és lábbelik esetén sem mindegy már, hogy mit veszünk fel. Hajlamosak vagyunk a kor előrehaladtával is, mint általában, hogy elhanyagoljuk ezt a területet, hiszen a kényelem mindent visz elve alapján, nekünk már mindegy csak ne szorítson és olcsó legyen. Ebben a kényelem kérdése, még értető is, de nem mondana ellent az olcsóság sem a kívánalmaknak, az viszont már igen, ha ez a formátlan, és igénytelen területre visz bennünket. Nem megoldás minden helyzetre az sportcipő, és aza a bizonyos „fater cipő” sem. Lehetünk kényelmesen elegánsak, ha mondjuk egy belebújós loafert vagy mokaszint választunk, vagy a sportcipő helyébe, egy igényesebb vitorlás cipőre emlékezteztető csuka lép az életünkbe. Hidegebb napokon pedig a boka csizma, más néven a chelsea boots lesz a lábunkon.

   Külön téma lehet, hogy stílusunk a ruházkodás mellet, a megjelenés egyéb területére is kiterjesszük, haj, körmök, arcszőrzet, egyéb prémek megjelenése ott, ahol eddig nem volt, de a bőrápolás sem lenne elhanyagolható ezt a nemes férfikort elérve. Ez viszont már egy hosszabb regényt is megérne, de ma erre futotta csak. A lényeg, hogy nem minden annyira trendi, mint az olaszok botrányhőse, a blog vezető képén látható Gianluca Vacchi, aki korát meghazudtolva tetováltatja tele magát akár a wc-n ülve is, és követve a Berlusconi múmiává váló mosolyát a sok plasztikától, jön majd idén az VOLT fesztiválra, mert most épp DJ lett.     Ezzel nem azt mondtam, hogy hajts fejet az idő múlásának, és legyél koravén, de nem baj, ha nem követed azt a vonalat sem, ahol a kapuzárási betegségtől szenvedő pasik viccei születnek.

Barátsággal;

Tibor

   Hiába az örök tél, az eső és a hideg, azért csak lesz az idén is nyár, meleg meg napsütés. Bár, ahogyan olvasom már idehaza is jó táptalajra leltek a globális felmelegedés ellenességi, és azt csak a média furcsa térfájának tudják be egyre többen, de mi tagadás, valóban voltak hasonló tavaszok, amikor arra vártunk, hogy mimkor tehetjük el a nagykabátot végre. Vagy jégvirágot kaptak a ballagók, mert az orgona ága és a barackfa virága is megdermedt, az anyukák pedig hoppon maradtak, mert csak fagyasztott szegfű volt a virágosnál. Mi viszont legyünk pozitívok és higgyünk abban, hogy jön a nyár és a szép honderű. Lassan pedig forduljunk rá, hogy mit is vegyünk fel (vagy le) amikor majd azon pattogunk, hogy miért romlott el megint az a fránya légkondi.

                                                              Levászon minél több, és vékonyabb, lengébb!

   Minden szinten jöhetnek a lenvászon anyagok, szellős és nem „rohad rád” még akkor sem, ha kint és bent is negyven fok lesz. (Ne vitorlavászon legyen!) Vászon zakók, ingek, és nadrágok. Nem kell tőlük félni, hogy hamarabb gyűrődnek, meg kicsit szegényesebbnek tűnnek, közben pedig ezt kompenzálja a lazaságuk és lezserségük. Zakók esetében arra figyelve, hogy ha lehet csak a minimális bélés legyen bennük, és az is csak ott, ahol szükséges, a hónalj és a vállrésznél alapos kidolgozottsággal.

                                         Jó döntés, a vékonyabb és minőségi szövetekből készült termékek.

   Amennyiben a munkahelyed megköveteli a zártabb ruházatot, feszes decens öltönyös emberek közt kellene szenvedned, míg a többiek a moijitót szürcsölik valahol egy vizes part mellett, neked a vékony és minél kevesebb kevert szálas (műszál) anyagból készült öltönyöd kellene, hogy legyen. Az Aperol spritz meg már ciki a New York Times szerint, ezzel azért vitába lehet szállni. A műszál az örök ellenség, de nem csak nyáron! Arra is ügyelj, hogy ezeknél a nyárra tervezett szetteknél, mint a lenvászon anyagoknál írtam, kevesebb és vékonyabb bélés legyen belül. Sajnos itt nem megvalósítható a bélés nélküliség, de ha az egy hűvösebb selyem és szintén extra vékony, talán nem érezhető a „szövet páncél” szorítása.

                                                                                  Színek és minták.

   Az idén nyáron már aggódhatnak azok, akik imádták az elmúlt évek harsány színeit, mert beköszöntött a tompított árnyalatok világa. Nem stíl már a kanári sárga, a feltűnően rikító kék, vagy a piros. A mai színek inkább tompábbak és közelebb vannak a „földhöz”. (Nem kell félni a „bebogarasodástól”!) A pink jött a harsány piros helyébe, vagy a hússzín. A kék örök kísérőnk, de abban is a világosabb árnyalat. A répa szín, és narancssárga inkább a chino nadrágok, vagy a strandos rövidnacik területére szorultak vissza. A fehér és a tojáshéj szín ismét divat lett, de ezt csak valóban bátrak részére ajánlom, mert felettébb kényesek. Nem, VOLÁN és BKK álló stílus! A minták területén már szinte elkerülhetetlen a rácsminta, és az igazi esterházy kockák.     Ezeknél jelenik meg inkább a harsányság, és az extrémebb bártorság. A jövő zenéje, de már itthon is kopogtat az újbóli szerelem, a csíkok megjelenése, ami egyre vastagodó és bátrabb vonalakkal szerepel a szetteken. Azért erre majd idehaza aludni kell még egy évet, és jövőre lesz dugig minden férfi ruházati üzlet velük.

                                                                               A farmer az örök darab.

  Idén nyáron sem ússzuk meg az „urban fashion”, vagy „street fashion”; magyar nevén a „sportos elegancia” (hú, de utálom ezt a szóösszetételt) területén a farmert. Kor és alkat tekintetében a farmer lehet előre „gyárilag” szaggatott – koptatott, de ezt azért negyven feletti hordás esetén már én viccesnek tartom. A farmer leginkább a nadrág, de a reneszánszát éli a dzsekik is.  A dzsekik szabása alkat függően, inkább a slim és rövidített formában lettek divatosak. Én nem vagyok ellensége, (kit érdekel ez?)  de ez a szett már valóban csak munka utáni, és szabadidős megjelenésen legyen jelen az életedben.

                                                                                Pólók, ingek és társaik.

   Divat lett ismét a póló, vagyis azt mondanám nem ment ki a divatból, maradt velünk, és szabadabb lehetőségeket kínál az outfitekben. Nem zárja ki az öltöny alá felvett lazább casual megjelenésénél a „csónak” vagy „hajó” kivágású egyszínű fehér, vagy más színekben megjelenő formát. A „V” kivágás is kedvelt lett, de már írtam egy külön posztban, hogy a póló egy olyan divat, amihez valóban, kell a test edzettsége és talán a fiatalság is. Ne légy apucitestű nevetség tárgya! A még lazább farmeres (dzsekivel) összeállítás esetén, a gombos gallér nélküli pólók jöttek trendbe. Itt sem árt a testkontroll, mert mellé lehet nyúlni, de nagyon. Az ingek színei és mintázatai, az idei évben még ellentmondásosabbak, mint valaha. Az egyszínű és rácsmintás slim, és extra slim szabás mellé bejött, a vadabb kis virágmintás, színeiben is határozottan harsány ingek sora. Sőt egyre nagyobb teret kap, az egykor – nevezzük nevén (nem pc mód!) – cigány mintás ingek. Ez köszönhető a délolasz divat egyre nagyobb térnyerésének. Én nem bánom, sőt mértékkel és belátással kezelve ez nagyon jópofa és elegáns is lehet.

   Idei nyár remélhetőleg megint színes és elegáns lesz, vagy ha legalább nem ez, akkor meg meleg, és akiknek ezek nem jöttek be, ajánlom egy régebbi írásom, amiben azt taglalom, hogy mi az amit kerülni kellene, mint az ágyipoloskát. Apropó, a lábbelikkel nem foglalkoztam ebben az írásban, de higgyétek el, jönnek azok is majd. Lábon kihordva. Addig is kedvelj, kövess és olvass!

Barátsággal;

Tibor  

   Számomra egyfajta "becsípődés" nem csak orvosi értelmeben, ez a téma. Logikusnak tűnhet, mert ugye egy divat és stílus blogger mi fenével foglalkozna mással. A férfi, és a divat, avagy a divatos férfi. Számos, nem kifejezetten a ruhák szerelmeseivel elbeszélgetve jutottam az alábbi következtetésekre, és persze ezek a beszélgetések a legfontosabbak. Egyrészt mert azok, akik kedvelik a divatot és követik, vagy legalábbis nem vetik meg és még stílusérzékük is van, nem érdekesek ebben az esetben. Mivel nekik határozott elképzelésük van, és mellette érdeklődők is. Ezért épp azokon van a hangsúly, akiket hidegen hagy ez a tematika, mert ők vannak többen.

Alapeset(a), hogy azért nem foglalkozik saját megjelenésével, mert egyfajta luxusnak tartja az arra áldozott összes kiadást. Mondva, hogy ez valami „kivagyiság”, és piperkőc dolog, amihez neki semmiképp nem kell csatlakoznia. Minek, hiszen a megvásárolt kora kamaszkori, akkor még igen is divatosnak számító ruhái, pont megfelelőek számára még ma is.

Alapeset(b), szintén az a "halmaz", akiket azért nem érdekel ez az egész felhajtás, mert egyszerűen nincs kedvük ezzel foglalkozni, és egyébként is úgy jó minden, ahogy azt az anyukájuk, majd barátnőjük, és végül feleségük adja rájuk, mert ők valóban értenek hozzá, és különben is nekik kell, hogy tessen az, ami rajuk pompázik. Nem maguknak, másoknak akarnak megfelelni.

Alapeset (x), hogy már csak azért sem érdekli ez az úri huncutság, mert ha egy jobb vagy elegánsabb ruhát vesz fel, megszólják, ckizik a környezetében. Meg egyébként is a b@zis, meleg és ratyi.  

Alapeset (xy), azon férfiak köre, akik csak azért sem hajlanak meg, mert ki az, aki nekik, meg merné mondani, hogy mit és, hogy vegyenek fel. Le@rják és megvetik azokat, akik ebben segíteni vagy épp „tanítani” szeretnék őket. Ők már kijárták a „divatélet iskoláját” és ezzel bőven le is tudták a dolgot.

  Mindeközben meg rohadt vicces, hogy a fenti példák mindegyik alanyának van határozott és fajsúlyos véleménye mindenről, amit számos stílus és divat tanácsadó prédikál. Arról, hogy ez miért úgy rossz, ahogy van, és ha az ő szavaikat vetném erre a virtuális papírra, talán még a net is belepirulna. Bár ezen már kár csodálkozni, ha csak a közbeszéd gyönyörűen virágba borult jellegét tekintem mércének, Lásd kis rágcsálók emlegetése, vagy éppen tini lányok szoknyája alá kandikálás. Egyet ide, egyet oda és máris (l)egális a morál. 

  A netes demokrácia pedig el kell, hogy tűrje a fajsúlyos véleményeket, és kommenteket. Megjegyezve azt, hogy a tükör előtti állapotért, nem mindig a tükröt tartót kellene hibáztatni. Pedig gyakorta inkább van ez így, mint ellenkezőleg. Ezzel nem arra szerettem volna végkövetkeztetésként jutni, hogy a stílus iparunk nem felszentelt, de magukat pápának tartó megmondó embereinek (akár még én is) minden esetben igazunk lenne. Viszont azért az is felettébb humoros, hogy ebben a témában nem lett egységes egymást támogató szakmai kör sem. Mert még mindig vannak olyan mondatok, hogy „nem követem, az úr munkásságát, mert akkor elvesznék az amúgy óriási divatzajban”. Szerintem ahhoz, hogy közös nevezőre juthassunk, legalább egy – egy pontban, igen is kellene, hogy kövessük egymás munkásságát, és akár még tisztelni is azt. Mert ha nem,  akkor valóban eljön az örök tél, és a vastrónra a fent felsorolt példák közül ül le a legerősebb. Mindeközben pedig eluralkodik az igénytelenség, és a közöny. Az pedig semmi jót nem hoz magával.

Barátsággal; 

Tibor 

   Tudom megannyi írás, poszt és fénykép került már fel az internet kanyargós útjaira, és ezer – meg ezer stílus blogger, tanácsadó leírta, de ettől függetlenül az alábbi „lények” támadnak és feltámadnak, ha a lenge szellő száll, és száz pacsirta dalra fakadt.

   1, „Azt én majd tudom, hogy kell az a rövid ujjú ing és kész!” Értem én, hogy marha nehéz ellenállni a kínálatnak, ami szinte ránk dől még a legnívósabb üzletek polcairól is, és hiába magyarázzuk minden tavasszal, hogy ne tedd mert igénytelen, mégis ott lappang egész télen a tett, hogy végre megmutassa a világnak a zakó alól kivillanó szőrös alkarját a „férfi”. Indokok; szellős, lenge, és kényelmes. Ki tud ezekkel az érvekkel ellenszegülni?! Ne tedd! Mert igénytelen és semmivel sem szellősebb, mint a rendes hosszú ujjú, aminek az ujját fel lehet adott esetbe gyűrni, ha kell.

2, „Hellóha, én egy lépést nem teszek melegben zárt cipőben sehová!” Több nap, mint kolbász, és még több „szandi”, mint férfi. A fénylő és pompás tavaszi melegedő napok úgy hozzák elő a szandálokat a gardrób mélyéről, mint a legyeket a füstölgő pihe – puha tehénlepény. Indokok; szellős, kényelmes, leszarom mit mondanak róla, az én lában nem rohad bele majd a zárt cipőbe. Ne tedd! Mert, nem igaz, hogy egészséges, ugyanis nem az, kérdezz utána bőrgyógyászoknál, igénytelen főleg a városi forgatagban, mert nem a strandon vagy. Zoknival sem, erre már nem írok semmit, mert tudjuk és unjuk is. (A poszt alatt kiadható az összes düh!)

  3, „Izomtrikóban én vagyok az utca királya, hol a bicepsz, itt a bicepsz, érted öcccsém!” Nehéz megmagyarázni, de a rövid ujjú ing mentén indult el a mozgalom, hogy tömegközlekedés és egyéb közösségi szűk tereiben megjelentek az "hónaljkutya" villantó izomtrikós alakok. Indokok; mert megtehetem, anya szereti, ha látszik a szépen kidolgozott karom, meleg van és kész, én soha nem izzadok és nem vagyok büdös, ha meg igén akkor meg mi van. Ne tedd! Mert, ennél csak egy dolog borzalmasabb még ha valóban kidolgozott izmaid vannak az, hogyha nincsenek és mégis így közlekedsz. Igénytelenség felső foka az izomtrikót felvenni napközbeni városi öltözködéshez. Hidd el, nem a levegőbe beszélek, mert nem kapok azt, ha mellém állsz a villamoson.  

   4, „Térdnacimban látszik a kidolgozott bokám, mit dumálsz te nekem, hogy ez gáz?!” Talán két éve láttam a tévét bámulva, és nem hittem el, hogy nem káprázik a szemem, de egy politikusunk aktuális sajtótájékoztatójára hasonlóan pazar térdnaciban futott be. Az a fajta nadrág, ami térd alatt szűkített, hogy a vádli még jobban kiemelten látható legyen, és hozzá a párja, a kis kivillanó titokzokninak sem nevezhető; futócipőkhöz gyártott sportzokni és a sneaker. Mi van!!!!??? Ült ki az arcomra a nagy Ó betű. Ez a nadrágtípus mára szinte elfogadott, hogy a kikelettel és a napfényes órák számának növekedésével korra tekintet nélkül, de leginkább „Tricepsz Ottó” nevűek egyenruhája legyen. Indokok; mert milyen kidolgozott az én vádlim, melegem lenne a hosszú gatyában, nyár van és kész, trendi. Ne tedd! Mert, nem vagyunk mi ovis kisfiúk, hogy térdnaciban menjünk az utcára. A nadrág az az, ami leér a cipődig, és ezt hordjuk hétköznapokon a városban. Szerintem több indok nem is kellene, de ha igen kérdezd meg, -  de ne a haverjaidat - , akik ugyan így járnak, hogy ez menyire gáz.

   Lehetne még fokozni, csak egy séta kell akár Budapest belvárosában, hogy láthassuk mennyire sokszínű az öltözködési kultúra, ha lekerül a kabát és a bunda. Nem lenne baj, mert valóban nem az a cél, hogy egyformák legyünk, de az sem, hogy hülyeségeket követve legyünk a kényelem oltárán beáldozott igénytelenek. Az utca sem kell, hogy színtelen és egyhangú legyen, de a fenti stílusok nem oda valók. A strand, vagy egy – egy nyaralás alkalmával, de ott is csak azokon a helyeken, ahova ez illik, mert azért csodás látvány az is, amikor öltönyökből kiszabadult és hónapokon át „rendes ruhát” viselő meglett férfiemberek azt gondolják, ha már nyaralás, hát le minden ruhát és így róják a kiválasztott üdülőhelyek tömött városait. Figyeljünk oda magunkra, és mások vizuális élményét se romboljuk. Én sem teszem ezt veled!

Barátsággal;

Tibor