Egy biztos, hogy elindultam a mozgókép meghódításának rögös útján. A mai képlet megoldása talán már sikeresebb lett, mint az előzők. A lényeges információ, hogy a sorozat melyben egy komplett outfit, a méretvételtől a kész öltöny bemutatásáig tart, mondhatni úgy, mint egy - autó a futószalagról legördülve – ezzel az első helyszíni bejárással kezdetét vette. Kérlek benneteket fogadjátok ezt is akkora szeretettel, mint az eddigi több másfajta próbálkozásaimat is.

  A videó a videa.hu rendszerére kerül, mert úgy gondoltam a nagy Y-s megosztó helyett, legyen tér és idő a magyar fejlesztésnek is.

A helyszín a Titem Öltönyüzlet, Budapest, Váci út 151 szám alatti szalonja.

Barátsággal;

Tibor

  Azt gondolnánk, hogy a pizzára szórt laza feltét, illetve a csuklóból indult mozdulattal adagolt nagy főzött fagylaltgombóc olasz módra, az élet egyszerű minden tanulás és magától értetődő része, hogy az ilyen lett, és semmihez nem hasonlítható. Pedig a feltét felszórása, a levegőben nyúló tészta, és a hatalmas, formátlan, de ízében feledhetetlen fagyi, mind – mind tanult, és nagyon is kimódolt munka végeredménye. Ez igaz arra is, ha ezt a divat fogalmat, amit a sprezzatura takar, meg akarjuk érteni, és valakinek megmagyarázni, mert a „nonchalance” azaz a nemtörődömség is jól kitalált és megformált hanyagság.

  Úgy néz ki, hogy szétszórt és nemtörődöm, szabályszegő; de mégsem. Itt jónak tűnk a gondolat, nem minden az, aminek látszik, avagy egykori nagy mágus szavával élve; „Figyeljék a kezemet, mert csalok.”. Csal azzal, hogy úgy látszik, mintha minden szabályt megszegve dobálta volna magára a ruhadarabokat, és nem szándékosan szeg meg olyan szabályokat melyeket az angol szabók véstek, ha nem is kőbe, de ollóval szabtak anyagba. A stílus elterjedésének gazdája 1528 -ban kezdte meg működését, amikor az itáliai öltözködési mód mestere kezdte meg működését, Baldassare Castiglione.

  Idővel pedig egyre többen követve ezt a „mókolt hanyagságot”, mígnem elérkezünk a huszonegyedik századba, míg már majd nemhogy ez lett az általános és elfogadott outfit. Ehhez viszont nagyon kellettek azok a „stílus sztárok”, akiket látva meggyökeresedett ez a divatműfaj. Ők azok, akik utódjait a firenzei Pitti Uomo divat parádén láthatunk Pitti páváiként, de talán ők azok, akiket a legtöbben követnek a közösségi képmegosztó felületeken is.

  Azért van mégis szabály, a szabálytalanságban? Naná, mert nem minden sprezzatura az, ami annak mutatja magát. Tudjuk gyomorrontás lehet a vége, ha tobzódunk és fokhagymás nápolyit eszünk mákoslecsóval. Így abból is baj lehet, ha idétlen mód túltoljuk a divat és stílus bringát. A szabály az, hogy nem lenne szabály, de mégis a stílus zebrán haladunk át, és nem a tilosban. Ilyen példának okáért, ha túl sok és egymásnak ellentmondó színeket használunk, vagy a számos sprezzatura elemet, nyitott gallér, óriási díszzsebkendő és halmozottan hátrányos helyzetű rácsmintát alkalmazunk megjelenésünk során túlzásba esve. Persze a játékosság nem árthat, de „hülyegyerek” is beveri az arcát, ha a rollerrel túlpörög, vagy a lépcsőn használja azt.

  A példák sora inkább képekben fejezhető ki, és persze kinek – kinek vérmérséklete szerint követhetőek is. Én azt vallom, hogy előbb fogadjuk be a megszokott és általános, de alapokat adó „normál” stílust, mint rögvest a lecsóba csapva rontunk neki az önmegvalósításnak. Abból még baj nem volt, hogy tudtuk mire valók a stílus szabályok, mert legalább tisztában lehetünk azzal, hogy mit fogunk egy – egy formabontó újításunkkal megszegni.

  Számos példát láthatunk arra, hogy melyek azok a határok, amelyeket illik ebben a stílus hanyagságban is megtartani, betartani. A mértékletesség és az ízlés kifinomultsága itt sem árthat, sőt!

  Úgy gondolom, hogy a mai street fashion valahol ebben a múltban találta meg a jelenkori helyét, a szakadt farmerekkel, és túlméretezett, vagy épp túlszűkített formáiban. Látható a hatás szinte a divat minden területén, és egyre jobban hat arra, hogy a szabályokat és korlátokat ledönteni szándékozó új hullámok a ruházati márkák üzleteiben is nagyobb teret kapnak. Én ellenesége nem vagyok, de lássuk a korlátait is.

Barátsággal;

Tibor

A hibák, amelyekkel elronthatod a mindennapok eleganciáját.  Ne tedd, és most ezért emelem fel a szavam. Még akár ORDIBÁLOK is! 

1, Tudom a foci (művész nevén futball) nálunk a szent és sérthetetlen és emiatt akár magamra vonhatom a "B közép" összes haragját, a vezérszurkolók rohamát. Most viszont nem az aranylábúak teljesítményéről írnék, mert ahhoz nem értek, és természetesen van nálam avatottabb blog is ebben a témában. Viszont egy óriási hiba, ami ha „fan” vagy, hogy azt gondolod, hogy kedvenc csapatod meze elegendő az utcai viselethez. Nem és nem. Annak egy helyen van szerepe, mégpedig a lelátó, a küzdőtér, az aréna. Még ha annyira csábító is, de ne vedd fel máshova. 

2, Az öved megmondja kit tart magán. Avagy mennyire használt az ami a nadrágod köré fonja magát. A bűnök bűne, hogy az öveden látszik az idő, és a fogyó, vagy hízókúrád nyoma. A lyukak kiszélesedtek, a bőr leszíneződött. Mára vannak megoldások, amelyek helyettesítik a lyukak tengerét, és még méretre is igazítható. Az automata nem csak váltóban létezik, de övekben is. Légy a nadrágod őre, és ne rontsd az összképet az öved minősíthetetlenségével. 

3, A nadrág nem egyenlő a jogginggal. Amint azt már fent említettem a mez esetében is, a jogging nadrág sem a egyenlő a "street fashion" megengedett vonalával. Az nem az, de idehaza gyakran keverjük a szezont a fazonnal. Itt még inkább. Laza vagyok, mert joggingot hordok. Nem vagy laza, hanem nincs stílusod. Ha street fashion a választásod, akkor inkább vegyél skinny fit farmert, vagy szimpla slim fit fazonú chinot. DE NE JOGGINGOT. És főleg nem egyszerű "v" kivágású pólóval. Köszi!

4, Hamis márkák hazája. A fő bűnök egyike a "GLUCCSII", a "LOISE VOTTON" és társai. Ne viselj hamis márkajelzésű ruhákat. Magad égeted, és még könnyen elképzelhető, hogy valami súlyos betegséget is kapsz, vagy jobb esetben  sugárszennyezést, mert a hely ahol ezeket előállítják a föld legszegényebb és legelmaradottabb régióinak zegzugaiból kerül elő. A hamis márka, hamis embert takar. 

5, A nyakkendő kötés "elmismásolása". Tudom a könnyed elegancia része nálunk, hogy a nyakkendőt alibiből felvevők, amolyan casual elgondolás alapján, vagy rossz beidegződés miatt nem kötik szorosra. Pedig a nyakkendő csak akkor lehet szép és elegáns, ha az ing gallérja felül begomboltan zárva van, és arra húzódik rá a csomó. Az lehet már bármilyen, de legyen meghúzva. Nem lógva és szabadon lengő, nem naturista dolog az. Tedd meg kérlek, hogy ha felveszed ezt a szép kelléket, akkor azt úgy hordod, ahogy kell. 

Ma öt témában közelítettem meg a nagy hibák sorát. Bizonyára lenne még mit felhozni a stílustalanság rémisztő barlangjából, de mára ennyi "sátáni" tettel is be kell érni. Ha netán magadra ismertél volna egyik, másik ügyben az bizonyára a véletlen műve lehetett csupán, mert aki a T.S.L oldalát követi hasonló bűnökben nem lehet vétkes … Ugye ?

Amennyiben tetszett amit itt olvastál, kedvelheted facebook és instagram oldlam, és olvashatod tumblr mikroblogom.

Barátsággal: Tibor