A kamaszok öltözködési dilemmája leginkább az anyukák, és legkevésbé az apjuk vállát nyomja. "Mert mit vegyen fel az a gyerek?"; ha már nem “szanadi-zokni-edzőcipős” korszakát éli, teszik fel maguknak sokan a kérdést. Felnőtt lett, a kisfiúból. Közben pedig egyre jobban menne a saját útján, mert kamasz és neki van véleménye. Ma erre próbálok megoldást adni, ami annyira nehéz, mint röhögés nélkül végignéznie egy valódi hegymászónak az Everest fimet 3D-ben. Zuhanjunk tehát a szakadékba, jön a tini - kamasz - halmaz. 

  Szóval jobb, ha megfogadod, a ruha teszi az embert, és persze ne hidd el, hogy ez nem így van. Meg fogja nézni mindenki mit, viselsz, és mit követsz, mi a példa számodra. Most néztem kedvenc “Youvloggerem” egyik video bejegyzését, ahol a legelején egy kritikai megjegyzéssel élt az öltönyökre, és az öltönyt viselő emberekkel szemben. Azt mondta Szirmai Gergely, hogy az öltöny mára megkövetelt egyenruha lett, és nem az egyediség kiváltsága. Vagy valami hasonló … nos, igen ez így van, de miért is baj ez? Mert az öltöny mára nem is igazán öltöny, az pedig, hogy hord nem is igazán kiváltság, inkább a munka egyenruhája lett. Első pont, szokj az öltönyhöz. Ess rajta túl, mint a bárányhimlőn. 

Nem kell komolyan venni, de a zakó nem valami istentől-embertől elrugaszkodott dolog, hanem egy feszesebb viselet, “egyfajta komolyabb megjelenés” hozzátartozója. Tehát, legyen legalább egy zakód, amit szeretsz és kedvelsz hordani, és itt a „szeretni” szavamon van a hangsúly. Olyan zakót válassz, ami megy az egyéniségedhez, és akár egy farmer mellé is felveheted úgy, hogy nem mondják rád “lúzer” vagy. A zakód legyen méretedre igazítva jobb esetben szabva, és ne úgy álljon rajtad, mint amit régi tablóképeken láttál, a suli megkopott falán. A konfekciós öltönyökben feszülő egykori „kényszeröltöztetett” diákok viselete. A zakód, és ha lehet inkább zakóid, színe(i) legyenek inkább sötétebb színűek, illetve egy, ami nem annyira az. Nagyobb esélyed van, hogy nem csak bizonyos, fontos alkalmakra veheted fel. A zakó alatti dolog jön a sorban; ing és a nyakkendő.

   A fehér mindent visz, a fekete is, bár azzal óvatos lennék, és a kék szintén jó döntés, mert az mindenkinek jól áll. Az inged legyen egyszerű egyszínű, de minőségi. A szabály itt is egyszerű, legyen az alakodnak megfelelő. Itt számos előnnyel indultok, a korosodó felnőttekkel szemben. Nem lesz nehéz dolgod, mert manapság már minden modell elérhető a slim fittől a bővebb fazonokig. Az inget pótolhatja melegebb napokon a zakó alatti póló. Amennyiben nyakkendőd van, (azért jó, ha van) semmiképp a apa megunt mintás csodája legyen. Itt sem lehet panasz, ma már minden jobb boltban kapható változatos minőségben és színben a modern ( hú de utálom ezt a szót ) fiatalos fazon. Trendi lett a csokornyaki is!

   A nadrághoz a zakó, az ing és a propeller. Hidd, el nem néznek hülye gyereknek. (Szakáll nem kötelező egyedileg választott!) Viszont ha itt tartunk, a nadrág, is mint probléma előkerül a kamaszkor viseletét illetően.  Nadrág a neuralgikus probléma általában. Emlékeim szerint, én is a farmer örök híve maradtam volna, ha nem jön el a nagybetűs élet első munkahelye, ahol a farmer már ciki volt. Mára ezeknek a munkahelyek a száma, hatványozódott. Viszont a farmergyártók is alkalmazkodtak a trendhez, és már nem okoz gondot, egy farmernek látszó, de mégis lezseren elegáns darabot találni. Ajánlásom viszont az, hogy a farmer nem mindenre megoldás, még kamaszkorban sem. Legyen egy rendes nacid is! Formára és alakodra igazítva, mint már a zakók esetében ezt írtam.

    Nem pont erre gondoltam, de nézzük csak, egy példa hogy még egy "sportnadrágból" is ki tudjuk hozni a legtöbbet. Jelszó, nem minden nadrág, öltönynadrág, vagy sportnaci.

   Inkább ez az, amit a farmer helyett elképzelhetőnek lehet mondani. Viszont ebben sem ajánlom elkísérni a mamát az operába. Ott adjuk meg a módját, és a színház is ez a hely, ahova azért jól jön, ha van egy rendes öltönyöd, vagy zakód és hozzá a megfelelő sötétebb tónusú nadrágod.

   Cipőd a lábadon zárja a mai stílus igehirdetésem. A cipő sajnos a kamaszkor neuralgikus problémája, egy örök gócpont, ami nehezen gyógyul. Vagy csak sportcipő, és semmi más, vagy … És itt nincs több. Ellenben, végre ebben is láthatunk elmozdulást. Átmenet a kettő közt, nem edzőcipő, de nem is apám komolykodó darabja. Hétköznapra, teljesen oké. Viszont, hidegebb napokon már nem ez a legjobb lehetőség. Az öltönyös megjelenés esetében pedig végleg elvetendő? Mára már ez sem annyira biztos. A sneaker, egyre több esetben elfogadott, de idehaza még ezt is szokni kell. 

   Farmer mellé és nem csak oda, egy bőr magas-szárú fűzős cipő illik. A színében lehetsz kreatív, de a barna a legjobb választás. A zoknik tekintetében pedig alap; kerüld a sport zoknikat, és ha lehet, pótold ebbéli elvárásaid a színekre, mintákra koncentrálva, erre számos zoknigyártó ad lehetőséget. Nehezen lehet mellényúlni, és még trendi is. 

   Remélem nem csak az anyukák olvasták végig, de ha csupán ők az sem baj. A kamasz fiúval a boltokat róva, a saját stílus béli elképzeléseit, ne erőltesse rá arra, szegény fiúra. Engedje szabadon, hátha ragadt rá valami a koszon kívül. A pénztárca, és a benne található mennyiség szabhat határt, mert választék leginkább ennek a korosztálynak van igazán terítve, a fast fashion üzletekben. Sajnos néha nagyon, de nagyon téves útra küldve őket, bár mint tudjuk az életnek ezen korszaka az, mikor jobb ha letudjuk a lázadás összes pontját, és talán nem lesz belőlünk túl konzervatív felnőtt, aki aztán mint most én, osztja az észt megállás nélkül. 

Barátsággal : Tibor 

   Számomra egyfajta "becsípődés" nem csak orvosi értelmeben, ez a téma. Logikusnak tűnhet, mert ugye egy divat és stílus blogger mi fenével foglalkozna mással. A férfi, és a divat, avagy a divatos férfi. Számos, nem kifejezetten a ruhák szerelmeseivel elbeszélgetve jutottam az alábbi következtetésekre, és persze ezek a beszélgetések a legfontosabbak. Egyrészt mert azok, akik kedvelik a divatot és követik, vagy legalábbis nem vetik meg és még stílusérzékük is van, nem érdekesek ebben az esetben. Mivel nekik határozott elképzelésük van, és mellette érdeklődők is. Ezért épp azokon van a hangsúly, akiket hidegen hagy ez a tematika, mert ők vannak többen.

Alapeset(a), hogy azért nem foglalkozik saját megjelenésével, mert egyfajta luxusnak tartja az arra áldozott összes kiadást. Mondva, hogy ez valami „kivagyiság”, és piperkőc dolog, amihez neki semmiképp nem kell csatlakoznia. Minek, hiszen a megvásárolt kora kamaszkori, akkor még igen is divatosnak számító ruhái, pont megfelelőek számára még ma is.

Alapeset(b), szintén az a "halmaz", akiket azért nem érdekel ez az egész felhajtás, mert egyszerűen nincs kedvük ezzel foglalkozni, és egyébként is úgy jó minden, ahogy azt az anyukájuk, majd barátnőjük, és végül feleségük adja rájuk, mert ők valóban értenek hozzá, és különben is nekik kell, hogy tessen az, ami rajuk pompázik. Nem maguknak, másoknak akarnak megfelelni.

Alapeset (x), hogy már csak azért sem érdekli ez az úri huncutság, mert ha egy jobb vagy elegánsabb ruhát vesz fel, megszólják, ckizik a környezetében. Meg egyébként is a b@zis, meleg és ratyi.  

Alapeset (xy), azon férfiak köre, akik csak azért sem hajlanak meg, mert ki az, aki nekik, meg merné mondani, hogy mit és, hogy vegyenek fel. Le@rják és megvetik azokat, akik ebben segíteni vagy épp „tanítani” szeretnék őket. Ők már kijárták a „divatélet iskoláját” és ezzel bőven le is tudták a dolgot.

  Mindeközben meg rohadt vicces, hogy a fenti példák mindegyik alanyának van határozott és fajsúlyos véleménye mindenről, amit számos stílus és divat tanácsadó prédikál. Arról, hogy ez miért úgy rossz, ahogy van, és ha az ő szavaikat vetném erre a virtuális papírra, talán még a net is belepirulna. Bár ezen már kár csodálkozni, ha csak a közbeszéd gyönyörűen virágba borult jellegét tekintem mércének, Lásd kis rágcsálók emlegetése, vagy éppen tini lányok szoknyája alá kandikálás. Egyet ide, egyet oda és máris (l)egális a morál. 

  A netes demokrácia pedig el kell, hogy tűrje a fajsúlyos véleményeket, és kommenteket. Megjegyezve azt, hogy a tükör előtti állapotért, nem mindig a tükröt tartót kellene hibáztatni. Pedig gyakorta inkább van ez így, mint ellenkezőleg. Ezzel nem arra szerettem volna végkövetkeztetésként jutni, hogy a stílus iparunk nem felszentelt, de magukat pápának tartó megmondó embereinek (akár még én is) minden esetben igazunk lenne. Viszont azért az is felettébb humoros, hogy ebben a témában nem lett egységes egymást támogató szakmai kör sem. Mert még mindig vannak olyan mondatok, hogy „nem követem, az úr munkásságát, mert akkor elvesznék az amúgy óriási divatzajban”. Szerintem ahhoz, hogy közös nevezőre juthassunk, legalább egy – egy pontban, igen is kellene, hogy kövessük egymás munkásságát, és akár még tisztelni is azt. Mert ha nem,  akkor valóban eljön az örök tél, és a vastrónra a fent felsorolt példák közül ül le a legerősebb. Mindeközben pedig eluralkodik az igénytelenség, és a közöny. Az pedig semmi jót nem hoz magával.

Barátsággal; 

Tibor 

   Egy éve talán, hogy írtam a blogomra egy bejegyzést azzal a címmel: Annyit érsz, mint a telefonod.  Azóta sok mobil ment a kukába, de a vicc, hogy az akkor egy „kedves” ám nem túl bonyolult lélek, aki beszólt a Xiaomi 4s telefonomra talán már megunta a sokadszorra lefagyó Samsungját, és láss csodát még cserélt is. Én pedig vele ellentétben, vidáman használtam a mobilom, sőt mi több máig, mint másod munkaeszköz becsben tartva ott figyel a pc-m mellett az asztalomon. Nem lett igazán nagy „hájp” körülötte, de a márka mára nem csak a „kocka” világban ismert. A Xiaomi a sok más Kínai telefongyártó mellett, egyedi és innovatív megoldásaival, ami az okos otthon megteremtése felé vitte, mára szinte uralja a piacot távol-(keletre) tőlünk.

  Tudom, nem biztos az, hogy fel is tudjuk fogni mi annak az értelme, ha egy gyártó eladásban megelőz Indiában egy más gyártókat. Aztán ha megnézzük a számokat, arra juthatunk, hogy van abban valami egészen borzalmas, ha azt bevétel szintre osztjuk vissza, amit ott eladtak akár egy nap alatt is, egyszerű ésszel fel sem foghatjuk. Ott már lesz pénz arra, hogy nem csak a milliárdos nagyságú piacokat tudja le, hanem legyen ott az amúgy elfeledett öreg kontinensen is. Így a Xiaomi már az idén megnyitotta első saját név alatt futó store-ját Spanyolországban, és sorra nyitja majd más európai piacokon, közte itt nálunk is. Mivel ez egy stílus blog, nem is részletezném tovább ezeket az ügyeket, hanem egy gyors fordulattal vágnék bele abba, ami miatt megint a Xiaomi került előtérbe a blogomon. (Bár mivel ez REKLÁM, az origo.hu nem fogja megosztani, holott nagy kár.)

   Itt van a kezemben és már másfél hónapja használom is, a gyártó Európára szánt mobilja, amit egyszerűen MI A1-nek neveztek el, és sima Android fut rajta, semmi saját „mókolás”. Meg kell, hogy mondjam, pedig ez nem csak a reklám helye, hogy kaptam egy szemtelenül jó áru, és profi munkaeszközt ismét. Ecsetelhetném, hogy milyen a kamerája és, mennyire bírja az aksi, de jobb, ha ezt egy profi fotós videóján látjátok. Ő legalább tudja a „matekot” is, én meg csak konyítom, hogy mi az a fekete – fehér arány. Köszönet a videó feltöltéséért, bár engem a repülő droidok kevésbé izgatnak, mert egy ruházati boltban nehezen venném hasznát.

   Az, amiben én megláttam a kedvencet a Mi 4s után, hogy lett egy nagyon elegáns, és durván jó képeket lövő okoskütyüm, ami ráadásul bírja a strapát. Az elegancia pedig nálam, még ha nem is a legfontosabb, de nagyon is számít. Többen is kérdezték már barátaim, vagy akár üzleti partnereim, hogy mi az a szép fekete csoda a kezemben, amikor épp telefonáltam vagy fotóztam vele. Aztán kezükbe nyomtam és tovább bámulták. A lényeg, hogy maradjak a bevezetőnél, valóban, amikor egy telefon ára eléri egy használt autó értékét, nem biztos, hogy jó is lesz. Státusz szimbólum az, hogy beszkenneli a retinád, hogy tudják még azt is rólad, hogy van veseköved, vagy épp attól lett marha innovatív, hogy egy „kaki emojit” varázsol a fejedből. Tudom, akik ezt az érzést veszik meg, egészen más miatt akarják magukénak az almás logót. Én mezei telefonáló, és munkára használó, megelégszem azzal, hogy nem fagy le amikor számos alkalmazást futtatok rajta, vagy éppen live videó kell az isntagramra.

   A mobil attól még, hogy egy használati eszköz lehet elegáns formatervezésű, és persze szép. De valóban ki mondja meg, mi az elegáns és mi a szép egy kütyü esetében? Ez is szubjektív, és egy tokkal elrontható. Mókás számomra, hogy egy két hasonszőrű közszereplő (celeb), ott pózol a kezében egy fél autó árával, de közben a nadrágját tartó öv, hamisított márka. Hagyjuk is. Az eszköz nem lehet más, mint eszköz. A tradíció, ami egykor az „almás” dolgokat körülvette mára eljutott oda, ahova … Én vallom, ahogy a régebbi bejegyzésemben is írtam, a telefonod, nem határozhatja meg, hogy ki vagy. Ellenben segíthet a könnyebb kommunikációban, vagy épp a munkádban.  Én ezért tartok ki a Xiaomi mellett, mert már évek múltán is igazolta, hogy nem hagyott cserben sosem.  Ha te is kipróbálnád, ne habozz, itt a Xiaomishop.hu oldalán megnézhető, és rendelhető. Én ott szereztem be, és hozzá vettem egy nagyon szép és hangjában sem rossz headszettet is, ugyanis a rádiós múlt még azért kísért, és kell a jó zene.

Barátsággal : Tibor 

   Ez a folyamat, amiben tanulhatnánk a hölgyektől, de mégsem tesszük, mert az olyan “más” lenne. Pedig!  

Nem bizony, és sajnos ha egy - egy elegáns, és egyben hordható ruhadarabot akarunk magunkénak tudni. Ezt a folyamatot nem tudjuk elkerülni, még ha támadnak a török webshopok íncsiklandozó termékei. Hoppácska, 6010 jó magyar forintért egy pár tiszta bőr csuka? 

Micsoda páratlan lehetőség! Ki nem hagynám, mint az arcfelismerős „ájfont”, majdnem egy Suzuki áráért. Még a hülyének is megéri, nemhogy nekem!

Akkor most térjünk vissza a földre, és tényleg gondoljuk át, nem kapkodva és a lehetőségeinket mérlegelve, mit veszíthetünk azon, ha valóban időnket és (fölös) energiánkat szánunk, a minőségi vásárlásra. 

Tőlem, ne várjátok, hogy most abba fogok bele, hogy boltokat, üzleteket ajánlva megmutassam, mit és hol. Inkább arra gondoltam ebben a blogposztban, hogy bemutassam a férfit, az Isten elsődleges művét “mint (a) vásárló” alapesetét. Vagyis, hogy jutottunk idáig.

1, A férfi, aki gyorsan túl akar esni a vásárlás borzalmain. Ő az, aki eddig csak barátnőjét, feleségét, lányát stb. kísérte a plázák zsúfolt kupon napjain. Ezért aztán az a kép alakult ki benne, hogy egy Xanax bekapása esetén át lehet vészelni ezt a borzalmat. Ő a pánik vásárló. Gyorsan, sietve megvenni bármi is az, és rohanva távozni a tett színhelyétől. Otthon elővéve a megszerzett darabokat, jön arra rá, hogy szűk, bő, vagy épp hosszú. 

2, A férfi, aki fél. Igen, mert az extra macsó is, még ha karizma ( bicepsz ) Arnold és Sly méreteivel vetekszik, kis lelkén legbelül egy kis nyuszika. Az eladók réme Ő. Mert ha meg merik szólítani, máris futva távozik az üzlet, egy távolabbi üres részébe, elbújva a döntés elöl. Majd dolga végezetlen duzzogva távozik, és nem vesz semmit. -Ide se jövök többé az biztos! (Arcára ez rajzolódik ki.)

3, A férfi, aki magabiztos. Igen “magában biztos”, de abban már kevésbé, hogy mi is az, ami jól állna neki, és nem nézne benne úgy ki, mint aki épp a kínai bazár legmélyéről turkálta magának a megfelelő darabokat. Ő az aki mindent lefitymál, és megmagyaráz, olyant kér ami nincs, és soha nem is volt. Ő sem ismeri igazán a márkát, de tudja, ha kérdezi, attól úgy látszik, mintha tudna bármit is róla. Szokta volt mondani, volt már nekem olyan, de nem jött be. Vásárol ugyan, de bár ne tenné!

4, A férfi, aki csakis a női / férfi / gyermek szavára adva vesz meg bármit is. “Apa ez neked annyira jól áll, vedd meg!” Ekkor leemeli a polcról, a lila pólót, amin egy meztelen csaj korsóból issza a vodkás sört. Neki egy igazi előnye van, hogy ő legalább hallgat valakire. Bárkire, csak ne neki kelljen dönteni.

Biztos vannak még, ehhez hasonló “esetek”.  Netán ha sértve érzi magát bárki is, mert önnön énjét ismerte fel,  az csak a véletlen műve lehet.  Ma abban vagyok érdekelt, hogy formáljuk közösen, a vásárlói öntudatunkat. Tudatosan, ellenben nem okoskodó, megfontolt döntéshozatallal.  Sok ruhadarab, avagy cipő párok kiválasztásánál, ez nyerő taktika lehet. Tudom, az is gond, hogy nagyon kevés a képzett leadó ezen a területen (is). Viszont, ha megtaláljuk a boltunkat, és ott a segítő kezeket, ne toljuk el magunktól. Ez talán az első lépcsőfok, a stílusosság felfelé vezető útján. Merjünk tanácsot kérni. Amennyiben nem kapunk választ kérdéseinkre, vagy nem olyannak érezzük a fogadtatást; forduljunk ki bátran innen, de ne adjuk fel!  Ne vegyük meg, ne essünk rajta gyorsan túl, mert ez nem a rossz sex. Amire kiadjuk a pénzünket, lesz az amiben majd, nap - mint nap látni fognak bennünket. Ígérem, lesz olyan blogposzt is, ahol ajánlok üzleteket is, ahol a kettő találkozik; az eladók, és a minőségi termékek. Viszont addig, tanuljunk meg vásárolni legalább, vagy legyünk okosabbak. 

  Barátsággal: Tibor 

Egy idézettel kell kezdenem, mert az egész téma, ami ma a klaviatúrához ragasztott, ettől lett kis bogárrá a fejemben, vagyis miért kell beszélni az öltönyökről ismét. Íme egy komment a sok közül mely a „cipős” bejegyzésemhez  érkezett: „Vajon feltünt e a cikkírónak hogy kis nemzetünk öltönyös rétege igen kisszámú(án annál gazdagabb xd),,,talán a nekik való cipkről szóló cikknek nem itt van a helye az átlagemberek közmédiájában :D”

  Az idézetet a komment teljes bemásolásával hoztam ide, elnézést az elütési, és egyéb stilisztikai ügyekért, ez a realitás. Viszont a lényeg két részben ott lapul, mint „sz@r” a gazban. Illetve a troll a gép mögött. 

1,. Kis nemzetünk öltönyös rétege igen kisszámú ( annál gazdagabb) Az „xd” mint tudjuk egy jelzés arra, hogy ez vicces akarna lenni a hozzászóló.

2,. Az ilyen cikkeknek ( mondjuk ez nem cikk, de ne ragadjunk le ezen apróság mentén ) nem itt van helye az átlagemberek közmédiájában :D . A „:D” itt a nevető arc lenen, ezt is értelmezném, ha valaki nem fogná a „web2” stílust.

  Lépjük meg közösen az öltöny tematikát, és tisztázzuk ki, ki miért és mikor vesz fel öltönyt. Amennyiben felvesz, akkor a milyen legyen, legalábbis szerintem, és mivel a blog egy vélemény műfaj, tehát ez az én szubjektív látásomat tükrözi.

       Az öltöny formális viselet, vagy hétköznapok ruházata?

  Igen is, meg nem is. Az öltöny nem a gazdagság szimbóluma, mert ha így lenne, milliomosok lennének a számtalan banki, közszféra, biztosítási és értékesítési területen dolgozó férfiak százezrei. Tehát az öltöny munkaruha és egyfajta tisztelet annak, amivel annak viselője foglakozik. Mivel a tévhit gyakorta egybe esik azzal, hogy aki öltönyt hord csakis „gazdag ember” lehet, most ezzel a fenti mondattal szerintem rendbe lett téve. Ellenben azért egyfajta presztízs, ha valaki minőségi és kézzel varrott „bespoke” öltönyt tud magáénak. Ott valóban lehet már anyagi jólét magasabb szintjéről beszélni, de sajnos ez a fajta megjelenés valóban idehaza, kevesek kiváltsága. Itt viszont nem tudok ellentmondásba keveredni magammal, nem vagyok én "skizó".  Az öltöny tehát minden esetben leginkább forma és munkaruha. ( Most kapnak szívszélhűdést a valódi stílus kommunikátorok, mert amit ide írtam nagyon nem igaz a tanultak szerint. Ezt viszont meg engem hagy hidegen.)

( Digel - tavasz / nyár 2017 ) 

  Az öltöny kiválasztása tehát függ attól milyen helyzetre és milyen körülmények között viseljük. Mert ha hétköznapok állandó megkövetelt viselete ez, jobb, ha strapabíróbb és persze rossz szóval élve, „kényelmesebb” darabokat választani. Itt viszont kiemelendő, hogy a minőség nem mehet a mennyiség rovására, mert még ha több öltöny is kell, az nem készülhet a legsilányabb anyagból, mert a többszöri tisztíttatása, és napi strapásabb viselése megviseli az anyagot. Nincs is rondább látvány egy harmonikaszerű öltöny nadrágszárgyűrődésnél, vagy a zakó hátsó részén az ülés okozta rácosodásnál. Sorolhatnám még a viselet okozta bántalmakat, de nem untatlak.

  ( Instagram fotó ) 

  Térjünk ki a színekre és a fazonokra. A színek esetében itt is "ökölszabály", hogy a kevesebb néha több, vagy a helyzet határozza meg a színeket. Persze lehetünk kanárik madarak is, de tuti, hogy nem leszünk nyerők az adóhivatalban, vagy a banki szektor ügyfélfelelős posztján. Jobb, ha ott a szürke és sötétebb kék színeket részesítjük előnyben. A forma szerint, lehet az öltöny egysoros és peresze kinek – kinek, hogy slim, vagy regular fazonú. Bár manapság egyre jobban hódít a slim világ, a nagyon karcsúsított öltöny napi munka mellett nem a legjobb választás. Mondom én aki híve a szépen kidolgozott slim fit öltönyöknek. Itt rövid, de fontos kitérő, hogy öltönyt csakis hosszú ujjú inggel szabad felvenni. Az egyéb kiegészítők, mint nyakkendő és díszzsebkendő, most csak képeken jelentetném meg.

A dupla soros öltöny zakó szabálya, hogy azt ülő helyzetben is begomboltnak kell lennie, így ezt a fazont kevésbé szeretik, bár talán (szubjektív vélemény megint) az egyik legszebb öltöny fazon. Hosszasan lehetne sorolni még a mintázatokat is, de itt elmennék egy olyan "rácsos" mintázatú világ felé, ami még kicsit szokatlan nekünk, bár egykor nagy divat volt. Inkább az egyszínű anyagok előnye jellemző. Az öltöny, ami munkaruha tehát nem egy ördögtől való borzalom, és nem a kiváltságosok privilégiuma.

( Instagram fotó ) 

  Válaszolva a komment második részéhez, ezt leginkább az origo tudja, hogy egy – egy hasonló blog mennyire fér bele az általuk kialakítani akaró média felületet világába. Azt, gondolom én, hogy a blogom témája igen is a „közemberek” és leginkább az „átlag” férfiakhoz szól, persze nem mindenki képes és akar napi szinten foglalkozni a megjelenésével, és nem érdeklik a külsőségek, de mivel az „átlagos férfi” is szeretne, ha másnak nem is, de magának tetszeni én úgy gondlom nem ártok vele, ha ez együtt próbáljuk meg formálni megjelenését és ízlésvilágát. Minden esetben ez vezérel, és nem szeretnék csakis egy zárt klub belterjes bloggere lenni, mert a divat és stílus nem lehet  a bennfentesek körének egyedi kiváltsága.

( Fotó : Galló Kriszta )

Ha tetszett, amit itt olvastál, és szeretnéd képekben is követni a blogot, a facebookon itt, az instagramon és a tumblrt pedig itt találod, persze ha a szövegben a vastagon kiemelt szavakra kattinttatsz. Stílustanácsadásra pedig a tiborstiluslapja.hu oldalon jelentkezhetsz. 

Barátsággal: Tibor