Nemrég új ránéztem az Egek ura, (Eredeti cím: Up in the air) furcsa magyar címmel megáldott, amúgy szomorúan vidám Gorge Clooney filmet. A főhős inkább negatív, de szerethető figura, akinek az élete abból áll, hogy embereknek mondja meg a cégvezetők helyett, hogy mostantól nem alkalmazza őket. Amolyan „válságlovag”, akinek a munkát a baj adja. A másik foglalkozása, hogy életviteli előadásokat tart úgy, hogy a színpadon egy hátizsákkal szemlélteti, mennyi fölösleges dolgot cipelünk életünk során, amitől könnyedén szabadulhatunk meg, de valahogy ez sosem megy egyszerűen, ahogyan ez neki sem megy.

   A film amellett, hogy valóban szórakoztatóan emberi és talán szomorú, közben mégis két stílus ötletet adott számomra. Az egyik, hogyha rengeteget kell repülővel utaznod, és nem akarsz szobrozni a becsekkolásnál, legyen praktikus a cipőd, és használj loafert, mert könnyebb belőle kibújni, és utána vissza, ha teljes átvizsgálásra kerül sor. A második inkább a bevezető sorokban leírt hátizsák szemléltetővel áll szoros összefüggésben, mégpedig úgy, hogy valóban, ha nem az elvont tartalmat nézzük, rengeteg kacatot tudunk magunkkal cipelni táskánkban.

  Speciel én a munkámból kifolyólag hordom magammal az irodám, ami áll egy notebookból, jegyzetfüzetből, golyóstollakból, mobil töltőkábelek tömegéből, hozzá mobilaksi, pénztárca, tablet, és még ki tudja mennyi furcsa dolog, ami előkerülve meglepetést tud okozni nekem is, hogy az miként és hogyan került a táskába. Van egy táskamanó, aki tele pakolja. Azt szoktuk mondani, hogy a női táskák akár törpe atomerőművet is rejtenek magukban, aztán közben meg a férfiak sem panaszkodhatnak, ha belekukkantunk a kézi cekkereik belsejébe. Itt jött el a pillanat, és mert a rengeteg felesleges dologgal kitömötten, olyan stressznek tette ki cipzárt, hogy az egy szép őszi napon feladta az összetartást, és úgy nyílt ki, mint tavasszal a virág, többé összezárhatatlanul, hogy le kellett lecseréljem. Illetve cseréltem volna …

  Az új kézitáska kiválasztása akkora problémát okozott, hogy több hónapig gyötrődtem, mert vagy nem volt szép a formája, vagy ha az volt, akkor nem volt praktikus, vagy nem volt benne elég fakk. A táskás üzletek számtalan és számos kirakatát belső tereit, weboldalait kutatva, sem leltem rá a megfelelőre, ami pótolta volna sérült táskám. Aztán jött egy online hirdetés szembe velem valamelyik hírportált böngészve, a Trendhimről, hogy kézitáskákat is árulnak, és lám láss csodást megleletem azt, amit hónapok óta kerestem. Ár és minőség rendben, belső és külső fakkok mennyisége, cipzár, és a színe is tökéletes. Így lett új táskám, amit majd megint jól telepakolhatok felesleges, de szükségszerű dolgokkal.

Amúgy, ha te is hasonló gondokkal küzdenél, és nem találod stílusodnak megfelelő táskád, vagy most kell egy új, mert a régit meguntad nem árthat, ha csekkolod ezt a linket. Tudjátok nem szoktam olyan dolgot ajánlani, amiben nem vagyok százszázalékban biztos, és ez biztos. Én nem csalódtam, remélem ti sem fogtok, hogy aztán legyen miből kipakolni, ha követed George tanácsait.

Barátsággal; 

Tibor 

   Csak gondokat, problémákat okoz a férfiembereknek a táska?! Azért merem ezt ennyire plasztikusan és egyértelműen leírni, mert én is így vagyok vele. A problémák okát kereshetjük a funkcionalitás hiányában, mert ugye a baj azzal kezdődik, hogy a táska a szükséges rossz az életünkben. Mivel mi férfiak nem úgy viszonyulunk a táskánkhoz, mint a hölgyek, akiken ez egyfajta kiegészítő, és szerintem a nagy számok törvénye alapján is nehéz lenne olyan, a szebbik nemhez tartozót találni, aki ne lenne táska mániás. Arról nem is beszélve, hogy erős sztereotípiák a női táskák tartalmával kapcsolatosak, hogy azokban, akár még egy törpe atomerőmű is felfedezhető, ha ne adj isten kipakolják. Ellenben valljuk be mi is férfiasan, hogyha a táskáink tartalmát kellene megmutatni, ott is kerülnének elő „csodák”, a Kennedy gyilkosság döntő bizonyítéka mellett. Ugye, hogy ugye?! 

  Így aztán a probléma adott lett, hogy azoknak, akiknek táska kell, mert a munkájuk esetén, - oh de rég is volt, hogy egy kilós kenyér és szalonna is belefért a melós tatyóba ebéd gyanánt – az szükséges, bizony nehéz megtalálni az egyensúlyt a praktikus és a szép között. Így jelentek meg a lazán vállon átdobott, és egyre másra megjelenő púposra tömött műbőr borzalmak az utcán, és a tömeges közlekedésen. Az a bizonyos F@la pedig olyan lett, mintha nem lehetne férfi az, aki nem ezt cipeli magával. Szóval a táska bajok adottak, és nem igazán megoldott problémának látszanak a férfi stílus kiegészítők sorában.

   Szerény személyem csupán véleményt formálok ebben a témában, tehát ne vessetek a mókusok elé, mert én nem preferálom a válltáskák, és a kis hátizsákok elterjedését. Több indokom van erre, de a legfontosabb az, hogy ezt a válltáska és pántos hátitatyó megoldást, csupán azon esetben lehetne viszonylag megfelelőnek mondani, ha azt amolyan sportos megjelenés mellé vinnénk magunkkal. Ellenben hülyén, és bután mutat a zakón átdobva vagy arra felakasztva. Meggyűri, elhúzza, egyszóval igénytelenné teszi az öltözékünket. Ez még akkor is igaz, ha ezt úgy látjuk másokon, mintha nem lenne holnap és csakis ez lenne a legtrendibb, mert remek és vagány, a „praktikusságáról” nem is beszélve. Hidd el nem az!

  Akkor, ha nem válltáska, és nem hátizsák, akkor mi? Én úgy gondolom jobb megoldás a kisebb kézi táska és a hozzá hasonló csatos lapos laptop tartók megvétele. Két problémát oldunk meg velük; az első, hogy nem lehet túltömni felesleges kacatokkal; a második pedig, hogy nem teszi tönkre a top outfitünket. A méret azért korlátoz, mert mondjuk egy több aktányi anyagot magukkal cipelő ügyvédek esetén ez valóban nem megoldás, de ők természetesen tudják is ezt, így „szegények” szinte egy bőrönd nagyságú táskákkal futkosnak bíróságról – bíróságra. Ellenben mindenki más, aki nem ezt a kasztot gyarapítja, és megelégszik a laposabb laptopjaik, notebookjaik és egy – egy pár tollal kiegészített szettjük cipelésével, bőven elegendő, ha ehhez a mérethez választ táskát. Nem hinném, hogy nem lehetne megtalálni akár a weben, vagy az üzletekben a megfelelő és elegáns darabot. Így talán elkerülhetjük a válltáskák, és hátizsákok orgiáját.

   Utolsó szó arról, hogy miből készüljön a táska, amit ajánlottam. Úgy érzem, hogy a "vad" környezetvédők, és vega hadtestek ellenében, én még mindig a valódi bőrt preferálom. Vannak azért remek bőrutánzatok is, és akár műanyag kialakítások, de nehéz ezt egy remek szövetből készült öltöny vagy zakó mellé elképzelni. Itt persze én mindig javasolni szoktam, hogy mint a cipőnkre úgy a táskánkra is adjunk, ezrért érdemes megkeresni a kézműves megoldásokat és bőrösöket, mert igazi kincseket ott lehet azért találni.

  Ezzel a táska problémát részemről letudtam, lehetne persze ezt tovább és bővebben taglalni, de szerintem fölösleges szócséplés lenne, és tartom magam ahhoz a gondolathoz, hogy az, aki más idejét rabolja, egyéb galádságokra is képes, én pedig ezt nem szeretném.

Barátsággal; 

Tibor 

    Sokszor vagyunk úgy, hogy a női táskákkal szemben nyomjuk a férfi soviniszta vicceinket, hogy még Attila sírja is benne van, ha kiborítja előttünk szívünk párja. Pedig ebben mi sem vagyunk jobbak, sőt mi több én láttam olyan férfi táskát, amiben még ott volt a „Kennedy gyilkosság” döntő bizonyítéka is, illetve ki volt tömve, mint a jó falusi „tisztaszoba” dunyhája. Ugyan az is igaz, hogy mi hím egyedek, legtöbb esetben még utáljuk is ezt a szükséges rossznak titulált valamit, így inkább elintézzük azzal, hogy jó lesz ez is, mármint egy tasi, zacsi, stb. Arról meg nem is beszélve, hogy a mindenféle kacsintós pénztárcát és nyeles fésűt rejtő, autós táska is divat még bizonyos körökben. Holott azt már úgy gondoltuk elfeledtük, és csak a régészek lelnek rá elveszett sírok feltárása során. Szóval legyünk itt is kicsit igényesebbek és nézzük meg, mit kellene nekünk a teremtés koronáinak táska gyanánt cipelni.

(Itt jegyezném meg, hogy kerülni próbálom a háti LV, és slamposan cipelhető félig nyitott Gucci feliratú gyöngyszemeket. A BÁV üzleteiben pedig ne is keressünk, mert tudjuk soha nem árultak táskát.)

  Kézitáska. A táska, ha kézben visszük, legyen egy olyan darab, ami hozzánk illik, és mégis kiszolgálja azt az igényt, hogy nem a „féldekás” és a staniclibe csomagolt kenyér férjen bele csupán, hanem legyen helye  azoknak az iratoknak, tollaknak, tokoknak és minden egyébnek ami kell a munkánk során. Mégse legyen púpozott, hogy be se lehessen zárni, és ha mégis kinyitjuk, nem dől ránk a tartalma, ne adj isten másra. A táska lehet csatos, vagy egyedi megoldással záródó. Mindenképp szép, ha igényes bőrből készült, és mondjuk nem csak tucat termék. Itt jegyezném meg, hogy nagyon szép táskák kaphatók, kézműves vásárok során. A másik megoldás, hogy nem bőr, hanem keveréke a bőrnek és a vászonnak. Ezek a kézi táskák inkább modern kivitelűek, és fiatalos lendületet adnak. A szín a kézitáskák esetében leginkább a világos és konyak barna, illetve a fekete között mozognak. Láttam én már szép kék és egyedi bőrből készült és akár krokodil mintás darabokat, de ehhez egyfajta egyéniség is kell.

  A válltáska és társai. Itt rengeteg variáció létezik, de leginkább azért hordjuk, mert egy komplett irodát kell vinni a hátunkon. Laptop, és a töltő, (házi atomerőmű) minden más, amit fent már leírtam. Itt is szempont, hogy ha már a vállunkon hordjuk, ne legyen igénytelen, mert attól, hogy csak egy funkciót ellátó eszközt látunk benne, még ronthatja az összképet. Én modernitás híveként szeretem itt is a legegyszerűbb megoldásokat, de legyen azért minőségi kidolgozottság. Nem szép, ha vállpánt feslődik, vagy a csat része, amivel a táska rögzítve van olyan, mint egy hegymászó karabiner. Jó ha itt is,  kerüljük a „tömeg ügyeket”, - egykor a Fila volt minden férfin látható - , és ugyan abban a típusban. Tudom akció volt valamelyik benzinkútnál és pontok alapján mindenki kapta, ha kell, ha nem. A válltáska, vagy ferdén átdobva hordott vagy simán a vállunkon. Ezért tényleg jó, ha minőségére alaposan odafigyelünk. Itt megengedőbb a bőr helyett a vászon anyag.

                                 Kerék megoldás, bőr és vászon.

                                                  Tiszta bőr. 

                                         Üzleti megoldás.

  A háti „tatyó” és sport táska. Nos, ezeket a típusokat, és nagyon őszinte leszek most is, ki nem állhatom egy férfin. Legyen az, bármilyen nagynevű márka, de nem komoly emberekre való. Ennek a szuperlatívusza a noname márka hátizsák,- tudjuk az a színes csatos - amit iskolásoknak, sportolóknak, kirándulóknak gyártottak, de valamilyen „lazaság” okán úgy gondolja a viselője, hogy bárhova bebattyoghat vele. Nem, a hátizsák nem hétköznapi megjelenésre tervezett valami, hanem egészen másra. Ha kérhetlek ebbe en is gondolkozz!     Hova megy ez az ember? " A túrista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet." 

A bejegyzést, sűrűn láttam el képekkel, hogy pár inspirációt adjak támpontnak.

  Amennyiben tetszett, amit itt olvastál gyere, kövess a szokásos közösségi felületeimen, facebook, instagram, tumblr, pinterest, YouTube.

Barátsággal: Tibor