Évszakoknak nem köszönünk, de most legyen ez kivétel, mert annyira elegem volt a napi 35 fok feletti átlag hőmérsékeltből, hogy már szinte megváltásként ért, hogy visszatérhettünk a viszonylag normál hőmérsékletekhez. Persze ebben is már mondhatjuk átmenet nélkül esünk a ló másik oldalára, mert 35 fok után rögvest 15 lesz, és ez már többnyire nem annyira vicces. Szóval itt van az ősz itt van újra, és emiatt outfitváltás következik, amikor előkerülnek a gardrób mélyéről a vastagabb anyagú ruhák.

 Na de mi lesz az idei ősz férfiakra vonatkozó divat slágere? Nagyjából ugyan az, mit tavaly ilyenkor és ezzel le is zárhatnám a szájtépést pont. Persze, hogy nem fogom mert azért lesz, amit feledhetünk és lesz olyan is, amit még jövő ilyenkor is jószívvel ajánlok.                                                                                                                             Kezdjük a színekkel elsőként. Nem okoz nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy lecsengett a harsányság kora, már nyáron sem láttuk viszont azokat az erős színeket, ami még két évvel ezelőtt a férfiak stílusában. Az ősz színei a megszokott tónusokkal jönnek, közel a természet színeihez, barnák, zöldek, mélybordók és szürkék, de még a kék sötétebb árnyalatai is vendégek lesznek az őszi színpalettán.

A ruhák egyre inkább hagyják el a skinny fit vonalakat, és a slim fit is lazul. Örülhetnek azok, akik erre azt mondták; „hülye gyerek, kinőte a ruháját.” Mondhatjuk akár már bővülni látszik az a csini „gyatyaszár” is végre. A feszülő és testhez simuló darabok helyére inkább a regular fit vonalalak jönnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyelmű mód növelhetünk téli zsírpárnát. (Bár én speciel télen inkább fogyni szoktam, megvonva a sör lángos adagokat magamtól.) A bővebb szabású nadrágok és zakók mintázatánál megmaradtak és talán még kedveltebbek lettek a rácsok és kockák, de azért erősen jelen van az egységes színű, mintát mellőző darabok is.

  A zakók és öltönyök esetén a klasszikushoz közelítő bőségráncok is felfedezhetők újra, amit a kétezres évek végén száműztek a divattervezők a csőszabás végett, mert a hatvanas évekbe lettünk szerelmesek. Összefoglalva úgy tűnik a hetvenes és nyolcvanas évek kevert trendjei térnek vissza.

  Ruhadarabokról írva, egy lazább lezserebb őszi szettnél a garbó alap lesz. Öltönyhöz ing és nyakkendő nélkül is viselhető alapdarab, ezzel tényleg elérve az igazi hetvenes évek „filingjéhez”.

  A mellények szerepe már tavaly felértékelődött, így ez marad az idén őszre is, és remekül fog különös eleganciát adni még a casual szettekhez is. A mellény lehet kétsoros, egysoros, és steppelt is, ami persze nem az, amit mi „NER kompatibilis egyenmellénynek” hívunk.

  Mivel a hőmérséklet lassan a mediterrán őszöket idézi, így inkább a zakó alá vett kiegészítők kapnak nagyobb szerepet a ballonkanbátok helyett. Bár akik kedvelik nem maradnak le róla, mert a rövidített fazonú őszi kabátok is elérhetőek. Én nem tudtam mit kezdeni vele, mert ősszel túl sok volt, tavasszal meg még kevés, így inkább ott lóg hiábavalóságának magányában a szekrényben.

  Szerintem a felsorolt dolgok sokat segíthetnek, hogy megint elegánsan és stílusosan rugdalhasd majd magad előtt a lehulló sárguló faleveleket, persze ehhez meg egy jó őszi „csuka” sem árthat, de ebbe már bele sem fogoknék, mert az egy külön blogbejegyzés támája lesz. Addig pedig sok -sok őszi borozgatást, és kellemes indián nyarat kívánok.

Barátsággal;

Tibor

    Idestova negyedik éve vagyok az a szerencsés blogger, aki a hazai Digel Store Budapest üzletével dolgozhat együtt. Ez már mondhatni gombócból is sok lenne, főleg, ha a Náncsi néni féle túrósra gondol az ember. Viszont ez a négy év minden évszakra hozott meglepetést és újítást. Mondtam is minap, amikor az üzletben jártam, hogy amikor először léptem be, az volt a nagy bajom, hogy a Digel nekem egyrészt a papucsos nénik boltjában kapható, „faterom se venné fel” márka közé volt sorolva, bár jelzem, akkor még a márka nevét sem ismertem. Kicsit fáztam is a feladattól, hogy egy német vonalas márka lesz, amiből majd készülnöm kell.

   Aztán teltek az évek, és egyre-másra jöttek elő az innovatív divat- és stílusjegyek az üzletben felfedezhető darabok közt. Ami lelkesedésre adott okot, hogy a Digel azzal tette meg a nagy lépést, hogy olasz dizájnereket kért fel a szezonális fazonok tervezésére. Aztán most jött az ősz, és persze mivel kicsit bennfenteskedhetek néha, láttam az őszi-téli kollekciót, és azt kellett mondanom – sokat látott és tapasztalt, messziről jött emberként –, hogy na, ez megint: húúúú! Már a tavasz és a nyár szettjei sem voltak semmik (sőt!), viszont az idei téli kollekció megint szintet lépett.

   Tudom, reklámnak hat, no meg az elfogultság beszél belőlem, és nem lehet elhinni, csak akkor, ha személyesen győződik meg róla mindenki, de valóban Budapesten járt az olasz ősz – németes eleganciával, ha lehet így fogalmaznom. Tényleg létezik olyan, hogy német elegancia?  Igen, és ez a Digel lett. Nyomhatom én, mint süket a csengőt, hogy ez tényleg ár-érték arányban a legjobb döntés, ha konfekcióról beszélünk, de a fast fashionhoz szokott „egyszeri vevő” ezt nem érti meg.  Ügyeltek az anyagok minőségi kiválasztására, és ahhoz képest, hogy vannak tiszta műszál anyagaik (mert a dzsörzé miből lenne másból), mégsem érzed, hogy égnek áll a hajad a sztatikus töltéstől, ha napi szinten viseled azt a klubzakót, ami ebből az anyagból készült. Ellenben nem minden darab hasonló, mert, ahogy egyre-másra kerültek ki a zakók és öltönyök a próbám során, az anyagminőségek is változtak. Reda, Cerutti, és sorolhatnám a nagy szövetgyártókat, akik a nevüket és magas elvárásaikat adták a Digelnek. Szó mi szó, itt már magasabb az árfekvés, de együtt jár vele az is, amit egy ilyen anyagból készült szettől elvárhatunk.

   Az idei ősz és tél színei nem csak a Digelnél, de szinte mindenhol a sötétebb tónusú barnák, zöldek, és kékek keveréke. A szürke is jelen van, de abban sem a megszokott egyhangúság. Legyen az casual, vagy formális ruhadarab, a lezserség ott kacsint ránk. Végre! Ami a nemzetközi trendet illeti, elönt idén bennünket a rács- és kockaminta világa. Ennek meg én örülök végre, mert aki követte, amin több éve ügyködöm, az tudja, mennyire foglalkoztatott az, miért nem vesznek fel rácsos mintákat a magyar férfiak. Na, most nem menekülhetnek el, mert a „börtönmintázat” szinte mindenhol ott van, legyen az mellény vagy zakó.

   A meglepetés az idei őszre a Digeltől a ruhák mellett megjelenő, saját márkás cipőkollekció, ami a sportosabb daraboktól az úri eleganciát követő párokig bezárólag ad a lábadra valót. Az pedig külön megemlítendő, hogy végre a konfekciós cipők között találtam reális áron, varrott technikával készült, igazi Budapest néven futó „surranót”. A téli igényeknek megfelelően ott vannak a magas szárú cipők is és a chelsea lábbelik is.

   Blogbejegyzésem végére tartogattam (mert nem hagyhattam ki) a kabátokat, amelyekkel már tavaly is szemeztem: az idén még szebbek és igényesebbek lettek. Egy közülük szó szerint meg is igézett. Viszont a karamellbarna színe miatt, mely inkább világosabb tónusú, óvatosan kell bánnia vele annak, aki ezt majd a téli (nem autós) közlekedés során hordaná. Ellenben annyira szép, és árban pedig nem földtől elrugaszkodott, hogy nem lehet otthagyni. ( itt : Budapest, Október 6. u.3 ) 

  Fiatal felnőtteknek és meglett férfiaknak sem lehet úgy lelépni az üzletből, hogy ne tudnának valamit vásárolni, és nem csak megvárva a szezonális leárazást, mert már most kedvező minden darabja a Digel őszi-téli összeállításának. Készüljetek: szem nem marad szárazon, és táska nem marad üresen.

Barátsággal : Tibor 

    Valóban csak a szürke és a kék lehet az a szín, amiben egy férfi megjelenhet ősszel? Az állításom igazi, meg nem is. Nem rég írtam a szürkeség mellett egy posztot, amiben kifejtettem, hogy az a szürke, amit minden honfi magának érez, nem is biztos, hogy annyira szürke, mint amilyennek látszik. Most pedig totális képes támadást intézek az előző írásom színvilága ellen, és azt mondom; merjünk nemet mondani a szürkeségre. Lesz abból bőven, sőt a „sötétség” már rég uralma alá is vont sokakat. Lássuk, hát én miként látom színesnek a világot. Amúgy lehet ez, egy kemény hét, iskolakezdéssel, forgalmi dugókkal, és a nyarat búcsúztató dolgosabb napok levezetéseként is értelmezhető lazulás. Öveket bekötni! 

   Bedobtam a követ az állóvízbe, és had verjen le a víz mindenkit, akik eddig nem értették a színeket. Ezzel nem állítv azt, hogy én nagy ismerője lennék, de barátja mindenképp. Legyen szép az idősödő hölgyek nyara, mert utána úgyis csak a tél közeleg. Mondjuk, ki lehetne birni azt is, valahogy ehhez hasonlóan ... 

Barátsággal: Tibor

inspirációk: instagram, tumblr, facebook  

   Az ősz a legjobb, de mégis a legravaszabb évszak az öltözködés szempontjából. Jó, mert végre megint normális hőmérsékleteket jelez a hőmérő, de rossz, mert ezek a reggelek már van, hogy a mínusz fokok felé konvergálnak, míg napközben nem ritka a nyári időjárásra jellemző hőguta-közeli állapot. Így elég nehéz élni, bár a sivatag vándoraitól sokat tanulhatunk, hiszen ők tudják, mi is az egy napon belüli hőingadozás. A másik pozitív szempont, hogy elővehetjük azokat a ruhadarabokat, amelyek ott lapultak a tavaszi bevásárlás után, mert a nyár úgy tört ránk, hogy azt már akkor sem tudtuk felvenni, amikor lecsapva rá megvettük. Röviden: itt az idő végre, hogy legyen öt igazi érvünk az őszi outfit túlélésére.

   1, A legfontosabb, hogy rétegesen öltözködj. Legyen mit le- és felvenned. Reggel, amikor a tömegközlekedés „együttes melegedővé” válik, persze ez nem a legjobb, mert ott épp nem lehet felöltözni és levetkőzni, de ha nem jön a hatos, mert úgy döntöttek, hogy pont azon a reggelen bontják fel a síneket, jobb, ha van rajtunk elég ruha a várakozás remek perceire. Viszont ha autóban ülve töltöd az időt a dugóban, ha ki kell szállnod, jó, ha van mit magadra kapni, ha kiráz a hideg.

   2, Eljött az öltönyök ideje. Nyáron nagyon kellemetlen az öltöny még akkor is, ha annak anyaga szellős, és nem tartalmaz extra mennyiségű műszálat. A len és a könnyedebb anyagok is nagyon nehezen voltak viselhetőek, főleg akkor, ha azt kötelezővé tették a munkahelyeden. Viszont most eljött az idő, hogy végre kihasználd a lehetőséget, és az eddig kényelmetlennek érzett formális outfit szerethető legyen. Öltönyre fel! Amennyiben lehetőséged van, legyen az háromrészes, mert a mellénynek még külön is hasznát veheted. Hidd el, én tudom, miért!

                          És még fokozva ... 

    3, Teret nyer a könnyed elegancia. A casual szettek jönnek elő a gardróbból, és értelmet nyer a chino nadrág, vagy a farmer és zakó kombináció. Mind emellé még jöhet egy klasszikus darab: a fent említett mellény, mint kiegészítő a farmered mellé. A variációk kimeríthetetlenek és megszámlálhatatlanok, főleg, ha van fantáziánk és persze bátorságunk. Nem kell spórolni a bőr használatával sem, ez tehát a könnyű bőrdzsekik ideje is. Itt figyelve arra, hogy a lazaság nem mehet a „lezserség” rovására, ha érted, mire gondolok. (Úgyis kapsz majd képet róla.)

   4, A színek fontossága. Az ősz ezer színnel támad, így mi is támadhatunk együtt vele. Jöhetnek a földszínek, nem kell aggódni, hogy csak a fehér és a kék lesz a megfelelő a ragyogó olaszos napsütésben. Itt a barnák, a sárgák, a sötétebb tónusok ideje. Nem kell fukarkodni a kiegészítők terén sem ezekkel, legyen az nyakkendő, vagy díszzsebkendő. A színek elegye keverhető az ingek felett hordott könnyű pulcsikkal: kék ing, barna pulóver és egy szebb nyakkendő. A pulóverek és a kötött mellények ideje is eljött végre, mint a szettünk egyedi darabjai és kellékei.

   5, A cipők területén is eljött a váltás ideje. A nyári könnyed mokaszin helyére jön a vastagabb bőrből készült loafer, vagy a fűzős félcipő. Tudom, unalmas, de még itt is szóba jöhet a titokzokni használata, igaz, ez a bokánál fázós eszkimók számára mellőzhető. A színek itt is idézhetik az őszt, de nem baj, ha kicsit harsányabbak. Rozsdabarna, vörös és sötétkék lábbelik lehetnek társaink őszi sétáink során. Minden szempontból jó döntés lehet egy magasszárú, de vékonyabb bőrből készült cipő is, mert akár casual, akár formális a megjelenésük, a cipő fontos része lesz az őszi szettünknek

   Az öt pont bővíthető is lehet, de én ezekhez tartom magam leginkább, ha jön a „vénasszonyok nyara”, és a hőguta nem vitt el a nyáron. Sok inspirációt kaphatsz, ha követed a facebook- és instagram profilom, de a blog visszapörgetése sem okoz komoly sérülést senkinek.

Barátsággal: Tibor 

   Azon gondolkodtam, hogy az oldalzsebes kockás mintás rövidnacik és a „zokni-szandi”, (most olvasom fesztivál is lesz) korszakában mi az, amit mi, férfidivat-firkászok, bloggerek, stílustanácsadók elrontunk. Mi az oka, hogy pénzt, időt, és energiát nem sajnálva, morgó modorban verjük a klaviatúrát, és semmi, de semmi nem akar változni az öltözködés területén. Még magunkat is beáldozzuk, hogy megosztott képekkel tereljük a figyelmet az alapok irányába. Mivel most én írok, magam kell, hogy kritikával éljek magammal szemben.

   Biztos nagyon goromba vagyok, és sértő lehet a modor, amivel úgy érzem, célt kell érni, hogy a zakó ujja ne lógjon a kézfejre, vagy a nadrág szára ne harmonikázzon a lábszáron. Az is biztos, hogy úgy tekintek sok olvasómra (mekkora már az arcom, hogy soknak gondolom a „népest”), mint azokra a férfiakra, akikkel akár egy sör mellett, a csajok kidumálása után, mondjuk, beszélhetnénk – már ha érdekelne – a fociról, vagy az autókról, közvetlen, hátbaveregetős módon. Pedig lehet, pont az a baj, hogy azt gondolom, a divat és a stílus valami egészen más dolog, mint azok a témák, amelyek egy egész férfimagazin középen nyitható részét megtöltik. Nem is lehet vitatni, hogy érdekesebb két szép női comb, mint az ing mérete, vagy a gatya szára, holott jobb esetben a két comb közé vezető út már ott is eldőlhet, hogy miben közelítjük meg őket. (Üsse kavics, persze én vagyok eltévedve, mert azt már nadrág nélkül éljük meg…)

    Aztán az is baj lehet velem, hogy túlértékelem azt, hogy a megjelenés a férfiak esetében is lehetne - egy megkötendő üzlet esetében - a siker kulcsa. Viszont amikor egy  kávézóban ülve még ki sem kell hallgatni a szinte ordibálva kommunikáló „bizniszmeneket”, tudjátok, az a fajta, aki elnézést kér, mert csörög a mobilja, majd kis ívben félrefordul az asztaltársaságtól, és fennhangon üvölti bele a másik asztalnál ülő vadidegenek arcába a telefonba kapott „extra titkos” üzleti információit. Ott nem a csak megjelenés stílusával vannak bajok... Tehát lehet valóban téves a felfogásom, hogy az öltözködés szoros összefüggést mutat az elért sikerekkel. (Legott igazolva azt, hogy én értékelem túl a dolgot ismét!)

   Pedig jó lenne végre szintet lépni. Nem nagyot, csak épp annyit, hogy tudjuk, merre lenne az arra, és miért nem jó, ha zakó alá rövid ujjú inget vettünk fel. Jó lenne, ha a konfekcióválasztás esetén nem csak a leértékelt, extra magas műszáltartalmú, már tavaly sem volt divattal kreált holmikat vennénk meg. Vagy ha nem a „kis hamis” márkákkal akarnánk kitűnni.  Itt is tudom, hogy a pénz beszél, a Tibor meg ugat. Pedig csak vakkantok. Nem is morgok már, hogy nem biztos, hogy az a nyerő, ami olcsó, de az sem, ami felárazva drága. A középutat is meg lehet találni, csak kicsit keresni kellene.

   Jön az ősz,(mekkora felfedezés) és már a bődületes hőség sem lehetne kifogás arra, hogy hallgatva akár még rám is, ne a tavalyelőtti agyontaposott cipő legyen a lábunkon a kitérdesedett nadrág mellé. Az igazság az, hogy lehet nem kiabáltuk(tam) tele a netet arról, hogy most kellene még körbenézni a leárazások miatt. Mert az tuti, hogy nézve a globális felmelegedés következményeit, egy tavaszi vagy nyári szett még néha október derekán sem rossz viselet azoknak sem, akik a huszonnyolc fok árnyékban esetén már bundát vennének, mert fáznak. Ezzel csupán annyi lett volna a cél, hogy nem vagyok kellően arrogáns ahhoz, hogy az arcába toljam férfitársaimnak, hogy itt az idő. Nem késő még összeszedni magunkat, és a legújabb (és legdrágább) mobilkütyü helyett az arculati tervünkre adjunk ki pénzt. Tényleg lépjük már meg azt a szintet, hogy az igény érzése legyen meg arra, hogy a nyakkendő nem úri huncutság, vagy a díszzsepi nem a piperkőcség csimborasszója. Közben tele pofával röhögjük körbe azokat, akik már felismerték a maguk és környezetük számára is kedvezőbb megjelenéssel járó érzés bizsergését. Hibáztam, hogy elfogadom azt a tényt, hogy vannak munkahelyek ahol szinte kinézik azokat, akik már kicsit adnak magukra, vagy felteszik a kérdést, hogy netán állásinterjúra vannak-e bejelentkezve, mert felvettek egy jobb zakót.

   Gondolkodom, hol rontottam el? Aztán ha visszanézem a számtalan dorgáló, lehet csak számomra humoros írásom, bejegyzésem, arra jutok, hogy én megtettem mindent, amit tehetségem engedett. Tehát most rajtatok a sor, szedjétek már össze magatokat, és követve blogom, közösségi felületeim inspirációkat nyújtó képeit, gyertek, és lépjünk közösen szintet. Már azzal sokat tesztek hozzá, ha ezt a pár sort a képekkel megosztjátok azokkal, akiknek úgy gondoljátok, kellene egy lökés. A Taigetoszról! (Nem, de majdnem.) Tényleg csak együtt tudjuk ezt a lépést megtenni. És mi tartana vissza tőle? Nagyjából a semmi.

Köszönettel, és töretlen barátsággal: Tibor