Azt gondolnánk, hogy a pizzára szórt laza feltét, illetve a csuklóból indult mozdulattal adagolt nagy főzött fagylaltgombóc olasz módra, az élet egyszerű minden tanulás és magától értetődő része, hogy az ilyen lett, és semmihez nem hasonlítható. Pedig a feltét felszórása, a levegőben nyúló tészta, és a hatalmas, formátlan, de ízében feledhetetlen fagyi, mind – mind tanult, és nagyon is kimódolt munka végeredménye. Ez igaz arra is, ha ezt a divat fogalmat, amit a sprezzatura takar, meg akarjuk érteni, és valakinek megmagyarázni, mert a „nonchalance” azaz a nemtörődömség is jól kitalált és megformált hanyagság.

  Úgy néz ki, hogy szétszórt és nemtörődöm, szabályszegő; de mégsem. Itt jónak tűnk a gondolat, nem minden az, aminek látszik, avagy egykori nagy mágus szavával élve; „Figyeljék a kezemet, mert csalok.”. Csal azzal, hogy úgy látszik, mintha minden szabályt megszegve dobálta volna magára a ruhadarabokat, és nem szándékosan szeg meg olyan szabályokat melyeket az angol szabók véstek, ha nem is kőbe, de ollóval szabtak anyagba. A stílus elterjedésének gazdája 1528 -ban kezdte meg működését, amikor az itáliai öltözködési mód mestere kezdte meg működését, Baldassare Castiglione.

  Idővel pedig egyre többen követve ezt a „mókolt hanyagságot”, mígnem elérkezünk a huszonegyedik századba, míg már majd nemhogy ez lett az általános és elfogadott outfit. Ehhez viszont nagyon kellettek azok a „stílus sztárok”, akiket látva meggyökeresedett ez a divatműfaj. Ők azok, akik utódjait a firenzei Pitti Uomo divat parádén láthatunk Pitti páváiként, de talán ők azok, akiket a legtöbben követnek a közösségi képmegosztó felületeken is.

  Azért van mégis szabály, a szabálytalanságban? Naná, mert nem minden sprezzatura az, ami annak mutatja magát. Tudjuk gyomorrontás lehet a vége, ha tobzódunk és fokhagymás nápolyit eszünk mákoslecsóval. Így abból is baj lehet, ha idétlen mód túltoljuk a divat és stílus bringát. A szabály az, hogy nem lenne szabály, de mégis a stílus zebrán haladunk át, és nem a tilosban. Ilyen példának okáért, ha túl sok és egymásnak ellentmondó színeket használunk, vagy a számos sprezzatura elemet, nyitott gallér, óriási díszzsebkendő és halmozottan hátrányos helyzetű rácsmintát alkalmazunk megjelenésünk során túlzásba esve. Persze a játékosság nem árthat, de „hülyegyerek” is beveri az arcát, ha a rollerrel túlpörög, vagy a lépcsőn használja azt.

  A példák sora inkább képekben fejezhető ki, és persze kinek – kinek vérmérséklete szerint követhetőek is. Én azt vallom, hogy előbb fogadjuk be a megszokott és általános, de alapokat adó „normál” stílust, mint rögvest a lecsóba csapva rontunk neki az önmegvalósításnak. Abból még baj nem volt, hogy tudtuk mire valók a stílus szabályok, mert legalább tisztában lehetünk azzal, hogy mit fogunk egy – egy formabontó újításunkkal megszegni.

  Számos példát láthatunk arra, hogy melyek azok a határok, amelyeket illik ebben a stílus hanyagságban is megtartani, betartani. A mértékletesség és az ízlés kifinomultsága itt sem árthat, sőt!

  Úgy gondolom, hogy a mai street fashion valahol ebben a múltban találta meg a jelenkori helyét, a szakadt farmerekkel, és túlméretezett, vagy épp túlszűkített formáiban. Látható a hatás szinte a divat minden területén, és egyre jobban hat arra, hogy a szabályokat és korlátokat ledönteni szándékozó új hullámok a ruházati márkák üzleteiben is nagyobb teret kapnak. Én ellenesége nem vagyok, de lássuk a korlátait is.

Barátsággal;

Tibor

  A kérdés nem a legyen ön is milliomos ötven milló forintos kérdése, de a válasz is elég egyszerű "egybitesen" pontos, percíz megfejtés; az öltöny. (Taps állva!)

Miért foglalkozom ezzel a témával amikor az átlag magyar pasi legfeljebb két alkalommal veszi fel a “páncélt”. Az egyik helyzet tömörítve az, amikor vizsgázik, állásinterjúra megy, elveszi álmai hölgyét, és/vagy a végén ráadják, mikor porrá válik gyarló földi teste. Na de ne dramatizáljunk, mert pont ezért lesz ellenség, az az outfit, ami pedig egészen más érzést vinne szomorkás hétköznapjainkba. 

Amikor nekem kellett először öltönyt vennem, mert vizsgáznom kellett, valami csoda folytán a farmeres, edzőcipős kis “hülye gyerekből”, ha nem is hirtelen, de egy kis idő elteltével, lettem férfi. Mert egy még kevésbé jól szabott, és “konfekcionális” akkor a „Styl ruhagyár” remeke, valami egészen más érzést adott satnya éretlen testemnek. Ez aztán annyira elhatalmasodott rajtam, hogy szinte már megszálltsággal kerestem a lehetőséget, mikor ölthetek magamra öltönyt.

   Az első pont. Az öltöny tartást ad! Amikor elmúlnak a játszi könnyed kamasz kor napsugaras évei, jöhet egy komolyabb élethelyzet, és nincs mit tenni, így vagy úgy, de a munka lesz az, ami miatt leszakadsz a köldökzsinórról. A munkahelyen meg vagy megkövetelik, vagy elvárják, hogy legyen a megjelenésed komolyabb, mint egykor. Persze most sokan felröhögnek és azt mondhatják, Tibor jártál te mostanában, bankban, közintézmények közelében stb. Valahol igazuk is van, és sértődés ne essék a tartást adó megjelenés valóban távol áll a valóságtól. 

  Viszont megy az idő, és abból van a legkevesebb, és aki más idejét rabolja egyéb gonoszságokra is képes. Gyorsítunk kicsit, mert a blogom erről is híres, instant tanácsokat ad, rapid mód. Manapság divat ez a rapid, rapid randi, rapid biznisz, rapid ragasztó.

  Második helyen, az öltöny, ha kötelező; legyen legalább kényelmesen elegáns! Mi ??? A kényelem, és az elegancia két külön foglalom lenne a férfiak szótárában. Mert a kényelmes a “susimackó”, és a kitérdesedett farmer. Az öltöny mitől lenne kényelmes. A válasz baromi egyszerű mint a Newton tojása, (volt olyan, vagy az öreg almába utazott csupán? ) a szett attól, hogy a nevében ott az öltöny, lehet kényelmes, mert a szabó jól alkotta meg. Lehet kényelmes, mert a sorban a konfekcióból jó méretet vettél le, és még tettél egy kis lépést, igazítások során, hogy a szárától a válláig minden rendben legyen. A viselése amellett, hogy tartást ad, kényelmesen illik rád, követi a tested formáját és úgy érzed magad benne, mint a sarki sörözőben amikor kilazulva szidod a “sporit”.

  Harmadik részben. Utolsó lesz ma, de ne vedd támadásnak és fenyegetésnek, nem az utolsó, hogy erről a témáról írok; mert a téma kimeríthetetlen élményekkel lát el, amikor csak úgy végig sétálok nagyvárosaink frekventált utcáin, vagy bekapcsolva felejtem a tv-t, és épp egy híradó megy. Bár ne menne, állókép is bőven veri a biztosítékot. Szóval van baj, viszont még orvosolható! Tehát a harmadik, amikor már unod az öltönyöd egyhangúságát, dobd fel egy - egy kiegészítővel. Zsebkendő, nyakkendő, ing, öv, sál, nadrágtartó (hózenetróger). Máris más lesz az unott szürke, vagy a kék, ami már nem az ég, és a barna, ami meg szimplán barna. Variálható és remek lehetőség arra, hogy ha csak kettő, vagy ne adj isten egy öltönnyel mész a világ ellen, hogy kicsit divatosabb legyen. 

   Ugye máris jobban szereted az átkozott ruhadarabot, a megunt egyhangúságot és többet látsz abból, amiben vagy kötelező, vagy ajánlott a megjelenés. Akik pedig csak egy - egy alkalomra kell, hogy magukra öltsék, szintén kedvet kaphattak az "urak páncéljához". Lesz még mit írni, mert a téma az utcán “hever” … sőt, ha nem gond, én is bemutatok majd pár szettet magamon, hogy miért is kedvelem az ÖLTÖNYT. 

Barátsággal : Tibor 

    Pánikra semmi ok, és nem is kell szaladni fel és alá, a riadalom lecseng, és majd mindenki békében falja fel a nagyi féle, “bejglispulykáját”. Persze csak akkor, ha végre nem a boltokat rója, és megint megveszi azt a semmitmondó hiábavalóságot, amit tavaly is, mert meg akarja torolni vele, hogy ő is ugyan azt kapta, mint minden hasonló ünnepi estén. A blog most nem a „fekete péntek”, őrületbe kergetett vásárlási lázról szól, hanem arról, hogy amikor lecsengett a nagy - vedd ezt meg mert ez jó neked - mizéria, és végre a szépen feldíszített fa körül, a fehér abrosz mellé leül a család, mi is történik jobb, és kevésbé jobb esetben. Azért kínzásként egy kép arról, mi vár még ránk a következő hetekben, ha óvatlanok vagyunk! 

  Ez a harc volt a végső! Ez volt, aztán csend lett, béke és meghitt nyugalom! Pillanat adta havas varázsát, egy perc alatt „barmolja” el, ha nem adjuk meg a módját az ünnepnek, és nem csak a test örömeivel élve leszünk teljesek az ünnepi este. Hiába a szépen csillogó fények, hiába a gyertya az asztalon, amit szorgos kezek rögvest megosztanak a virtuális térben, ha belerontunk az egészbe azzal, hogy nem öltöztünk fel legalább annyira, mint a lelkünk, ami fényes lett és boldog. Vagyis az ünnep attól is szép, ha te is megadod a módját annak, hogy a halászlé szép piros leve a legjobb zakódon, ingeden, nyakkendődön hagyjon nyomot, amikor épp habzsolás áldozatává válva, nem bírtál magaddal. Ne csak a belsőnk, de külsőnk is legyen ünnepién elegáns.  

    Tudjátok már mire szeretnék utalni, ugye? Tessék elfelejteni, még ha szűk családi körben vagyunk is, a “mackófelsős, susimusi, frottír zoknis, papucsos” szent estét! Mert akkor minek az egész? Minek a nagy készülődés, és a főzőcske, meg a hal a tortán. Totális élményrombolás az egész. Lehet ez valami kispolgári maradvány az agyam legmélyén, de attól lesz szép az ünnep, ha külsőnk is adja hozzá a “fenyődíszt”. 

    Hidd el kedves, olvasóm, “kommenthuszárom”, hogy az fény a te öltözéked is azon a meghitt estén, amit persze rutinból nyomunk, de mégis annyira várunk. Mert végre ott a szentimentalizmus, a párás szemüveg, cserélhető kontaktlencse, és a cégek cukiságcsöppös reklámjai. Ahol apuka fehér ingben, nyakkendőben, öltönyben, de legalábbis zakóban öleli meg a kutyáját. Én még időben szólok, mert 13 nap van karácsonyig. Még nem késő hallgatni rám, és nem csak a házunk, erkélyünk, balkonunk, ablakunk rakjuk tele kínai gyorsan öngyulladó fénysorral, hanem magunkat is. Ott a szép öltönyöket, ingetek, és akár ünnepélyesebb szetteket kínál még számos üzlet, és férfiruházati bolt, store. Ahol, ha elegánsabb partira kell menned sem hagynak cserben, mert nem kapkodták el a leárazás fekete napjain, és még van mindenől mérethiány nélkül. (Bár már lehet, már most is kedvezménnyel juthatsz hozzá.)

   A blogbegyejgyzés végére csak apróság még, ne hidd, hogy balgaság, amit beszélek, az egész ünnep pont arról szól, hogy talán a legszebb és legnagyobb boldogságot azzal adhatod meg a másiknak is, ha megtiszteled, és nem csak azzal, hogy végre sikerül önállóan becsomagolnod az ajándékát, vagy a fa beácsolása közben nem szálltak le az angyalok, hogy villámokkal szórjanak be a káromkodásod miatt. Hanem azzal is, hogy vetted a fáradságot és az asztalhoz már egy elegáns férfi ült le, és bontotta ki a bort, a pezsgőt vagy éppen azt a pálinkát amit apósod hozott (bár ne tette volna … ). Mi odahaza ezt a „szérűskertek királynőjének” neveztük, mert a szérűt fogod tőle, és mosolyod sem lesz őszinte, ha belekortyoltál.

   Igazán nem kell sok hozzá! Búcsúzva ettől,  az egész romantikus és szentimentálisan együgyű írástól, ide a végére kívánkozik, Gájer Bálint barátom karácsonyi lemezének (Milyen hülye szó ez, a modern korban, bakelit.) egy dala, aminek címe is beszédes; Úgy, mint Rég!

Hallgassuk együtt, úgy mint rég; Barátságga! 

Tibor 

   Legutóbb öt pontban szedtem össze mi az, ami bosszantó egy férfi outfitjében, ma pedig egy igazi, télbe forduló hatost dobok össze nektek. Hat dolog, amit érdemes megfogadnod a tél elején, közepén, végén is. Piff ez már majdnem olyan, mint a legújabb női magazin, tíz tippje a tökéletes orgazmus elérése érdekében, pedig hidd el képes vagy rá. Vágjunk is a dolgok velejébe. 

   Első! Ismétlés, de legyél tisztában a méreteiddel. Mivel az ősz és a tél a réteges öltözködést hozza magával, jó, ha tudod mi megy fel még rád, és mitől nem leszel olyan mint, aki benyelt egy nagy medicinlabdát és nem tud tőle megszabadulni. Itt is mint ahogy azt mi férfiak néha megkapjuk; a méret a lényeg. 

   Második! A sál remek kiegészítő, és egyben a megvédhet a hidegedtől. Ellenben nem mindegy, milyen a színe, anyag minősége és hossza. Az ideális méret a tested hosszához igazodva adja meg a pontos méretet. A sál kötése esetén, két dologra érdemes figyelni, a praktikum amikor a nyakad szinte “dunsztban” van, mert így nem fázol meg és/vagy rá. A második, inkább a divat lehetősége, szabadabban hagyja a nyakad és láttatja a nyakkendőt, inget. Harmadik, hogy a sál a nyakba kerülés után a zakó alá kerül, mintegy bélést ad, és akár nem is mutat bárgyú mód. Próbáld ki. Egy, ami itt is fontos, hogy a kabát és a sál ne adja azt az érzetet, hogy a sarkkörre indulsz élőlények után kutatni, nem vagy te Amundsen.

   Harmadik! Kabát gondok, ha gon ez valóban.  Igen mert a kabát, néha gond, néha előny. Jelzem már előre, hogy itt is szabály, mint a zakók esetében, nem minden a kényelem. A kabátból sem veszünk több számmal nagyobbat, mint ami alá még simán fel tudunk venni egy közepes anyagvastagságú zakót. Pont azt a hatást elkerülendő, amit az elején írtam, nem lehetsz te a városod medvéje. A kabát hossza szintén neuralgikus pont, mert vagy pont hosszabb, mint az egy alacsony növésű (lásd Tibor) pasi, esetében optikailag is bután mutat, vagy túl rövid egy magasabb férfi esetén. Ideális, ha valaki megállt hirtelen a növekedésben, hogy a kabát félhosszú, vagy rövid legyen. Magasabb és szikár alkat esetén a kabát hossza lehet más. Anyag szempontjából, pedig fontos, hogy kerüljük a műszálas termékeket, mert nem akarunk áramot termelni, vagy ha igen mi lehetünk a karácsony legszebb dísze.  Színében az idén és amúgy idehaza még mindig a föld színekkel és világosabb barnákkal találkozunk. Kék, barna, szürke, ez az általános. Mintázat esetén már lehet szabadabban szárnyalni. Van választék, és persze kínálat is, én már csak tudom.

   Negyedik! Plusz kiegészítők, és egyebek. Táska, kesztyű, esernyő. A táskák, külön bejegyzést igénylenek, ezért most érintőlegesen venném csak, és ez nem csak az ősz és a tél problémája. A férfi a táskájával is meghatározza magát, a hétköznapokon, és a hétvégi utazásai során. Ne hanyagoljuk el ezt a fontos kérdést. A kesztyű, ebben már azért nagyobb a lehetőség, de én itt is a vékonyabb és kevésbé béleltet célzom meg. Persze hidegebb és nem városi léptékben, mert az erdő az otthonod, ezt a tételt átgondolnám a helyedben. Esernyő! Az igazi férfi nem hord táskába rejthető összecsukható “valamit”. Az esernyő, ha már kell, legyen nagy, és legalább szép nyéllel ellátott. A hiábavalósága akkor mutatkozik meg, amikor a bokától is elázunk felfelé, pedig erősen tartottuk magunk felett. 

   Ötödik! Sapka, kalap, fejfedő. Amíg van haj a fejeden, nagyon nem mindegy mi van ráhelyezve, ha már nincs, még inkább. A sapka egy potenciális probléma forrása. A fenti képen egy jól megválasztott kötött “sapek" van, mert a szett egy városi casual. Az öltönyös üzleties megjelenés esetén én hanyagolnám a nagyi kézimunkáját. Ott jöhet szóba kalap, és a siltes sapka. A sapka szintén az a “dolog” amit az arcél határoz meg. Nagyon nem mindegy, ha gömbölyded az arc, milyen a sapka, de ugyan ez a helyzet a hosszúkás, vagy vékonyabb arccal is. A jó kalap, vagy sapka egy igazi karaktert adhat, és stílust nyújt számodra. Az ősz és a tél ebben nagyobb lehetőséget teremet. Persze extrém esetek is szóba jönnek, „usanka” esetén.

  Hatodik! A cipő. Nyáron azon ment a meditálás, minek a cipő ha van “szandi” , flip-flop, és minek a zokni, meg hasonló szívet melengető kérdések. Az ősz és a tél, eldönti a zokni és a cipő egységének problematikáját. Nincs kérdés, kell a zokni. A cipő pedig lehet vastagabb bőrből, bélelt és persze a szár hossza is magasabb. A platform megint más és más. Újból divat lett a szélesebb platform, de közben az elvékonyuló hegyesebb orrú sem ment ki a divatból. Egy, ami a lényeg, hogy a cipőnk minden esetben az öltözékünkhöz illő legyen. Az öltöny nem biztos, hogy “megbocsátja” a bakancs jellegű széles platformot. A farmer, meg a vékonyított japán sámfás cipőcsodát. Fontos és lényeges szempont, a cipő esetén a talp vastagság. Megint divat, az egykor ötvenes éveket idéző vastagabb gumitalp. Édesapám úgy mondta mindig “jampec”. Nem rossz mert jobban bírja a strapát és közben “menő” is. A másik cipőmodell a fűző nélküli chelsea magas szárú modellek szerepe az őszi és téli divatban. Tele van a cipőboltok polca ezekkel a darabokkal. Én javaslom, hogy bátran válasszunk közülük.  

   A számoknak itt most vége, ha nem akarsz "pufimaci" lenni, akkor ezeket figyelembe veszed. Ellenben, ha fázol és még mindig jobb, ha rétegesen öltözködsz, de mértékkel, és stílusaal. 

Barátsággal : Tibor 

    Leszögezném, hogy az érdekmentes karácsony híve vagyok, de ha már Jézuska is kapott mirhát, aranyat hat fazékkal, tömjént vasfazékkal, akkor mi sem mehetünk üres kézzel.

   Kész csoda, hogy még nem kaptunk teljes idegbajt. Hölgyek most hozzátok szólok (Urak is figyelni!), öt tipp mit ajándékozz, ha jót akarsz a párodnak. Nem csak azért mert önös érdek vezérrel, de az is. Ha én kapnék hasonló dolgokat, biztos boldog lennék a "pulykáskáposztáshalászlé" után, mellet, előtt. A felsorolás nem a teljesség igényével készült, de remek ajándékok, és persze nem a „kici óccó” fajtából!

   Első a borotva! Kapjon a férfiember egy jó akkus borotvát. Mindenki hasznát veszi, még az is, aki nem növeszt borostát, de trimmelni szeretné a haját. Egy korábbi írásomban már részleteztem, mire is jó ez a szerkezet, de itt most, mint ajándék funkcionáljon. Panasonic terméke mellé, és drága uraim, nem baj, ha ezt meg ti figyelitek, a párja egy multifunkcionális igazi női cucc a Panasonic termékei közül. Vág, nyír, borotvál és simogat. Kipróbáltuk, a lányom nagyon elégedett volt vele. Ámen!

   Második az ékszer! Vegyél a pasidnak karkötőket, ne egyet – egyet hanem legalább hármat, mert jól tudja váltogatni. Más kérdés, hogy a kis gyöngyök nem csak az esztétikai kérdést oldják meg, hanem az egyénisége mellé is választható. Kis zöld, vagy barna, vagy épp a vulkanikus fekete. Szép csomagolásban most a TSL kollekciójából.

   Harmadik a fa csokornyakkendő. Tudom ez egy extrémitás, de hidd el kedves hölgyem, ha a párod meglátja, nem tud ellenállni neki. Buli, vagy épp egy jobb hely, vagy csak mert ki akar majd tűnni az átlagból, ez nyerő lesz számára. Én most ezt a hazai manufaktúrát ajánlom figyelmetekbe. Katt a piros betűkre! 

   Negyedik, snasszos, de a mobilteló. Tudom unalmas, meg valóban közhelyes dolog, sőt egy igazi macsó saját magát lepi meg ezzel. Viszont, ha beelőzhető, és jó helyhez fordulsz, lehet nyert ügyed lesz. Egy helyen olvastam, hogy a Xiaomi a szegény ember iPhone-ja. Nem hinném, mert tudásban egy – egy modellje, már rég megelőzte az almás dolgokat. Itt egy webshop ahol pontosan tudják minden porcikáját a mobilban, ha meg nem akkor is. Vissza fordítva a dolgot, drága uraim, elnyűtt dolog, de egy porszívó minden, de nem ajándék. Ez az okos porszívó viszont az. Ő addig dolgozik amig a kedvesedet, elvitted vacsorázni, szórakozni, moziba. Nem kell neki, és most legyünk nagyon egyenlőek, vagy nekünk ezt az unalmas tevékenységet elvégeznünk, ha a robot otthon dolgozik.

    Ötödik egy jó öltöny, ing, pulóver, cipő és minden más. Immár negyedik éve, hogy a partnerem a Digel Store Budapest, és egyre jobban és jobban megkedveltem, ezt az első pillantásra nagyon németes férfi ruházati márkát. Viszont az évek múlásával a barnd új arculatot kapott, és olasz dizájnerek keze munkája nyomot hagyott. Az anyaghasználat területén szintén nem csalódás, mert a műszál és a nagy mennyiségű elasztán már távol áll tőlük. Minőségi garancia a számos nagynevű anyaggyártó, mint a Reda, vagy a Cerutti. Amennyiben csak egy kis kiegészítő kell, akkor sem lesz csalódás, mert a nyakkendők és a díszzsebkendők számos változata vár rád. Kukkants be és ne maradj le semmiről, mert viszik, mint a zselés szalont.

   Plusz egy a végére, egy jó kesztyű! Ide – oda, mert ez nem csak férfias ajándék lehet, közös öröm, egy finom bőr és ráadásul egyedi a kezeitek mérete alapján készült bőrkesztyű. A 1861 Pécsi Kesztyűmanufaktúra erre ad megoldást. Válassz gyorsan, és használd a TSL10 kódot a webshopjukban, és tíz százalék kedvezménnyel vihettek meg mindent. A képek magukért beszélnek!

    Ennyi jutott eszembe, de egyet soha ne feledjünk el, hogy ez az ünnep nem erről kellene, hogy szóljon, mert minden csak csalfa marketig fogás. A lényeg, hogy együtt és szeretve legyünk, mert hiába a legszebb ajándék, ha nem a szeretet lesz az első. Tudjátok;

„Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.”

Juhász Gyula (Karácsony felé – részlet )

Barátsággal: Tibor

„ Senki sem érti, hogy mi a romantikus természet (...). Valami, ami a szépséget szolgálja, mint a paróka a tar fejen; vagy az elővigyázatosságot, mint álszakáll a szélhámoson. ”

(Makszim Gorkij)

  Sztereotípia az, hogy azt gondoljuk lusta az a férfi az, aki borostát visel. Pedig nem biztos, hogy lusta lenne, csak rájött jobb lesz ez így. Mert akinek mersze van igazi borostát hordani az „arcszerkezetén”, az bátran nevezhető lusta és ápolatlan kinézetűnek, ha azt nem tartja kordában. Márpedig a mondás az, hogy hol hagytad a borotvád, naná, hogy a zongorán, itt nem teljesen állja meg a helyét. Mondom és mutatom is, hogy miért.

Amikor elhatároztam, hogy megunva az állandó „simaarcúságot”, borostám lesz, szembe találtam magam a problémák hadával. Milyen rövid legyen, mikor kellene megnyírni, milyen gép kell hozzá.

   Aztán eldöntöttem, hogy veszek egy komplett szettet és majd az megoldja az összes nyűgöm és gondom. Hát nem így lett. Mert vagy az egyik, vagy a másik adapter nem hozta meg a kívánt borosta hosszúságot.(A világ problémai mellet, ez mekkora már.) Tudom, többet kellene törődnöm a globális felmelegedéssel. ( Itt egy szó sem félreérendő.)  Aztán jött egy új gép; Braun, ami esetében már majdnem nyert ügyem lett, mert a Barun, már – már tökéletes trimmeléssel ment az „arcgyepnek”. Viszont itt is az volt a gond, hogy az adapter csere nem volt teljesen tökéletes. Vagy túl hosszúra hagyta, vagy épp az ellenkezője jött össze. A borotva mellett szólt viszont, hogy sokig bírta töltés nélkül is, nem beszélve a már sok más gépnél is adott vízállóságot, vagyis nedves körülmények közt is lehet használni.

  S lám csoda, megjött a vára várt szerintem végleges megoldás a Panasonic ER - GC71 gépe, ami első kicsomagolás után, mondjuk ki bátran, puritán felszereltséggel bírt, de amint  próba elindult, nagyon meggyőző  lett számomra.  Pedig hagytam neki igazán teret, hogy egy elburjánzott arcszőrzettel vegye fel a harcot. A gép simán vette az akadályt, és még a precíziós „mikroton” beállítású „tekerentyűjivel” is boldogultam. Nekem első látásra egy Jedi lézerkard jutott eszembe róla.  Ami még plusz pont, hogy ellenben az eddig használt „fűnyírókkal” szemben, a gyorsasága sem elhanyagolható tényező. Itt is adott a már megszokott vizes opció, tehát nem árt neki a csapvíz. Szerény külső, de derék belsővel rendelkező ez a modell. Kicsomagolós videó itt: 

  Párosított élmény, hogy a trimmelés nem csak a borostára kiterjesztett, hanem a hajat is kordában lehetne vele tartani. A lehet(ne), itt inkább arra vonatkozik, hogy nem igazán tudnám elképzelni, hogy magam merjek belevágni a séróigazításba. Amint értő kezek közé kerül, én engedem, de egyedül magamnak, nem vállalom be ezt a funkciót. Milyen furmányos tükörszerkezet kellene hozzá, hogy lássam, mibe és hol vágok bele.  Megoldandó probléma, hogy ezen eszközök használata után keletkező nyesedéket, mondjuk hasonlóan egy azonnali morzsaporszívó elvén működő egységgel segítené. Nem hullana tele minden a levágott darabokkal. Egyébként minden oké, és végre a borostám mérete is pont akkora amilyenre szerettem volna növeszteni. Köszi Panasonic!

Reggeli bizonytalanság elfeledve, mert a megoldás a kezembe. 

Barátsággal: Tibor 

   A blog mai témája nem is divat, inkább az a pár dühítő ügy, ami a (ha van) stílusunkat rombolhatja le. Beszélni kell ezekről, sőt szerintem a legfontosabb az életben, mert ha ez nem működik, lehetünk a legelegánsabbak, mégsem leszünk azok, akikre jó gondolni. A divaton túl, ott a stílus! 

   "Nagy a forgalom ma, időszámításunk előtt valahol a neander-völgyi ember után, a barlang előtt. Zsufi van. Jön a férfiember bunkó a kezében, a vállán az elejtett vad. Szembe jön vele egy rég nem látott ismerőse Numubu. Előemberünk, ledobja a vadat a válláról, és harsány vakkantásokkal köszönti társát. “ Hááávááá Numubu!!! “"

  Már akkor! Mára a barlang maradt, és a megszerzett holmi talán, de a köszönés gyakran elmarad. A szabály nem túl bonyolult, ha az a szerencsétlen elődünk is tudta, köszönni illik, és nem árt az rólunk kialakult képnek sem. Köszönj, üdvözölj, légy barátságos! Az első, és talán legfontosabb stílushoz kötött szabály! 

   Második; adj magadra! Légy ápolt és legyen tiszta a ruhád, az inged, légy rendezett. A külső rendezettség, még ha nem követed a legújabb trendeket is, azt mutatja rólad nem, azaz ember vagy, aki nem ad magára, tehát másra sem nagyon. Ápoltság, fél egészség, és persze stílus.

   Harmadik! Férfi attól lenne a teremtés koronája, ha nem csak magával, de másokkal is törődne. Vagyis az illem alapvető szabályai adják meg, a divaton túli stílust. Az ajtóban előre engedett hölgyek, az autó ajtó kinyitása, az étteremben a kabát le, és felvétele, a szék kihúzása. Maga a hétköznapok viselkedési normái. Olvastam nem rég, hogy a nyakkendőtű, és a mandzsetta gomb mellett, elavult a “kezét csókolom” köszönés. Mi van? Persze egykori “ szabadság elvtársnő” még él a fejekben, vagy az említett köszönés már divatját múlva megy a “lecsóba”? Nem hinném! Adjuk meg mi, férfiak a hölgyek számára a tisztelet. 

  Negyedik! Nem kell félni, nem fog fájni. Vasalás nem csak a nő feladata! Tanulj meg vasalni, nem esik le a karikagyűrű a kezedről, nem sorvad el a végtagod, és nem lesznek súlyos égési sebeid. Az ing vasalása nem olyan probléma amit, - ha egy hegyet megmászunk, meghódítjuk a világ rejtett tájait - a férfikezeink nem tudnának megoldani. Vasalj! 

   Ötödik! Tarts mértéket. Jó, de miből? Nagyjából mindenből. Pia, étel, élet, szex stb. Miért fontos ez, és itt nem a lélek guru, jógi beszél belőlem, hanem a stílus blogger. Azért drága barátom, mert a mérték mindennek az alapja. A mértékkel való italozás, nem vezet a “fekvehányós” végzethez, a mértékkel fogyasztott étel, elvezet a slim fit öltönyök világába, a mértékkel élt élet, nagyobb valószínűséggel nem hozza közelebb a papot, aki a neved viszi a hóna alatt, egy szomorú esős napon. A stílusban ott a mérték, mert a divat túlzása a mértéktelenség a színekben, a formákban. A példa számtalan megnyilvánulása látható az utcán, amikor szembe jön veled. 

  Utolsó sorban a hétköznapok beszédmodorja, a legfőbb stílus jegyünk az öltözködésen túl. A beszéd, a kommunikáció. Mert amikor megszólalunk eldőlt minden. Illetve ebből ítélnek meg. Nem baj, drága uraim, ha néha megerőltetjük magunkat és olvasunk pár könyvet is. A szókincs, a kifejező képesség alapja ez. Hiába lesz a legdrágább autó a fenekünk alatt, nem lesz több semmi, ha milliós értékű óra van a karunkon, az öltönyünket a legdrágább szabó szabta, varrta, ha megszólalunk és “virág” helyett, valami egészen más jön elő. Tanulj meg kommunikálni, légy igényes ebben is. Csak ismételni tudom, a divaton túl, ott van valahol a  “STÍLUS” ! 

Egészségünkre, és nem elfeledve; barátsággal : Tibor 

   Négy évvel ezelőtt, amikor még hobby szinten egyfajta önszórakoztatásnak találtam ki azt, ami mindig is érdekelt, egy facebook profilt férfidivattal, még nem sejtettem, de valahol mélyen ott volt, hogy ez majd hivatássá, és küldetéssé válik. Nagy szavak ezek egy kis embertől. 172 cm mély. Aztán mégis így lett. Voltak sokan, akik segítették és voltak, akik lefitymálva követték botladozó tevékenységem. Viszont most, hogy számos követő, és stabil bázis maradt mellettem, inkább több lett az irigy, aki azt sem tudja mire fel. Sebaj, mert ez azt jelenti, hogy jól teszem a dolgom. Az álom, ami még a kezdeti időszakban tényleg csak egy ködös felhő volt, az idén nyáron lett első körben egy beszélgetés után reális közelségű valóság. A beszélgetéseket aztán tett követte, mert annál jobban nem utálok semmit, mint a parttalan hablatyolást. Jobb szóval élve; az, aki mások idejét rabolja, keményebb bűncselekményekre is képes.

  A lényegre térve, hogy én se essek a fent említett bűnbe, most nagy csinnadratta elkerülése mellet, jelenthetem be, hogy egy őszi és téli formális és casual kollekció lett kész, a TSL tervezésében, és egyben egy „made to measure” férfiruha szalon együttműködésével válik majd elérhetővé. A szalon mielőtt bárki megrémülne, nem az enyém, csupán felkértek, hogy alkossunk valami maradandót, és közöset. A hely ahol a többi igényes féri öltöny és zakó mellett, helyt kap az „álmom” is az Eiffel Szalon, Budapest szívévben található.

   A tulajdonosok velem együtt hitet tettek amellett, hogy legyen végre egy hely ahol a férfiak, akik vágyják a szépet és az igénység a hétköznapjuk része, magukra találjanak. Cél viszont az volt, hogy maradjunk meg az elérhető árak mellett, az anyagok színes skálája mentén egy „pöttyet” azért az exkluzivitás szintjén, de nem elitista módon, elkerülve a belterjességet, és őrizve azt, hogy ez nem több annál, mint amit a blogomon is teszek; értéket nyújtunk, de nem elszállva magunktól. Mert sokan vagyunk a divat piacán úgy, hogy közben nem vesszük észre a férfiak igényét, - és ugyan ez itt rossz jelző- , de igénytelenségét is. Mert többen mondjuk, hogy a stílus maga az ember, de nem vesszük észre, hogy keverjük a stílus kifejezését a divattal.  A divat, múló tünet, de a stílus maradandó lehet. Cél az Eiffel Szalon esetében nem az volt, hogy a negyvennyolcadik „méretes szabóság” névvel fusson bele a semmibe, vagy az egy – két vevőre épülő bespoke világ tagja legyen, hanem a valódi férfiak részére, elérhető minőséget nyújtó, magyar háttériparra épülő, de széles skálájú világmárkás anyagokból gyártható minőséget nyújtson a „mérték utáni” zakókat, mellényeket, ingeket, öltönyöket illetően. Emellett pedig mintha nem is lenen másról szó, csak arról, hogy éld meg jobb minőségben a napi életed, mert rád szabott ruhadarabok vannak rajtad.

   Teljesen más ez, mint egy közép- felsőkategóriás konfekció, de mégis benne van az a méret választék, amit ott megszokott mindenki. Egy szó, csupán amit itt meg kell tanulni; a türelem.  Mert a türelem, azaz erény, amit egy úrnak gyakorolnia kell, legalább addig, amíg az első próbán túl nem esik, no és persze, hogy az anyagválaszték miatt se legyen belőle döntésképtelen dühödt vevő. Itt viszont nem kell a pánik gombot nyomni, mert a szalon, segítő kezei és szemei ott lesznek vele. Elkísérik azon az úton, amiből aztán négy, hat-hét után az „álomoltöny” ott lesz a kezében, majd a hétköznapjai során, viselve is hosszú ideig.

   A munka gyümölcse, amiben szerény személyem részt vett, érni kezd, és együtt fogyasztjuk majd el. Ehhez viszont most nektek is kell az akarat, hogy kipróbáljátok, milyen az, amikor léptek egy szintet, és nem elégedtek meg azzal, amit a könnyű út ad. Jelentkeztek, és válogatva az anyagok, színek közt, a megfelelő méretre találva eljuttok oda is, hogy ismét értéke lesz az öltönynek, és a (valódi) klub zakóknak, méretre készített ingeknek számotokra. Az én álmom az volt, hogy legyen végre egy kollekció, ami miatt engem lehet okolni, ha tévedtem volna, de persze inkább dicsérni, hogy hasonlót idehaza ilyen áron, és ilyen minőségben még nem láttatok. A feladatotok az, hogy bejelentkezve, próbáljátok fel, és nézzétek meg magatokon, hogy milyen egy másfajta érzés. Mi, mert mondhatom ezt többes számában is, várunk benneteket az Eiffel Szalonban.

   A fellengzősség minden esetben távol állt tőlem, mert az nem én vagyok, és ti sem ezért kedveltétek meg azt, amivel foglalkozom, tehát itt se várjatok tőlem mást, mint azt, hogy ez bizony tényleg „ránk fért” végre, annyi kanyar és kitérő után, hogy elérjem a képzeletbeli kilincset.  

  Az anyagok és a mértek és minden más az Eiffel Szalon weboldalán, mellette a bejelentkezésre szánt telefonszámok is. Ellenben aki velem közösen szeretne, próbát tenni az jelentkezhet az ugodi.tibor@tiborstiluslapja.com email címemen.

Piff ez most jutott eszembe, "Ne légy rest, legyél fess!" akár a húszas évek reklámjait idézve.

Barátsággal: Tibor

   Azon gondolkodtam, hogy az oldalzsebes kockás mintás rövidnacik és a „zokni-szandi”, (most olvasom fesztivál is lesz) korszakában mi az, amit mi, férfidivat-firkászok, bloggerek, stílustanácsadók elrontunk. Mi az oka, hogy pénzt, időt, és energiát nem sajnálva, morgó modorban verjük a klaviatúrát, és semmi, de semmi nem akar változni az öltözködés területén. Még magunkat is beáldozzuk, hogy megosztott képekkel tereljük a figyelmet az alapok irányába. Mivel most én írok, magam kell, hogy kritikával éljek magammal szemben.

   Biztos nagyon goromba vagyok, és sértő lehet a modor, amivel úgy érzem, célt kell érni, hogy a zakó ujja ne lógjon a kézfejre, vagy a nadrág szára ne harmonikázzon a lábszáron. Az is biztos, hogy úgy tekintek sok olvasómra (mekkora már az arcom, hogy soknak gondolom a „népest”), mint azokra a férfiakra, akikkel akár egy sör mellett, a csajok kidumálása után, mondjuk, beszélhetnénk – már ha érdekelne – a fociról, vagy az autókról, közvetlen, hátbaveregetős módon. Pedig lehet, pont az a baj, hogy azt gondolom, a divat és a stílus valami egészen más dolog, mint azok a témák, amelyek egy egész férfimagazin középen nyitható részét megtöltik. Nem is lehet vitatni, hogy érdekesebb két szép női comb, mint az ing mérete, vagy a gatya szára, holott jobb esetben a két comb közé vezető út már ott is eldőlhet, hogy miben közelítjük meg őket. (Üsse kavics, persze én vagyok eltévedve, mert azt már nadrág nélkül éljük meg…)

    Aztán az is baj lehet velem, hogy túlértékelem azt, hogy a megjelenés a férfiak esetében is lehetne - egy megkötendő üzlet esetében - a siker kulcsa. Viszont amikor egy  kávézóban ülve még ki sem kell hallgatni a szinte ordibálva kommunikáló „bizniszmeneket”, tudjátok, az a fajta, aki elnézést kér, mert csörög a mobilja, majd kis ívben félrefordul az asztaltársaságtól, és fennhangon üvölti bele a másik asztalnál ülő vadidegenek arcába a telefonba kapott „extra titkos” üzleti információit. Ott nem a csak megjelenés stílusával vannak bajok... Tehát lehet valóban téves a felfogásom, hogy az öltözködés szoros összefüggést mutat az elért sikerekkel. (Legott igazolva azt, hogy én értékelem túl a dolgot ismét!)

   Pedig jó lenne végre szintet lépni. Nem nagyot, csak épp annyit, hogy tudjuk, merre lenne az arra, és miért nem jó, ha zakó alá rövid ujjú inget vettünk fel. Jó lenne, ha a konfekcióválasztás esetén nem csak a leértékelt, extra magas műszáltartalmú, már tavaly sem volt divattal kreált holmikat vennénk meg. Vagy ha nem a „kis hamis” márkákkal akarnánk kitűnni.  Itt is tudom, hogy a pénz beszél, a Tibor meg ugat. Pedig csak vakkantok. Nem is morgok már, hogy nem biztos, hogy az a nyerő, ami olcsó, de az sem, ami felárazva drága. A középutat is meg lehet találni, csak kicsit keresni kellene.

   Jön az ősz,(mekkora felfedezés) és már a bődületes hőség sem lehetne kifogás arra, hogy hallgatva akár még rám is, ne a tavalyelőtti agyontaposott cipő legyen a lábunkon a kitérdesedett nadrág mellé. Az igazság az, hogy lehet nem kiabáltuk(tam) tele a netet arról, hogy most kellene még körbenézni a leárazások miatt. Mert az tuti, hogy nézve a globális felmelegedés következményeit, egy tavaszi vagy nyári szett még néha október derekán sem rossz viselet azoknak sem, akik a huszonnyolc fok árnyékban esetén már bundát vennének, mert fáznak. Ezzel csupán annyi lett volna a cél, hogy nem vagyok kellően arrogáns ahhoz, hogy az arcába toljam férfitársaimnak, hogy itt az idő. Nem késő még összeszedni magunkat, és a legújabb (és legdrágább) mobilkütyü helyett az arculati tervünkre adjunk ki pénzt. Tényleg lépjük már meg azt a szintet, hogy az igény érzése legyen meg arra, hogy a nyakkendő nem úri huncutság, vagy a díszzsepi nem a piperkőcség csimborasszója. Közben tele pofával röhögjük körbe azokat, akik már felismerték a maguk és környezetük számára is kedvezőbb megjelenéssel járó érzés bizsergését. Hibáztam, hogy elfogadom azt a tényt, hogy vannak munkahelyek ahol szinte kinézik azokat, akik már kicsit adnak magukra, vagy felteszik a kérdést, hogy netán állásinterjúra vannak-e bejelentkezve, mert felvettek egy jobb zakót.

   Gondolkodom, hol rontottam el? Aztán ha visszanézem a számtalan dorgáló, lehet csak számomra humoros írásom, bejegyzésem, arra jutok, hogy én megtettem mindent, amit tehetségem engedett. Tehát most rajtatok a sor, szedjétek már össze magatokat, és követve blogom, közösségi felületeim inspirációkat nyújtó képeit, gyertek, és lépjünk közösen szintet. Már azzal sokat tesztek hozzá, ha ezt a pár sort a képekkel megosztjátok azokkal, akiknek úgy gondoljátok, kellene egy lökés. A Taigetoszról! (Nem, de majdnem.) Tényleg csak együtt tudjuk ezt a lépést megtenni. És mi tartana vissza tőle? Nagyjából a semmi.

Köszönettel, és töretlen barátsággal: Tibor 

   Mély fájdalommal tudatom, hogy 2017-08-07-én végső búcsút vettem a sokak által kedvelt és szeretett, általam bemutatott és gyakran látott öltönyeimtől, farmerjeimtől, chino nadrágjaimtól és ingeimtől. A temetésről később gondoskodom, és arra senkit nem hívok meg. Az ok nem csak az, hogy a gardróbom nem bírta már a terhelést, hanem a tükör előtt felmért szomorú és elkeserítő látvány annyira lehangolt, hogy említett ruhadarabokat egy bőrönd mélyére kellett rejtenem.

   Mindenkivel megesik, hogy egykor szerelembe esve meglátta és megszerezte magának a kedvest, majd az alakot váltott, és hűtlen lett hozzánk. Jelen esetben: kiment a divatból, és még bő is lett. A legrémisztőbb látványt sajnos egy, már a molynak is kedves YSL öltöny nyújtotta, mert amikor magamra húztam, Stephen King is megnyalta volna mind a tíz ujját, hogy miért nem én lettem a főszereplője a nemsokára moziba kerülő  „AZ” filmnek. A nadrág, mint egy harmonika lógott, rogyasztva, a zakó még a kétezres évek divatja szerint szabott – most figyeljetek – négygombos megoldással és enyhe válltöméssel takart be. Tudják a molyok, hogy mi a jó, mert hasonló sorsra jutott egy szebb időket megélt olasz Reda anyagból készült mélykék öltöny is. (Tudták régen, hogy ne feledd a naftalint, vagy legalább a levendulát.)

  A búcsú nem csak szomorú, de lehet emlékezetes is, mert egy igazi selejtezés emlékek ezreit hozhatja fel. Ebben az öltönyben temettük el a „drága nagynénit” , akit annyian szerettek „gyengéd” és „szerető” természetéért. Vagy: ez a farmer még jó volt rám, amikor megláttalak! Itt van az az ing, amit annyira szerettem vasalni, hogy már akkor azon gondolkodtam, vajon mikor ég el a vasaló alatt. A zakó, amiben az első komoly üzletem létrejött, és rájöttem, ez a munka nekem való. Sok-sok apró dolog, ami csak akkor villan be, amikor leveszed a vállfáról és rakod el, hogy majd valaki, akinek még jó lehet, boldogan hordhassa tovább. Persze itt kivétel, amelyeket a házi átok megrágott, mert az megy a kukászsákba.

  A selejtezés az a munka, amit az ember legnehezebben tesz meg, mert a ruha érzelmi kapocs is, nem csak a hölgyeknél, de az uraknál még inkább. (Egy agyonmosott póló, vagy egy kitaposott sarkú edzőcipő mekkora űrt hagy maga után a férfi lelkében, holott hányszor akarta azt a kedvese laza egyszerűséggel a szemétre dobni.) Fontos, hogy ezt a munkát csakis egyedül, magányosan és saját elszántsággal végezzük el, mert kényszer hatása alatt – nyomás terhe – végzett szelektálás komoly pszichés problémákat okozhat. Letörtség és hosszú depressziós folyamat veheti kezdetét. Ha mindezt magányosan, a darabok gondos összehajtásával együtt végezzük, a probléma nem lesz akkora. Mindezt annak tudatában, hogy majd idővel - talán már holnap - egy-egy új darabbal pótolhatjuk, és máris a lyuk, ami a gardróbban keletkezett, nem egy sötét emlék foltja lesz, hanem a megújulás reménye. Javasolt ebben az esetben a terápiás jellegű, nyárvégi leárazások kihasználása, és vásárlás!   

   A megunt, elfeledett ruhadarabok sorsa pedig a legjobban akkor lesz megoldott, ha az valóban a szemét, a garázs vagy egyéb tároló helyett egy befogadóhelyre kerül, ahol aztán a jobban rászorulók tovább viselhetik azokat. Itt jegyezném meg, hogy a mai napon szabadultam meg a már kínzóan beágyazódott egykori télikabátjaimtól is. Megdöbbenve, hogy volt, amelyik talán háromszor volt rajtam. Most, hogy az idő megengedi, és nem ötven fok van a lakásban, szerintem ti se késlekedjetek, és dobjatok ki mindet, ami megunt, felesleges, vagy ócska. (A költő szavával élve: szabadon!) Higgyétek el, jobb lesz a napotok tőle! Aztán, ha lehet és tehetitek, most érdemes még nyári cuccokból bevásárolni, mert valóban eljött a nagyobb kedvezmények ideje, hogy aztán jövő ilyenkor megint dobálhassatok ki mindent.

Barátsággal: Tibor