A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Egy biztos, hogy elindultam a mozgókép meghódításának rögös útján. A mai képlet megoldása talán már sikeresebb lett, mint az előzők. A lényeges információ, hogy a sorozat melyben egy komplett outfit, a méretvételtől a kész öltöny bemutatásáig tart, mondhatni úgy, mint egy - autó a futószalagról legördülve – ezzel az első helyszíni bejárással kezdetét vette. Kérlek benneteket fogadjátok ezt is akkora szeretettel, mint az eddigi több másfajta próbálkozásaimat is.
A videó a videa.hu rendszerére kerül, mert úgy gondoltam a nagy Y-s megosztó helyett, legyen tér és idő a magyar fejlesztésnek is.
A helyszín a Titem Öltönyüzlet, Budapest, Váci út 151 szám alatti szalonja.
Azt gondolnánk, hogy a pizzára szórt laza feltét, illetve a csuklóból indult mozdulattal adagolt nagy főzött fagylaltgombóc olasz módra, az élet egyszerű minden tanulás és magától értetődő része, hogy az ilyen lett, és semmihez nem hasonlítható. Pedig a feltét felszórása, a levegőben nyúló tészta, és a hatalmas, formátlan, de ízében feledhetetlen fagyi, mind – mind tanult, és nagyon is kimódolt munka végeredménye. Ez igaz arra is, ha ezt a divat fogalmat, amit a sprezzatura takar, meg akarjuk érteni, és valakinek megmagyarázni, mert a „nonchalance” azaz a nemtörődömség is jól kitalált és megformált hanyagság.
Úgy néz ki, hogy szétszórt és nemtörődöm, szabályszegő; de mégsem. Itt jónak tűnk a gondolat, nem minden az, aminek látszik, avagy egykori nagy mágus szavával élve; „Figyeljék a kezemet, mert csalok.”. Csal azzal, hogy úgy látszik, mintha minden szabályt megszegve dobálta volna magára a ruhadarabokat, és nem szándékosan szeg meg olyan szabályokat melyeket az angol szabók véstek, ha nem is kőbe, de ollóval szabtak anyagba. A stílus elterjedésének gazdája 1528 -ban kezdte meg működését, amikor az itáliai öltözködési mód mestere kezdte meg működését, Baldassare Castiglione.
Idővel pedig egyre többen követve ezt a „mókolt hanyagságot”, mígnem elérkezünk a huszonegyedik századba, míg már majd nemhogy ez lett az általános és elfogadott outfit. Ehhez viszont nagyon kellettek azok a „stílus sztárok”, akiket látva meggyökeresedett ez a divatműfaj. Ők azok, akik utódjait a firenzei Pitti Uomo divat parádén láthatunk Pitti páváiként, de talán ők azok, akiket a legtöbben követnek a közösségi képmegosztó felületeken is.
Azért van mégis szabály, a szabálytalanságban? Naná, mert nem minden sprezzatura az, ami annak mutatja magát. Tudjuk gyomorrontás lehet a vége, ha tobzódunk és fokhagymás nápolyit eszünk mákoslecsóval. Így abból is baj lehet, ha idétlen mód túltoljuk a divat és stílus bringát. A szabály az, hogy nem lenne szabály, de mégis a stílus zebrán haladunk át, és nem a tilosban. Ilyen példának okáért, ha túl sok és egymásnak ellentmondó színeket használunk, vagy a számos sprezzatura elemet, nyitott gallér, óriási díszzsebkendő és halmozottan hátrányos helyzetű rácsmintát alkalmazunk megjelenésünk során túlzásba esve. Persze a játékosság nem árthat, de „hülyegyerek” is beveri az arcát, ha a rollerrel túlpörög, vagy a lépcsőn használja azt.
A példák sora inkább képekben fejezhető ki, és persze kinek – kinek vérmérséklete szerint követhetőek is. Én azt vallom, hogy előbb fogadjuk be a megszokott és általános, de alapokat adó „normál” stílust, mint rögvest a lecsóba csapva rontunk neki az önmegvalósításnak. Abból még baj nem volt, hogy tudtuk mire valók a stílus szabályok, mert legalább tisztában lehetünk azzal, hogy mit fogunk egy – egy formabontó újításunkkal megszegni.
Számos példát láthatunk arra, hogy melyek azok a határok, amelyeket illik ebben a stílus hanyagságban is megtartani, betartani. A mértékletesség és az ízlés kifinomultsága itt sem árthat, sőt!
Úgy gondolom, hogy a mai street fashion valahol ebben a múltban találta meg a jelenkori helyét, a szakadt farmerekkel, és túlméretezett, vagy épp túlszűkített formáiban. Látható a hatás szinte a divat minden területén, és egyre jobban hat arra, hogy a szabályokat és korlátokat ledönteni szándékozó új hullámok a ruházati márkák üzleteiben is nagyobb teret kapnak. Én ellenesége nem vagyok, de lássuk a korlátait is.
Mi is lehet? Ajándék. Nekem speciel az, hogy végre eldobhattam az összes szemüvegem. Ennek a karácsonyi ajándéknak előzmény történetét itt és itt lehet elolvasni. Képekkel dokumentáltan.
A dolog a nyár végére úgy alakult, hogy októberben egy újabb teljes szemészeti kontroll után, a drága doktornőm azt mondta, hogy „Kedves Tibor, készen áll a műtétre?”. Mi tagadás, a szó ismét bennem ragadta magát, és mivel nem jött elő, csak bárgyú mosollyal arcomon bólintottam, hogy jelentem én kész vagyok rá. Persze, hogy kész, az elítélt is kész van, meg a diák, aki a vizsgára készül, szintén kész van, a szó soros értelmében. Nem mondom, hogy kicsit sem cidriztem, hogy kimondjam, igen én teljesen készen állok a dolgok elébe. Előzmény, hogy amíg vártam a vizsgálati eredményeimre, mivel épp műtét nap volt, csak úgy sorjáztak ki és be, az előbb még nem kalóz kinézetű nénik és bácsik a rendelő várójában. Na meg a ott ülve, egy kedves, ám semmiképp nem nyugodt házaspár ült várva, hogy a férj a lézer(ágyú) alá kerüljön. Mondhatni, nem volt egyhangú az élet a klinikán.
Vissza hozzám, és arra a pillanatra, amikor végre felocsúdtam, hogy hevesen bólogatok, és szerintem elég érdekes arcot vágva nézek a dolgok elébe, csak kijött a számon a kérdés, hogy miként lesz is ez a beavatkozás ott, a két szép szememnél. A válasz jött is, és még az is megérthette, aki szerintem kicsit sem járatos a biológiában, vagy épp hiányzott arról az óráról, ami a szem szerkezetéről szólt nagy vonalakban, mire számíthat a beavatkozás során. Dr Palotás Csilla az orvsom, elmesélte zanzásítva mi fog történni. Itt és itt felnyitják a lebenyt, majd egy sépci lézerrel helyre igazítják azt a saját lencsémen, ami már vagy 32 éve elromlott. Aztán visszahajtják a lebenyt, és én bőgni fogok, mint egy kisfiú, de nem a fájdalomtól, mert azt nem érezhetek majd, hanem mert olyan érzés lesz mintha valami belement volna a szemembe. Oké, mondom én magamban, ez így nem is annyira gáz! Essünk neki fapapucs.
A drága jó, és szemre is kellemes asszisztencia ezek után, már csak az időpont kitűzése végett tartott fel. (Maradtam volna én még és hallgattam volna sokáig tátott szájjal.) Adtak egy brosúrát, amiben részletesen le lett írva mi vár rám, és milyen kockázatok lehetnek. Szerintetek elolvastam? Kábé annyira, minta az orvosi rendelvényre felírt gyógyszer mellékhatást leíró hosszú cetlit. Naná, hogy nem. Egyrészt mert az időpont, amiben megállapodtunk annyira távolinak tűnt akkor még, hogy úgy gondoltam minek, másrészt, meg nem is volt időm rá, mert hála a magasságosnak annyi munkám lett, hogy nem volt időm ezzel is törődni. Három hét és „lézer kés” alá kerül a két szemem. Bájdövéj Star Wars.
A műtét napja.
Pontosan érkezve kísérővel kellett megjelenni, nem azért, hogy bátortalanság esetén ő lök rajtam, hanem mert hazafelé nem biztos, hogy sok mindent fogok látni, és kell, aki vezessen helyettem. Jobb esetben ő legalább lát, mert vak ne vezessen világtalant. Így várakoztam arra, hogy rám kerüljön a sor. Ismét egy nyilatkoztat, hogy saját magam döntöttem arról, hogy ezt az elit lebenyképzéses műtétet hajtsanak végre rajtam. Izgalmak elkerülése érdekében, sajna nem jó házipálinkát, de Xanaxot azt adtak. Ettől még lazábbnak, és persze bátrabbnak érzed magad. Mi, akik aznapra lettünk műtétre berendelve, minta a kis ovisok kaptuk és nyeltük a tablettáinkat. Közben vártunk a sorunkra. Azért az igazat megvallva, nem voltam annyira nyugodt, de nem is mondhattam magam túl izgatottnak sem. Mondták, hogy majd lesz egy kis kellemetlen érzés, de az sem lesz olyan, hogy elszaladnék tőle. Jöttek és szóltak, hogy menjek a hátsó traktusba, ahol az előkészítő szoba van. Amolyan relaxációs kiképző. Befekszel egy székbe, és közben a segéderő bekeni a szemed környékét fertőtlenítővel, illetve itt kapod meg a szép egyen papucsod. Még egy lépésre vagy, hogyha szaladni akarnál, innen még tudsz! (Nem kell, mert tényleg tök könnyűnek érzed magad, hála a kis fehér tablettának.)
A műtő szoba előtt, kapod a szemedbe az érzéstelenítő szemcseppet, és egy nagyon divatos zöld felsőt, sapkával. Még gondoltam is, hogy a Happy Socks zoknim mennyire passzol már ehhez az outfithez. Az köztes tér, amiben várakozol a műtő ajtaja előtt van. Tehát, aki elöted menet be, kifele jövet adhat egy pacsit, hogy nem kell félni, nem fog fájni. Így is történt! Pacsi nem volt, de a hölgy, akit előttem műtöttek jelezte, ez semmiség. (Persze, neki igen, mert már végeztek vele … ) És akkor beléptem a műtőbe. Itt természetesen már senkit nem ismertem meg, mert szokás, hogy rablós maszkban fogadják az embert.
Kérték, feküdjek fel az asztalra, innentől kezdve már az úr, és az orvostudomány kezébe teszed a látásod kérdést. Én hívő emberként azért gyorsan elhadartam egy imát, és hallgatva a doktornő szavait tettem a dolgom amire kért. Vicces mert az jutott eszembe, hogy a Mechanikus narancsban volt egy hasonló kép, amikor kiterpesztik a szemét a főhősnek. Persze, hogy ne nézd meg a filmet a műtét előtt! Ez történt itt is, majd egy kicsit kellemetlen nyomás érzés, és amolyan csiklandós dolog, mint mikor egy tollal birizgálják az orrodat. Zúgás, kattogás és megint valami furcsa bizsergő érzés. Így, ahogy olvasol már ennyi idő alatt, készen is lett majdnem az egyik szemem. A másik oldalon, hasonló tempóban haladt a „meló”. Mintegy, tizenhárom és fél percig sem tartott az egész beavatkozás. Jelzem a fogászati ügyek sokkal jobban megviselik az embert. A dolgos munka végén kérték, hogy szálljak el a műtőasztalról, és huss már kint is voltam. Bár kedvesen azt is jelezték, hogyha nem menne a leszállás, segítenek. Biztos úgy néztem ki?!
Jött is a meglepetés, mert valóban addig amíg nem kezdtem el piszkos mód zokogni, már mindent máshogy és jobban láttam. Aztán egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, kvázi olyan, mint amikor jól orrba vágnak, és könnyezni kell. A szemed pedig már inkább jobb, ha lecsukva tartod. Ez a kellemetlen érzés egész hosszú ideig tartott, de mivel erről is szóltak, így nem lepett meg. Inkább a papír zsebkendő mennyisség, amit elhasználtam ennyi idő alatt. Haza már tényleg kísérettel jutottam, hogy aztán a felírt szemcseppekkel estére már majdnem tökéletesen szemüveg nélkül nézetm a kedvenc Netflix sorozatot.
Vége! Jó nem ennyire gyorsan, de mára amikor a műtét utáni második kontrollra megyek, tényleg azt tudom csak írni, hogy nem kell „parázni”, nagyobb dolgok is megesnek az emberrel, de itt a végeredmény az, hogy dobtam el a szemüvegeket, és majd egy kis idő múlva, és ez sajnos már a korral jár, kell az olvasáshoz szemüveg. Másra meg nem, és még tökéletesebben szúrom ki a stílushibákat az utcán, mert élesen látok. Az sem elhanyagolható, hogy végre megismerem azt, akit rég látva üdvözöl. Köszönöm az Optimum Látásjavító Lézerközpont, és Dr Palotás Csilla munkáját, és persze az összes ott dolgozó kedves és precíz asszisztenciának, hogy ez így, és ilyen flottul lezajlott. Tényleg éles látásom lett karácsonyra. Legyen nektek is, ha már nem is karira, de húsvétra akár.
Pánikra semmi ok, és nem is kell szaladni fel és alá, a riadalom lecseng, és majd mindenki békében falja fel a nagyi féle, “bejglispulykáját”. Persze csak akkor, ha végre nem a boltokat rója, és megint megveszi azt a semmitmondó hiábavalóságot, amit tavaly is, mert meg akarja torolni vele, hogy ő is ugyan azt kapta, mint minden hasonló ünnepi estén. A blog most nem a „fekete péntek”, őrületbe kergetett vásárlási lázról szól, hanem arról, hogy amikor lecsengett a nagy - vedd ezt meg mert ez jó neked - mizéria, és végre a szépen feldíszített fa körül, a fehér abrosz mellé leül a család, mi is történik jobb, és kevésbé jobb esetben. Azért kínzásként egy kép arról, mi vár még ránk a következő hetekben, ha óvatlanok vagyunk!
Ez a harc volt a végső! Ez volt, aztán csend lett, béke és meghitt nyugalom! Pillanat adta havas varázsát, egy perc alatt „barmolja” el, ha nem adjuk meg a módját az ünnepnek, és nem csak a test örömeivel élve leszünk teljesek az ünnepi este. Hiába a szépen csillogó fények, hiába a gyertya az asztalon, amit szorgos kezek rögvest megosztanak a virtuális térben, ha belerontunk az egészbe azzal, hogy nem öltöztünk fel legalább annyira, mint a lelkünk, ami fényes lett és boldog. Vagyis az ünnep attól is szép, ha te is megadod a módját annak, hogy a halászlé szép piros leve a legjobb zakódon, ingeden, nyakkendődön hagyjon nyomot, amikor épp habzsolás áldozatává válva, nem bírtál magaddal. Ne csak a belsőnk, de külsőnk is legyen ünnepién elegáns.
Tudjátok már mire szeretnék utalni, ugye? Tessék elfelejteni, még ha szűk családi körben vagyunk is, a “mackófelsős, susimusi, frottír zoknis, papucsos” szent estét! Mert akkor minek az egész? Minek a nagy készülődés, és a főzőcske, meg a hal a tortán. Totális élményrombolás az egész. Lehet ez valami kispolgári maradvány az agyam legmélyén, de attól lesz szép az ünnep, ha külsőnk is adja hozzá a “fenyődíszt”.
Hidd el kedves, olvasóm, “kommenthuszárom”, hogy az fény a te öltözéked is azon a meghitt estén, amit persze rutinból nyomunk, de mégis annyira várunk. Mert végre ott a szentimentalizmus, a párás szemüveg, cserélhető kontaktlencse, és a cégek cukiságcsöppös reklámjai. Ahol apuka fehér ingben, nyakkendőben, öltönyben, de legalábbis zakóban öleli meg a kutyáját. Én még időben szólok, mert 13 nap van karácsonyig. Még nem késő hallgatni rám, és nem csak a házunk, erkélyünk, balkonunk, ablakunk rakjuk tele kínai gyorsan öngyulladó fénysorral, hanem magunkat is. Ott a szép öltönyöket, ingetek, és akár ünnepélyesebb szetteket kínál még számos üzlet, és férfiruházati bolt, store. Ahol, ha elegánsabb partira kell menned sem hagynak cserben, mert nem kapkodták el a leárazás fekete napjain, és még van mindenől mérethiány nélkül. (Bár már lehet, már most is kedvezménnyel juthatsz hozzá.)
A blogbegyejgyzés végére csak apróság még, ne hidd, hogy balgaság, amit beszélek, az egész ünnep pont arról szól, hogy talán a legszebb és legnagyobb boldogságot azzal adhatod meg a másiknak is, ha megtiszteled, és nem csak azzal, hogy végre sikerül önállóan becsomagolnod az ajándékát, vagy a fa beácsolása közben nem szálltak le az angyalok, hogy villámokkal szórjanak be a káromkodásod miatt. Hanem azzal is, hogy vetted a fáradságot és az asztalhoz már egy elegáns férfi ült le, és bontotta ki a bort, a pezsgőt vagy éppen azt a pálinkát amit apósod hozott (bár ne tette volna … ). Mi odahaza ezt a „szérűskertek királynőjének” neveztük, mert a szérűt fogod tőle, és mosolyod sem lesz őszinte, ha belekortyoltál.
Igazán nem kell sok hozzá! Búcsúzva ettől, az egész romantikus és szentimentálisan együgyű írástól, ide a végére kívánkozik, Gájer Bálint barátom karácsonyi lemezének (Milyen hülye szó ez, a modern korban, bakelit.) egy dala, aminek címe is beszédes; Úgy, mint Rég!
Legutóbb öt pontban szedtem össze mi az, ami bosszantó egy férfi outfitjében, ma pedig egy igazi, télbe forduló hatost dobok össze nektek. Hat dolog, amit érdemes megfogadnod a tél elején, közepén, végén is. Piff ez már majdnem olyan, mint a legújabb női magazin, tíz tippje a tökéletes orgazmus elérése érdekében, pedig hidd el képes vagy rá. Vágjunk is a dolgok velejébe.
Első! Ismétlés, de legyél tisztában a méreteiddel. Mivel az ősz és a tél a réteges öltözködést hozza magával, jó, ha tudod mi megy fel még rád, és mitől nem leszel olyan mint, aki benyelt egy nagy medicinlabdát és nem tud tőle megszabadulni. Itt is mint ahogy azt mi férfiak néha megkapjuk; a méret a lényeg.
Második! A sál remek kiegészítő, és egyben a megvédhet a hidegedtől. Ellenben nem mindegy, milyen a színe, anyag minősége és hossza. Az ideális méret a tested hosszához igazodva adja meg a pontos méretet. A sál kötése esetén, két dologra érdemes figyelni, a praktikum amikor a nyakad szinte “dunsztban” van, mert így nem fázol meg és/vagy rá. A második, inkább a divat lehetősége, szabadabban hagyja a nyakad és láttatja a nyakkendőt, inget. Harmadik, hogy a sál a nyakba kerülés után a zakó alá kerül, mintegy bélést ad, és akár nem is mutat bárgyú mód. Próbáld ki. Egy, ami itt is fontos, hogy a kabát és a sál ne adja azt az érzetet, hogy a sarkkörre indulsz élőlények után kutatni, nem vagy te Amundsen.
Harmadik!Kabát gondok, ha gon ez valóban. Igen mert a kabát, néha gond, néha előny. Jelzem már előre, hogy itt is szabály, mint a zakók esetében, nem minden a kényelem. A kabátból sem veszünk több számmal nagyobbat, mint ami alá még simán fel tudunk venni egy közepes anyagvastagságú zakót. Pont azt a hatást elkerülendő, amit az elején írtam, nem lehetsz te a városod medvéje. A kabát hossza szintén neuralgikus pont, mert vagy pont hosszabb, mint az egy alacsony növésű (lásd Tibor) pasi, esetében optikailag is bután mutat, vagy túl rövid egy magasabb férfi esetén. Ideális, ha valaki megállt hirtelen a növekedésben, hogy a kabát félhosszú, vagy rövid legyen. Magasabb és szikár alkat esetén a kabát hossza lehet más. Anyag szempontjából, pedig fontos, hogy kerüljük a műszálas termékeket, mert nem akarunk áramot termelni, vagy ha igen mi lehetünk a karácsony legszebb dísze. Színében az idén és amúgy idehaza még mindig a föld színekkel és világosabb barnákkal találkozunk. Kék, barna, szürke, ez az általános. Mintázat esetén már lehet szabadabban szárnyalni. Van választék, és persze kínálat is, én már csak tudom.
Negyedik! Plusz kiegészítők, és egyebek. Táska, kesztyű, esernyő. A táskák, külön bejegyzést igénylenek, ezért most érintőlegesen venném csak, és ez nem csak az ősz és a tél problémája. A férfi a táskájával is meghatározza magát, a hétköznapokon, és a hétvégi utazásai során. Ne hanyagoljuk el ezt a fontos kérdést. A kesztyű, ebben már azért nagyobb a lehetőség, de én itt is a vékonyabb és kevésbé béleltet célzom meg. Persze hidegebb és nem városi léptékben, mert az erdő az otthonod, ezt a tételt átgondolnám a helyedben. Esernyő! Az igazi férfi nem hord táskába rejthető összecsukható “valamit”. Az esernyő, ha már kell, legyen nagy, és legalább szép nyéllel ellátott. A hiábavalósága akkor mutatkozik meg, amikor a bokától is elázunk felfelé, pedig erősen tartottuk magunk felett.
Ötödik!Sapka, kalap, fejfedő. Amíg van haj a fejeden, nagyon nem mindegy mi van ráhelyezve, ha már nincs, még inkább. A sapka egy potenciális probléma forrása. A fenti képen egy jól megválasztott kötött “sapek" van, mert a szett egy városi casual. Az öltönyös üzleties megjelenés esetén én hanyagolnám a nagyi kézimunkáját. Ott jöhet szóba kalap, és a siltes sapka. A sapka szintén az a “dolog” amit az arcél határoz meg. Nagyon nem mindegy, ha gömbölyded az arc, milyen a sapka, de ugyan ez a helyzet a hosszúkás, vagy vékonyabb arccal is. A jó kalap, vagy sapka egy igazi karaktert adhat, és stílust nyújt számodra. Az ősz és a tél ebben nagyobb lehetőséget teremet. Persze extrém esetek is szóba jönnek, „usanka” esetén.
Hatodik! A cipő. Nyáron azon ment a meditálás, minek a cipő ha van “szandi” , flip-flop, és minek a zokni, meg hasonló szívet melengető kérdések. Az ősz és a tél, eldönti a zokni és a cipő egységének problematikáját. Nincs kérdés, kell a zokni. A cipő pedig lehet vastagabb bőrből, bélelt és persze a szár hossza is magasabb. A platform megint más és más. Újból divat lett a szélesebb platform, de közben az elvékonyuló hegyesebb orrú sem ment ki a divatból. Egy, ami a lényeg, hogy a cipőnk minden esetben az öltözékünkhöz illő legyen. Az öltöny nem biztos, hogy “megbocsátja” a bakancs jellegű széles platformot. A farmer, meg a vékonyított japán sámfás cipőcsodát. Fontos és lényeges szempont, a cipő esetén a talp vastagság. Megint divat, az egykor ötvenes éveket idéző vastagabb gumitalp. Édesapám úgy mondta mindig “jampec”. Nem rossz mert jobban bírja a strapát és közben “menő” is. A másik cipőmodell a fűző nélküli chelsea magas szárú modellek szerepe az őszi és téli divatban. Tele van a cipőboltok polca ezekkel a darabokkal. Én javaslom, hogy bátran válasszunk közülük.
A számoknak itt most vége, ha nem akarsz "pufimaci" lenni, akkor ezeket figyelembe veszed. Ellenben, ha fázol és még mindig jobb, ha rétegesen öltözködsz, de mértékkel, és stílusaal.
Gondoltam mielőtt lelépek a harmincnyolc fokos hőség miatt, és átadom magam a tespedésnek, még tisztázok egy nagyon fontos kérdést, ami a nyári leárazások előtt, (közben, mellett) felmerülhet bennünk tudatlan férfiakban. Vagyis ha most csapnánk le, mint az a bizonyos tyúk arra … , amit nem írok le, a százalék jellel ellátott nyári öltönyök valamelyikére, legyük már tisztában, mit takarnak a „mitikus”, szavak, amelyek az árcédulával együtt lógnak a gombokon. Vagyis mi a fene az, hogy extra slim fit, vagy comfort fit, itt fitt amott meg skiny.
Ahhoz, hogy ezt a borzalmasan komplex tudományos igényességgel kidolgozott, tematikát körbejárjuk, egy dolog nagyon fontos lesz. Az, hogy legyünk tisztában saját testi adottságainkkal. Vagyis, ha van pocak, akkor nem biztos, hogy jó az extra slim, vagy ha túl alacsonyak lennénk a comfort fit, hova visz bennünket. Persze mindez csakis a konfekció ipari termékeire lesz igaz, mert aki megengedheti magának, hogy szabóval varrasson, annak ez nem igazán izgalmas téma. Viszont szerintem, többen vagyunk, akik a „konfekcióba zárt” tradíciók szerint öltözködünk, tehát ez hasznos lehet, mint a nyári melegben a bunda.
A fazon nem csak a hajunkra igaz, hanem arra is, ami alatta van. Pár centivel, de alatta. A testünk felépítése, gyakran okoz galibát, hogyha jó, és kellemes viseletet szeretnénk magunknak tudni, nem beszélve arról, hogy az még jól is nézzen ki rajtunk. Jól álljon, azaz öltöny. Ezek a fazonok kicsit segítenek nekünk abban, hogy akár optikailag is besegítsünk magunknak, ha kell. Nézzük tehát az opciókat és a lehetőségeket.
Extra slim fit. Itt a nevében már benne is van, hogy extra, tehát valami túlzó lesz a dolog. Miden nagyon szűkített és feszes, a nadrág inkább egy csőszáru valami, a zakó pedig az, amire egykor azt mondtuk, „hülye gyerek” fazon. Ezt a méretet, nem azoknak találták ki, akik a pacal – csülök – bélszín arany háromszögében tartózkodnak, és ettől egy kisebb súlyfelesleg adódott. Itt valóban, jó, ha nincs has, és a súly problémák is a bulimia felé hajlanak inkább. Ellenben, ha te sportolsz, és nem a sörös poharak emelgetésének világbajnoka vagy, akkor ez a fazon a te alkatodnak lesz a megfelelő. Itt, még játszik egy méret, amit skiny jelzővel illettek, amihez nem adnak ugyan, de elkél egy cipőkanál is, hogy a nadrág felmenjen a helyére. Orvosilag erre mondják azt, aki utódnemzésre gondol, engedjen inkább teret, mert a skiny klinikailag igazoltan veszélyes.
A slim fit, ami a fenti mutatványtól annyiban tér el, hogy akár már testesebb, de még nem a "Maci Laci, uzsitasit lopkodó" lakatúak fazonja. Itt is jellemzően, szűkített a nadrág szára, és a csípő részben inkább derékban van szabva. A zakó pedig rövidített, a rever ( gallér ) szintén a mai trendnek megfelelően, inkább vékonyított, a testre pedig szinte ráolvad. Ajánlott viselet még azok számára is, akik optikailag csalni szeretnének, mert alacsonyabbak az átlagnál, a nadrág és a zakó hossza és szűkítése végett, nyújt rajtuk pár centit.
( Nem igazából, de ha távolról szemléled, még el is hiszed, hogy így van. )
Modern fit, vagy regular fit. Ezek tesók, csak más – más márka nevezi így vagy – úgy a fazonokat. Ez már valóban azon földi lakók részére készültek, akik nem szeretik ha „börtönbe” vannak zárva. Jelzem, ha egy jó extra, vagy csak slim fit öltöny minden szempontból ( anyag, varrás, illesztések ) kidolgozott, és nem silány munka, akkor abban sem érezhető a bezártság. A modern, és a regular fit fazonok, nyomokban még hordoznak néhány elemet a slim érzésből, de nem csőhatású a nadrág, a zakó váll része inkább széles, és nem csapott, a vonalvezetés pedig enged teret az alatta megbúvó, testrészeknek is. Itt jegyzeném meg, nincs rondább, mint az elméretezett ruha, vagyis „a majd belehízol”, vagy az ellenkezője, hogy most kezdtem egy „fogyi kúrát Norbival”, addig meg valahogy rám jön. A has, sajnos, ha rádől a nadrágra, vagy éppen pattanásig feszíti azt, csúnyán tud mutatni. Erre megoldás, a modern fit, ami ápol és eltakar, de még nem lepelszerűen.
Comfort fit. Itt már jönnek az XXXXXXLLLLL méretek. Nincs kérdés, a harc elveszett valamikor ott, amikor jött szembe néhány ellenállhatatlan étterem, kifőzde, meg a nagyi főztje. Az urak engedve a test alhasi gyönyöreinek, elszaladtak a kilókkal. Erre megoldás, persze ha öltönyt kell viselni a comfort fit fazon. A nadrág szára lazább, és derék szabása is inkább magas. A zakó válla bővebb, és íve már nem szűkítés felé visz. Itt kell a hely számos dolognak. Ellenben, ne gondoljuk azt, hogy ez a méretezés, nem lenne elegáns. Mert nem az a lényeg, hogyha jól dolgozott a konfekciós ipar, hogy - na ezeknek a pasiknak is legyen mit felvenni, azt jó napot – hanem igényesen legyen kidolgozva, de figyelembe véve az alkatuk adta lehetőségeket, mégis hordozzon valamiféle eleganciát a felöltő.
Zárva a felsorolást, ne feledjük, hogy csakis akkor lesz jó a döntésünk, ha ismerjük pontosan a méreteinket. Utána, még ha passzol is a zakó, vagy a nadrág, jobb, ha besegít a szakmáját remekül ismerő eladó, és javasol pár dolgot. Ha nem lenne teljesen jól illeszkedő, nem kerülhetjük el a szabónk felkeresését, mert a nadrág szárát igazítani, a zakó ujját rövidíteni illendő, ha azt akarjuk, hogy jól álljon rajtunk a megszerzett darab. Tudjuk a jelmondatot. A jólöltözöttség felér egy fél sikerrel. Motivációs tréningnek, meg pont ennyi elég is. Most pedig irány a nyári leárazás, és bolt-túra, mert érdemes körbejárni, és beszerezni a nekünk passzoló szetteket, ha ár érzékenyek vagyunk.
Azért az tagadhatatlan, hogy a férfidivatot nálunk inkább az olaszok lazasága diktálja, mint a feszes decens briteké. Bár legtöbb esetben persze még az Olaszok sem, mert a szandizokni, térdnadrág kombót nem lehet legyőzni, ehhez kevés lenne egy hadosztály „jólfésült digó”. Viszont, ha már követni szeretünk valamit, az inkább legyen a napfényes Itália. Nincs is ezzel semmi gond, persze itt sem árt az alapokkal tisztába lenni, ezért jobb, ha átfutod előző írásaimat, mielőtt magadra aggatsz pár ruhadarabot, vagy össze – vissza, vásárolsz, ezt meg azt.
Tekintsük át mi az, amit az olaszok az idei nyárra javasolnak, nem csak maguknak, de a világon bárkinek, akik nem csak a pizzát és spagettit szeretik tőlük. Nagy mázlim van, mert egy echte olasz márka keresett meg, itt jegyzem meg - sajnálattal idehaza, nem kapható termékeivel - , hogy ha tehetem, írjak róluk pár keresetlen szót. Megjegyzem, ha idehaza lehetne kapni ezeket a darabokat, nem biztos, hogy outfit forradalom törne ki, de pár ruházati cég biztosan átgondolná árazási politikáját. A márka ami: Cotton&Silk néven fut idestova 25 éve az azúrkék égboltú országban, küldött pár képet milyen szetteket dobott össze azoknak, akik szeretik a lazább, lezserebb megjelenést, de mégis elegánsan szeretnének megjelenni.
Nézzünk tehát pár kombót amit én is úgy gondoltam, nem lenne baj, ha a blogomon mint egyfajta példa bemutatnék.
Semmi hivalkodó, de mégis valahol ott bújik meg, azaz "stíl", ami csakis rájuk jellemező, ami egy ilyen szettben nem meglepő. Sima fehér ing, és a szinte mindenkinek jól álló, kék szín. Az öltöny sima len anyag, ami nyáron kellemes és kényelmes viselet. A szabásvonal inkább regular, de már slim felé hajlik, óvatosan közelítve azért azokhoz is, akik nem vetik meg a lasagne-t sem.
A casual szerelmesei számára a chino nacik több színben jelennek meg, ezzel szabad teret adva azoknak, akik szeretik a merész együtteseket. Persze nem lenne az „ami”, ha a cipőt ne a szett részeként tekintenénk. Ebben is nagy választékkal rendelkezik a márka.
Persze a híres olasz farmer sem hiányozhat a smart casual összeállításokból náluk sem. Finom minőség, és mennyire érdekes, hogy sehol egy lyuk és szakítás, amit mára szinte nem lehet száműzni az hasonló magyar megjelenés esetén. Nem értem mi abban a jó, ha szakadtnak tűnik, ami nem is az?
Egykor vétek lett volna, de mára egyre jobban elfogadott, hogy a nadrág lehet piros, és hozzá ne normál megszokott és unott cipőt rántsunk magunkra. Vastagabb talpakon és mégis stílusosan. Az öv viszont színében egyező. Fogjuk erre is, hogy inkább „smart casual”, mint irodai forma. Az anyagok itt is a forróbb nyárra gondolva lettek összeválogatva.
Utolsó egyveleg, szintén egyfajta szabadabb elgondolás, de azok számára, akik inkább nem próbálkoznak a színek merészségével, hanem a hagyományokat tartják előnyben. Azért itt is érződik, hogy a Cotton&Silk olasz brand. Az „unalmas” szettet, egy sportos cipővel dobja fel, mellé pedig hanyagul odatesz egy díszzsebkendőt, amit mondjuk ki bátran, nem hagy el egyik ajánlatából sem.
Zakók nem harsányak, de kényelmesek.
Ott van az a "fránya" hétvége, de közben mindenképp jó lenne a strandra is leszaladni valamiben, a megoldás a képen egyben. (Tudom ott a rövid ujjú ing.) Fuss neki megint, hova ajánlottam ezt a szerelést. Nincs ellentmondás korábbi elveimmel.
Mennyire vagytok elégedettek? Én az lennék, ha csak a felével, amit a képeken láttam, viszontláthatnám az idei nyáron, a magyar férfiakon. Erre pedig nem lehet azt mondani, hogy a "sok" pénz kérdése, mert ha a weboldalukon megnézed az árakat, és átszámolod, arra jössz rá, megint idehaza vernek át, de nem egyszerűen, amikor olasz dizájnt kínálnak megfizethetetlen áron. A kérdés persze jogos, hogy miért nem jön a márka hozzánk. Remélve, hogy nemsokára azért így vagy úgy, de mi is hozzájuthatunk valahogy, na ezért is született ez a mai bejegyzés. Korábbi írásaim itt elérhetőek, és persze az össze közösségi médiafelület rendelkezésetekre áll. Ide egy like! Itt követés, és itt is, feliratkozás itt! :)
Amikor életed egyik legszebb és legemlékezetesebb napja közeleg, és már a frász vert ki, mert a lista, amit leendő feleséged összerakott a rokonok névsorával, és a zenészek, akiket rávettél, hogy jöjjenek bazseválni, és a cukrászat ahol az összes édességet végigkóstoltátok már rég letudva. Na, akkor és talán az utolsó pecek, bombasztikus hangulatában, ami valóban olyan, mint a legutolsó Tom Cruise film akciójelenete. Pirosat, vagy a fehér drótot kell elvágni. Akkor jössz rá egy átizzadt éjjelen, hogy a fenében, nincs még meg a ruhám, amit az utolsó szó kimondására kellene magamra ölteni. Remegő szájszéllel, és pattanásig feszült idegekkel rontasz be a legközelebbi üzletbe, hogy végleg letudd azt, amit le kell tudnod. Legyen szép esküvői ceremónia ruhád. Drága arád már rég túl van az utolsó igazításokon, de te még a francia nyakkendők, és zsakettek rémképeivel küzdesz valahol egy porosodó üzletben, amit valaki ajánlott, hogy oda menj, mert elintézni csak ott lehet azt. Persze mindezt azért, mert nem szeretnéd, hogy az középsulis barátaid azon röhögjenek, hogy pont abban az öltönyben, vagy amiben együtt ballagtatok el nem oly rég. Közben pedig nem elég, hogy majd egy tarka-barka színes kompánia nézzen veled farkasszemet, nem akarva azt, hogy szublimálódj a vegyes körettel. Jobban teszed, ha most elolvasod ezt a bejegyzést, és együtt vesszük végig, higgadtan, miért nem szabad kapkodva esküvői ruhádat kiválasztani. Sorvezetőnek pedig lesznek képek is, hogy láss olyan dolgokat, ami inspirálhat. Kövess, és majd én, vezetlek. ( Nekem már nem drága … )
1, Idő az nincs! Nincs, mert dolgozol, és csak hétvégén érnél rá arra, hogy dönts, sötétkék, vagy fekete, vagy mélyszürke az a szín, ami majd a fellépő szetted színe lesz. Pedig, jobb, ha felkészülsz, mert időt kell erre is szánnod. Nem mindegy milyen lesz az outfit a menyasszony mellett. Ja és, hogy elrontsam a kedved, ez nem letudható egy nap alatt.
2, Van idő, de nincs kedved. Legyen! Gondolj arra, hogy két dolog történhet, vehetsz egy átlagosan ronda szettet, amiben nagyon nem érzed majd jól magad és arra gondolsz, jó lesz majd ez egy másik szintén pap előtti eseményen, de ott már nem te leszel az aktív szereplő. Inkább legyen jobb a kedved, és szerezz be egy olyan kombót amit aztán vagy más elegánsabb megjelenést igénylő eseményen is felvehetsz, vagy legyen ez az összeállítás, ami csakis erre a dicső napra szól, de abban aztán tuti jól is érezd majd magad. ( A képek úgysem csalnak, majd meglátod.)
3, Próba macera! Nem az, de a szükséges rossz. Ne csak egy helyen nézz meg dolgokat, hanem több ajánlást is vegyél figyelembe. Mára hála a divat magasságos isteneinek, több helyről válogatva juthatsz a legjobb megoldáshoz. Próbát viszont nem úszhatod meg, és jobb is az, mint a kapkodás. Tudjuk, annak sehol nem volt még jó a vége!
4, Legyen egyedi!? Attól, hogy később akár egy elegánsabb öltönyt választottál csupán, és nem szmokingot, vagy frakkot. Tedd egyedivé valamivel, ami csakis erre az alkalomra lesz rajtad. Egy szebb kiegészítő, egyedi nyakkendő. Tudd, hogy nem te vagy a hetvenedik rokon az eseményen, hanem a főszereplő. Éppen elég fura társaság lesz majd ott extra megjelenésében, és itt az „egyediség” nem pozitíve értendő.
5, A szett kiválasztásakor ne legyen ott anyukád! Durva, amit írok, de jobb egy barát vagy a leendő életed párja. Édesanyád itt most csak ronthat a helyzeten. Hidd el, nem hasból beszélek. Tudjuk minden fiúnak az anyukája az, aki azt mondja, „pici fiam ebben leszel a legcsinosabb vőlegény”. Aztán azt látjuk, hogy a nadrág több számmal nagyobb, a zakó szintén, és az egész valami furcsa „ez nem én vagyok” érzést sugall. A barátod jobban látja azt, amit az „anyai szív” elfed. Az életed párja pedig azt ismeri miben lesz ő majd a ceremónián melletted, és ezt persze te is tudni véled, ha másból nem, is mint a leemelt összegből a számládon. Ellenben ő tud abban segíteni, hogy passzolni fogtok egyáltalán egymáshoz egyáltalán.
6, Készítess, vagy konfekciót vegyél? Két érv, és két összeg. Az egyik üti a másikat. A varratás extra kiadással és persze időben is sokkal több ráfordítással járó ügylet. A mellette szóló érv, hogy valóban egyedi lehet a megjelenésed. A "másnak ilyen nem lesz soha" érzését adja! Viszont mekkora már annak az esélye, hogy pont aznap ugyan abban a kihízott öltönyben fussatok össze a házasságkötő terem előtt egy másik vőlegénnyel? Nagyjából a nullához közelítő szám. A konfekció mellet az ár, és a gyorsaság szól, de nem elhanyagolható, hogy mára ez a kelléktár is van annyira igényes, hogy még a legfinnyásabb elképzelésnek is tud meglepetést okozni. Árban is, de ez hagyjuk ezen a szép napon amikor egy életre szóló igent kell majd elrebegned.
Összefoglalva: Ne kapkodj, időd az nincs, nyugi mert választék viszont több is mint gondolnád. Ehhez nem kell anyukád, de jó ha majd látja mi lesz rajtad, akkor amikor ott lesz az esküvőn. Varrass, de maradj épelméjű, még ha a szerelem el is vette rég, az összes sütnivalód, tehát ha lehet (ötlet) válaszd a konfekciót. Az utolsó szó jogán pedig egy tapaszatalati úton szerzett tanács. Jól gondold át! Mármint a színválasztást, mert mást már úgysem tehetsz.
„Aki azt mondja, hogy a győzelem nem minden, az valószínűleg soha nem győzött még életében.”
(Mia Hamm)
Arra gondoltam, hogy ma egy nagyon rövid posztban erről a témáról írok, azért mert a világunk nagyon álszent része azt vallja, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Számomra a fenti mondás, amivel a rövid bejegyzést indítottam a lényeg. Mert én, aki semmilyen sportot nem űzök, és talán már nem is fogok. (Bár ezt nem jelentsük csak így ki elhamarkodottan.) Ki tudja? Úgy gondolom, hogy a sportolóink célja legtöbb esetben a győzelem, és nem a részvétel, és nekünk, akik valahol a pálya széléről, a tévé mellől, izguljuk végig a küzdelmüket, gyenge érv az, ha nem nyert vagy győzött, hogy legalább ott volt.
Mi lehetne más a saját életünkben is a cél, mint az, hogy győzzünk. Lehet ez kis csata, napi harc, de nagyobb ütközet is. Itt persze értve azt, hogy a csata nem a mások legyőzése, a harc nem a kicsinyes parkolóhelyért, a sorban előbbre jutásért, hanem ütközet egy cél érdekében, ami jobbá tesz bennünket. Egy új munka előtt, egy nagyobb kihívás esetén, és sajnos néha a betegségek legyűrésében. Az igazi csata ez.
Számomra az is győzelem, ha eggyel több azon férfiak száma, akire hatott az, amit művelek itt a blogon, az oldalaimon. A győzelem íze ez? Nem hinném, mert az nem győzelem, ami nem jár együtt azzal, hogy közben segítettem is. Mert az igazi győzelem az, hogy a részvétel mellett a közös öröm is egybe forrasszon bennünket. A cél tehát a boldogság, és a közösen elért győzelem. A segítség, de közben az, hogy tudjuk a győzelmünk nem öncélú és önző.
Nincs az, hogy „jaj a legyőzötteknek” , mert nem lehet győztes az, aki ezt vallja. Hiszem, hogy a nemes küzdelemben a cél az, hogy te nyerj, de nem mindenáron. Mi férfiak gyakran megfeledkezünk erről, pedig nem kellene, még akkor sem, ha vallom, hogy valóban a győzelem a fontos. Legyünk akár sportolók, vagy a hétköznapok harcosai. Győzni tehát tudni kell.
A Dove erre hívja fel a figyelmet, amikor a legújabb kampánya mellé az egymást segítő győzteseket teszi. A kampány videó számomra szép példája annak, hogy létezik még nemes versengés, és közös cél. Nézzük tehát együtt meg a filmet, és okuljunk ebből a pár percből. Szponzorált Videó: Nem a győzelem a fontos! Szponzorált videó: A győzelem a fontos, nem a részvétel?
A végső mondat a győztesek számára, szintén egy idézet: „Hogy jó győztes légy, még jobb vesztesnek kell lenned.” ( Michael Schumacher)
Ma ez a legfontosabb üzenetem minden olvasóm, és stíluskövetőm számára, legyünk együtt dicső győztesek a divat frontján.
Az a fránya pénz ne lenne, vagyis dehogynem. Mert ha nincs akkor nagy a baj, ha meg van, akkor is, de az már kevésbé fáj. Tudom, a stílushoz nem kellene pénz, de azért valljuk be, könnyebb divatosan stílusosnak lenni, ha van „zsé” . Legtöbb kérdés és a legtöbb üzenet arról szól a blogomon, és az összes közösségi felületemen, hogy nagyon jó fej vagy Tibor, de ezeket a cuccokat csakis teli bukszával lehet megszerezni. Holott, és most öntagadásba megyek át, a pénz nem lehet a stílus, és a divat elsőszámú kérdése.
Csupán egy példa és máris érteni fogod, miről írok. Itt van az egyik leghíresebb luxus márka a Gucci tavaszi kollekciója, minap az Andrássy úton jártam és lőttem egy kirakat fotót. Nem hinném, hogy az ott látott kollekció boldoggá tenne egy átlag pasit, aki divatosan és egyben stílusosan szeretne megjelenni. Mielőtt a Gucci beperelne, és megvonná az amúgy sem adott támogatását tőlem, védelmében szólnék. A szettet nem is az átlag férfi számár tették ki. Viszont, ha nem akkor meg kinek?
Gucci 2107/ tavasz - nyár
A stílusos öltözködés tehát nem lenne pénz kérdése? Nem, de azért mégis. Vannak alap darabok, amelyek nem hiányozhatnak a gardróbodból, de nem biztos, hogy annak feltétlen a legdrágább és legelitebb márkától kell származnia. Mert a zakó anyaga és a nadrág minősége persze függ a gyártó nevétől is, de legtöbb esetben találsz olyan „brandet” ami nem annyira drága, de a minősége pont megfelelő. A konfekció ipar egyre szebb és szebb dolgokat gyártat le, ezzel egyfajta túltermelést okozva a divatiparban, ami meg egyrészt közgazdaságilag borzalom, de egy átlagfogyasztó számára, a hova tegyek … kategória, mert nekem meg jó. Ezért lehet remek szetteket beszerezni leárazott és korai szezon előtti akciók során. Akkor neked pedig ott a helyed, mert amit még egy hónapja áhítozva néztél a kirakatban, most ott figyel a % jel alatti polcon. Ragadd meg a lehetőséget, és szerezd be. Nem hülyéskedek, mert legtöbb esetben én is ilyenkor szerzek be pár dolgot, ami feltétlen szükséges a stílusos megjelenésemhez.
Az egyik legnagyobb divat guru az instagram sztárok és „Pitti Uomo pávák” vezetője, azt mondta valahol, hogy legyen pár alap ruhadarabod, és azokat kombinálva elérheted a célod az elegáns megjelenés frontján. Milyen nagy igazság ez. Mert egy átlagos zakó, több darab és eltérő mintájú nyakkendővel, vagy disz zsebkendővel variálva ugyan az, de mégis más és más lesz. Vagy ott van a cipő, lehet két pár vagy három, mert legyen egy hétköznapi, egy sportosabb, egy elegáns, ha azt a cipőfűzők színének változtatásával dobod fel, máris úgy tűnik, új „csukáid” vannak. És mibe kerül egy – egy cipőfűző? …
Mindennek az alapja, hogy amid van arra vigyázz, gondozd, és még ha a legegyszerűbb márka is, ha gondos odafigyeléssel kezeled, sokáig megőrzi frissességét. Láttam én már YSL öltönyt úgy kinézni, mint egy szakadt koldus hordta volna, mert a gazdája hagyta vasalatlan. Ellenkezőleg láttam, „no name” márkát úgy, mintha valami csoda lett volna, mert aki viselte figyelve a részletekre tudta, hogy oda kell rá figyelni. Persze a stílus kérdése ez is, mert az alapérték, hogy a stílus, ami bennünk lakik, érzékeli azt, hogy a szett, amit felvettünk igényli az odafigyelést. Ez pedig nem pénz kérdése!
Pitti Uomo - Nickelson Wooster
Hidd el, nem a levegőbe beszélek, nagyon sok férfi fordul hozzám, hogy abban segítsek, hogyha nincs is rászakadva a nemzeti bank, tudunk neki egy „komplett” együttest szerezni. Láss csodát, megoldottam. Az első lépcső az volt, hogy felismerte, kellene a változtatás. Igénye lett, aztán amint az igény átfordult abba, hogy ez már ne csak vágy legyen, hanem konkrétum, tudtam segíteni.
Neki nem kellett ...
Vissza a Gucci példához. Sajnos nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, pénzért megvették a stílust is, és grasszálnak fel és alá, borzalmasabbnál borzalmasabb outfitekben melyeket méregdrága holmikból dobtak magukra. Közben egy dolgot feledtek el, a stílus mag az ember, és az ember elveszett, mert „márkahordozó” lénnyé silányult. Te ne ess ebbe a hibába! Tudom a példák ragadósak, és ki ne szeretne „hetvenkedő katona” lenni. Nem kötelező az „instagram lények”, Bugattis autóiból kiugró pozőrök mintáját követni. Sőt! Légy mértékletesen elegáns, és visszafogottan stílusos, hidd, el te nyersz a napi csatában. A pénz és a stílus közötti összefüggésre ma ennyi jutott, remélem érthető voltam, közérthető. Inspirálódni ott a facebook, és az instagram felületem, a blog pedig a tumblr felületen is követhető.