Van abban valami egészen észbontó, hogy az instant világunk mennyire nem vágyik arra, hogy a kép, amit elkap, megörökít, inkább egy „digitális felhőbe” szállít ahelyett, hogy szépen kinyomtatva elrakná emlékül. Rosszabb esetben egy gyorsan lepörgő hírfolyamban kap helyet szülinapi torta, vagy a nagyi századik szülinapja. Egykoron hipszternek számító, Petőfi is oda állt a gép elé, hogy aztán mutogassa délceg termetét, mondjuk Jókainak, vagy élte szerelmének, Júliának, az elég furcsa, hogy most ez már nem lenne divat. Igaz, Petőfi ugyan nem mérte a megosztások és "lájkok" számát a képére érkezve, aztán valahogy mégis híres lett. Így maradt fent a dagerotipia, és a forradalmár költő képmása. Vagy akár én, is mint „pelusos komoly férfi”, oda tettem magam a kamera elé, és bámultam, ahogy kijött a másolatom, amint lenyomták az exponáló gombot. Akkor láttam először polaroidot. Máig féltve, őrizve azt a nyári fotót nagyimmal. (Látva mennyire rég volt, mert még göndör és szőke fürtjeim voltak, gender képzősként.)

  Most ott tarunk, hogy jött megint egy új generáció, akiknek fontos lett, hogy ne csak a „közösségi felhőben” maradjon meg, a világhálót kutató majdani „netrégészeknek” azok a képek ahol épp ugranak, futnak, isznak, esznek. Ők lettek az Y generáció, akik a pillanat adta vidámságot, nem csak az instagramra, snapchatre, vagy a facebookra akarják felnyomni, hanem kézzel foghatóan, de gyorsan meg is akarják kapni a kezük közé.     Megértem őket, mert tényleg mi marad meg utánunk egy korszakban, ahol a digitalizált élet nyert teret. Nekik, is és talán nem csak nekik lett ismét öröm, hogy a polaroid technika él és virul. Divat lett!  

  Jelen esetben beleszerelmesedtem én is egy masinába, amit a Leica cég dobott piacra, és Sofort névvel látta el. A Leica Sofort egy polaroid technikát használó kis kompakt gép, ami abban a pillanatban, amikor a gombot lenyomom, máris kis várakozás után kiengedi a kész képet a kezeim közé. Fehér kerettel, ahogy azt az "instán" megszoktad. Én meg csak ámulok ismét, mint az a kisfiú, aki voltam egykor, ott a nagyi ölében.  Tudom, hogy most a fotózáshoz komolyan értők nagyon röhögnek rajtam, mert ez a dolog csupán erre képes, és a Leica többi nagyobb, és értékesebb gépe nem játékszerként működik. Viszont, nem is nekik találták ki és dobták piacra, ezt a masinát. Nekem, és a hozzám hasonló játékos és laikus, de rögtönzések mestereinek. A pillanat azonnali kézhez kaphatósága, ezt adja a Leica Sofort.

   A gépről magáról, aki nagyon érdeklődik, a technikai részletek után, itt ezen a linken kaphat részletes információt. Én nem bontanám ki jobban az adatokat. Reflexió, fehér arány stb. Inkább azt csodáljuk meg, hogy az elegancia, és a megfogott pillanat, hogy társult ebben a szerkezetben. Tudták, hogy nekem egy sárga, barna megy az ősz színéhez, de van fehér, kék és egészen vicces színben is. A Leica megszokott letisztult formavilága, de mégis egyfajta poén, sőt már gondolva a trendre olasz dizájnert is felkértek rá, hogy legyen formabontóan egyedi a gép. Nemek minden porcikája tetszett, mert a tok, és a szín pont azoknak a "stílus" bolondoknak lett kitalálva mint én.

  A gépbe rakott tok, 10 darab azonnali képet ad neked, ha ellövöd őket. Milyen jó is a hangja amikor jön elő az oldalnyílásából a kis lapocska, arról nem is beszélve, hogy a kép megjelenésére várva, egydi varázs veszi kezdetét. Milyen lett, hogy sikerült? Vidd magaddal sétára, strandra, bárhova ahol azt szeretnéd, hogy a kép, ami megfogott, ott legyen a kezedben. És most jön a kérdések kérdése; hogy amikor a legutolsó mobil is képes szelfit nyomni, minek nekünk ez. A válasz; már az írásom elején ott volt, ha figyelmes voltál, olvashattad, hogy lesz majd egy korszak, amikor nagyon is hiányozni fognak azok a képek, amelyek helyére, idejére emlékszel, de nem találod már a tetrabájtok közt, mert nem mindenki „számtekes” katalogizáló. Hiányozni fog a hűtőmágnessel odarakott fotó, emlékeztetve arra, milyen jó is volt az a nyár amikor együtt voltunk a Balcsin. Ezzel pedig egy albumnyi kép lesz, persze ugyan nem óriás méretben, de még mindig viccesen mosolygásra bírva bárkit.

   Kattints és legyen meg minden, ami aznap nagyon jó emlék volt, vagy a stílusod, amit akkor annak tartottál.

Barátsággal : Tibor 

    Idestova negyedik éve vagyok az a szerencsés blogger, aki a hazai Digel Store Budapest üzletével dolgozhat együtt. Ez már mondhatni gombócból is sok lenne, főleg, ha a Náncsi néni féle túrósra gondol az ember. Viszont ez a négy év minden évszakra hozott meglepetést és újítást. Mondtam is minap, amikor az üzletben jártam, hogy amikor először léptem be, az volt a nagy bajom, hogy a Digel nekem egyrészt a papucsos nénik boltjában kapható, „faterom se venné fel” márka közé volt sorolva, bár jelzem, akkor még a márka nevét sem ismertem. Kicsit fáztam is a feladattól, hogy egy német vonalas márka lesz, amiből majd készülnöm kell.

   Aztán teltek az évek, és egyre-másra jöttek elő az innovatív divat- és stílusjegyek az üzletben felfedezhető darabok közt. Ami lelkesedésre adott okot, hogy a Digel azzal tette meg a nagy lépést, hogy olasz dizájnereket kért fel a szezonális fazonok tervezésére. Aztán most jött az ősz, és persze mivel kicsit bennfenteskedhetek néha, láttam az őszi-téli kollekciót, és azt kellett mondanom – sokat látott és tapasztalt, messziről jött emberként –, hogy na, ez megint: húúúú! Már a tavasz és a nyár szettjei sem voltak semmik (sőt!), viszont az idei téli kollekció megint szintet lépett.

   Tudom, reklámnak hat, no meg az elfogultság beszél belőlem, és nem lehet elhinni, csak akkor, ha személyesen győződik meg róla mindenki, de valóban Budapesten járt az olasz ősz – németes eleganciával, ha lehet így fogalmaznom. Tényleg létezik olyan, hogy német elegancia?  Igen, és ez a Digel lett. Nyomhatom én, mint süket a csengőt, hogy ez tényleg ár-érték arányban a legjobb döntés, ha konfekcióról beszélünk, de a fast fashionhoz szokott „egyszeri vevő” ezt nem érti meg.  Ügyeltek az anyagok minőségi kiválasztására, és ahhoz képest, hogy vannak tiszta műszál anyagaik (mert a dzsörzé miből lenne másból), mégsem érzed, hogy égnek áll a hajad a sztatikus töltéstől, ha napi szinten viseled azt a klubzakót, ami ebből az anyagból készült. Ellenben nem minden darab hasonló, mert, ahogy egyre-másra kerültek ki a zakók és öltönyök a próbám során, az anyagminőségek is változtak. Reda, Cerutti, és sorolhatnám a nagy szövetgyártókat, akik a nevüket és magas elvárásaikat adták a Digelnek. Szó mi szó, itt már magasabb az árfekvés, de együtt jár vele az is, amit egy ilyen anyagból készült szettől elvárhatunk.

   Az idei ősz és tél színei nem csak a Digelnél, de szinte mindenhol a sötétebb tónusú barnák, zöldek, és kékek keveréke. A szürke is jelen van, de abban sem a megszokott egyhangúság. Legyen az casual, vagy formális ruhadarab, a lezserség ott kacsint ránk. Végre! Ami a nemzetközi trendet illeti, elönt idén bennünket a rács- és kockaminta világa. Ennek meg én örülök végre, mert aki követte, amin több éve ügyködöm, az tudja, mennyire foglalkoztatott az, miért nem vesznek fel rácsos mintákat a magyar férfiak. Na, most nem menekülhetnek el, mert a „börtönmintázat” szinte mindenhol ott van, legyen az mellény vagy zakó.

   A meglepetés az idei őszre a Digeltől a ruhák mellett megjelenő, saját márkás cipőkollekció, ami a sportosabb daraboktól az úri eleganciát követő párokig bezárólag ad a lábadra valót. Az pedig külön megemlítendő, hogy végre a konfekciós cipők között találtam reális áron, varrott technikával készült, igazi Budapest néven futó „surranót”. A téli igényeknek megfelelően ott vannak a magas szárú cipők is és a chelsea lábbelik is.

   Blogbejegyzésem végére tartogattam (mert nem hagyhattam ki) a kabátokat, amelyekkel már tavaly is szemeztem: az idén még szebbek és igényesebbek lettek. Egy közülük szó szerint meg is igézett. Viszont a karamellbarna színe miatt, mely inkább világosabb tónusú, óvatosan kell bánnia vele annak, aki ezt majd a téli (nem autós) közlekedés során hordaná. Ellenben annyira szép, és árban pedig nem földtől elrugaszkodott, hogy nem lehet otthagyni. ( itt : Budapest, Október 6. u.3 ) 

  Fiatal felnőtteknek és meglett férfiaknak sem lehet úgy lelépni az üzletből, hogy ne tudnának valamit vásárolni, és nem csak megvárva a szezonális leárazást, mert már most kedvező minden darabja a Digel őszi-téli összeállításának. Készüljetek: szem nem marad szárazon, és táska nem marad üresen.

Barátsággal : Tibor 

  Valamikor a „blogidő” kezdetén egybeforrt a TSL és a német Digel márka hazai képviseletével, és már akkor tudtam, hogy a Digel nem áll meg a sima egyszerű vonalas feszességnél, amikor megtudtam, hogy olasz dizájner kap helyet a kollekciók összeállításában. Ez, ha most autós hasonlattal élhetnék olyan lett mintha a VW kapott volna egy kis Alfás beütést. Egyszóval lejöttek a merev vonalakról, és a „Szürke ötven árnyalata” sem a kedvenc filmjük már. Aztán jött az idei tavasz,  nyári kollekció, és kézzel fogható lett számomra az, ami eddig csak a katalógusban pihent. Rögvest mutatom is mit láttam és gyors ütemben mit tudtam fotózni az üzletben.

  (  Nekünk lehet cipőnk is ... ) 

  Persze, nem minden van még a boltban, mert a tavasz első melegebb napján még csak a készlet egy része került a polcokra és a gondolák tengerére, de máris látható, hogy nem fukarkodott a cég a minták és színek területén. Van itt minden, ami a szemnek és a testnek kell. A szájnak meg a tátva maradása van, de ha rendesen viselkedünk, és nem vagyunk trollok, még lehet kapunk egy kávét is.

   Az eddig számomra hiányolt darabok is végre ott figyelnek a kínálatban. A casual outfit szerelmeseinek a chino nacik teljes színskálával, a mellények, mert az idei év trendje ez lett. ( Ugye megmondtam! ) Azok, akik a megszokott öltönyös és minőségi szetteket keresik, nem csalódhatnak, mert a Cerutti és a Reda anyagokból csakis a Digel részre készített legfelső minőséget kielégítő szettek is ott lógnak a vásárlókra várva.

  A Digel persze híres arról, hogy az ingek esetében sem hagyja cserben a vevőket, és az idei tavaszi, nyári szezonra „re animálták” az egykor divatos csíkos mintákat, a szélesebb és vékonyabb verzióban egyaránt. Viszont nem csak ebben léptek előre, hanem a szintén idei sláger, a kis virág minta is megjelent az ingek esetében. A színek pedig a halványkéktől a pinkig szinte minden árnyalatban jelen vannak. A vasaló rémétől megriadó férfiakra gondolva a legtöbb ing pedig vasalás könnyített anyagból készült.

  Minden más kiegészítő megjelent a napsütés jegyében, a zokniktól a derékszíjjakon át egészen a nyakkendőkig bezárólag. Én egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttem el, és persze választottam magamnak egy zakót, ami a lazább farmeres amolyan Tiborosan elegáns szettjeimhez megfelelő.  Rács mintázatú, anyagát tekintve pedig dzsörzé, ami már egyszer nagyon bevált a Digeltől.

  Aki nem hiszi, járjon utána, vagy kedvcsinálónak olvassa a blogom. A képeket megtalálhatja a tumblr és instagram felületeimen is, és a YouTube csatorna is vár rád.      

Gyertek és tavaszodjunk be együtt!

Bartásággal: Tibor