Egy idézettel kell kezdenem, mert az egész téma, ami ma a klaviatúrához ragasztott, ettől lett kis bogárrá a fejemben, vagyis miért kell beszélni az öltönyökről ismét. Íme egy komment a sok közül mely a „cipős” bejegyzésemhez  érkezett: „Vajon feltünt e a cikkírónak hogy kis nemzetünk öltönyös rétege igen kisszámú(án annál gazdagabb xd),,,talán a nekik való cipkről szóló cikknek nem itt van a helye az átlagemberek közmédiájában :D”

  Az idézetet a komment teljes bemásolásával hoztam ide, elnézést az elütési, és egyéb stilisztikai ügyekért, ez a realitás. Viszont a lényeg két részben ott lapul, mint „sz@r” a gazban. Illetve a troll a gép mögött. 

1,. Kis nemzetünk öltönyös rétege igen kisszámú ( annál gazdagabb) Az „xd” mint tudjuk egy jelzés arra, hogy ez vicces akarna lenni a hozzászóló.

2,. Az ilyen cikkeknek ( mondjuk ez nem cikk, de ne ragadjunk le ezen apróság mentén ) nem itt van helye az átlagemberek közmédiájában :D . A „:D” itt a nevető arc lenen, ezt is értelmezném, ha valaki nem fogná a „web2” stílust.

  Lépjük meg közösen az öltöny tematikát, és tisztázzuk ki, ki miért és mikor vesz fel öltönyt. Amennyiben felvesz, akkor a milyen legyen, legalábbis szerintem, és mivel a blog egy vélemény műfaj, tehát ez az én szubjektív látásomat tükrözi.

       Az öltöny formális viselet, vagy hétköznapok ruházata?

  Igen is, meg nem is. Az öltöny nem a gazdagság szimbóluma, mert ha így lenne, milliomosok lennének a számtalan banki, közszféra, biztosítási és értékesítési területen dolgozó férfiak százezrei. Tehát az öltöny munkaruha és egyfajta tisztelet annak, amivel annak viselője foglakozik. Mivel a tévhit gyakorta egybe esik azzal, hogy aki öltönyt hord csakis „gazdag ember” lehet, most ezzel a fenti mondattal szerintem rendbe lett téve. Ellenben azért egyfajta presztízs, ha valaki minőségi és kézzel varrott „bespoke” öltönyt tud magáénak. Ott valóban lehet már anyagi jólét magasabb szintjéről beszélni, de sajnos ez a fajta megjelenés valóban idehaza, kevesek kiváltsága. Itt viszont nem tudok ellentmondásba keveredni magammal, nem vagyok én "skizó".  Az öltöny tehát minden esetben leginkább forma és munkaruha. ( Most kapnak szívszélhűdést a valódi stílus kommunikátorok, mert amit ide írtam nagyon nem igaz a tanultak szerint. Ezt viszont meg engem hagy hidegen.)

( Digel - tavasz / nyár 2017 ) 

  Az öltöny kiválasztása tehát függ attól milyen helyzetre és milyen körülmények között viseljük. Mert ha hétköznapok állandó megkövetelt viselete ez, jobb, ha strapabíróbb és persze rossz szóval élve, „kényelmesebb” darabokat választani. Itt viszont kiemelendő, hogy a minőség nem mehet a mennyiség rovására, mert még ha több öltöny is kell, az nem készülhet a legsilányabb anyagból, mert a többszöri tisztíttatása, és napi strapásabb viselése megviseli az anyagot. Nincs is rondább látvány egy harmonikaszerű öltöny nadrágszárgyűrődésnél, vagy a zakó hátsó részén az ülés okozta rácosodásnál. Sorolhatnám még a viselet okozta bántalmakat, de nem untatlak.

  ( Instagram fotó ) 

  Térjünk ki a színekre és a fazonokra. A színek esetében itt is "ökölszabály", hogy a kevesebb néha több, vagy a helyzet határozza meg a színeket. Persze lehetünk kanárik madarak is, de tuti, hogy nem leszünk nyerők az adóhivatalban, vagy a banki szektor ügyfélfelelős posztján. Jobb, ha ott a szürke és sötétebb kék színeket részesítjük előnyben. A forma szerint, lehet az öltöny egysoros és peresze kinek – kinek, hogy slim, vagy regular fazonú. Bár manapság egyre jobban hódít a slim világ, a nagyon karcsúsított öltöny napi munka mellett nem a legjobb választás. Mondom én aki híve a szépen kidolgozott slim fit öltönyöknek. Itt rövid, de fontos kitérő, hogy öltönyt csakis hosszú ujjú inggel szabad felvenni. Az egyéb kiegészítők, mint nyakkendő és díszzsebkendő, most csak képeken jelentetném meg.

A dupla soros öltöny zakó szabálya, hogy azt ülő helyzetben is begomboltnak kell lennie, így ezt a fazont kevésbé szeretik, bár talán (szubjektív vélemény megint) az egyik legszebb öltöny fazon. Hosszasan lehetne sorolni még a mintázatokat is, de itt elmennék egy olyan "rácsos" mintázatú világ felé, ami még kicsit szokatlan nekünk, bár egykor nagy divat volt. Inkább az egyszínű anyagok előnye jellemző. Az öltöny, ami munkaruha tehát nem egy ördögtől való borzalom, és nem a kiváltságosok privilégiuma.

( Instagram fotó ) 

  Válaszolva a komment második részéhez, ezt leginkább az origo tudja, hogy egy – egy hasonló blog mennyire fér bele az általuk kialakítani akaró média felületet világába. Azt, gondolom én, hogy a blogom témája igen is a „közemberek” és leginkább az „átlag” férfiakhoz szól, persze nem mindenki képes és akar napi szinten foglalkozni a megjelenésével, és nem érdeklik a külsőségek, de mivel az „átlagos férfi” is szeretne, ha másnak nem is, de magának tetszeni én úgy gondlom nem ártok vele, ha ez együtt próbáljuk meg formálni megjelenését és ízlésvilágát. Minden esetben ez vezérel, és nem szeretnék csakis egy zárt klub belterjes bloggere lenni, mert a divat és stílus nem lehet  a bennfentesek körének egyedi kiváltsága.

( Fotó : Galló Kriszta )

Ha tetszett, amit itt olvastál, és szeretnéd képekben is követni a blogot, a facebookon itt, az instagramon és a tumblrt pedig itt találod, persze ha a szövegben a vastagon kiemelt szavakra kattinttatsz. Stílustanácsadásra pedig a tiborstiluslapja.hu oldalon jelentkezhetsz. 

Barátsággal: Tibor