Amikor a kinőtt zakók, és öltönyök rémképe jelenik, meg előttünk arra gondolunk, hova megy a világ merre tart a divat. Aztán egy – két év és megszokott lesz minden, sőt keresik vadul, hogy hol lehet megvenni azt, amit egy éve még lefitymálva néztek. Szakmámból adódóan mivel a divat egyfajta szórakozásból lett munkám része, a média világában megszoktam, hogy mi magyarok egy évet csúszni szoktunk majdnem mindenben. A zene, amit már agyon játszanak az európai rádiók, nálunk egy év után érik be igazán.  A közösségi média használatában is egyfajta késedelemmel vagyunk jelen, de sikeresek azok a tv műsorok is, amit már a „romlott” nyugaton lerágott csontként a „B” szériás tévétársaságok nyomnak, mi nagy kandi szemünkkel csodálkozunk rá. Nem gond, ez, mert ami beérik, annak be kell érnie. A jó pálinka sem attól lesz igazi, ha rögvest a „rézelejét” isszuk meg. A divatban sem kapkodjuk el, a dolgokat, sőt van, amikor megrekedünk holmi bevett szokások mentén és az istenért nem adjuk fel, hogy a „szandinkat” lecseréljük nyáron, vagy a cipőt csak titok zoknival vegyük fel, de adj isten nélküle.

Most dobok egy követ az álló vízben és majd meglátjuk, hogy a kommentek tömege mennyire megy el a - : „Te nem vagy normális!” - vagy rosszabb esetben, -„ Hülye b@zi, megint mit akar!” - irányba, amikor ezeket a modelleket osztom meg. Holott tudom, hogy két évvel, ezelőtt amikor az első „pufi dzseki” a zakó alatt című kompozíció került ki a blogra, szintén jött a hőbörgés. Most meg nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne ez jöjjön szembe velem. Vagy éppen a "slim fit" világ beköszöntő képei jöttek, máris a kontra az volt, hogy ez meg mi már megint, miért nem lehet bővebb az a zakó, vagy ing. Nem telik el pár év, és a férfiak nagy része szinte csak ebben tudja elképzelni a pizsamájának szabását is. Szóval a divat már csak ilyen. Jönnek, mennek a trendek, aztán vagy elkapja a tömeg, vagy csak egyfajta „idegbaj” lesz, ami gyógyulása után nyomtalan tűnik el. Persze itt nem kell rögvest a legújabb világmárkák kifutóján megjelenő őrült ötletekre gondolni, mert azt szerintem ők sem veszik véresen komolyan, inkább polgárok pukkasztására adnak okot, vagy épp fricska lesz. Egyszóval a fiatalság, mint bohóság jelen van a divat terén, és én azt gondolom még mindig jobb ez, amit most blogomban megosztok, mint az igénytelenség, vagy a szoknyás féri ideál modellje. ( Itt nem a Skótokat szeretném megsérteni. )

Lássuk, hát mit gondol a Digel a tavasz és a nyár outfitjéről ami a "move" brand név alatt fut.  

Vagy éppen ez? 

Furcsa lehet, de szerintem nem az. 

A képek alapján néha nekem is az a kényszerképzetem van, hogy nehezen tudnám elképzelni magam egy – egy darabban, de hála nem is nekem (koromból adódóan) találta ki a Digel stílus kreátora. Inkább azokra gondolt, akik szeretnének igényesen, de közben mégis a bevett trendektől eltérően elegánsak, lenni. Bizony én most majd a kommentek után azt fogom sajnálni, hogy két év múlva már nem lesznek kaphatók ezek a darabok, amikor azok, akik most vadul nyomták a „bullshit” gombot keresni fogják őket.

Ha teszett a poszt, kövess a facebook oldalaon, vagy kedveld az instagram felületem, és a tumblr mikroblogom. Stílus tanácsadásra pedig a tiborstiluslapja.hu oldalon iratkozhatsz fel. 

Barátsággal: Tibor