Leszögezném, hogy az érdekmentes karácsony híve vagyok, de ha már Jézuska is kapott mirhát, aranyat hat fazékkal, tömjént vasfazékkal, akkor mi sem mehetünk üres kézzel.

   Kész csoda, hogy még nem kaptunk teljes idegbajt. Hölgyek most hozzátok szólok (Urak is figyelni!), öt tipp mit ajándékozz, ha jót akarsz a párodnak. Nem csak azért mert önös érdek vezérrel, de az is. Ha én kapnék hasonló dolgokat, biztos boldog lennék a "pulykáskáposztáshalászlé" után, mellet, előtt. A felsorolás nem a teljesség igényével készült, de remek ajándékok, és persze nem a „kici óccó” fajtából!

   Első a borotva! Kapjon a férfiember egy jó akkus borotvát. Mindenki hasznát veszi, még az is, aki nem növeszt borostát, de trimmelni szeretné a haját. Egy korábbi írásomban már részleteztem, mire is jó ez a szerkezet, de itt most, mint ajándék funkcionáljon. Panasonic terméke mellé, és drága uraim, nem baj, ha ezt meg ti figyelitek, a párja egy multifunkcionális igazi női cucc a Panasonic termékei közül. Vág, nyír, borotvál és simogat. Kipróbáltuk, a lányom nagyon elégedett volt vele. Ámen!

   Második az ékszer! Vegyél a pasidnak karkötőket, ne egyet – egyet hanem legalább hármat, mert jól tudja váltogatni. Más kérdés, hogy a kis gyöngyök nem csak az esztétikai kérdést oldják meg, hanem az egyénisége mellé is választható. Kis zöld, vagy barna, vagy épp a vulkanikus fekete. Szép csomagolásban most a TSL kollekciójából.

   Harmadik a fa csokornyakkendő. Tudom ez egy extrémitás, de hidd el kedves hölgyem, ha a párod meglátja, nem tud ellenállni neki. Buli, vagy épp egy jobb hely, vagy csak mert ki akar majd tűnni az átlagból, ez nyerő lesz számára. Én most ezt a hazai manufaktúrát ajánlom figyelmetekbe. Katt a piros betűkre! 

   Negyedik, snasszos, de a mobilteló. Tudom unalmas, meg valóban közhelyes dolog, sőt egy igazi macsó saját magát lepi meg ezzel. Viszont, ha beelőzhető, és jó helyhez fordulsz, lehet nyert ügyed lesz. Egy helyen olvastam, hogy a Xiaomi a szegény ember iPhone-ja. Nem hinném, mert tudásban egy – egy modellje, már rég megelőzte az almás dolgokat. Itt egy webshop ahol pontosan tudják minden porcikáját a mobilban, ha meg nem akkor is. Vissza fordítva a dolgot, drága uraim, elnyűtt dolog, de egy porszívó minden, de nem ajándék. Ez az okos porszívó viszont az. Ő addig dolgozik amig a kedvesedet, elvitted vacsorázni, szórakozni, moziba. Nem kell neki, és most legyünk nagyon egyenlőek, vagy nekünk ezt az unalmas tevékenységet elvégeznünk, ha a robot otthon dolgozik.

    Ötödik egy jó öltöny, ing, pulóver, cipő és minden más. Immár negyedik éve, hogy a partnerem a Digel Store Budapest, és egyre jobban és jobban megkedveltem, ezt az első pillantásra nagyon németes férfi ruházati márkát. Viszont az évek múlásával a barnd új arculatot kapott, és olasz dizájnerek keze munkája nyomot hagyott. Az anyaghasználat területén szintén nem csalódás, mert a műszál és a nagy mennyiségű elasztán már távol áll tőlük. Minőségi garancia a számos nagynevű anyaggyártó, mint a Reda, vagy a Cerutti. Amennyiben csak egy kis kiegészítő kell, akkor sem lesz csalódás, mert a nyakkendők és a díszzsebkendők számos változata vár rád. Kukkants be és ne maradj le semmiről, mert viszik, mint a zselés szalont.

   Plusz egy a végére, egy jó kesztyű! Ide – oda, mert ez nem csak férfias ajándék lehet, közös öröm, egy finom bőr és ráadásul egyedi a kezeitek mérete alapján készült bőrkesztyű. A 1861 Pécsi Kesztyűmanufaktúra erre ad megoldást. Válassz gyorsan, és használd a TSL10 kódot a webshopjukban, és tíz százalék kedvezménnyel vihettek meg mindent. A képek magukért beszélnek!

    Ennyi jutott eszembe, de egyet soha ne feledjünk el, hogy ez az ünnep nem erről kellene, hogy szóljon, mert minden csak csalfa marketig fogás. A lényeg, hogy együtt és szeretve legyünk, mert hiába a legszebb ajándék, ha nem a szeretet lesz az első. Tudjátok;

„Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.”

Juhász Gyula (Karácsony felé – részlet )

Barátsággal: Tibor

    Van abban valami egészen észbontó, hogy az instant világunk mennyire nem vágyik arra, hogy a kép, amit elkap, megörökít, inkább egy „digitális felhőbe” szállít ahelyett, hogy szépen kinyomtatva elrakná emlékül. Rosszabb esetben egy gyorsan lepörgő hírfolyamban kap helyet szülinapi torta, vagy a nagyi századik szülinapja. Egykoron hipszternek számító, Petőfi is oda állt a gép elé, hogy aztán mutogassa délceg termetét, mondjuk Jókainak, vagy élte szerelmének, Júliának, az elég furcsa, hogy most ez már nem lenne divat. Igaz, Petőfi ugyan nem mérte a megosztások és "lájkok" számát a képére érkezve, aztán valahogy mégis híres lett. Így maradt fent a dagerotipia, és a forradalmár költő képmása. Vagy akár én, is mint „pelusos komoly férfi”, oda tettem magam a kamera elé, és bámultam, ahogy kijött a másolatom, amint lenyomták az exponáló gombot. Akkor láttam először polaroidot. Máig féltve, őrizve azt a nyári fotót nagyimmal. (Látva mennyire rég volt, mert még göndör és szőke fürtjeim voltak, gender képzősként.)

  Most ott tarunk, hogy jött megint egy új generáció, akiknek fontos lett, hogy ne csak a „közösségi felhőben” maradjon meg, a világhálót kutató majdani „netrégészeknek” azok a képek ahol épp ugranak, futnak, isznak, esznek. Ők lettek az Y generáció, akik a pillanat adta vidámságot, nem csak az instagramra, snapchatre, vagy a facebookra akarják felnyomni, hanem kézzel foghatóan, de gyorsan meg is akarják kapni a kezük közé.     Megértem őket, mert tényleg mi marad meg utánunk egy korszakban, ahol a digitalizált élet nyert teret. Nekik, is és talán nem csak nekik lett ismét öröm, hogy a polaroid technika él és virul. Divat lett!  

  Jelen esetben beleszerelmesedtem én is egy masinába, amit a Leica cég dobott piacra, és Sofort névvel látta el. A Leica Sofort egy polaroid technikát használó kis kompakt gép, ami abban a pillanatban, amikor a gombot lenyomom, máris kis várakozás után kiengedi a kész képet a kezeim közé. Fehér kerettel, ahogy azt az "instán" megszoktad. Én meg csak ámulok ismét, mint az a kisfiú, aki voltam egykor, ott a nagyi ölében.  Tudom, hogy most a fotózáshoz komolyan értők nagyon röhögnek rajtam, mert ez a dolog csupán erre képes, és a Leica többi nagyobb, és értékesebb gépe nem játékszerként működik. Viszont, nem is nekik találták ki és dobták piacra, ezt a masinát. Nekem, és a hozzám hasonló játékos és laikus, de rögtönzések mestereinek. A pillanat azonnali kézhez kaphatósága, ezt adja a Leica Sofort.

   A gépről magáról, aki nagyon érdeklődik, a technikai részletek után, itt ezen a linken kaphat részletes információt. Én nem bontanám ki jobban az adatokat. Reflexió, fehér arány stb. Inkább azt csodáljuk meg, hogy az elegancia, és a megfogott pillanat, hogy társult ebben a szerkezetben. Tudták, hogy nekem egy sárga, barna megy az ősz színéhez, de van fehér, kék és egészen vicces színben is. A Leica megszokott letisztult formavilága, de mégis egyfajta poén, sőt már gondolva a trendre olasz dizájnert is felkértek rá, hogy legyen formabontóan egyedi a gép. Nemek minden porcikája tetszett, mert a tok, és a szín pont azoknak a "stílus" bolondoknak lett kitalálva mint én.

  A gépbe rakott tok, 10 darab azonnali képet ad neked, ha ellövöd őket. Milyen jó is a hangja amikor jön elő az oldalnyílásából a kis lapocska, arról nem is beszélve, hogy a kép megjelenésére várva, egydi varázs veszi kezdetét. Milyen lett, hogy sikerült? Vidd magaddal sétára, strandra, bárhova ahol azt szeretnéd, hogy a kép, ami megfogott, ott legyen a kezedben. És most jön a kérdések kérdése; hogy amikor a legutolsó mobil is képes szelfit nyomni, minek nekünk ez. A válasz; már az írásom elején ott volt, ha figyelmes voltál, olvashattad, hogy lesz majd egy korszak, amikor nagyon is hiányozni fognak azok a képek, amelyek helyére, idejére emlékszel, de nem találod már a tetrabájtok közt, mert nem mindenki „számtekes” katalogizáló. Hiányozni fog a hűtőmágnessel odarakott fotó, emlékeztetve arra, milyen jó is volt az a nyár amikor együtt voltunk a Balcsin. Ezzel pedig egy albumnyi kép lesz, persze ugyan nem óriás méretben, de még mindig viccesen mosolygásra bírva bárkit.

   Kattints és legyen meg minden, ami aznap nagyon jó emlék volt, vagy a stílusod, amit akkor annak tartottál.

Barátsággal : Tibor 

    Mi “hergelte” fel a férfiak társadalmát az elmúlt egy évben. Körkép, a teljesség igénye nélkül. 

Azon gondolkodtam, miközben végig rágtam magam a facebook, blog, instagram posztjain. Mi az, amin ebben az évben sem tudta meggyőzni a honi férfitársadalom bizalmi indexét a divat, és stílus területén. Bár már kezd egyfajta pozitív elmozdulás látszódni, de bizonyos dolog esetében, szinte pillanatragasztóval rögzített szilárdsággal tapad a valósághoz a hazai hím társadalom. Most felsorolom mi az, ami a legnagyobb ellenérzést váltja ki még mindig, ha a szegény blogger írni, posztolni mer róla. 

1, Karkötő plusz óra. Valamiféle furcsa oknál fogva az elutasítottság egyik mérföldköve a karkötő+óra. Külön az óra oké, a karkötő is. Bár már itt is vannak még ellenállók kisebb partizán csoportjai, de együtt a kettő már szinte személyes sértésként éri azokat, akik ráfordulnak erre a témára. Ok. (a) A kettő együtt túl sok. (b) A kis gyöngy felkarolja a szép óraokozatot. Igen, én mindkét ügyben megértő tudok lenni. Egyet ne feledjünk a jó minőségű karkötő, nem tehet kárt semmiben, ami valódi fémből készült és nem színezett, vagy egypálcás vurstlis bóvli. 

   2, A kockák. Nem vagyunk hívei a hetvenes évek elején újra értelmezett kockák, rácsok és erősebb mintáknak. Pláne nem, ha az feltűnőbbé teszi megjelenésünket. Mi a rácsot maximum a süti tetején viseljük le. Jelzem, ennek lehetnek történelmi, és egyéb pszichológiai okai is. Tudjuk, a rács nem miden emberben idéz fel pozitív élményeket. Ellenben érdekes, ha egy hasonló poszt kerül megosztásra a „lájkgépek” autó üzemmódba kapcsolnak, és csak úgy repkednek a pozitív kommentek. Viszont ha már az üzlet „társas magányban” van a férfi, és szembe jön, vele a kockás minta egyből leveri a halál vize.

   3, Azok a kis bojtok a cipőn! Ha most egy sorrend azt mutatná be, mi a legjobban elutasított tematika, az ez lenne. Mi a túrót látnak azok a férfiak abban a kis bojtban a cipő tetején, aki ezt felveszik. Egyébként is mi ez a cipő? Ezek a legfinomabb jelzők, amelyek az elmúlt időszakban megjelentek, amikor egy - egy hasonló kép került kiposztolásra. A loafer ezen formája a valódi piros kukorica, a mi kis kakasaink szemétdombján. Vagyis az ellenzék kemény támadásba lendülve, nyomta a bullshit gombot.  

   4. A cipő, ami “nem is az” : penny loafer. Hányszor kaptam meg, hogy a penny loafer ( bojt nélkül is, meg a makkos változat … ) nem cipő. Az valami ördögtől való gyalázat, amit hazai férfi csak akkor vesz fel, ha kényszer alatt áll. Mert egykor nagyon rossz emlékek jönnek fel, és elénk tárul a kilencvenes évek fehér frottír zoknis, makkos cipős vállalkozói, akik az operabálban grasszáltak hasonló szettekben. Persze sokat tett az ügy érdekében szegény Jacko is, aki így moonwalkerezte végig az MTV összes csatornáját. Sajnos, ez az emlék úgy égett be, mint az S-betűs mobil telefon a zsebekbe. 

    5, Zoknira nem telik?  Lábaknál tartva, a sértettség közeli állapotot, a zokni nélküli cipők hordása hozta ki még mindig. Hiába a sok írás, utalás, poszt. A honi erősebbik nem még mindig azt gondolja, jobb ma egy szandi, mint holnap egy titokzoknis loafer. Ne adj isten egy rendes fűzős cipő. (Bizony jó lenne, ha adna!) Ez a helyzet örök megoldatlan fekete lyukként tátong, a meg nem értett stílus tanácsadók képzeletbeli planétáján. Az ellenállás olyan mértékű, hogy a Jedi legyen a talpán, (mezítláb) aki ezt nem a sötét oldal ármánykodásának tudja be. 

   6, Dupla sorban. Kemény ellenállás van még a dupla soros zakók, öltönyök területén is, és ez is egyfajta stílus beidegződések miatti skrupulus. Sokat hallották gyerekkorukban azok, akik állandó jelleggel támadják, hogy ez bizony csakis a jó alkattal megáldott “adoniszokon” áll megfelelően. Illetve a nagypapák, és a letűnt korszak emberei által hordott “izé”. Tudom nem is kellene magyaráznom, hogy ez is az egykor virágkorát élő hazai ruhagyáraknak köszönhetően lett kigyomlálhatatlan a fejek ágyásából. Mert, ők akkoriban boldog, boldogtalanra ezt a félreszabott csodát erőltették. A ballagási öltönyök kilencven százaléka ez volt, és szegény elvtársak sem lehettek volna jó káderek, ha nem ebben integettek volna a karzatról a “boldog” május elsejei tömeg felé. Pedig hol van az már! “Nem integetnek, mással vannak elfoglalva.” 

   Tudjátok, mint, én akkor is boldog leszek! Mert legalább beszéltünk ebben az évben is, és nem hagytuk szó nélkül a dolgokat. Amennyiben nem is tetszik néha az, amit látunk, vagy olvasunk. Lassan és biztosan, beérik az a meló, amit nagy energiával nyomok felétek. Sor még bővíthető lett volna. A színes vidám zoknik, a még mindig furcsa zsebkendők. A nyaksálak nem is kerületek a reflektorfénybe, de ami késik, az múlik. Közös erővel azon cégekkel, akik segítik a blog, a facebook és instagram oldalam életben maradását, futunk neki majd a következő évnek is. Azért, hogy néha borzoljuk az idegrendszert, vagy segítsünk a stílusosabb megjelenésben. Nem megijedni, még nem ez volt az utolsó írás, de közeledve a pezsgős év végi fogadalmak napjához úgy gondoltam jó, ha közösen felidézzük ezeket az emlékeket. 

Barátsággal: Tibor      

   A blog mai témája nem is divat, inkább az a pár dühítő ügy, ami a (ha van) stílusunkat rombolhatja le. Beszélni kell ezekről, sőt szerintem a legfontosabb az életben, mert ha ez nem működik, lehetünk a legelegánsabbak, mégsem leszünk azok, akikre jó gondolni. A divaton túl, ott a stílus! 

   "Nagy a forgalom ma, időszámításunk előtt valahol a neander-völgyi ember után, a barlang előtt. Zsufi van. Jön a férfiember bunkó a kezében, a vállán az elejtett vad. Szembe jön vele egy rég nem látott ismerőse Numubu. Előemberünk, ledobja a vadat a válláról, és harsány vakkantásokkal köszönti társát. “ Hááávááá Numubu!!! “"

  Már akkor! Mára a barlang maradt, és a megszerzett holmi talán, de a köszönés gyakran elmarad. A szabály nem túl bonyolult, ha az a szerencsétlen elődünk is tudta, köszönni illik, és nem árt az rólunk kialakult képnek sem. Köszönj, üdvözölj, légy barátságos! Az első, és talán legfontosabb stílushoz kötött szabály! 

   Második; adj magadra! Légy ápolt és legyen tiszta a ruhád, az inged, légy rendezett. A külső rendezettség, még ha nem követed a legújabb trendeket is, azt mutatja rólad nem, azaz ember vagy, aki nem ad magára, tehát másra sem nagyon. Ápoltság, fél egészség, és persze stílus.

   Harmadik! Férfi attól lenne a teremtés koronája, ha nem csak magával, de másokkal is törődne. Vagyis az illem alapvető szabályai adják meg, a divaton túli stílust. Az ajtóban előre engedett hölgyek, az autó ajtó kinyitása, az étteremben a kabát le, és felvétele, a szék kihúzása. Maga a hétköznapok viselkedési normái. Olvastam nem rég, hogy a nyakkendőtű, és a mandzsetta gomb mellett, elavult a “kezét csókolom” köszönés. Mi van? Persze egykori “ szabadság elvtársnő” még él a fejekben, vagy az említett köszönés már divatját múlva megy a “lecsóba”? Nem hinném! Adjuk meg mi, férfiak a hölgyek számára a tisztelet. 

  Negyedik! Nem kell félni, nem fog fájni. Vasalás nem csak a nő feladata! Tanulj meg vasalni, nem esik le a karikagyűrű a kezedről, nem sorvad el a végtagod, és nem lesznek súlyos égési sebeid. Az ing vasalása nem olyan probléma amit, - ha egy hegyet megmászunk, meghódítjuk a világ rejtett tájait - a férfikezeink nem tudnának megoldani. Vasalj! 

   Ötödik! Tarts mértéket. Jó, de miből? Nagyjából mindenből. Pia, étel, élet, szex stb. Miért fontos ez, és itt nem a lélek guru, jógi beszél belőlem, hanem a stílus blogger. Azért drága barátom, mert a mérték mindennek az alapja. A mértékkel való italozás, nem vezet a “fekvehányós” végzethez, a mértékkel fogyasztott étel, elvezet a slim fit öltönyök világába, a mértékkel élt élet, nagyobb valószínűséggel nem hozza közelebb a papot, aki a neved viszi a hóna alatt, egy szomorú esős napon. A stílusban ott a mérték, mert a divat túlzása a mértéktelenség a színekben, a formákban. A példa számtalan megnyilvánulása látható az utcán, amikor szembe jön veled. 

  Utolsó sorban a hétköznapok beszédmodorja, a legfőbb stílus jegyünk az öltözködésen túl. A beszéd, a kommunikáció. Mert amikor megszólalunk eldőlt minden. Illetve ebből ítélnek meg. Nem baj, drága uraim, ha néha megerőltetjük magunkat és olvasunk pár könyvet is. A szókincs, a kifejező képesség alapja ez. Hiába lesz a legdrágább autó a fenekünk alatt, nem lesz több semmi, ha milliós értékű óra van a karunkon, az öltönyünket a legdrágább szabó szabta, varrta, ha megszólalunk és “virág” helyett, valami egészen más jön elő. Tanulj meg kommunikálni, légy igényes ebben is. Csak ismételni tudom, a divaton túl, ott van valahol a  “STÍLUS” ! 

Egészségünkre, és nem elfeledve; barátsággal : Tibor 

   Egy éve talán, hogy írtam a blogomra egy bejegyzést azzal a címmel: Annyit érsz, mint a telefonod.  Azóta sok mobil ment a kukába, de a vicc, hogy az akkor egy „kedves” ám nem túl bonyolult lélek, aki beszólt a Xiaomi 4s telefonomra talán már megunta a sokadszorra lefagyó Samsungját, és láss csodát még cserélt is. Én pedig vele ellentétben, vidáman használtam a mobilom, sőt mi több máig, mint másod munkaeszköz becsben tartva ott figyel a pc-m mellett az asztalomon. Nem lett igazán nagy „hájp” körülötte, de a márka mára nem csak a „kocka” világban ismert. A Xiaomi a sok más Kínai telefongyártó mellett, egyedi és innovatív megoldásaival, ami az okos otthon megteremtése felé vitte, mára szinte uralja a piacot távol-(keletre) tőlünk.

  Tudom, nem biztos az, hogy fel is tudjuk fogni mi annak az értelme, ha egy gyártó eladásban megelőz Indiában egy más gyártókat. Aztán ha megnézzük a számokat, arra juthatunk, hogy van abban valami egészen borzalmas, ha azt bevétel szintre osztjuk vissza, amit ott eladtak akár egy nap alatt is, egyszerű ésszel fel sem foghatjuk. Ott már lesz pénz arra, hogy nem csak a milliárdos nagyságú piacokat tudja le, hanem legyen ott az amúgy elfeledett öreg kontinensen is. Így a Xiaomi már az idén megnyitotta első saját név alatt futó store-ját Spanyolországban, és sorra nyitja majd más európai piacokon, közte itt nálunk is. Mivel ez egy stílus blog, nem is részletezném tovább ezeket az ügyeket, hanem egy gyors fordulattal vágnék bele abba, ami miatt megint a Xiaomi került előtérbe a blogomon. (Bár mivel ez REKLÁM, az origo.hu nem fogja megosztani, holott nagy kár.)

   Itt van a kezemben és már másfél hónapja használom is, a gyártó Európára szánt mobilja, amit egyszerűen MI A1-nek neveztek el, és sima Android fut rajta, semmi saját „mókolás”. Meg kell, hogy mondjam, pedig ez nem csak a reklám helye, hogy kaptam egy szemtelenül jó áru, és profi munkaeszközt ismét. Ecsetelhetném, hogy milyen a kamerája és, mennyire bírja az aksi, de jobb, ha ezt egy profi fotós videóján látjátok. Ő legalább tudja a „matekot” is, én meg csak konyítom, hogy mi az a fekete – fehér arány. Köszönet a videó feltöltéséért, bár engem a repülő droidok kevésbé izgatnak, mert egy ruházati boltban nehezen venném hasznát.

   Az, amiben én megláttam a kedvencet a Mi 4s után, hogy lett egy nagyon elegáns, és durván jó képeket lövő okoskütyüm, ami ráadásul bírja a strapát. Az elegancia pedig nálam, még ha nem is a legfontosabb, de nagyon is számít. Többen is kérdezték már barátaim, vagy akár üzleti partnereim, hogy mi az a szép fekete csoda a kezemben, amikor épp telefonáltam vagy fotóztam vele. Aztán kezükbe nyomtam és tovább bámulták. A lényeg, hogy maradjak a bevezetőnél, valóban, amikor egy telefon ára eléri egy használt autó értékét, nem biztos, hogy jó is lesz. Státusz szimbólum az, hogy beszkenneli a retinád, hogy tudják még azt is rólad, hogy van veseköved, vagy épp attól lett marha innovatív, hogy egy „kaki emojit” varázsol a fejedből. Tudom, akik ezt az érzést veszik meg, egészen más miatt akarják magukénak az almás logót. Én mezei telefonáló, és munkára használó, megelégszem azzal, hogy nem fagy le amikor számos alkalmazást futtatok rajta, vagy éppen live videó kell az isntagramra.

   A mobil attól még, hogy egy használati eszköz lehet elegáns formatervezésű, és persze szép. De valóban ki mondja meg, mi az elegáns és mi a szép egy kütyü esetében? Ez is szubjektív, és egy tokkal elrontható. Mókás számomra, hogy egy két hasonszőrű közszereplő (celeb), ott pózol a kezében egy fél autó árával, de közben a nadrágját tartó öv, hamisított márka. Hagyjuk is. Az eszköz nem lehet más, mint eszköz. A tradíció, ami egykor az „almás” dolgokat körülvette mára eljutott oda, ahova … Én vallom, ahogy a régebbi bejegyzésemben is írtam, a telefonod, nem határozhatja meg, hogy ki vagy. Ellenben segíthet a könnyebb kommunikációban, vagy épp a munkádban.  Én ezért tartok ki a Xiaomi mellett, mert már évek múltán is igazolta, hogy nem hagyott cserben sosem.  Ha te is kipróbálnád, ne habozz, itt a Xiaomishop.hu oldalán megnézhető, és rendelhető. Én ott szereztem be, és hozzá vettem egy nagyon szép és hangjában sem rossz headszettet is, ugyanis a rádiós múlt még azért kísért, és kell a jó zene.

Barátsággal : Tibor 

   Négy évvel ezelőtt, amikor még hobby szinten egyfajta önszórakoztatásnak találtam ki azt, ami mindig is érdekelt, egy facebook profilt férfidivattal, még nem sejtettem, de valahol mélyen ott volt, hogy ez majd hivatássá, és küldetéssé válik. Nagy szavak ezek egy kis embertől. 172 cm mély. Aztán mégis így lett. Voltak sokan, akik segítették és voltak, akik lefitymálva követték botladozó tevékenységem. Viszont most, hogy számos követő, és stabil bázis maradt mellettem, inkább több lett az irigy, aki azt sem tudja mire fel. Sebaj, mert ez azt jelenti, hogy jól teszem a dolgom. Az álom, ami még a kezdeti időszakban tényleg csak egy ködös felhő volt, az idén nyáron lett első körben egy beszélgetés után reális közelségű valóság. A beszélgetéseket aztán tett követte, mert annál jobban nem utálok semmit, mint a parttalan hablatyolást. Jobb szóval élve; az, aki mások idejét rabolja, keményebb bűncselekményekre is képes.

  A lényegre térve, hogy én se essek a fent említett bűnbe, most nagy csinnadratta elkerülése mellet, jelenthetem be, hogy egy őszi és téli formális és casual kollekció lett kész, a TSL tervezésében, és egyben egy „made to measure” férfiruha szalon együttműködésével válik majd elérhetővé. A szalon mielőtt bárki megrémülne, nem az enyém, csupán felkértek, hogy alkossunk valami maradandót, és közöset. A hely ahol a többi igényes féri öltöny és zakó mellett, helyt kap az „álmom” is az Eiffel Szalon, Budapest szívévben található.

   A tulajdonosok velem együtt hitet tettek amellett, hogy legyen végre egy hely ahol a férfiak, akik vágyják a szépet és az igénység a hétköznapjuk része, magukra találjanak. Cél viszont az volt, hogy maradjunk meg az elérhető árak mellett, az anyagok színes skálája mentén egy „pöttyet” azért az exkluzivitás szintjén, de nem elitista módon, elkerülve a belterjességet, és őrizve azt, hogy ez nem több annál, mint amit a blogomon is teszek; értéket nyújtunk, de nem elszállva magunktól. Mert sokan vagyunk a divat piacán úgy, hogy közben nem vesszük észre a férfiak igényét, - és ugyan ez itt rossz jelző- , de igénytelenségét is. Mert többen mondjuk, hogy a stílus maga az ember, de nem vesszük észre, hogy keverjük a stílus kifejezését a divattal.  A divat, múló tünet, de a stílus maradandó lehet. Cél az Eiffel Szalon esetében nem az volt, hogy a negyvennyolcadik „méretes szabóság” névvel fusson bele a semmibe, vagy az egy – két vevőre épülő bespoke világ tagja legyen, hanem a valódi férfiak részére, elérhető minőséget nyújtó, magyar háttériparra épülő, de széles skálájú világmárkás anyagokból gyártható minőséget nyújtson a „mérték utáni” zakókat, mellényeket, ingeket, öltönyöket illetően. Emellett pedig mintha nem is lenen másról szó, csak arról, hogy éld meg jobb minőségben a napi életed, mert rád szabott ruhadarabok vannak rajtad.

   Teljesen más ez, mint egy közép- felsőkategóriás konfekció, de mégis benne van az a méret választék, amit ott megszokott mindenki. Egy szó, csupán amit itt meg kell tanulni; a türelem.  Mert a türelem, azaz erény, amit egy úrnak gyakorolnia kell, legalább addig, amíg az első próbán túl nem esik, no és persze, hogy az anyagválaszték miatt se legyen belőle döntésképtelen dühödt vevő. Itt viszont nem kell a pánik gombot nyomni, mert a szalon, segítő kezei és szemei ott lesznek vele. Elkísérik azon az úton, amiből aztán négy, hat-hét után az „álomoltöny” ott lesz a kezében, majd a hétköznapjai során, viselve is hosszú ideig.

   A munka gyümölcse, amiben szerény személyem részt vett, érni kezd, és együtt fogyasztjuk majd el. Ehhez viszont most nektek is kell az akarat, hogy kipróbáljátok, milyen az, amikor léptek egy szintet, és nem elégedtek meg azzal, amit a könnyű út ad. Jelentkeztek, és válogatva az anyagok, színek közt, a megfelelő méretre találva eljuttok oda is, hogy ismét értéke lesz az öltönynek, és a (valódi) klub zakóknak, méretre készített ingeknek számotokra. Az én álmom az volt, hogy legyen végre egy kollekció, ami miatt engem lehet okolni, ha tévedtem volna, de persze inkább dicsérni, hogy hasonlót idehaza ilyen áron, és ilyen minőségben még nem láttatok. A feladatotok az, hogy bejelentkezve, próbáljátok fel, és nézzétek meg magatokon, hogy milyen egy másfajta érzés. Mi, mert mondhatom ezt többes számában is, várunk benneteket az Eiffel Szalonban.

   A fellengzősség minden esetben távol állt tőlem, mert az nem én vagyok, és ti sem ezért kedveltétek meg azt, amivel foglalkozom, tehát itt se várjatok tőlem mást, mint azt, hogy ez bizony tényleg „ránk fért” végre, annyi kanyar és kitérő után, hogy elérjem a képzeletbeli kilincset.  

  Az anyagok és a mértek és minden más az Eiffel Szalon weboldalán, mellette a bejelentkezésre szánt telefonszámok is. Ellenben aki velem közösen szeretne, próbát tenni az jelentkezhet az ugodi.tibor@tiborstiluslapja.com email címemen.

Piff ez most jutott eszembe, "Ne légy rest, legyél fess!" akár a húszas évek reklámjait idézve.

Barátsággal: Tibor

    Ahogy közeleg az év végi prémium osztások ideje, és a postahivatalok már megtelnek ideges emberekkel, másik népszokás is lángra kap, az egész éven át parázsló állapotából. Ez nem más, mint a leánykori nevén hívott vállalati év végi rendezvény avagy, ahogy mostanság nevezzük a céges buli.  Igen ez az a dolog, amikor a legszerényebb ITs kollégából is előtör a benne szunnyadó elfojtott oroszlán, és kitörve az egybites Excel táblák közül, ráveti magát az ingyen szeszre (nem félre olvasni!!!), és megpörgeti a könyvelők ártatlan szende szüzeit. Másik kép, hogy a főnök mintegy apa a gyermeki közt, megengedi nekik, hogy egy estére és az aktuális „ereszd, el a hajam” nóta közben, összetegeződve öntsék le egymás frissen kapott nyakkendőjét az olcsó pezsgővel. Van ennek is egyfajta bukéja, de jobb, ha a vörösboros kóla is stílussal egyberakott szettre kerül. Beszéljünk tehát az MLM bulik, a céges partik komfortos, ám eleganciát árasztó megjelenési kódexéről.

  1, Mit ne vegyél magadra, még ha annyira tetszene is! Az első szabály, hogy attól még, hogy kollégák közt leszel, és napi rutinból tudják rólad, hogy nem vagy egy „stíler”, azért nem baj, ha erre az estére tényleg kicsit kilépsz a sajátos komfortzónád kereteiből. Légy ma este elegáns, de egyet ne feledj el, hogy nem ez az este az, amire egész évben spórolt pénzeden megvett drága szmokingod kell, hogy ázzon, a kolléga által kutyult puncsban, vagy mintás legyen Marika frissen sütött habos mákos sütijétől.

  2, Az előírásnak, és a helynek megfelelő outfit a megfelelő, ha tudod, hogy nem a hátsó raktár helyiségében a ládák közt lesz egy laza összejövetel, hanem a céged az egyszer élünk mód, adja a helyet, és az egy elegáns szálloda bálterme lesz. Oda, ha törik, ha szakad, nem mehetsz a kedvenc pulcsidban. Mondjuk én még a smart business szettet sem javaslom, mert lehet furán fognak rád nézni.  Itt már kell az elegánsabb öltöny, és persze a nyakkendő, még ha „zajos vége” lesz ennek a dolognak is, egy kocsma szintjén a hivatalos rendezvényt zárva.

3. A "nagyban megy a rongyrázás!" Itt a cég nem elégedett meg a GDP arányos növekedés adta lehetőségekkel, és úgy döntött a bécsi opera lesz a megfelelő helyszín, hogy átadhassák az év legjobban teljesítő értékesítő kollégájának a megérdemelt bónusz Porsche kulcsát. Nem lehet egyszerű farmerben menned neked sem. Minap ezredszerre is megtekintett kedvenc filmemet idézve: „Mi ez a tornacipő, nem vagy te Steve Jobs.” Tehát eljött az ideje, erre az eseményre elővenned a féltett szmokingod, vagy berohanni a legközelebbi helyre ahol ennek bérbeadásával foglalkoznak. Nem elegendő sajnos itt már a jól szabott öltöny sem. Itt a pezsgőfürdőt a black tie szerint írták elő. Szivarfüstös és kegyetlen drága italok közt, csókol meg a vezető elemző, homályos tekintettel.

  4, Nem kell a konfetti felhő, a hely szelleme adja, hogy ez nem a Nagy Gatsby bulija lesz. Itt a cég úgy döntött, hogy jót isznak együtt az irodában a széttolt asztalok közt, a sikeres évzárásra. Ide jöhet a farmer és lazább casual outfit. Nem fognak kiröhögni, ha csak egy pulcsi lesz az ing felett, és nem zakó. Egyet azért nem árt itt sem eltévesztened, hogy attól, mert nem előírás, nem kell alulöltöznöd magad. Mégis valahol ez egyfajta ünnep, amivel zárod a szép évet, amit az iroda asztalába sokszor vert fejed megérdemel. S talán még a főnököd is hátba ver, persze mert ivott pár pohárral és összetévesztett valakivel.

  Záró gondolatként, minden év végi rendezvény, céges vagy más buli legtöbb estben előír egyfajta megjelenést, és ezt tudni fogod abból, amit leírtam, vagy, mert régóta ott dolgozol, és ismered a dörgést. Jobb azért odafigyelni, hátha valami ez által is változik majd a jövő évre vonatkozóan.

Barátsággal: Tibor

    Ott ülsz és az utolsó pengéért nyúlsz, hogy felvágd az összes eret a karodon, mert az idén is kaptál egy padlóvázányi nyakkendőt, sálat, és talán egy jó kötött satyit. Ne magad büntesd, és ne is azt, aki szívét lelkét beleadta abba, hogy meglepjen. A gond az, hogy leginkább ők sem tudják, mit cselekszenek.  Előzzük meg a probléma adta savanyú káposzta arcot, ami a szent eset ül ki rá, mikor feltépi a csomagolást. Most én adok pár tippet, hogy az „uncsi dolgok” helyett, minek örülhet egy pasi, ha nem konzol, vagy a legújabb arcfelismerős írisz diagnosztikát használó májbetegségeket is gyógyító mobilkütyű az, amivel egy emoji lehet belőle esetére.

1, Adj egyedi kozmetikumot. Miért? Azért mert valóban egyedi, és általában használ is. Lehet nem olcsó, és nem is lehet csak úgy beszerezni, de érdemes időt szánni rá, hogy rátalálj arra, amivel a férfiembert rávezetheted, a bőrének kedvező lehetőségek használatára. Hidd el, nem lesz rossz ötlet, mert az első pár hét után, már valóban érezhető a pozitív változás, és ezt ő is látni és érezni fogja.

2, Ajándékozz egy jó borotvát. Tudom nem túl ötletes, de a praktikum ezzel letudható. Láttad már a férfiakat a tükör előtt szenvedni, ha arra vetemedtek, hogy egyfajta kisebb – ismét divatossá vált – szakállukat próbálták helye pofozni egy durva reggelen? Ha igen, érzed át azt a pillanatot, amikor a trimmelő lemerül, vagy nem úgy vág, ahogy azt kell, vagy gyorsabban kellene a rendet elérni a bozont esetében.  Az igazán jó akkus borotva olyan, mint a svájci bicsak, szükséges és mindenre jó. ( Sört nem lehet vele kinyitni, de meg se próbáljuk! )

3, Vegyél egy jó kiegészítőt. Nem, nem az unalmas nyakkendőkre gondolok, hanem azokra, amiket csak a weben lehet fellelni, és egyéniséget adnak azok számára, akik ezt kapják. Mert máson nem láthatják viszont, mint a nagy fast fashion konfekciós cuccai közt található nyakbavalókat. Legyen az csokornyakkendő fából, vagy épp extra selyem kézzel festett csoda slim nyakkendő.  Plusz a hozzá illő disz zsebkendő, amire a minta szintén kézzel lett felfestve. Kis zakó felső gomblyukba való virág, vagy egyedi mandzsettagomb, akár egy régi óra belsejéből készítve. Legyen egyedi, és nem hinném, hogy nem lesz férfi, aki ennek ellent tudnak állani, vagy nem párásodna be a szeme.

5, Nem hiba, ha kesztyűt dobsz! Na de nem a tucat fajtát. Ott is keresd meg azt a boltot, ahol csakis igazi bőr és kézi munka eredménye szül a kézre melegítőt. Ott nem lesz gond a színekkel, és választékkal. Hidd el, én kipróbáltam és bejött. A szabály itt is egy, hogy tisztában légy a kedvesed kezének méreteivel. A legnagyobb meglepetés, ha még időben gondoltál volna rá, a saját kezére készített kesztyű készíttetetsz. Sajnos, amikor ez az írás megjelenik, már ez nehezen kivitelezhető karácsonyig.

6, Kütyü, de hasznos fajtából, és a pillanat adta lehetőségeket is megörökíti. Adj egy jó kompakt fényképezőgépet. Tudom az instant világban, ahol a kép rögtön megosztható, és feltölthető nem nagyon divat, mert a telefonom hátulja, eleje is fotóképes, de a pillanat csak a weben lesz egy ideig elérhető. Ellenben ha van egy gép, ami még az átlag kézben is szinte profi képet készít, majd azt kinyomtatva megőrizhetjük, beragasztva fotóalbumba, odaadhatjuk azon korosztály számára is, aki nem élne a netes „like világban”. Az arcukon megjelenő mosoly, többet jelent majd, mint a kétszáz tetszik hüvelykujj az arcos könyvben, ismerősnek tűnő vadidegenektől.

7, Adj egy lehetőséget arra, hogy a párod kapjon esélyt arra, hogy elmagyarázza valaki neki mi az, ami jól állhat rajta. Ajándékozz stílustancsatással egybekötött vásárlást. Ha van ideje, és letudta a nagyi bejglije és a „ töltöttkáposztáshalászlé” túlsúlyát, a januárt kezdhetjük egy új stílusosabb világ megismerésével. Adj neki TSL Stílustanácsadás kupont, ami nem árt, ellenben használ.

  Hét tipp, de nem légbőlkapott, és mégis egyedi, jobb, mint az unalomig megszokott, mellette a férfi még örül is, mert a legújabb drónt már úgyis sunyiban megrendelte magának, vagy a huszonnyolcadik epizódját kedvenc "pcés játéknak" egyedi csomagolású és kiadású verziója már ott pihen, ahova eldugta, hogy majd ártatlan arccal mondja, ez az, amivel már a srácok játszottak nálunk egy hete.

Barátsággal : Tibor   

   Mondom néktek, hogy sok a sztereotípia, és a gyalázkodás, amikor a magyar férfi stílusát és a divathoz való viszonyát boncolgatja a számos style és divatguru. Pedig van már lehetőségem, hogy megvédjem a magyar férfi hozzáállását és stílusérzékét. Mert ugye könnyebb leszólni, mint belegondolni abba, hogy miért is tartunk itt, és ha itt tartunk ez mihez képest jobb, mint volt.

“ Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes
Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott:
Ha ez való, úgy súlyos bűne volt,
És Caesar érte súlyosan lakolt meg. “ 

    Első pont, az időfaktor, mint a galaxis meghatározó tényezője, meg az élet értelme. Mint tudjuk a válasz a 42. Ez viszont most lényegtelen, mert nagyjából semmit nem jelent és nem magyaráz meg. Az idő, ami rohadtul rohan és telik, de közben azért sokat segít is nekünk. Most azt mondhatnám, hogy persze az elmúlt negyven, húsz, nyolc és valahány év nem tett jót. Igazam is lenne, de paradox mód mégsem. Mert a magyar férfi azért számos bolt, és “megnyíló” lehetőség, újszerű style hatására felismerte, hogy a nyakkendő és az öltöny nem lehet az utálat tárgya, hogy a farmer nem minden helyzetben megoldás és a “susimelcsi-hasitasi” pedig a legrosszabb autóneppertől is szégyen mára. Persze koránt sem tartunk még a német, vagy jobb esetben az angol urak szintjén, az olaszokat fel sem hozva, viszont a törekvés érezhető. Nagyban köszönve ezt azért a hölgyek áldásos munkájának is. Hála nekik minden más miatt is! Mert azért valljuk be, legtöbb esetben még mindig nem magunknak, hanem a szebbik nemnek öltözünk fel, (,hogy aztán levetkőzzünk ismét)

   A védelmi vonal pedig ott kezdődik, hogy felismerte a férfi azt, hogy stílus nem valami misztikus és elvont fogalom, hanem igen is kézzelfogható egzakt dolog. Ebben pedig segítség, még ha agyon átkozzuk és megvetjük a számos, „noname” divat boltot és márkát, az árak szempontjából és, hogy utánozni próbálják a nagyok kínálatát, adtak a lehetőséget a drágább minőséget megvenni nem tudó, de a szebb dolgok iránt érdeklődő férfi számára. Vallom, nem minden Gucci, vagy Tom Ford, ha divatos akar lenni az "átlagférfi". Vannak szép számmal olcsóbb kategóriában is olyan szettek, hogy csak az igazán avatott szem veszi észre, hogy ezt nem a világbank segítségével szerezte az erősebb nem jeles képviselője. 

   A felhozatal nem rossz, sőt ha odafigyelve és nem kapkodva nézelődünk, persze időt szánva rá, kincseket lehet találni. A magyar találékony, a férfi is, és ha az miért is ne találna, mint a vak tyúk. Igény van már rá, mert amint láttam a ruházati boltok értették az idő szavát, és nem fukarkodtak, követték a feléjük támasztott elvárásokat.

    A magyar férfi pedig ott volt, válogatott a polcokról, és vásárolt. Vagy ha ő nem, akkor a párja, rosszabb estben anyukája… (nem bántva ezzel az édesanyákat, de azért ha már férfi a férfi, akkor legyen is az, nem anyuka pici fiacsája ) Lényeg persze az, hogyha csak a szezon előtti vásárlások számát nézzük, és az eladott ruházati termékeket vesszük figyelembe, nem csalódhatunk. Ez meg fog jelenni az utcán és talán nem csak a szürke egyhangúság jellemzi a magyar ugart.

    Tudom nem lesz soha Pitti Uomo Firenzéje, Budapest, vagy Győr, de haladunk szépen lassan. Engem megnyugtat, hogy az igény egyre nagyobb a szép dolgok iránt, mert ha csak a blogomra vagy a facebook profilomon érkező kérdések, kérések számát veszem figyelembe a követők, és a kedvelések mennyiségét elhagyva, ott van a remény elveszett kulcsa, és nem voltatok rest azt használni is. Talán elérjük azt, hogy a magyar férfi is érdeklődve követné őket ott a firenzei flaszteren. 

   Én megvédem a magyar férfiakat, mert a törekvésük és a szándékuk már látható, a stílus iránt. Olvasom, hogy egyre többen és többen érdeklődnek az eltűnő - és milyen jó -  ismét felbukkanó úri szabóságok, a cipészetek és egyedi kiegészítők gyártói iránt. Öröm olvasni az olyan üzeneteket, emaileket, hogy “Köszönöm a segítségét, amióta figyelek arra mit, mihez és mikor az életem is megváltozott!” Nem elveszett a magyar férfi, persze a margón vezetni kell még, de a véleménye és a hozzáállása megváltozott, határozott lett, és ami fontos saját maga kezébe vette megjelenésének formálását. Igénye lett, ami nagyon is kedvező fordulat.

  A viták még folynak majd továbbra is, a zokni és annak hiánya miatt, vagy épp a minták körül, ( legyen, ne legyen) a szandál és az ingek bonyolult világáról, de az alagút végén ott van a fény. Én látom! Persze csak akkor, ha Te is látni akarod, és velem tartasz! Nagyanyám szavával élve, „gyere, velem én sem megyek sehova”.

Barátsággal: Tibor 

   Oké, de mi van a negyven felettiekkel; ott minden óra? Erről az a rossz poén jut eszembe, amikor az orvostól kérdezi a betege, mennyi időm van hátra, és a doki a rögtön az órájára néz. Szóval ma a blog a negyvenet elért, vagy meghaladt korú uraknak szól. ( Nem kizárva senkit, aki még „tinédzser”, őket sem kíméli az idő vas foga. )

   Mi negyvenesek már nem pattanunk úgy fel reggel az ágyból, mint, akit a leányos ház apja űz, mert ránk nyitották az ajtót. Komótosabb az már. Aztán ott van a reggeli indulás előtti dilemma, hogy kinek is keltem fel, az sem okoz szívfájdalmat, persze ha van pacemaker, meg egy bejáratott feleség. Én inkább a stílusra gondolok, hogy maradjon a borosta vagy sem. Leginkább marad. A fürdőszoba rejtekében pedig a zuhany után nem volt, és nem is lesz az első mozdulat, hogy valami regeneráló krémet nyomjunk fel, mert amúgy sem néz vissza ránk a tükörből Rayan Gosling. A haj már nem baj, főleg ha nincs, legalább az nem fáj, hogy eltűnt. De miért vagyunk ennyire depisek, holott még csak alig telte el az életünk fele.

   A mentális leépülés nem csak a testben indul el, hanem leginkább fejben. Ott döntjük el, hogy semmi gáz, ha már ennyi időt megértünk, a többi már nem számít és kezdünk mindenbe beletörődni. Holott pont, hogy nem kellene, és itt nem arra gondolok, hogy az utolsó nagy nekigyürkőzéssel rontsunk az életre, és feneketlen bendővel habzsoljuk annak minden zamatát az utolsó mézes cseppig. Nem mert egyszerre válik a negyvenes pasi a kapuzárási pánik röhejes alakjává, ha nyitott kabrióból nevet a világra a reggeli két fokban. Aztán esete meg a nyaka már úgy beállt, hogy a mecset is állva nézi a kanapén.  Nem kell megbolondulni, de az sem baj, ha maradunk „kicsit” fiatalok. Ebben nem csak az autó, és a külsőségek segítenek, hanem az, hogy reggel például, mit döntünk el a fejünkben. Nem hókuszpókusz, és nem életviteli, tanácsok azok amikre gondolok, hanem sima egyszerű ügyek. Mostantól kezdve, nem csak slendrián mód kiválasztott arcszeszt nyomok fel az arcszőr eltávolítása után, vagy ha van, szakáll azt nem hagyom, csak úgy Marx módjára magára. Az arcom ápolása csak egy reggeli plusz rutin lesz. Nem vesztesz időt, és energiát azzal, ha törődsz a bőröddel. Non plus ultra; van, akinek annyira vastag, hogy duplán kell.

  Fejben döntöm el, hogy ma az amúgy sem egyszerű, ám stresszes napon nem fogom magam azzal nyugtatni, hogy a még egy tömény zsírhegyet megeszem, mert akkor jobb lesz. Itt megint nem arra gondolok, ami Woody Allen híres filmjében szerepel, hogy beülve egy reform étterembe, szegény Woody csak nézi az étlapot, majd dönt, és válasz egy lucernabimbót, spenót körettel.  

  A reggel dönti el, hogy nem fogom többé magam rossz kávéval még rosszabb közérzet felé sodorni. Rossz kávéra nincs idő! Ha nem vagyok kávéfüggő, akkor sem. A kávából pedig napközben sem megyek a túlzás irányába. Alapjában véve, azt akarom lassan, de nem sietve megértetni, hogy negyven felett már nincs időnk arra, hogy elpazaroljunk napokat arra, hogy rosszat tegyünk magunknak.

   Tudom, nehéz ez! Viszont ha eldőlt, akkor nagyjából minden megy. És itt jön el az a pillanat, amikor a negyvenes pasi, nem egy lepukkant kép lesz, ami elsőre beugrik, hanem a lehetőségeihez mérten egy stílusos fazon. Mert a stílus nem a divat, hanem az, amikor belépsz valahová, és tudják, hogy ott vagy. Ehhez viszont azért nem árt a gardróbod is rendbe szedned, de az majd a következő bejegyzésben lesz bővebben kifejte. Addig csak azt a rövid utat kell megtenned, ami a reggeli ébredés után a fürdődben, a tükör előtt, majd a ruhásszekrénynél, és a konyhában történik. Illetve abban amit, ha nem vesztettél már el; a fejedben!

Kövess, és együtt próbáljuk meg az idő múlásával járó beidegződéseket levetkőzni, lehet, megér pár percet! Tudod, negyven felett minden óra számít, hát még a nap.

Barátsággal: Tibor