A címben lévő idézet talán a leginkább ide való, mert divat és stílus kérdése van porondon, akkor valóban csakis a legmegfelelőbb embertől kell idéznem. Lehet valami vagy nagyon extrém, vagy túl semleges, de a köztes állapot ebben az esetben is a valóban vállalhatatlant hozza elő belőlünk, ami leginkább a „hülyék” kiváltsága.   Ugye mi a tízmillió (már nem annyi, de reméljük lesz megint) foci, politika, atomfizikus, és stílus szakember országa vagyunk? Igen. Így bátran írhatom és írom is mire gondolok sorokba szedve az idézethez híven. A pontokat a facebook oldalamon kirakott képek alá érkező kommentek ihlették. (Sértődés ne essék, mert a mögöttes szándék inkább jobbító!)

1, Utáljuk a túl rövidre szabott nadrágok szárát, ha azt stílus fotón látjuk, de elfogadjuk, hogy letaposott, duplán harmonikázó trottyos nadrágszárak futkároznak az utcán. Viszont, harsányan tudunk röhögni, ha ezt egy közszereplőn látjuk viszont.

2, A rövid ujjú ingek mellett hevesen érvelők a hőségre hivatkozva felejtik le, mint a rossz tanuló a másodfokú egyenlet megoldóképletét, hogy dédapáink a rekkenő melegben kezükben a kaszával hosszú ujjú ingekben arattak, de egykori kávéházak és éttermek főurai szintén karjukon a tányérokkal csakis hosszú ujjú ingekben, néhol még köpenyekben szolgáltak fel az ételeket.

3, Undorodunk a zokni nélküli és / vagy a titokzoknival hordott bőr cipők, sneakerek látványától, de elfogadjuk, ha az utcán igénytelen láb higiénia mentes, pedikűrt messze kerülő szandálokból kikandikáló lábikók jönnek mennek, vagy éppen olyan zoknik melyeket nagyon régen vettek le a boltok polcairól, és már a pókháló szővi be a lábujjak hegyét.

4, Nem tudjuk elfogadni, ha valami úgy van szabva-varrva, hogy pontosan illeszkedik a viselőjének alkatához, mert túl szűknek, vagy túl rövidnek találjuk, alapból elfogadott ennek ellenkezője a legalább két számmal nagyobb ruhák lígő - lógó látványa, „mert úgyis bele fogsz hízni” személettel élünk bele a világba.

5, Minden, ami kicsit kilóg az átlagosan slampos viselettől szemet szúr, de nem bántja a szépérzékünk az általános igénytelenség.

6, Eltúlzott „luxus” dolognak tartjuk, ha valaki követi az adott divat trendeket, de elfogadjuk szemrebbenés nélkül, hogy a legújabb mobil legyen a kezünkben, abszolúte felesleges fejlesztésekkel felcicomázva és túlárazva. Visszük mintha ingyen adnák.  

7, Stílus ideaként nevezünk meg olyan személyeket, ha divat kerül szóba, akik koruk miatt és pozíciójuk végett szabott kereteknek megfelelve kell, hogy öltözködjenek, de nem értjük meg, hogy a világ elenyésző részét képezik ők. (királyi házak hercegei, idősebb színészek, korosodó stílus tanácsadók) „Bezzeg ők tudják mi a stílus!”

8, A divatra úgy tekintünk, mint egy matematikai feladatra, csakis szabályok szerint lehet művelni, de közben nem értjük meg, hogy mi az valójában; szabadság, művészet, életérzés. Porosodó szabálykönyvek és stílus lexikonok adatait mormoljuk, amit aztán mi sem tartunk be, de jópofa hangoztatni őket.

9, Imádjuk a déli országok lezser megjelenését, (Főleg, ha Talján!) de ha nekünk kellene elmozdulni abba az irányba, rögvest szúrós sün pozícióba merevedünk. („Ők megtehetik persze, mi nem.”)

10, Úgy gondoljuk, hogy egy „globális ultra liberális háttérhatalom” erőszakolja a férfiakra is az „elfogadott”, „megszokott” móditól való eltérő stílusokat és ezt, mint ige hirdetjük is bárhol bármikor, közben pedig azt látjuk, hogy ez valóságban teljesen máshogy van és volt, mert semmiféle „erőszakszervezet” nem akar senkire semmit ráerőszakolni.

10 +1, Mindent felülírhat a kényelem és megszokás, mert az attól való eltérés félelmetes.

  Bár csak ott tartanánk, hogy ezek a mondatok végre eltűnnének a süllyesztőbe! Helyette befogadóbban tekintenénk körbe a világban, kritikusabbak lennénk a saját környezetünkkel szemben, és nem sértődnénk meg, ha erről valakinek más véleménye van.  A merev és avítt álláspontokon kellene úgy változtatni, hogy közben ugyanúgy merevnek és avíttnak kellene lenni az igénytelenség, és nemtörődömséggel szemben. Minden mondatom mellé oda kell tenni, tisztelet a kivételnek, ami meg ugye erősíti a szabályt. Mondjam; sajnos!

Barátsággal; Tibor

   A kamaszok öltözködési dilemmája leginkább az anyukák, és legkevésbé az apjuk vállát nyomja. "Mert mit vegyen fel az a gyerek?"; ha már nem “szanadi-zokni-edzőcipős” korszakát éli, teszik fel maguknak sokan a kérdést. Felnőtt lett, a kisfiúból. Közben pedig egyre jobban menne a saját útján, mert kamasz és neki van véleménye. Ma erre próbálok megoldást adni, ami annyira nehéz, mint röhögés nélkül végignéznie egy valódi hegymászónak az Everest fimet 3D-ben. Zuhanjunk tehát a szakadékba, jön a tini - kamasz - halmaz. 

  Szóval jobb, ha megfogadod, a ruha teszi az embert, és persze ne hidd el, hogy ez nem így van. Meg fogja nézni mindenki mit, viselsz, és mit követsz, mi a példa számodra. Most néztem kedvenc “Youvloggerem” egyik video bejegyzését, ahol a legelején egy kritikai megjegyzéssel élt az öltönyökre, és az öltönyt viselő emberekkel szemben. Azt mondta Szirmai Gergely, hogy az öltöny mára megkövetelt egyenruha lett, és nem az egyediség kiváltsága. Vagy valami hasonló … nos, igen ez így van, de miért is baj ez? Mert az öltöny mára nem is igazán öltöny, az pedig, hogy hord nem is igazán kiváltság, inkább a munka egyenruhája lett. Első pont, szokj az öltönyhöz. Ess rajta túl, mint a bárányhimlőn. 

Nem kell komolyan venni, de a zakó nem valami istentől-embertől elrugaszkodott dolog, hanem egy feszesebb viselet, “egyfajta komolyabb megjelenés” hozzátartozója. Tehát, legyen legalább egy zakód, amit szeretsz és kedvelsz hordani, és itt a „szeretni” szavamon van a hangsúly. Olyan zakót válassz, ami megy az egyéniségedhez, és akár egy farmer mellé is felveheted úgy, hogy nem mondják rád “lúzer” vagy. A zakód legyen méretedre igazítva jobb esetben szabva, és ne úgy álljon rajtad, mint amit régi tablóképeken láttál, a suli megkopott falán. A konfekciós öltönyökben feszülő egykori „kényszeröltöztetett” diákok viselete. A zakód, és ha lehet inkább zakóid, színe(i) legyenek inkább sötétebb színűek, illetve egy, ami nem annyira az. Nagyobb esélyed van, hogy nem csak bizonyos, fontos alkalmakra veheted fel. A zakó alatti dolog jön a sorban; ing és a nyakkendő.

   A fehér mindent visz, a fekete is, bár azzal óvatos lennék, és a kék szintén jó döntés, mert az mindenkinek jól áll. Az inged legyen egyszerű egyszínű, de minőségi. A szabály itt is egyszerű, legyen az alakodnak megfelelő. Itt számos előnnyel indultok, a korosodó felnőttekkel szemben. Nem lesz nehéz dolgod, mert manapság már minden modell elérhető a slim fittől a bővebb fazonokig. Az inget pótolhatja melegebb napokon a zakó alatti póló. Amennyiben nyakkendőd van, (azért jó, ha van) semmiképp a apa megunt mintás csodája legyen. Itt sem lehet panasz, ma már minden jobb boltban kapható változatos minőségben és színben a modern ( hú de utálom ezt a szót ) fiatalos fazon. Trendi lett a csokornyaki is!

   A nadrághoz a zakó, az ing és a propeller. Hidd, el nem néznek hülye gyereknek. (Szakáll nem kötelező egyedileg választott!) Viszont ha itt tartunk, a nadrág, is mint probléma előkerül a kamaszkor viseletét illetően.  Nadrág a neuralgikus probléma általában. Emlékeim szerint, én is a farmer örök híve maradtam volna, ha nem jön el a nagybetűs élet első munkahelye, ahol a farmer már ciki volt. Mára ezeknek a munkahelyek a száma, hatványozódott. Viszont a farmergyártók is alkalmazkodtak a trendhez, és már nem okoz gondot, egy farmernek látszó, de mégis lezseren elegáns darabot találni. Ajánlásom viszont az, hogy a farmer nem mindenre megoldás, még kamaszkorban sem. Legyen egy rendes nacid is! Formára és alakodra igazítva, mint már a zakók esetében ezt írtam.

    Nem pont erre gondoltam, de nézzük csak, egy példa hogy még egy "sportnadrágból" is ki tudjuk hozni a legtöbbet. Jelszó, nem minden nadrág, öltönynadrág, vagy sportnaci.

   Inkább ez az, amit a farmer helyett elképzelhetőnek lehet mondani. Viszont ebben sem ajánlom elkísérni a mamát az operába. Ott adjuk meg a módját, és a színház is ez a hely, ahova azért jól jön, ha van egy rendes öltönyöd, vagy zakód és hozzá a megfelelő sötétebb tónusú nadrágod.

   Cipőd a lábadon zárja a mai stílus igehirdetésem. A cipő sajnos a kamaszkor neuralgikus problémája, egy örök gócpont, ami nehezen gyógyul. Vagy csak sportcipő, és semmi más, vagy … És itt nincs több. Ellenben, végre ebben is láthatunk elmozdulást. Átmenet a kettő közt, nem edzőcipő, de nem is apám komolykodó darabja. Hétköznapra, teljesen oké. Viszont, hidegebb napokon már nem ez a legjobb lehetőség. Az öltönyös megjelenés esetében pedig végleg elvetendő? Mára már ez sem annyira biztos. A sneaker, egyre több esetben elfogadott, de idehaza még ezt is szokni kell. 

   Farmer mellé és nem csak oda, egy bőr magas-szárú fűzős cipő illik. A színében lehetsz kreatív, de a barna a legjobb választás. A zoknik tekintetében pedig alap; kerüld a sport zoknikat, és ha lehet, pótold ebbéli elvárásaid a színekre, mintákra koncentrálva, erre számos zoknigyártó ad lehetőséget. Nehezen lehet mellényúlni, és még trendi is. 

   Remélem nem csak az anyukák olvasták végig, de ha csupán ők az sem baj. A kamasz fiúval a boltokat róva, a saját stílus béli elképzeléseit, ne erőltesse rá arra, szegény fiúra. Engedje szabadon, hátha ragadt rá valami a koszon kívül. A pénztárca, és a benne található mennyiség szabhat határt, mert választék leginkább ennek a korosztálynak van igazán terítve, a fast fashion üzletekben. Sajnos néha nagyon, de nagyon téves útra küldve őket, bár mint tudjuk az életnek ezen korszaka az, mikor jobb ha letudjuk a lázadás összes pontját, és talán nem lesz belőlünk túl konzervatív felnőtt, aki aztán mint most én, osztja az észt megállás nélkül. 

Barátsággal : Tibor 

   A végletek országa vagyunk, pedig ezt inkább a nagyobb területű, és népesebb országokra szokták mondani. Én most ezt a „véglet” kérdését, a stílus és divat viszonylatára fordítanám le, vagyis a címben szereplő kérdést járnám körbe. Mi történik a férfiakkal, ha elérik a bűvös negyvenes sebesség korlátozó táblát, ne adj isten (vagyis adja csak, mert jó az így!) az ötveneset.

  A virtuális útelágazás, - mely szó, egykori miniszterelnökünk esetében is nehezen kimondhatónak bizonyult -, két ösvényt mutat. Az egyik a nagypapás, és egyre jobban elhanyagolt megjelenés vezető lejtős és tövisekkel körbevett susnyást. A másik a ragyogó, és mindent túlzásba vivő, széles sztráda, amin csak úgy suhannak tova a luxusautók. A totális leépülés, kontra a kort meghazudtolni vágyó örök tinédzser apuka. Egyik sem jó, de a középút valahogy csak nem talál magára, vagy ha igen nagyon kevés látszik belőle. Úgy gondlom, nem árthat néhány tanács a kilengések elkerülése érdekében.

  A négy X  azért is jó, mert már van annyi tapasztalat a hátunk mögött, hogy azokból építkezve felépíthetjük azt a stílust, ami valóban a mienk lehet. A divat és stílus között peresze van átjárás, de a, mint azt már többször emlegettük, a stílus nem megvehető. A korral előre haladva, inkább a stílus kerül előtérbe a divathóbotokkal szemben. Erre ügyeljünk első lépésként. Talán véssük is fel magunknak, hogy ott legyen mellettük, a hülye döntéseink elkerülése végett.

   A nadrágoknál egyre jobban kerülni lenne illendő, a skinny fit, extra slim fazonokat, ha csak nem rendelkezünk olyan alkattal, ami ezt még ebben a korban is megengedi. Helyette, maradhat a csőszár, de nem a szorosan a lábra, combokra tapadó, ami a pálcika lábakon járó hordótestet eredményezi. Az anyagok esetében, tudom nagy szerelem a farmer, de lehetőség szerint távolodjunk el napi szinten tőle, és inkább a vászon, és kord anyagok jelenjenek meg. A nadrág színeit tekintve, egyre jobban kellene kerülni a harsány színeket, nem azért, mert nem lenne meglepő egy kanárisárga naciban villantó negyvenes, de inkább lesz vicces, mint jófejség. Jöhetnek a sötétebb tónusok, de ezzel nem zártuk ki például a fehér színt. A chino nadrágoknál pedig nagyon jó a barna árnyalat, mert karaktert adhat.

  A felső ruházatban nem baj, ha már nagyobb méreteket választunk, persze ha azt sem visszük túlzásba, értve ezalatt a slim fazonok kerülést, mint a nadrágok esetében, nem olyan már az izomzat, ha volt egyáltalán, ami ezt vizuálisan elviselhetővé teszi. Lehet bővebb, és kicsit lazább, de szem előtt tartva azt, hogy mégsem a nagyfaterünk négy számmal nagyobb zakóit akarjuk magunkon tudni. Könnyed elhajlás jelentkezik a kötött holmik felé, ami nem baj, de itt is a mértékletesség a cél. Nem kell annak az unalmas kötött kardigános megjelenésnek lennie. A garbók és a pulóverek, ha méreten pontosak és nem feszülnek, de még nem xxxl méretűek, jók lesznek egy lazább casual megjelenésnél. Az ingek esetében nagy igazság az, hogy ezt a kort elérve jobb, ha többet takar, mint mutat. Jó kondiban lévő negyvenes pasik imádják a köldökig ( p@csig ) kigombolt mellkas szőrmét villantani. Maradva a témánál, nem kell itt sem ellazulni, és megint visszatérni a rövid ujjú ingekhez; ez ebben a korban sem stílusos, sőt!

  A nyakkendőhöz kötődő viszony - érted KÖTŐDŐ hahaha -  az öltöny esetében, egyre neuralgikusabbá válik ezt a kort elérve; mert vagy megvállunk tőle, és mintegy laza fiatalos trendi pasi hatását keltve, nem vesszük fel még akkor sem, ha az kötelező (nem szeretem ezt a szót, de!) lenne. Illetve egyre szerelmesebbek leszünk, abba az egyetlenegy szörnyű darabba, ami meg lett kötve egy életre, és a szekrényben tartava kényelemből tudjuk a nyakunkba akasztani indulás előtt. Javaslatom főleg, ha olyan helyen dolgozunk, ahol ezt még meg is követelik tőlünk, legyünk bátrak és vegyünk többet és szebbeket, hiszen lehet ez az időszak lesz az utolsó, amikor ezt a kiegészítőt még napi szinten hordhatjuk.

   Cipők és lábbelik esetén sem mindegy már, hogy mit veszünk fel. Hajlamosak vagyunk a kor előrehaladtával is, mint általában, hogy elhanyagoljuk ezt a területet, hiszen a kényelem mindent visz elve alapján, nekünk már mindegy csak ne szorítson és olcsó legyen. Ebben a kényelem kérdése, még értető is, de nem mondana ellent az olcsóság sem a kívánalmaknak, az viszont már igen, ha ez a formátlan, és igénytelen területre visz bennünket. Nem megoldás minden helyzetre az sportcipő, és aza a bizonyos „fater cipő” sem. Lehetünk kényelmesen elegánsak, ha mondjuk egy belebújós loafert vagy mokaszint választunk, vagy a sportcipő helyébe, egy igényesebb vitorlás cipőre emlékezteztető csuka lép az életünkbe. Hidegebb napokon pedig a boka csizma, más néven a chelsea boots lesz a lábunkon.

   Külön téma lehet, hogy stílusunk a ruházkodás mellet, a megjelenés egyéb területére is kiterjesszük, haj, körmök, arcszőrzet, egyéb prémek megjelenése ott, ahol eddig nem volt, de a bőrápolás sem lenne elhanyagolható ezt a nemes férfikort elérve. Ez viszont már egy hosszabb regényt is megérne, de ma erre futotta csak. A lényeg, hogy nem minden annyira trendi, mint az olaszok botrányhőse, a blog vezető képén látható Gianluca Vacchi, aki korát meghazudtolva tetováltatja tele magát akár a wc-n ülve is, és követve a Berlusconi múmiává váló mosolyát a sok plasztikától, jön majd idén az VOLT fesztiválra, mert most épp DJ lett.     Ezzel nem azt mondtam, hogy hajts fejet az idő múlásának, és legyél koravén, de nem baj, ha nem követed azt a vonalat sem, ahol a kapuzárási betegségtől szenvedő pasik viccei születnek.

Barátsággal;

Tibor

  Egy régebbi énem még nagyra értékelte azokat a stílus gurukat - szenteket, akik az anyag esését, a varrás minőségét, a ráncok simulását magasztalták, és osztották, mint bibliai témát ott, ahol ezt lehetett. Azaz egykori énem egy kicsit „meghalt”. El lett temetve, mert amióta saját magam is erre a pályára keveredtem szembejött a valóság és az elképzelt álomvilág romboló reality showja.

  Ezzel nem azt mondom, vagy üzenem, hogy lejjebb kellene adni az elvárásokat, de az sem működik, hogy „eltartott kisujjal” kritizálva, néha – néha megvető modorban, egy zárt világ elefántcsonttornyából kellen nézni az utca pór népét. Mert ez a mentalitás nem vezet sehová. Marad egy szűk elit kör, mint egykor a szivarfüstös férfiak klubháza, ahova máig nem léphet be nő, és az sem, aki legalább egyszer nem szeretkezett fiatal fiúval. (Lásd; Egy nagyon angolos botrány.)

  Mert ha így kezeljük a stílust és a divatot, nem lesz sem kedvelt, sem követhető és példaértékű. A bloggerek és influencerek (de utálom a kifejezést) felelőssége az, hogy a modern világ eseményeit követve, de szem előtt tartva a hazai környezetet is, bemutassák merre kellene haladni. Lehet ábrándozni arról, hogy majd egyszer minden férfi szép öltönyökben, frissen vasalt ingekben, makulátlan outfittel jár – kel, de ez tényleg a „kis birkák ugrálását” számoló álom előtti bódultság pillanatára jellemző. Ott még elhihető, hogy ez lenne az átlagosan elfogadható. Vissza – vissza sírva azt az időt, amikor Budapest volt a kelet Párizsa, nem csak divat szempontból.

  A "fast fashion" egy belépőszint amit, ha elkezdünk fogyasztani; megragadunk ott, vagy majd vágyakozni fogunk arra, hogy magasabb szintre jussunk. Jó példa erre a Massimo Dutti, vagy a Mango. Magasabb kategória már a Digel, vagy a Boss. Ezután pedig már a méretes szabósági munkák jönnek, szabad anyagválasztással.  Ellenben, valahol el kellen kezdeni, mert ha csak két véglet között lenne választani; az elit és a toprongy – ennek meg nagyon, de nagyon szörnyű következmény lenne. Nem lehetne átjárás a kettő közt? Sajnos a stílus vagy van, vagy tanulni kell. Ha nincs meg, akkor jó ha vannak, akik segítenek az elsajátításában, de nem mindegy, hogy merre visznek. Nagy a felelősség! Én már csak tudom.  A tévedés kockázatával naponta szembenézek én, és lehet tényleg tévedek is. Belátom ebben a tematikában teljesen tökéletest senki nem mutatott fel, és ez nem minden esetben azok hibája, akik ezzel foglalkoznak.

  Úgy érzem, hogy valahol ott veszett el minden, amikor sorra nyitottak egymásra a „bespoke” szalonok, hogy azt a mintegy ötezres férfi közönséget, akik ezt igénylik és meg tudják fizetni „elszipkázzák” egymás elől. Hangosan hirdetve, hogy ez – vagy az az anyag csak náluk van, és a szabójuk olasz, vagy legalábbis járt arra. Sértődés ne essék, nagyon boldog lennék, ha valós és egyre növekvő igényeket szolgálnának ki. Elleneben a véleményem az, hogy ez így pont nem igaz. Már ott tart a divatipar, hogy a legolcsóbb kategóriát képviselő márkáknak is be kellet zárni üzleteket, mert a Kínai gyors ledarát őket. Akkor az a kérdés, hogy győzött az igénytelenség? Nem hinném ezt sem. Azt viszont látom, hogy nem biztos az a megfelelő, ha erővel és akarattal, lenézve a másként gondolkozókat, azt mondjuk; akinek nem inge, ne vegye magára.

   Kérdés inkább az, hogy akkor mi lenne a megoldás, hogy a káposzta is megmaradjon, de a kecskét se kelljen levágni. Szerény véleményem az, hogy ami robog és gyorsabb, mint mi, nem fogjuk tudni megállítani. Ellenben tehetünk arról, hogy segítsük megérteni, hogy a rengeteg rosszabbnál – rosszabb minnőségű és fertelmes kinézetű ruhák helyett, törekedjünk a jobb és szebb minőség megszerzésére. A vágyak képei peregnek az instán, de a valóság az, hogy legtöbb esetben fel sem venné az utcára, mert „túl soknak” tartaná. A "sok" alatt nem az árát értjük. A példa viszont jó, és ragadós! Még van rá lehetőség, hogy jobban nézzenek ki a férfiak, de közben maradjunk meg a rögvalóság talaján, és ha kell dolgozzunk abból amink van. Nem feledve, hogy ez egy játék, és ne vegyük véresen komolyan, mert árthat az egészségnek. Írtam már, nagy a felelőssége azoknak, akik erre a pályára tévedve követőket szereztek.

Én érzem!

Barátsággal; Tibor

   Csak gondokat, problémákat okoz a férfiembereknek a táska?! Azért merem ezt ennyire plasztikusan és egyértelműen leírni, mert én is így vagyok vele. A problémák okát kereshetjük a funkcionalitás hiányában, mert ugye a baj azzal kezdődik, hogy a táska a szükséges rossz az életünkben. Mivel mi férfiak nem úgy viszonyulunk a táskánkhoz, mint a hölgyek, akiken ez egyfajta kiegészítő, és szerintem a nagy számok törvénye alapján is nehéz lenne olyan, a szebbik nemhez tartozót találni, aki ne lenne táska mániás. Arról nem is beszélve, hogy erős sztereotípiák a női táskák tartalmával kapcsolatosak, hogy azokban, akár még egy törpe atomerőmű is felfedezhető, ha ne adj isten kipakolják. Ellenben valljuk be mi is férfiasan, hogyha a táskáink tartalmát kellene megmutatni, ott is kerülnének elő „csodák”, a Kennedy gyilkosság döntő bizonyítéka mellett. Ugye, hogy ugye?! 

  Így aztán a probléma adott lett, hogy azoknak, akiknek táska kell, mert a munkájuk esetén, - oh de rég is volt, hogy egy kilós kenyér és szalonna is belefért a melós tatyóba ebéd gyanánt – az szükséges, bizony nehéz megtalálni az egyensúlyt a praktikus és a szép között. Így jelentek meg a lazán vállon átdobott, és egyre másra megjelenő púposra tömött műbőr borzalmak az utcán, és a tömeges közlekedésen. Az a bizonyos F@la pedig olyan lett, mintha nem lehetne férfi az, aki nem ezt cipeli magával. Szóval a táska bajok adottak, és nem igazán megoldott problémának látszanak a férfi stílus kiegészítők sorában.

   Szerény személyem csupán véleményt formálok ebben a témában, tehát ne vessetek a mókusok elé, mert én nem preferálom a válltáskák, és a kis hátizsákok elterjedését. Több indokom van erre, de a legfontosabb az, hogy ezt a válltáska és pántos hátitatyó megoldást, csupán azon esetben lehetne viszonylag megfelelőnek mondani, ha azt amolyan sportos megjelenés mellé vinnénk magunkkal. Ellenben hülyén, és bután mutat a zakón átdobva vagy arra felakasztva. Meggyűri, elhúzza, egyszóval igénytelenné teszi az öltözékünket. Ez még akkor is igaz, ha ezt úgy látjuk másokon, mintha nem lenne holnap és csakis ez lenne a legtrendibb, mert remek és vagány, a „praktikusságáról” nem is beszélve. Hidd el nem az!

  Akkor, ha nem válltáska, és nem hátizsák, akkor mi? Én úgy gondolom jobb megoldás a kisebb kézi táska és a hozzá hasonló csatos lapos laptop tartók megvétele. Két problémát oldunk meg velük; az első, hogy nem lehet túltömni felesleges kacatokkal; a második pedig, hogy nem teszi tönkre a top outfitünket. A méret azért korlátoz, mert mondjuk egy több aktányi anyagot magukkal cipelő ügyvédek esetén ez valóban nem megoldás, de ők természetesen tudják is ezt, így „szegények” szinte egy bőrönd nagyságú táskákkal futkosnak bíróságról – bíróságra. Ellenben mindenki más, aki nem ezt a kasztot gyarapítja, és megelégszik a laposabb laptopjaik, notebookjaik és egy – egy pár tollal kiegészített szettjük cipelésével, bőven elegendő, ha ehhez a mérethez választ táskát. Nem hinném, hogy nem lehetne megtalálni akár a weben, vagy az üzletekben a megfelelő és elegáns darabot. Így talán elkerülhetjük a válltáskák, és hátizsákok orgiáját.

   Utolsó szó arról, hogy miből készüljön a táska, amit ajánlottam. Úgy érzem, hogy a "vad" környezetvédők, és vega hadtestek ellenében, én még mindig a valódi bőrt preferálom. Vannak azért remek bőrutánzatok is, és akár műanyag kialakítások, de nehéz ezt egy remek szövetből készült öltöny vagy zakó mellé elképzelni. Itt persze én mindig javasolni szoktam, hogy mint a cipőnkre úgy a táskánkra is adjunk, ezrért érdemes megkeresni a kézműves megoldásokat és bőrösöket, mert igazi kincseket ott lehet azért találni.

  Ezzel a táska problémát részemről letudtam, lehetne persze ezt tovább és bővebben taglalni, de szerintem fölösleges szócséplés lenne, és tartom magam ahhoz a gondolathoz, hogy az, aki más idejét rabolja, egyéb galádságokra is képes, én pedig ezt nem szeretném.

Barátsággal; 

Tibor 

   Hiába az örök tél, az eső és a hideg, azért csak lesz az idén is nyár, meleg meg napsütés. Bár, ahogyan olvasom már idehaza is jó táptalajra leltek a globális felmelegedés ellenességi, és azt csak a média furcsa térfájának tudják be egyre többen, de mi tagadás, valóban voltak hasonló tavaszok, amikor arra vártunk, hogy mimkor tehetjük el a nagykabátot végre. Vagy jégvirágot kaptak a ballagók, mert az orgona ága és a barackfa virága is megdermedt, az anyukák pedig hoppon maradtak, mert csak fagyasztott szegfű volt a virágosnál. Mi viszont legyünk pozitívok és higgyünk abban, hogy jön a nyár és a szép honderű. Lassan pedig forduljunk rá, hogy mit is vegyünk fel (vagy le) amikor majd azon pattogunk, hogy miért romlott el megint az a fránya légkondi.

                                                              Levászon minél több, és vékonyabb, lengébb!

   Minden szinten jöhetnek a lenvászon anyagok, szellős és nem „rohad rád” még akkor sem, ha kint és bent is negyven fok lesz. (Ne vitorlavászon legyen!) Vászon zakók, ingek, és nadrágok. Nem kell tőlük félni, hogy hamarabb gyűrődnek, meg kicsit szegényesebbnek tűnnek, közben pedig ezt kompenzálja a lazaságuk és lezserségük. Zakók esetében arra figyelve, hogy ha lehet csak a minimális bélés legyen bennük, és az is csak ott, ahol szükséges, a hónalj és a vállrésznél alapos kidolgozottsággal.

                                         Jó döntés, a vékonyabb és minőségi szövetekből készült termékek.

   Amennyiben a munkahelyed megköveteli a zártabb ruházatot, feszes decens öltönyös emberek közt kellene szenvedned, míg a többiek a moijitót szürcsölik valahol egy vizes part mellett, neked a vékony és minél kevesebb kevert szálas (műszál) anyagból készült öltönyöd kellene, hogy legyen. Az Aperol spritz meg már ciki a New York Times szerint, ezzel azért vitába lehet szállni. A műszál az örök ellenség, de nem csak nyáron! Arra is ügyelj, hogy ezeknél a nyárra tervezett szetteknél, mint a lenvászon anyagoknál írtam, kevesebb és vékonyabb bélés legyen belül. Sajnos itt nem megvalósítható a bélés nélküliség, de ha az egy hűvösebb selyem és szintén extra vékony, talán nem érezhető a „szövet páncél” szorítása.

                                                                                  Színek és minták.

   Az idén nyáron már aggódhatnak azok, akik imádták az elmúlt évek harsány színeit, mert beköszöntött a tompított árnyalatok világa. Nem stíl már a kanári sárga, a feltűnően rikító kék, vagy a piros. A mai színek inkább tompábbak és közelebb vannak a „földhöz”. (Nem kell félni a „bebogarasodástól”!) A pink jött a harsány piros helyébe, vagy a hússzín. A kék örök kísérőnk, de abban is a világosabb árnyalat. A répa szín, és narancssárga inkább a chino nadrágok, vagy a strandos rövidnacik területére szorultak vissza. A fehér és a tojáshéj szín ismét divat lett, de ezt csak valóban bátrak részére ajánlom, mert felettébb kényesek. Nem, VOLÁN és BKK álló stílus! A minták területén már szinte elkerülhetetlen a rácsminta, és az igazi esterházy kockák.     Ezeknél jelenik meg inkább a harsányság, és az extrémebb bártorság. A jövő zenéje, de már itthon is kopogtat az újbóli szerelem, a csíkok megjelenése, ami egyre vastagodó és bátrabb vonalakkal szerepel a szetteken. Azért erre majd idehaza aludni kell még egy évet, és jövőre lesz dugig minden férfi ruházati üzlet velük.

                                                                               A farmer az örök darab.

  Idén nyáron sem ússzuk meg az „urban fashion”, vagy „street fashion”; magyar nevén a „sportos elegancia” (hú, de utálom ezt a szóösszetételt) területén a farmert. Kor és alkat tekintetében a farmer lehet előre „gyárilag” szaggatott – koptatott, de ezt azért negyven feletti hordás esetén már én viccesnek tartom. A farmer leginkább a nadrág, de a reneszánszát éli a dzsekik is.  A dzsekik szabása alkat függően, inkább a slim és rövidített formában lettek divatosak. Én nem vagyok ellensége, (kit érdekel ez?)  de ez a szett már valóban csak munka utáni, és szabadidős megjelenésen legyen jelen az életedben.

                                                                                Pólók, ingek és társaik.

   Divat lett ismét a póló, vagyis azt mondanám nem ment ki a divatból, maradt velünk, és szabadabb lehetőségeket kínál az outfitekben. Nem zárja ki az öltöny alá felvett lazább casual megjelenésénél a „csónak” vagy „hajó” kivágású egyszínű fehér, vagy más színekben megjelenő formát. A „V” kivágás is kedvelt lett, de már írtam egy külön posztban, hogy a póló egy olyan divat, amihez valóban, kell a test edzettsége és talán a fiatalság is. Ne légy apucitestű nevetség tárgya! A még lazább farmeres (dzsekivel) összeállítás esetén, a gombos gallér nélküli pólók jöttek trendbe. Itt sem árt a testkontroll, mert mellé lehet nyúlni, de nagyon. Az ingek színei és mintázatai, az idei évben még ellentmondásosabbak, mint valaha. Az egyszínű és rácsmintás slim, és extra slim szabás mellé bejött, a vadabb kis virágmintás, színeiben is határozottan harsány ingek sora. Sőt egyre nagyobb teret kap, az egykor – nevezzük nevén (nem pc mód!) – cigány mintás ingek. Ez köszönhető a délolasz divat egyre nagyobb térnyerésének. Én nem bánom, sőt mértékkel és belátással kezelve ez nagyon jópofa és elegáns is lehet.

   Idei nyár remélhetőleg megint színes és elegáns lesz, vagy ha legalább nem ez, akkor meg meleg, és akiknek ezek nem jöttek be, ajánlom egy régebbi írásom, amiben azt taglalom, hogy mi az amit kerülni kellene, mint az ágyipoloskát. Apropó, a lábbelikkel nem foglalkoztam ebben az írásban, de higgyétek el, jönnek azok is majd. Lábon kihordva. Addig is kedvelj, kövess és olvass!

Barátsággal;

Tibor  

   Számomra egyfajta "becsípődés" nem csak orvosi értelmeben, ez a téma. Logikusnak tűnhet, mert ugye egy divat és stílus blogger mi fenével foglalkozna mással. A férfi, és a divat, avagy a divatos férfi. Számos, nem kifejezetten a ruhák szerelmeseivel elbeszélgetve jutottam az alábbi következtetésekre, és persze ezek a beszélgetések a legfontosabbak. Egyrészt mert azok, akik kedvelik a divatot és követik, vagy legalábbis nem vetik meg és még stílusérzékük is van, nem érdekesek ebben az esetben. Mivel nekik határozott elképzelésük van, és mellette érdeklődők is. Ezért épp azokon van a hangsúly, akiket hidegen hagy ez a tematika, mert ők vannak többen.

Alapeset(a), hogy azért nem foglalkozik saját megjelenésével, mert egyfajta luxusnak tartja az arra áldozott összes kiadást. Mondva, hogy ez valami „kivagyiság”, és piperkőc dolog, amihez neki semmiképp nem kell csatlakoznia. Minek, hiszen a megvásárolt kora kamaszkori, akkor még igen is divatosnak számító ruhái, pont megfelelőek számára még ma is.

Alapeset(b), szintén az a "halmaz", akiket azért nem érdekel ez az egész felhajtás, mert egyszerűen nincs kedvük ezzel foglalkozni, és egyébként is úgy jó minden, ahogy azt az anyukájuk, majd barátnőjük, és végül feleségük adja rájuk, mert ők valóban értenek hozzá, és különben is nekik kell, hogy tessen az, ami rajuk pompázik. Nem maguknak, másoknak akarnak megfelelni.

Alapeset (x), hogy már csak azért sem érdekli ez az úri huncutság, mert ha egy jobb vagy elegánsabb ruhát vesz fel, megszólják, ckizik a környezetében. Meg egyébként is a b@zis, meleg és ratyi.  

Alapeset (xy), azon férfiak köre, akik csak azért sem hajlanak meg, mert ki az, aki nekik, meg merné mondani, hogy mit és, hogy vegyenek fel. Le@rják és megvetik azokat, akik ebben segíteni vagy épp „tanítani” szeretnék őket. Ők már kijárták a „divatélet iskoláját” és ezzel bőven le is tudták a dolgot.

  Mindeközben meg rohadt vicces, hogy a fenti példák mindegyik alanyának van határozott és fajsúlyos véleménye mindenről, amit számos stílus és divat tanácsadó prédikál. Arról, hogy ez miért úgy rossz, ahogy van, és ha az ő szavaikat vetném erre a virtuális papírra, talán még a net is belepirulna. Bár ezen már kár csodálkozni, ha csak a közbeszéd gyönyörűen virágba borult jellegét tekintem mércének, Lásd kis rágcsálók emlegetése, vagy éppen tini lányok szoknyája alá kandikálás. Egyet ide, egyet oda és máris (l)egális a morál. 

  A netes demokrácia pedig el kell, hogy tűrje a fajsúlyos véleményeket, és kommenteket. Megjegyezve azt, hogy a tükör előtti állapotért, nem mindig a tükröt tartót kellene hibáztatni. Pedig gyakorta inkább van ez így, mint ellenkezőleg. Ezzel nem arra szerettem volna végkövetkeztetésként jutni, hogy a stílus iparunk nem felszentelt, de magukat pápának tartó megmondó embereinek (akár még én is) minden esetben igazunk lenne. Viszont azért az is felettébb humoros, hogy ebben a témában nem lett egységes egymást támogató szakmai kör sem. Mert még mindig vannak olyan mondatok, hogy „nem követem, az úr munkásságát, mert akkor elvesznék az amúgy óriási divatzajban”. Szerintem ahhoz, hogy közös nevezőre juthassunk, legalább egy – egy pontban, igen is kellene, hogy kövessük egymás munkásságát, és akár még tisztelni is azt. Mert ha nem,  akkor valóban eljön az örök tél, és a vastrónra a fent felsorolt példák közül ül le a legerősebb. Mindeközben pedig eluralkodik az igénytelenség, és a közöny. Az pedig semmi jót nem hoz magával.

Barátsággal; 

Tibor 

   Tudom megannyi írás, poszt és fénykép került már fel az internet kanyargós útjaira, és ezer – meg ezer stílus blogger, tanácsadó leírta, de ettől függetlenül az alábbi „lények” támadnak és feltámadnak, ha a lenge szellő száll, és száz pacsirta dalra fakadt.

   1, „Azt én majd tudom, hogy kell az a rövid ujjú ing és kész!” Értem én, hogy marha nehéz ellenállni a kínálatnak, ami szinte ránk dől még a legnívósabb üzletek polcairól is, és hiába magyarázzuk minden tavasszal, hogy ne tedd mert igénytelen, mégis ott lappang egész télen a tett, hogy végre megmutassa a világnak a zakó alól kivillanó szőrös alkarját a „férfi”. Indokok; szellős, lenge, és kényelmes. Ki tud ezekkel az érvekkel ellenszegülni?! Ne tedd! Mert igénytelen és semmivel sem szellősebb, mint a rendes hosszú ujjú, aminek az ujját fel lehet adott esetbe gyűrni, ha kell.

2, „Hellóha, én egy lépést nem teszek melegben zárt cipőben sehová!” Több nap, mint kolbász, és még több „szandi”, mint férfi. A fénylő és pompás tavaszi melegedő napok úgy hozzák elő a szandálokat a gardrób mélyéről, mint a legyeket a füstölgő pihe – puha tehénlepény. Indokok; szellős, kényelmes, leszarom mit mondanak róla, az én lában nem rohad bele majd a zárt cipőbe. Ne tedd! Mert, nem igaz, hogy egészséges, ugyanis nem az, kérdezz utána bőrgyógyászoknál, igénytelen főleg a városi forgatagban, mert nem a strandon vagy. Zoknival sem, erre már nem írok semmit, mert tudjuk és unjuk is. (A poszt alatt kiadható az összes düh!)

  3, „Izomtrikóban én vagyok az utca királya, hol a bicepsz, itt a bicepsz, érted öcccsém!” Nehéz megmagyarázni, de a rövid ujjú ing mentén indult el a mozgalom, hogy tömegközlekedés és egyéb közösségi szűk tereiben megjelentek az "hónaljkutya" villantó izomtrikós alakok. Indokok; mert megtehetem, anya szereti, ha látszik a szépen kidolgozott karom, meleg van és kész, én soha nem izzadok és nem vagyok büdös, ha meg igén akkor meg mi van. Ne tedd! Mert, ennél csak egy dolog borzalmasabb még ha valóban kidolgozott izmaid vannak az, hogyha nincsenek és mégis így közlekedsz. Igénytelenség felső foka az izomtrikót felvenni napközbeni városi öltözködéshez. Hidd el, nem a levegőbe beszélek, mert nem kapok azt, ha mellém állsz a villamoson.  

   4, „Térdnacimban látszik a kidolgozott bokám, mit dumálsz te nekem, hogy ez gáz?!” Talán két éve láttam a tévét bámulva, és nem hittem el, hogy nem káprázik a szemem, de egy politikusunk aktuális sajtótájékoztatójára hasonlóan pazar térdnaciban futott be. Az a fajta nadrág, ami térd alatt szűkített, hogy a vádli még jobban kiemelten látható legyen, és hozzá a párja, a kis kivillanó titokzokninak sem nevezhető; futócipőkhöz gyártott sportzokni és a sneaker. Mi van!!!!??? Ült ki az arcomra a nagy Ó betű. Ez a nadrágtípus mára szinte elfogadott, hogy a kikelettel és a napfényes órák számának növekedésével korra tekintet nélkül, de leginkább „Tricepsz Ottó” nevűek egyenruhája legyen. Indokok; mert milyen kidolgozott az én vádlim, melegem lenne a hosszú gatyában, nyár van és kész, trendi. Ne tedd! Mert, nem vagyunk mi ovis kisfiúk, hogy térdnaciban menjünk az utcára. A nadrág az az, ami leér a cipődig, és ezt hordjuk hétköznapokon a városban. Szerintem több indok nem is kellene, de ha igen kérdezd meg, -  de ne a haverjaidat - , akik ugyan így járnak, hogy ez menyire gáz.

   Lehetne még fokozni, csak egy séta kell akár Budapest belvárosában, hogy láthassuk mennyire sokszínű az öltözködési kultúra, ha lekerül a kabát és a bunda. Nem lenne baj, mert valóban nem az a cél, hogy egyformák legyünk, de az sem, hogy hülyeségeket követve legyünk a kényelem oltárán beáldozott igénytelenek. Az utca sem kell, hogy színtelen és egyhangú legyen, de a fenti stílusok nem oda valók. A strand, vagy egy – egy nyaralás alkalmával, de ott is csak azokon a helyeken, ahova ez illik, mert azért csodás látvány az is, amikor öltönyökből kiszabadult és hónapokon át „rendes ruhát” viselő meglett férfiemberek azt gondolják, ha már nyaralás, hát le minden ruhát és így róják a kiválasztott üdülőhelyek tömött városait. Figyeljünk oda magunkra, és mások vizuális élményét se romboljuk. Én sem teszem ezt veled!

Barátsággal;

Tibor

    Gyakran szoktam kritizálni a celebek, és egyéb közösségi szereplők öltözködését főleg, ha azt stylest- ek, vagy stílus tanácsadók tervezik, és koreografálják meg. Nem azért, mert nagyon kényes lennék, mert azok, akik ismerik azt a „munkásságot” amit itt a blogon és a különböző közösségi felületeken teszek, nem annyira pikért a szabályos stílus betartása esetén, vagyis jöhet a csíkosra, kockás vagy piros és kanári sárga, ha az még elfogadható és nem bántja a szemet. Ellenben nem tudok szó nélkül elmenni amellett, ami naponta jön szembe velem az utcán plakát formájában, illetve már mozgóképen a villogó képernyőn, mert ez lesz a követnedő példa és rossz szokások terjedése. 

   Tudom most Kasza Tibi rajongók százezres tömegét szakítom nyakamba, de megéri mert beszélnünk kell erről a dologról, amit nagy valószínűséggel inkább rá adtak, de az is benne van, hogy ő vállalta is. Ez pedig a „prémet” szabadon kivillantó és extrán feminin „V” kivágású mélyen dekoltált póló zakóhoz és farmerhez. Ez van a plakáton, ami Kasza megújított műsorát hirdeti. A photoshop még arra is ügyelt, hogy a mellkason kikandikáló pár szőrszál, még jobban látszódjon a „V” kivágás mélysége miatt.

   Nem a "prémmel" van a bajom, mert már Sir Austin Powers után tudjuk, hogy a férfierő a „monyóban” van, ami ugye a mellkason található dúsan burjánzva. Ellenben bajom van a „V”- kivágással, és nem baj ha az szőrös vagy szőrtelen mellkast takar, mert egy bizonyos kor után és közt, válik vállalhatatlanná. Ebben Tibor druszám már jócskán benne jár, sőt mi több vendége a törtmagyaros francia Cooky is, hiszen valamilyen fertőzés okozta probléma miatt, ő is ezt a trendi pólót vette fel abban az előzetesben, mit minap láttam a műsorból. Nála is inkább a kor okozta a stílus problémát, hogy – „Jajj már minek ez a póló, nem vagyunk már tinik!”.

  Most komolyan ez annyira snassz, hogy az már nekem kellemetlen! Nem kell celebnek vagy hírességnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogy ez a mély kivágású „V” alak, olyan mellkason áll igazán jól, vagyis azon is odafigyeléssel, akik nem töltötték be a harmincat, és vagy már elmúltak tizenévesek. A harminc feletti férfiak esetén és tisztelet a kivételnek, ami meg erősíti a szabályt ez, nagyon, de nagyon igénytelen. Amikor vad csatákat vívunk a zokninélküliség és a nadrághossz kérdésében, ez a téma meg elcsúszik, elsikkad mintegy izomtrikó a pocakon. Én alapból kedvelem a lazább megjelenést, mert az öltönyös, és feszes stílus egyre jobban megy a levesbe; minap olvastam, hogy már az egyik legnagyobb befektetési ház sem teszi kötelezővé a munkahelyen az öltönyt, viszont nem kellen a lopott póni másik oldalára esni, hogy mindent és mindenki felvehet büntetlenül. A póló egy laza dolog, ami nem baj, ha bejön kopogtatva a stílus jegyek mellé, inkább azzal, hogy mikor és ki veheti azt fel, a kor és az idő elmúlásával válik nevetségessé, ha azt az, aki magára ölti nem veszi észre, hogy ciki.  Így alakul ki a „csöcspólós” apucitestű férfi, vagy a mélyen dekoltált „V” kivágású celebek hada elfogadottá, és követendő példává. Ez pedig gáz, nem jó, sőt rossz!

   Kérlek benneteket, hogy most ne kezdjetek abba, hogy de ki vagy te, aki most téped itt a szád azokhoz képest, akik ezt felvették magukra, vagy ki vagy te, hogy megmondd ezt annak, aki ezt rájuk adta, mert neki ez a szakmája, neked meg csak a szád nagy! Meg azt, hogy ilyen testtel, és alkattal amivel te rendelkezel, én is „irigy” lennék rájuk! Lássuk be és legyünk őszinték magunkkal, hogy mi is kellemetlennek érezzük, ha ez a látvány fogad bennünket, és ehhez nem kell már csak a televíziót bekapcsolni. Ott van az utca, és a tavasziasodó kiülős szórakozóhelyek tömkelege. Feszít a férfi test, extra skinny fit naciban, felül köldökig „V” -ben kivágott pólóban, és bicepszben hasadó pamutzakóval. Ugye érzed a látvány valóságát? Jelzem, és utoljára írom le, nincs bajom a pólóval, és általában a hozzá felvett zakóval, ha azt a viselője valóban viselni tudja, és megvan hozzá minden testi, és alkati adottsága na és vállalható életkora. Ellenben, amit látok az valóban „V mint Vendetta”!

Barátsággal; 

Tibor 

  Sokszor tűnődőm el azon, hogy mennyire kevés kellene ahhoz, hogy a hétköznapok forgatagába is belevigyünk egy kis eleganciát. Nem kell feltétlen valami eszement feszes stílusra gondolni, csupán engedni a kísértésnek, hogy olyan elemeket csempésszünk az outfitünkbe, ami máshonan jön.

Ilyen például a mellény és a farmer kombinációja, amivel máris úgy tűnik, hogy feszes a tempó a szettben, de lazításnak ott a farmer hozzá. Én kedvelem, bár elengedhető, nem kötelező a nyakkendő is ezekben az összeállításokban.

   Használható kis elem, a kiegészítők sorában a díszzsepi is, mert feldobja az amúgy unalmasan szürke zakót is. Tudom sokan nem tartják ezt fontosnak, de máris egyedibb a megjelenés. Ez olyan, mint egy bécsi szelet a tálon hasábbal, de még ott van a kis ehető dísztés mellé, nem lett több mint rántotthusi, de valahogy jobban csúszik.

  A harcok harca a zokni, hogy kell e, vagy csak titokban legyen a lábunkon, vagy ha van mennyire legyen feltűnő mintázatú. Én azt vallom, ha van rajtam, legyen egy kicsit bolondos, elvégre tavasz van és miért ne lehetne vidámabb az a zokni. Neuralgikus pont, a nadrághossz kérdése, de én azt gondolom itt is, nem szigorú mód, hogy legyen inkább rövidebb, mint trottyosan „nagypapás”. Bár téphetjük a szánakt, és beszélhetünk még sokat erről, úgyis lesz legalább két korosztály, akik nagyban tesznek majd erre. Az első a velem egykorú már – már röghöz kötött, akiknek egykor megmutatták, hogy meddig érhet a naci hossza és ezen nem változtat, és a másik az egészen fiatalok, akiknek meg mi nem mondhatjuk már meg, hogy mi milyen legyen, mert úgyis tudják onnan, hogy tekerik az instát, és látják a trendet. Justin, meg a többi mutatja az utat!

   Végül, a színek variálhatósága és a hozzá adható kis kellékek, sapka, karkötő is dobhat azon az uncsi átlagos tavaszi napon, amikor elindulsz és rohansz egy megbeszélésről, a másikra. Pont ezért nem baj, ha csavarsz egyet a megjelenéseden, nem is kell hozzá "tutti stíl guru, kapitány", hogy megmutassa ezt, mert már csípőből jön tüzelve jön nálad is. Ha meg nem, itt vagyok én neked! 

Barátsággal; 

Tibor