Amikor ezt a posztot írom, úgy gondolhatnátok, hogy talpig feszes eleganciában ülök egy kávézóban, és intsa képként villanna be sokaknak a blogger, aki állandóan így néz ki. Mert a stílus bloggerek, és tanácsadók csakis így írhatnak, olvashatnak, létezhet a világban. Holott ez a szemfényvesztés, és átverés. Mert a legtöbb esetben amikor a bejegyzéseket pötyögöm a klaviatúrán, a legkényelmesebb otthoni kinyúlt szabadidő ruha van rajtam, és ez baromira jó érzés.

   Minthogy, az is természetes, a Vasember sem talpig vasban fogadja otthon, szerelmét és állandó asszisztensét Pepper-t, hogy megbeszéljék milyen hőstett lesz a következő, amiben az életét kockáztatja majd.  Az is tök természetellenes lenne, ha az eleganciájáról és egyéb más képességei miatt kedvelt sztár David Beckham, a királyi pár esküvőjére felvett legutolsó zsakettjében élné mindennapjait, menne egy laza edzésre, vagy épp a srácokkal kutyát sétáltatni. Mert ugye ő is emberből van, csak épp más lehetőségek adódtak számára a tehetsége végett. Az viszont valóban hülyén mutatna, ha mondjuk egy 007 film esetén, a makulátlan mindig fess James, mondjuk az aktuális Bond lányt, egy necctrikóban, és két csíkos, lila színű mackónaciban, - hozzá extra műszálas zokni, és házipapucs- hódítaná meg. Bár, ha ez a „nyolcker változat” lenne, még a puszta koktél is beleférne, törkölypálinkával rázva, nem keverve, disznópörccel és vöröshagymával.  

   A sztereotípiák sora itt nem érhetne véget, mert a számos nyomatatott és interneten olvasható bulvár szutyok, a sztárok életét két véglet közt mutatja be, vagy az állandó ragyogás és eleganciával, vagy épp a lecsúszás és topisság szintjén. Erre álltak rá már régóta a papparazzók, hogy meglessék az ragyogás mögötti valós embert, a gyarlót, aki ugyanúgy izzad, ha csípős pacal után elballag oda, ahova a királyok is gyalog járnak. Na akkor mire is akarok végre kilyukadni ebben a hosszúra nyúlt bevezetőben; a „kényelem korához”.

   A kényelem kora az, ami oda vezetett, hogy az, ami megengedett a hétvégék lusta magányában, vagy akár közös szöszmötölésében, lett példa a hétköznapok lezserségére. Avagy, ha neki is szabad, a cirmos lábasból tunkolni a szaftot két kézzel, akkor én miért törődjek azzal, hogy leeszem a fejét az alattam ülőnek a villamoson, amikor zacsiból majszolom a gyorskaját állva. Vagy épp azt mondogatom, hogy jó lesz az ez az outfit mára, mert úgysem kell senkivel sem találkoznom, és különben is megszólnának a többiek, hogy mi a francnak öltöztem ki. Akár még azzal is megvádol a főnököm, hogy állásinterjúra megyek, és a hülye zakó, nyakkendő még a kirúgásomat is okozhatja. Így lesz jó ez a kinyúlt pulcsi, amiben már egy hónapja beleizzadva járok a melóba. Piff paff és el van intézve az öltözködés fáradtságos művelete.

  A kényelem korát éljük, amikor minden mindegy, mert más is megteheti magának. Holott ez mekkora tévedés mert, amikor én ezt az írást befejezem, és elindulok egy vagy két vagy több találkozóra, vagy épp csak a családdal lépek le egy moziba, igenis feleszem azt a kedvencet, ami épp arra az alkalomra megfelelő, stílusában és funkcióját tekintve. Na ja, kinek mi a kedvence, ugye ez a nagyon nem mindegy! Nem félek, mert elvégre nem vagyok bulvár celeb, hogy lesből lefotózzanak. Cseppet sem vagyok lusta, hogy jó legyen az a letaposott szárú farmer, meg a hozzá illő kilyukadt póló, amiben otthon üldöztem a kutyát, hogy végre menjen ki a házból, veszem a fáradtságot, hogy átöltözzem. A lényeg, hogy a kényelem kora, nem az igénytelenség kora kellene, hogy legyen. A hírességek és az „instant sztárok”, még ha  kölcsön kapott is a dressz,- és általában az - , azért felöltöznek az alkalomhoz illően, és ha tehetik, mert rájuk többszörösen nagyobb figyelem hárul, még a lazább napokat is próbálják úgy tölteni, hogy azzal üzenjenek. Példa erre Beckham, aki még lazán is diktálja a divatot. Nekünk a "hétköznapok sztárjainka" pedig annyi a felelősségünk, hogy attól, hogy nem vagyunk celebek vagy hírességek, stílusunkkal a szűkebb környezetünkre hatva legyünk követhető példák. Persze ez megint olyan, mint az ízlés, vagyis a pofonok; mások és mások.

Barátsággal;

Tibor

   Sokkal több dologban hibázunk a stílus és divat területén mi férfiak, - zokni – szandál, pufi dzseki minden alkalomra, boat shoe hétköznapokra – viszont számos más dologra, revolver golyó gyorsasággal vágjuk rá nagy arccal, hogy ez mekkora barom, hogy így hordja. Ma ezekből szedek össze, hogy egy csokorral, hogy aztán borítsam rá mindenkire a virtuális virágokat. Persze a teljesség igénye nélkül. 

   A, Zokni és cipő kérdése. A „magyari férfinél” alap, hogy a zokni és a cipő elválaszthatatlan párok. Pedig, számos nálam sokkal nevesebb stílus, és divat zsonglőr és guru megírta, elmondta, megmagyarázta, miért nem ciki a zokni nélküli csuka. Ismételjünk! Azért, mert idehaza még a nyarak is viszonylag elviselhető hőmérsékleten ontják a hőt, (bár ez sem lesz így sokáig) más déli országokban a nyári hőség miatt kialakult egy szokás, hogy öltönyhöz felvett cipőhöz, nem húznak zoknit, vagy csak egy titokzokni van rajtuk. Így lett szokás, hogy ez már nagyon, de nagyon régóta nem ciki, nem gizda, sőt bizonyos cipők esetén ( loafer ) kifejezeten ajánlott is a zokni nélküliség. Egyszóval szakadjunk le erről a témáról, mert nagyobb dolgokat is bátran elkövetünk a stílus ellen szemrebbenés nélkül.

   B, Az öltöny, chino nadrág, és farmer szárának hossza. Az egyik leginkább neuralgikus probléma a hazai férfiak nadrágszár hosszának kérdése. Imádjuk valamilyen furcsa oknál fogva, hogy a nadrág szára lehetőleg három harmonika redőt ejtsen a bokán, hogy aztán esetleg a szárát letaposva, vagy a cipőre rábukva igénytelenkedjen rajtunk. A pontos hossza a nadrág szárunknak, amennyiben ez nem farmer vagy chino, amit felhajtva is viselhetünk, a cipő és a boka közt találkozik úgy, hogy épp eléri a cipő felsőrészét álló helyzetünkben. Nem kell félni, ha leülünk sem fog a boka kivillanni, és ha igen, akkor ezt vagy a fent említett zokni elfedi, vagy ha nem hát „délies eleganciával” kezeljük. Nincs olyan, csak a nagyon bő szárú nadrágoknál, hogy bokalengető lehet az, ami pontosan be van állítva. Forduljon bizalommal szabójához.

   C, Az a bizonyos rövidujjú ing. Minden évben, ahogy közeledünk a melegebb napokhoz megszállják az utcákat a rövid ujjas kommandók, zakó alól kivillanó szőrös karok kapaszkodnak, vagy egyszerűen csak zakó nélkül, akár nyakkendővel „megbolondítva” gondolják ezt a csodát alapnak. Nem, ez így nem oké! Az ing sajnos csak akkor lehet rövidujjú, ha azt strandon, vagy szabadidős (itt is szigorúan nem városi) kalandozásokra vesszük fel. Mielőtt jönnének az örök trollok, akik vadul nyomják majd, hogy persze nyáron a dög melegbe, még mit nem képzel ez a sok „kiskancsó” majd felforrok, mert ez a szabály, jelezném, hogy nálunk forróbb éghajlatokon is pont azért hordják a hosszú ujjú inget, hogy megvédjék magukat a leégéstől. Értve!? Tessék elfogadni, hogy azt az ingujjat fel lehet hajtani, nézd egykori gazdákat aratás esetén … csak ha már hazai példa kell.

  D, Mindenféle nadrágtartó csodák viselése. Látva, hogy a nadrág lecsúszik, az Isten megteremti a nyolcadik napon azövet, és úgy jónak találja. Minekután jön a férfi leleményesség, és ha már agyontöredezett, vagy épp szétment a legjobb lyuk rajta, fogja magát és házi furdancsokkal megoldja a problémát, nem érdekelve a szimmetria, vagy az elegancia. A töredezett berepedt övek sem izgatják a viselőiket, mert minek másik, ha még jó ez is. Arról már nem is beszélve, hogy a féltett darabjuk színe még ha nem is passzol a felvett cipőhöz, sebaj mert az agyonhordott „szöszmösz pulcsi” úgyis eltakarja. Miért nem lehet legalább évente egy – egy új övet beszerezni, és máris megoldott ez a probléma is.

Mára ennyi, és most jöhet a nyakazás és a virtuális ordibálás, mert nincs igazam és különben is minek ez a nagy felhajtás a divat, és stílus ügyekről. Pedig ezek csak olyan dolgok, mint a mindennapi többszöri fogmosás, a zuhanyozás, és mosakodás megszokott rutinja. Vagy legalábbis úgy kéne, hogy legyen! Legyen!

Barátsággal;

Tibor  

   Egy biztos, hogy elindultam a mozgókép meghódításának rögös útján. A mai képlet megoldása talán már sikeresebb lett, mint az előzők. A lényeges információ, hogy a sorozat melyben egy komplett outfit, a méretvételtől a kész öltöny bemutatásáig tart, mondhatni úgy, mint egy - autó a futószalagról legördülve – ezzel az első helyszíni bejárással kezdetét vette. Kérlek benneteket fogadjátok ezt is akkora szeretettel, mint az eddigi több másfajta próbálkozásaimat is.

  A videó a videa.hu rendszerére kerül, mert úgy gondoltam a nagy Y-s megosztó helyett, legyen tér és idő a magyar fejlesztésnek is.

A helyszín a Titem Öltönyüzlet, Budapest, Váci út 151 szám alatti szalonja.

Barátsággal;

Tibor

  Azt gondolnánk, hogy a pizzára szórt laza feltét, illetve a csuklóból indult mozdulattal adagolt nagy főzött fagylaltgombóc olasz módra, az élet egyszerű minden tanulás és magától értetődő része, hogy az ilyen lett, és semmihez nem hasonlítható. Pedig a feltét felszórása, a levegőben nyúló tészta, és a hatalmas, formátlan, de ízében feledhetetlen fagyi, mind – mind tanult, és nagyon is kimódolt munka végeredménye. Ez igaz arra is, ha ezt a divat fogalmat, amit a sprezzatura takar, meg akarjuk érteni, és valakinek megmagyarázni, mert a „nonchalance” azaz a nemtörődömség is jól kitalált és megformált hanyagság.

  Úgy néz ki, hogy szétszórt és nemtörődöm, szabályszegő; de mégsem. Itt jónak tűnk a gondolat, nem minden az, aminek látszik, avagy egykori nagy mágus szavával élve; „Figyeljék a kezemet, mert csalok.”. Csal azzal, hogy úgy látszik, mintha minden szabályt megszegve dobálta volna magára a ruhadarabokat, és nem szándékosan szeg meg olyan szabályokat melyeket az angol szabók véstek, ha nem is kőbe, de ollóval szabtak anyagba. A stílus elterjedésének gazdája 1528 -ban kezdte meg működését, amikor az itáliai öltözködési mód mestere kezdte meg működését, Baldassare Castiglione.

  Idővel pedig egyre többen követve ezt a „mókolt hanyagságot”, mígnem elérkezünk a huszonegyedik századba, míg már majd nemhogy ez lett az általános és elfogadott outfit. Ehhez viszont nagyon kellettek azok a „stílus sztárok”, akiket látva meggyökeresedett ez a divatműfaj. Ők azok, akik utódjait a firenzei Pitti Uomo divat parádén láthatunk Pitti páváiként, de talán ők azok, akiket a legtöbben követnek a közösségi képmegosztó felületeken is.

  Azért van mégis szabály, a szabálytalanságban? Naná, mert nem minden sprezzatura az, ami annak mutatja magát. Tudjuk gyomorrontás lehet a vége, ha tobzódunk és fokhagymás nápolyit eszünk mákoslecsóval. Így abból is baj lehet, ha idétlen mód túltoljuk a divat és stílus bringát. A szabály az, hogy nem lenne szabály, de mégis a stílus zebrán haladunk át, és nem a tilosban. Ilyen példának okáért, ha túl sok és egymásnak ellentmondó színeket használunk, vagy a számos sprezzatura elemet, nyitott gallér, óriási díszzsebkendő és halmozottan hátrányos helyzetű rácsmintát alkalmazunk megjelenésünk során túlzásba esve. Persze a játékosság nem árthat, de „hülyegyerek” is beveri az arcát, ha a rollerrel túlpörög, vagy a lépcsőn használja azt.

  A példák sora inkább képekben fejezhető ki, és persze kinek – kinek vérmérséklete szerint követhetőek is. Én azt vallom, hogy előbb fogadjuk be a megszokott és általános, de alapokat adó „normál” stílust, mint rögvest a lecsóba csapva rontunk neki az önmegvalósításnak. Abból még baj nem volt, hogy tudtuk mire valók a stílus szabályok, mert legalább tisztában lehetünk azzal, hogy mit fogunk egy – egy formabontó újításunkkal megszegni.

  Számos példát láthatunk arra, hogy melyek azok a határok, amelyeket illik ebben a stílus hanyagságban is megtartani, betartani. A mértékletesség és az ízlés kifinomultsága itt sem árthat, sőt!

  Úgy gondolom, hogy a mai street fashion valahol ebben a múltban találta meg a jelenkori helyét, a szakadt farmerekkel, és túlméretezett, vagy épp túlszűkített formáiban. Látható a hatás szinte a divat minden területén, és egyre jobban hat arra, hogy a szabályokat és korlátokat ledönteni szándékozó új hullámok a ruházati márkák üzleteiben is nagyobb teret kapnak. Én ellenesége nem vagyok, de lássuk a korlátait is.

Barátsággal;

Tibor

  Gyakran mondjuk mi stílustanácsadók, hogy a férfi egyetlen ékszere az óra lehet. Sablonos, de igaz, mert ugyan vagyunk páran, akik hordunk mondjuk karkötőt, akár még egy – egy gyűrűt, de többen vagyunk, akik megelégszünk a csuklónkra tekert vekkerekkel. Nem is baj az. Én nem vagyok a nagyzolások híve, - „egyszerűen, stílusosan” -  de ha már óra, legyen szép és majdnem minden outfithez, más és más.

    Szabály lehetne, hogy sportos manapság divatos szilikon szíjas órát, ne nagyon erőltessük mondjuk egy öltöny, vagy „blacktie” előírta szetthez. Az is lehetne, hogy a manapság egyre szebb és szebb, de mégis inkább „munkaeszközként” viselt okos óra sem illendő a hasonló megjelenés mellé viselhető. Az ilyen esetekre inkább a hagyományokat tisztelő, klasszikus karórák illenek, bőr vagy finom fémszíjjal. 

    Másik fontos szabály, és szinte rabosítás cselekedetét kimerítő vétek, a hamis márka hordása, „replikáns” csakis a scifi világában lehetséges. Nem menő, és inkább ciki, ha mondjuk egy hamis Rolex vagy Omega figyel a csuklón. Gyakorta látom viszont, főleg a tömegközlekedési eszközön, hogy egy kéz kapaszkodik vadul a villamoson, és a kezén egy echte hamis Patek lifeg. Szomorú, de nem Svájcban vagyunk, hogy mondjuk valóban, akár egy forró kapucsínó után, nem a Mercedesbe ugrik be az úr, hanem felugrik a közeli buszra, hogy visszaérjen az irodába, és valóban egy igazi Patek Phillipen nézi meg, mennyire késett el. Idehaza viszont ez azért kevésbé reális, mondjuk Csepel külsőről érkező viszonylaton. Nem beszélve arról, hogy az a replika mondjuk a Patek egyik egyedi, pár darabos modelljének gagyi másolata. Kérlek, ha nem megy, mert nem vagy az oligarcha egyik rokona, és nem szakadt rád a nemezti össztermék értékének a fele, inkább hordj inkább szép, de nem drága divat órát.

   Utolsó gondolatom az órákkal kapcsolatosan, hogy nem baj az, ha nem nagy márka vagy drága kategória, de a csuklód és kezed fejének mértéhez igazodjon az óra számlapjának átmérője. Nincs annál rondább látvány, mint egy túlméretezett krumpli a karon. Főleg, ha az még számlapjával csicsás kinézetével kitüremlik a zakó ujja alól, vagy emiatt kell az inget a kézfejnél kigombolva viselni.

   Tudom sok minden lenne még, ami "kitárgyalható" az órákat illetően, de ez is mint minden a divat területén egyéni kérdés, és legtöbb esetben a pénztárca meghatározója. Úgy érzem, hogy számos inspirációs kép, és bejegyzés segít eligazodni, és manapság már nem nehéz beszerezni a legjobb helyekről ezeket a szép és divatos darabokat. 

  Barátsággal: Tibor

  Minap kitettem egy posztot a facebook oldalamra, mert iszonyatosan felbosszantott az a fajta igénytelenség, amit a színházak látogatásakor tapasztalok és nem csak egyetlen alkalommal. Ez persze ne legyen tőlem fellengőz, hogy mekkora egy „kultúrmókus” vagyok, hogy jobb dolgom nincs, mint a drága színházi üléseket koptatom. Szóval velem is előfordul, hogy a teátrum falai közé tévedek, és bámulom a csodát, ami még mindig jobb, mint bármiféle mozi.

   A posztban említett borzalmak a valóság hű leképződései, mert nem ferdítettem és torzítottam rajta. Látva, hogy a net mondjuk nagyzolva felrobbant a téma okán, úgy érzem nem vagyok egyedül, akit ez felbosszant és tenne ellene. Így ma a blog arról szól, mit illene felvenni alapszinten ha színházba tévedsz, ne adj isten operába.

Alap szettek „rendszertelen kultúrmunkások” számára.

a, Ha csak egy – egy alkalom az, amikor hódolni vágysz az agy rágógumija helyetti magasabban vett színészetnek, de nem igazán vagy opera rajongó, így egy nem igazán komolyan vehető könnyed darabra ugranál be a színházba. A szetted része legyen egy ing hozzá, ha nem vágysz a kötöttségre alap, hogy ne vegyél nyakkendőt, de a zakót ne felejtsd el. Másik megoldás, ha már nem vágysz a zakóra, a könnyű pulóver, alatt ing, és itt én azért javaslok egy nyakkendőt is. A nadrág ha lehet, ne farmer legyen, de ha már mindenképp csak ez akadt a kezedbe, legalább ne világoskék és semmiképp ne a legújabb divathóbor szerinti kiszaggatott modell legyen. A cipő pedig még télvíz idején sem lehet csizma vagy hótaposó.

A magasabb szinten dolgozó színház mániások részere. („Szervírozzák a szupét. És legfőbb ideje, hogy te is esti dresszbe öltözz.”)

b, Kicsit magasztosabb élmény, de még mindig könnyed mint egy operett, ( legyen musical akár). Az outfit itt már lehet szigorúbb, tehát nyakkendő, ing, és zakó kombó, de még nem kötelező az öltöny. Így a nadrág szabadabban választható, de nem farmer! A cipő kötelezően bőr fűzős.

Amikor nincs kibúvó, mert Tita Buffó nyomja az áriát, mert mégsem betegedett le. („Makács úr, mi tegnap minden körülmények között ott voltunk az Operában! .)

c, Magasabb nívójú színház, opera, vagy díszbemutató. Felejtsd el, amit fent olvastál, mert ide kötelező az öltöny, nyakkendő és fehér vagy legalább világos és nem mintás ing. Az öltönyhöz pedig a cipő csakis fűzős bőr és társai. Nem mehetek el szó nélkül attól a jelenségtől sem, hogyha egy ilyen eseményre pároddal együtt libbentek be, a hölgy talpig elegáns, te pedig hozva slampos féri formád, mert az „asszony elrángatott” és ne jó ezt is megtettem neki, tehát ne beszéljen bele mit veszek fel, alulöltözött vagy hozzá képest. Tessék figyelembe venni, hogy ez egy esti esemény és megadni annak módját. Ahogyan a posztban is írtam, semmi sem kiábrándítóbb, mint egy pocsék eleganciával megjelenő férfi az előadás szünetében, kezében a pezsgőspohárral. Ezt a kis áldozatot meg kell hozni, és ha a darab is izgalmas, hidd el elfeledteti veled azt a kis kényelmetlenséget, amit beáldoztál a megjelenésed oltárán.

Ugye nem fájt? Tessék szépen felöltözni!

Barátsággal;

Tibor

  Mi is lehet?  Ajándék. Nekem speciel az, hogy végre eldobhattam az összes szemüvegem. Ennek a karácsonyi ajándéknak előzmény történetét itt és itt lehet elolvasni. Képekkel dokumentáltan.

A dolog a nyár végére úgy alakult, hogy októberben egy újabb teljes szemészeti kontroll után, a drága doktornőm azt mondta, hogy „Kedves Tibor, készen áll a műtétre?”. Mi tagadás, a szó ismét bennem ragadta magát, és mivel nem jött elő, csak bárgyú mosollyal arcomon bólintottam, hogy jelentem én kész vagyok rá. Persze, hogy kész, az elítélt is kész van, meg a diák, aki a vizsgára készül, szintén kész van, a szó soros értelmében. Nem mondom, hogy kicsit sem cidriztem, hogy kimondjam, igen én teljesen készen állok a dolgok elébe. Előzmény, hogy amíg vártam a vizsgálati eredményeimre, mivel épp műtét nap volt, csak úgy sorjáztak ki és be, az előbb még nem kalóz kinézetű nénik és bácsik a rendelő várójában. Na meg a ott ülve, egy kedves, ám semmiképp nem nyugodt házaspár ült várva, hogy a férj a lézer(ágyú) alá kerüljön. Mondhatni, nem volt egyhangú az élet a klinikán.

    Vissza hozzám, és arra a pillanatra, amikor végre felocsúdtam, hogy hevesen bólogatok, és szerintem elég érdekes arcot vágva nézek a dolgok elébe, csak kijött a számon a kérdés, hogy miként lesz is ez a beavatkozás ott, a két szép szememnél. A válasz jött is, és még az is megérthette, aki szerintem kicsit sem járatos a biológiában, vagy épp hiányzott arról az óráról, ami a szem szerkezetéről szólt nagy vonalakban, mire számíthat a beavatkozás során. Dr Palotás Csilla az orvsom, elmesélte zanzásítva mi fog történni. Itt és itt felnyitják a lebenyt, majd egy sépci lézerrel helyre igazítják azt a saját lencsémen, ami már vagy 32 éve elromlott. Aztán visszahajtják a lebenyt, és én bőgni fogok, mint egy kisfiú, de nem a fájdalomtól, mert azt nem érezhetek majd, hanem mert olyan érzés lesz mintha valami belement volna a szemembe. Oké, mondom én magamban, ez így nem is annyira gáz! Essünk neki fapapucs.

   A drága jó, és szemre is kellemes asszisztencia ezek után, már csak az időpont kitűzése végett tartott fel. (Maradtam volna én még és hallgattam volna sokáig tátott szájjal.) Adtak egy brosúrát, amiben részletesen le lett írva mi vár rám, és milyen kockázatok lehetnek. Szerintetek elolvastam? Kábé annyira, minta az orvosi rendelvényre felírt gyógyszer mellékhatást leíró hosszú cetlit. Naná, hogy nem. Egyrészt mert az időpont, amiben megállapodtunk annyira távolinak tűnt akkor még, hogy úgy gondoltam minek, másrészt, meg nem is volt időm rá, mert hála a magasságosnak annyi munkám lett, hogy nem volt időm ezzel is törődni. Három hét és „lézer kés” alá kerül a két szemem. Bájdövéj Star Wars.

A műtét napja.

  Pontosan érkezve kísérővel kellett megjelenni, nem azért, hogy bátortalanság esetén ő lök rajtam, hanem mert hazafelé nem biztos, hogy sok mindent fogok látni, és kell, aki vezessen helyettem. Jobb esetben ő legalább lát, mert vak ne vezessen világtalant. Így várakoztam arra, hogy rám kerüljön a sor. Ismét egy nyilatkoztat, hogy saját magam döntöttem arról, hogy ezt az elit lebenyképzéses műtétet hajtsanak végre rajtam. Izgalmak elkerülése érdekében, sajna nem jó házipálinkát, de Xanaxot azt adtak. Ettől még lazábbnak, és persze bátrabbnak érzed magad. Mi, akik aznapra lettünk műtétre berendelve, minta a kis ovisok kaptuk és nyeltük a tablettáinkat. Közben vártunk a sorunkra. Azért az igazat megvallva, nem voltam annyira nyugodt, de nem is mondhattam magam túl izgatottnak sem. Mondták, hogy majd lesz egy kis kellemetlen érzés, de az sem lesz olyan, hogy elszaladnék tőle. Jöttek és szóltak, hogy menjek a hátsó traktusba, ahol az előkészítő szoba van. Amolyan relaxációs kiképző. Befekszel egy székbe, és közben a segéderő bekeni a szemed környékét fertőtlenítővel, illetve itt kapod meg a szép egyen papucsod. Még egy lépésre vagy, hogyha szaladni akarnál, innen még tudsz! (Nem kell, mert tényleg tök könnyűnek érzed magad, hála a kis fehér tablettának.)

   A műtő szoba előtt, kapod a szemedbe az érzéstelenítő szemcseppet, és egy nagyon divatos zöld felsőt, sapkával. Még gondoltam is, hogy a Happy Socks zoknim mennyire passzol már ehhez az outfithez. Az köztes tér, amiben várakozol a műtő ajtaja előtt van. Tehát, aki elöted menet be, kifele jövet adhat egy pacsit, hogy nem kell félni, nem fog fájni.  Így is történt! Pacsi nem volt, de a hölgy, akit előttem műtöttek jelezte, ez semmiség. (Persze, neki igen, mert már végeztek vele … )  És akkor beléptem a műtőbe. Itt természetesen már senkit nem ismertem meg, mert szokás, hogy rablós maszkban fogadják az embert.

Kérték, feküdjek fel az asztalra, innentől kezdve már az úr, és az orvostudomány kezébe teszed a látásod kérdést. Én hívő emberként azért gyorsan elhadartam egy imát, és hallgatva a doktornő szavait tettem a dolgom amire kért. Vicces mert az jutott eszembe, hogy a Mechanikus narancsban volt egy hasonló kép, amikor kiterpesztik a szemét a főhősnek. Persze, hogy ne nézd meg a filmet a műtét előtt! Ez történt itt is, majd egy kicsit kellemetlen nyomás érzés, és amolyan csiklandós dolog, mint mikor egy tollal birizgálják az orrodat. Zúgás, kattogás és megint valami furcsa bizsergő érzés. Így, ahogy olvasol már ennyi idő alatt, készen is lett majdnem az egyik szemem. A másik oldalon, hasonló tempóban haladt a „meló”. Mintegy, tizenhárom és fél percig sem tartott az egész beavatkozás. Jelzem a fogászati ügyek sokkal jobban megviselik az embert. A dolgos munka végén kérték, hogy szálljak el a műtőasztalról, és huss már kint is voltam. Bár kedvesen azt is jelezték, hogyha nem menne a leszállás, segítenek. Biztos úgy néztem ki?!

Jött is a meglepetés, mert valóban addig amíg nem kezdtem el piszkos mód zokogni, már mindent máshogy és jobban láttam. Aztán egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, kvázi olyan, mint amikor jól orrba vágnak, és könnyezni kell. A szemed pedig már inkább jobb, ha lecsukva tartod. Ez a kellemetlen érzés egész hosszú ideig tartott, de mivel erről is szóltak, így nem lepett meg. Inkább a papír zsebkendő mennyisség, amit elhasználtam ennyi idő alatt. Haza már tényleg kísérettel jutottam, hogy aztán a felírt szemcseppekkel estére már majdnem tökéletesen szemüveg nélkül nézetm a kedvenc Netflix sorozatot.

  Vége! Jó nem ennyire gyorsan, de mára amikor a műtét utáni második kontrollra megyek, tényleg azt tudom csak írni, hogy nem kell „parázni”, nagyobb dolgok is megesnek az emberrel, de itt a végeredmény az, hogy dobtam el a szemüvegeket, és majd egy kis idő múlva, és ez sajnos már a korral jár, kell az olvasáshoz szemüveg. Másra meg nem, és még tökéletesebben szúrom ki a stílushibákat az utcán, mert élesen látok. Az sem elhanyagolható, hogy végre megismerem azt, akit rég látva üdvözöl. Köszönöm az Optimum Látásjavító Lézerközpont, és Dr Palotás Csilla munkáját, és persze az összes ott dolgozó kedves és precíz asszisztenciának, hogy ez így, és ilyen flottul lezajlott. Tényleg éles látásom lett karácsonyra. Legyen nektek is, ha már nem is karira, de húsvétra akár.

Barátsággal: Tibor

  A kérdés nem a legyen ön is milliomos ötven milló forintos kérdése, de a válasz is elég egyszerű "egybitesen" pontos, percíz megfejtés; az öltöny. (Taps állva!)

Miért foglalkozom ezzel a témával amikor az átlag magyar pasi legfeljebb két alkalommal veszi fel a “páncélt”. Az egyik helyzet tömörítve az, amikor vizsgázik, állásinterjúra megy, elveszi álmai hölgyét, és/vagy a végén ráadják, mikor porrá válik gyarló földi teste. Na de ne dramatizáljunk, mert pont ezért lesz ellenség, az az outfit, ami pedig egészen más érzést vinne szomorkás hétköznapjainkba. 

Amikor nekem kellett először öltönyt vennem, mert vizsgáznom kellett, valami csoda folytán a farmeres, edzőcipős kis “hülye gyerekből”, ha nem is hirtelen, de egy kis idő elteltével, lettem férfi. Mert egy még kevésbé jól szabott, és “konfekcionális” akkor a „Styl ruhagyár” remeke, valami egészen más érzést adott satnya éretlen testemnek. Ez aztán annyira elhatalmasodott rajtam, hogy szinte már megszálltsággal kerestem a lehetőséget, mikor ölthetek magamra öltönyt.

   Az első pont. Az öltöny tartást ad! Amikor elmúlnak a játszi könnyed kamasz kor napsugaras évei, jöhet egy komolyabb élethelyzet, és nincs mit tenni, így vagy úgy, de a munka lesz az, ami miatt leszakadsz a köldökzsinórról. A munkahelyen meg vagy megkövetelik, vagy elvárják, hogy legyen a megjelenésed komolyabb, mint egykor. Persze most sokan felröhögnek és azt mondhatják, Tibor jártál te mostanában, bankban, közintézmények közelében stb. Valahol igazuk is van, és sértődés ne essék a tartást adó megjelenés valóban távol áll a valóságtól. 

  Viszont megy az idő, és abból van a legkevesebb, és aki más idejét rabolja egyéb gonoszságokra is képes. Gyorsítunk kicsit, mert a blogom erről is híres, instant tanácsokat ad, rapid mód. Manapság divat ez a rapid, rapid randi, rapid biznisz, rapid ragasztó.

  Második helyen, az öltöny, ha kötelező; legyen legalább kényelmesen elegáns! Mi ??? A kényelem, és az elegancia két külön foglalom lenne a férfiak szótárában. Mert a kényelmes a “susimackó”, és a kitérdesedett farmer. Az öltöny mitől lenne kényelmes. A válasz baromi egyszerű mint a Newton tojása, (volt olyan, vagy az öreg almába utazott csupán? ) a szett attól, hogy a nevében ott az öltöny, lehet kényelmes, mert a szabó jól alkotta meg. Lehet kényelmes, mert a sorban a konfekcióból jó méretet vettél le, és még tettél egy kis lépést, igazítások során, hogy a szárától a válláig minden rendben legyen. A viselése amellett, hogy tartást ad, kényelmesen illik rád, követi a tested formáját és úgy érzed magad benne, mint a sarki sörözőben amikor kilazulva szidod a “sporit”.

  Harmadik részben. Utolsó lesz ma, de ne vedd támadásnak és fenyegetésnek, nem az utolsó, hogy erről a témáról írok; mert a téma kimeríthetetlen élményekkel lát el, amikor csak úgy végig sétálok nagyvárosaink frekventált utcáin, vagy bekapcsolva felejtem a tv-t, és épp egy híradó megy. Bár ne menne, állókép is bőven veri a biztosítékot. Szóval van baj, viszont még orvosolható! Tehát a harmadik, amikor már unod az öltönyöd egyhangúságát, dobd fel egy - egy kiegészítővel. Zsebkendő, nyakkendő, ing, öv, sál, nadrágtartó (hózenetróger). Máris más lesz az unott szürke, vagy a kék, ami már nem az ég, és a barna, ami meg szimplán barna. Variálható és remek lehetőség arra, hogy ha csak kettő, vagy ne adj isten egy öltönnyel mész a világ ellen, hogy kicsit divatosabb legyen. 

   Ugye máris jobban szereted az átkozott ruhadarabot, a megunt egyhangúságot és többet látsz abból, amiben vagy kötelező, vagy ajánlott a megjelenés. Akik pedig csak egy - egy alkalomra kell, hogy magukra öltsék, szintén kedvet kaphattak az "urak páncéljához". Lesz még mit írni, mert a téma az utcán “hever” … sőt, ha nem gond, én is bemutatok majd pár szettet magamon, hogy miért is kedvelem az ÖLTÖNYT. 

Barátsággal : Tibor 

    Pánikra semmi ok, és nem is kell szaladni fel és alá, a riadalom lecseng, és majd mindenki békében falja fel a nagyi féle, “bejglispulykáját”. Persze csak akkor, ha végre nem a boltokat rója, és megint megveszi azt a semmitmondó hiábavalóságot, amit tavaly is, mert meg akarja torolni vele, hogy ő is ugyan azt kapta, mint minden hasonló ünnepi estén. A blog most nem a „fekete péntek”, őrületbe kergetett vásárlási lázról szól, hanem arról, hogy amikor lecsengett a nagy - vedd ezt meg mert ez jó neked - mizéria, és végre a szépen feldíszített fa körül, a fehér abrosz mellé leül a család, mi is történik jobb, és kevésbé jobb esetben. Azért kínzásként egy kép arról, mi vár még ránk a következő hetekben, ha óvatlanok vagyunk! 

  Ez a harc volt a végső! Ez volt, aztán csend lett, béke és meghitt nyugalom! Pillanat adta havas varázsát, egy perc alatt „barmolja” el, ha nem adjuk meg a módját az ünnepnek, és nem csak a test örömeivel élve leszünk teljesek az ünnepi este. Hiába a szépen csillogó fények, hiába a gyertya az asztalon, amit szorgos kezek rögvest megosztanak a virtuális térben, ha belerontunk az egészbe azzal, hogy nem öltöztünk fel legalább annyira, mint a lelkünk, ami fényes lett és boldog. Vagyis az ünnep attól is szép, ha te is megadod a módját annak, hogy a halászlé szép piros leve a legjobb zakódon, ingeden, nyakkendődön hagyjon nyomot, amikor épp habzsolás áldozatává válva, nem bírtál magaddal. Ne csak a belsőnk, de külsőnk is legyen ünnepién elegáns.  

    Tudjátok már mire szeretnék utalni, ugye? Tessék elfelejteni, még ha szűk családi körben vagyunk is, a “mackófelsős, susimusi, frottír zoknis, papucsos” szent estét! Mert akkor minek az egész? Minek a nagy készülődés, és a főzőcske, meg a hal a tortán. Totális élményrombolás az egész. Lehet ez valami kispolgári maradvány az agyam legmélyén, de attól lesz szép az ünnep, ha külsőnk is adja hozzá a “fenyődíszt”. 

    Hidd el kedves, olvasóm, “kommenthuszárom”, hogy az fény a te öltözéked is azon a meghitt estén, amit persze rutinból nyomunk, de mégis annyira várunk. Mert végre ott a szentimentalizmus, a párás szemüveg, cserélhető kontaktlencse, és a cégek cukiságcsöppös reklámjai. Ahol apuka fehér ingben, nyakkendőben, öltönyben, de legalábbis zakóban öleli meg a kutyáját. Én még időben szólok, mert 13 nap van karácsonyig. Még nem késő hallgatni rám, és nem csak a házunk, erkélyünk, balkonunk, ablakunk rakjuk tele kínai gyorsan öngyulladó fénysorral, hanem magunkat is. Ott a szép öltönyöket, ingetek, és akár ünnepélyesebb szetteket kínál még számos üzlet, és férfiruházati bolt, store. Ahol, ha elegánsabb partira kell menned sem hagynak cserben, mert nem kapkodták el a leárazás fekete napjain, és még van mindenől mérethiány nélkül. (Bár már lehet, már most is kedvezménnyel juthatsz hozzá.)

   A blogbegyejgyzés végére csak apróság még, ne hidd, hogy balgaság, amit beszélek, az egész ünnep pont arról szól, hogy talán a legszebb és legnagyobb boldogságot azzal adhatod meg a másiknak is, ha megtiszteled, és nem csak azzal, hogy végre sikerül önállóan becsomagolnod az ajándékát, vagy a fa beácsolása közben nem szálltak le az angyalok, hogy villámokkal szórjanak be a káromkodásod miatt. Hanem azzal is, hogy vetted a fáradságot és az asztalhoz már egy elegáns férfi ült le, és bontotta ki a bort, a pezsgőt vagy éppen azt a pálinkát amit apósod hozott (bár ne tette volna … ). Mi odahaza ezt a „szérűskertek királynőjének” neveztük, mert a szérűt fogod tőle, és mosolyod sem lesz őszinte, ha belekortyoltál.

   Igazán nem kell sok hozzá! Búcsúzva ettől,  az egész romantikus és szentimentálisan együgyű írástól, ide a végére kívánkozik, Gájer Bálint barátom karácsonyi lemezének (Milyen hülye szó ez, a modern korban, bakelit.) egy dala, aminek címe is beszédes; Úgy, mint Rég!

Hallgassuk együtt, úgy mint rég; Barátságga! 

Tibor 

   Legutóbb öt pontban szedtem össze mi az, ami bosszantó egy férfi outfitjében, ma pedig egy igazi, télbe forduló hatost dobok össze nektek. Hat dolog, amit érdemes megfogadnod a tél elején, közepén, végén is. Piff ez már majdnem olyan, mint a legújabb női magazin, tíz tippje a tökéletes orgazmus elérése érdekében, pedig hidd el képes vagy rá. Vágjunk is a dolgok velejébe. 

   Első! Ismétlés, de legyél tisztában a méreteiddel. Mivel az ősz és a tél a réteges öltözködést hozza magával, jó, ha tudod mi megy fel még rád, és mitől nem leszel olyan mint, aki benyelt egy nagy medicinlabdát és nem tud tőle megszabadulni. Itt is mint ahogy azt mi férfiak néha megkapjuk; a méret a lényeg. 

   Második! A sál remek kiegészítő, és egyben a megvédhet a hidegedtől. Ellenben nem mindegy, milyen a színe, anyag minősége és hossza. Az ideális méret a tested hosszához igazodva adja meg a pontos méretet. A sál kötése esetén, két dologra érdemes figyelni, a praktikum amikor a nyakad szinte “dunsztban” van, mert így nem fázol meg és/vagy rá. A második, inkább a divat lehetősége, szabadabban hagyja a nyakad és láttatja a nyakkendőt, inget. Harmadik, hogy a sál a nyakba kerülés után a zakó alá kerül, mintegy bélést ad, és akár nem is mutat bárgyú mód. Próbáld ki. Egy, ami itt is fontos, hogy a kabát és a sál ne adja azt az érzetet, hogy a sarkkörre indulsz élőlények után kutatni, nem vagy te Amundsen.

   Harmadik! Kabát gondok, ha gon ez valóban.  Igen mert a kabát, néha gond, néha előny. Jelzem már előre, hogy itt is szabály, mint a zakók esetében, nem minden a kényelem. A kabátból sem veszünk több számmal nagyobbat, mint ami alá még simán fel tudunk venni egy közepes anyagvastagságú zakót. Pont azt a hatást elkerülendő, amit az elején írtam, nem lehetsz te a városod medvéje. A kabát hossza szintén neuralgikus pont, mert vagy pont hosszabb, mint az egy alacsony növésű (lásd Tibor) pasi, esetében optikailag is bután mutat, vagy túl rövid egy magasabb férfi esetén. Ideális, ha valaki megállt hirtelen a növekedésben, hogy a kabát félhosszú, vagy rövid legyen. Magasabb és szikár alkat esetén a kabát hossza lehet más. Anyag szempontjából, pedig fontos, hogy kerüljük a műszálas termékeket, mert nem akarunk áramot termelni, vagy ha igen mi lehetünk a karácsony legszebb dísze.  Színében az idén és amúgy idehaza még mindig a föld színekkel és világosabb barnákkal találkozunk. Kék, barna, szürke, ez az általános. Mintázat esetén már lehet szabadabban szárnyalni. Van választék, és persze kínálat is, én már csak tudom.

   Negyedik! Plusz kiegészítők, és egyebek. Táska, kesztyű, esernyő. A táskák, külön bejegyzést igénylenek, ezért most érintőlegesen venném csak, és ez nem csak az ősz és a tél problémája. A férfi a táskájával is meghatározza magát, a hétköznapokon, és a hétvégi utazásai során. Ne hanyagoljuk el ezt a fontos kérdést. A kesztyű, ebben már azért nagyobb a lehetőség, de én itt is a vékonyabb és kevésbé béleltet célzom meg. Persze hidegebb és nem városi léptékben, mert az erdő az otthonod, ezt a tételt átgondolnám a helyedben. Esernyő! Az igazi férfi nem hord táskába rejthető összecsukható “valamit”. Az esernyő, ha már kell, legyen nagy, és legalább szép nyéllel ellátott. A hiábavalósága akkor mutatkozik meg, amikor a bokától is elázunk felfelé, pedig erősen tartottuk magunk felett. 

   Ötödik! Sapka, kalap, fejfedő. Amíg van haj a fejeden, nagyon nem mindegy mi van ráhelyezve, ha már nincs, még inkább. A sapka egy potenciális probléma forrása. A fenti képen egy jól megválasztott kötött “sapek" van, mert a szett egy városi casual. Az öltönyös üzleties megjelenés esetén én hanyagolnám a nagyi kézimunkáját. Ott jöhet szóba kalap, és a siltes sapka. A sapka szintén az a “dolog” amit az arcél határoz meg. Nagyon nem mindegy, ha gömbölyded az arc, milyen a sapka, de ugyan ez a helyzet a hosszúkás, vagy vékonyabb arccal is. A jó kalap, vagy sapka egy igazi karaktert adhat, és stílust nyújt számodra. Az ősz és a tél ebben nagyobb lehetőséget teremet. Persze extrém esetek is szóba jönnek, „usanka” esetén.

  Hatodik! A cipő. Nyáron azon ment a meditálás, minek a cipő ha van “szandi” , flip-flop, és minek a zokni, meg hasonló szívet melengető kérdések. Az ősz és a tél, eldönti a zokni és a cipő egységének problematikáját. Nincs kérdés, kell a zokni. A cipő pedig lehet vastagabb bőrből, bélelt és persze a szár hossza is magasabb. A platform megint más és más. Újból divat lett a szélesebb platform, de közben az elvékonyuló hegyesebb orrú sem ment ki a divatból. Egy, ami a lényeg, hogy a cipőnk minden esetben az öltözékünkhöz illő legyen. Az öltöny nem biztos, hogy “megbocsátja” a bakancs jellegű széles platformot. A farmer, meg a vékonyított japán sámfás cipőcsodát. Fontos és lényeges szempont, a cipő esetén a talp vastagság. Megint divat, az egykor ötvenes éveket idéző vastagabb gumitalp. Édesapám úgy mondta mindig “jampec”. Nem rossz mert jobban bírja a strapát és közben “menő” is. A másik cipőmodell a fűző nélküli chelsea magas szárú modellek szerepe az őszi és téli divatban. Tele van a cipőboltok polca ezekkel a darabokkal. Én javaslom, hogy bátran válasszunk közülük.  

   A számoknak itt most vége, ha nem akarsz "pufimaci" lenni, akkor ezeket figyelembe veszed. Ellenben, ha fázol és még mindig jobb, ha rétegesen öltözködsz, de mértékkel, és stílusaal. 

Barátsággal : Tibor