Ez a folyamat, amiben tanulhatnánk a hölgyektől, de mégsem tesszük, mert az olyan “más” lenne. Pedig!  

Nem bizony, és sajnos ha egy - egy elegáns, és egyben hordható ruhadarabot akarunk magunkénak tudni. Ezt a folyamatot nem tudjuk elkerülni, még ha támadnak a török webshopok íncsiklandozó termékei. Hoppácska, 6010 jó magyar forintért egy pár tiszta bőr csuka? 

Micsoda páratlan lehetőség! Ki nem hagynám, mint az arcfelismerős „ájfont”, majdnem egy Suzuki áráért. Még a hülyének is megéri, nemhogy nekem!

Akkor most térjünk vissza a földre, és tényleg gondoljuk át, nem kapkodva és a lehetőségeinket mérlegelve, mit veszíthetünk azon, ha valóban időnket és (fölös) energiánkat szánunk, a minőségi vásárlásra. 

Tőlem, ne várjátok, hogy most abba fogok bele, hogy boltokat, üzleteket ajánlva megmutassam, mit és hol. Inkább arra gondoltam ebben a blogposztban, hogy bemutassam a férfit, az Isten elsődleges művét “mint (a) vásárló” alapesetét. Vagyis, hogy jutottunk idáig.

1, A férfi, aki gyorsan túl akar esni a vásárlás borzalmain. Ő az, aki eddig csak barátnőjét, feleségét, lányát stb. kísérte a plázák zsúfolt kupon napjain. Ezért aztán az a kép alakult ki benne, hogy egy Xanax bekapása esetén át lehet vészelni ezt a borzalmat. Ő a pánik vásárló. Gyorsan, sietve megvenni bármi is az, és rohanva távozni a tett színhelyétől. Otthon elővéve a megszerzett darabokat, jön arra rá, hogy szűk, bő, vagy épp hosszú. 

2, A férfi, aki fél. Igen, mert az extra macsó is, még ha karizma ( bicepsz ) Arnold és Sly méreteivel vetekszik, kis lelkén legbelül egy kis nyuszika. Az eladók réme Ő. Mert ha meg merik szólítani, máris futva távozik az üzlet, egy távolabbi üres részébe, elbújva a döntés elöl. Majd dolga végezetlen duzzogva távozik, és nem vesz semmit. -Ide se jövök többé az biztos! (Arcára ez rajzolódik ki.)

3, A férfi, aki magabiztos. Igen “magában biztos”, de abban már kevésbé, hogy mi is az, ami jól állna neki, és nem nézne benne úgy ki, mint aki épp a kínai bazár legmélyéről turkálta magának a megfelelő darabokat. Ő az aki mindent lefitymál, és megmagyaráz, olyant kér ami nincs, és soha nem is volt. Ő sem ismeri igazán a márkát, de tudja, ha kérdezi, attól úgy látszik, mintha tudna bármit is róla. Szokta volt mondani, volt már nekem olyan, de nem jött be. Vásárol ugyan, de bár ne tenné!

4, A férfi, aki csakis a női / férfi / gyermek szavára adva vesz meg bármit is. “Apa ez neked annyira jól áll, vedd meg!” Ekkor leemeli a polcról, a lila pólót, amin egy meztelen csaj korsóból issza a vodkás sört. Neki egy igazi előnye van, hogy ő legalább hallgat valakire. Bárkire, csak ne neki kelljen dönteni.

Biztos vannak még, ehhez hasonló “esetek”.  Netán ha sértve érzi magát bárki is, mert önnön énjét ismerte fel,  az csak a véletlen műve lehet.  Ma abban vagyok érdekelt, hogy formáljuk közösen, a vásárlói öntudatunkat. Tudatosan, ellenben nem okoskodó, megfontolt döntéshozatallal.  Sok ruhadarab, avagy cipő párok kiválasztásánál, ez nyerő taktika lehet. Tudom, az is gond, hogy nagyon kevés a képzett leadó ezen a területen (is). Viszont, ha megtaláljuk a boltunkat, és ott a segítő kezeket, ne toljuk el magunktól. Ez talán az első lépcsőfok, a stílusosság felfelé vezető útján. Merjünk tanácsot kérni. Amennyiben nem kapunk választ kérdéseinkre, vagy nem olyannak érezzük a fogadtatást; forduljunk ki bátran innen, de ne adjuk fel!  Ne vegyük meg, ne essünk rajta gyorsan túl, mert ez nem a rossz sex. Amire kiadjuk a pénzünket, lesz az amiben majd, nap - mint nap látni fognak bennünket. Ígérem, lesz olyan blogposzt is, ahol ajánlok üzleteket is, ahol a kettő találkozik; az eladók, és a minőségi termékek. Viszont addig, tanuljunk meg vásárolni legalább, vagy legyünk okosabbak. 

  Barátsággal: Tibor 

    Idestova negyedik éve vagyok az a szerencsés blogger, aki a hazai Digel Store Budapest üzletével dolgozhat együtt. Ez már mondhatni gombócból is sok lenne, főleg, ha a Náncsi néni féle túrósra gondol az ember. Viszont ez a négy év minden évszakra hozott meglepetést és újítást. Mondtam is minap, amikor az üzletben jártam, hogy amikor először léptem be, az volt a nagy bajom, hogy a Digel nekem egyrészt a papucsos nénik boltjában kapható, „faterom se venné fel” márka közé volt sorolva, bár jelzem, akkor még a márka nevét sem ismertem. Kicsit fáztam is a feladattól, hogy egy német vonalas márka lesz, amiből majd készülnöm kell.

   Aztán teltek az évek, és egyre-másra jöttek elő az innovatív divat- és stílusjegyek az üzletben felfedezhető darabok közt. Ami lelkesedésre adott okot, hogy a Digel azzal tette meg a nagy lépést, hogy olasz dizájnereket kért fel a szezonális fazonok tervezésére. Aztán most jött az ősz, és persze mivel kicsit bennfenteskedhetek néha, láttam az őszi-téli kollekciót, és azt kellett mondanom – sokat látott és tapasztalt, messziről jött emberként –, hogy na, ez megint: húúúú! Már a tavasz és a nyár szettjei sem voltak semmik (sőt!), viszont az idei téli kollekció megint szintet lépett.

   Tudom, reklámnak hat, no meg az elfogultság beszél belőlem, és nem lehet elhinni, csak akkor, ha személyesen győződik meg róla mindenki, de valóban Budapesten járt az olasz ősz – németes eleganciával, ha lehet így fogalmaznom. Tényleg létezik olyan, hogy német elegancia?  Igen, és ez a Digel lett. Nyomhatom én, mint süket a csengőt, hogy ez tényleg ár-érték arányban a legjobb döntés, ha konfekcióról beszélünk, de a fast fashionhoz szokott „egyszeri vevő” ezt nem érti meg.  Ügyeltek az anyagok minőségi kiválasztására, és ahhoz képest, hogy vannak tiszta műszál anyagaik (mert a dzsörzé miből lenne másból), mégsem érzed, hogy égnek áll a hajad a sztatikus töltéstől, ha napi szinten viseled azt a klubzakót, ami ebből az anyagból készült. Ellenben nem minden darab hasonló, mert, ahogy egyre-másra kerültek ki a zakók és öltönyök a próbám során, az anyagminőségek is változtak. Reda, Cerutti, és sorolhatnám a nagy szövetgyártókat, akik a nevüket és magas elvárásaikat adták a Digelnek. Szó mi szó, itt már magasabb az árfekvés, de együtt jár vele az is, amit egy ilyen anyagból készült szettől elvárhatunk.

   Az idei ősz és tél színei nem csak a Digelnél, de szinte mindenhol a sötétebb tónusú barnák, zöldek, és kékek keveréke. A szürke is jelen van, de abban sem a megszokott egyhangúság. Legyen az casual, vagy formális ruhadarab, a lezserség ott kacsint ránk. Végre! Ami a nemzetközi trendet illeti, elönt idén bennünket a rács- és kockaminta világa. Ennek meg én örülök végre, mert aki követte, amin több éve ügyködöm, az tudja, mennyire foglalkoztatott az, miért nem vesznek fel rácsos mintákat a magyar férfiak. Na, most nem menekülhetnek el, mert a „börtönmintázat” szinte mindenhol ott van, legyen az mellény vagy zakó.

   A meglepetés az idei őszre a Digeltől a ruhák mellett megjelenő, saját márkás cipőkollekció, ami a sportosabb daraboktól az úri eleganciát követő párokig bezárólag ad a lábadra valót. Az pedig külön megemlítendő, hogy végre a konfekciós cipők között találtam reális áron, varrott technikával készült, igazi Budapest néven futó „surranót”. A téli igényeknek megfelelően ott vannak a magas szárú cipők is és a chelsea lábbelik is.

   Blogbejegyzésem végére tartogattam (mert nem hagyhattam ki) a kabátokat, amelyekkel már tavaly is szemeztem: az idén még szebbek és igényesebbek lettek. Egy közülük szó szerint meg is igézett. Viszont a karamellbarna színe miatt, mely inkább világosabb tónusú, óvatosan kell bánnia vele annak, aki ezt majd a téli (nem autós) közlekedés során hordaná. Ellenben annyira szép, és árban pedig nem földtől elrugaszkodott, hogy nem lehet otthagyni. ( itt : Budapest, Október 6. u.3 ) 

  Fiatal felnőtteknek és meglett férfiaknak sem lehet úgy lelépni az üzletből, hogy ne tudnának valamit vásárolni, és nem csak megvárva a szezonális leárazást, mert már most kedvező minden darabja a Digel őszi-téli összeállításának. Készüljetek: szem nem marad szárazon, és táska nem marad üresen.

Barátsággal : Tibor 

    Egyik kedvenc könyvem a Galaxis útikalauz stopposoknak. Akik ismerik a könyvet, és a talán annyira nem is rossz filmet, azok tudják, hogy a válasz az életre és nagyjából mindenre a 42, meg azt, hogy „Az idő illúzió… az ebédidő kétszeresen az.” A könyv számos tanáccsal szolgál arra, ha netán rá fogunk szorulni arra, hogy elhagyjuk a földet, ami ezekben az atomfelhős, és hurrikánokkal terhelt időszakban nem is annyira elképzelhetetlen, mit tegyünk és mit ne. Ezzel együtt ugrott be, ha netán neked is távoznod kell gyorsan, nem biztos, hogy egy fürdőköpeny elegendő lenne, így arra gondoltam adok pár tippet arra, ha zakóban akarod elhagyni a föld nevű bolygót, mire ügyelj a választásnál. Vagyis útikalauz, zakósoknak.

   1, Mire figyelj, a zakóvásárlás előtt. Itt nem kell a vizes törülköző, mert úgyis leizzadsz, mire a legjobbat kiválasztod. Ellenben nem baj, ha van egy kis anyagismeret a birtokodban. Nem, nem az általános iskolai technika órák anyagismeretére gondolok.      Legyen némi fogalmad arról, mi a len, a poliészter, és a gyapjú, vagy ezek keveréke, és az elasztán is fontos lesz. Ez aztán, nem nagy kunszt, de hasznos! Amennyiben a felsorolt alapanyagokkal tisztában vagy, már félig nyert az ügyed. Tudni fogod milyen az a zakó, aminek a belső zsebében a hosszú cetlin a számok mellet a szavak, az anyag összetételre vonatkoznak.

  2,Nem 42! Amint megtanultad, hogy a lehetőleg kerüld utazásaid során, a magas poliészter tartalmat, mert nem vagy te törpe villamos erőmű, bár ez a némely gyapjú esetében is előfordul, nem csak a humorod lesz "sziporkázó". Te magad is, tudni fogod, hogy a jó zakó, kevesebb műszálat kell, hogy tartalmazzon, mint a birkák szőréből készült anyagot.  Az elasztán mint kiegészítő, főleg a rugalmasságot adja meg, és már szinte nincs olyan magasabb minőségű szövet, amiből ezt kispórolnák. Lásd slim világ terjedése, és a rugalmasság megtartása érdekében.

  3, A zakó belsejében elhelyezett márkajelzés. Itt nem az üzletlánc címkéjére gondolok. Hanem arra, hogy milyen szövetgyártótól érkezet a zakóhoz az anyag. Reda, Cerutti, Scabal stb. A zakó szövetére vonatkozó márkajelzés már adhat egy megnyugtató érzést, hogy alapvetően nem választottál rosszul. Fontos, hogy legyen még ott egy másik szám is, ami valahogy így néz ki; Super 110 s, Super 120 s. Ezek nem mást jelentenek, mint a gyapjú vastagságát, rugalmasságát, és napi szintű viselése esetén a kopásra való hajlamot. Jó, ha van róla információd.

  4, Utazásod során, a zakó lesz a stílus jegyed, tehát nem baj, ha az, pontosan követi majd a tested vonalát. Ez a jól szabott, és precízen belőtt (varrt, ragasztott) konfekciók esetében csupán pár után igazítást jelent, ujj hossz, esetleg a váll rész pontosabb fekvése. A méretre készült zakók esetén, nem lehet már ez probléma, mert rólad veszik le a pontos méretet. Itt illeszkednie kell mindennek. A zakó majdnem annyira fontos, hogy mindenhol felvegye a tested alakját, mit az űrhajósoknak a szkafander, ha csak élve a kezdeti gondolattal, egy vizes törülköző, és a fürdőköpeny is elég a föld elhagyásához, katasztrófa idejére.

  5, Az ár, mint a legnagyobb probléma.  Sajnos van egy közgazdasági probléma, ami leginkább sújtja a férfiöltözködést, mely szerint a szegénység a legpazarolóbb. Ezt úgy kell lefordítani a hétköznapok világára, hogy inkább megveszünk valamely fast fashion márka filléres szettjét, csak azért, mert minek adjunk ki többet egy amúgy sem mindennapos használatra szánt felöltőre, minthogy egyszer vennénk egy nagyobb kiadással járó, de jobb minőségű, és ellenőrizhető anyagból készült darabot. (A pazarló döntés mellet ott duruzsol a fülünkbe a hazug hamisság, hogy az is majdnem ugyanúgy néz ki, mint az egyedi, vagy felsőbb kategóriás márka.) Pedig itt a nagy baj, mert amennyiben az olcsóbb, ellenben rosszabb minőségű zakót több alkalommal visszük tisztítóba, vagy napi szinten hordjuk, rögvest kijön az anyaghiányosság összes problémája. Rövidebb idő alatt dobjuk ki, és vehetünk újat. Tudom a rohanó világban, már ez a műszaki cuccok esetében is be van árazva, öt év után új tv, mosógép, laptop, viszont nem biztos, hogy ezt kellene eljátszani a ruhatárunkkal is.

  Az útikönyv öt pillérét leírva, már csak rajtad múlik, miben indulsz útnak. „ A tudománynak persze számos csodás eredménye van, én azonban sokkal jobban élvezem a boldogságot, mint az igazságot.” ( Mondja a könny részlete.) Sokan vallják ezt, köztük én is. Legyünk tehát boldogabbak, mert egy jó minőségű zakó, ezt az érzést is kiválthatja, nem csak az űrben, de a földön is.

Barátsággal: Tibor

    Valóban csak a szürke és a kék lehet az a szín, amiben egy férfi megjelenhet ősszel? Az állításom igazi, meg nem is. Nem rég írtam a szürkeség mellett egy posztot, amiben kifejtettem, hogy az a szürke, amit minden honfi magának érez, nem is biztos, hogy annyira szürke, mint amilyennek látszik. Most pedig totális képes támadást intézek az előző írásom színvilága ellen, és azt mondom; merjünk nemet mondani a szürkeségre. Lesz abból bőven, sőt a „sötétség” már rég uralma alá is vont sokakat. Lássuk, hát én miként látom színesnek a világot. Amúgy lehet ez, egy kemény hét, iskolakezdéssel, forgalmi dugókkal, és a nyarat búcsúztató dolgosabb napok levezetéseként is értelmezhető lazulás. Öveket bekötni! 

   Bedobtam a követ az állóvízbe, és had verjen le a víz mindenkit, akik eddig nem értették a színeket. Ezzel nem állítv azt, hogy én nagy ismerője lennék, de barátja mindenképp. Legyen szép az idősödő hölgyek nyara, mert utána úgyis csak a tél közeleg. Mondjuk, ki lehetne birni azt is, valahogy ehhez hasonlóan ... 

Barátsággal: Tibor

inspirációk: instagram, tumblr, facebook  

   Az ősz a legjobb, de mégis a legravaszabb évszak az öltözködés szempontjából. Jó, mert végre megint normális hőmérsékleteket jelez a hőmérő, de rossz, mert ezek a reggelek már van, hogy a mínusz fokok felé konvergálnak, míg napközben nem ritka a nyári időjárásra jellemző hőguta-közeli állapot. Így elég nehéz élni, bár a sivatag vándoraitól sokat tanulhatunk, hiszen ők tudják, mi is az egy napon belüli hőingadozás. A másik pozitív szempont, hogy elővehetjük azokat a ruhadarabokat, amelyek ott lapultak a tavaszi bevásárlás után, mert a nyár úgy tört ránk, hogy azt már akkor sem tudtuk felvenni, amikor lecsapva rá megvettük. Röviden: itt az idő végre, hogy legyen öt igazi érvünk az őszi outfit túlélésére.

   1, A legfontosabb, hogy rétegesen öltözködj. Legyen mit le- és felvenned. Reggel, amikor a tömegközlekedés „együttes melegedővé” válik, persze ez nem a legjobb, mert ott épp nem lehet felöltözni és levetkőzni, de ha nem jön a hatos, mert úgy döntöttek, hogy pont azon a reggelen bontják fel a síneket, jobb, ha van rajtunk elég ruha a várakozás remek perceire. Viszont ha autóban ülve töltöd az időt a dugóban, ha ki kell szállnod, jó, ha van mit magadra kapni, ha kiráz a hideg.

   2, Eljött az öltönyök ideje. Nyáron nagyon kellemetlen az öltöny még akkor is, ha annak anyaga szellős, és nem tartalmaz extra mennyiségű műszálat. A len és a könnyedebb anyagok is nagyon nehezen voltak viselhetőek, főleg akkor, ha azt kötelezővé tették a munkahelyeden. Viszont most eljött az idő, hogy végre kihasználd a lehetőséget, és az eddig kényelmetlennek érzett formális outfit szerethető legyen. Öltönyre fel! Amennyiben lehetőséged van, legyen az háromrészes, mert a mellénynek még külön is hasznát veheted. Hidd el, én tudom, miért!

                          És még fokozva ... 

    3, Teret nyer a könnyed elegancia. A casual szettek jönnek elő a gardróbból, és értelmet nyer a chino nadrág, vagy a farmer és zakó kombináció. Mind emellé még jöhet egy klasszikus darab: a fent említett mellény, mint kiegészítő a farmered mellé. A variációk kimeríthetetlenek és megszámlálhatatlanok, főleg, ha van fantáziánk és persze bátorságunk. Nem kell spórolni a bőr használatával sem, ez tehát a könnyű bőrdzsekik ideje is. Itt figyelve arra, hogy a lazaság nem mehet a „lezserség” rovására, ha érted, mire gondolok. (Úgyis kapsz majd képet róla.)

   4, A színek fontossága. Az ősz ezer színnel támad, így mi is támadhatunk együtt vele. Jöhetnek a földszínek, nem kell aggódni, hogy csak a fehér és a kék lesz a megfelelő a ragyogó olaszos napsütésben. Itt a barnák, a sárgák, a sötétebb tónusok ideje. Nem kell fukarkodni a kiegészítők terén sem ezekkel, legyen az nyakkendő, vagy díszzsebkendő. A színek elegye keverhető az ingek felett hordott könnyű pulcsikkal: kék ing, barna pulóver és egy szebb nyakkendő. A pulóverek és a kötött mellények ideje is eljött végre, mint a szettünk egyedi darabjai és kellékei.

   5, A cipők területén is eljött a váltás ideje. A nyári könnyed mokaszin helyére jön a vastagabb bőrből készült loafer, vagy a fűzős félcipő. Tudom, unalmas, de még itt is szóba jöhet a titokzokni használata, igaz, ez a bokánál fázós eszkimók számára mellőzhető. A színek itt is idézhetik az őszt, de nem baj, ha kicsit harsányabbak. Rozsdabarna, vörös és sötétkék lábbelik lehetnek társaink őszi sétáink során. Minden szempontból jó döntés lehet egy magasszárú, de vékonyabb bőrből készült cipő is, mert akár casual, akár formális a megjelenésük, a cipő fontos része lesz az őszi szettünknek

   Az öt pont bővíthető is lehet, de én ezekhez tartom magam leginkább, ha jön a „vénasszonyok nyara”, és a hőguta nem vitt el a nyáron. Sok inspirációt kaphatsz, ha követed a facebook- és instagram profilom, de a blog visszapörgetése sem okoz komoly sérülést senkinek.

Barátsággal: Tibor 

   A legtöbb esetben, ha átnézem a közösségi oldalam megosztott képeit, a legnagyobb „lájkdömpinget” a harsányabb, és kihívóbb szetteket bemutató posztok kapták. Közben meg, ha az utcaképet nézem, a férfiak legtöbbje, - hogy fogalmazzak finoman-, a „visszafogott eleganciát” részesítik előnyben. Csak a neten vagyunk ennyire bátrak? Vagy más oka van annak, hogy nem járunk színesebb ruhákban? Illetve ha igen, miért esünk a „divatpaci” másik oldalára?

   A kérdésre nagyon egyszerűn lehetne válaszolni: igen, és átesünk. A netes, néhol arctalan bátorság inkább jellemzi az erősebb nemet, mint annak utcai felvállalása. Könnyebb egy nagy kövér okét nyomni a tűzpiros nadrágban pompázó instasztárra, mint utána ezt magunk is felvenni. Mielőtt félreértés lenne ismét, én nem azt szeretném sugallni, hogy legyen mindeni bazári majom, és vagy a kanárikat megszégyenítő színvilágban pompázó, de némi visszafogott harsányság azért ránk férne.

   Idestova negyedik éve foglalkozom a férfiak öltözködésével, és megvédve megint magam, nem szakmai szinten értve hozzá, de azt tapasztalom, hogy mi magyarok inkább vágyjuk az olaszos lezserséget, viszont közben a németes merevség hatása érvényesül, ha a valóság jön velünk szembe. Amivel nem is lenne gond, de mellette, viszont ha éppen úgy hozza a sors, egészen megdöbbentő módon tudjuk a leghülyébb divathóbortokat magunkra aggatni.  Első körben szólnék a skinny fit nadrágok túlbuzgó hordásáról, ami egyfajta sport lett már nem csak a tinik, de harmincasok körében egyaránt. Az eredmény az, hogy felül testes pocakos férfiak belekényszerítik magukat csak két cipőkanállal felvehető csőszerű nadrágszárba, amitől az egész valami nagyon furcsa formát ölt. Mivel ezzel még nem elégszenek meg, jön a slim fit pattanásig feszülő ing, ahol a gombok élete egy hajszálon függ. Az egész együtt azt hatást kelti, mintha az illető reggel, behúzta volna a hasát és majd valamikor a munkanap végén egy nagy robbanással repül ki az outfitjéből, mint egy lufi. Ez a szett módfelett kedvelt lett, mert a rossz példa ragadós, mint az a rágó, amit az utca kövére köptek és a forró flaszteren a cipőd talpára tapad. Nyúlós és gusztustalan.

  Ennél egy fokkal jobb, de még mindig, minden esetben a megoldást jelentő, a könnyebb út felé haladó, a formális viselet (lásd öltöny) helyettesítő, a "mindenre jó" farmer és zakó kombinációja, vagy farmert lecserélő chino nadrág, a kulcs a stílus zárhoz. Ezzel sem lenne baj, ha tudnánk, hogy a chino, vagy a farmer nem oldja fel annak a helyzetnek a feszültségét, ahova sajnos egy öltöny kellett volna. Itt is érezhető a közízlésre ható „követendő” példák másolása. Tudni kellene, azt hogy lehet, jobb lenne egy igényesebb, de lazább anyagú öltöny ebben a helyzetben, mint az agyon hordott casual (nem formális) szett.

   A casual fogalma sem teljesen világos, mert mi a mackónacira is rá tudjuk fogni, hogy az a hétköznapi elegancia része. Tudott, hogy nem, de mégis. Rendet kellene tenni a fejekben és ehhez nagyon sok munka és még több befogadó készség lenne jó. Illetve nagyon üdvözítő lenne, ha a negatív példákkal elől járó „celebek” is kaphatnának stílusképzést. Sok esetben és leginkább emiatt van az, hogy egy – egy felfuttatott „sztárunk” öltözködési modellje lesz mérvadó, és követendő, még ha az  felér egy virtuális környezet rombolással.  Vagy ott vannak az egyre népszerűbb, de silány minőséget kínáló fast fashion üzletek, ahol meglovagolva az amúgy is borzalmas ízlést, gyapjút nyomokban sem tartalmazó termékeit erőltetik a vásárlókra, nyomott áron, hogy aztán „egyen – ruhákban” láthassuk az utcaemberét.

  Tudom, a megoldás nem egyik napról a másikra jön, de már az is haladás, ha legalább képekben és írásokban mutatjuk be, hogyan is lehetne valami egészen másban megtalálni az arányos középutat. Mert van. Ezt nevezném én úgy, hogy a visszafogott harsányság; az a fajta merészebb öltözködés ami, macerás utánajárást is igényelhet, de ha ráérez valaki az ízére sokkal másabb lehet az összkép. A bátorság, nem minden esetben a „cigány lova”a divatban. Nem kell rögvest követni egy trendet, ami nem áll jól nekünk, ellenben lehetünk magunkhoz mérten is „örültebbek” csak a megfelelő ideákat kellene követni. Ebben próbálok szerény módszereimmel támpontokat adni, neked pedig nem lenne más dolgod, csak néha olvasni, megnézni és véleményt alkotni arról, amin dolgozom.

Barátsággal: Tibor 

  Egy személyes történet, aztán majd rátérek a lényegre mi is a címben szereplő szürkeség. Bár az egész tényleg összefügg. Miért akartam egykor sokkal több szürkét, mint egyéb színeket viselni.

   Az időpont valahol az kétezredik év előtt, vagyis az úr 1997. évében járt, és mint ifjú értékesítési csoportvezető, már akkor is az öltönyök világában mozogva, lestem, figyeltem, hogy melyik üzletben lehet a főváros kőrútjait járva, megvenni álmaim szürke öltönyét. Aztán jött a pillanat, és a kirakatban ott állt a próbababán az áhított darab. Tudtam, hogy ez szerelem első látásra, pedig hol volt még az a Cerutti,  Scabal, és a Zegna megjelenésétől itthon. Egyszerű, de közben mégis egyedi három részes öltöny volt az, ami a szívemet megdobogtatta. Az anyaga is egészen más, mint a Styl Ruhagyár akkor kínált konfekciós darabjai. (Zárójelben, nem is Styl szett volt, de már azt nem tudom kinek az üzlete, és melyik gépsoron készült ez a majdnem dzsörzé anyaghoz hasonló, az akkori divatnak megfelelő magasan gombolt mellénnyel, és három gombos zakóval összehozott remekmű.) A színe pedig valahol, a városi galambok szürkeségét idézte. A helyzet sajnos akkor, is mint most, (nem félreérteni…) katasztrofális volt, mert hajtott a vágy, mindenképp meg kell szereznem ezt a „csodát”. (Ruhagyűjtő, ahogy egy ismerősöm jellemezte ezt a típust.) Mi is hiányzott hozzá? Ja, naná, hogy a pénz. A minőséget, akkor sem adták olcsón. Addig hajtottam, és dolgoztam szüntelen, hogy csak sikerült az következő havi jutalékkal emelt magasabb fizetésemből megvenni a szürke öltönyt. Aztán jöttek más szerelmek, és jött még hozzá pár szürke és még szürkébb öltöny kollekció. Valahogy nem tudtam leszakadni erről a színről. (Nagyon nem is lehetett, mert hála a magasságos "divat Istennek", a mályva és egyéb színekben pompázó „vállalkozói” szettek lassan, de biztosan eltűntek az akkori kínálatból.) Maradt a barna, a vajszínű valami, és a szürke ötven valahány árnyalat. Ebből volt szürke, és talán akkor két –két barna öltönyöm. A történet itt lezárul, és eljutunk a mai "szürke sokszínűséghez".  

   Most, hogy már szinte csak a stílus, és a divat tölti ki a napom 24 óráját, a „színesedés” után azt látom, ismét előkerültek a szürkék, és azok árnyalatai. Nincs is ezzel nagy baj, mert a kétezres évek előtti szürkeség, mondhatni egyhangúság, már nem ez, amit most tapasztalok. Ajánlatom a mai bejegyzésre, hogy fussunk végig egynehány szürke színen ami, milyen meglepő is lesz, de valahol mégis színesnek hat majd. Visszagondolva egykori "álom öltönyömre", az jár a fejemben, hogy az, aki akkor azt, szabóasztalon megálmodta, és gyártósorra vitte, lehet megelőzte a korát, mert anyagában és „szürkeségében” ma ismét sokszor láthatom viszont. Csapjunk a lovak közé, és jöjjenek az „arabs szürkék”! ( Vagy azok inkább telivérek … ? )

   Itt az első, ami nem az utolsó lesz a sorban, de biztos elnyeri sokak tetszését, hogy az anyag, ami nem hivalkodó, mégis mennyire más lesz, ha mesteri kezek közé kerül.

A következő sorozatot sem gondolnánk annak ami, pedig szürke ez, csak egészen más felfogásban.

   Arra a következtetésre jutottam, hogy semmi gondunk nem lenne, ha ezek közül a szürkék közül lehetne, és kellene választani. Viszont itt is van egy sajnálatos hazai tendencia, hogy a szürke az legyen „egérszürke”, és minél jobban simuljon bele a „nagy átlagba”, annál jobb a közérzetünk. Holott mint látható, ha nem is vagy harsány kanárisárga színekben, lehetsz még feltűnő az „öltönyösök” közt is.

Barátsággal : Tibor 

Öt pontban arról, miért tartom én fontosnak azt, amit mások nem annyira. Mire figyeljünk oda, ami kicsit jobbá teheti általános közérzetünket. Ne verd szét a géped, nem tehet róla, ha magadra ismernél! 

   1, Amikor azt érzed, hogy másként kelt fel a nap. Hidd el, nem beszélek félre, egészen más érzést ad, ha a nem az agyonstrapált farmeredben és a kinyúlt pólódban indulsz neki a napnak. Nem kell, hogy öltönyben feszítve, szorongva érezd magad, de ha már kiléptél a megszokott és unalmas komfortzónád kereteiből, érezni fogod, hogy valóban más lett ez a nap. Első pont: légy igényes magadra.

   2, Az öltöny is lehet a legkedvesebb szetted, ha nem nyúlsz mellé, és nem anyukáddal közösen vettétek meg azt, amire ő annyit mondott:  „ez legalább több évre jó lesz fiam”, mert több számmal nagyobb és bővebb lett a kiszemelt „egérszürke” darab. Az öltönyöd lehet a kedvenc ruhadarabod, és nem is akarsz majd mást felvenni. A rád szabott, akár konfekcióból vett öltöny olyan érzést adhat, még ha nem is te vagy Gordon Gecco, mégis: a tőzsdecápák csak kis szardíniák lehetnek melletted. Ügyelj a színekre is!

  3, Az ing, ami nem átlagos. A pasik legtöbbje az inget amolyan szükségszerű rossznak gondolja, ezért a legtöbb esetben nem is vacakol azzal, hogy milyen legyen az, amit a zakó alá vesznek fel. Jobb esetben annyira azért figyelnek, hogy vasalt legyen. Viszont az, hogy mennyire illik a többi ruhadarabhoz, már nem lényeges. Itt is szabályszerű, hogy az egyik legféltettebb kincsként, több éven át képesek ugyanazt az inget agyonmosottan hordani, mint kedvenc pólójukat. Holott az ing, lássuk be: fogyóeszköz. Tudom, a jobb ingek esetében több ezer forintos tételről beszélünk, de itt sem felejthető el, hogy a minőségért sajnos fizetni kell. A rossz minőségért pedig duplán!

  4, Minden helyzetre jó a farmer. Nem! A férfiak általában minden alaphelyzetre a farmert találják a legjobb megoldásnak. A farmer nem rossz döntés, csak nem minden helyzetre és nem minden alkalomra. A farmer csereszabatos darabja lehet a chino nadrág , amit ha jól választ meg a lezserebb divatot kedvelő úr, máris variálhatóbbá tette megjelenését.  A chino nadrág színeivel életet vihetünk szettjeinkbe, és még akár egy inggel is felvehető tavasszal, illetve nyáron.

   5, A cipő mondja el rólad, ki vagy igazából. A férfi öltözködés neuralgikus pontja a cipő. Mind forma, mind anyag és minőség tekintetében. Sajnos jellemző, mint az ing, vagy a pólók esetében, hogy a cipőt a férfi egyfajta kegytárgyként addig hordja, amíg abban mondják el felette az utolsó imát. A cipőből sajnos nem elég egy pár, és nem jó a két pár sem. Legalább három vagy négy pár kellene, és az is a két nagy évszak szerint. Persze itt sem kell átesni a ló túloldalára. A tavaszi-nyári és az őszi-téli szezont figyelembe véve minden évszakra egy casual a hétköznapi megjelenésre, és egy a formálisabb helyzetekre jó, ha van a gardróbban. A cipőt több évre is be lehet szerezni, de akkor ügyelve annak „lelkére”, a tárolásra és a gondoskodásra is oda kell figyelni. Sámfa, doboz és polc.

   Az öt pont csak alapja és érintő részlete annak a rengeteg témának, ami még hátravan a következő időszakban, amit itt a blogon és a közösségi felületeimen átvehetünk majd közösen, hogy ne járjon a stílusunk és öltözködésünk „gyerekcipőben”.

Barátsággal: Tibor 

   Azon gondolkodtam, hogy az oldalzsebes kockás mintás rövidnacik és a „zokni-szandi”, (most olvasom fesztivál is lesz) korszakában mi az, amit mi, férfidivat-firkászok, bloggerek, stílustanácsadók elrontunk. Mi az oka, hogy pénzt, időt, és energiát nem sajnálva, morgó modorban verjük a klaviatúrát, és semmi, de semmi nem akar változni az öltözködés területén. Még magunkat is beáldozzuk, hogy megosztott képekkel tereljük a figyelmet az alapok irányába. Mivel most én írok, magam kell, hogy kritikával éljek magammal szemben.

   Biztos nagyon goromba vagyok, és sértő lehet a modor, amivel úgy érzem, célt kell érni, hogy a zakó ujja ne lógjon a kézfejre, vagy a nadrág szára ne harmonikázzon a lábszáron. Az is biztos, hogy úgy tekintek sok olvasómra (mekkora már az arcom, hogy soknak gondolom a „népest”), mint azokra a férfiakra, akikkel akár egy sör mellett, a csajok kidumálása után, mondjuk, beszélhetnénk – már ha érdekelne – a fociról, vagy az autókról, közvetlen, hátbaveregetős módon. Pedig lehet, pont az a baj, hogy azt gondolom, a divat és a stílus valami egészen más dolog, mint azok a témák, amelyek egy egész férfimagazin középen nyitható részét megtöltik. Nem is lehet vitatni, hogy érdekesebb két szép női comb, mint az ing mérete, vagy a gatya szára, holott jobb esetben a két comb közé vezető út már ott is eldőlhet, hogy miben közelítjük meg őket. (Üsse kavics, persze én vagyok eltévedve, mert azt már nadrág nélkül éljük meg…)

    Aztán az is baj lehet velem, hogy túlértékelem azt, hogy a megjelenés a férfiak esetében is lehetne - egy megkötendő üzlet esetében - a siker kulcsa. Viszont amikor egy  kávézóban ülve még ki sem kell hallgatni a szinte ordibálva kommunikáló „bizniszmeneket”, tudjátok, az a fajta, aki elnézést kér, mert csörög a mobilja, majd kis ívben félrefordul az asztaltársaságtól, és fennhangon üvölti bele a másik asztalnál ülő vadidegenek arcába a telefonba kapott „extra titkos” üzleti információit. Ott nem a csak megjelenés stílusával vannak bajok... Tehát lehet valóban téves a felfogásom, hogy az öltözködés szoros összefüggést mutat az elért sikerekkel. (Legott igazolva azt, hogy én értékelem túl a dolgot ismét!)

   Pedig jó lenne végre szintet lépni. Nem nagyot, csak épp annyit, hogy tudjuk, merre lenne az arra, és miért nem jó, ha zakó alá rövid ujjú inget vettünk fel. Jó lenne, ha a konfekcióválasztás esetén nem csak a leértékelt, extra magas műszáltartalmú, már tavaly sem volt divattal kreált holmikat vennénk meg. Vagy ha nem a „kis hamis” márkákkal akarnánk kitűnni.  Itt is tudom, hogy a pénz beszél, a Tibor meg ugat. Pedig csak vakkantok. Nem is morgok már, hogy nem biztos, hogy az a nyerő, ami olcsó, de az sem, ami felárazva drága. A középutat is meg lehet találni, csak kicsit keresni kellene.

   Jön az ősz,(mekkora felfedezés) és már a bődületes hőség sem lehetne kifogás arra, hogy hallgatva akár még rám is, ne a tavalyelőtti agyontaposott cipő legyen a lábunkon a kitérdesedett nadrág mellé. Az igazság az, hogy lehet nem kiabáltuk(tam) tele a netet arról, hogy most kellene még körbenézni a leárazások miatt. Mert az tuti, hogy nézve a globális felmelegedés következményeit, egy tavaszi vagy nyári szett még néha október derekán sem rossz viselet azoknak sem, akik a huszonnyolc fok árnyékban esetén már bundát vennének, mert fáznak. Ezzel csupán annyi lett volna a cél, hogy nem vagyok kellően arrogáns ahhoz, hogy az arcába toljam férfitársaimnak, hogy itt az idő. Nem késő még összeszedni magunkat, és a legújabb (és legdrágább) mobilkütyü helyett az arculati tervünkre adjunk ki pénzt. Tényleg lépjük már meg azt a szintet, hogy az igény érzése legyen meg arra, hogy a nyakkendő nem úri huncutság, vagy a díszzsepi nem a piperkőcség csimborasszója. Közben tele pofával röhögjük körbe azokat, akik már felismerték a maguk és környezetük számára is kedvezőbb megjelenéssel járó érzés bizsergését. Hibáztam, hogy elfogadom azt a tényt, hogy vannak munkahelyek ahol szinte kinézik azokat, akik már kicsit adnak magukra, vagy felteszik a kérdést, hogy netán állásinterjúra vannak-e bejelentkezve, mert felvettek egy jobb zakót.

   Gondolkodom, hol rontottam el? Aztán ha visszanézem a számtalan dorgáló, lehet csak számomra humoros írásom, bejegyzésem, arra jutok, hogy én megtettem mindent, amit tehetségem engedett. Tehát most rajtatok a sor, szedjétek már össze magatokat, és követve blogom, közösségi felületeim inspirációkat nyújtó képeit, gyertek, és lépjünk közösen szintet. Már azzal sokat tesztek hozzá, ha ezt a pár sort a képekkel megosztjátok azokkal, akiknek úgy gondoljátok, kellene egy lökés. A Taigetoszról! (Nem, de majdnem.) Tényleg csak együtt tudjuk ezt a lépést megtenni. És mi tartana vissza tőle? Nagyjából a semmi.

Köszönettel, és töretlen barátsággal: Tibor 

   Még a derűsnek egyáltalán nem mondható tavasszal döntöttem el, hogy én bizony ezen a nyáron valódi napszemüvegeket fogok hordani, és sutba dobom a dioptriás napfényre sötétedő szemüvegem. (Ha ha ha, nem is volt olyan, hanem egy dioptriás sötét övegű olasz kerettel.) Eldöntve és mindent megfontolva ekkor került elő, hogy megműtettem a szemem, és látásjavító szemészeti klinikát keresek. A döntés megszületett, és erről több bejegyzésben, sőt mi több videóban meg is örökítettem az eredményt. Itt a link, ha erre hivatkozásra viszitek az egeret, katt és már olvasni is lehet a régebbi bejegyzést.

  A sok vizsgálat eredménye az lett, hogy a műtét majd őszre tolódik, az okok a fenti linkben, és megbeszélve orvosommal, arra jutottam, hogy beállok a kontaktlencse viselők népes táborába, mert jobb híján ezzel orvosolhatjuk a műtét ideig azt a problémát, hogy legyen több elegáns napszemüveg a fejemen anélkül, hogy belerongyoljak akár egy oszlopba, vagy épp ne ismerjem fel a sajt gyerekem a strandon. Két csomag harminc darabos extra lágy szuper kontaktlencsével vágtam neki a nyárnak, és ha nem is minden nap, de hetente legalább négy – öt alkalommal viseltem.      ( Tudom, most drága professzor asszony szeme kerekedik, de a strandon a vízben is. Termálvizes kezelést kapott. )

   Szinte egész más lett a világ, hogy végre nem kellett a hülye szemüveget le, felkapkodva élni a napokat. A napszemüvegeket pedig egyenesen imádtam, nem, csak azért mert az UV sugárzás miatt nem kellett félnem, de a divat szempontjából sem volt elhanyagolható, hogy viselhettem egy két extra darabot. A Luxottica jóvoltából nálam volt a jó öreg Ray-Ban Aviator legújabb darabja, Dolce Gabbana extra színezetű lencsével, és egy hatvanas éveket idéző Oakely. A képek magukért beszélnek, de közben azért egy nem túl egyedi, de nekem kedves Selected Homme napszemüveg lett a végén a befutó.  Kommentben ti is mondjatok véleményt, melyik volt a legjobb! ( Hálás lennék.)

   A tanulság számomra, alig várom, hogy végre a megengedett értékű szemnyomás mellet meglegyen a korrekciós műtét, mert nagyon megszoktam, hogy nem kell szemüveg. Mellesleg azért, hogy borzoljam a kedélyeket, magam is rendeltem online kontaktlencsét, mert az első dupla harmincas darab elfogyott. Itt kipróbáltam egy másik gyártó hasonlóan magas minőségű napi lencséjét, de sajnos valóban be kell látnom, hogy az első, amit a klinikán javasoltak jobb volt. Komfortosabb és észrevehetetlenebb a viselete. Pedig árban nagy különbség nem is volt. A bejegyzés, most inkább arra terelte a figyelmet drága uraim, hogy a kiegészítő, ami a "szemünk elé" kerül, mennyire fontos lehet, nem csak azért, mert a márkák, melyeket felsoroltam, magukért beszélnek, hanem mert valóban napi szinten hordott napszemüvegek esetén nem mindegy, hogy a sarki napszemcsi árus, „extra UV védelmű  occo, de csini” homlokra tolva még vagányabb, megoldásai lesznek a befutók. Itt valóban fontos, hogy a dolog ne legyen gagyi, mert a szemünk világa a tét. Az pedig talán a legdrágább.

Barátsággal: Tibor