Gondoltam mielőtt lelépek a harmincnyolc fokos hőség miatt, és átadom magam a tespedésnek, még tisztázok egy nagyon fontos kérdést, ami a nyári leárazások előtt, (közben, mellett) felmerülhet bennünk tudatlan férfiakban. Vagyis ha most csapnánk le, mint az a bizonyos tyúk arra … , amit nem írok le, a százalék jellel ellátott nyári öltönyök valamelyikére, legyük már tisztában, mit takarnak a „mitikus”, szavak, amelyek az árcédulával együtt lógnak a gombokon. Vagyis mi a fene az, hogy extra slim fit, vagy comfort fit, itt fitt amott meg skiny.

  Ahhoz, hogy ezt a borzalmasan komplex tudományos igényességgel kidolgozott, tematikát körbejárjuk, egy dolog nagyon fontos lesz. Az, hogy legyünk tisztában saját testi adottságainkkal. Vagyis, ha van pocak, akkor nem biztos, hogy jó az extra slim, vagy ha túl alacsonyak lennénk a comfort fit, hova visz bennünket. Persze mindez csakis a konfekció ipari termékeire lesz igaz, mert aki megengedheti magának, hogy szabóval varrasson, annak ez nem igazán izgalmas téma. Viszont szerintem, többen vagyunk, akik a „konfekcióba zárt” tradíciók szerint öltözködünk, tehát ez hasznos lehet, mint a nyári melegben a bunda.

   A fazon nem csak a hajunkra igaz, hanem arra is, ami alatta van. Pár centivel, de alatta.  A testünk felépítése, gyakran okoz galibát, hogyha jó, és kellemes viseletet szeretnénk magunknak tudni, nem beszélve arról, hogy az még jól is nézzen ki rajtunk. Jól álljon, azaz öltöny. Ezek a fazonok kicsit segítenek nekünk abban, hogy akár optikailag is besegítsünk magunknak, ha kell. Nézzük tehát az opciókat és a lehetőségeket.

  Extra slim fit. Itt a nevében már benne is van, hogy extra, tehát valami túlzó lesz a dolog. Miden nagyon szűkített és feszes, a nadrág inkább egy csőszáru valami, a zakó pedig az, amire egykor azt mondtuk, „hülye gyerek” fazon. Ezt a méretet, nem azoknak találták ki, akik a pacal – csülök – bélszín arany háromszögében tartózkodnak, és ettől egy kisebb súlyfelesleg adódott. Itt valóban, jó, ha nincs has, és a súly problémák is a bulimia felé hajlanak inkább.  Ellenben, ha te sportolsz, és nem a sörös poharak emelgetésének világbajnoka vagy, akkor ez a fazon a te alkatodnak lesz a megfelelő.  Itt, még játszik egy méret, amit skiny jelzővel illettek, amihez nem adnak ugyan, de elkél egy cipőkanál is, hogy a nadrág felmenjen a helyére. Orvosilag erre mondják azt, aki utódnemzésre gondol, engedjen inkább teret, mert a skiny klinikailag igazoltan veszélyes.

( Kérdezzemegorvosátésgyógyszerészétamellékhatásoktekitetében.)

  A slim fit, ami a fenti mutatványtól annyiban tér el, hogy akár már testesebb, de még nem a "Maci Laci, uzsitasit lopkodó" lakatúak fazonja. Itt is jellemzően, szűkített a nadrág szára, és a csípő részben inkább derékban van szabva. A zakó pedig rövidített, a rever ( gallér ) szintén a mai trendnek megfelelően, inkább vékonyított, a testre pedig szinte ráolvad. Ajánlott viselet még azok számára is, akik optikailag csalni szeretnének, mert alacsonyabbak az átlagnál, a nadrág és a zakó hossza és szűkítése végett, nyújt rajtuk pár centit.

( Nem igazából, de ha távolról szemléled, még el is hiszed, hogy így van. )

  Modern fit, vagy regular fit. Ezek tesók, csak más – más márka nevezi így vagy – úgy a fazonokat. Ez már valóban azon földi lakók részére készültek, akik nem szeretik ha „börtönbe” vannak zárva. Jelzem, ha egy jó extra, vagy csak slim fit öltöny minden szempontból ( anyag, varrás, illesztések ) kidolgozott, és nem silány munka, akkor abban sem érezhető a bezártság. A modern, és a regular fit fazonok, nyomokban még hordoznak néhány elemet a slim érzésből, de nem csőhatású a nadrág, a zakó váll része inkább széles, és nem csapott, a vonalvezetés pedig enged teret az alatta megbúvó, testrészeknek is. Itt jegyzeném meg, nincs rondább, mint az elméretezett ruha, vagyis „a majd belehízol”, vagy az ellenkezője, hogy most kezdtem egy „fogyi kúrát Norbival”, addig meg valahogy rám jön. A has, sajnos, ha rádől a nadrágra, vagy éppen pattanásig feszíti azt, csúnyán tud mutatni. Erre megoldás, a modern fit, ami ápol és eltakar, de még nem lepelszerűen.

   Comfort fit. Itt már jönnek az XXXXXXLLLLL méretek. Nincs kérdés, a harc elveszett valamikor ott, amikor jött szembe néhány ellenállhatatlan étterem, kifőzde, meg a nagyi főztje. Az urak engedve a test alhasi gyönyöreinek, elszaladtak a kilókkal. Erre megoldás, persze ha öltönyt kell viselni a comfort fit fazon. A nadrág szára lazább, és derék szabása is inkább magas. A zakó válla bővebb, és íve már nem szűkítés felé visz. Itt kell a hely számos dolognak. Ellenben, ne gondoljuk azt, hogy ez a méretezés, nem lenne elegáns. Mert nem az a lényeg, hogyha jól dolgozott a konfekciós ipar, hogy - na ezeknek a pasiknak is legyen mit felvenni, azt jó napot – hanem igényesen legyen kidolgozva, de figyelembe véve az alkatuk adta lehetőségeket, mégis hordozzon valamiféle eleganciát a felöltő.

  Zárva a felsorolást, ne feledjük, hogy csakis akkor lesz jó a döntésünk, ha ismerjük pontosan a méreteinket. Utána, még ha passzol is a zakó, vagy a nadrág, jobb, ha besegít a szakmáját remekül ismerő eladó, és javasol pár dolgot. Ha nem lenne teljesen jól illeszkedő, nem kerülhetjük el a szabónk felkeresését, mert a nadrág szárát igazítani, a zakó ujját rövidíteni illendő, ha azt akarjuk, hogy jól álljon rajtunk a megszerzett darab. Tudjuk a jelmondatot. A jólöltözöttség felér egy fél sikerrel. Motivációs tréningnek, meg pont ennyi elég is. Most pedig irány a nyári leárazás, és bolt-túra, mert érdemes körbejárni, és beszerezni a nekünk passzoló szetteket, ha ár érzékenyek vagyunk.

Barátsággal: Tibor

   Tudom nem illik megszólni, hogy ki mit visel, de van az a helyzet, amikor a „virtuális környezet szennyezés” olyan mértéket ölt, ami mellett már csak azért sem szabad elmennem szó nélkül, mert a közállapotokra is hatással van. Ehhez hasonló esetek amikor, színészek, celebek, politikusok úgy gondolják, hogy számukra nincs tabu, és midet fel és levehetek. Itt és ne tovább, mondhatná mindenki, ha nem lennénk elnézőek mi magunk is a megjelenésünkkel szemben. Pedig a rossz példa ragadós és nyúló állagú, mindet megfertőz, és romba dönt.

  Azt is gondolom, hogy a pénz nem jelenti azt, hogy ezzel egyenes arányban a megjelenés kultúrája is magasabb szinten lenne jelen, mert ugye láttunk mi már lyukas zokniban tipegő világbankelnököt, és szürreális szettekben mozgó operabáli hírességeket. Olykor dohogok is, hogy a bulvár média nem azon van kiakadva, hogy ez vagy az, mennyire gáz volt, hogy nem tudta mit illene felvenni, hanem megszavaztatja olvasóit, hogy ki volt a legfeltűnőbb jelenség az adott nemes eseményen. Ebben az esetben is a népnevelés csimborasszója az, hogy még jól be is mutatjuk a rossz példák sorát. Egy biztos, nehéz lehet a honi közszereplők sorsa, mert, tele tudnám írni a blogom azzal, hogy ki mikor, mekkorát vétett a megjelenés ellen, amikor, ott és amott „közszerepelt”.

  Tegnap sokkhatás ért, amikor álmos fejemből kinézve az egyik televízió hírműsorán épp a „legkegyetlenebb” hazai probléma esetén menő huza-vonáról tartott sajtótájékoztatót az ellenzék szóvivője. Napi politikában nem szoktam tocsogni, mert ez nem az én területem, de az már igen, hogy a téma súlytalansága mellett, mennyit ártanak az ízlésvilágnak azok akiknek pont az lenne a szerepük, hogy példával járjanak elől. Itt konkrétan a szóvivők, a nyilatkozó politikusok és csatlósaikról lenne szó, kerülve a magasabb szinteteket, mert ugye a népi mondás is azt tartja:”fejétől bűzlik a hal” . A lábfejétől!

Szóval ülök magam elé bámulva, a villogó képek mennek tompa fejem előtt, és mivel pont kivettem a kontaktlencsém és az szemüvegre való átállás miatt, még szédültem is kissé, nem akartam hinni a szememnek, amikor ezt a képet láttam meg.

  Elnézést a kép minősége miatt, de nem sikeredett jobb ebből a remekből, mert saját magamnak kellett megörökíteni az utókor számára, hogy hol rontotta el az amúgy sem rózsás közállapotokat, a szóvivő, már öltözködés szempontjából. Másról nem is beszélve. Vizsgáljuk meg miről is van itt szó!

A nadrág vége térdben elvágva, a cipő egyfajta mokaszin, és persze az ing ujja rövid. Harminc fok felett, még egy szabadságáról berendelt piaci kofa sem tudna szebbet alkotni, nemhogy egy szavak mesterének kikiáltott megmondó ember, akinek az a feladata, hogy pártja arca legyen akkor és ott. Furcsa dolog ez, mert érteni véltem a koncepciót, hiszen a nép egyszerű gyermeke, nem akart mást mutatni, mint ami, hogy ne vágjon fel azzal, hogy túlöltözi, vele szemben megjelent sajtómunkásokat, mert lévén majdnem szaharai hőség, ők sem szmokingban jelentek meg, a hölgyek pedig kiskosztümben. Viszont azt már nem értem, hogy az üzenet, amit az öltözékével adott Nyakó István, mivel hozható össze. Arra gondolok, hogy ő egyfajta lezserségét, az üggyel összefüggésben látta jónak, és ezért villantott bokát. Mert ez a téma, hogy a pártja új stratégiával állt elő, igényelte a hanyag, mi majd megmutatjuk, hogy nem vagyunk hivalkodó pávák, és a nép egyszerű nyelvén beszélünk, nem veszünk magunkra „bezárt” öltözetet, mutatta a tegnapi napon. Legatyásodott nemzetünkhöz, gatyában szólunk. Holott, szerintem, ha fontos, és valóban lényeges kérdésben szeretett volna szólni a politikus, úgy azt a helyzethez mért „eleganciával” kellett volna megtennie. Persze nem csak ebben, de más esetekben sem megengedett a „vizibicaj kölcsönzős” megjelenés, ha sajtótájékoztatóra adjuk a fejünket. (Kivétel, ha valóban a strandon vagyunk, és a vizibiciklik méltánytalan helyzetéről beszélnénk.) Bár szerintem akkor sem. Lényeg, hogy a példa sajnos rossz, és nem mutat előre. Inkább azt érzékelteti, hogy gyarló ember a politikus is, és megengedheti magának a lazaságot, tehát nem kötelezi semmire, semmi. Csak nehogy félre érthető legyek! A kép sajnos nem csak az ellenzék soraira jellemző, - tisztelet a ritka kivételnek – de a kormánypárti politikusainkra is. Hány kormányinfó megy úgy le, hogy Lázár János mellett Kovács szóvivő úr, úgy gondolja, hogy egy ilyen eseményre megengedett a „casual outfit”, mert a miniszter öltönyét ő ellenpontozza a lezserséggel, leereszkedve a sajtómunkások mellé. Pedig lenne pár jó példa, amiből tanulhatnának, mert csak neten kéne "guglizni", és láthatná, hogy öltöznek munkatársaik még egy egyszerű információ közlés esetén tőlünk távolabb, azt nem mondom, hogy boldogabb országokban.

  Miután magamhoz tértem, és mára felocsúdtam a látott képek után, arra jutottam, háta olvassa ezt a pár keresetlen szót az, aki legközelebb hasonló helyzetben áll ki a kamerák elé, és nem szerez be magának előtte egy „hasitasit” amiből majd a megírt anyagot kapja elő. A remény hal meg utoljára!

Barátsággal : Tibor 

  A sört, a bort, a pálinkát. Meg a pacalt is. Meg mindent, ami ma kijár nekünk. Meg talán azt, hogy kinek – kinek mi „jutott”. Lánya, fia, de még az is, hogy nekünk is volt édes apukánk. Én ma semmi mást nem teszek, csak pár képpel, ami persze beállított, és „nem valós”, de inspiráló lehet apukák, és leendő apukák számára tudok adni.

  Boldog napot, nekünk, és nekik is. Jelszó, „ma ne verd meg apád”, mert egy pohárral többet adott a testének, egyszer van ilyen nap az évben.

Boldog Apád napját!

Barátsággal: Tibor

  Télen a hó miatt, tavasszal a hideg esős idő, nyáron pedig a hőség miatt vagyunk kiakadva. Ahogy a népdal is mondja, „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső.” Elégedetlenek pedig minden helyzetben lehetünk, meg lehet rá a jó okunk. Viszont ha már meleg, és hőség, meg a nyár, akkor nem maradhat el, az a bejegyzés, hogy mit ajánlok azoknak, akik nem adják fel és le, stílusosak, és persze elegánsak szeretnének lenni, még akkor is, ha szakad róluk a víz. Jöjjenek a nyári szettek, mert lassan de biztosan leárazva is hozzá juthatunk. Ahogy szoktam tetőtől a talpig, és nem veszem figyelembe azt, hogy rám szóltak, igen is merítek a külhoni bloggerek képi világából, hogy lássuk, mi lenne az, ami nekünk sem ártana.  

  Az ing, és a póló harca. Azt gondlom, hogy az ing nem veszthet csatát a pólóval szemben, és ha jó minőségű és anyagú inget szerzünk be, ez nem is lehet kérdés. Csak mértékkel az ujj hossz tekintetében, és mint egy ismerősöm fogalmazta meg, mi az a rövid ujjú ing, olyan mintha elvágták volna derékban a zakót. Igaza is van, de azért sántít is a megközelítés, mert létezik egyfajta ing típus, ami a nyári verőn is lehet röviden stílusos. Mutatom is.

  Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a magyar férfi nem pont erre teszi fel az életét, ha inget választana. Neki a lengő bő ujjú rövid valami kell. Ezen már csak akkor tudunk változtatni, ha egy generáció rossz beidegződése lefut. Jöhet a póló? Persze, hogy jöhet, sőt. Persze ha az nem az, ami „hasadó anyagot” is tartalmazó Kínai piacos, enyhén nyúlt anyagú! A zakó alatt is elfér. Bár decensebb urak, és korosodó, - hozzám hasonló – testépítést kerülő férfiak számára nem ajánlanám jó szívvel. Nekünk akkor inkább a piké, és szigorúan lehajtott gallérral! Itt is jó, ha figyelünk a színek és a méretek pontosságára.

  Öltöny, vagy lazább smart casual? Nincs már szabály, csak egy, az pedig a munkakörülmény. Ha teheted, engedd szabadon magad és inkább a casual legyen a nyáron a kedvenced. Télen úgyis lesz elég idő a kabát alatt az öltönynek. Viszont, ha mégis öltöny, akkor legyen világos színű, és habkönnyű anyagból. A smart casual együttes lehet, chino nadrág, vagy farmer, felül egy könnyű nyári zakó – véletlen sem írom le a spotos kifejezést – mert azt nem tudom micsoda. A zakó anyaga len, vagy könnyű pamut, de létezik és saját magam, mint kísérleti nyúl, tudom a dzsörzé. Alig tűnik fel, hogy az műszál, pedig az.

  Ami a lábat illeti. A nyár itt is kihívást teremt. Tudjuk nem nagy a választék, és az is egysíkú, tisztelet a kivételnek, de valóban nehéz jó nyári lábbelit találni. ( Reális áron!!! ) Javaslatom, hogy ha lehet ilyenkor jobb, a belebújós mokaszin jellegű cipők felé fordulni. A zárt érzést ezzel le lehet tudni, és még divatos is lehet. A baj az, hogy jó mokaszint, loafert nehéz találni, mert vagy drága, vagy nem az, viszont ellenben ronda, és műbőr. Kénytelenek vagyunk jobban utána járni – ha ha ha, milyen fordulat ez, egy cipő esetén. A smart casual szett teljes rangú tagja lehet egy boat shoe is – vitorlás cipő -, de itt nem arra gondolok, ami valóban a tengere habjainak szelésére valók, „zordon szakáll” szettjének része.  Olyan cipő ez, ami mégsem az, aminek látszik. Hasznos barátunk még a sneakres is, akár öltöny részeként, de itt azért a korhatár megint betartandó, hogy ne nézzenek teljesen bolondnak. A cipők viselése mellé, jöhetnek a zoknik is, de itt már inkább a titok, vagy balett zoknik lehetnek hű(s) társaink. A hosszabb szárú zokni, legyen nyarat idézően vidámabb színű, ha már a bánatos szürke és fekete kikopott.

  Naci aminek nincs szára. Térdnadrág?  Lehet, sőt akár még zakóval is. Viszont itt valóban a testi lehetőségeinkhez mérten, és a helyzethez alkalmazkodóan. Hülyén mutat, ha ebben bandukolunk el, egy kemény üzleti megbeszélésre, vagy úgy gondoljuk, hogy a vádlink még van olyan állapotban több visszér műtét után is, hogy azt közszemlére tegyük.

  Mértékkel tehát az olaszos lazaságnak, amit én is kedvelek, és szívemhez közelinek érzek. Tudom itt, is mint minden másban, a saját szabad döntés joga, hogy ki miben érzi jól magát, a bőrében. A divat ne határozza meg a napjainkat, de tehetünk érte, hogy jobb legyen a kedvünk, ha kapunk pár elismerő szót. Férfi társaim, valljuk, be hiúbbak vagyunk bármelyik hölgynél. Ez a nyárra is vonatkozik, mert habtestünk úgyis megvillantjuk majd valamelyik strandon, vagy parton, de ha még nem jutottunk el addig, legyünk a forrósságban is elegánsak. Remélem ismét tudtam pár ötlet adni, hogy miként éljük túl a dolgos nyári napokat.

Barátsággal: Tibor 

  Tudom, kritikus vagyok, és jobb lenne, ha néha magamba néznék, és azzal foglakoznék, ami rajtam szintén idétlen, és hülyén áll. Közben meg osztom az észt, ész nélkül, nem beszélve arról, hogy a stílust, mint olyant még messziről sem szagolom. Büntess magyar szakértő gárda, és olvasd a fejemre mennyire felesleges az, amit teszek. Viszont, hogy a költő szavával éljek: „Nem fogom be, pörös számat, a tudásnak teszek panaszt.” ( József Attila – Ars Poetica ) Mert a tudás hatalom, és aki a divat, vagy a stílus mesterének mondja magát – velem ellentétben – nem menne szó nélkül el a lenti kép mellett.

  Nos, mi magyarok különös anyagból vagyunk gyúrva, és ezért mindent másként viselünk, mint azt kellene. Mert mit nekünk zordon Kárpátoknak …stb.  A kép, arról szól, hogy valamikor a kétezres évek elején egy meg nem nevezhető, vállalkozó a Balaton nyári buja fülledt éjszakjában, fogta magát és a piké póló gallérját mintegy stílus diktátor, hanyag eleganciával felgyűrte és onnan kezdve így látta azt jónak. A csorda szellem látva ezt, követte példáját és mára már szinte a pestis terjedésének sebességével, lett ez a fertőzés széles körben elfogadott betegség. A „kapcsolt ciki”, a homlokba tolt napszemüveggel kiegészített kompozíció. Amikor szegény Ralph Lauren, vagy Lacoste megálmodta a piké pólót, nem gondolta, hogy majd jön egy nép, és erőszakot tesz rajta. Pedig mennyire más volt ez egykor, és mennyire más ez ma is, de nem idehaza. Főleg ha azt egy divatcég reklámként nyomja is. Ilyenkor gondolkodom el azon, mennyire hiábavaló az a rengeteg szájtépés, amit én is teszek. Jön egy cég, készít pár – és itt a fotósom elakadt lélegzete is benne van – reklámfotót, ezzel népszerűsítve az amúgy nem rossz márkát. Ellenben romba is dönti azt. A véleményem szerint, ami ugye maga a szubjektum.

   A rövid ujjú galléros póló, azért galléros, hogy átmenetet adjon a casual egyfajta elegánsabb, de mégis könnyed megjelenésének. Vagy valami hasonló, de ez is divat duma puffogtatás, tudás nélkül. Viszont az biztos, hogy Tommy Hilfiger, vagy Ralph Lauren is dobna egy hátast, ha ezt látná, hogy mit műveltünk az általuk megálmodott színes csodákkal. Vagyis mi lett a galléros pólójukból.    Szeretném leszögezni, ezzel nem akarok „segget” csinálni a számból, hogy a divatban mindent szabad, amit nem tilos. Viszont egy biztos, a kép tanulsága az, hogy pont azt sulykolja, hogy mit ne tegyél.  A rövid ujjú galléros piké pólót, soha nem hordjuk így. Helyette valami ilyesmi lenne az elfogadott.

  Vagy maga a reklámfilm, ami maga az időtlenség a stílusban, Lacoste módra. 

  Befejezve az amúgy is unalmas, írást legyen néhány kép, arról, én mit gondolok követendő példának, a piké pólók esetében, és a rövid ujjú ingek viselése területén. Mert ne higgye senki, hogy megrögzött ellensége vagyok, mindannak ami a nyár fontos része. Csak legyen a helyén kezelve, hordva és viselve.

Kicsit más, ugye? Viszont legalább tudjuk, miért "magyar a naracs", mert kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. 

Barátsággal: Tibor  

                                           (Nem reklám .... ! )

   Amikor erre a bejegyzésre gondoltam, a nyár már próbálgatta az emberi tűréshatárokat súrolni hőmérséklet tekintetében, és arra vágytam talpig öltönyben, hogy végre kicsomagolhassam magam én is . Mert ugye azért mi sem vagyunk hőálló azbesztből, és nem dolgozunk a kohó mellett úgy, hogy tudjuk feszegetni a határainkat. Csupán férfiak vagyunk akik – mert néha kell, és mert megkívánják tőlünk – munkaruha gyanánt öltönybe bújunk akkor is, amikor normális ember a pálmafák, vagy legalábbis a nádasok hűs közegébe bújnak el. Mi viszont erős jellememmel, és kemény elkötelezettséggel, álljuk az időjárás kemény kihívásait.  Mert, ahogyan a mondás is tartja, nem az a férfi, aki adja, hanem aki kapja. Mi meg kapjuk, nem kicsit.

   Ellenben hülyék azért nem vagyunk, tehát mi is keressük a megoldást arra, mi legyen ha már tombol a harminc fok feletti nap, és mintegy páncélos lovag mi mégis feszítünk, mert kell. Most jöjjön néhány tipp, mivel vészeld át a nyarat, ha nem vagy vizibicikli kölcsönző tulaja, vagy legalább is piros nacis tengeri mentő, David Hasselhoff, illetve  Spongya Bob kockanadrág. Vagy mindkettő.

   A meleg ellen a legjobb megoldás, ha az öltönyöd anyaga vékony és csak nyomokban tartalmaz, vagy egyáltalán nem is látott műszálat, leánykori nevén poliésztert. Legyen pamut, vagy len.  Ezek keveréke is jó megoldás. A műszál télen sem jó, de nyáron a leggonoszabb. A színek esetében keresd a világos tónusokat, tudva, hogy nem fogsz tömeg közlekedni, és kerülöd a padokat, még ha vonzó is lenne egy kis romantikához. A legjobb választás a fehér. Lehet világoskék, és persze sárga is. ( Bár tudom az nálunk a határeset kategória.) Azt is sejteni vélem, hogy most arra vártok mikor javaslom a jégakkut a testre erősítve, de szerintem komplikált lenne. Helyette a hűvös anyagokkal kell a megoldást megtalálni.

  Mi legyen a zakó alatt? Ilyenkor jönnek a rövid ujjú ingek szakértői, és a szellősség mellett kiállva hangoztatják annak kényelmes viseletét. Szerintem kár vitatkozni erről, meggyőzni úgysem tudom azokat, aki fent nevezett, „valami” hívei. Azért szabadjon itt megjegyeznem, hogy amennyiben ellenállunk a titokzokni „bokavillantó” módjától, úgy nem ítéljük el, azokat a szőrös karokat, amelyek a zakó ujja alól kivillannak, egy kornyári napra eső „MLM értékesítő” konferencia eseményén. Egyezzünk ki abban, hogy számomra még mindig a zakóhoz az ing, hosszú ujjú. Viszont az ing minősége, lényeges, mert csakis pamutból lehet az anyaga, itt valóban tilos a műszál. Hidd el, higiénia szempontjából is, jobban jársz. Van két tábor, aki egymásnak ellentmondóan vallja a következőt: az ing alatt legyen alsó atléta, és van, aki ezt tagadva ellenzi annak nyári viseletét. Itt én az utóbbiak mellett vagyok, de mert télen sem kedvelem az ing alatti atlétát. Viszont ha a sivatag vándoraira gondolok, akik a legforróbb napon is réteges fekete hacukában járnak a melóba a tevén, elgondolkodom, hogy lehet benne valami mégis.

   Zokni, és annak hiánya nyári verőn. Fontos és minden szempontból megosztó kérdéskör ez is. Vannak már mindenre elszánt hívei a zokni nélküliségnek is. Én ebben a helyzetben azt javallom, hogy az öltöny esetében, még ha a legszebb loafer cipő is van a lábunkon, jobb, ha van egy titok zokni is rajta. Egyéb nem mokaszin jellegű cipők esetén, pedig kifejezetten ajánlom a hosszabb szárú  zoknit is. Lényeges, hogy nem a téli bundás kollekcióból valót és persze itt is a műszál kerülendő.

  Mivel a mai blog az öltönyös megjelenés hőguta körüli hőmérséklet közeli állapotát járja körül, a lábtól megint feljebb kerülve, a nyak körüli dolgokra koncentrálok a végén. Vagyis a nyakkendő, illetve annak hiánya lesz kitárgyalva, zárva a mai „szentleckét”. Szerintem a nyakkendő része az öltönyös megjelenésünknek, tehát ha tombol is a nap, nincs mese ott bizony nyakkendőnek is helye van. Kivétel, ami meg erősíti a szabályt, hogy pénteki, vagy lazább napokon, és persze az öltöny szabása adta lehetőségek mentén, az elhagyható. Képes segítség mellékelve.

  Zárva az írást, Uraim, nincs mese, addig, amíg az irodai munka megköveteli, hogy öltönyt hordjunk, azt kell hordanunk még negyven fokban is, sajnos az öltönybe épített légkondicionáló még várat magára, és Donald Trump épp minap tett róla, hogy esélye se legyen a Föld nevű bolygó lehűlésének, nem marad más, mint átgondolva, és megfogadva pár tanácsom öltözködjünk így.

Barátsággal: Tibor

   Olvasom minap, hogy a férfidivat bloggerek többsége tapasztalatok és egyéb képességek híján dobálják egymásra a közösségi felületről lopott képeket és töltelék mellébeszéléssel tömik ki, a hézagokat. Ezzel vezetve félre, vagy inkább a semmibe a követőiket, azokat, akik annyira ostobák, hogy ezt észre sem véve mennek a „véleményvezérek” után a mélységes mély „stílus kútba”. Persze csakis azért mert manapság, ha eldobsz egy követ stílus bloggert üt agyon. Illetve minden bokorban az terem, nem csattanómaszlag. Pedig milyen szép is volt egykor amikor, csakis azok mondhattak véleményt, akik erre fel lettek szentelve, vagy legalábbis textilipari mérnökként „végeztek ki” minden konfekcióból vásárló férfit.  

   Tudom, minek jár a szám, mert én is egy ilyen fából vaskarika vagyok, és amikor verem a klaviatúrám a hűvös szobám sötétben álló asztala előtt, magam sem lettem tagja a számtalan férfiruházati bolt tulajdonosok egyikének sem, akik valaha üzletet nyitva adtak el a határokon át behozott kincset, amit a „rothadó nyugat” már saját népére nem tudott rásózni. Jártatom a szám tapasztalat és egyéb felkészültség nélkül, holott ezt a misztériumot, még ugatni sem tudnám, mint a kutya a holdat.

  Én úgy vagyok ezzel, mint azt a mondás tartja, aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki tanítani sem tudja abból lesz a tornatanár, jelen esetben a divat blogger. Parafrázis ez, mert aki azt állítja, hogy a divat bloggerek nem értenek ahhoz, amivel éppen foglakoznak, egyből cáfolt lett, mert az, aki ezt leírta maga is egyike azoknak, akik ebből a keserű ám, de szép hivatásból nyertek követőket, és varázsoltak maguknak vevőt. Kihasználva az instagram, és a facebook közösség építő erejét. Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Pont ebben a blogban olvastam, hogy  már nem igaz az sem amit egy hete vettél annak, mert a divat változó mint az időjárás. Akkor meg minek vagyunk mi, akik holmi frontátvonulásoknak szánunk időt és energiát. Pont azért, hogy azok, akik ebből élnek, és szeretnék, hogy még jobban menjen a szekerük, több vevővel és több stílusos pasival legyen teli a boltjuk. Outletjük, raktáruk, és pörögjön az a pénztárgép. Aki azt gondolja, hogy az idétlen divat blogger, csupán saját szórakozására, örömére írogat naponként, el van tévedve. Nem, a legtöbb divat blogger és legyen ez most egy példa is, ( én ) azért írunk, és teszünk illusztráció gyanánt egy-egy „lopott” stílus képet, a sorok közé, hogy lássa az akit ez érdekel, hogy nem túl bonyolult matek ez. Mert simán lehet egy farmerből, egy ingből és zakóból álló kombó is elegáns, de lehet ezt fokozva a sliccelérsről, a reverek szélességéről akadémiai szinten is értekezni, csak marhára fölösleges, mert a lényeg ott sem más, mint a megjelenés stílusossága. Ehhez pedig segédeszközt bizony kell használni.

   Itt jegyzem meg, hogy szerény személyem érintve érzete magát a blog író által, mert ott az volt, hogy „többet jelent egy magán befotózott anyag”, mint egy lopott kép a pinterestről. Igen, ez így van! Én sem szeretem, ha név nélküli instabloggerek ellopják a rólam készült képet, és „aljas” mód tovább osztják, hogy többen is inspirálódjanak belőle a nemzetközi képmegosztó térben. Ilyenkor „keményen” fel is lépek, és oda nyomok egy köszönöm jelet.

                                             Ki lehet eza a "csávó" ? 

   Lépjünk szerintem túl ezen a dolgon, a szerepek már rég mások, mint egykor voltak. Valóban lehetne azt mondani, könnyebb ma divatról blogolni, mint az ívhegesztéséről pláne nekem. Viszont ahogy fent is írtam azok, akik erre a sanyarú kenyérre adják a fejüket, tudják több támadásnak lesznek kitéve, főleg ha kicsit jobbak lesznek az átlagnál, mint egy közepes teljesítményű politikus, aki a parlament soraiban az adott választási időszak között tetszhalott állapotban „teljesít jobban”.  Rögvest b@zi lesz, vagy „diszmajom”, akit csak a külsőségek érdekelnek. Pedig aki ezt szereti és szívből nyomja, nem tesz mást, mint segíti azt az ipart, amiből számos vállalkozás akar megélni kis hazánkban.    Száz szónak is egy a vége, ne bánts a bloggered, mert ha az bánt majd legközelebb, érezni fogod az üzleted forgalmán.  Már Trump kampánya esetén is látható volt, mennyire számít a "social media" ereje, és ott „csupán” egy ország sorsa dőlt el. Itt meg az, hogy vegyen fel zoknit ahhoz a cipőhöz, vagy sem. Mellékesen még az is, hogy hol vegye meg azt a cipőt …De ez tényleg mellékes!  Én inkább örülök annak, hogy egyre többen vagyunk, akinek van véleménye erről, a nem agysebészeti tudást igénylő tematikáról, amit divatnak nevezünk. Legyen boldogság, és virágozzék minden virág, és ha lehet mellé világbéke is.

Barátsággal: Tibor 

  Nézve az elmúlt napok „Blade Runnert” idéző szélsőségesen csapadékos időjárását, tényleg felvetődik a kérdés gumicsizma legyen az idei tavaszból a nyárba jutó szezon cipő divatja, vagy marad a hagyományos. Azért ne legyünk ennyire borúlátóak, mint Reisz András a zivatar felhőkkel tarkított térkép előtt, legyünk optimisták mindeközben pedig vegyük át milyen „lépőben” lehetünk elegánsak és talán „trendiek”. Öt plusz egy tipp, miben sétáljunk a flaszteren az idei nyáron.

   1, A mokaszin, ami nem is az, vagyis mégis? Mi annak hívunk minden cipőt, amibe nem kell fűző, és mintegy könnyed csusszanással libbenünk reggel bele, hogy „gyorsított eljárással” jussunk a legtávolabb az otthonunktól. Holott a mokaszin speciel nem minden fűző nélküli cipőre mondható, de a boltosok a könnyebb érthetőség végett ezt használják a loafertől a valódi mokaszinig mindenre. Most nem is mennék én sem bele ennek a feszegetésébe, erre már volt egy korábbi írás itt. Hanem nézzük át, mit javasolok arra, ha nem akarunk, vagy nem tanultunk meg cipőfűzőt bekötni. ( Ovi alsó, „pöttyös labda” csoport.) A képek alatt ott lesznek a nevek is.

   2, A „csatosok”, amiktől egyeseket kiver a víz. Igen a „monk cipők” ismét, és mindig szereplői lesznek a tavaszi és nyári divatnak. Ne tessék őket besorolni a transzneműek, és homoszexuálisok kedvencei közé, mert nagyon is macsós dolog. Ha már túlélted a fenti „mokaszin” szintet ez már kisrutinból menni fog, nem akadhat a torkodon, maximum az ára, ha jobbfajtát szeretnél magadénak tudni. Lássuk a képeket.

   3, Sima fűzős, de mégsem az. Mi az? Derby, Oxford, teljesen mindegy is lenne, ha szép és kényelmes, de ne legyünk ennyire igénytelenek, nézzük meg mi a kettő közt a különbség. A képek segítenek, és ötleteket is adnak, miben jelenj meg, ha már ezt a típusú cipőt választod. A reneszánszát élő "brogue" egy kicsit másként értelmezve, magasított gumitalpon és több színben, ad egyedi megjelenést a lábadnak is.

   4, Sport és a sneaker cipők, nem csak farmerhez! A tabuk dőltek le, de ez is múló tünet lesz, mint a divatra jellemző egyéb ügyek, hogy nem csak farmerhez vehetők fel ezek a lábravalók. Az viszont nem, hogy a sportcipők betörtek ismét a gardróbba, és ott is lesznek nyár végéig. Nézzük mire gondolt a „költő” amikor képekben meséli el ezekről a cipőkről szóló balladáját.

                                                       Sneaker

   5, Mi az a lábadon? Szandállllllll! Oké, egyezzünk ki, legyen „a szandi”, ha már annyira akartátok, de kérlek, ha lehet, ne vegyetek hozzá semmilyen zoknit, ha már erre a fura lábbelire ment el a fizetésetek egy része. Aztán ha már boldog tulajdonosai vagytok, legyetek kedvesek és csakis olyan helyen vegyétek fel, ahol ezt illik, és persze ne ez legyen az egyetlen nyári topogó. Mert tudjuk esőben kiváló, mert elöl, és hátul távozik a víz, de közben meg térdnaciban, dolgozni, menni, szandálban, még akkor is sértés, ha te úgy gondold hipszter vagy.

   + Egy! Zokni és a cipő. Tudom ez az örök dilemma nem feloldható, és annyira tabu, mint az, hogy miért bántom a szandált hordó „sokaságot”. A cipő a lábaddal szoros együttműködésben élő valami, ezért javaslom, hogy anyagában kerüld, még ha nagyon csábító az ára és színvilága, és ráadásul állatvédő is vagy, a műbőröket. „Ásóka a kis gomba”, lehet a barátod, de nem egy életre szóló kapcsolatban kell gondolkodnod vele az életed. A cipő és a zokni elhagyása, nem ajánlott, de lehet divatos. Használj inkább jó minőségű „titok zoknikat”. Olvastam, és láttam is azt a felmérést, hogy a hölgyeknél mennyire nem jön be a bokavillantós megoldás, és inkább látnak egy színes, bolondos zoknit, mint a te ronda szőrős lábad. Viszont vannak kifejezetten olyan lábbelik, amelyek csakis zokni nélkül mutatnak jól. Itt javaslom, és ajánlok is a kifejezetten ezekhez gyártott titok zoknikat. Ezeket is úgy, hogy ne lógjon ki a cipő szárából, és ne legyen rossz minőségű, műszálas. A lábad védi, közben meg lazán elegáns is.

  Tudom, még itt lenne a helye a flip-flop őrületnek is, de azt hagyjuk meg a strandok hívogató fövenyének, mert nem városi hordásra találták ki. ( Hiába a sok ellenpélda, nem és nem! ) Itt ezzel zárom a lábra valót, és ha tetszett, amit olvastál, ne kíméld a megosztás gombot!

Barátsággal: Tibor 

   Azért az tagadhatatlan, hogy a férfidivatot nálunk inkább az olaszok lazasága diktálja, mint a feszes decens briteké. Bár legtöbb esetben persze még az Olaszok sem, mert a szandizokni, térdnadrág kombót nem lehet legyőzni, ehhez kevés lenne egy hadosztály „jólfésült digó”. Viszont, ha már követni szeretünk valamit, az inkább  legyen a napfényes Itália. Nincs is ezzel semmi gond, persze itt sem árt az alapokkal tisztába lenni, ezért jobb, ha átfutod előző írásaimat, mielőtt magadra aggatsz pár ruhadarabot, vagy össze – vissza, vásárolsz, ezt meg azt.

   Tekintsük át mi az, amit az olaszok az idei nyárra javasolnak, nem csak maguknak, de a világon bárkinek, akik nem csak a pizzát és spagettit szeretik tőlük. Nagy mázlim van, mert egy echte olasz márka keresett meg, itt jegyzem meg - sajnálattal idehaza, nem kapható termékeivel - , hogy ha tehetem, írjak róluk pár keresetlen szót. Megjegyzem, ha idehaza lehetne kapni ezeket a darabokat, nem biztos, hogy outfit forradalom törne ki, de pár ruházati cég biztosan átgondolná árazási politikáját. A márka ami: Cotton&Silk néven fut idestova 25 éve az azúrkék égboltú országban, küldött pár képet milyen szetteket dobott össze azoknak, akik szeretik a lazább, lezserebb megjelenést, de mégis elegánsan szeretnének megjelenni.

    Nézzünk tehát pár kombót amit én is úgy gondoltam, nem lenne baj, ha a blogomon mint egyfajta példa bemutatnék.

  Semmi hivalkodó, de mégis valahol ott bújik meg, azaz "stíl", ami csakis rájuk jellemező, ami egy ilyen szettben nem meglepő. Sima fehér ing, és a szinte mindenkinek jól álló, kék szín. Az öltöny sima len anyag, ami nyáron kellemes és kényelmes viselet. A szabásvonal inkább regular, de már slim felé hajlik, óvatosan közelítve azért azokhoz is, akik nem vetik meg a lasagne-t sem.

  A casual szerelmesei számára a chino nacik több színben jelennek meg, ezzel szabad teret adva azoknak, akik szeretik a merész együtteseket. Persze nem lenne az „ami”, ha a cipőt ne a szett részeként tekintenénk. Ebben is nagy választékkal rendelkezik a márka.

  Persze a híres olasz farmer sem hiányozhat a smart casual összeállításokból náluk sem.  Finom minőség, és mennyire érdekes, hogy sehol egy lyuk és szakítás, amit mára szinte nem lehet száműzni az hasonló magyar megjelenés esetén. Nem értem mi abban a jó, ha szakadtnak tűnik, ami nem is az?

   Egykor vétek lett volna, de mára egyre jobban elfogadott, hogy a nadrág lehet piros, és hozzá ne normál megszokott és unott cipőt rántsunk magunkra. Vastagabb talpakon és mégis stílusosan. Az öv viszont színében egyező.  Fogjuk erre is, hogy inkább „smart casual”, mint irodai forma. Az anyagok itt is a forróbb nyárra gondolva lettek összeválogatva.

   Utolsó egyveleg, szintén egyfajta szabadabb elgondolás, de azok számára, akik inkább nem próbálkoznak a színek merészségével, hanem a hagyományokat tartják előnyben. Azért itt is érződik, hogy a Cotton&Silk olasz brand. Az „unalmas” szettet, egy sportos cipővel dobja fel, mellé pedig hanyagul odatesz egy díszzsebkendőt, amit mondjuk ki bátran, nem hagy el egyik ajánlatából sem.

                             Zakók nem harsányak, de kényelmesek.

   Ott van az a "fránya" hétvége, de közben mindenképp jó lenne a strandra is leszaladni valamiben, a megoldás a képen egyben.             (Tudom ott a rövid ujjú ing.) Fuss neki megint, hova ajánlottam ezt a szerelést. Nincs ellentmondás korábbi elveimmel. 

   Mennyire vagytok elégedettek? Én az lennék, ha csak a felével, amit a képeken láttam,  viszontláthatnám az idei nyáron, a magyar férfiakon. Erre pedig nem lehet azt mondani, hogy a "sok" pénz kérdése, mert ha a weboldalukon megnézed az árakat, és átszámolod, arra jössz rá, megint idehaza vernek át, de nem egyszerűen, amikor olasz dizájnt kínálnak megfizethetetlen áron.  A kérdés persze jogos, hogy miért nem jön a márka hozzánk. Remélve, hogy nemsokára azért így vagy úgy, de mi is hozzájuthatunk valahogy, na ezért is született ez a mai bejegyzés. Korábbi írásaim itt elérhetőek, és persze az össze közösségi médiafelület rendelkezésetekre áll. Ide egy like! Itt követés, és itt is, feliratkozás itt! :)

Barátsággal: Tibor

 “Nyár van, olvad a málna a számban,
  Égek egy könnyű lázban,
  Ha a váll a vállhoz ér!
  És minden percben nyár van,
  A csókod pihen az ágyban, “ ( Szerelem : Rúzsa Magdi ) 

  Lehetsz ifjú és bohó, vagy közepesen elégedett a koroddal, akár aggastyán, a nyár téged is megérint, és ha megérintett a ruhatárad is átalakuláson megy át. Támadnak a színek, a lazább fazonok, és végre a májusi tél is, maga mögött hagyja a tavaszt. Bár ez így elég furán, bután hangzott. A lényeg, hogy nézzük, mit ajánlok az elkövetkező remélhetőleg nem szibériai “hőség” idejére, outfit tekintetében. Tetőtől, talpig. 

  Mielőtt lefagy a mosoly, és a megkeseredett életünk összes nyomora feltör, vegyük elő a kincstári optimizmusunkat és hagyjuk magunkat sodorni az árral. Mi is lehetünk színesek, lazák, még ha az adottságaink nem a modellek eszköztárát vonultatja fel. Has behúz, hát kiegyenesít, fej felemelkedik. 

  Mondjuk nem mindenkinek áll jól a piros, de egy próbát megér, és mennyire más lesz tőle a világ … a piros mellé én, ahogyan a képen is látható a búzakék színt javaslom. (Ez egy zakó és nem öltöny.) 

  A zakó nem szűk, és nem gyerekméret, pont akkora amekkorának kell lennie. A nadrág chino, amiről már pár posztban értekeztem, és hozzá egy pár barna nem “ünneplős” csuka. Bátorság, nem néznek bolondnak a csokornyakkendődben, mert az idei nyár végre visszahozta nekünk ezt a nyakbavalót is. A napszemüveget ebben a formában én hanyagoltam volna, vannak ennél már trendibb darabok is.  

  A bespoke mestere, már több évvel ezelőtt is ezt a stílust javasolta, és mennyire nem tévedett, az látszik azon is, hogy nem ment ki a divatból. Búzakék, fehér és barna, nem lőhetsz mellé, ha ebben iszogatod a “málnaszörpöd”. Max vigyázz, hogy egy csepp se menjen félre.  

  Az utcai viselet réme, és a cipőtisztítók álma. Világos bőr, ami erős használat után sok fejfájást okoz gazdájának. Ha gondos barátai vagyunk, nem lehet baj, csak a megfelelő cipőbalzsam kell hozzá. Fordulj bizalommal kedvenc cipészmesterdhez, ő tudja a titkok, titkát! 

  A táska mélye szintén a nyár örökös tagját rejti, a "boat shoe", tavaly ez még több neves webes oldalt is megihletett, hogy aztán nagyobb port keverjen a férfistílus “bloggervilág” kicsiny, ám de harcias terepén. Mert nem minden boat shoe, az aminek látszik.

  Az úr félbe sem lett vágva, de a lába nem látható, viszont én nagyban fogadnék rá, hogy a cipőben, a lábra nem került zokni. "Ezt, mint tudjuk itthon, még meg kell szokni." Viszont, ha idegenkedünk tőle, ha a szett mégis ezt kívánja meg, ott a jó öreg titok zokni. Nem szégyen az. Az öv pedig még mindig a fonott szekcióból való, pedig szinte már azt hittük erre a nyárra ez is eltűnik, elillan. Mégsem, sőt mi több reneszánszát éli. 

  A kiegészítők szinte teljes készlete jelen van már idehaza is, nem úgy mint amikor a blogom indítottam, akkor még vadászni kellett karkötők és díszzsepik után. A meló megérte, mert ma már szinte csak ezzel van tele a webshop és “netbazár”, és minden valamirevaló férfi beszerzett magának belőle. Idén nyáron se hagyd el, hord bátran őket.

  Mindezek után, nyugodt lélekkel vághatunk bele a kora nyár örömeibe, és kelhetünk útra, nem érhet meglepetés, mert az outfit rendben van. Bár biztos az idei nyáron is dohogni, és "püffögni fogok", a borzalmak láttán, ami megjelenik a városi flaszteren, de arra majd megint jön egy bejegyzés, hogy rend legyen az univerzumban.

   Addig meg legyen világbéke, és napsütés dögivel! Ha unatkoznál olvass bele az előző írásaimba is, lehet megéri. 

Barátsággal: Tibor