Megdöbbentő, de létezik a magyar influencer (ez valami olyan, mint a véleményvezér), és ennél is megdöbbentőbb, hogy akár már magam is közéjük sorolhatom. Bár mint véleményvezér, kicsit túlzás, de a divat tematikában valamit sikerült elérnem, hacsak az nem az ajtókilincs sámliról. Netán vak vezet világtalant, majdnem. Ezt szokták azok kritizálni, akik nem értenek egyet azzal, hogy egy divat blogger, vagy „stílusvadász” miért nem fogalmaz, jobban vagy miért nem ír pontosabban. Illetve legalább alapfokon érthetne ahhoz, amivel foglakozik. Most akkor nagy baj lehet, mert az elért számok a közösségi felületen, és ebből adódóan a jelentkező cégek száma teljesen mást mutat. Bizonyára azért van, hogy inkább külföldről érkező megbízások találnak meg, (tisztelet a számos hazai kivételnek, de ők erősítik a szabályt) és az ottani cégek marketingesei nem annyira finnyásak, hogy velem dolgozzanak. Best buy!  

  Így jött, hogy egy Lengyel cég is megkeresett pár hónappal ezelőtt, hogy nincs kedvem esetleg velük együttműködve a termékeit bemutatni a lelendő vevői számára. Vannak olyan esetek, amikor azt szoktam mondani, főleg ha eddig még nem is hallottam a cégről, hogy előbb próba szerencse alapon küldjenek pár terméket, aztán ha azt látom, hogy a mindenre „finnyás” olvasóim, és kedvelőim számára elfogadható lehet a „cucc”, hát lehet arról beszélni, hogy esetleg ajánlom is őket. Szomorú tény, de tény, hogy valóban ebben a tematikában a külhoni cégek az erősebbek, és nem a hazai begyöpösödött, - „úgyis bejön a szerencsétlen vevő és vesz valamit tőlünk” -, típusú honi vállalkozások azok, akik kihasználnák a bennünk rejlő lehetőséget. Szerintem hagyjuk is őket meg ebben a hitükben, és majd ha már nem lesz, egy vevőjük sem, majd rájönnek arra, mire való a „közösségi tér – erő”.

   Hogy szavamat egymásba ne öltsem, egy ingeket, és egyéb kiegészítőket forgalmazó cég keresett meg azzal, hogy Magyarország lesz a következő célpont, majd Románia. A neve Willsoor. Arra gondoltam, hogy volt már pár sikertelen webes cég, akik valami egészen furcsa gondolat alapján olyan termékkel támadtak le, amire rögvest még a futár hozzám irányítsa előtt mondtam, hogy "ezt azért mégse". Itt viszont megnézve mit mutat a webshop, és milyen minőséget lőttek be maguknak, szintként, úgy döntöttem legyen. Jöjjön pár ing, és egy – két kiegészítő. Nyakkendő, díszzsebkendő stb.

  A Willsoor név számomra sem mondott semmit, tehát mint a puding esetében, az Angolok mondják az evés a próba. Itt meg a tapintás és majd az egyszeri, kétszeri hordás után a mosás, és megint viselés dönti el, milyen inget is adnak 15.000 jó magyar forintért. Ingek esetében én azt kértem, hogy legyen egy slim fit, egy regaular, és  egy slim fit, de mandzsettás elegánsabb kivitelű. A „zsepiknél” nem voltam ennyire szigorú, de kértem 100 % selyem, és lenből készült egyszerűbb darabot is. A nyakkendők közül, tesztre a magas minőséget képviselő selyem közül kértem egyet, és egyet abból, ami idehaza kevés forgalmazónál kapható, a horgolt változatot, „lecsapott” véggel. Persze a csokor, propeller sem maradhatott el. Így lett komplett a szett. Egy rövid videó az, amiben a kicsomagolás „boldog” pillanatait rögzítettem, miután megérkezett a futár a csomaggal. Itt nézhetitek meg.

  A csomagolásra és a benne lévő termékekre alapvetően az igényesség szót tudnám elővenni, a szótáramból, és nem hazudnék. Az ingeket megtapintva és próbának is kitéve azt mondhatom, megéri az árát. A mérte alapján történ kiválasztásban sem csalódtam, mert nem lett hosszú az ujja és bő a nyakrésze, holott a nemzetközi betűket használják ( s,m,l, xl stb ). Szinekben még van mit javítani, mert amit szerettem volna sajnos már kifogyott. Viszont a minősége, viselés és mosás után sem romlott. Az anyag esetében itt két típus közül választottam, az egyik a vasalás könnyített anyagú, míg a másik sima, amolyan házi asszonyok réme. A slim fit ingeknél az anyag tartalmaz némi műszálat, mert a „nyúlás” miatt kellett bele, de egyáltalán nem okozott kellemetlen érzést viselés közben. Konzervatív vagyok, tehát egyszínű pinkben kértem a legombolható gallérú casual slim fit inget. A mandzsettás elegáns ing, cápa gallárral készült és az ing gallérja, illetve a mandzsetta ujj része, minőségi eldolgozást mutatott. A hasonló árfekvésben kapható hazai ingek esetében ez, nem minden esetben van így sajnálatos mód.

  A kiegészítők csomagolása is magas színvonalat mutatott, papír doboz, és nem műanyag „nejlonzörgős” csomagolás, a nyakkendők, és zsebkendők is ízléssel kerülnek a vevő kezébe. (Lásd fenti videó!)  A minőség a selyem esetében, extra, a horgolt nyakkendőnél pedig nem spórolták ki a kötést könnyítő betétet sem. Plusz érv mellettük. Ár érték arányt tekintve ez megér még egy csillagot a márkanév mellett.

  A sok pozitívum mellett mert, kérte külön a cég, hogy ne csak azt írjam, ami jó, legyen itt az, ami engem bosszantott. Szinte minden webes áruház estében itt is a mérethiány az, ami leginkább kiakasztó. Az ingek esetében, főleg ha ez a kiemelt termékcsoportjuk, igazán lehetne feltölteni a teljes méret skálával.  Ellenben itt leginkább persze azok az átlagos méretekkel rendelkező pasik járnak rosszul, mint én.

Óriások előnyben!

   Zárva „első benyomásos” tesztelős, képes bejegyzésem, ha ingre lesz, szükségem innen fogok tuti vásárolni, természetesen, ha feltöltik a méret készletet is, a színekkel, és gallérformákkal. Engem meggyőztek, már csak arra lennék kíváncsi, hogy a weboldalukon a furcsa nyelv használatában mikor lépnek meg egy szintet, mert van még mit javítania a fordítóknak. A másik, hogy a hazai gyártók, forgalmazók mikor esnek le a „magaslóról”, hogy egyszeri „facebook, instagram, blog huszárokkal”, mint én  is szóba álljanak, és ne csak a RTL, vagy TV2 műsorvezetőinek öltöztetésében lássák a remek marketing lehetőséget, amit kutya sem figyel, vagy ha igen akkor azt, mennyire volt igénytelen a zakó és a gyűrött ing, vagy póló az aktuális celeben.  

Barátsággal : (a "szegény ember Schiffer Miklósa"), Tibor

   Több tételben kapjuk az „ívet” amikor egy ünnepi eseményen látható fazonokat nézzük, vagy csupán az egyik kereskedelmi televízió műsorába tekintünk bele. Jobb esetben talán messziről jól mutat, de hogy színben és fazonban valami nem stimmel az már nem az tuti. Viszont az, hogy ezt mi elkerüljük és kicsit „edukáljuk” magunkat, - piff, hogy mennyire művelt ez a blogger, hogy "ismeretlen" szavakkal dobálózik -, ma azt írom le képekkel társítva mi a jó zakó ismérve, még ha az konfekcióból származik. Vagyis, ne verjenek át, ha már „zakót kapsz”.

  1, Minden szabály alapja a méret. Ismerve a hazai szokásaink legjavát, tuti, hogy két számmal nagyobbat veszel, csak azért, mert "spúr" vagy, arra gondolsz mi lesz, ha majd egyszer a rengeteg pacal után nem férsz már bele. Nyugalom, addigra pont ki megy a divatból és ezért nem veszed többet fel, de legalább addig is volt egy „baromi bő” zakód. Kérlek, ne vedd meg a méretednél nagyobb darabokat, mert nagyon nem jól mutat és soha nem az a cél, mint egy egykor volt mondta sugallta:„Majd bele hízol (nősz) úgyis fiam”. 

  2, Anyaga legyen minőségi. Tudom nagy a vonzódás a „tájkép” zakók iránt. Mi az? Nem tudod mi a „tájkép” zakó? Olyan, mint a tájkép festmény, messziről jól mutat, de ha közel lépsz hozzá, rögvest látszanak az elnagyolt ecsetvonások, itt meg a szabó ollóvágások. Az anyaga ezeknek a legtöbb esetben a műszál használat miatt viselhetetlen, főleg nyáron, de télen még inkább a súrlódások végett. Szikrázó hangulatot teremtve. A jó zakó anyaga, nem tartalmaz műszálat, vagy csak nagyon kis mértékben. Legyen az tiszta pamut, vagy len. Nyáron inkább a len ajánlott. Viszont akkor mi van a dzsörzé anyagokból készült casual zakókkal? A kérdés jogos, de ezek amennyiben minőségi gyártónál vett szettek része, hidd, el nem okoznak csalódást. Minden esetben nézd meg a zakó belsejébe varrt, anyagminőséget igazoló cédulát. ( Jobb esetben nem kamu! )  Óvakodj a „no name” gyártók színpompás termékeitől!

  3, A bélés. Miről gagyog ez a blogger, bélés nyáron? Nem csak nyáron, de tavasszal és télen is fontos a bélés. Itt nem csak az esztétikai kérdések mérvadóak, hanem az, hogy a bélés az, ami a tested felületével találkozva adja a zakó kényelmi garanciáját. Persze ez a nyári, és tavaszi zakók esetében minimálisra csökkentett, hogy ne kapj gutaütést. Legjobb zakók esetében a hónalj részen találkató bélés el is különül anyagában a belső fali résztől. Lehet a bélés mintás, hogy csavart vigyen a megjelenésedbe.

  4, A váll és a "rever". Neuralgikus része a zakónknak a váll rész kialakítása. Csapot váll, vagy kiemelt válltömésű. A lezserebb megoldás a csapott vállú zakó, ezek inkább azok, amelyek olyan alkatú férfiaknak jó, akiknek eleve, széles válla van. A túlzott válltömés neki már inkább ront, mint javít a megjelenésen. A zakó esetében, ha csapott, ha kitömött a váll rész, fontos megnézni az eldolgozottságot. Az igénytelenebb gyártók itt hibáznak a legtöbbet, és lesznek a Notre Dame-i toronyőr hasonmásai a zakó viselői.   A rever, vagyis a gallér rész szintén problémás részlet. A mai kor divatja szerint ez, egyre vékonyodik, nem menő a széles rever. Viszont a hiba lehetőség itt is pontosan látható, ha az zakó gyártója elnagyolta a dolgát. A gomblyukazás minősége, és szép eldolgozása a rever felső részén szintén fontos elem. Vagy a rever szélvarrása, illetve a felső rész belső hajtókájának anyaggal való kibélelése. Ha ez hiányzik, veszt a zakó a tartásából.

  5, A gomblyukak. Az egyik legszembetűnőbb hiba az eldolgozatlan gomblyukak sokasága. Kilóg a cérna, nem stimmel a szín, feslő anyagok. Ilyen látvány esetén fogd menekülőre. A zakó ujjának végén található gombsor igénytelen kidolgozása árulkodik a silány minőségről. A prémium minőségű zakók esetén ez nem lehet csúnya. Fontos apró részlet, de ronthatja az összképet, ha elnagyolt és igénytelen munka látszik rajta. A zakó esetében a zakó ujj gombsorsa egyfajta díszítő elem. A gombok fényessége, anyaga, és a felvarrásához használt cérna miatt. Figyelj erre is oda, amikor a zakód kiválasztod.

  6, A zakó szabása. A végére hagytam a nyalánkságot. Itt a szabás, „elszabás” lehet, legyen az slim fit, vagy regular. A konfekció méretbe zárt világában, az egységesített embertípusokra gondoltak, melyek válla, dereka és ujjának hossza azonos. Persze, hogy nem! Viszont ha már ez van, és ezzel kell kezdenünk valamit, legalább legyen olyan a mihez, ha hozzá kell nyúlnia a szabónak, ne azzal kezdje: "Uram, hol vette ezt a borzalmat?" A jól szabott konfekció zakó majdnem passzol, csak némi igazítást igényel. Ez legtöbb esetben az ujj, és néha a derék részt érinti. Ha többet kellene hozzányúlni, az már régen rossz. A jól szabott konfekció tart méretben olyan darabokat, melyek igazidnak a különféle magasságú, illetve mélységű férfiakhoz. ( Speciel én is mély vagyok, és mégis találok megfelelő méretet… ) a mérttáblázatuk nem csak egy sorban létezik.

  Remélem sokban járulhattam hozzá, hogy a ne legyél "megzakózva", és e legjobb minőséget válaszd, ha már konfekcióból elégítetd ki igényed. Inspirálódni ott az instagram, facebook és tumblr oldalam, de követheted videó blogomat is a YouTube csatornán.

Barátsággal: Tibor

    Amikor életed egyik legszebb és legemlékezetesebb napja közeleg, és már a frász vert ki, mert a lista, amit leendő feleséged összerakott a rokonok névsorával, és a zenészek, akiket rávettél, hogy jöjjenek bazseválni, és a cukrászat ahol az összes édességet végigkóstoltátok már rég letudva. Na, akkor és talán az utolsó pecek, bombasztikus hangulatában, ami valóban olyan, mint a legutolsó Tom Cruise film akciójelenete. Pirosat, vagy a fehér drótot kell elvágni.  Akkor jössz rá egy átizzadt éjjelen, hogy a fenében, nincs még meg a ruhám, amit az utolsó szó kimondására kellene magamra ölteni. Remegő szájszéllel, és pattanásig feszült idegekkel rontasz be a legközelebbi üzletbe, hogy végleg letudd azt, amit le kell tudnod. Legyen szép esküvői ceremónia ruhád. Drága arád már rég túl van az utolsó igazításokon, de te még a francia nyakkendők, és zsakettek rémképeivel küzdesz valahol egy porosodó üzletben, amit valaki ajánlott, hogy oda menj, mert elintézni csak ott lehet azt. Persze mindezt azért, mert nem szeretnéd, hogy az középsulis barátaid azon röhögjenek, hogy pont abban az öltönyben, vagy amiben együtt ballagtatok el nem oly rég. Közben pedig nem elég, hogy majd egy tarka-barka színes kompánia nézzen veled farkasszemet, nem akarva azt, hogy szublimálódj a vegyes körettel. Jobban teszed, ha most elolvasod ezt a bejegyzést, és együtt vesszük végig, higgadtan, miért nem szabad kapkodva esküvői ruhádat kiválasztani. Sorvezetőnek pedig lesznek képek is, hogy láss olyan dolgokat, ami inspirálhat. Kövess, és majd én, vezetlek. ( Nekem már nem drága … )

1, Idő az nincs! Nincs, mert dolgozol, és csak hétvégén érnél rá arra, hogy dönts, sötétkék, vagy fekete, vagy mélyszürke az a szín, ami majd a fellépő szetted színe lesz. Pedig, jobb, ha felkészülsz, mert időt kell erre is szánnod. Nem mindegy milyen lesz az outfit a menyasszony mellett. Ja és, hogy elrontsam a kedved, ez nem letudható egy nap alatt.

  2, Van idő, de nincs kedved. Legyen! Gondolj arra, hogy két dolog történhet, vehetsz egy átlagosan ronda szettet, amiben nagyon nem érzed majd jól magad és arra gondolsz, jó lesz majd ez egy másik szintén pap előtti eseményen, de ott már nem te leszel az aktív szereplő. Inkább legyen jobb a kedved, és szerezz be egy olyan kombót amit aztán vagy más elegánsabb megjelenést igénylő eseményen is felvehetsz, vagy legyen ez az összeállítás, ami csakis erre a dicső napra szól, de abban aztán tuti jól is érezd majd magad. ( A képek úgysem csalnak, majd meglátod.)

   3, Próba macera! Nem az, de a szükséges rossz. Ne csak egy helyen nézz meg dolgokat, hanem több ajánlást is vegyél figyelembe. Mára hála a divat magasságos isteneinek, több helyről válogatva juthatsz a legjobb megoldáshoz. Próbát viszont nem úszhatod meg, és jobb is az, mint a kapkodás. Tudjuk, annak sehol nem volt még jó a vége!

   4, Legyen egyedi!? Attól, hogy később akár egy elegánsabb öltönyt választottál csupán, és nem szmokingot, vagy frakkot. Tedd egyedivé valamivel, ami csakis erre az alkalomra lesz rajtad. Egy szebb kiegészítő, egyedi nyakkendő. Tudd, hogy nem te vagy a hetvenedik rokon az eseményen, hanem a főszereplő. Éppen elég fura társaság lesz majd ott extra megjelenésében, és itt az „egyediség” nem pozitíve értendő.

   5, A szett kiválasztásakor ne legyen ott anyukád! Durva, amit írok, de jobb egy barát vagy a leendő életed párja. Édesanyád itt most csak ronthat a helyzeten. Hidd el, nem hasból beszélek. Tudjuk minden fiúnak az anyukája az, aki azt mondja, „pici fiam ebben leszel a legcsinosabb vőlegény”. Aztán azt látjuk, hogy a nadrág több számmal nagyobb, a zakó szintén, és az egész valami furcsa „ez nem én vagyok” érzést sugall. A barátod jobban látja azt, amit az „anyai szív” elfed. Az életed párja pedig azt ismeri miben lesz ő majd a ceremónián melletted, és ezt persze te is tudni véled, ha másból nem, is mint a leemelt összegből a számládon. Ellenben ő tud abban segíteni, hogy passzolni fogtok egyáltalán egymáshoz egyáltalán.

   6, Készítess, vagy konfekciót vegyél? Két érv, és két összeg. Az egyik üti a másikat. A varratás extra kiadással és persze időben is sokkal több ráfordítással járó ügylet. A mellette szóló érv, hogy valóban egyedi lehet a megjelenésed. A "másnak ilyen nem lesz soha" érzését adja! Viszont mekkora már annak az esélye, hogy pont aznap ugyan abban a kihízott öltönyben fussatok össze a házasságkötő terem előtt egy másik vőlegénnyel? Nagyjából a nullához közelítő szám. A konfekció mellet az ár, és a gyorsaság szól, de nem elhanyagolható, hogy mára ez a kelléktár is van annyira igényes, hogy még a legfinnyásabb elképzelésnek is tud meglepetést okozni. Árban is, de ez hagyjuk ezen a szép napon amikor egy életre szóló igent kell majd elrebegned.

  Összefoglalva: Ne kapkodj, időd az nincs, nyugi mert választék viszont több is mint gondolnád. Ehhez nem kell anyukád, de jó ha majd látja mi lesz rajtad, akkor amikor ott lesz az esküvőn. Varrass, de maradj épelméjű, még ha a szerelem el is vette rég, az összes sütnivalód, tehát ha lehet (ötlet) válaszd a konfekciót. Az utolsó szó jogán pedig egy tapaszatalati úton szerzett tanács. Jól gondold át! Mármint a színválasztást, mert mást  már úgysem tehetsz.

Többet ... 

Barátsággal: Tibor

  Olvastam egy bejegyzést, hogy egyre népszerűbb a „nagy vízen túl” a webes vásárlás a ruházati termékek, divat cikkek esetében, és ez nem csak az egyszerűen megvehető cipő, vagy nullszériás kiegészítők piacán jelentkezett tömegével. Mivel a fiatal felnőtt (jó legyen, mondjuk tini) célcsoport, már nem tartja a plázázást olyan trendi dolognak, mint egykor. Persze helyette növeli a zsírpárnát, mert ki sem mozdul a monitor elől, tömi magába az egészségtelen cuccokat, és röhög a szülein, amikor azok azt mondják, hogy gyere, veszünk neked egy – pár jó ruhát. Gondolhatjuk ez is egy tengerentúli mese, de mint minden egyszer begyűrűzik ide ez is, mint sok minden más. ( Hülyeség … ?)  

   Számos márka, vette a fáradságot és feladva eddigi webellenes magatartását, elindította az online piacterét, hogy elkerülje a fogyasztó, vásárló vesztést. Vagyis a költséges üzlet fenntartás helyett, nyomul a web2-n. ( Nem tudom mi az, de jól hangzik! ) Sokan már idehaza is ebből a tömeges nyomulásból kimaradva szeretnek online vásárolni, és inkább vállalják a rizikót, hogy lehet egy – két esetben mellé nyúlnak méret szempontjából, de legalább nem kellet könyörögni az eladónak, vagy megküzdeni a kuponnal hadakozó nők seregével, az adott napokon. Nem, nem azokon a napokon! Sok előnye van ennek is, de persze a hátrány is annyi. Mert ugye nyomjuk a gombokat, nézzük a képeket, hogy milyen a színe, és pont a többféle monitor beállíts miatt, „hupikék törpikék” jönnek elő. Aztán mobilokon, tabletek meg mindenféle eszközön is nézzük a mérteteket, a szabványokat, és ha jól vettük ki olvasó szemüveg nélkül nyomunk egy „kövér” entert. Rakjuk a virtuális kosarunkat tele. Irány a fizetés! Jobb híján megbízunk a cégben, és megadjuk az összes adatunkat, majd lehúzza a kártyáról a pénzünket. A megbízható online piactér, a szállítást is belekalkulálja az árba és a posta, futár díjazása is le van tudva, ha veszel még egy pár fölöslegese zoknit amire amúgy semmi, de semmi szükséged nem volt.

   Nem vagyok ellene sőt, egyre inkább mellette vagyok, mert sajnos az elmúlt hónapokban egyre több alkalommal csakis online tudtam beszerezni azt a cipőt, vagy azt az inget, nyakkendőt, amire vágyakozva tekintettem, amikor megnyitottam az instagram applikációt. Hiába jártam le a lábam tövig, sehol nem volt, vagy már elfogyott, illetve nem is ismerték. Egyre több darab pedig pont csakis weben elérhető, ezzel is arra ösztökélve, hogy ott vegyem meg. Van buktató, vagy nincs, ellopják a pénzem, mert soha nem is létezett az, az a márka ami „Adijos” néven gyárt cipőket? Bizony lehet! Ezért nem árt az óvatosság, és persze az, hogy csakis olyan cég webes oldaláról rendelj, amit ismersz, vagy tudod, már hallottál róla, hogy valaki már vett náluk valamit, és neki bejött. Bizalmi ügylet ez!

  Pár tipp, és ezzel zárom is az netes vásárlás melletti bejegyzésem. Sorban pár lépés, mielőtt méreted alatti, kicsi, szűk és „tiszta műszál szöszmöszmackót, kitömött mókust és Ruma cipőt” rendelnél.

   A, Legyél tisztában a saját méreteiddel, mert a derékbőség, a lábad hossza, karod mérte, minden porcikád centiméterben megadott adata, fontos pontja lehet a webes vásárlás buktatóina elkerülése esetére.

   B, Csakis olyan netes felületen rendelj, amimnek ismered a kontaktcímét, telefonos elérhetőségét, esetleges bemutató termét, és tudod, hogy nem egy „lenyultunk.xtr” a végződése a reklamációs email címüknek.

  C, Olyan helyen vásárolj, ahol garanciát adnak a visszafizetésre, ha nem lenne jó a termék, amit rendeltél, mert nem lesz helyed a méreten aluli cipőknek, vagy ingeknek.

  D, Ha lehetséges, utánvétes vásárlással vegyél meg bármit, ami ruhadarab, mert még a futárnál átvétel előtt tudod tisztázni, hogy a piros nem sárga, vagy a rácsminta nem kerítés.

  E, Legyen lehetőség arra, hogy a kiszállítás időpontját te tudd meghatározni, mert nincs is szebb, mint a negyedszerre sem volt otthon ezért visszaszállítottuk a terméket, cetlit találni a postaládádon.

  F, F – mint „fake”, „faék”, vagy más néven simlis áruk webshopja. Ezek legtöbb esetbe olyan márkás termékeket kínálnak irreálisan alacsony áron, hogy azt még az is észreveszi, aki meg akarja állítani a földet, mert ki a kar szállni, vagy felfelé sikít a hullámvasuton. Itt, vagy már az lején lenyúlták a pénzed, és soha többet nem tudsz róluk, vagy küldenek valamit, és a dobozban jobb esetben nem atomhulladék lesz, ami akár megnyugtató is lehet.

   Ezzel zárva, arra bíztatok mindenkit, hogy nyugodtan vásároljon online, nem csak kerti – háti motoros fűkaszát, de akár egész öltönyt is, viszont a fent felsorolt „intelmeket” betartva, odafigyelve, hiába a csábító ár, a szebbnél szebb szín, forma, fő a nyugalom és a biztonság. Arra meg majd egy következő posztban térnék ki, hogy én kiket ajánlanék a figyelmetekbe. Addig amennyiben végeztetek ezzel a bejegyzéssel, olvassátok régebbi posztjaim, és kövessétek a közösségi felületeimet!

Barátsággal: Tibor

   Az ingekről tényleg nagyon röviden és lényegre “tömören”, ahogy azt megszoktátok tőlem. (Bár már nem emlékszem magáztalak - e titeket, vagy tegeztem - e, önöket…) Első tézis, az ing nem póló!  

  Hiába is csábít, hogy a kényelmével elkápráztassa a nézőket, az ing az ing, a póló pedig póló. Második tézis, az ing nem csak a hideg, vagy a meleg ellne viselt vászon darab! Az ing a férfiember egyik legfontosabb ruhadarabja. 

   Az ing az, amit nyakkendővel, vagy a nélkül, zakóval és/vagy „zakótlan” hordhatunk. Az ujja pedig hosszú! Nem teszek kompromisszumot 40 fokban, sem, sehogy! Az ing amit, tárgyaláshoz, irodában, utcára, munkában, öltönyhöz főleg, csakis hosszú ujjal készülhet. A nyár, és a meleg tavasz csakis ott engedi meg a lazaságot, ahol annak helye és ideje van: vízpart, strand, stb. 

  További tézisem. Vegyél alá valamit, vagy sem? Nos, ebben nem lennék ennyire szigorú. Sokan hordanak az ing alatt pamut atlétát. Szerénységem ezt már páncélnak tartja, de praktikus oka is lehet a viseletének. Tehát szabadon vállalt gyakorlat lehet ez is.

   A tézisek sorában a gallér a következő. Itt számomra nincs szabály, de elegancia szempontból lehet, egy döntésképtelenség mihez mi kell, helyzete. Cápa, vagy sima. Két gombos magasított, legombolt. Sorolhatnánk. Itt a szabály az, hogy a fej formája melyik gallért részesíti előnyben. Mert nem mindegy, hogy a gömbölyű még kerekebb lesz, vagy a hosszúkás, elnyúlt. Mármint az arcunk, persze nem az ing ára miatt. Alap, hogy rossz szokásaink egyike, a legombolt inghez vett nyakkendő. Én azt vallom, a legombolt gallérú ing, inkább casual, tehát nem vegyél hozzá fel nyakkendőt.   Extra, hogy manapság a legombolt gallér dupla, és ehhez is hordanak nyakkendőt, nem elég, hogy duplán csúf ez az ing, de még rontunk a helyzeten.

  A tézis antitézise. Szintézis. Szín/tézis. Az ing színe lehet sima, egyszínű, ez főleg akkor hasznos, ha a nyakkendő dominál, és a hozzá a zakóban hordott díszzsepi. Ellenben, ha mintás az ing, és itt főleg a rácsok, kockák (politikamentesen) jönnek képbe, soha nem lehet a nyakkendő zavaróan mintázott. Túlzások elkerülése érdekében. Bár itt is mint minden esetben a divat, mondja meg, hogy ki vagy. Vagy épp ki nem!

   Az ing „mandzsettássága”, vagy mandzsetta nélkülisége fontos kérdés lehet. A mandzsetta az ing igazán elegáns, és fontos kiegészítője lehet. Viszont nem kötelező, csak abban az esetben, ha a helyzet, és a hely megkívánja azt. Variációk széles skáláján mozoghatunk. Itt viszont valóban fontos, hogy a zakó ujjának hossza be legyen rendesen lőve, hogy a mandzsetta érvényt szerezzen. Vagyis látszódjék az, ami az ingből épp, hogy látszódni kell, a mandzsettagomb. 

   A tézisek tézise. Az ing formája, szabása és a testen felvett íve. Talán a legfontosabb, hogy az ing nem lóghat, nem lehet több számmal nagyobb, és nem lehet kisebb sem. Itt már igazán nem panaszkodhatunk, mert mára elmúltak azok az idők, amikor azt kérdezték, hogy az úrnak valami baja van, hogy ilyen furcsán mozog, és a válasz az volt rá, - Nem, nem csak a „Macsonyaalsó Konfekció Ruhagyár” termékét viseli. A konfekciós, és nem szabóságban készült ingeknél is ügyelnek a hossz és a nyakméret mellett az ujjhosszra is.

  A modern ingfelfogás egyre jobban ügyel arra, hogy az ing sokszori hordás miatt is megmaradjon formájában és színében. Másik és ez is felfogás kérdése, főleg a feminista mozgalmak miatt a vasalhatóság. Mert ki szeret vasalni, persze ha nem tisztítóba hordja a ruháit. A kompromisszum itt is a vasalás minimalizálása felé halad. Bár néha számomra a “non iron” esetében azt az érzetet kelti, hogy az illető csak az ing látható részén futtatta meg a forró nehéz fémet.  

  A tézisek sora még bővíthető, de számomra ezek voltak a legfontosabbak mára. Szabad választás joga, hogy a gallér milyen, a színek skálájában melyik a legjobb számunkra, a mandzsettást, vagy a sima gombost vállaljuk be, a formája slim fit, vagy kevésbé karcsúsított, szabót kérünk meg a méretre gyártás során, mert Krőzus unokái vagyunk. A vasalhatóság fontos pont a családi béke megőrzése végett, vagy annyira kreatívak vagyunk, hogy mi simítjuk el a ráncokat. Az ingben a lényeg, hogy ne hanyag, slampos választás kényszerűsége látszódjék rajta. Mert a cipő után, ezt nézi meg rajtunk a teremtés “szebbik” produktuma. Ugye nem voltam szexista?

  És nem akarunk nemes halált halni, természetesen, és főleg erőszak által? Mint általában itt is érvényes a mondás, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.   Tudod: YouTube, instagram, facebook és persze a tumblr is. 

Barátsággal : Tibor 

„Aki azt mondja, hogy a győzelem nem minden, az valószínűleg soha nem győzött még életében.”    

(Mia Hamm)

   Arra gondoltam, hogy ma egy nagyon rövid posztban erről a témáról írok, azért mert a világunk nagyon álszent része azt vallja, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Számomra a fenti mondás, amivel a rövid bejegyzést indítottam a lényeg. Mert én, aki semmilyen sportot nem űzök, és talán már nem is fogok. (Bár ezt nem jelentsük csak így ki elhamarkodottan.) Ki tudja?  Úgy gondolom, hogy a sportolóink célja legtöbb esetben a győzelem, és nem a részvétel, és nekünk, akik valahol a pálya széléről, a tévé mellől, izguljuk végig a küzdelmüket, gyenge érv az, ha nem nyert vagy győzött, hogy legalább ott volt.

  Mi lehetne más a saját életünkben is a cél, mint az, hogy győzzünk. Lehet ez kis csata, napi harc, de nagyobb ütközet is. Itt persze értve azt, hogy a csata nem a mások legyőzése, a harc nem a kicsinyes parkolóhelyért, a sorban előbbre jutásért, hanem ütközet egy cél érdekében, ami jobbá tesz bennünket. Egy új munka előtt, egy nagyobb kihívás esetén, és sajnos néha a betegségek legyűrésében. Az igazi csata ez.

  Számomra az is győzelem, ha eggyel több azon férfiak száma, akire hatott az, amit művelek itt a blogon, az oldalaimon. A győzelem íze ez? Nem hinném, mert az nem győzelem, ami nem jár együtt azzal, hogy közben segítettem is. Mert az igazi győzelem az, hogy a részvétel mellett a közös öröm is egybe forrasszon bennünket. A cél tehát a boldogság, és a közösen elért győzelem. A segítség, de közben az, hogy tudjuk a győzelmünk nem öncélú és önző.

   Nincs az, hogy „jaj a legyőzötteknek” , mert nem lehet győztes az, aki ezt vallja. Hiszem, hogy a nemes küzdelemben a cél az, hogy te nyerj, de nem mindenáron. Mi férfiak gyakran megfeledkezünk erről, pedig nem kellene, még akkor sem, ha vallom, hogy valóban a győzelem a fontos. Legyünk akár sportolók, vagy a hétköznapok harcosai. Győzni tehát tudni kell.

A Dove erre hívja fel a figyelmet, amikor a legújabb kampánya mellé az egymást segítő győzteseket teszi. A kampány videó számomra szép példája annak, hogy létezik még nemes versengés, és közös cél. Nézzük tehát együtt meg a filmet, és okuljunk ebből a pár percből. Szponzorált Videó: Nem a győzelem a fontos! Szponzorált videó: A győzelem a fontos, nem a részvétel?

  A végső mondat a győztesek számára, szintén egy idézet: „Hogy jó győztes légy, még jobb vesztesnek kell lenned.” ( Michael Schumacher) 

Ma ez a legfontosabb üzenetem minden olvasóm, és stíluskövetőm számára, legyünk együtt dicső győztesek a divat frontján.

A bejegyzést a Dove ajánlásával készítettem.

Barátsággal: Tibor   

   Vannak napok, amikor az ember átmegy „negatívba”, és még a méz is keserű, de aztán arra gondol, van nekem erre időm. Mert ha több napod veszi el a búskomorság, és levertség minek az egész.  Tagadod vagy sem, ugye tavaszodik, meg a leányok is egyre szebbek, és lengébb a textil, tehát van minek örülni. Mindezt annak a jegyében is, hogy minap megszaladt a klaviatúra és áradt belőlem a rossz, bizonyára többet néztem a kelleténél a „House of cards” sorozatot, és nem a ruhákra koncentráltam benne, holott öltöny van ott dögivel. Akkor viszont lépjünk is, mert ígértem, hogy lesz egy üzlet, "bevásárló" lista, amiben talán te sem csalódhattál, csalódhatsz. Tudom kedves vidéki, - és itt ne vegye senki sértésnek a jelzőt – mert én is az voltam, vagyok és leszek, de ezek az üzletek Budapesten találhatóak nagyobb számmal, emiatt megint elmondható, hogy vízfejű ország vagyunk. A lényeg, hogy a sem a sorrend, sem semmi más nem jelzi majd itt a felsorolásban, hogy ez, vagy az lenne a jobb. Ez egy teljesen magam, és benyomásaim által rendbe szedett lista, ahol azon ruházati üzletek szerepelnek, amelyeket én is kedvelek, és peresze hordom is a termékeiket. Lásd a képen! 

  Dobpergés helye itt lenne, de azt leírni nehéz, tehát csapjunk a lovak közé, és jöjjön a „best buy” lista. Az üzletek és boltok neve egyben link is, tehát a pontos címeket a rájuk kattintás után megtalálod. (Szolg.Közl.)

  Loft Outlet: Egy hely, ami ugyan egy raktár épület középső traktusában van, és számomra szinte egyfajta bronxi hangulatot ad, hogy a vasajtó csengőjének megnyomása után, iszonyatos berregés fogad. Már várod, hogy egy marcona úr, kérdezze meg, - a „Soprano családból, hogy van tagságija? „- amikor nyílik az ajtó. Mindezek után viszont jön a kellemes meglepetés, az olasz fazonok mániákusai számára, hogy „little Italy” itt van. Öltönyök, zakók, nadrágok, ingek és cipők, na persze a kiegészítők sem hiányoznak. Része hajló vagyok, de Kun Gergely (Geri) az, aki engem igazából erre a pályára sodort, Ő ugyanis az egyik tulajdonos. Ellenben lehet, ennek már kevésbé örül, de egy elvitathatatlan, hogy üzlete „kis magyar” divatkövetők kötelező helye. Ár érték arány rendben van, minőség a konfekciós olasz holmik között az egyik legjobb. Ajánlott hely, viszont egy biztos, nem elegendő a „lapos buksza”.

Cross & Fileld: Kedves, tradicionális családi üzlet a Pozsonyi úton. Nyugis, amolyan békebeli igazi polgári szabóságból lett, igényes konfekciót áruló minőségi üzlet. Legelső komoly tapasztalatom ott ért, hogy a mesterséget mennyire lehet szeretni, és tisztelni. Közben az összes kritériumnak megfelelő igényesség megtalálható itt. A termékskála tényleg a maximumon van, nem lehet gond, ha kiegészítő kell, vagy egy komplett ceremónia szett. Érdemes betérni, mert érzéssel közelednek a leendő vásárló felé, tudni fogod, hogy nem leszel elégedetlen, amikor távoztál. Ellenben itt, is mint minden hasonló magasabb színvonalon dolgozó üzletben, se számítsa arra, hogy a pénztárcád kímélnék.

   Férfi Ruhaszalon: Deák tér és az Adrássy út arany háromszögében, a Révay közben egy kis üzlet, ami igazából a ceremónia szettek kiemelkedő választékét kínálja a leendő vőlegények, karmesterek, vagy bálozók részére. Viszont ebben az egyik talán legjobb Budapesten, de sértés ne essék ez is amolyan szubjektum részemről. A ceremónia mellett, van persze jobb minőségű konfekció, ami inkább az üzletemberekre fókuszál. Öltönyök és zakók, na persze ingek is.  A márkáiról előző évadban sokat írtam, ha teheted, nézd meg a régebbi posztokat. A „bejelentkezéses” alapon működő üzletben, tényleg te lehetsz az akivel egyedileg foglakoznak. Nem szabad kihagyni, ezt a boltot sem. Árak tekintetében nagyjából azonos azzal, amit képvisel, de ez ne ijesszen meg senkit.

  Dress Me and You: Méretes szabóság, ahol nem szálltak el még az árka. Amikor olyan dolgot keresek, amit szinte sehol nem lehetett kapni, ide szoktam jönni, mert az biztos, hogy van. Ha meg még sincs, holnapra lesz. Elmondhatom, hogy kezdeti lépéseim szintén segítette az üzlet, és mára már rutinná vált „tapogatós” vásárlásaim őtőlük tanultam el. Ha a konfekció és a régebbi megunt ruhadarab igazításra vár, őket szívesen ajánlom. Aztán ha már ott vagy úgysem állod meg, hogy ne vegyél magadnak valami kiegészítőt. Ár és az érték itt is a gondos odafigyeléssel társulva, számomra megfelelően eltalálva.

  Vathy’s Corner: A felsőkategóriás konfekciók helye. Itt valóban igaz az, hogy nem egyszerű megoldásokat keresők lesznek azok, akik betérnek. Te se tedd, ha nem vagy felkészülve arra, hogy a minőségért valóban fizetni kell, és nem keveset. Két üzletük, évek óta a megszokott, és magas színvonalat képviseli, válogatott márkáit. Az olasz prémium brandek helye ez, de persze egy „alacsonyabb” árfekvésű casual szerelmese is megtalálhatja a számára kielégítő szetteket. Ár, érték itt a legmagasabb az eddig felsorolt üzletekhez képest, de mit is várhatnál ott, ahol „ezek” a prémium márkák képviseltetik magukat. Azon követőim számára ajánlom, akik nem tűrnek kompromisszumot.

   Digel Store Budapest: Gondolom, aki rendszeresen követi tevékenységem, nem lepődik, meg miért ajánlom ezt az üzletet. Számomra a német precizitás és hidegség, ellentétje ez a márka. Nemhiába, lett az elmúlt években olasz tervező gárda szerződtetve. Sokkal többet nem írnék róluk, mert számos bejegyzésben felmagasztaltam őket, viszont az itt is megjegyzendő, hogy egyre jobb és jobb minőségi anyaggal dolgoznak, viszont az árakat nem emelték annyira, magasra, hogy azt egy átlag férfi ne tudná elviselni. Erősek az üzleti modellek területén, de a casual sem megvetendő, sőt mi több egyre jobb és jobb. Erősen ajánlott üzlet, Budapest belvárosában.

  4_sakndivavia: Eddig ez a legérdekesebb a listán, mert tipikus „pláza ásza” kategória. A plázák egyik nagy előnye, hogy egyszerre tudsz le mindent, amit szeretnél, két „hambi-bambi” között egy szandi, vagy egy zakó. Mint előző „negatív posztomban” írtam, pontosan itt kaphatod az igazi nagy zakót is! Viszont itt pont nem, mert jó a termék, a minőség és nem a megszokott undorral fogadnak az hozzá nem értő eladók. Már nyert ügy! Viszont ami ellenben mégis fast fashion termék, lehet jó is és a casual kedvelőinek még jobb. Fiatalos és lendületes. Imádom őket, és ez kevés helyről mondható el, ha egyáltalán bemegyek a nagy tömegeket vonzó színes szélesvásznú helyekre. Ár érték magasabb, mint a Zara, vagy a H&M, de cserébe jobb is. Extrán ajánlott!

   Schiffer Upper Class Club: Amolyan kis pláza, de mégis egyfajta eleganciával rendelkező helyen van a "klub". A hegyvidék kedves bevásárlóközpontjában, Schiffer Miklós stílus szakértő/ szakember / mágus / guru / író kollekciója várja azokat, akik a minőségi made to measure öltönyökre és zakókra vágyakoznak. Mellette az egyik legigényesebb ingeket árusító üzlet az Emanuel Berg szimbiózisban él vele. Miklós gondos keze és ízlése hívogató és csábító, mégsem érzem magam feszültnek, ha bemegyek hozzájuk. Otthonos és semmi pikért sznobság, ami nem vág orrba. (Pedig hány ilyen hely van…) Aki persze „stílust árul”, az bizony megkéri az árát, de valljuk be, amit itt veszel, megér minden pénzt! Szeretem, és önző mód ajánlom is.

   Lassan elérkeztem a végéhez! Szólhattam volna a kis olasz boltocskáról a Ráday utcában, vagy a Ducioról a Podmaniczkyban, vagy a szabóság az Opera mögött, mert van pár kincs még, de „blogidő” hiányában nem tudok mindenre kitérni.  Itt viszont vegyünk egy nagy levegőt és jelzem, tényleg nagy levegőt vegyen mindenki! ( Remélem megvolt ... ? ) 

  Ajánlatom végén valóban két „az eddigiektől” eltérő vegyes üzletet mutatok, mely saját márkát kínál a „megfizethető” kategóriában. Jelzem ez lesz a legnagyobb vita alapja, de megéri.

  Charles Vögele: Az itt található termékek sem felső kategóriát, sem anyagminőséget tekintve meg sem közelítik az eddig felsorolt üzleteket. Ellenben azok számára, akik mégis elegáns, de nem túl drága fast fashion termékeket keresnek, és elvárják, hogy udvarias és jó kiszolgálást kapjanak, nekik érdemes betérniük ide. A farmer, és casual kollekció szerintem rendben van, az öltönyök területén sajnos vannak problémák, de évről évre jobb lesz ez is. Ingek esetében, reális áron kapsz nem egyedi, de még anyagában jó minőséget. Tudom, nehéz lehet most azt mondani, hogy a fentiekhez képest ez lenne a legjobb megoldás, de még mindig jobb, mint bármi más, a hasonló nagy ruházati boltok esete. Ár érték változó, de ha odafigyelve válogatsz, lehet egészen jó dolgokat is kifogni!

   Springfield: Színtiszta casual. Régebben volt öltöny kollekciója is, de arra a területre bejött a H&M és a Zara így megmaradt a Springfield a „street fashionnél”. Abban viszont számomra verhetetlen, pedig a márka is tipikus bangladesi „kizsákmányoló”. A fiatal felnőttek, és a fiatal férfiak számára én teljes szívemből tudom ajánlani. A méretezése pedig kifejezetten rendben van, mivel számomra sem volt nehéz olyan darabot találni, ami nem lett volna jó, ha már a színe megtetszett. Az ingek esetében vagyok egy kicsit zavarban, mert ott az árazást túlzónak érzem, de amúgy az ár érték pont megfelelő. Bátran ajánlom.

  Zárva soraim, a felsorolt üzletek, és boltok egyre magasabb színvonalon gondolják az urak, férfiak, kiszolgálást, és ez jó. A választék miatt sem lehetek szomorú, és ami a lényeg, ember számba vesznek, még ott is ahol tudom, hogy maximum egy cipőfűzőt (se) tudnék venni. A megoldás kulcsa, az edukáción van, mert tanít, és stílusra szoktat az a hely, ahol a személyzet, nem tolakodón, de jelen van vásárlásaid során. Oda szívesen mész vissza, és nem mondod azt, hogy azért tértél be, mert jobb híján ez volt a közelben. A polcok rendezettek, a gondolák között remekül elférsz, és szellős a berendezés, vagy nyugalmat áraszt.  Remélem, most többen lesznek, akik azzal a "hálás" örömmel olvasták végig soraim, hogy nem a szapulás, a negatív megszokott magyaros mentalitás diktálta a mondatokat. Hidd el, én sem szeretem, ha oktatni kellene az eladókat, vagy nevelni az üzletek tulajdonosait, hogy merre az arra, még nálunk is, ahol a vásárlóerő sem áll a magaslatokon.

Barátsággal : Tibor 

 Most tudom, egy életre elvágom magam a nagy plázás ruházati üzletnél, de legyen, meg Úr akarata. Illetve az urak akartak. Mert arról szól ma a blog miért nem ajánlom a Zara, H&M,  Van Graaf, és az általam és szerintem többek által ki sem ejthető nevű, Peek & Cloppenburg boltokat.

  De miért? Tenné fel Ábelünk is a kérdést, és talán joggal. Mert nem jó, és drága és unott és agyoncsépelt, és egyébként is izé. Viszont ezek nem lennének kellő alaposságú indokok, és persze a fent említett cégek rögvest kilós pert akasztanának a nyakamba, de mivel ezt szeretném elkerülni a szubjektív élményeim, kerüljenek sorok közé. Vegyük elsőnek az ömlesztett márkák elitista, de közben a vidéki ábécé szintjén mozgó üzletét, ami egy és ugyanaz, csak az egyik szebbnek adja el magát, míg a másik ugyanazt akarja ránk sózni, csak amolyan outlet formában. Jöjjön, tehát a Van Graaf ami a saját márkáin kívül azt mondja, hogy a „világmárkák” üzlete. Gyakran van az úgy, hogy mint Mátyás az igazságos, de nem álruhában, mert az nincs, meg ostobán is néznék ki, bemegyek ezekbe a boltokba és mintegy vevőnek álcázva magam, bolyongok a gondolák és a polcok között. Mert mi mást is tehetnék, mivel a legfőbb gondom rögvest azzal van, hogy egy ember az, aki árgus szemmel követ, és legalább vette a bátorságot és köszöntött belépve, az bizony a biztonsági szolgálat szűkre húzott szemű őre. Biztos látja nem jó szándékkal tértem be. Az üzletben akár sátrat is verhetnék, még az sem tűnne fel az eladók unott álmosságának. Te bolond, tudnod kell, hogy ők nem érted vannak ott, hanem azért, hogy tovább erősítsék azt a gondolatot, hogy a férfi vevőt jobb, ha nem zaklatod, mert ő bizony célzott vásárló és tudja, mit akar. Pedig nem. Ott van anyuka, feleség, barátnő, majd ő megmondja mi a tuti.

  Van az úgy, hogy nem. Legutolsó látogatásom során, a két ártatlan férfi próbált magának egy öltönyt szerezni, mert valami nemesebb esemény végett ide vitte őket a „balsors”. Meg mivel a „márkák barátai”, arra gondoltak a minőség itt van. Az a két férfi talán máig küzdene a reverek, és hajtókák, színek közt, és éhen is veszett volna, ha nem rohan az egyik a bolt másik végében az előle menekülő eladó után. Majd kétségbe esve magyarázná el neki, hogy mire is lenne szüksége. Mindez a Hugo Boss, Tommy Hilfiger csekély értékű hacukái között. Nem szégyellve magát, hogy itt a vevő nem kevés pénzért akarna magának valamit venni. Persze mondhatnák, nincs jól megfizetve, meg különben is nem érdekelt az eladott mennyiség után, és persze a „Boss” úr sem fogja megköszönni neki a fáradozást. Na de mégis, nekem volt kényelmetlen ez a szituáció, úgy, hogy közben már nem ez volt az első ilyen eset. A testvére a blog elején említett Peek, meg a Cloppenburg, abban válik, el a Van és Graaftól, hogy ott mintegy Kínai piacon, egymás hegyére hányva lóg a „minőségi” szövet. A nem szégyenlős vevő és a legtöbbje a „keleti-uráli” nyelvek tudora, bátran turkál bele, és gyömöszöli izzadt testére őket, mert a légkondicionálás épp kifulladt. Minek után, sem az hossz, sem az átmérő nem stimmelt az úr megunva az egészet, hanyag eleganciával dobta a zakót a gondola tetejére. Ott tartózkodásom körülbelüli fél órájában sem jött senki oda, hogy a szétcincált zakót visszategye a helyére, vagy legalábbis megigazítsa. Ajvé, mint akarok én! Ez csak egy Armani felöltő volt. Potom pénzért ott, és csakis neked. Itt is mondhatjuk azt, hogy a vevő kulturáltsága nem volt a csúcson, és miért is kellene egy amolyan outlet felfogású üzletben rendezettebbeknek lenni, de közben meg, ha azt nézem, hogy ezek a, márkák azok amelyeket prémium kategóriában szoktunk emlegeti, mégis valami idegrángás kezdődik nálam és furcsán kezdek viselkedni én is. Ki tudja, valaki lehet, pont ezt kedveli ezekben a nívós üzletekben, hogy egy kalandtúra a vásárlás, és nem elegendő a tömött pénztárca, de kap mellé „dzsungel” élményt is, nem beszélve, hogy én mellékelnék egy – egy térképet is, hogy aztán nehogy eltévedjen szegény, amíg talál egy rendes eladót, aki ismeri a méreteket is. Arról nem is beszélve, hogy aztán tudjon javasolni szabót is az után igazításhoz. Itt is lenne miről mesélni, mert a zakó ujjhosszt levágással megoldó Van Graaf, még egy kevésbé „drága” Hugo Boss öltönyt is gallyra tud küldeni. Szegény vállból igazító mesterszabó barátom, rég elküldött volna a melegebb égtájak megtekintésére.

  A Zara és a H&M k.b. ugyan az, csak az egyik mégis úgy csinál, mintha jobb lenne a másiknál. Pedig nem, sőt nagyon nem. A Zara azzal kábít, hogy „na te okos férfi itt aztán megkapod a modern, de mégis elegáns öltözködésed kellékeit” , a cipőtől a zokniig bezárva a színtiszta poliészterben. Mert ez van, ha két, három zakó próba között kijönnél Paksra, nem kellene a kettes blokkot megépíteni, mert elegendő áramot fejlesztenél az egész ország számára. Egyik „bennfentes” szöveteket, és egyéb gyártási ügyeket jól ismerő forrásom elmondta, miért van az, hogy a német, vagy amerikai Zaraban ugyan az a zakó, miért nem „ráz”, és miért nem megy tönkre az első tisztítás után. Pedig mindegyiket ugyan abban az olcsó munkaerőt biztosító országban, és ugyan abban a gyárban állítják elő, csak az egyik soron a keleti országok boltjaira szánt szettek készülnek, míg a másik soron a jobb sorsra jutott „hanyatló” nyugati kapja. Ehhez itt is társul az üzletben dolgozó eladók tudatlansága, és egy-egy helyen még a flegmasága is. Vicc, de már a boltban uralkodó káosz nem is zavar, mert olyan finom kis „balkáni” hangulatot kölcsönöz az, hogy fehér chino nacin tapos keresztül az aki ingeket akarja megnézni, mert a földön lóg a nadrágok szára. Láttam, épp most „csilliárdokat” adnak ki az előre sározott farmerekért, itt meg legott megkapod echte magyar sárral egy esősebb nap után, fele annyiért. Nem megéri? Még a hülyének is, nehogy nekem.  A kollégája a H&M annyiban más, hogy ott legalább a fekete és szürke árnyaltokon nem látszik meg a vevők lábnyoma. Az eladó fiúk és lányok pedig vidám egyhangúságban tengetik életüket roskadásig tömött polcok között. A minőség pedig pont olyan, amit a gyorséttermek ételei nyújtanak a gourmet számára. Gyors, rossz, íztelen, de legalább megéri, hogy fél óra múlva keveregjen a gyomrod.

  Azt is tudom, hogy a fenti sorok miatt olvasóim többsége is támadásba lendül majd, mert miért „bántom”, azokat az üzleteket ahol legalább van „választék”, és a pénztárcájukhoz mérten még „jól is járnak”. Higgyétek el, ez baromira nem így van. Kis pajtások itt vagytok igazán átverve. Közben még örültök is neki, mert végre van papírzacsi, amin márka név szerepel, és büszkén lehettek tulajdonosai a belegyűrt, ki tudja hányadik izzadt, zsíros, keleti parfümszagtól illatos testről lekerült terméknek. A legszomorúbb az egészben, hogy a honi bloggerek százait tömik tele, próba cuccokkal, hogy aztán azt visszaadva képeken örökítsék meg, posztolják ki, hogy mekkora királyság ebből öltözködni. Legutóbb még "hastag" falat is állítva nekik, hogy ingyen tegyék meg azt a szívességet, amit a legdrágább reklámhelyért kellene fizetni máshol. #envagyokottafarmerben

Lőjj egy selfiet drága ... nekünk olcsó!

   Szomorú ez, de kis hazánk stílus "firkászai" - ide tartozom én is -  ennek a csábításnak sem mondanak ellent, nemhogy arról írnának mennyire ciki is ez. Kaptak egy szánalom belépőt, és ingyen kólát a legutolsó „fassionsóra”. ( Tudom irigy vagyok, mert engem meg se ... )

  Most tuti nem lettem népszerű a „fast fashion” márkák közt, és lehet egyetlen plázában sem fogadnak szívesen, illetve a fent említett üzletek falán ott lóg majd a wanted felirattal ellátott képem, de hidd el kedves követőm, olvasóm nagyon régóta bennem volt ez, és nem bírt már elfojtva bennem maradni. A vulkán kitört és a láva a lábunkra folyt.

Én ezért ajánlom, és azért dolgozom, - még ha „plázás” is a márka-, olyan üzletekkel, ahol a szolgáltatás minőségi, és mellé az anyag minőségében sem vernek át (nagyon). Viszont mint tudjuk, ma már nem minden út Kínába vezet, vagy Törökország mellé. Egykor a selyem út is arra kanyargott, most csak visszatértünk hozzá, csupán kevesebb a selyem. Róma kizárt, mert ott a szabóságok és elit üzletek száma nem rejt hasonló alacsony színvonalú kiszolgálást.

   Remélem, többen leszünk gondolkodó és megfontolt vásárlók, és persze a fent felsorolt üzletek mellé még pár bejöhet, mint versenyző ezen a szomorú vetélkedőn, de róluk inkább ti szóljatok a bejegyzés alatti kommentben. Ébresztő, én megtettem az első lépést!

Barátsággal: Tibor    

   Térjünk rá egy bizonyos gátló tényezőre, ami gyakorta előbújik, mint a tavaszi csiga a házából, félősen, de mégis dölyfös magabiztossággal, hogy az a férfi, aki egy bizonyos koron túl van, nem a megfelelő outfitben jelenik meg az teljességgel elfogadhatatlan. Persze ezt a tézist, mint bármit, ami a divattal kapcsolatos, általában olyanok hangoztatják, akik vagy soha az életben nem öltözködtek, vagy épp azok, akik igen, és ebből élnek, (meg) mint stílus guruk. ( Én egyik csoporthoz sem tartozom, mert azt vallom, amit Woody Allen, „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.”)

  Tudom nehéz "belőni" azt, hogy egy férfi mikor éri el azt a kort, amikor már a divat sodrásával való szoros haladás, már „ciki”. Mert ez alkat és habitus kérdései is. Ellenben inkább tarozom azon stílust terjesztő bloggerek közé, akik azt vallják, hogy amíg valami nem túlzás és „vizuális környezetszennyezés”, tegye bátran, mert nem az a fontos mások, mint mondnak, hanem az, hogy te miben érzed jól magad. Itt is tehetnék egy laza szembesítést magammal, mert a „jól érzed magad” kifejezést gyakran negatív értelemben használtam. Ellenben itt nem arra értem, hogy az „átlag férfi”, aki már elengedte a divat gyeplőjét, és a ló elszaladt mellette, megelégszik a puszta kényelmet biztosító „slampossággal”. Valljuk be, ez azért inkább jellemző még, mint a gondos odafigyelés, sajnos!

  Blogom, és egyéb közösségi felületeimen keresztül, egyfajta irányt szerettem volna mutatni, nem csak átvett képekkel, de legtöbb esetben (és ez az utóbbi időben gyakran van így) magamon bemutatva, hogy ne legyen skrupulusa senkinek, mert itt van ez a nem túl fotogén lény, aki próbálja átadni azt, amit „összeszedett”. Nem szifilisz ez, mert szabadulni könnyebb tőle, és ráadásul nem is fáj. Gondoltam, hogy talán a saját példa ragadósabb, mint az, amit egy-egy katalógus fotó mutat, a valóságban nem gyakori embertípusokon. Már csak remélem, hogy kortársaim és egykori kollégáim nem röhögnek hangosan, hogy „na, nézd a majom már megint pozőrködik”.

  Ami a lényeget illeti, a mai bejegyzés esetén az, hogy egy hete olvastam hosszas elemzést, egy stílussal és divattal foglakozó oldalon, hogy a férfiak legtöbbje, nem igazán tudja eldönteni mi az amiben, megjelenhet a korához illően. Persze az írás több oldalon elemzi a casual, a business és egyéb megjelenés összességét, de a vége az volt, hogy egyes „tévhitek szerint” amit a mai „korszellem” és egyes „blogok” terjesztenek, azért nem tudnak a magyar hímneműek öltözködni, mert ezek a téveszmék félre vezetik őket. Vagyis megint ott van a „túlbuzgó entellektüel”, aki meg akarja magyarázni, hogy a divat valami olyan magasztos és földtől háromezer méter magasan lévő hegycsúcs, amihez csakis azok juthatnak fel akik legalábbis elvégeztek száz kurzust ahol megmagyarázták nekik a nulla együtthatóját. Mindezt nem kevés pénz ellenében! Bosszantó, ugyanis szerintem, ha valami nem jön magától és nem érez rá valaki kisebb segítséggel, akkor tanulhatja azt egyetemi fokon akár, akkor sem fog menni. Ezért inkább feladja. Drága olvasóm, te itt még ne add fel, a remény hal meg utoljára. Illetve a „reményhal” kiment a divatból, és a sza@ok "rája" jött helyette.

  A divat persze vihet bennünket félre, és egészen borzalmas dolgokat is művelhet, de azt csak azok követhetik el, akik vakon mennek utána. Én azt vallom, és vissza a címhez, az életkor és az öltözködési stílus változhat, nem kell ezer évvel ezelőtt leírt rizsporos könyvekből, és azok tanait oktató felkent papoktól elsajátítani. Mert a józanész és a tükör nagyobb segítség lehet, mint bárki más. Azok dolgok, hogy mi az, amit illik és nem illik már felvennünk, és mikor, hol nagyon sok helyen megtalálható, akár még meg is tanulható. Viszont az, hogy ezt miként építjük, be saját stílustárunkba, már rajtunk múlik. Vallom, hogy te is tudod, és nem leszel bolond, hogy másként tegyél! Nem vagyok szigorú, de ellenben következetes, és blogom, facebook és isntagram oldalam ebben segíthet. Képekkel, inspirációkkal. Aztán azokkal a normál kereteken belül folyó, komment diskurzussal, ami ezek alatt képződik. Legyen az a cipő és a zokni, magasztos kérdése, vagy a nadrág hossz, zakószűkítés, miegyéb. Minden férfi, aki egyszer olvasott, vagy látott tőlem valamit remélhetőleg beépítette magába, vagy ha nem akkor sem ment el mellette szótlan, ha nem is nekem, de másnak megemlítve.

via GIPHY

 Utolsó sor szintén legyen Allentől: „Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.” ( Valahogy így Uraim, nemdebár? )

Barátsággal: Tibor

  Ott hagytam abba,- korábbi bejegyzésemben-  hogy épp azon kaptam magam temetni kezdtem a szemem világát, a fránya zöld hályog lepi el, és süllyednék a totális önsajnálatba. Aztán eszembe jutott az örök klasszikus, Dan Greenburg – Marcia Jacobs: Hogyan legyünk boldogtalanok? - Az önsorsrontás tudománya. Abban is egy konkrét mondat, ami így hangzik: „Szerény, ám hő vágyunk, hogy az itt következő lapokon néhány ötletet és eszközt találj, hogy valóban fájdalommal teli, értelmetlen és szörnyűséges életed lehessen." a bevezetés végén.

  Nos, ezzel most, én itt nem szeretnék élni, és arra gondoltam, ha a fene a fenét is eszik, a látásom rendben marad. Tibor, te nem adhatod fel. ( Mondjuk esélyt sem adtak rá, mert az Optimum Látásjavító Lézerközpont intézményvezető főorvosa, Dr Palotás Csilla, berendelt egy következő „mérkőzésre”.)

Itt a legfontosabb dolog, hogy ha már így alakult, legyen pontos a diagnózis, és ehhez a kontroll a legjobb eszköz, az orvosok kezében. És én is az Ő kezében tartom a látásom, hogy ezzel a képtelen képzavarral éljek. (Lássak!)

  Persze, hogy a következő (húsvét) előtti hét, amire a kontroll elő lett jegyezve, nem épp a legboldogabb napokkal teltek. Már néztem is magamnak, hogy az outfitem mellé mely fehér bot áll majd a legjobban. ( Morbid, ezért elnézést kérek!) Minden létező fronton lestem a netet, mi vár rám, ha marad a megállapított első diagnózis a glaucoma. Zárt zugok, nyílt zugok, csarnok „vízesések”, stb. Ilyenkor a YouTube és persze a google a barátod, meg a blogok ahol beszámolókat olvashatsz naphosszat azoktól, akik még nem brei írással írtak neked. Egy szó, mint száz a kétségbeesés a legjobb haverod, meg a jó minőségű házi pálesz, vagy rosszabb esetben a whiskey. 

  Midőn eljött a nap, hogy tisztábban lássunk a szemem helyzete körül, az előirt vizsgálatokra kész megjelentem a tett színhelyén. Most tapasztaltam meg, hogy valóban milyen jó helyen vagyok, mert ami következett az a teljes alaposság és gyorsaság. Startra készen vártak ismét a kedves, szemnek sem „kellemetlen” asszisztensek, és én üdvözült bárgyú mosollyal követtem őket, hogy hol a szemnyomásom, hol a látóterem nézzék meg.

  Itt külön emlékeznék meg a látótér vizsgálatról, amin apró pontokat villantanak fel, hol a jobb, hol a bal szemem letakarva, amolyan kalóz módjára. Ebben az esetben mire nálam a végére mindkét szemem be lett vizsgálva, valóságban is csillagokat láttam, a káprázattól. Viszont, hogy ne vezessek senkit félre ez az egyik legfontosabb mérés a galucoma esetében. Az Optimum rendelkezik egy géppel, - sok gép van ott - aminek a lényege, hogy a látóideg és szemfenék teljes feltérképezése legpontosabb mód látható legyen az orvos számára, szintén fájdalom és rossz érzésektől mentesen. A gépi feltérképezés az én esetemben is lezajlott. Itt már arra gondolsz, (gondoltam) vége a mindennek és jöhet a felálított epikrizis. Tévedtem. Főorvos asszony egy kis szemérzéstelenítés mellett, egyfajta tükröt helyezett, hol az egyik, majd a másik szemgolyómra. Pillanatra álljunk meg, semmit nem éreztem, és mielőtt valaki rémes dolgokra gondolna, nagyon fontos volt abból a szempontból ( jaj de vicce ez a szó itt ) „szempont”, hogy a végső megállapítás nyugodtan kijelenthető legyen az én helyzetemben is, hogy téves riasztás volt. A magas szemnyomás érték ellenére, hála a magasságosnak, meg az esetleges teremtői génállománynak nincs zöld hályog. NINCS!

  Mivel viszont a "családomban, és egyéb állatfajtákban” ez a betegség jelen van, mellette a szemnyomás értékem sem normális, sajnos megelőző jelleggel egy szemcseppet kell innentől kezdve minden este használnom, ami normalizálja azt. Oké, ezzel ki is egyeztünk, mert nem kell a fehér botok boltjában mennem, legalábbis emiatt, illetve lehetőség nyílik a lézeres látáskorrekciós műtétre is, ami miatt ez az egész sztori elindult, nyugodt lehetek. Viszont ez a műtét is csak abban az esetben lehetséges, ha a szemcsepp és ismételt szemnyomás mérés kontroll mellett az adataim normális értéket mutatnak. Tehát ez még koránt sem a vége.

A következő körben, mivel ha már homár legyen szemüveg nélküli rák, én úgy döntöttem közel a 35 éves szemüveghordás és sokszoros elvesztés, összetörés, ráülés, ráfekvés után, hogy lesz, ami lesz, kipróbálom a kontaktlencsét, hogy addig, amíg a műtétet nem lehet végrehajtani, legyen módom a nyári verőn a legmenőbb napszemüvegekben pompázni.

Persze ennek az elhatározásomnak bevizsgálását is az Optimum végzi majd. Kire-másra bíznám ezek után! Unaloműzés végett, erről is beszámolok majd blogomon.

  Konklúzió, mert van: kontroll és alaposság, ezt megtanultam. Egy átretteget, hét után nyugodtabb vagyok, mert a felügyelt ellenőrzés kizárta a galucomát. Nem győzöm hangsúlyozni nektek, hogy negyven felett minden napsütötte, és borúsabb nap is ajándék, főleg ha tisztán látod. Ne csak nézz, láss is, és ehhez kell egy teljes körű szemészeti kivizsgálás, neked is!   

Barátságos "tekinttel": Tibor