Számos értékes dolog tűnik el a kényelmessé váló életünk során, és nem az olvasásról beszélek első sorban, mert az még megmaradt, legalábbis a telefonunkat böngészve. Még vannak könyvek, de lassan és biztosan inkább szobadísszé válnak. Porosodó emlékein eltűnő bizonyítéka szintén a papírra nyomtatott fotó, melyet az ezer és ezer tetrabájnyi adatot táróló eszközök váltottak fel, amit aztán senki sem nyit meg, mert a kategorizálás már elmarad. Búsulhatunk, de ez lesz pár férfi ruhadarab sorsa is, én csak remélni tudom, hogy nem válnak virtuálissá mert úgy elég érdekes utcaképet kaphatunk. (A király meztelen!)

  Nézzük sorban mire gondolok. Az első eltűnőben lévő ruhadarab a dupla gombolású öltöny és zakó. Valószínűleg a kényelmetlennek tűnő viselése, és talán a praktikum hiánya űzi el ez az amúgy klasszikus férfi outfitet. Mert ugye eltűnnek azok a férfiak is, akik még tudják nagy betűkkel írva; „viselni”. Begomboltan, amikor leül vagy az alsó gombot nyitva hagyva, ahogyan azt kell. A lényeg, hogy a konfekció ipar és a fast fashion nem kedveli, így lassan, de biztosan el is felejtődik. Szomorúan látom, hogy inkább kiugró meglepetés, ha valamelyik márka előveszi, hogy valami egyedit nyújtson a tömegből. Persze értem én, hogy már a zakó is szinte nyűg, de nem kellene temetni az egyik legelegánsabb stílust, mert a tömegek mackónacit preferálják a hétköznapokon.

   Az elsorvadásra ítélt kiegészítő, a ma már szintén nyűggé váló nyakkendő lesz. Sajnos ez a folyamat a casual szabad értelmezésével együtt jelent meg, mert a lezser stílust az utcáról behoztuk a rendezvények helyszínére, mint például a színház, vagy akár már az opera is, ahol lassan, de biztosan a megjelenés annyira egyszerűvé válik, mint amikor otthon a kanapén chipszet rágcsálva ülünk be a zsöllyébe, eltévesztve az irányt. Úgy érzem a „megkövetelt” kiegészítő tett rút bélyegzőt, tűzpiros jelet a nyakkendőre. Mert megköveteli tőled az iskola, vagy egy – egy szigorúbb intézmény, vagy ha már irodai munkás leszel, az előirt ruházati rend. Holott ez a nyakban hordott viselet, nem kellen, hogy a gyehenna tüzére kerüljön, mert elegáns és ha kell az unalmas dresszed feltűnő része lehetne. Ott kellene szerepelnie a leghétköznapibb megjelenésük esetén is, persze ha ez nem teher, nyűg vagy épp az ellenkezője a kivagyiság megtestesítője.

  Tudom, a díszzsebkendő egy örök harc, de miért kell érte lövészárokba vonulni, hogy ismét teret nyerjen magának. Kis csatát nyertünk, de a háború vesztésre áll. Közben ez a kis egyszerű, de mégis fontos kiegészítő akkorát dob a megjelenésen, mintha lecserélted volna a zakód. Feldobja és kiemeli, és elegánsabbá teszi megjelenésed. Ne hagyjuk elveszni ezt a régi, de nem avítt dekor darabot. Ne hidd, hogy ez nem lenne trendi, vagy amolyan fehérgalléros pénzügyi bűnözőnek néznének ha viseled. 

  A sorban a következő a valódi bőrcipő, amit öltönyhöz szokás felvenni. Sajnos mintha már ez is kezd elmaradni, hogy felváltsa a helyét a mindenféle csodakalucsni. Mert ha szép a cipő az már olyan izé, hogy inkább dobozban tartjuk addig, amig végleg kimegy a formája a divatból, vagy megvárjuk, hogy majd a pap abban kísérjen el ahová, te már nem a saját lábadon mész. Kellenek az elegáns cipők, mert nem alázhatjuk meg az öltözékünket azzal, hogy teljesen mindegy milyen lábbeli lesz a lábunkon, ha meg kellene jelleni valahol. Ne tudjuk el azzal, hogy vettük már és jó lesz az majd mindig és mindenhová, mert ez így nem igaz.  A bőr pedig mindig örök lesz, még ha a vegán tömegek is kerülnek hatalomra a divatvilágban.

  Slendriánságunk vagy inkább kényelmünk áldozata lesz szövetnadrág is, ami pedig szintén egy remek és elegáns megjelenést biztosít akkor, ha nem akartunk komplett öltönyt felvenni. Félre ne érts, nem a chino nadrágról írok! Helyette már elegendő a mindenhova felvehető farmer, holott ez így megint nem igaz. A jelentős és elegáns farmereket gyártó cégek is elkalandoznak vissza a klasszikus szövetnadrágok területére, hogy bővítsék kínálatukat. Tudom már egy zakó ing és „tehenész nadrág” kombó is elég ahhoz, hogy valakit stílusosnak nevezzük, de higgyétek el, ez nem mindig és mindenhol nevezhető coolnak.

  Számos kellék, és egykor felkapott férfi klasszikus tényleg már csak emlék marad, és mosolygunk rajta, hogy létezett. Ilyen a zokni tartó vagy haskötő, de közben meg azt látjuk, hogy újra formált módon ismét megjelennek. Mert van már az ing nadrágból kicsúszását gátló megoldás, amit a zoknihoz kell csíptetni, vagy láttam a Balck Friday webes őrületében hirdetve a bordázott izmokat imitáló mellkasformáló trikót. (Izomimitátor) Egyszóval feledjük a múltat, de közben terjesztjük a hülyeséget is. Pedig mi lenne, ha maradnánk a megszokott és stílusos daraboknál? Nem tévednénk nagyot, legalábbis szerintem!

Barátsággal;

Tibor

  Sokszor hallom, és olvasom hozzászólásokban, hogy minek nekem az öltöny vagy zakó, ha egy évben talán, ha egyszer veszem fel, ha van is bőven jó az, amit még két - három éve vettem magnak.

  Másik megszokott mondat, hogy a „flancos öltözködés”, és én két külön világ vagyunk. Ezek a mondatok azok, amiket azok szoktak írni, akik valóban nem szeretnek öltözködni, és nehezükre esik még a gondolata is, hogy új ruhát kellene venni, mert meghívták egy baráti, vagy családi nagyobb eseményre. Hány és hány fotó kerül így fel a közösségi média oldalakra, hogy kihízott vagy épp túl nagyra méretezett öltöny, zakó figyel a központi helyen lévő férfin, mert ő a legjobb barát, vagy a legközelebbi rokon. A ferdén és hosszúra kötött nyakkendőkről, a nadrághoz nem illő cipőkről már nem is beszélve.

  Tudom, hogy ők azok, akiket legkevésbé sem érdekli az, amin itt ügyködöm, illetve nyomom, mint süket a csengőt, hogy mit mivel és miért. Viszont egy próbát azért megér, mert nem egy fecske csinál nyarat, de talán, ha többen osztják és viszik a gondolatokat, változhat valami. Nem arra gondolok, hogy akkor innentől kezdve azok, akiket a fenitek szinte hidegen hagynak, mint polgármestert az adriai jachtok, máris glancba vágják magukat és fejveszte rohannak a legközelebbi úri szabóhoz. Inkább néhány praktikát ajánlanék, a veszett fejsze megtalálása érdekében.

  Kezdjük rögvest egy alap dologgal, jobban mutat minden, ha mielőtt magunkra vennénk átnézzük. Kezdve ott, ha nem volt rajtunk már vagy az idők kezdete óta, hogy valóban megvan rajta minden, aminek meg kell lennie. Gombok a helyén, netán, ha még annyira új volt egykoron, hogy a különböző fércek még mindig megvannak, eltávolítjuk, gondolva itt a felesleges márka jelzésekre (lásd zakó ujja). Aztán ha átnéztük, vegyük fel magunkra, szigorúan tükör előtt. Szó nincs felesleges pipiskedésekről! Itt arra kell figyelni, hogy valóban nem lett azóta túl szűk, vagy túl bő, amióta szomorkodva ott lógott a szekrényed magányában.

  Amennyiben szűk akkor azon már nehéz segíteni, mert a hátralévő "akármennyi" időben sem foguk vissza karcsúsodni eredeti versenysúlyunkra. Itt nincs más, mint egy újat beszerezni, ami már megfelel a méreteinknek. Ellenben viszont ha kifogytunk belőle, (inkább ez, ha már ...) vagy a szabása volt egykor ilyen, nem árthat egy kis igazítás. Én belátó vagyok, és ezért szerintem még egy kevésbé divatos zakót is rendbe lehet tenni azzal, ha magunkra igazíttatjuk. Ujjhossz és bőség bevétel, nevezzük karcsúsításnak, de akár még a gombozás újra gondolása sem istentől elrugaszkodott gondolat. Ugyan ez a móka lehetséges a nadrágra vonatkozóan is. Nem kell feltétlen új dolgokban gondolkodni, ha esetleg a már meglévőt korszerűsíthetjük. Talán ezekre a munkákra lehet még szabót találni, nem hinném, hogy lehetetlen küldetés lenne.

  Amint ezek a dolgok a helyre kerülnek máris másképp álnak majd a dolgaid. Nem kell szégyellni, ha mondjuk megnézel pár inspiráló képet, blogot, hogyan lehet a nyakkendőt megkötni vagy milyen szín illik a meglévő szettedhez. Új nyakkendő még mindig olcsóbb megoldás, mit a gombhoz venni egy új kabátot. Ezekkel operálva és pár kisebb beruházással (nem megruházás) öv, esetleg díszzsebkendő, új ing beszerzésével frissítheted a megjelenésed. A lényeg úgyis az összkép lesz, és nem az, mikori volt a zakó vagy öltöny.

  Gondoskodj róla, hogy a cipőd tiszta és fényes legyen, ne rontsa el majd a végleges összképet, és ha kell mert már eltaposott a sarka, sarkaltasd meg, vagy szerezz rá új talpat. Ezek még mindig költségkímélőbbek mint újat venni, ha már semmiképp nem akarsz erre az útra tévedni.

  Remélem segíthettem egy más világot teremteni a megjelenésed körül úgy, hogy nem kellett nagy erőfeszítést tenned, és még a pénztárcád sem lett laposabb. Ne feledd; a kellemes megjelenés nem csak pénz kérdése. 

Barátsággal; 

Tibor 

   A kamaszok öltözködési dilemmája leginkább az anyukák, és legkevésbé az apjuk vállát nyomja. "Mert mit vegyen fel az a gyerek?"; ha már nem “szanadi-zokni-edzőcipős” korszakát éli, teszik fel maguknak sokan a kérdést. Felnőtt lett, a kisfiúból. Közben pedig egyre jobban menne a saját útján, mert kamasz és neki van véleménye. Ma erre próbálok megoldást adni, ami annyira nehéz, mint röhögés nélkül végignéznie egy valódi hegymászónak az Everest fimet 3D-ben. Zuhanjunk tehát a szakadékba, jön a tini - kamasz - halmaz. 

  Szóval jobb, ha megfogadod, a ruha teszi az embert, és persze ne hidd el, hogy ez nem így van. Meg fogja nézni mindenki mit, viselsz, és mit követsz, mi a példa számodra. Most néztem kedvenc “Youvloggerem” egyik video bejegyzését, ahol a legelején egy kritikai megjegyzéssel élt az öltönyökre, és az öltönyt viselő emberekkel szemben. Azt mondta Szirmai Gergely, hogy az öltöny mára megkövetelt egyenruha lett, és nem az egyediség kiváltsága. Vagy valami hasonló … nos, igen ez így van, de miért is baj ez? Mert az öltöny mára nem is igazán öltöny, az pedig, hogy hord nem is igazán kiváltság, inkább a munka egyenruhája lett. Első pont, szokj az öltönyhöz. Ess rajta túl, mint a bárányhimlőn. 

Nem kell komolyan venni, de a zakó nem valami istentől-embertől elrugaszkodott dolog, hanem egy feszesebb viselet, “egyfajta komolyabb megjelenés” hozzátartozója. Tehát, legyen legalább egy zakód, amit szeretsz és kedvelsz hordani, és itt a „szeretni” szavamon van a hangsúly. Olyan zakót válassz, ami megy az egyéniségedhez, és akár egy farmer mellé is felveheted úgy, hogy nem mondják rád “lúzer” vagy. A zakód legyen méretedre igazítva jobb esetben szabva, és ne úgy álljon rajtad, mint amit régi tablóképeken láttál, a suli megkopott falán. A konfekciós öltönyökben feszülő egykori „kényszeröltöztetett” diákok viselete. A zakód, és ha lehet inkább zakóid, színe(i) legyenek inkább sötétebb színűek, illetve egy, ami nem annyira az. Nagyobb esélyed van, hogy nem csak bizonyos, fontos alkalmakra veheted fel. A zakó alatti dolog jön a sorban; ing és a nyakkendő.

   A fehér mindent visz, a fekete is, bár azzal óvatos lennék, és a kék szintén jó döntés, mert az mindenkinek jól áll. Az inged legyen egyszerű egyszínű, de minőségi. A szabály itt is egyszerű, legyen az alakodnak megfelelő. Itt számos előnnyel indultok, a korosodó felnőttekkel szemben. Nem lesz nehéz dolgod, mert manapság már minden modell elérhető a slim fittől a bővebb fazonokig. Az inget pótolhatja melegebb napokon a zakó alatti póló. Amennyiben nyakkendőd van, (azért jó, ha van) semmiképp a apa megunt mintás csodája legyen. Itt sem lehet panasz, ma már minden jobb boltban kapható változatos minőségben és színben a modern ( hú de utálom ezt a szót ) fiatalos fazon. Trendi lett a csokornyaki is!

   A nadrághoz a zakó, az ing és a propeller. Hidd, el nem néznek hülye gyereknek. (Szakáll nem kötelező egyedileg választott!) Viszont ha itt tartunk, a nadrág, is mint probléma előkerül a kamaszkor viseletét illetően.  Nadrág a neuralgikus probléma általában. Emlékeim szerint, én is a farmer örök híve maradtam volna, ha nem jön el a nagybetűs élet első munkahelye, ahol a farmer már ciki volt. Mára ezeknek a munkahelyek a száma, hatványozódott. Viszont a farmergyártók is alkalmazkodtak a trendhez, és már nem okoz gondot, egy farmernek látszó, de mégis lezseren elegáns darabot találni. Ajánlásom viszont az, hogy a farmer nem mindenre megoldás, még kamaszkorban sem. Legyen egy rendes nacid is! Formára és alakodra igazítva, mint már a zakók esetében ezt írtam.

    Nem pont erre gondoltam, de nézzük csak, egy példa hogy még egy "sportnadrágból" is ki tudjuk hozni a legtöbbet. Jelszó, nem minden nadrág, öltönynadrág, vagy sportnaci.

   Inkább ez az, amit a farmer helyett elképzelhetőnek lehet mondani. Viszont ebben sem ajánlom elkísérni a mamát az operába. Ott adjuk meg a módját, és a színház is ez a hely, ahova azért jól jön, ha van egy rendes öltönyöd, vagy zakód és hozzá a megfelelő sötétebb tónusú nadrágod.

   Cipőd a lábadon zárja a mai stílus igehirdetésem. A cipő sajnos a kamaszkor neuralgikus problémája, egy örök gócpont, ami nehezen gyógyul. Vagy csak sportcipő, és semmi más, vagy … És itt nincs több. Ellenben, végre ebben is láthatunk elmozdulást. Átmenet a kettő közt, nem edzőcipő, de nem is apám komolykodó darabja. Hétköznapra, teljesen oké. Viszont, hidegebb napokon már nem ez a legjobb lehetőség. Az öltönyös megjelenés esetében pedig végleg elvetendő? Mára már ez sem annyira biztos. A sneaker, egyre több esetben elfogadott, de idehaza még ezt is szokni kell. 

   Farmer mellé és nem csak oda, egy bőr magas-szárú fűzős cipő illik. A színében lehetsz kreatív, de a barna a legjobb választás. A zoknik tekintetében pedig alap; kerüld a sport zoknikat, és ha lehet, pótold ebbéli elvárásaid a színekre, mintákra koncentrálva, erre számos zoknigyártó ad lehetőséget. Nehezen lehet mellényúlni, és még trendi is. 

   Remélem nem csak az anyukák olvasták végig, de ha csupán ők az sem baj. A kamasz fiúval a boltokat róva, a saját stílus béli elképzeléseit, ne erőltesse rá arra, szegény fiúra. Engedje szabadon, hátha ragadt rá valami a koszon kívül. A pénztárca, és a benne található mennyiség szabhat határt, mert választék leginkább ennek a korosztálynak van igazán terítve, a fast fashion üzletekben. Sajnos néha nagyon, de nagyon téves útra küldve őket, bár mint tudjuk az életnek ezen korszaka az, mikor jobb ha letudjuk a lázadás összes pontját, és talán nem lesz belőlünk túl konzervatív felnőtt, aki aztán mint most én, osztja az észt megállás nélkül. 

Barátsággal : Tibor 

   Csak gondokat, problémákat okoz a férfiembereknek a táska?! Azért merem ezt ennyire plasztikusan és egyértelműen leírni, mert én is így vagyok vele. A problémák okát kereshetjük a funkcionalitás hiányában, mert ugye a baj azzal kezdődik, hogy a táska a szükséges rossz az életünkben. Mivel mi férfiak nem úgy viszonyulunk a táskánkhoz, mint a hölgyek, akiken ez egyfajta kiegészítő, és szerintem a nagy számok törvénye alapján is nehéz lenne olyan, a szebbik nemhez tartozót találni, aki ne lenne táska mániás. Arról nem is beszélve, hogy erős sztereotípiák a női táskák tartalmával kapcsolatosak, hogy azokban, akár még egy törpe atomerőmű is felfedezhető, ha ne adj isten kipakolják. Ellenben valljuk be mi is férfiasan, hogyha a táskáink tartalmát kellene megmutatni, ott is kerülnének elő „csodák”, a Kennedy gyilkosság döntő bizonyítéka mellett. Ugye, hogy ugye?! 

  Így aztán a probléma adott lett, hogy azoknak, akiknek táska kell, mert a munkájuk esetén, - oh de rég is volt, hogy egy kilós kenyér és szalonna is belefért a melós tatyóba ebéd gyanánt – az szükséges, bizony nehéz megtalálni az egyensúlyt a praktikus és a szép között. Így jelentek meg a lazán vállon átdobott, és egyre másra megjelenő púposra tömött műbőr borzalmak az utcán, és a tömeges közlekedésen. Az a bizonyos F@la pedig olyan lett, mintha nem lehetne férfi az, aki nem ezt cipeli magával. Szóval a táska bajok adottak, és nem igazán megoldott problémának látszanak a férfi stílus kiegészítők sorában.

   Szerény személyem csupán véleményt formálok ebben a témában, tehát ne vessetek a mókusok elé, mert én nem preferálom a válltáskák, és a kis hátizsákok elterjedését. Több indokom van erre, de a legfontosabb az, hogy ezt a válltáska és pántos hátitatyó megoldást, csupán azon esetben lehetne viszonylag megfelelőnek mondani, ha azt amolyan sportos megjelenés mellé vinnénk magunkkal. Ellenben hülyén, és bután mutat a zakón átdobva vagy arra felakasztva. Meggyűri, elhúzza, egyszóval igénytelenné teszi az öltözékünket. Ez még akkor is igaz, ha ezt úgy látjuk másokon, mintha nem lenne holnap és csakis ez lenne a legtrendibb, mert remek és vagány, a „praktikusságáról” nem is beszélve. Hidd el nem az!

  Akkor, ha nem válltáska, és nem hátizsák, akkor mi? Én úgy gondolom jobb megoldás a kisebb kézi táska és a hozzá hasonló csatos lapos laptop tartók megvétele. Két problémát oldunk meg velük; az első, hogy nem lehet túltömni felesleges kacatokkal; a második pedig, hogy nem teszi tönkre a top outfitünket. A méret azért korlátoz, mert mondjuk egy több aktányi anyagot magukkal cipelő ügyvédek esetén ez valóban nem megoldás, de ők természetesen tudják is ezt, így „szegények” szinte egy bőrönd nagyságú táskákkal futkosnak bíróságról – bíróságra. Ellenben mindenki más, aki nem ezt a kasztot gyarapítja, és megelégszik a laposabb laptopjaik, notebookjaik és egy – egy pár tollal kiegészített szettjük cipelésével, bőven elegendő, ha ehhez a mérethez választ táskát. Nem hinném, hogy nem lehetne megtalálni akár a weben, vagy az üzletekben a megfelelő és elegáns darabot. Így talán elkerülhetjük a válltáskák, és hátizsákok orgiáját.

   Utolsó szó arról, hogy miből készüljön a táska, amit ajánlottam. Úgy érzem, hogy a "vad" környezetvédők, és vega hadtestek ellenében, én még mindig a valódi bőrt preferálom. Vannak azért remek bőrutánzatok is, és akár műanyag kialakítások, de nehéz ezt egy remek szövetből készült öltöny vagy zakó mellé elképzelni. Itt persze én mindig javasolni szoktam, hogy mint a cipőnkre úgy a táskánkra is adjunk, ezrért érdemes megkeresni a kézműves megoldásokat és bőrösöket, mert igazi kincseket ott lehet azért találni.

  Ezzel a táska problémát részemről letudtam, lehetne persze ezt tovább és bővebben taglalni, de szerintem fölösleges szócséplés lenne, és tartom magam ahhoz a gondolathoz, hogy az, aki más idejét rabolja, egyéb galádságokra is képes, én pedig ezt nem szeretném.

Barátsággal; 

Tibor 

   Légy tisztában a méreteiddel, mert adandó alkalommal szükség lesz rá. Amennyiben nem lennél teljesen otthon a témában, fordulj bizalommal szakértőhöz. Egyébként nem kell parázni, mert ma csak az öltönyök, zakókhoz levett méretek kérdése kerül elő, és nem kanyarodunk a hanyatló nyugat ópiumának számító erotika felé.

   A mérőszalag, a gombostű és a megfelelően hozzáértő kezek azért nem ártanak, hogy a tuti és pontosan illeszkedő outfit létrejöhessen. A videóban az elejétől a végéig, a maga naturális valóságában bemutatom a folyamatot, hogy indul útjára a férfi, aki zakót, vagy saját méretére készülő öltönyt szeretne, mondjuk két hét alatt. Nézzétek és szeressétek!

Barátsággal;

Tibor

   Egy biztos, hogy elindultam a mozgókép meghódításának rögös útján. A mai képlet megoldása talán már sikeresebb lett, mint az előzők. A lényeges információ, hogy a sorozat melyben egy komplett outfit, a méretvételtől a kész öltöny bemutatásáig tart, mondhatni úgy, mint egy - autó a futószalagról legördülve – ezzel az első helyszíni bejárással kezdetét vette. Kérlek benneteket fogadjátok ezt is akkora szeretettel, mint az eddigi több másfajta próbálkozásaimat is.

  A videó a videa.hu rendszerére kerül, mert úgy gondoltam a nagy Y-s megosztó helyett, legyen tér és idő a magyar fejlesztésnek is.

A helyszín a Titem Öltönyüzlet, Budapest, Váci út 151 szám alatti szalonja.

Barátsággal;

Tibor

  A kérdés nem a legyen ön is milliomos ötven milló forintos kérdése, de a válasz is elég egyszerű "egybitesen" pontos, percíz megfejtés; az öltöny. (Taps állva!)

Miért foglalkozom ezzel a témával amikor az átlag magyar pasi legfeljebb két alkalommal veszi fel a “páncélt”. Az egyik helyzet tömörítve az, amikor vizsgázik, állásinterjúra megy, elveszi álmai hölgyét, és/vagy a végén ráadják, mikor porrá válik gyarló földi teste. Na de ne dramatizáljunk, mert pont ezért lesz ellenség, az az outfit, ami pedig egészen más érzést vinne szomorkás hétköznapjainkba. 

Amikor nekem kellett először öltönyt vennem, mert vizsgáznom kellett, valami csoda folytán a farmeres, edzőcipős kis “hülye gyerekből”, ha nem is hirtelen, de egy kis idő elteltével, lettem férfi. Mert egy még kevésbé jól szabott, és “konfekcionális” akkor a „Styl ruhagyár” remeke, valami egészen más érzést adott satnya éretlen testemnek. Ez aztán annyira elhatalmasodott rajtam, hogy szinte már megszálltsággal kerestem a lehetőséget, mikor ölthetek magamra öltönyt.

   Az első pont. Az öltöny tartást ad! Amikor elmúlnak a játszi könnyed kamasz kor napsugaras évei, jöhet egy komolyabb élethelyzet, és nincs mit tenni, így vagy úgy, de a munka lesz az, ami miatt leszakadsz a köldökzsinórról. A munkahelyen meg vagy megkövetelik, vagy elvárják, hogy legyen a megjelenésed komolyabb, mint egykor. Persze most sokan felröhögnek és azt mondhatják, Tibor jártál te mostanában, bankban, közintézmények közelében stb. Valahol igazuk is van, és sértődés ne essék a tartást adó megjelenés valóban távol áll a valóságtól. 

  Viszont megy az idő, és abból van a legkevesebb, és aki más idejét rabolja egyéb gonoszságokra is képes. Gyorsítunk kicsit, mert a blogom erről is híres, instant tanácsokat ad, rapid mód. Manapság divat ez a rapid, rapid randi, rapid biznisz, rapid ragasztó.

  Második helyen, az öltöny, ha kötelező; legyen legalább kényelmesen elegáns! Mi ??? A kényelem, és az elegancia két külön foglalom lenne a férfiak szótárában. Mert a kényelmes a “susimackó”, és a kitérdesedett farmer. Az öltöny mitől lenne kényelmes. A válasz baromi egyszerű mint a Newton tojása, (volt olyan, vagy az öreg almába utazott csupán? ) a szett attól, hogy a nevében ott az öltöny, lehet kényelmes, mert a szabó jól alkotta meg. Lehet kényelmes, mert a sorban a konfekcióból jó méretet vettél le, és még tettél egy kis lépést, igazítások során, hogy a szárától a válláig minden rendben legyen. A viselése amellett, hogy tartást ad, kényelmesen illik rád, követi a tested formáját és úgy érzed magad benne, mint a sarki sörözőben amikor kilazulva szidod a “sporit”.

  Harmadik részben. Utolsó lesz ma, de ne vedd támadásnak és fenyegetésnek, nem az utolsó, hogy erről a témáról írok; mert a téma kimeríthetetlen élményekkel lát el, amikor csak úgy végig sétálok nagyvárosaink frekventált utcáin, vagy bekapcsolva felejtem a tv-t, és épp egy híradó megy. Bár ne menne, állókép is bőven veri a biztosítékot. Szóval van baj, viszont még orvosolható! Tehát a harmadik, amikor már unod az öltönyöd egyhangúságát, dobd fel egy - egy kiegészítővel. Zsebkendő, nyakkendő, ing, öv, sál, nadrágtartó (hózenetróger). Máris más lesz az unott szürke, vagy a kék, ami már nem az ég, és a barna, ami meg szimplán barna. Variálható és remek lehetőség arra, hogy ha csak kettő, vagy ne adj isten egy öltönnyel mész a világ ellen, hogy kicsit divatosabb legyen. 

   Ugye máris jobban szereted az átkozott ruhadarabot, a megunt egyhangúságot és többet látsz abból, amiben vagy kötelező, vagy ajánlott a megjelenés. Akik pedig csak egy - egy alkalomra kell, hogy magukra öltsék, szintén kedvet kaphattak az "urak páncéljához". Lesz még mit írni, mert a téma az utcán “hever” … sőt, ha nem gond, én is bemutatok majd pár szettet magamon, hogy miért is kedvelem az ÖLTÖNYT. 

Barátsággal : Tibor 

    Pánikra semmi ok, és nem is kell szaladni fel és alá, a riadalom lecseng, és majd mindenki békében falja fel a nagyi féle, “bejglispulykáját”. Persze csak akkor, ha végre nem a boltokat rója, és megint megveszi azt a semmitmondó hiábavalóságot, amit tavaly is, mert meg akarja torolni vele, hogy ő is ugyan azt kapta, mint minden hasonló ünnepi estén. A blog most nem a „fekete péntek”, őrületbe kergetett vásárlási lázról szól, hanem arról, hogy amikor lecsengett a nagy - vedd ezt meg mert ez jó neked - mizéria, és végre a szépen feldíszített fa körül, a fehér abrosz mellé leül a család, mi is történik jobb, és kevésbé jobb esetben. Azért kínzásként egy kép arról, mi vár még ránk a következő hetekben, ha óvatlanok vagyunk! 

  Ez a harc volt a végső! Ez volt, aztán csend lett, béke és meghitt nyugalom! Pillanat adta havas varázsát, egy perc alatt „barmolja” el, ha nem adjuk meg a módját az ünnepnek, és nem csak a test örömeivel élve leszünk teljesek az ünnepi este. Hiába a szépen csillogó fények, hiába a gyertya az asztalon, amit szorgos kezek rögvest megosztanak a virtuális térben, ha belerontunk az egészbe azzal, hogy nem öltöztünk fel legalább annyira, mint a lelkünk, ami fényes lett és boldog. Vagyis az ünnep attól is szép, ha te is megadod a módját annak, hogy a halászlé szép piros leve a legjobb zakódon, ingeden, nyakkendődön hagyjon nyomot, amikor épp habzsolás áldozatává válva, nem bírtál magaddal. Ne csak a belsőnk, de külsőnk is legyen ünnepién elegáns.  

    Tudjátok már mire szeretnék utalni, ugye? Tessék elfelejteni, még ha szűk családi körben vagyunk is, a “mackófelsős, susimusi, frottír zoknis, papucsos” szent estét! Mert akkor minek az egész? Minek a nagy készülődés, és a főzőcske, meg a hal a tortán. Totális élményrombolás az egész. Lehet ez valami kispolgári maradvány az agyam legmélyén, de attól lesz szép az ünnep, ha külsőnk is adja hozzá a “fenyődíszt”. 

    Hidd el kedves, olvasóm, “kommenthuszárom”, hogy az fény a te öltözéked is azon a meghitt estén, amit persze rutinból nyomunk, de mégis annyira várunk. Mert végre ott a szentimentalizmus, a párás szemüveg, cserélhető kontaktlencse, és a cégek cukiságcsöppös reklámjai. Ahol apuka fehér ingben, nyakkendőben, öltönyben, de legalábbis zakóban öleli meg a kutyáját. Én még időben szólok, mert 13 nap van karácsonyig. Még nem késő hallgatni rám, és nem csak a házunk, erkélyünk, balkonunk, ablakunk rakjuk tele kínai gyorsan öngyulladó fénysorral, hanem magunkat is. Ott a szép öltönyöket, ingetek, és akár ünnepélyesebb szetteket kínál még számos üzlet, és férfiruházati bolt, store. Ahol, ha elegánsabb partira kell menned sem hagynak cserben, mert nem kapkodták el a leárazás fekete napjain, és még van mindenől mérethiány nélkül. (Bár már lehet, már most is kedvezménnyel juthatsz hozzá.)

   A blogbegyejgyzés végére csak apróság még, ne hidd, hogy balgaság, amit beszélek, az egész ünnep pont arról szól, hogy talán a legszebb és legnagyobb boldogságot azzal adhatod meg a másiknak is, ha megtiszteled, és nem csak azzal, hogy végre sikerül önállóan becsomagolnod az ajándékát, vagy a fa beácsolása közben nem szálltak le az angyalok, hogy villámokkal szórjanak be a káromkodásod miatt. Hanem azzal is, hogy vetted a fáradságot és az asztalhoz már egy elegáns férfi ült le, és bontotta ki a bort, a pezsgőt vagy éppen azt a pálinkát amit apósod hozott (bár ne tette volna … ). Mi odahaza ezt a „szérűskertek királynőjének” neveztük, mert a szérűt fogod tőle, és mosolyod sem lesz őszinte, ha belekortyoltál.

   Igazán nem kell sok hozzá! Búcsúzva ettől,  az egész romantikus és szentimentálisan együgyű írástól, ide a végére kívánkozik, Gájer Bálint barátom karácsonyi lemezének (Milyen hülye szó ez, a modern korban, bakelit.) egy dala, aminek címe is beszédes; Úgy, mint Rég!

Hallgassuk együtt, úgy mint rég; Barátságga! 

Tibor 

   Legutóbb öt pontban szedtem össze mi az, ami bosszantó egy férfi outfitjében, ma pedig egy igazi, télbe forduló hatost dobok össze nektek. Hat dolog, amit érdemes megfogadnod a tél elején, közepén, végén is. Piff ez már majdnem olyan, mint a legújabb női magazin, tíz tippje a tökéletes orgazmus elérése érdekében, pedig hidd el képes vagy rá. Vágjunk is a dolgok velejébe. 

   Első! Ismétlés, de legyél tisztában a méreteiddel. Mivel az ősz és a tél a réteges öltözködést hozza magával, jó, ha tudod mi megy fel még rád, és mitől nem leszel olyan mint, aki benyelt egy nagy medicinlabdát és nem tud tőle megszabadulni. Itt is mint ahogy azt mi férfiak néha megkapjuk; a méret a lényeg. 

   Második! A sál remek kiegészítő, és egyben a megvédhet a hidegedtől. Ellenben nem mindegy, milyen a színe, anyag minősége és hossza. Az ideális méret a tested hosszához igazodva adja meg a pontos méretet. A sál kötése esetén, két dologra érdemes figyelni, a praktikum amikor a nyakad szinte “dunsztban” van, mert így nem fázol meg és/vagy rá. A második, inkább a divat lehetősége, szabadabban hagyja a nyakad és láttatja a nyakkendőt, inget. Harmadik, hogy a sál a nyakba kerülés után a zakó alá kerül, mintegy bélést ad, és akár nem is mutat bárgyú mód. Próbáld ki. Egy, ami itt is fontos, hogy a kabát és a sál ne adja azt az érzetet, hogy a sarkkörre indulsz élőlények után kutatni, nem vagy te Amundsen.

   Harmadik! Kabát gondok, ha gon ez valóban.  Igen mert a kabát, néha gond, néha előny. Jelzem már előre, hogy itt is szabály, mint a zakók esetében, nem minden a kényelem. A kabátból sem veszünk több számmal nagyobbat, mint ami alá még simán fel tudunk venni egy közepes anyagvastagságú zakót. Pont azt a hatást elkerülendő, amit az elején írtam, nem lehetsz te a városod medvéje. A kabát hossza szintén neuralgikus pont, mert vagy pont hosszabb, mint az egy alacsony növésű (lásd Tibor) pasi, esetében optikailag is bután mutat, vagy túl rövid egy magasabb férfi esetén. Ideális, ha valaki megállt hirtelen a növekedésben, hogy a kabát félhosszú, vagy rövid legyen. Magasabb és szikár alkat esetén a kabát hossza lehet más. Anyag szempontjából, pedig fontos, hogy kerüljük a műszálas termékeket, mert nem akarunk áramot termelni, vagy ha igen mi lehetünk a karácsony legszebb dísze.  Színében az idén és amúgy idehaza még mindig a föld színekkel és világosabb barnákkal találkozunk. Kék, barna, szürke, ez az általános. Mintázat esetén már lehet szabadabban szárnyalni. Van választék, és persze kínálat is, én már csak tudom.

   Negyedik! Plusz kiegészítők, és egyebek. Táska, kesztyű, esernyő. A táskák, külön bejegyzést igénylenek, ezért most érintőlegesen venném csak, és ez nem csak az ősz és a tél problémája. A férfi a táskájával is meghatározza magát, a hétköznapokon, és a hétvégi utazásai során. Ne hanyagoljuk el ezt a fontos kérdést. A kesztyű, ebben már azért nagyobb a lehetőség, de én itt is a vékonyabb és kevésbé béleltet célzom meg. Persze hidegebb és nem városi léptékben, mert az erdő az otthonod, ezt a tételt átgondolnám a helyedben. Esernyő! Az igazi férfi nem hord táskába rejthető összecsukható “valamit”. Az esernyő, ha már kell, legyen nagy, és legalább szép nyéllel ellátott. A hiábavalósága akkor mutatkozik meg, amikor a bokától is elázunk felfelé, pedig erősen tartottuk magunk felett. 

   Ötödik! Sapka, kalap, fejfedő. Amíg van haj a fejeden, nagyon nem mindegy mi van ráhelyezve, ha már nincs, még inkább. A sapka egy potenciális probléma forrása. A fenti képen egy jól megválasztott kötött “sapek" van, mert a szett egy városi casual. Az öltönyös üzleties megjelenés esetén én hanyagolnám a nagyi kézimunkáját. Ott jöhet szóba kalap, és a siltes sapka. A sapka szintén az a “dolog” amit az arcél határoz meg. Nagyon nem mindegy, ha gömbölyded az arc, milyen a sapka, de ugyan ez a helyzet a hosszúkás, vagy vékonyabb arccal is. A jó kalap, vagy sapka egy igazi karaktert adhat, és stílust nyújt számodra. Az ősz és a tél ebben nagyobb lehetőséget teremet. Persze extrém esetek is szóba jönnek, „usanka” esetén.

  Hatodik! A cipő. Nyáron azon ment a meditálás, minek a cipő ha van “szandi” , flip-flop, és minek a zokni, meg hasonló szívet melengető kérdések. Az ősz és a tél, eldönti a zokni és a cipő egységének problematikáját. Nincs kérdés, kell a zokni. A cipő pedig lehet vastagabb bőrből, bélelt és persze a szár hossza is magasabb. A platform megint más és más. Újból divat lett a szélesebb platform, de közben az elvékonyuló hegyesebb orrú sem ment ki a divatból. Egy, ami a lényeg, hogy a cipőnk minden esetben az öltözékünkhöz illő legyen. Az öltöny nem biztos, hogy “megbocsátja” a bakancs jellegű széles platformot. A farmer, meg a vékonyított japán sámfás cipőcsodát. Fontos és lényeges szempont, a cipő esetén a talp vastagság. Megint divat, az egykor ötvenes éveket idéző vastagabb gumitalp. Édesapám úgy mondta mindig “jampec”. Nem rossz mert jobban bírja a strapát és közben “menő” is. A másik cipőmodell a fűző nélküli chelsea magas szárú modellek szerepe az őszi és téli divatban. Tele van a cipőboltok polca ezekkel a darabokkal. Én javaslom, hogy bátran válasszunk közülük.  

   A számoknak itt most vége, ha nem akarsz "pufimaci" lenni, akkor ezeket figyelembe veszed. Ellenben, ha fázol és még mindig jobb, ha rétegesen öltözködsz, de mértékkel, és stílusaal. 

Barátsággal : Tibor 

   Mondom néktek, hogy sok a sztereotípia, és a gyalázkodás, amikor a magyar férfi stílusát és a divathoz való viszonyát boncolgatja a számos style és divatguru. Pedig van már lehetőségem, hogy megvédjem a magyar férfi hozzáállását és stílusérzékét. Mert ugye könnyebb leszólni, mint belegondolni abba, hogy miért is tartunk itt, és ha itt tartunk ez mihez képest jobb, mint volt.

“ Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes
Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott:
Ha ez való, úgy súlyos bűne volt,
És Caesar érte súlyosan lakolt meg. “ 

    Első pont, az időfaktor, mint a galaxis meghatározó tényezője, meg az élet értelme. Mint tudjuk a válasz a 42. Ez viszont most lényegtelen, mert nagyjából semmit nem jelent és nem magyaráz meg. Az idő, ami rohadtul rohan és telik, de közben azért sokat segít is nekünk. Most azt mondhatnám, hogy persze az elmúlt negyven, húsz, nyolc és valahány év nem tett jót. Igazam is lenne, de paradox mód mégsem. Mert a magyar férfi azért számos bolt, és “megnyíló” lehetőség, újszerű style hatására felismerte, hogy a nyakkendő és az öltöny nem lehet az utálat tárgya, hogy a farmer nem minden helyzetben megoldás és a “susimelcsi-hasitasi” pedig a legrosszabb autóneppertől is szégyen mára. Persze koránt sem tartunk még a német, vagy jobb esetben az angol urak szintjén, az olaszokat fel sem hozva, viszont a törekvés érezhető. Nagyban köszönve ezt azért a hölgyek áldásos munkájának is. Hála nekik minden más miatt is! Mert azért valljuk be, legtöbb esetben még mindig nem magunknak, hanem a szebbik nemnek öltözünk fel, (,hogy aztán levetkőzzünk ismét)

   A védelmi vonal pedig ott kezdődik, hogy felismerte a férfi azt, hogy stílus nem valami misztikus és elvont fogalom, hanem igen is kézzelfogható egzakt dolog. Ebben pedig segítség, még ha agyon átkozzuk és megvetjük a számos, „noname” divat boltot és márkát, az árak szempontjából és, hogy utánozni próbálják a nagyok kínálatát, adtak a lehetőséget a drágább minőséget megvenni nem tudó, de a szebb dolgok iránt érdeklődő férfi számára. Vallom, nem minden Gucci, vagy Tom Ford, ha divatos akar lenni az "átlagférfi". Vannak szép számmal olcsóbb kategóriában is olyan szettek, hogy csak az igazán avatott szem veszi észre, hogy ezt nem a világbank segítségével szerezte az erősebb nem jeles képviselője. 

   A felhozatal nem rossz, sőt ha odafigyelve és nem kapkodva nézelődünk, persze időt szánva rá, kincseket lehet találni. A magyar találékony, a férfi is, és ha az miért is ne találna, mint a vak tyúk. Igény van már rá, mert amint láttam a ruházati boltok értették az idő szavát, és nem fukarkodtak, követték a feléjük támasztott elvárásokat.

    A magyar férfi pedig ott volt, válogatott a polcokról, és vásárolt. Vagy ha ő nem, akkor a párja, rosszabb estben anyukája… (nem bántva ezzel az édesanyákat, de azért ha már férfi a férfi, akkor legyen is az, nem anyuka pici fiacsája ) Lényeg persze az, hogyha csak a szezon előtti vásárlások számát nézzük, és az eladott ruházati termékeket vesszük figyelembe, nem csalódhatunk. Ez meg fog jelenni az utcán és talán nem csak a szürke egyhangúság jellemzi a magyar ugart.

    Tudom nem lesz soha Pitti Uomo Firenzéje, Budapest, vagy Győr, de haladunk szépen lassan. Engem megnyugtat, hogy az igény egyre nagyobb a szép dolgok iránt, mert ha csak a blogomra vagy a facebook profilomon érkező kérdések, kérések számát veszem figyelembe a követők, és a kedvelések mennyiségét elhagyva, ott van a remény elveszett kulcsa, és nem voltatok rest azt használni is. Talán elérjük azt, hogy a magyar férfi is érdeklődve követné őket ott a firenzei flaszteren. 

   Én megvédem a magyar férfiakat, mert a törekvésük és a szándékuk már látható, a stílus iránt. Olvasom, hogy egyre többen és többen érdeklődnek az eltűnő - és milyen jó -  ismét felbukkanó úri szabóságok, a cipészetek és egyedi kiegészítők gyártói iránt. Öröm olvasni az olyan üzeneteket, emaileket, hogy “Köszönöm a segítségét, amióta figyelek arra mit, mihez és mikor az életem is megváltozott!” Nem elveszett a magyar férfi, persze a margón vezetni kell még, de a véleménye és a hozzáállása megváltozott, határozott lett, és ami fontos saját maga kezébe vette megjelenésének formálását. Igénye lett, ami nagyon is kedvező fordulat.

  A viták még folynak majd továbbra is, a zokni és annak hiánya miatt, vagy épp a minták körül, ( legyen, ne legyen) a szandál és az ingek bonyolult világáról, de az alagút végén ott van a fény. Én látom! Persze csak akkor, ha Te is látni akarod, és velem tartasz! Nagyanyám szavával élve, „gyere, velem én sem megyek sehova”.

Barátsággal: Tibor