Oké, de mi van a negyven felettiekkel; ott minden óra? Erről az a rossz poén jut eszembe, amikor az orvostól kérdezi a betege, mennyi időm van hátra, és a doki a rögtön az órájára néz. Szóval ma a blog a negyvenet elért, vagy meghaladt korú uraknak szól. ( Nem kizárva senkit, aki még „tinédzser”, őket sem kíméli az idő vas foga. )

   Mi negyvenesek már nem pattanunk úgy fel reggel az ágyból, mint, akit a leányos ház apja űz, mert ránk nyitották az ajtót. Komótosabb az már. Aztán ott van a reggeli indulás előtti dilemma, hogy kinek is keltem fel, az sem okoz szívfájdalmat, persze ha van pacemaker, meg egy bejáratott feleség. Én inkább a stílusra gondolok, hogy maradjon a borosta vagy sem. Leginkább marad. A fürdőszoba rejtekében pedig a zuhany után nem volt, és nem is lesz az első mozdulat, hogy valami regeneráló krémet nyomjunk fel, mert amúgy sem néz vissza ránk a tükörből Rayan Gosling. A haj már nem baj, főleg ha nincs, legalább az nem fáj, hogy eltűnt. De miért vagyunk ennyire depisek, holott még csak alig telte el az életünk fele.

   A mentális leépülés nem csak a testben indul el, hanem leginkább fejben. Ott döntjük el, hogy semmi gáz, ha már ennyi időt megértünk, a többi már nem számít és kezdünk mindenbe beletörődni. Holott pont, hogy nem kellene, és itt nem arra gondolok, hogy az utolsó nagy nekigyürkőzéssel rontsunk az életre, és feneketlen bendővel habzsoljuk annak minden zamatát az utolsó mézes cseppig. Nem mert egyszerre válik a negyvenes pasi a kapuzárási pánik röhejes alakjává, ha nyitott kabrióból nevet a világra a reggeli két fokban. Aztán esete meg a nyaka már úgy beállt, hogy a mecset is állva nézi a kanapén.  Nem kell megbolondulni, de az sem baj, ha maradunk „kicsit” fiatalok. Ebben nem csak az autó, és a külsőségek segítenek, hanem az, hogy reggel például, mit döntünk el a fejünkben. Nem hókuszpókusz, és nem életviteli, tanácsok azok amikre gondolok, hanem sima egyszerű ügyek. Mostantól kezdve, nem csak slendrián mód kiválasztott arcszeszt nyomok fel az arcszőr eltávolítása után, vagy ha van, szakáll azt nem hagyom, csak úgy Marx módjára magára. Az arcom ápolása csak egy reggeli plusz rutin lesz. Nem vesztesz időt, és energiát azzal, ha törődsz a bőröddel. Non plus ultra; van, akinek annyira vastag, hogy duplán kell.

  Fejben döntöm el, hogy ma az amúgy sem egyszerű, ám stresszes napon nem fogom magam azzal nyugtatni, hogy a még egy tömény zsírhegyet megeszem, mert akkor jobb lesz. Itt megint nem arra gondolok, ami Woody Allen híres filmjében szerepel, hogy beülve egy reform étterembe, szegény Woody csak nézi az étlapot, majd dönt, és válasz egy lucernabimbót, spenót körettel.  

  A reggel dönti el, hogy nem fogom többé magam rossz kávéval még rosszabb közérzet felé sodorni. Rossz kávéra nincs idő! Ha nem vagyok kávéfüggő, akkor sem. A kávából pedig napközben sem megyek a túlzás irányába. Alapjában véve, azt akarom lassan, de nem sietve megértetni, hogy negyven felett már nincs időnk arra, hogy elpazaroljunk napokat arra, hogy rosszat tegyünk magunknak.

   Tudom, nehéz ez! Viszont ha eldőlt, akkor nagyjából minden megy. És itt jön el az a pillanat, amikor a negyvenes pasi, nem egy lepukkant kép lesz, ami elsőre beugrik, hanem a lehetőségeihez mérten egy stílusos fazon. Mert a stílus nem a divat, hanem az, amikor belépsz valahová, és tudják, hogy ott vagy. Ehhez viszont azért nem árt a gardróbod is rendbe szedned, de az majd a következő bejegyzésben lesz bővebben kifejte. Addig csak azt a rövid utat kell megtenned, ami a reggeli ébredés után a fürdődben, a tükör előtt, majd a ruhásszekrénynél, és a konyhában történik. Illetve abban amit, ha nem vesztettél már el; a fejedben!

Kövess, és együtt próbáljuk meg az idő múlásával járó beidegződéseket levetkőzni, lehet, megér pár percet! Tudod, negyven felett minden óra számít, hát még a nap.

Barátsággal: Tibor  

   A fogason lóg, vagy rajtunk ez nem mindegy sőt, jobb, ha nem lóg, hanem tartást ad. Indul az önnön inspirálta kabát mustra, "mert közeleg a tél" … ahogyan az már sokadszor hallottuk, aztán meg itt is termett.  „mégis megjelent a jótékony fényes tündér egy köpönyeg alakjában, hogy megélénkítse egy pillanatra szegényes életét” ( Gogol – Köpönyeg )

Van abban valami egészen egyedi és azonosíthatóan hungarikum, ahogy a magyar a kabátot a dzsekivel azonosítja, egyes körökben a síeléshez használt polár valamihez. Pedig a kabát az kabát, a dzseki meg dzseki. A kabátot pedig “viselni” kell, a dzsekit meg legfeljebb “hordani”. Tessék erre odafigyelni és adni egy lehetőséget a kabátnak. Uraim figyelem, és fegyelem.

Ezek az urak kabátban ballagnak tova. Ballon az egyik ( jobb szélen), melyet még melegebb téli napokon is hordhatunk, a másik is az, de az már jobban hajaz a kabátra. Sötét és világos tónusban. Viszont a valódi kabát anyaga inkább vastagabb, és ha lehet bélelt szövet. Gyapjú, ami tőlem boldog is lehetett.

Nem, nem ő nem a Norvég marcona halász egyik rokona, de a dupla soros elrendezés és a komor külső miatt, a megtévesztés tökéletes. Illik a sapka is a kabát alakjához, de ez inkább a hétvégi lazább megjelenéshez. Mondani, és írni szokta művelt kollégám, casual outfit.

Két klasszikus kabát, a hossza rövidített, és mindkettő dupla sorral záródik. Apropó hossz; azok, akik magasak, mint a szikár fa, nekik ajánlatos a hosszabb fazon, de akik nem büszkélkedhetnek deli termettel, és Napoleon leszármazottjai (sokan voltak), mint például én is, inkább a rövidített fazont viseljék.

   Örök imádatom, a szürke felé. De nem az sötét egérszürke, hanem a mintázatában több fehéret hordozó. A halszálka minta. A forma rövidített egysorosan záródó, és kifejezetten nem csak öltöny felett hordható darab. Ellenben, valahogy mégis kívánja a zakós megjelenést.

   Két soros, Eszterházy mintás fél rövid szövet kabát. Ellensége a szöszösödés, de ez a "kiváltság" általában a rosszabb anyagból készült kabátokra jellemző. Ha lehet, tartsunk otthon erre alkalmas kefét, vagy “szösztelenítő szerkezetet”. (Létezik ilyen, becsszó! )

   A divat nagy ikonjai szoktak hasonló pózban fotózkodni. Én csak mezei stíler vagyok, de ezt megengedhettem magamnak én is.  Igazán elegáns keskeny reverrel rendelkező "teve barna" színű kabátban ülve várok a csodára. Magasságom engedi a fél hosszt, a kabát bélése szépen eldolgozott szinte megüti a kézi munka szintjét. Itt pedig megint egy fontos szempont a bélés, és a belső eldolgozás. Ez mutatja meg a kabát valódi minőségét, ebben, ha tökéletességre törekszünk, nem lehetünk megalkuvók.

   Amit a kabátokról meg kell, említsek, hogy semmiképp ne legyen a kabát mérete nagyobb, mint a pont megfelelő, még ha ezer kapucnis, nagyi kedvenc kötött pulcsit veszünk alá a próba alakalmával, mert a kabátot gyakorta nem a szibériai körutazásunk miatt vesszük, hanem inkább az elegáns, de hideg napok miatt. Ha kicsit nagyobb, vagy bővebb és hosszabb a kabátunk, egy jó szabóság szívesen igazit rajta, és máris beljebb vagyunk! Milyen vicces ez, persze, hogy beljebb!

   A kabát lezserebb helyettesítője, a könnyű, ám nem könnyelmű steppelt dzseki. Én imádtam ezt a színt, mert az ősz keverte alkotás, de ha télen bontunk formát ezzel, sem leszünk kiátkozva. A belső kidolgozás adta meleg garantált.

Végül, az egysoros, amolyan matrózosan ellenállhatatlan modell, ami megint nagy kedvenc lett, és szinte soha nem megy ki a divatból. Ez a fajta megoldás, pont az ilyen hirtelen megnőtt szép szál legénynek jó, mint én. Hirtelen megnőttem, azt úgy is maradtam. Ettől viszont még kedvelhetem az igényesen kidolgozott kabátot, ami garantáltan télálló.

  Remélem nem okoztam csalódást most sem, és tudtam tippeket adni, hogy az idén télen se fagyjunk halára, de közben elegánsak legyünk. A képekért köszönet FotoGallo-nak.

Barátsággal: Tibor

    A film címe is lehetne akár a mottó, „Túl szép mennyasszony.” a mai blogbejegyzésemnek, mert valóban tény, hogy az ara majdnem minden esetben szebb mit a férjjelölt . Naná, hiszen ez az ő napja ! Itt most persze nem az arc, a testalkat és egyéb külsőségekre gondolok, hanem az általános formális viseletre. Bár már egyre nagyobb a kivétel, de ez még erősíti a szabályt. A férfiak ezt is valahogy szeretik megúszni, meg különben is, nagyjából annyiba fáj már ez az egész hacacáré, hogy azt az Fort Knox sem tudná az aranykészlettel támogatni.  Ellenben pont az lenne a lényeg, hogy ne nézzük ezen a jeles napon, hogy mi mennyi, hanem azt, hogy mi legyünk a nap központi elemei. ( Már ha fizikus módjára határozzuk meg az esküvőnk helyzetét.)

  Adjunk magunkra, mert a násznép egy része úgysem fog. „Géza bácsi „egykori divatnak megfelelő öltönye, a vidéki rokon lilába hajó zakója, a nagynéni báli ruhája, adja meg az összkép hangulatát.  Bár tudjuk, hogy egy lagzin az idő, és az elfogyasztott alkoholos italok mennyisége, mindent és mindenkit megszépít. Ahhoz viszont, hogy legalább, mi egyszer majd férjek gyöngyei, ne legyünk slamposak jó, ha úgy választunk ceremónia szettet, hogy az legyen egyszerre kellemes és kényelmes, de majdan emlékezetes is. A képek mindent megőriznek az utókor számára, mint döntő bizonyíték.

  Itt jön el a fordulópont, hogy a leendő feleségünk, és vagy édesanyánk gondos kíséretében haladunk a vesztünk felé, vagyis elkísérnek a szabóhoz és elmesélik mi jó nekünk. Ennél jobb döntés az, hogy maguk ballagunk el, és vagy egy erre szakosított stílustanácsadó segítségét kérjük, vagy a legjobb haverunk ballag el majd kezünket fogva, hogy kiválasszuk a magunknak is tetsző szettet. Azért, én az előbbit tartanám jobbak, hacsak a kettő nem egyezik.

   Jobb esély nem is lehet, mint azt tenni, hogy fogjuk magunkat, és még a végső pánikhangulatú impulzív vásárlás előtt, elbattyogunk egy esküvő kiállításra, és ott nézzük meg mi a trend.  Bár ez nem csak egyfajta asszonyi hóbort lehet, mert itt legalább egyben látható mi az, amit majdan ránk akarnak adni az ott jelen lévő üzletek, szabóságok és márkák. Van miből választani, és még azt is letudhatjuk, hogy gondos pasinak tűnjünk, mert ez is érdekel bennünket. Fontos a látszat is! Magamból kiindulva, arra jutottam, hogy egykor mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha akkoriban is lett volna ilyen lehetőség amikor beadtam a derekam. Régebbi írásomban ezt mutattam be, hogyan szemléltettem a pánik vásárlót, aki az utolsó pillanatban döntött viszonylag nagyon rosszul a ceremónia öltönyön tekintetében.

   Spongya a múltra, mi most nézzünk a jövőbe és legyünk pontos, és precíz vőlegények! Van lehetőség és vannak megoldások, hogy ne csak egy alkalomra, de akár más ünnepélyesebb helyekre is felvehető, többször használatos forma ruhánk lehessen. Erre is jó a kiállítás, nem csak a francia nyakkendős, spanyol öves matador egyenruhák megtekintésére. Mivel egy esküvő manapság, már egyre inkább egyfajta, jó szóval értelmezett, „polgári eseménnyé” vált, nem baj, ha azt időben kezdjük el, a ruházkodásunk szintjén megoldani.

  Én most azzal zárnám le, hogyha tehetitek, és még a nagy esemény előtt álltok, ballagjatok el, a novemberi esküvő kiállításra, és a blog képes anyagát adó Eiffel Szalon kínálatába lessetek bele, lelet még akár a TSL kezének érintését is viszont fogjátok látni egy – egy szebb méretre készülő ceremónia öltözetben. Én biztos kint leszek, már csak kíváncsisságból is, hogy lássam az egyre fáradó arcokat …

Barátságga és nagy lelkesedéssel : Tibor 

   Nagyon kínos, de hidd el itt valóban a méret a lényeg. Tudom sokan, tagadják, meg nagyvárosi legendának mondják, hogy a méret számít, ne kételkedj ebben, ez nem a Péntek 13,  és nem is a Mély Torok, hanem egy igazi „reality show”.

   Eddig nem jött le, nem arról írok, nem vagyok én egy olyan blog, itt kérem, a komoly stílus ügyek vannak terítéken. Mégpedig a pontos mérték utáni öltöny, zakó, ing nadrág stb. készítése előtti méretvételről, és annak menetéről lesz szó. Mit mér le rajtad a szabó, vagy akár más is, akinek ezt megengeded. Hidd el, könnyebb lesz az életed, ha ezekkel a számokkal tisztában vagy. Sorra veszem, mit és hol kell centizni, hogy aztán tudjad majd átadni a szabód, vagy a méretre készülő öltönyök, ingek házának, vagy a ruhagyárnak, ha esetleg nagyipari gondolatok ejtenek rabul. Nem titkos információk, és nem fognak vele visszaélni, sőt még sandán sem néznek rád, hogy – hát ennek csak ekkora van!

    Kezdjük az elején! Felül. Még mielőtt izgatott lennél, feleslegesen!  Az első lépés a pontos nyak kerület megmérése. Ez nem csak az ingek, és akasztás előtti pillanatok fontos tétele, de a méretre készülő öltönyök esetén is ezt mérjük le. A nyakad kerületét.

  Második lépés, a vállad mérete lesz. Itt fontos, hogy a széléig mérjünk, mert az adja a precíz illeszkedést.

  Harmadik terület, a kar hossza, itt a centi érjen le a kézfej majdnem közepéig. A szabó majd, úgyis amikor rajtad lesz az első próba esetén, igazítani tud.

   Negyedik lépés. A bicepsz, ezt sokan szeretni fogják. Két mérés létezik, az egyik, amikor nem feszítünk be, és a másik, amikor Arnoldot játszunk, és megmutatjuk, mekkora van. Mindkettő fontos, mert nem csak lógatjuk majd a karunkat a kész öltönyben.

   Ötödik rész, a csukló. (Nem olvasni féler!) Itt is a kerületet mérjük le. Nem időznék sokat vele, de nagyon fontos lesz a későbbikében.

   Hatodik, és még nem fáradtál el; a mellkas méret. Itt sem árt, ha inkább egyenes háttal, és beszívott levegővel mérjük le. Az anyag majd úgyis felveszi.

  Hetedik lépésben ahol a pacal, és egyéb falatok tűnnek el; a has. Most aztán kiderül ki a pocakos, és kinek van kocka hasa.

   Nyolcadik lépcső; a derekunk pontos mérése. Itt dől el, hogy a nadrág lecsúszik vagy elég lesz a gomb is, sőt majd később, ha az idő, ami persze relatív, de halad mekkora változást hoz majd el.

  Kilencedik stáció, a hátsórész, vagyis a fenék, szebb szóval a popsi vagy far. Hiába, na, azért vannak kényesebb területek is a szabászat méréstani részlegén.

  Tízedik rész, a zakó hossza, amit úgy fogalmaznék meg, hogy a vállunk nyaki részétől a comb felső részéig mérjük majd le, de itt, ha rövidített szabású lesz a zakó, nem kell nagyobbat mérni, csak a csípőig. Bár ingek esetén jó ha tudjuk mekkora ez a hossz is. Jobb, ha kettőt is mérünk. Már nincs sok vissza nyugi!

   Tizenegyedik lépésben jön a, nadrághossz vagyis a lábunk hossza. Ezt a csípő vonaltól, szigorúan mezítlábasan, nem cipőben a talpunkig mérjük vagy mérettessük le. Itt majd úgyis a végső igazítás után, elérhetjük a bokalengetős nadrágszárat is. ( "Stílus biztosítékokat" kiverve … )

  Tizenkettedik részben és ez a vége, a comb kerületét mérjük le, de itt is gondosan ügyelve, hogy ne mérjünk rá feles centiket, hogy bővebb legyen.

  Minden lépést, amit mértünk persze nem csupaszon, ahogy anya szült kell megtenni, legyen rajtunk ing, és nadrág is. Fontos, mert így lesz majd a mérte a lényeg! Hidd el, nem csak akkor lesz ez majd jó, ha tényleg eljutottál oda, hogy legyen egy saját méretre készült öltönyöd, hanem akár a konfekciós ruházkodás esetén is jól jöhet, ha tisztában vagy a méreteiddel.

    Centit a kézbe, és hajrá!

Barátsággal : Tibor 

   Amikor ezt a bejegyzést írom, a hivatalos facebook oldalamra kitett kép alá érkező komment miatt ragadtam meg a klaviatúrát. Azt verte ki a biztosítékot, persze arc és pontos név nélkül érkező látogatómnál, hogy egy slim fit farmer volt rajtam egy double monk cipővel. Klasszikustól csakis pontosan kell idézni. „Kedves Tibor, ilyen nadrágot olyan férfi, akinek stílusa van, nem vesz fel.ez egy divatbaki.” idézet vége.

A kép is itt lesz, lehet majd másoknak is írnia hozzá. 

   Viszont azon gondolkodtam, hogy akkor vegyük sorra azt, hogy kik a stílusosak és mik azok a divatbakik. Most szerintem, mert én írok, és nem egy névtelen kommentelő.

     A stílus örök, a divat múlandó idézve szabadon a mondást. De valóban mi is a stílus? Erre nehéz úgy válaszolni, hogy nagyon kevés az a férfi, akinek stílusa lenne. Mert akiknek van azoknak egy skinny fit farmer sem baki, de vannak, akinek még a legdrágább szövetből kreált, öltöny csoda is egy borzalom lesz.  Mi tehát a stílus? Szerintem baromi egyszerű, a stílus az, ami már akkor „lejön”, amikor az illető bemegy egy helyre és észreveszik akkor is, ha nem hivalkodó, rekontra nem kanári bazári majom. Ennyi és nem több. Viszont ezt elérni, nagyon nehéz és nagyon sokan vannak, akik idáig el sem jutnak, vagy nem is akarnak. Egy öltözködésében stílusos ember mit követhet el, hogy az amúgy harmonikus megjelenését agyonvágja? Nos, erre van sok példa, de mint mondjuk „ízlések és pofonok különböznek”.

1, Nem vesz fel nyakkendőt akkor, amikor az kötelező lenne?

2, Korához és testalkatához már nem illendő nadrág, zakó, ing alkotja ruhatárát?

3, A színek esetében a hozzá pont nem passzolókat aggatja magára?

4, Túl sok ékszert hord?

   Szerintem ezekkel a kérdésekkel, és a rájuk adott válaszokkal nagyjából körbe is járhatjuk a stílus bakikat. Pedig nem. Mert van számos stílusosnak mondott úr a földgolyón, akiket lelkesen követve, lájkokat szórva rájuk, mégis a túlzások miatt szeretünk. Mert ők pont akkor nem vesznek fel nyakkendőt, amikor azt kellene, vagy korukhoz nem illő ruha van rajtuk, és úgy döntenek, kanárinak fognak öltözni, és óriás pecsétgyűrű lesz a kisujjukon.  Nem beszélve arról, hogy egy bizonyos kor után nem elfogadva az idő múlását, egyéb műtétekre is elszánják magukat, hogy aztán a fülük és szájuk egy ívben legyen összehúzva, ezzel adva egyfajta groteszk mosolyt az arcuknak. Ettől még kedveljük, és megnézzük, Gordon Gekkoként, vagy mint reinkarnálódó Princ a katona.

   A stílus már rég nem az, ami egykor abból állt, hogy öltönyös urak azonos szabású és unalmasan halszálkás, vagy csíkos duplasoros öltönyeikben beszélgettek az élet dolgairól, egy – egy szivar és konyak mellett. Az idő haladt, és vele rohant a divat, na meg a stílus is. Lehet erről polemizálni, de kár, mert addig, amíg az utca képe azt mutatja amit, addig bánkódhatunk a slim fit farmereken, meg a chino nadrágokon. Még talán örülhetnénk is neki, hogy ezt megtalálta a gardróbban. Viszont az átlag, és persze itt most a nem arra gondolok, - hogy az, aki véleményt formál, nem hibázzon, pont ellenkezőleg, ő mutasson jó példát – sajnos még ott tart, hogy a nadrág szára harmonika, a casual szett, a terepszínű többzsebes naci, és hozzá egy kapucnis pulcsi. Vagy ha már komolyabb helyre kell menni, akkor az öltöny legalább két számmal nagyobb, mert amúgy azt meg kell spórolni. Szóval a stílus bakit, az kérje számon rajtam aki, nem hibázott sosem. Napi blog írásaim, és posztjaim során arra törekszem, hogy legalább mi átlag férfiak bizonyos szinten ne rontsunk nagyot az összképen. Az inspirációk sora erről szól, de az vesse rám az első követ, akinek nem bántotta a szemét a közszereplők számos eltévesztett szettje.  A stílusról és divatról szerintem meg úgyis lesz még mint beszélni, mert a téma valóban az utcán hever (megy, jár-kel).

Barátsággal: Tibor 

    Az életem a stílus és a divat figyelésével telik, mondhatni a nap 48 órájában és ez alól a tv sem kivétel. Nem panaszkodom! Milyen jó is nekem. Pedig nem, és ezt most nagyon komolyan mondom, vagyis írom. Ebben az a mániám, hogy a filmek esetében, már ahol maga a történet nem köt le, vagy annyira blőd, hogy nem is érdemes másra figyelnem, csakis arra, hogy éppen milyen öltönyt adtak a főhősre, vagy a főszereplőkre, vagyis milyen volt a styling. Az is érdekes lehet, hogy mennyire lehet ez majd egyfajta követendő példa, nekünk átlag férfiaknak a hétköznapokra. Bár csalódnia kell most azoknak akik, a magyar filmtermésből várnak tőlem majd pár ajánlatot, mert ott sajnos én mindig nagyobb elvárással vagyok, mint kellene, de aztán jön a hidegzuhany a nyakamba. Mammamia, akarom mondani pappa pia.     Nem beszélve, a show műsoraink sztárjairól, itt tisztelet a kivételnek, de nem tudnék még az egy kezemen sem háromnál több ujjat felmutatni, hogy kik lennének a stílusukban követhetőek. Tudom, rájuk is a „sztájlisztok” meg a cégek adják a ruhákat, és aztán ez lesz belőle. Óvatosan, nem kilógva a nagy magyar átlagból, de ez most egészen más tészta, vagyis szövet.

   Pár képpel illusztrálva mutatnám be, azokat a kedvenceimet ahol, ha nem is a történet fog meg, néhol az első évadokig, talán szódával elmegy, de legalább a ruha a helyén van. Mert koncepcionálisan átgondolták, és nem spóroltak az anyagon ráadásul, volt még egy nagy adag stílusérzéke az öltöztető stábnak. Jöjjön tehát pár filmsorozat, na meg színész, amelyeken látszik, hogy jól „megruháztak”.

  Első helyen a blog körében, nem a témát tekintve, ellenben az öltönyöket igen a, Diane védelmében című sitcom áll. Valódi amerikai ügyvéd sorozat, ahol nem lepukkant "Petrocselli" szinten kötik a nyakkendőt, már ha volt neki,  de a stílusukban, azért visszaköszön a hetvenes évek vonalvezetése és mintázata. Több kedvenc van, de persze a prímet a cégvezető ügyvédet alakító, Delroy Lindo szettje viszi el, a mellényes megoldásokkal amit keverve hord a mindig jó szabott öltönyeihez. Hozza a formát, bár megnézném, hogy valóságban mennyire követi ő is ez a trendet a magánéletében. 

  Második helyen az örök „amcsi mánia”, a tojás alakú foci, és a körülötte forgó pénzt bemutató Nagypályások jönnek. Ott is a főszerepet alakító igazi izom tömeg; Dwayne Johnson. Nem hiába papolok arról, hogy nem baj, ha több XXXL a méreted, csak jól szabott legyen a zakód. Persze az XXXXL, nem árt ha nem sörizom. Néhány kép, hogy ezt miként álmodták a "lapostévére hádében".

  Harmadik kedvencem, outfit szempontból a szintén majdnem egy „akolból” jött, tekintve a produceri kört, a Nagypályások sorozattal együtt; a Törtetők. Ott is a főszerepet alakító, és a mindig lehengerlő filmes sztár ügynök, Jeremy Piven alias Ari Gold a sorozatban. A színész ruháit nem kisebb mester álmodta a tévé képernyőjére, mint Domenico Vacca, egy epizód ereéig még szerepelt is. 

   Negyedik a sorban, és itt már inkább koncentráltan a színészekre, pár film a sok közül ahol. ők nem csak a játékukkal nyerték el a szimpátiámat, hanem azzal is amit rájuk adtak. A sort Stanley Tucci kezdi, majd jön, Mads Mikkelsen,  és Andy Garcia sem maradhat el a sorból. Holott helyet kaphatott volna még a felsorolásban az brit elegancia tom fordi képviselője, Colin Firth is. Aki igazán nem hordani tudja, hanem viselni, mert van különbség a két szó közt,  a duplasoros öltönyöket.  

  Vannak tehát példák, amelyek mindig követhetőek lehetnének. Csupán egy kérdés merülhet fel, hogy ez az álom gyárban lehet csak ilyen, vagy a valóságban is? Én szeretek álmodozni, tegyétek ti is velem közösen, és lehet innentől kezdve, ti is más szemmel néztek filmeket ezek után.  Lehet, hogy  aztán az megjelenik a gardóbban is valamikor, vagy legalább valami hasonló. 

Barátsággal : Tibor 

   Ez a folyamat, amiben tanulhatnánk a hölgyektől, de mégsem tesszük, mert az olyan “más” lenne. Pedig!  

Nem bizony, és sajnos ha egy - egy elegáns, és egyben hordható ruhadarabot akarunk magunkénak tudni. Ezt a folyamatot nem tudjuk elkerülni, még ha támadnak a török webshopok íncsiklandozó termékei. Hoppácska, 6010 jó magyar forintért egy pár tiszta bőr csuka? 

Micsoda páratlan lehetőség! Ki nem hagynám, mint az arcfelismerős „ájfont”, majdnem egy Suzuki áráért. Még a hülyének is megéri, nemhogy nekem!

Akkor most térjünk vissza a földre, és tényleg gondoljuk át, nem kapkodva és a lehetőségeinket mérlegelve, mit veszíthetünk azon, ha valóban időnket és (fölös) energiánkat szánunk, a minőségi vásárlásra. 

Tőlem, ne várjátok, hogy most abba fogok bele, hogy boltokat, üzleteket ajánlva megmutassam, mit és hol. Inkább arra gondoltam ebben a blogposztban, hogy bemutassam a férfit, az Isten elsődleges művét “mint (a) vásárló” alapesetét. Vagyis, hogy jutottunk idáig.

1, A férfi, aki gyorsan túl akar esni a vásárlás borzalmain. Ő az, aki eddig csak barátnőjét, feleségét, lányát stb. kísérte a plázák zsúfolt kupon napjain. Ezért aztán az a kép alakult ki benne, hogy egy Xanax bekapása esetén át lehet vészelni ezt a borzalmat. Ő a pánik vásárló. Gyorsan, sietve megvenni bármi is az, és rohanva távozni a tett színhelyétől. Otthon elővéve a megszerzett darabokat, jön arra rá, hogy szűk, bő, vagy épp hosszú. 

2, A férfi, aki fél. Igen, mert az extra macsó is, még ha karizma ( bicepsz ) Arnold és Sly méreteivel vetekszik, kis lelkén legbelül egy kis nyuszika. Az eladók réme Ő. Mert ha meg merik szólítani, máris futva távozik az üzlet, egy távolabbi üres részébe, elbújva a döntés elöl. Majd dolga végezetlen duzzogva távozik, és nem vesz semmit. -Ide se jövök többé az biztos! (Arcára ez rajzolódik ki.)

3, A férfi, aki magabiztos. Igen “magában biztos”, de abban már kevésbé, hogy mi is az, ami jól állna neki, és nem nézne benne úgy ki, mint aki épp a kínai bazár legmélyéről turkálta magának a megfelelő darabokat. Ő az aki mindent lefitymál, és megmagyaráz, olyant kér ami nincs, és soha nem is volt. Ő sem ismeri igazán a márkát, de tudja, ha kérdezi, attól úgy látszik, mintha tudna bármit is róla. Szokta volt mondani, volt már nekem olyan, de nem jött be. Vásárol ugyan, de bár ne tenné!

4, A férfi, aki csakis a női / férfi / gyermek szavára adva vesz meg bármit is. “Apa ez neked annyira jól áll, vedd meg!” Ekkor leemeli a polcról, a lila pólót, amin egy meztelen csaj korsóból issza a vodkás sört. Neki egy igazi előnye van, hogy ő legalább hallgat valakire. Bárkire, csak ne neki kelljen dönteni.

Biztos vannak még, ehhez hasonló “esetek”.  Netán ha sértve érzi magát bárki is, mert önnön énjét ismerte fel,  az csak a véletlen műve lehet.  Ma abban vagyok érdekelt, hogy formáljuk közösen, a vásárlói öntudatunkat. Tudatosan, ellenben nem okoskodó, megfontolt döntéshozatallal.  Sok ruhadarab, avagy cipő párok kiválasztásánál, ez nyerő taktika lehet. Tudom, az is gond, hogy nagyon kevés a képzett leadó ezen a területen (is). Viszont, ha megtaláljuk a boltunkat, és ott a segítő kezeket, ne toljuk el magunktól. Ez talán az első lépcsőfok, a stílusosság felfelé vezető útján. Merjünk tanácsot kérni. Amennyiben nem kapunk választ kérdéseinkre, vagy nem olyannak érezzük a fogadtatást; forduljunk ki bátran innen, de ne adjuk fel!  Ne vegyük meg, ne essünk rajta gyorsan túl, mert ez nem a rossz sex. Amire kiadjuk a pénzünket, lesz az amiben majd, nap - mint nap látni fognak bennünket. Ígérem, lesz olyan blogposzt is, ahol ajánlok üzleteket is, ahol a kettő találkozik; az eladók, és a minőségi termékek. Viszont addig, tanuljunk meg vásárolni legalább, vagy legyünk okosabbak. 

  Barátsággal: Tibor 

    Idestova negyedik éve vagyok az a szerencsés blogger, aki a hazai Digel Store Budapest üzletével dolgozhat együtt. Ez már mondhatni gombócból is sok lenne, főleg, ha a Náncsi néni féle túrósra gondol az ember. Viszont ez a négy év minden évszakra hozott meglepetést és újítást. Mondtam is minap, amikor az üzletben jártam, hogy amikor először léptem be, az volt a nagy bajom, hogy a Digel nekem egyrészt a papucsos nénik boltjában kapható, „faterom se venné fel” márka közé volt sorolva, bár jelzem, akkor még a márka nevét sem ismertem. Kicsit fáztam is a feladattól, hogy egy német vonalas márka lesz, amiből majd készülnöm kell.

   Aztán teltek az évek, és egyre-másra jöttek elő az innovatív divat- és stílusjegyek az üzletben felfedezhető darabok közt. Ami lelkesedésre adott okot, hogy a Digel azzal tette meg a nagy lépést, hogy olasz dizájnereket kért fel a szezonális fazonok tervezésére. Aztán most jött az ősz, és persze mivel kicsit bennfenteskedhetek néha, láttam az őszi-téli kollekciót, és azt kellett mondanom – sokat látott és tapasztalt, messziről jött emberként –, hogy na, ez megint: húúúú! Már a tavasz és a nyár szettjei sem voltak semmik (sőt!), viszont az idei téli kollekció megint szintet lépett.

   Tudom, reklámnak hat, no meg az elfogultság beszél belőlem, és nem lehet elhinni, csak akkor, ha személyesen győződik meg róla mindenki, de valóban Budapesten járt az olasz ősz – németes eleganciával, ha lehet így fogalmaznom. Tényleg létezik olyan, hogy német elegancia?  Igen, és ez a Digel lett. Nyomhatom én, mint süket a csengőt, hogy ez tényleg ár-érték arányban a legjobb döntés, ha konfekcióról beszélünk, de a fast fashionhoz szokott „egyszeri vevő” ezt nem érti meg.  Ügyeltek az anyagok minőségi kiválasztására, és ahhoz képest, hogy vannak tiszta műszál anyagaik (mert a dzsörzé miből lenne másból), mégsem érzed, hogy égnek áll a hajad a sztatikus töltéstől, ha napi szinten viseled azt a klubzakót, ami ebből az anyagból készült. Ellenben nem minden darab hasonló, mert, ahogy egyre-másra kerültek ki a zakók és öltönyök a próbám során, az anyagminőségek is változtak. Reda, Cerutti, és sorolhatnám a nagy szövetgyártókat, akik a nevüket és magas elvárásaikat adták a Digelnek. Szó mi szó, itt már magasabb az árfekvés, de együtt jár vele az is, amit egy ilyen anyagból készült szettől elvárhatunk.

   Az idei ősz és tél színei nem csak a Digelnél, de szinte mindenhol a sötétebb tónusú barnák, zöldek, és kékek keveréke. A szürke is jelen van, de abban sem a megszokott egyhangúság. Legyen az casual, vagy formális ruhadarab, a lezserség ott kacsint ránk. Végre! Ami a nemzetközi trendet illeti, elönt idén bennünket a rács- és kockaminta világa. Ennek meg én örülök végre, mert aki követte, amin több éve ügyködöm, az tudja, mennyire foglalkoztatott az, miért nem vesznek fel rácsos mintákat a magyar férfiak. Na, most nem menekülhetnek el, mert a „börtönmintázat” szinte mindenhol ott van, legyen az mellény vagy zakó.

   A meglepetés az idei őszre a Digeltől a ruhák mellett megjelenő, saját márkás cipőkollekció, ami a sportosabb daraboktól az úri eleganciát követő párokig bezárólag ad a lábadra valót. Az pedig külön megemlítendő, hogy végre a konfekciós cipők között találtam reális áron, varrott technikával készült, igazi Budapest néven futó „surranót”. A téli igényeknek megfelelően ott vannak a magas szárú cipők is és a chelsea lábbelik is.

   Blogbejegyzésem végére tartogattam (mert nem hagyhattam ki) a kabátokat, amelyekkel már tavaly is szemeztem: az idén még szebbek és igényesebbek lettek. Egy közülük szó szerint meg is igézett. Viszont a karamellbarna színe miatt, mely inkább világosabb tónusú, óvatosan kell bánnia vele annak, aki ezt majd a téli (nem autós) közlekedés során hordaná. Ellenben annyira szép, és árban pedig nem földtől elrugaszkodott, hogy nem lehet otthagyni. ( itt : Budapest, Október 6. u.3 ) 

  Fiatal felnőtteknek és meglett férfiaknak sem lehet úgy lelépni az üzletből, hogy ne tudnának valamit vásárolni, és nem csak megvárva a szezonális leárazást, mert már most kedvező minden darabja a Digel őszi-téli összeállításának. Készüljetek: szem nem marad szárazon, és táska nem marad üresen.

Barátsággal : Tibor 

    Egyik kedvenc könyvem a Galaxis útikalauz stopposoknak. Akik ismerik a könyvet, és a talán annyira nem is rossz filmet, azok tudják, hogy a válasz az életre és nagyjából mindenre a 42, meg azt, hogy „Az idő illúzió… az ebédidő kétszeresen az.” A könyv számos tanáccsal szolgál arra, ha netán rá fogunk szorulni arra, hogy elhagyjuk a földet, ami ezekben az atomfelhős, és hurrikánokkal terhelt időszakban nem is annyira elképzelhetetlen, mit tegyünk és mit ne. Ezzel együtt ugrott be, ha netán neked is távoznod kell gyorsan, nem biztos, hogy egy fürdőköpeny elegendő lenne, így arra gondoltam adok pár tippet arra, ha zakóban akarod elhagyni a föld nevű bolygót, mire ügyelj a választásnál. Vagyis útikalauz, zakósoknak.

   1, Mire figyelj, a zakóvásárlás előtt. Itt nem kell a vizes törülköző, mert úgyis leizzadsz, mire a legjobbat kiválasztod. Ellenben nem baj, ha van egy kis anyagismeret a birtokodban. Nem, nem az általános iskolai technika órák anyagismeretére gondolok.      Legyen némi fogalmad arról, mi a len, a poliészter, és a gyapjú, vagy ezek keveréke, és az elasztán is fontos lesz. Ez aztán, nem nagy kunszt, de hasznos! Amennyiben a felsorolt alapanyagokkal tisztában vagy, már félig nyert az ügyed. Tudni fogod milyen az a zakó, aminek a belső zsebében a hosszú cetlin a számok mellet a szavak, az anyag összetételre vonatkoznak.

  2,Nem 42! Amint megtanultad, hogy a lehetőleg kerüld utazásaid során, a magas poliészter tartalmat, mert nem vagy te törpe villamos erőmű, bár ez a némely gyapjú esetében is előfordul, nem csak a humorod lesz "sziporkázó". Te magad is, tudni fogod, hogy a jó zakó, kevesebb műszálat kell, hogy tartalmazzon, mint a birkák szőréből készült anyagot.  Az elasztán mint kiegészítő, főleg a rugalmasságot adja meg, és már szinte nincs olyan magasabb minőségű szövet, amiből ezt kispórolnák. Lásd slim világ terjedése, és a rugalmasság megtartása érdekében.

  3, A zakó belsejében elhelyezett márkajelzés. Itt nem az üzletlánc címkéjére gondolok. Hanem arra, hogy milyen szövetgyártótól érkezet a zakóhoz az anyag. Reda, Cerutti, Scabal stb. A zakó szövetére vonatkozó márkajelzés már adhat egy megnyugtató érzést, hogy alapvetően nem választottál rosszul. Fontos, hogy legyen még ott egy másik szám is, ami valahogy így néz ki; Super 110 s, Super 120 s. Ezek nem mást jelentenek, mint a gyapjú vastagságát, rugalmasságát, és napi szintű viselése esetén a kopásra való hajlamot. Jó, ha van róla információd.

  4, Utazásod során, a zakó lesz a stílus jegyed, tehát nem baj, ha az, pontosan követi majd a tested vonalát. Ez a jól szabott, és precízen belőtt (varrt, ragasztott) konfekciók esetében csupán pár után igazítást jelent, ujj hossz, esetleg a váll rész pontosabb fekvése. A méretre készült zakók esetén, nem lehet már ez probléma, mert rólad veszik le a pontos méretet. Itt illeszkednie kell mindennek. A zakó majdnem annyira fontos, hogy mindenhol felvegye a tested alakját, mit az űrhajósoknak a szkafander, ha csak élve a kezdeti gondolattal, egy vizes törülköző, és a fürdőköpeny is elég a föld elhagyásához, katasztrófa idejére.

  5, Az ár, mint a legnagyobb probléma.  Sajnos van egy közgazdasági probléma, ami leginkább sújtja a férfiöltözködést, mely szerint a szegénység a legpazarolóbb. Ezt úgy kell lefordítani a hétköznapok világára, hogy inkább megveszünk valamely fast fashion márka filléres szettjét, csak azért, mert minek adjunk ki többet egy amúgy sem mindennapos használatra szánt felöltőre, minthogy egyszer vennénk egy nagyobb kiadással járó, de jobb minőségű, és ellenőrizhető anyagból készült darabot. (A pazarló döntés mellet ott duruzsol a fülünkbe a hazug hamisság, hogy az is majdnem ugyanúgy néz ki, mint az egyedi, vagy felsőbb kategóriás márka.) Pedig itt a nagy baj, mert amennyiben az olcsóbb, ellenben rosszabb minőségű zakót több alkalommal visszük tisztítóba, vagy napi szinten hordjuk, rögvest kijön az anyaghiányosság összes problémája. Rövidebb idő alatt dobjuk ki, és vehetünk újat. Tudom a rohanó világban, már ez a műszaki cuccok esetében is be van árazva, öt év után új tv, mosógép, laptop, viszont nem biztos, hogy ezt kellene eljátszani a ruhatárunkkal is.

  Az útikönyv öt pillérét leírva, már csak rajtad múlik, miben indulsz útnak. „ A tudománynak persze számos csodás eredménye van, én azonban sokkal jobban élvezem a boldogságot, mint az igazságot.” ( Mondja a könny részlete.) Sokan vallják ezt, köztük én is. Legyünk tehát boldogabbak, mert egy jó minőségű zakó, ezt az érzést is kiválthatja, nem csak az űrben, de a földön is.

Barátsággal: Tibor

    Valóban csak a szürke és a kék lehet az a szín, amiben egy férfi megjelenhet ősszel? Az állításom igazi, meg nem is. Nem rég írtam a szürkeség mellett egy posztot, amiben kifejtettem, hogy az a szürke, amit minden honfi magának érez, nem is biztos, hogy annyira szürke, mint amilyennek látszik. Most pedig totális képes támadást intézek az előző írásom színvilága ellen, és azt mondom; merjünk nemet mondani a szürkeségre. Lesz abból bőven, sőt a „sötétség” már rég uralma alá is vont sokakat. Lássuk, hát én miként látom színesnek a világot. Amúgy lehet ez, egy kemény hét, iskolakezdéssel, forgalmi dugókkal, és a nyarat búcsúztató dolgosabb napok levezetéseként is értelmezhető lazulás. Öveket bekötni! 

   Bedobtam a követ az állóvízbe, és had verjen le a víz mindenkit, akik eddig nem értették a színeket. Ezzel nem állítv azt, hogy én nagy ismerője lennék, de barátja mindenképp. Legyen szép az idősödő hölgyek nyara, mert utána úgyis csak a tél közeleg. Mondjuk, ki lehetne birni azt is, valahogy ehhez hasonlóan ... 

Barátsággal: Tibor

inspirációk: instagram, tumblr, facebook