A nyár arra is jó, hogy az ember, amikor ül egy strand füves, vagy épp homokos (legyek polkorrekt itt is) területén, és bámulva a szebbik nem ide-oda sétálását – vagy épp magunkat, a „teremtés koronáit”, hogy épp mennyi alhasi problémával küzdünk – elmélázzon azon, mennyi értelme van annak, hogy idestova több mint négy éve dolgozzam a stílussal, ami olyan, mint egy szélmalommal való harc. Nagyjából értelmetlen! Pedig nem...?

    Nem az önsajnálat beszél belőlem, csak néha tényleg elgondolkozom azon, hogy a blogger élete, ami abból áll, hogy próbáljon segíteni, ötleteket adni, és tanácsolni, valóban ennyi szurkálást, rosszindulatot, okoskodó megjegyzést érdemel-e? Mert van abból bőven. Több is, mint amennyi kellene. Sorolhatnám a négy év remekebbnél remekebb terméseit.

  Első kör, akik a stilisztika és a nyelvőrség veretes harcosai. A kákán is csomót keresők. Idézet tőlük: „Végig olvastam volna, ha nem lenne ennyi nyelvtani helytelenség.” vagy: „Minek foglakozik az ilyen stílussal, ha még írni sem tud.” Igen, igazuk van. Nem védem magam, csak annyit tennék hozzá, hogy meg se próbáljanak más internetes terméket ezzel a szemmel olvasni, mert estére orvost kell majd hívni, azt pedig jobb elkerülni.

   Ott vannak, a "stílus- és divatellenzők. Ők azok, akik azzal jönnek, hogy a blogger, jelen esetben szerény személyem, a „mássága” miatt (direkt nem írtam buzit) foglalkozik annyit magával és a megjelenés fontosságával. Holott, mint tudjuk, elegendő egy necctrikó, meg egy jó bő bermuda gatya, minek ide cifra pompa, ha így sem szól meg a kutya sem, és a nejem, barátnőm – a megfelelő beillesztendő – ebben a szettben is odaadó szerelemmel szeret. Nekik (és neki) is igazuk van. Mert miért is érdekelne, hogy ő miben megy ki az utcára? Tőlem akár lehet bármi, amit magára ránt, csak ne a négyes villamos legyen. Én gyakran ismételve, és lassan is mondva – bár ez most ismét egy nyelvi képzavar, és megint támadnak majd a fentebb megjelölt elsők – jelezni szoktam, hogy amit én tanácsolok, csak egyfajta inspiráció, semmi több. Mivel nem vagyok sem Uri Geller, sem egy UFO, az akaratom nem tudom átvinni a monitoron keresztül, hogy aztán ők, ha akarták, ha nem, kényszer alatt cseréljék le a zokni-szandi kombót a legújabb olasz modellekre.

   Jönnek a lekicsinylők, és a mindent jobban tudók közössége. Nos, velük a legnehezebb, mert a tudás gyümölcsét már rég birtokolják, így nem is lehet vitába szállni velük. Viszont kellemetlenkedő, okoskodó, kioktató kommentjeik ott díszelegnek, ha netán a balga blogger, vagyis én, tévednék valamiben. Szoktam, és be is vallom! Legyen az egy márka, vagy egy ránc a ruhán, vagy a szabóság neve, vagy épp a Szent Grál helyének nem teljesen pontos ismerete, ők ott állnak figyelve, és persze semmi okom nem lehet, hogy sértve legyek a hozzászólásaik miatt, mert igazuk van – kinek másnak ne lenne igaza –, mint ahogy abban is, hogy mi vagyunk az a nép, akik mindenhez jobban értenek, még a jobbhoz is jobban. Tudjuk: a blogger meg az, akit lenézve magasról, ha kell, támogató, de inkább sértő modorban lekezelve, oktatni kell. Mert hogy jön ez a zugfirkász ahhoz, hogy olyan területre tévedjen, ahol „MI, TÉVEDHETETLENEK”, soha nem tévedünk! Bár ismerik a mondást: Errare humanum est. folyt. köv: (Sed in erare perseverare in stultum esse.) Ez meg én lennék, vagy mégsem?    A márka-, brand- és egyéb függők körével zárom a sort. Ők azok, akik egy vagy több márka megszállottjaként – ha az nem kerül ki fotóval igazolva, vagy mást mer ajánlani a beteges blogger –, támadásba lendülnek, és ha kell, ha nem, odateszik a poszt alá a saját szettjük fotóját. (Jobb esetben elsőként, csak privát üzenetben küldik el.) A márkafüggők nem csak a drága és „agyonhájpolt” cuccok rabjai, hanem az átveréses alapon működő, hamisított brandek viselői is. Hamis Hermes övükkel, és gagyi (de valamire hasonlító) műszálas zakóikban osztják az észt, hogy miért nem foglalkozom a megfizethető kategória kínálatával. Őket nem érdekli, hogy nem biztos, hogy annyira jó, ha átverik őket, csak nézzen úgy ki, mintha olyan lenne, mint az eredeti. Ellenben a drága (bár az is tucat) holmi rabjai szintén azt kérik számon rajtam, hogy én miért nem ajánlom a szívüknek kedves L, T, R vagy G betűvel kezdődő ruházati márkáikat. Itt már ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni, vagy legalábbis Mátyás nevűként kell, hogy világra jöjjön.

   Most legyek ezek után még lelkes és kedves? Persze mondhatjátok, hogy ez egy ilyen meló, senki sem kötelezett rá, hogy ezt csináljam. Jó az a közmunka is! Ha meg ezzel foglalkozom, tűrjem már el azt a pár „bolondot” aki ír, támad, trollkodik. Igaz ez is, de egy sör mellett az ember nyáron a hőségben még erősebbnek érzi magát, és legszívesebben egyenként mesélné el azt a sok-sok mindent azoknak, akik megkeserítik az önbizalom édes perceit. Mellesleg a felsorolt típusok azok, akik aztán nagy lelkesedéssel nyomják, hogy mi, magyarok amúgy sajnos irigyek vagyunk, és bezzeg máshol ez milyen szép és jó.

   Értetek vagyok néha dühös, nem ellenetek. Akik pedig magukra ismertek e sorok olvastán, ne lepődjenek meg, mert valóban róluk írtam. Jelzem, engem ti inspiráltok és dobjátok fel a napjaim, tehát nem kell reménykedni, Tibort más fából faragták, vagyis a nyáron, amit (vagy inkább akiket) kipihentem, azok ti voltatok. Az ősz még több posztot, még több írást, sőt videót is hoz majd, remélhetőleg csakis stílus és divat tematikában! Addig meg lehet fenni a kardokat, kommenthuszárok!

Barátsággal: Tibor

   Mindenkinek megvan a maga mániája, van, aki kutyát tart, van, aki macskát, pintyet, és van, aki szereti a mintás zoknikat. Pedig először jobb, ha tisztázzuk, a zokni nem csak szükségszerű lábvédelmi eszköz, és nem csak azért hordjuk, hogy legyen, ami a cipő és a lábunk közötti teret töltse ki. A funkcióját tekintve a zokni (– ha ha ha –) ezen már „túllépett”. Peig ez sokakat megrémít!   Persze még akad a téli hónapok fagyos időszakában, milyen üdítő még írni is róla ebben a kánikulában, olyan "lábtyű", ami persze a láblefagyás ellen véd, és nem csak esztétikai kellék. Mert ma az esztétikum, lesz porondon, mégpedig azért, mert minap egy cikkben olvastam, hogy a kanadai miniszterelnök, sportot űz a „hülye zoknik” viselése terén, és rántja magával a pokolba, a politika jeles képviselőit. Ez pedig felháborító, és tarthatatlan, mert ha férfi, akkor az legyen unalmas, és szürke, vagy fekete zoknis. Főleg ha magas rangot kapott a szavazók felhatalmazásából. ( Mi ebből nem engedünk, és tartjuk magunkat a tradíciókhoz, nem beszélve a szandál és zokni közösségének hagyományaihoz.) Miként is nézne így ki, egy honi politikus lába, nem hogy egy átlag férfié! 

  Pedig egyre - másra jönnek elő a viccesebbnél, viccesebb zoknik, és azok gyártói. Ha már van rá igény miért is ne viselhetnénk mi is ezeket. Most pár dolgot azért közelítsünk meg abból a szempontból is, hogy meddig „mehetünk el”, (már megint a lábnál tartva) ebben a nem megszokott témában. Vagyis milyen „zokni költeményt” vehetünk fel, és mihez.

  Az alap, hogy tényleg csakis akkor merészkedjünk erre a terepre, ha fel vagyunk készülve arra, hogy komplett elmebetegnek fognak tartani, ha mondjuk egy nagyon fontos megbeszélés, üzleti tárgyalás alkalmával egy elegáns öltönyhöz, és ráadásnak egy egyedi lábbelihez veszünk fel, mondjuk egy pókemberes piros zoknit. Amennyiben, nem vesszük figyelembe a helyzet komolyságát, és környezetünk sem fog harsányan röhögni rajtunk, - ez pedig a mi ingerküszöbünknek sem árt – bátran vágjunk bele a harsányabb kötött holmik lábon való „kihordásába”.

  Itt jegyezném meg, hogy túlzásokba nem érdemes esni itt sem, és jó, ha tudjuk hol a határ a vicc, és az öncélú magamutogatás között. Ha már erre a sikamlós terepre tévedtünk, akkor ez legyen ízléses, és koncepcionálisan megalapozott.  Aztán nagyon nagy figyelemmel kell eljárni, hogy a zoknikat hol szerezzük be, és milyen minőséget képviselnek. Nem csak mintázatuk esetén, de leginkább az anyagukat illetően. Itt sem szabad elmenni az ócska műszálak felé, mert baj lehet belőle. 

  Az aranyszabály pedig a legvégén annyi, hogy ezt a zoknit sem hordjuk, viseljük szandállal, mert annyira azért még nem mentek el nekünk sem „otthonról”. A bejegyzés mellé társított képek szerintem önmagukért beszélnek, és a videón egy kedvelt gyártóm valóban egyedi darabját mutattam be. Viseljétek bátorsággal, és nagy szeretettel. Mintás zoknikra fel!

Barátsággal: Tibor 

   Volt az a reklám, amiben a férfi azt mondja, "hogy most mivel kimentek a hölgyek nyugodtan beszélhetünk a prosztata gondokról". Emlékeztek? Na ha ez megvan, akkor én most behívom a hölgyeket, és beszéljünk az izom nélküli izomtrikó, azaz az ujjatlan póló problematikájáról. Mert szükség lesz rájuk is, mivel sok esetben nem értem mivel magyarázzuk azt, hogy ők ezt női szemmel képesek elviselni. Konkrétan miről is beszélünk? Arról, hogy nem egy férfi gondolja azt, hogy rendben van úgy megjelenni a köztereken, utcákon, hogy teste minden pólusából árad valami, mert az úgynevezett nyári hőségben a legjobb megoldásnak az ujjatlan pólót találta a legjobb megoldásnak. Tegyünk egy pontot a dogok végre és beszéljünk végre őszintén arról, hogy ez nem csak ronda, de egyben egyesek számára taszító dolog, és ebben van, amikor társra lelnek életük párjában, mert ő sem szól rá, hogy - "Te Géza, nem látod magad a tükörben a sörrel a kezedben, mennyire gáz már ez a strandmentős, „hónaljkutya szelídítő” öltözet"- és Géza nem látja. Nem és néha még örülnek is neki, hogy apuci ebben a szettben mutatja meg magát a világnak.

                                                            Ő sem! 

   Tudom, nem leszek népszerű, de tessék már másokra is gondolni. Legyen az épp egy tömegközlekedési eszköz közös használata, vagy épp egy olyan hely ahol együtt egy légtérben kell tartózkodnunk. Az úgynevezett izomtrikó sem ott, sem más helyeken, melyek nem edzőtermek, strandok, nincs helyük. Pláne nem, ha az illetőnek még izma sincs, de rendesen "kutyát" tart a karja alatt, és alhasi gondjai is nagyobbak a kelleténél. Vagyis ezt az öltözetet nem városi megjelenésre szánta a tervezője. Szerényen jegyezném meg, hogy a hölgyek, akik legtöbb esetben zokni nélküli cipőhordás esetén harcos amazonba mennek át, itt valahogy néma csendben vannak. Holott, mi ez, ha nem a legnagyobb környezet szennyezés, amit a stílus ellen tudunk elkövetni. Más téma, hogy bizonyos kor felett sajnos ez a trend a nőkre is átterjed, és ők is viselik ezt a ruhadarabot, hogy elrettentő példát adjanak a serdülő fiúk nemi fejlődésének. Tudom ott is meg lesz a magyarázat, hogy meleg van, és neki meg már úgyis mindegy, mert nem nézi meg senki, és minek venne fel zártabb ruhát, ha lemegy a piacra rohadt barackot venni.

    De nem is róla beszélek ... 

     A férfiak számára sajnos az, hogy ez a ruhadarab bevett szokássá vált, mint utcai viselet, erősítve kap igazolást, a televízióban mutogatott celebektől, akik terjesztik ezt a kórságot. Egy dolgot azért felhozhatunk mentségükre, hogy leginkább azokon látjuk ezt viszont, akik valóban a legalja műsorok sztárjai lettek egy – egy magukból teljesen ostobát csináló fellépésük után. ( Lásd: Pumped Gabó, Alekosz stb. )

   Tudom, és remélem, hogy ez a probléma egy szűk kört érint, és nem általános, hogy ebben a szettben fogadjanak bennünket a bankok, vagy közintézmények dolgozói, de azokon a helyeken a sorban állás során, sajnos százból legalább lesz öt olyan férfi, aki ujjatlan pólóban nyomja majd. Kiegészítő extra, a flip-flop papucs, mert miért is ne, ha már lúd, akkor legyen papucsban. 

                                      A teremtés koronája.

    Nehéz dolog ez, mert a nyarak egyre melegebbek lesznek, de ettől még a városi ruházat, nem mehet át strandokon sem hordott cuccok területére, főleg nem, ha azt sem az alkatunk, sem a környezet nem engedi meg. Tegyünk róla közösen, hogy ezt a már – már beidegződéssé váló nyári viseletet, vessük a le és dobjuk ki. Avagy tegyük ezt a helyére, és csakis a vízpartok közelében engedjük meg. A probléma adott, de ebben csakis együtt a hölgyekkel tudunk lépni, mert ha ők mégis elfogadják, hogy párjuk, noha nem rendelkezik Dávid szobrának adottságaival, hogy azt, amit a csapolt sörökkel leöblített pacallal szerzett megmutassa, közszemlére tegye mégis, addig sajnos nehéz dolgunk lesz. ("Apa, te ebben is szép vagy!")

Együttérzést és kíméletet kérnék, és nem csak az én nevemben!

Köszönettel, és barátsággal: Tibor 

    Sokszor vagyunk úgy, hogy a női táskákkal szemben nyomjuk a férfi soviniszta vicceinket, hogy még Attila sírja is benne van, ha kiborítja előttünk szívünk párja. Pedig ebben mi sem vagyunk jobbak, sőt mi több én láttam olyan férfi táskát, amiben még ott volt a „Kennedy gyilkosság” döntő bizonyítéka is, illetve ki volt tömve, mint a jó falusi „tisztaszoba” dunyhája. Ugyan az is igaz, hogy mi hím egyedek, legtöbb esetben még utáljuk is ezt a szükséges rossznak titulált valamit, így inkább elintézzük azzal, hogy jó lesz ez is, mármint egy tasi, zacsi, stb. Arról meg nem is beszélve, hogy a mindenféle kacsintós pénztárcát és nyeles fésűt rejtő, autós táska is divat még bizonyos körökben. Holott azt már úgy gondoltuk elfeledtük, és csak a régészek lelnek rá elveszett sírok feltárása során. Szóval legyünk itt is kicsit igényesebbek és nézzük meg, mit kellene nekünk a teremtés koronáinak táska gyanánt cipelni.

(Itt jegyezném meg, hogy kerülni próbálom a háti LV, és slamposan cipelhető félig nyitott Gucci feliratú gyöngyszemeket. A BÁV üzleteiben pedig ne is keressünk, mert tudjuk soha nem árultak táskát.)

  Kézitáska. A táska, ha kézben visszük, legyen egy olyan darab, ami hozzánk illik, és mégis kiszolgálja azt az igényt, hogy nem a „féldekás” és a staniclibe csomagolt kenyér férjen bele csupán, hanem legyen helye  azoknak az iratoknak, tollaknak, tokoknak és minden egyébnek ami kell a munkánk során. Mégse legyen púpozott, hogy be se lehessen zárni, és ha mégis kinyitjuk, nem dől ránk a tartalma, ne adj isten másra. A táska lehet csatos, vagy egyedi megoldással záródó. Mindenképp szép, ha igényes bőrből készült, és mondjuk nem csak tucat termék. Itt jegyezném meg, hogy nagyon szép táskák kaphatók, kézműves vásárok során. A másik megoldás, hogy nem bőr, hanem keveréke a bőrnek és a vászonnak. Ezek a kézi táskák inkább modern kivitelűek, és fiatalos lendületet adnak. A szín a kézitáskák esetében leginkább a világos és konyak barna, illetve a fekete között mozognak. Láttam én már szép kék és egyedi bőrből készült és akár krokodil mintás darabokat, de ehhez egyfajta egyéniség is kell.

  A válltáska és társai. Itt rengeteg variáció létezik, de leginkább azért hordjuk, mert egy komplett irodát kell vinni a hátunkon. Laptop, és a töltő, (házi atomerőmű) minden más, amit fent már leírtam. Itt is szempont, hogy ha már a vállunkon hordjuk, ne legyen igénytelen, mert attól, hogy csak egy funkciót ellátó eszközt látunk benne, még ronthatja az összképet. Én modernitás híveként szeretem itt is a legegyszerűbb megoldásokat, de legyen azért minőségi kidolgozottság. Nem szép, ha vállpánt feslődik, vagy a csat része, amivel a táska rögzítve van olyan, mint egy hegymászó karabiner. Jó ha itt is,  kerüljük a „tömeg ügyeket”, - egykor a Fila volt minden férfin látható - , és ugyan abban a típusban. Tudom akció volt valamelyik benzinkútnál és pontok alapján mindenki kapta, ha kell, ha nem. A válltáska, vagy ferdén átdobva hordott vagy simán a vállunkon. Ezért tényleg jó, ha minőségére alaposan odafigyelünk. Itt megengedőbb a bőr helyett a vászon anyag.

                                 Kerék megoldás, bőr és vászon.

                                                  Tiszta bőr. 

                                         Üzleti megoldás.

  A háti „tatyó” és sport táska. Nos, ezeket a típusokat, és nagyon őszinte leszek most is, ki nem állhatom egy férfin. Legyen az, bármilyen nagynevű márka, de nem komoly emberekre való. Ennek a szuperlatívusza a noname márka hátizsák,- tudjuk az a színes csatos - amit iskolásoknak, sportolóknak, kirándulóknak gyártottak, de valamilyen „lazaság” okán úgy gondolja a viselője, hogy bárhova bebattyoghat vele. Nem, a hátizsák nem hétköznapi megjelenésre tervezett valami, hanem egészen másra. Ha kérhetlek ebbe en is gondolkozz!     Hova megy ez az ember? " A túrista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet." 

A bejegyzést, sűrűn láttam el képekkel, hogy pár inspirációt adjak támpontnak.

  Amennyiben tetszett, amit itt olvastál gyere, kövess a szokásos közösségi felületeimen, facebook, instagram, tumblr, pinterest, YouTube.

Barátsággal: Tibor    

  Olvastam és mi több még tetszett is, egy blogbejegyzés itt a reblogon,  ami azt boncolgatta, hogy szégyen e a turkálóból való öltözködés, és milyen módszerek vannak arra, hogy precíz turkálók legyünk. A dolog azért is tetszett, mert korunk férfi hősei, inkább megvesznek haszontalan, rossz minőségű, de márkásának mondott fast fashion ruhákat, még akkor is, ha tudják, át lesznek vágva, minthogy azt a „szégyent” érezzék, amit egy jó „turkálás” nyújthat. Kedves barátaim, nem szúrt meg a nap, nem ittam több rövidet a kelleténél, és nem szedek semmiféle tudatmódosító szert, de amondó vagyok, nem szégyen a turkálás, sőt néha aranyat is lel, aki nekiveselkedik. - Jut eszembe, egykor Rómában aranyat leltem, csak ki kellett menni a városszéli piacra, ahol a „tökmagszotyikitömöttmókus” mellet, ingek, és nyakkendők ezrei vártak rám, fillérekért. -   Mit gondolok én a turkálásról, mint férfi stílus blogger, most öt tételben fejtem ki.

  1, A turkálás alapja, hogy tudd, nem minden arany, ami fénylik. Sokan vagyunk és még többen akik „szekondhend” mód vásárlunk, de nem nyomnánk egy szelfit, hogy épp ott leltünk rá álmaink ingére, pólójára, vagy épp zakójára. Pedig de. Szégyen ide, szégyen oda, de tényleg vannak, helyek ahol remek darabok hevernek parlagon, mert mi férfiak, nem adjuk alább és tartva a büszkeségünk, messze kerüljük el ezeket az üzleteket. Viszont csak egyszer szabadulj be valamelyik barátnővel, feleséggel és csodákat fogsz látni, nem, csak azért mert tépik ki egymás kezéből a bála bontás utáni legjobb darabokat a hölgyek, de még te is látnád, hogy repül a levegőben egy – egy extra márkás cucc. Viszont ami a lényeg, hogy nem minden az, aminek látszik. Itt is megvan az, ami minden más hasonló helyen, hogy a vágyott ruha nem az, aminek mutatta magát.  Figyelj tehát arra, ha turkálásra adtad a fejed, hogy jól nézd meg mi az, amit potom pénzért adnak.

  2, A méret a lényeg. Fontos szabály, hogy a turkálóban összekapkodott szettek legtöbbje, vagy túl nagy, vagy épp túl kicsi méretben. Mivel az átlag és nagyobb számban fogyó darabok, már az első pillanatban elvándorolnak valahova egészen máshova… hogy aztán új életre kelve, más áron, de más minőségben jelenjenek meg. ( Ha érted mire gondolok? ) A méreteid ismeret itt talán a legfontosabb, mert nem az ingek, dzsekik, zakók, más – más országokból zuhantak a bálába. Lesz, ami számmal, lesz, ami betűvel, adja meg az irányt. Tudd, hogy a külhoni mérettábla szerint te milyen „szabású” vagy. A nyertes pozícióban az startol, aki vágja ezeket.

  3, Nem használt ruha! Tévedés, ezek a ruhák legtöbb esetben egyszer sem voltak senkin, csupán a divat szakma túltermelésének, és hibás anyagkezelésnek következtében kerülnek a zsákba. A penetráns illat, ami árad ezekből a darabokból azért van, mert a bálába kerülés előtt, után fertőtlenítik őket, mert lehet épp Banglades, agy India, „gyártósorairól” estek a selejt kupacba. Az, amit már viseltek, az nem itt, hanem legtöbb esetben az internetes „másodkézből” működő piactéren lesz fellelhető. ( Itt nagyobb eséllyel lehet kapni extrán márkás ruhákat, alacsony áron. ) A bálás boltokra inkább három – négy név visszatérő jelenléte a meghatározó.

   4, A nem baj, ha turkálós, de legyen stílusos. A hipszterek többsége szereti ezt a fajta outfit összeállítást, mert az biztos, hogy máson nem látják viszont a darabokat. Ebben az előnyben te is részesülhetsz, mert az már biztos, hogy az, amit itt találsz nem lesz máshol. Ellenben arra is ügyelni kell, hogy tartsuk be azt a szabályt, hogy nem csak azért turkálunk, mert kevesebb pénzt szeretnénk kiadni, és közben alább is adjuk, mert jó lesz ez is, közben meg egyre furábban néznek a barátaink ránk.  A lényeg pont az, hogy itt is tartsuk a tőlünk megszokott szintet. 

   5, Mit vegyél és mit, ne! Ide tartozik és talán a legfontosabb, hogy legtöbb esetben én zakót, öltönyt, kabátot, dzsekit, nem ajánlanék senkinek, aki erre a kalandra adja a fejét, ismeretlen vizeken találja magát és könnyen elveszhet. Viszont inget, farmert, pólót, sőt mi több akár nyakkendőt is be lehet szerezni nagyon kellemes és reális áron, sőt mi több viselhető minőségben. Az ötödik pont befejező része, hogy ne feledd, de ezt kár is lenne leírnom, mindent alaposan moss ki, tisztítass, mert ezek a darabok valóban megjárták a ruhák poklát, bennük rejlik ezer és ezer kilométer. Ők korunk "szövetbevándorlói".

  Tudom, most megint nem leszek túl népszerű a stílus guruk előtt, hogy ennyire lementem a pokol kapujához, és merem ajánlani azt a tabut, amit más nem, tenne meg. Nekik üzennék egy valódi divat ikon mondatával :  Nickelson Wooster  : "Szeretem keverni az olcsóbb és drágább árfekvésű, a laza és komoly darabokat.”  Neki talán hihetnek, ha nekem már nem is.

Barátsággal : Tibor 

  Gondoltam mielőtt lelépek a harmincnyolc fokos hőség miatt, és átadom magam a tespedésnek, még tisztázok egy nagyon fontos kérdést, ami a nyári leárazások előtt, (közben, mellett) felmerülhet bennünk tudatlan férfiakban. Vagyis ha most csapnánk le, mint az a bizonyos tyúk arra … , amit nem írok le, a százalék jellel ellátott nyári öltönyök valamelyikére, legyük már tisztában, mit takarnak a „mitikus”, szavak, amelyek az árcédulával együtt lógnak a gombokon. Vagyis mi a fene az, hogy extra slim fit, vagy comfort fit, itt fitt amott meg skiny.

  Ahhoz, hogy ezt a borzalmasan komplex tudományos igényességgel kidolgozott, tematikát körbejárjuk, egy dolog nagyon fontos lesz. Az, hogy legyünk tisztában saját testi adottságainkkal. Vagyis, ha van pocak, akkor nem biztos, hogy jó az extra slim, vagy ha túl alacsonyak lennénk a comfort fit, hova visz bennünket. Persze mindez csakis a konfekció ipari termékeire lesz igaz, mert aki megengedheti magának, hogy szabóval varrasson, annak ez nem igazán izgalmas téma. Viszont szerintem, többen vagyunk, akik a „konfekcióba zárt” tradíciók szerint öltözködünk, tehát ez hasznos lehet, mint a nyári melegben a bunda.

   A fazon nem csak a hajunkra igaz, hanem arra is, ami alatta van. Pár centivel, de alatta.  A testünk felépítése, gyakran okoz galibát, hogyha jó, és kellemes viseletet szeretnénk magunknak tudni, nem beszélve arról, hogy az még jól is nézzen ki rajtunk. Jól álljon, azaz öltöny. Ezek a fazonok kicsit segítenek nekünk abban, hogy akár optikailag is besegítsünk magunknak, ha kell. Nézzük tehát az opciókat és a lehetőségeket.

  Extra slim fit. Itt a nevében már benne is van, hogy extra, tehát valami túlzó lesz a dolog. Miden nagyon szűkített és feszes, a nadrág inkább egy csőszáru valami, a zakó pedig az, amire egykor azt mondtuk, „hülye gyerek” fazon. Ezt a méretet, nem azoknak találták ki, akik a pacal – csülök – bélszín arany háromszögében tartózkodnak, és ettől egy kisebb súlyfelesleg adódott. Itt valóban, jó, ha nincs has, és a súly problémák is a bulimia felé hajlanak inkább.  Ellenben, ha te sportolsz, és nem a sörös poharak emelgetésének világbajnoka vagy, akkor ez a fazon a te alkatodnak lesz a megfelelő.  Itt, még játszik egy méret, amit skiny jelzővel illettek, amihez nem adnak ugyan, de elkél egy cipőkanál is, hogy a nadrág felmenjen a helyére. Orvosilag erre mondják azt, aki utódnemzésre gondol, engedjen inkább teret, mert a skiny klinikailag igazoltan veszélyes.

( Kérdezzemegorvosátésgyógyszerészétamellékhatásoktekitetében.)

  A slim fit, ami a fenti mutatványtól annyiban tér el, hogy akár már testesebb, de még nem a "Maci Laci, uzsitasit lopkodó" lakatúak fazonja. Itt is jellemzően, szűkített a nadrág szára, és a csípő részben inkább derékban van szabva. A zakó pedig rövidített, a rever ( gallér ) szintén a mai trendnek megfelelően, inkább vékonyított, a testre pedig szinte ráolvad. Ajánlott viselet még azok számára is, akik optikailag csalni szeretnének, mert alacsonyabbak az átlagnál, a nadrág és a zakó hossza és szűkítése végett, nyújt rajtuk pár centit.

( Nem igazából, de ha távolról szemléled, még el is hiszed, hogy így van. )

  Modern fit, vagy regular fit. Ezek tesók, csak más – más márka nevezi így vagy – úgy a fazonokat. Ez már valóban azon földi lakók részére készültek, akik nem szeretik ha „börtönbe” vannak zárva. Jelzem, ha egy jó extra, vagy csak slim fit öltöny minden szempontból ( anyag, varrás, illesztések ) kidolgozott, és nem silány munka, akkor abban sem érezhető a bezártság. A modern, és a regular fit fazonok, nyomokban még hordoznak néhány elemet a slim érzésből, de nem csőhatású a nadrág, a zakó váll része inkább széles, és nem csapott, a vonalvezetés pedig enged teret az alatta megbúvó, testrészeknek is. Itt jegyzeném meg, nincs rondább, mint az elméretezett ruha, vagyis „a majd belehízol”, vagy az ellenkezője, hogy most kezdtem egy „fogyi kúrát Norbival”, addig meg valahogy rám jön. A has, sajnos, ha rádől a nadrágra, vagy éppen pattanásig feszíti azt, csúnyán tud mutatni. Erre megoldás, a modern fit, ami ápol és eltakar, de még nem lepelszerűen.

   Comfort fit. Itt már jönnek az XXXXXXLLLLL méretek. Nincs kérdés, a harc elveszett valamikor ott, amikor jött szembe néhány ellenállhatatlan étterem, kifőzde, meg a nagyi főztje. Az urak engedve a test alhasi gyönyöreinek, elszaladtak a kilókkal. Erre megoldás, persze ha öltönyt kell viselni a comfort fit fazon. A nadrág szára lazább, és derék szabása is inkább magas. A zakó válla bővebb, és íve már nem szűkítés felé visz. Itt kell a hely számos dolognak. Ellenben, ne gondoljuk azt, hogy ez a méretezés, nem lenne elegáns. Mert nem az a lényeg, hogyha jól dolgozott a konfekciós ipar, hogy - na ezeknek a pasiknak is legyen mit felvenni, azt jó napot – hanem igényesen legyen kidolgozva, de figyelembe véve az alkatuk adta lehetőségeket, mégis hordozzon valamiféle eleganciát a felöltő.

  Zárva a felsorolást, ne feledjük, hogy csakis akkor lesz jó a döntésünk, ha ismerjük pontosan a méreteinket. Utána, még ha passzol is a zakó, vagy a nadrág, jobb, ha besegít a szakmáját remekül ismerő eladó, és javasol pár dolgot. Ha nem lenne teljesen jól illeszkedő, nem kerülhetjük el a szabónk felkeresését, mert a nadrág szárát igazítani, a zakó ujját rövidíteni illendő, ha azt akarjuk, hogy jól álljon rajtunk a megszerzett darab. Tudjuk a jelmondatot. A jólöltözöttség felér egy fél sikerrel. Motivációs tréningnek, meg pont ennyi elég is. Most pedig irány a nyári leárazás, és bolt-túra, mert érdemes körbejárni, és beszerezni a nekünk passzoló szetteket, ha ár érzékenyek vagyunk.

Barátsággal: Tibor

   Tudom nem illik megszólni, hogy ki mit visel, de van az a helyzet, amikor a „virtuális környezet szennyezés” olyan mértéket ölt, ami mellett már csak azért sem szabad elmennem szó nélkül, mert a közállapotokra is hatással van. Ehhez hasonló esetek amikor, színészek, celebek, politikusok úgy gondolják, hogy számukra nincs tabu, és midet fel és levehetek. Itt és ne tovább, mondhatná mindenki, ha nem lennénk elnézőek mi magunk is a megjelenésünkkel szemben. Pedig a rossz példa ragadós és nyúló állagú, mindet megfertőz, és romba dönt.

  Azt is gondolom, hogy a pénz nem jelenti azt, hogy ezzel egyenes arányban a megjelenés kultúrája is magasabb szinten lenne jelen, mert ugye láttunk mi már lyukas zokniban tipegő világbankelnököt, és szürreális szettekben mozgó operabáli hírességeket. Olykor dohogok is, hogy a bulvár média nem azon van kiakadva, hogy ez vagy az, mennyire gáz volt, hogy nem tudta mit illene felvenni, hanem megszavaztatja olvasóit, hogy ki volt a legfeltűnőbb jelenség az adott nemes eseményen. Ebben az esetben is a népnevelés csimborasszója az, hogy még jól be is mutatjuk a rossz példák sorát. Egy biztos, nehéz lehet a honi közszereplők sorsa, mert, tele tudnám írni a blogom azzal, hogy ki mikor, mekkorát vétett a megjelenés ellen, amikor, ott és amott „közszerepelt”.

  Tegnap sokkhatás ért, amikor álmos fejemből kinézve az egyik televízió hírműsorán épp a „legkegyetlenebb” hazai probléma esetén menő huza-vonáról tartott sajtótájékoztatót az ellenzék szóvivője. Napi politikában nem szoktam tocsogni, mert ez nem az én területem, de az már igen, hogy a téma súlytalansága mellett, mennyit ártanak az ízlésvilágnak azok akiknek pont az lenne a szerepük, hogy példával járjanak elől. Itt konkrétan a szóvivők, a nyilatkozó politikusok és csatlósaikról lenne szó, kerülve a magasabb szinteteket, mert ugye a népi mondás is azt tartja:”fejétől bűzlik a hal” . A lábfejétől!

Szóval ülök magam elé bámulva, a villogó képek mennek tompa fejem előtt, és mivel pont kivettem a kontaktlencsém és az szemüvegre való átállás miatt, még szédültem is kissé, nem akartam hinni a szememnek, amikor ezt a képet láttam meg.

  Elnézést a kép minősége miatt, de nem sikeredett jobb ebből a remekből, mert saját magamnak kellett megörökíteni az utókor számára, hogy hol rontotta el az amúgy sem rózsás közállapotokat, a szóvivő, már öltözködés szempontjából. Másról nem is beszélve. Vizsgáljuk meg miről is van itt szó!

A nadrág vége térdben elvágva, a cipő egyfajta mokaszin, és persze az ing ujja rövid. Harminc fok felett, még egy szabadságáról berendelt piaci kofa sem tudna szebbet alkotni, nemhogy egy szavak mesterének kikiáltott megmondó ember, akinek az a feladata, hogy pártja arca legyen akkor és ott. Furcsa dolog ez, mert érteni véltem a koncepciót, hiszen a nép egyszerű gyermeke, nem akart mást mutatni, mint ami, hogy ne vágjon fel azzal, hogy túlöltözi, vele szemben megjelent sajtómunkásokat, mert lévén majdnem szaharai hőség, ők sem szmokingban jelentek meg, a hölgyek pedig kiskosztümben. Viszont azt már nem értem, hogy az üzenet, amit az öltözékével adott Nyakó István, mivel hozható össze. Arra gondolok, hogy ő egyfajta lezserségét, az üggyel összefüggésben látta jónak, és ezért villantott bokát. Mert ez a téma, hogy a pártja új stratégiával állt elő, igényelte a hanyag, mi majd megmutatjuk, hogy nem vagyunk hivalkodó pávák, és a nép egyszerű nyelvén beszélünk, nem veszünk magunkra „bezárt” öltözetet, mutatta a tegnapi napon. Legatyásodott nemzetünkhöz, gatyában szólunk. Holott, szerintem, ha fontos, és valóban lényeges kérdésben szeretett volna szólni a politikus, úgy azt a helyzethez mért „eleganciával” kellett volna megtennie. Persze nem csak ebben, de más esetekben sem megengedett a „vizibicaj kölcsönzős” megjelenés, ha sajtótájékoztatóra adjuk a fejünket. (Kivétel, ha valóban a strandon vagyunk, és a vizibiciklik méltánytalan helyzetéről beszélnénk.) Bár szerintem akkor sem. Lényeg, hogy a példa sajnos rossz, és nem mutat előre. Inkább azt érzékelteti, hogy gyarló ember a politikus is, és megengedheti magának a lazaságot, tehát nem kötelezi semmire, semmi. Csak nehogy félre érthető legyek! A kép sajnos nem csak az ellenzék soraira jellemző, - tisztelet a ritka kivételnek – de a kormánypárti politikusainkra is. Hány kormányinfó megy úgy le, hogy Lázár János mellett Kovács szóvivő úr, úgy gondolja, hogy egy ilyen eseményre megengedett a „casual outfit”, mert a miniszter öltönyét ő ellenpontozza a lezserséggel, leereszkedve a sajtómunkások mellé. Pedig lenne pár jó példa, amiből tanulhatnának, mert csak neten kéne "guglizni", és láthatná, hogy öltöznek munkatársaik még egy egyszerű információ közlés esetén tőlünk távolabb, azt nem mondom, hogy boldogabb országokban.

  Miután magamhoz tértem, és mára felocsúdtam a látott képek után, arra jutottam, háta olvassa ezt a pár keresetlen szót az, aki legközelebb hasonló helyzetben áll ki a kamerák elé, és nem szerez be magának előtte egy „hasitasit” amiből majd a megírt anyagot kapja elő. A remény hal meg utoljára!

Barátsággal : Tibor 

  A sört, a bort, a pálinkát. Meg a pacalt is. Meg mindent, ami ma kijár nekünk. Meg talán azt, hogy kinek – kinek mi „jutott”. Lánya, fia, de még az is, hogy nekünk is volt édes apukánk. Én ma semmi mást nem teszek, csak pár képpel, ami persze beállított, és „nem valós”, de inspiráló lehet apukák, és leendő apukák számára tudok adni.

  Boldog napot, nekünk, és nekik is. Jelszó, „ma ne verd meg apád”, mert egy pohárral többet adott a testének, egyszer van ilyen nap az évben.

Boldog Apád napját!

Barátsággal: Tibor

  Télen a hó miatt, tavasszal a hideg esős idő, nyáron pedig a hőség miatt vagyunk kiakadva. Ahogy a népdal is mondja, „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső.” Elégedetlenek pedig minden helyzetben lehetünk, meg lehet rá a jó okunk. Viszont ha már meleg, és hőség, meg a nyár, akkor nem maradhat el, az a bejegyzés, hogy mit ajánlok azoknak, akik nem adják fel és le, stílusosak, és persze elegánsak szeretnének lenni, még akkor is, ha szakad róluk a víz. Jöjjenek a nyári szettek, mert lassan de biztosan leárazva is hozzá juthatunk. Ahogy szoktam tetőtől a talpig, és nem veszem figyelembe azt, hogy rám szóltak, igen is merítek a külhoni bloggerek képi világából, hogy lássuk, mi lenne az, ami nekünk sem ártana.  

  Az ing, és a póló harca. Azt gondlom, hogy az ing nem veszthet csatát a pólóval szemben, és ha jó minőségű és anyagú inget szerzünk be, ez nem is lehet kérdés. Csak mértékkel az ujj hossz tekintetében, és mint egy ismerősöm fogalmazta meg, mi az a rövid ujjú ing, olyan mintha elvágták volna derékban a zakót. Igaza is van, de azért sántít is a megközelítés, mert létezik egyfajta ing típus, ami a nyári verőn is lehet röviden stílusos. Mutatom is.

  Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a magyar férfi nem pont erre teszi fel az életét, ha inget választana. Neki a lengő bő ujjú rövid valami kell. Ezen már csak akkor tudunk változtatni, ha egy generáció rossz beidegződése lefut. Jöhet a póló? Persze, hogy jöhet, sőt. Persze ha az nem az, ami „hasadó anyagot” is tartalmazó Kínai piacos, enyhén nyúlt anyagú! A zakó alatt is elfér. Bár decensebb urak, és korosodó, - hozzám hasonló – testépítést kerülő férfiak számára nem ajánlanám jó szívvel. Nekünk akkor inkább a piké, és szigorúan lehajtott gallérral! Itt is jó, ha figyelünk a színek és a méretek pontosságára.

  Öltöny, vagy lazább smart casual? Nincs már szabály, csak egy, az pedig a munkakörülmény. Ha teheted, engedd szabadon magad és inkább a casual legyen a nyáron a kedvenced. Télen úgyis lesz elég idő a kabát alatt az öltönynek. Viszont, ha mégis öltöny, akkor legyen világos színű, és habkönnyű anyagból. A smart casual együttes lehet, chino nadrág, vagy farmer, felül egy könnyű nyári zakó – véletlen sem írom le a spotos kifejezést – mert azt nem tudom micsoda. A zakó anyaga len, vagy könnyű pamut, de létezik és saját magam, mint kísérleti nyúl, tudom a dzsörzé. Alig tűnik fel, hogy az műszál, pedig az.

  Ami a lábat illeti. A nyár itt is kihívást teremt. Tudjuk nem nagy a választék, és az is egysíkú, tisztelet a kivételnek, de valóban nehéz jó nyári lábbelit találni. ( Reális áron!!! ) Javaslatom, hogy ha lehet ilyenkor jobb, a belebújós mokaszin jellegű cipők felé fordulni. A zárt érzést ezzel le lehet tudni, és még divatos is lehet. A baj az, hogy jó mokaszint, loafert nehéz találni, mert vagy drága, vagy nem az, viszont ellenben ronda, és műbőr. Kénytelenek vagyunk jobban utána járni – ha ha ha, milyen fordulat ez, egy cipő esetén. A smart casual szett teljes rangú tagja lehet egy boat shoe is – vitorlás cipő -, de itt nem arra gondolok, ami valóban a tengere habjainak szelésére valók, „zordon szakáll” szettjének része.  Olyan cipő ez, ami mégsem az, aminek látszik. Hasznos barátunk még a sneakres is, akár öltöny részeként, de itt azért a korhatár megint betartandó, hogy ne nézzenek teljesen bolondnak. A cipők viselése mellé, jöhetnek a zoknik is, de itt már inkább a titok, vagy balett zoknik lehetnek hű(s) társaink. A hosszabb szárú zokni, legyen nyarat idézően vidámabb színű, ha már a bánatos szürke és fekete kikopott.

  Naci aminek nincs szára. Térdnadrág?  Lehet, sőt akár még zakóval is. Viszont itt valóban a testi lehetőségeinkhez mérten, és a helyzethez alkalmazkodóan. Hülyén mutat, ha ebben bandukolunk el, egy kemény üzleti megbeszélésre, vagy úgy gondoljuk, hogy a vádlink még van olyan állapotban több visszér műtét után is, hogy azt közszemlére tegyük.

  Mértékkel tehát az olaszos lazaságnak, amit én is kedvelek, és szívemhez közelinek érzek. Tudom itt, is mint minden másban, a saját szabad döntés joga, hogy ki miben érzi jól magát, a bőrében. A divat ne határozza meg a napjainkat, de tehetünk érte, hogy jobb legyen a kedvünk, ha kapunk pár elismerő szót. Férfi társaim, valljuk, be hiúbbak vagyunk bármelyik hölgynél. Ez a nyárra is vonatkozik, mert habtestünk úgyis megvillantjuk majd valamelyik strandon, vagy parton, de ha még nem jutottunk el addig, legyünk a forrósságban is elegánsak. Remélem ismét tudtam pár ötlet adni, hogy miként éljük túl a dolgos nyári napokat.

Barátsággal: Tibor 

  Tudom, kritikus vagyok, és jobb lenne, ha néha magamba néznék, és azzal foglakoznék, ami rajtam szintén idétlen, és hülyén áll. Közben meg osztom az észt, ész nélkül, nem beszélve arról, hogy a stílust, mint olyant még messziről sem szagolom. Büntess magyar szakértő gárda, és olvasd a fejemre mennyire felesleges az, amit teszek. Viszont, hogy a költő szavával éljek: „Nem fogom be, pörös számat, a tudásnak teszek panaszt.” ( József Attila – Ars Poetica ) Mert a tudás hatalom, és aki a divat, vagy a stílus mesterének mondja magát – velem ellentétben – nem menne szó nélkül el a lenti kép mellett.

  Nos, mi magyarok különös anyagból vagyunk gyúrva, és ezért mindent másként viselünk, mint azt kellene. Mert mit nekünk zordon Kárpátoknak …stb.  A kép, arról szól, hogy valamikor a kétezres évek elején egy meg nem nevezhető, vállalkozó a Balaton nyári buja fülledt éjszakjában, fogta magát és a piké póló gallérját mintegy stílus diktátor, hanyag eleganciával felgyűrte és onnan kezdve így látta azt jónak. A csorda szellem látva ezt, követte példáját és mára már szinte a pestis terjedésének sebességével, lett ez a fertőzés széles körben elfogadott betegség. A „kapcsolt ciki”, a homlokba tolt napszemüveggel kiegészített kompozíció. Amikor szegény Ralph Lauren, vagy Lacoste megálmodta a piké pólót, nem gondolta, hogy majd jön egy nép, és erőszakot tesz rajta. Pedig mennyire más volt ez egykor, és mennyire más ez ma is, de nem idehaza. Főleg ha azt egy divatcég reklámként nyomja is. Ilyenkor gondolkodom el azon, mennyire hiábavaló az a rengeteg szájtépés, amit én is teszek. Jön egy cég, készít pár – és itt a fotósom elakadt lélegzete is benne van – reklámfotót, ezzel népszerűsítve az amúgy nem rossz márkát. Ellenben romba is dönti azt. A véleményem szerint, ami ugye maga a szubjektum.

   A rövid ujjú galléros póló, azért galléros, hogy átmenetet adjon a casual egyfajta elegánsabb, de mégis könnyed megjelenésének. Vagy valami hasonló, de ez is divat duma puffogtatás, tudás nélkül. Viszont az biztos, hogy Tommy Hilfiger, vagy Ralph Lauren is dobna egy hátast, ha ezt látná, hogy mit műveltünk az általuk megálmodott színes csodákkal. Vagyis mi lett a galléros pólójukból.    Szeretném leszögezni, ezzel nem akarok „segget” csinálni a számból, hogy a divatban mindent szabad, amit nem tilos. Viszont egy biztos, a kép tanulsága az, hogy pont azt sulykolja, hogy mit ne tegyél.  A rövid ujjú galléros piké pólót, soha nem hordjuk így. Helyette valami ilyesmi lenne az elfogadott.

  Vagy maga a reklámfilm, ami maga az időtlenség a stílusban, Lacoste módra. 

  Befejezve az amúgy is unalmas, írást legyen néhány kép, arról, én mit gondolok követendő példának, a piké pólók esetében, és a rövid ujjú ingek viselése területén. Mert ne higgye senki, hogy megrögzött ellensége vagyok, mindannak ami a nyár fontos része. Csak legyen a helyén kezelve, hordva és viselve.

Kicsit más, ugye? Viszont legalább tudjuk, miért "magyar a naracs", mert kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. 

Barátsággal: Tibor