Oké, a cím lopva ezer köszönet Karinthy Frigyesnek, aki a piros színekre kezdett nagyon furcsán nézni, és a vonatok csak úgy zakatoltak a fejében, végül – egy agydaganat – után megalkotta ezt a remekművet, amiben rögzítette, dokumentálta a vele történteket, a piros színek és a vonatok után, hogy jutott a műtőasztalra.
Itt nem lesz ekkora ügy, de azért ne feledjük a humor a legjobb megoldás minden nekikeseredett pillanatban. Dobjunk még egy közhelyet ide, ha a szem a lékek tükre, akkor az enyém zöld, meg kissé hályogos. Hölgyeim és Uraim, de hogy jutottunk idáig? Tehetném fel a kérdést. Joggal. Ez is egy stílus, és divatkérdés lesz, csak kicsit másként és máshogy.
Kezdjük a legelején, mert az egész azzal indult, hogy nem a hiúság vezérelt ( á, dehogy ), hogy megunva a lassan harmincvalahány évnyi szemüveghordást, és persze súlyosbítva a körülményeket, nem csak a távoli dolgok tűntek a homályba, hanem lassan már a klaviatúra billentyűi is. Szóval nem csak a „negyven felett minden nap egy ajándék”, vitt arra, hogy megunjam a napi, hol a szemüvegem megint játékot. Hanem az is, hogy lassan gátolt abban a munkában, amit végzek a szemem romlása. Milyen szép is ez a zakó, de milyen remek lenne, ha látnám is. „Az ott nyakkendő? Nem csak egy öv, rendben!”
Úgy döntöttem, kössük össze a kellemeset a kellemetlennel, és végre tegyünk pontot az ügy végére. Legyen már szabad nekem is a strandokon rendes férfi módjára körbenézni, mit is hozott össze a nyári napsütés. Vagy éppen elegendő az is, hogyha rám köszön egy ismerős és ne adj isten nincs rajtam a szemüvegem, vissza is köszönjek úgy, hogy az ne tűnjék neki úgy, hogy ez miért ennyire „izé”. Hajrá kalandra fel, és nézzük, már ha látjuk, a neten mit írnak a lézeres szemműtekről.
Olvastam ezeregy bejegyzést, és mind oda terelt, hogy legyen, aminek lennie kell, mert ha ennyi férfi kibírta, én sem lehetek gyáva „nyúl Béla”. Ki is választottam a számomra szimpatikus (optikus) klinikát. Optimum Szemészeti Központ. „ A család szemésze” vagy a „Látás helye”. Avagy Ne bújj el a szemüveged mögé! Kérve egy időpontot tőlük, felkészülve vártam a napot, hogy bele lessenek a szemem bogarába. Azért nem voltam akkor ennyire lírai, de most tudva merre van, az arra már bátrabb vagyok.
Ki itt belépsz ...
Megérkezve a helyszínre, azért nem csak a belső tér az, ami megfogott, hanem más is, de ezt úriember módjára nem beszélném ki. Legyen annyi, aki még lát, annak sem kellemetlen az, amit ott fogadja, a recepció területére koncentrálva az összes látóideget. Már megint szexista vagyok!!!
Kis adminisztráció után, ami persze szükséges vizsgálatok elkezdéséhez, máris kisvártatva egy széken találtam magam, ami előtt az általam már ismert tedd a fejed a gép elé, módszerrel belövik, hogy nem kamuztál arról mennyire vagy vaksi. Vagyis megmérik a látásod. Aztán jött az, amit még soha nem végeztek el rajtam, (van pár dolog azért ebből is) a szemnyomás mérés. Nem, nem nyomják ki a szemed. Itt még nem! Máskor sem, rossz vicc volt. Egy gép, ami egy pillantás alatt levegőt fúj a szemedre, oké nem fúj, rálő. Kissé olyan, mint amikor egy bogár megy a szemedbe, biciklizés, motorozás közben.
Ekkor azt gondolnád kész is vagy, de ne örülj előre ez még csak a kezdet! Jön a sötét szoba, és ott is fura gépekkel néznek bele a szemedbe, ezzel térképezve fel mi a sötét titkod. Mert mint írtam az elején a szem a lékek tükre. De talán nem csak a szobában van sötét, hanem ott is ahova benéztek. Néha olvasva vissza magam, hiszek is ezeknek a hozzászólóknak.
Mindezt kellemes körülmények és szakszerű segédlettel, mert ha annyira béna lennél, mint én, tudnád, hogy kell a segítség még itt is. Leültetnek és jön az első szemcsepp, amivel kábé olyan elszel, mint aki felszippantott valami „érdekeset” és a pupilláid kitágulnak a világra. Ekkor ismét, mérés, lövés és megint térképezés. Szemfenék vizsgálat. Ettől a szótól voltam nagyon cidris, mert mégis milyen az, amikor a szemed fenekét vizsgálják. Aztán kiderül, annyi az egész, hogy megint bevilágítanak a „sötét” fejedbe a szemeden keresztül.
Minden tortúra véget ér egyszer. Ez is. Viszont eddig orvos nem látott, csak remek asszisztencia, aki végig vitt minden stáción. A gépek dolgoznak, kiértékelik azt, amit kell, és már a kész lelettel „megyen” tovább az ügy. (vagyis te). Ismét egy vizsgáló ahol egy mérhetetlenül kedves szakorvos vizsgál meg, jelen esetemben Dr Palotás Csilla, intézményvezető főorvos. A szokásos szemészeti vizsgálatok, merre a tába, mennyire ismered a számokat, illetve ismernéd, ha el tudnád olvasni. Mint kiderült én már nem csak abban vagyok rossz, hogy nem az arcomhoz illő keretet viselek, hanem abban is, hogy a kereten belül a lencse sem jó. Vagyis romlott megint a szemem. Majd a műtétről kezd beszélni a doktornő, arról, hogy nekünk negyven felett már az a jobb, ha a korrekciót az egyik szemen végzik el, mert a másik lesz a közel látásban segítségre, amihez persze azért kell szemüveg. "Öreg szemed van." Vgy. Öreg, szemed van? Viszont a távollátót, ami nálam a legrosszabb, eldobhatom. Ja kvázi … Mert azért nem annyira kék az ég felettünk, és nem tűzoltómajális minden napunk.
Aztán ismét egy kis szemcsepp, amikor már végképp úgy nézel ki, mint Drakula gróf és úgy látsz, mint öreganyám a hetvenedik szülinapján, amikor a kis unokát a kutyának nézte, és csontot dobott neki. Megint fél óra és megint egy szemnyomás mérés, szemfenék vizsgálat és a végén dobpergés, mert jön az ítélethirdetés. Ismét a doktori kezek közé kerülsz.
Itt egy ponton elér az őszinteség és a most már minden mindegy állapot, csak már legyek túl rajta. Pedig semmi rossz, kellemetlen, félelmetes és fájdalmas nem volt. Ami viszont jobban fáj, mint bármi más, a realitás, ami mint egy dübörgő vonat érkezik, és nem tehetsz, mást felszállsz rá. Ez a vonat már csak ilyen, erre nem lehet nem felszállni.
Az orvos közli a tényeket. Önnek nyílt zugú zöld hályog van mindkét szemén. Egykor a nyílt zugokról egészen más asszociáció jutott eszembe, de ez most nem annyira kellemes. Mert beteg vagy. Glaucoma! Egyezzünk ki egy döntetlenben?! Nem lehetne?
De, csak ahhoz kell még egy pár vizsgálat, és még mázlim is van, mert a szemfenék vizsgálat egész rendben találta a szemem ér és egyéb számomra fura szavakkal illetett állapotát, meg még időben mentem el, talán érezve valamit. Folyt.Köv. mert a „The End” közel sincs itt, és a „happy” meg el is marad.
Konklúzió, mert van. Kedves negyvenes férfi társaim, és persze nem csak ők, legyetek jók és negyvenet elérve, ne csak a drogériákban kapható „nagyon szexi” olvasó szemüvegek után kapkodjatok. Meg a szokásos „a megint kellene egy új keret” hatására, mert az a divat csak halad, legyen látás vizsgálat! Vegyétek ti is a fáradságot, és menjetek el egy komplett kivizsgálásra, mert a szemetek világa múlhat rajta. Nem vicc, ugyan a zárt zúg és nyílt zugok világa valóban „izgató” lehet, de nem a szemedben. Az pedig a blog következő része lesz, mi a megoldás a hasonló korban felfedezett glaukocomával. Mert van remény, és van rés a pajzson. A szép dolgok nem lesznek tűnő pillanatok.
Mert ugye, hogy ugye!?
Kövess a facebook oldalon, vagy az instagram felületen, a YouTube pedig mozgásba hozza a stílust, és a divatot. A blog tumblr felületen is elérhető!
Barátsággal: Tibor
Jelzem, nem kell, hogy az a bizonyos „ló” elszaladjon velünk, és teljesen kifordulva önmagunkból, hogy egy idézetet hozzak ide ismét – „az öregecskedő feleségeket lecseréljük” – bármekkora igény lenne rá. Csupán arra gondoltam, hogy a megunt, agyon hordott, egysíkú és avítt ruhatárunkat cseréjük le pár jobb és hozzánk illő szettre. A színek legyenek megint jelen ott ahol eltűntek az „apa ez jó lesz neked” szó hallatán. Illetve kezdhetjük azzal is, hogy megnézzük a felszedett évek és kilók után, ha még a mennyiség nem ment teljesen a minőség rovására, mit lehetne ebből többet és jobbat kihozni.
A kabát elfed és betakar, (hála mégsem szemfedő) de közben el is feledteti velünk, hogy mi lesz a kabát nélküli időszakkal, amikor a madarak csicsergésétől hangos utcán nézzünk, hogy a hölgyek szintén lengébb textilben libbenek tova. Milyen idilli is a kép. Aztán hasít a gondolat, hogy a hölgyeket mi nézzük, ők meg minket, de közben csak azért mert valami nem igazán „kóser” a szettünk körül. Most pár ötlet, kinek milyen outfit lenne az ideális a tavaszi zsongás környékén.
a, Az üzleties megjelenés hívei. Ők nem lacafacáznak holmi casual megjelenéssel, nekik a tavasz is az öltönyt jelenti. Ott, viszont ha javasolhatom, és miért is ne tenném, ne kövessük el az a hibát, hogy a télies vastagabb szövetből készült öltöny is megfelelő lehet, nem változtatva semmin. Nyugodtan gondolkozhatunk a könnyebb és vékonyabb anyagokban. A színek területén pedig már bátrabbak lehetünk, a világosabb napok esetében a világosabb színek is elfogadottabbak. Hajlok arra, hogy az üzleties trend, sem szigorú, és csupán egysíkú nyomvonalat kell, hogy kövessen, sem szövet, sem szín, sem forma szempontjából. Néhány képpel illusztrálva ezt, javaslom ezeket a kombinációkat.
