Ez a folyamat, amiben tanulhatnánk a hölgyektől, de mégsem tesszük, mert az olyan “más” lenne. Pedig!  

Nem bizony, és sajnos ha egy - egy elegáns, és egyben hordható ruhadarabot akarunk magunkénak tudni. Ezt a folyamatot nem tudjuk elkerülni, még ha támadnak a török webshopok íncsiklandozó termékei. Hoppácska, 6010 jó magyar forintért egy pár tiszta bőr csuka? 

Micsoda páratlan lehetőség! Ki nem hagynám, mint az arcfelismerős „ájfont”, majdnem egy Suzuki áráért. Még a hülyének is megéri, nemhogy nekem!

Akkor most térjünk vissza a földre, és tényleg gondoljuk át, nem kapkodva és a lehetőségeinket mérlegelve, mit veszíthetünk azon, ha valóban időnket és (fölös) energiánkat szánunk, a minőségi vásárlásra. 

Tőlem, ne várjátok, hogy most abba fogok bele, hogy boltokat, üzleteket ajánlva megmutassam, mit és hol. Inkább arra gondoltam ebben a blogposztban, hogy bemutassam a férfit, az Isten elsődleges művét “mint (a) vásárló” alapesetét. Vagyis, hogy jutottunk idáig.

1, A férfi, aki gyorsan túl akar esni a vásárlás borzalmain. Ő az, aki eddig csak barátnőjét, feleségét, lányát stb. kísérte a plázák zsúfolt kupon napjain. Ezért aztán az a kép alakult ki benne, hogy egy Xanax bekapása esetén át lehet vészelni ezt a borzalmat. Ő a pánik vásárló. Gyorsan, sietve megvenni bármi is az, és rohanva távozni a tett színhelyétől. Otthon elővéve a megszerzett darabokat, jön arra rá, hogy szűk, bő, vagy épp hosszú. 

2, A férfi, aki fél. Igen, mert az extra macsó is, még ha karizma ( bicepsz ) Arnold és Sly méreteivel vetekszik, kis lelkén legbelül egy kis nyuszika. Az eladók réme Ő. Mert ha meg merik szólítani, máris futva távozik az üzlet, egy távolabbi üres részébe, elbújva a döntés elöl. Majd dolga végezetlen duzzogva távozik, és nem vesz semmit. -Ide se jövök többé az biztos! (Arcára ez rajzolódik ki.)

3, A férfi, aki magabiztos. Igen “magában biztos”, de abban már kevésbé, hogy mi is az, ami jól állna neki, és nem nézne benne úgy ki, mint aki épp a kínai bazár legmélyéről turkálta magának a megfelelő darabokat. Ő az aki mindent lefitymál, és megmagyaráz, olyant kér ami nincs, és soha nem is volt. Ő sem ismeri igazán a márkát, de tudja, ha kérdezi, attól úgy látszik, mintha tudna bármit is róla. Szokta volt mondani, volt már nekem olyan, de nem jött be. Vásárol ugyan, de bár ne tenné!

4, A férfi, aki csakis a női / férfi / gyermek szavára adva vesz meg bármit is. “Apa ez neked annyira jól áll, vedd meg!” Ekkor leemeli a polcról, a lila pólót, amin egy meztelen csaj korsóból issza a vodkás sört. Neki egy igazi előnye van, hogy ő legalább hallgat valakire. Bárkire, csak ne neki kelljen dönteni.

Biztos vannak még, ehhez hasonló “esetek”.  Netán ha sértve érzi magát bárki is, mert önnön énjét ismerte fel,  az csak a véletlen műve lehet.  Ma abban vagyok érdekelt, hogy formáljuk közösen, a vásárlói öntudatunkat. Tudatosan, ellenben nem okoskodó, megfontolt döntéshozatallal.  Sok ruhadarab, avagy cipő párok kiválasztásánál, ez nyerő taktika lehet. Tudom, az is gond, hogy nagyon kevés a képzett leadó ezen a területen (is). Viszont, ha megtaláljuk a boltunkat, és ott a segítő kezeket, ne toljuk el magunktól. Ez talán az első lépcsőfok, a stílusosság felfelé vezető útján. Merjünk tanácsot kérni. Amennyiben nem kapunk választ kérdéseinkre, vagy nem olyannak érezzük a fogadtatást; forduljunk ki bátran innen, de ne adjuk fel!  Ne vegyük meg, ne essünk rajta gyorsan túl, mert ez nem a rossz sex. Amire kiadjuk a pénzünket, lesz az amiben majd, nap - mint nap látni fognak bennünket. Ígérem, lesz olyan blogposzt is, ahol ajánlok üzleteket is, ahol a kettő találkozik; az eladók, és a minőségi termékek. Viszont addig, tanuljunk meg vásárolni legalább, vagy legyünk okosabbak. 

  Barátsággal: Tibor 

    Idestova negyedik éve vagyok az a szerencsés blogger, aki a hazai Digel Store Budapest üzletével dolgozhat együtt. Ez már mondhatni gombócból is sok lenne, főleg, ha a Náncsi néni féle túrósra gondol az ember. Viszont ez a négy év minden évszakra hozott meglepetést és újítást. Mondtam is minap, amikor az üzletben jártam, hogy amikor először léptem be, az volt a nagy bajom, hogy a Digel nekem egyrészt a papucsos nénik boltjában kapható, „faterom se venné fel” márka közé volt sorolva, bár jelzem, akkor még a márka nevét sem ismertem. Kicsit fáztam is a feladattól, hogy egy német vonalas márka lesz, amiből majd készülnöm kell.

   Aztán teltek az évek, és egyre-másra jöttek elő az innovatív divat- és stílusjegyek az üzletben felfedezhető darabok közt. Ami lelkesedésre adott okot, hogy a Digel azzal tette meg a nagy lépést, hogy olasz dizájnereket kért fel a szezonális fazonok tervezésére. Aztán most jött az ősz, és persze mivel kicsit bennfenteskedhetek néha, láttam az őszi-téli kollekciót, és azt kellett mondanom – sokat látott és tapasztalt, messziről jött emberként –, hogy na, ez megint: húúúú! Már a tavasz és a nyár szettjei sem voltak semmik (sőt!), viszont az idei téli kollekció megint szintet lépett.

   Tudom, reklámnak hat, no meg az elfogultság beszél belőlem, és nem lehet elhinni, csak akkor, ha személyesen győződik meg róla mindenki, de valóban Budapesten járt az olasz ősz – németes eleganciával, ha lehet így fogalmaznom. Tényleg létezik olyan, hogy német elegancia?  Igen, és ez a Digel lett. Nyomhatom én, mint süket a csengőt, hogy ez tényleg ár-érték arányban a legjobb döntés, ha konfekcióról beszélünk, de a fast fashionhoz szokott „egyszeri vevő” ezt nem érti meg.  Ügyeltek az anyagok minőségi kiválasztására, és ahhoz képest, hogy vannak tiszta műszál anyagaik (mert a dzsörzé miből lenne másból), mégsem érzed, hogy égnek áll a hajad a sztatikus töltéstől, ha napi szinten viseled azt a klubzakót, ami ebből az anyagból készült. Ellenben nem minden darab hasonló, mert, ahogy egyre-másra kerültek ki a zakók és öltönyök a próbám során, az anyagminőségek is változtak. Reda, Cerutti, és sorolhatnám a nagy szövetgyártókat, akik a nevüket és magas elvárásaikat adták a Digelnek. Szó mi szó, itt már magasabb az árfekvés, de együtt jár vele az is, amit egy ilyen anyagból készült szettől elvárhatunk.

   Az idei ősz és tél színei nem csak a Digelnél, de szinte mindenhol a sötétebb tónusú barnák, zöldek, és kékek keveréke. A szürke is jelen van, de abban sem a megszokott egyhangúság. Legyen az casual, vagy formális ruhadarab, a lezserség ott kacsint ránk. Végre! Ami a nemzetközi trendet illeti, elönt idén bennünket a rács- és kockaminta világa. Ennek meg én örülök végre, mert aki követte, amin több éve ügyködöm, az tudja, mennyire foglalkoztatott az, miért nem vesznek fel rácsos mintákat a magyar férfiak. Na, most nem menekülhetnek el, mert a „börtönmintázat” szinte mindenhol ott van, legyen az mellény vagy zakó.

   A meglepetés az idei őszre a Digeltől a ruhák mellett megjelenő, saját márkás cipőkollekció, ami a sportosabb daraboktól az úri eleganciát követő párokig bezárólag ad a lábadra valót. Az pedig külön megemlítendő, hogy végre a konfekciós cipők között találtam reális áron, varrott technikával készült, igazi Budapest néven futó „surranót”. A téli igényeknek megfelelően ott vannak a magas szárú cipők is és a chelsea lábbelik is.

   Blogbejegyzésem végére tartogattam (mert nem hagyhattam ki) a kabátokat, amelyekkel már tavaly is szemeztem: az idén még szebbek és igényesebbek lettek. Egy közülük szó szerint meg is igézett. Viszont a karamellbarna színe miatt, mely inkább világosabb tónusú, óvatosan kell bánnia vele annak, aki ezt majd a téli (nem autós) közlekedés során hordaná. Ellenben annyira szép, és árban pedig nem földtől elrugaszkodott, hogy nem lehet otthagyni. ( itt : Budapest, Október 6. u.3 ) 

  Fiatal felnőtteknek és meglett férfiaknak sem lehet úgy lelépni az üzletből, hogy ne tudnának valamit vásárolni, és nem csak megvárva a szezonális leárazást, mert már most kedvező minden darabja a Digel őszi-téli összeállításának. Készüljetek: szem nem marad szárazon, és táska nem marad üresen.

Barátsággal : Tibor 

    Egyik kedvenc könyvem a Galaxis útikalauz stopposoknak. Akik ismerik a könyvet, és a talán annyira nem is rossz filmet, azok tudják, hogy a válasz az életre és nagyjából mindenre a 42, meg azt, hogy „Az idő illúzió… az ebédidő kétszeresen az.” A könyv számos tanáccsal szolgál arra, ha netán rá fogunk szorulni arra, hogy elhagyjuk a földet, ami ezekben az atomfelhős, és hurrikánokkal terhelt időszakban nem is annyira elképzelhetetlen, mit tegyünk és mit ne. Ezzel együtt ugrott be, ha netán neked is távoznod kell gyorsan, nem biztos, hogy egy fürdőköpeny elegendő lenne, így arra gondoltam adok pár tippet arra, ha zakóban akarod elhagyni a föld nevű bolygót, mire ügyelj a választásnál. Vagyis útikalauz, zakósoknak.

   1, Mire figyelj, a zakóvásárlás előtt. Itt nem kell a vizes törülköző, mert úgyis leizzadsz, mire a legjobbat kiválasztod. Ellenben nem baj, ha van egy kis anyagismeret a birtokodban. Nem, nem az általános iskolai technika órák anyagismeretére gondolok.      Legyen némi fogalmad arról, mi a len, a poliészter, és a gyapjú, vagy ezek keveréke, és az elasztán is fontos lesz. Ez aztán, nem nagy kunszt, de hasznos! Amennyiben a felsorolt alapanyagokkal tisztában vagy, már félig nyert az ügyed. Tudni fogod milyen az a zakó, aminek a belső zsebében a hosszú cetlin a számok mellet a szavak, az anyag összetételre vonatkoznak.

  2,Nem 42! Amint megtanultad, hogy a lehetőleg kerüld utazásaid során, a magas poliészter tartalmat, mert nem vagy te törpe villamos erőmű, bár ez a némely gyapjú esetében is előfordul, nem csak a humorod lesz "sziporkázó". Te magad is, tudni fogod, hogy a jó zakó, kevesebb műszálat kell, hogy tartalmazzon, mint a birkák szőréből készült anyagot.  Az elasztán mint kiegészítő, főleg a rugalmasságot adja meg, és már szinte nincs olyan magasabb minőségű szövet, amiből ezt kispórolnák. Lásd slim világ terjedése, és a rugalmasság megtartása érdekében.

  3, A zakó belsejében elhelyezett márkajelzés. Itt nem az üzletlánc címkéjére gondolok. Hanem arra, hogy milyen szövetgyártótól érkezet a zakóhoz az anyag. Reda, Cerutti, Scabal stb. A zakó szövetére vonatkozó márkajelzés már adhat egy megnyugtató érzést, hogy alapvetően nem választottál rosszul. Fontos, hogy legyen még ott egy másik szám is, ami valahogy így néz ki; Super 110 s, Super 120 s. Ezek nem mást jelentenek, mint a gyapjú vastagságát, rugalmasságát, és napi szintű viselése esetén a kopásra való hajlamot. Jó, ha van róla információd.

  4, Utazásod során, a zakó lesz a stílus jegyed, tehát nem baj, ha az, pontosan követi majd a tested vonalát. Ez a jól szabott, és precízen belőtt (varrt, ragasztott) konfekciók esetében csupán pár után igazítást jelent, ujj hossz, esetleg a váll rész pontosabb fekvése. A méretre készült zakók esetén, nem lehet már ez probléma, mert rólad veszik le a pontos méretet. Itt illeszkednie kell mindennek. A zakó majdnem annyira fontos, hogy mindenhol felvegye a tested alakját, mit az űrhajósoknak a szkafander, ha csak élve a kezdeti gondolattal, egy vizes törülköző, és a fürdőköpeny is elég a föld elhagyásához, katasztrófa idejére.

  5, Az ár, mint a legnagyobb probléma.  Sajnos van egy közgazdasági probléma, ami leginkább sújtja a férfiöltözködést, mely szerint a szegénység a legpazarolóbb. Ezt úgy kell lefordítani a hétköznapok világára, hogy inkább megveszünk valamely fast fashion márka filléres szettjét, csak azért, mert minek adjunk ki többet egy amúgy sem mindennapos használatra szánt felöltőre, minthogy egyszer vennénk egy nagyobb kiadással járó, de jobb minőségű, és ellenőrizhető anyagból készült darabot. (A pazarló döntés mellet ott duruzsol a fülünkbe a hazug hamisság, hogy az is majdnem ugyanúgy néz ki, mint az egyedi, vagy felsőbb kategóriás márka.) Pedig itt a nagy baj, mert amennyiben az olcsóbb, ellenben rosszabb minőségű zakót több alkalommal visszük tisztítóba, vagy napi szinten hordjuk, rögvest kijön az anyaghiányosság összes problémája. Rövidebb idő alatt dobjuk ki, és vehetünk újat. Tudom a rohanó világban, már ez a műszaki cuccok esetében is be van árazva, öt év után új tv, mosógép, laptop, viszont nem biztos, hogy ezt kellene eljátszani a ruhatárunkkal is.

  Az útikönyv öt pillérét leírva, már csak rajtad múlik, miben indulsz útnak. „ A tudománynak persze számos csodás eredménye van, én azonban sokkal jobban élvezem a boldogságot, mint az igazságot.” ( Mondja a könny részlete.) Sokan vallják ezt, köztük én is. Legyünk tehát boldogabbak, mert egy jó minőségű zakó, ezt az érzést is kiválthatja, nem csak az űrben, de a földön is.

Barátsággal: Tibor

    Valóban csak a szürke és a kék lehet az a szín, amiben egy férfi megjelenhet ősszel? Az állításom igazi, meg nem is. Nem rég írtam a szürkeség mellett egy posztot, amiben kifejtettem, hogy az a szürke, amit minden honfi magának érez, nem is biztos, hogy annyira szürke, mint amilyennek látszik. Most pedig totális képes támadást intézek az előző írásom színvilága ellen, és azt mondom; merjünk nemet mondani a szürkeségre. Lesz abból bőven, sőt a „sötétség” már rég uralma alá is vont sokakat. Lássuk, hát én miként látom színesnek a világot. Amúgy lehet ez, egy kemény hét, iskolakezdéssel, forgalmi dugókkal, és a nyarat búcsúztató dolgosabb napok levezetéseként is értelmezhető lazulás. Öveket bekötni! 

   Bedobtam a követ az állóvízbe, és had verjen le a víz mindenkit, akik eddig nem értették a színeket. Ezzel nem állítv azt, hogy én nagy ismerője lennék, de barátja mindenképp. Legyen szép az idősödő hölgyek nyara, mert utána úgyis csak a tél közeleg. Mondjuk, ki lehetne birni azt is, valahogy ehhez hasonlóan ... 

Barátsággal: Tibor

inspirációk: instagram, tumblr, facebook  

  Egy személyes történet, aztán majd rátérek a lényegre mi is a címben szereplő szürkeség. Bár az egész tényleg összefügg. Miért akartam egykor sokkal több szürkét, mint egyéb színeket viselni.

   Az időpont valahol az kétezredik év előtt, vagyis az úr 1997. évében járt, és mint ifjú értékesítési csoportvezető, már akkor is az öltönyök világában mozogva, lestem, figyeltem, hogy melyik üzletben lehet a főváros kőrútjait járva, megvenni álmaim szürke öltönyét. Aztán jött a pillanat, és a kirakatban ott állt a próbababán az áhított darab. Tudtam, hogy ez szerelem első látásra, pedig hol volt még az a Cerutti,  Scabal, és a Zegna megjelenésétől itthon. Egyszerű, de közben mégis egyedi három részes öltöny volt az, ami a szívemet megdobogtatta. Az anyaga is egészen más, mint a Styl Ruhagyár akkor kínált konfekciós darabjai. (Zárójelben, nem is Styl szett volt, de már azt nem tudom kinek az üzlete, és melyik gépsoron készült ez a majdnem dzsörzé anyaghoz hasonló, az akkori divatnak megfelelő magasan gombolt mellénnyel, és három gombos zakóval összehozott remekmű.) A színe pedig valahol, a városi galambok szürkeségét idézte. A helyzet sajnos akkor, is mint most, (nem félreérteni…) katasztrofális volt, mert hajtott a vágy, mindenképp meg kell szereznem ezt a „csodát”. (Ruhagyűjtő, ahogy egy ismerősöm jellemezte ezt a típust.) Mi is hiányzott hozzá? Ja, naná, hogy a pénz. A minőséget, akkor sem adták olcsón. Addig hajtottam, és dolgoztam szüntelen, hogy csak sikerült az következő havi jutalékkal emelt magasabb fizetésemből megvenni a szürke öltönyt. Aztán jöttek más szerelmek, és jött még hozzá pár szürke és még szürkébb öltöny kollekció. Valahogy nem tudtam leszakadni erről a színről. (Nagyon nem is lehetett, mert hála a magasságos "divat Istennek", a mályva és egyéb színekben pompázó „vállalkozói” szettek lassan, de biztosan eltűntek az akkori kínálatból.) Maradt a barna, a vajszínű valami, és a szürke ötven valahány árnyalat. Ebből volt szürke, és talán akkor két –két barna öltönyöm. A történet itt lezárul, és eljutunk a mai "szürke sokszínűséghez".  

   Most, hogy már szinte csak a stílus, és a divat tölti ki a napom 24 óráját, a „színesedés” után azt látom, ismét előkerültek a szürkék, és azok árnyalatai. Nincs is ezzel nagy baj, mert a kétezres évek előtti szürkeség, mondhatni egyhangúság, már nem ez, amit most tapasztalok. Ajánlatom a mai bejegyzésre, hogy fussunk végig egynehány szürke színen ami, milyen meglepő is lesz, de valahol mégis színesnek hat majd. Visszagondolva egykori "álom öltönyömre", az jár a fejemben, hogy az, aki akkor azt, szabóasztalon megálmodta, és gyártósorra vitte, lehet megelőzte a korát, mert anyagában és „szürkeségében” ma ismét sokszor láthatom viszont. Csapjunk a lovak közé, és jöjjenek az „arabs szürkék”! ( Vagy azok inkább telivérek … ? )

   Itt az első, ami nem az utolsó lesz a sorban, de biztos elnyeri sokak tetszését, hogy az anyag, ami nem hivalkodó, mégis mennyire más lesz, ha mesteri kezek közé kerül.

A következő sorozatot sem gondolnánk annak ami, pedig szürke ez, csak egészen más felfogásban.

   Arra a következtetésre jutottam, hogy semmi gondunk nem lenne, ha ezek közül a szürkék közül lehetne, és kellene választani. Viszont itt is van egy sajnálatos hazai tendencia, hogy a szürke az legyen „egérszürke”, és minél jobban simuljon bele a „nagy átlagba”, annál jobb a közérzetünk. Holott mint látható, ha nem is vagy harsány kanárisárga színekben, lehetsz még feltűnő az „öltönyösök” közt is.

Barátsággal : Tibor 

Öt pontban arról, miért tartom én fontosnak azt, amit mások nem annyira. Mire figyeljünk oda, ami kicsit jobbá teheti általános közérzetünket. Ne verd szét a géped, nem tehet róla, ha magadra ismernél! 

   1, Amikor azt érzed, hogy másként kelt fel a nap. Hidd el, nem beszélek félre, egészen más érzést ad, ha a nem az agyonstrapált farmeredben és a kinyúlt pólódban indulsz neki a napnak. Nem kell, hogy öltönyben feszítve, szorongva érezd magad, de ha már kiléptél a megszokott és unalmas komfortzónád kereteiből, érezni fogod, hogy valóban más lett ez a nap. Első pont: légy igényes magadra.

   2, Az öltöny is lehet a legkedvesebb szetted, ha nem nyúlsz mellé, és nem anyukáddal közösen vettétek meg azt, amire ő annyit mondott:  „ez legalább több évre jó lesz fiam”, mert több számmal nagyobb és bővebb lett a kiszemelt „egérszürke” darab. Az öltönyöd lehet a kedvenc ruhadarabod, és nem is akarsz majd mást felvenni. A rád szabott, akár konfekcióból vett öltöny olyan érzést adhat, még ha nem is te vagy Gordon Gecco, mégis: a tőzsdecápák csak kis szardíniák lehetnek melletted. Ügyelj a színekre is!

  3, Az ing, ami nem átlagos. A pasik legtöbbje az inget amolyan szükségszerű rossznak gondolja, ezért a legtöbb esetben nem is vacakol azzal, hogy milyen legyen az, amit a zakó alá vesznek fel. Jobb esetben annyira azért figyelnek, hogy vasalt legyen. Viszont az, hogy mennyire illik a többi ruhadarabhoz, már nem lényeges. Itt is szabályszerű, hogy az egyik legféltettebb kincsként, több éven át képesek ugyanazt az inget agyonmosottan hordani, mint kedvenc pólójukat. Holott az ing, lássuk be: fogyóeszköz. Tudom, a jobb ingek esetében több ezer forintos tételről beszélünk, de itt sem felejthető el, hogy a minőségért sajnos fizetni kell. A rossz minőségért pedig duplán!

  4, Minden helyzetre jó a farmer. Nem! A férfiak általában minden alaphelyzetre a farmert találják a legjobb megoldásnak. A farmer nem rossz döntés, csak nem minden helyzetre és nem minden alkalomra. A farmer csereszabatos darabja lehet a chino nadrág , amit ha jól választ meg a lezserebb divatot kedvelő úr, máris variálhatóbbá tette megjelenését.  A chino nadrág színeivel életet vihetünk szettjeinkbe, és még akár egy inggel is felvehető tavasszal, illetve nyáron.

   5, A cipő mondja el rólad, ki vagy igazából. A férfi öltözködés neuralgikus pontja a cipő. Mind forma, mind anyag és minőség tekintetében. Sajnos jellemző, mint az ing, vagy a pólók esetében, hogy a cipőt a férfi egyfajta kegytárgyként addig hordja, amíg abban mondják el felette az utolsó imát. A cipőből sajnos nem elég egy pár, és nem jó a két pár sem. Legalább három vagy négy pár kellene, és az is a két nagy évszak szerint. Persze itt sem kell átesni a ló túloldalára. A tavaszi-nyári és az őszi-téli szezont figyelembe véve minden évszakra egy casual a hétköznapi megjelenésre, és egy a formálisabb helyzetekre jó, ha van a gardróbban. A cipőt több évre is be lehet szerezni, de akkor ügyelve annak „lelkére”, a tárolásra és a gondoskodásra is oda kell figyelni. Sámfa, doboz és polc.

   Az öt pont csak alapja és érintő részlete annak a rengeteg témának, ami még hátravan a következő időszakban, amit itt a blogon és a közösségi felületeimen átvehetünk majd közösen, hogy ne járjon a stílusunk és öltözködésünk „gyerekcipőben”.

Barátsággal: Tibor 

   Azon gondolkodtam, hogy az oldalzsebes kockás mintás rövidnacik és a „zokni-szandi”, (most olvasom fesztivál is lesz) korszakában mi az, amit mi, férfidivat-firkászok, bloggerek, stílustanácsadók elrontunk. Mi az oka, hogy pénzt, időt, és energiát nem sajnálva, morgó modorban verjük a klaviatúrát, és semmi, de semmi nem akar változni az öltözködés területén. Még magunkat is beáldozzuk, hogy megosztott képekkel tereljük a figyelmet az alapok irányába. Mivel most én írok, magam kell, hogy kritikával éljek magammal szemben.

   Biztos nagyon goromba vagyok, és sértő lehet a modor, amivel úgy érzem, célt kell érni, hogy a zakó ujja ne lógjon a kézfejre, vagy a nadrág szára ne harmonikázzon a lábszáron. Az is biztos, hogy úgy tekintek sok olvasómra (mekkora már az arcom, hogy soknak gondolom a „népest”), mint azokra a férfiakra, akikkel akár egy sör mellett, a csajok kidumálása után, mondjuk, beszélhetnénk – már ha érdekelne – a fociról, vagy az autókról, közvetlen, hátbaveregetős módon. Pedig lehet, pont az a baj, hogy azt gondolom, a divat és a stílus valami egészen más dolog, mint azok a témák, amelyek egy egész férfimagazin középen nyitható részét megtöltik. Nem is lehet vitatni, hogy érdekesebb két szép női comb, mint az ing mérete, vagy a gatya szára, holott jobb esetben a két comb közé vezető út már ott is eldőlhet, hogy miben közelítjük meg őket. (Üsse kavics, persze én vagyok eltévedve, mert azt már nadrág nélkül éljük meg…)

    Aztán az is baj lehet velem, hogy túlértékelem azt, hogy a megjelenés a férfiak esetében is lehetne - egy megkötendő üzlet esetében - a siker kulcsa. Viszont amikor egy  kávézóban ülve még ki sem kell hallgatni a szinte ordibálva kommunikáló „bizniszmeneket”, tudjátok, az a fajta, aki elnézést kér, mert csörög a mobilja, majd kis ívben félrefordul az asztaltársaságtól, és fennhangon üvölti bele a másik asztalnál ülő vadidegenek arcába a telefonba kapott „extra titkos” üzleti információit. Ott nem a csak megjelenés stílusával vannak bajok... Tehát lehet valóban téves a felfogásom, hogy az öltözködés szoros összefüggést mutat az elért sikerekkel. (Legott igazolva azt, hogy én értékelem túl a dolgot ismét!)

   Pedig jó lenne végre szintet lépni. Nem nagyot, csak épp annyit, hogy tudjuk, merre lenne az arra, és miért nem jó, ha zakó alá rövid ujjú inget vettünk fel. Jó lenne, ha a konfekcióválasztás esetén nem csak a leértékelt, extra magas műszáltartalmú, már tavaly sem volt divattal kreált holmikat vennénk meg. Vagy ha nem a „kis hamis” márkákkal akarnánk kitűnni.  Itt is tudom, hogy a pénz beszél, a Tibor meg ugat. Pedig csak vakkantok. Nem is morgok már, hogy nem biztos, hogy az a nyerő, ami olcsó, de az sem, ami felárazva drága. A középutat is meg lehet találni, csak kicsit keresni kellene.

   Jön az ősz,(mekkora felfedezés) és már a bődületes hőség sem lehetne kifogás arra, hogy hallgatva akár még rám is, ne a tavalyelőtti agyontaposott cipő legyen a lábunkon a kitérdesedett nadrág mellé. Az igazság az, hogy lehet nem kiabáltuk(tam) tele a netet arról, hogy most kellene még körbenézni a leárazások miatt. Mert az tuti, hogy nézve a globális felmelegedés következményeit, egy tavaszi vagy nyári szett még néha október derekán sem rossz viselet azoknak sem, akik a huszonnyolc fok árnyékban esetén már bundát vennének, mert fáznak. Ezzel csupán annyi lett volna a cél, hogy nem vagyok kellően arrogáns ahhoz, hogy az arcába toljam férfitársaimnak, hogy itt az idő. Nem késő még összeszedni magunkat, és a legújabb (és legdrágább) mobilkütyü helyett az arculati tervünkre adjunk ki pénzt. Tényleg lépjük már meg azt a szintet, hogy az igény érzése legyen meg arra, hogy a nyakkendő nem úri huncutság, vagy a díszzsepi nem a piperkőcség csimborasszója. Közben tele pofával röhögjük körbe azokat, akik már felismerték a maguk és környezetük számára is kedvezőbb megjelenéssel járó érzés bizsergését. Hibáztam, hogy elfogadom azt a tényt, hogy vannak munkahelyek ahol szinte kinézik azokat, akik már kicsit adnak magukra, vagy felteszik a kérdést, hogy netán állásinterjúra vannak-e bejelentkezve, mert felvettek egy jobb zakót.

   Gondolkodom, hol rontottam el? Aztán ha visszanézem a számtalan dorgáló, lehet csak számomra humoros írásom, bejegyzésem, arra jutok, hogy én megtettem mindent, amit tehetségem engedett. Tehát most rajtatok a sor, szedjétek már össze magatokat, és követve blogom, közösségi felületeim inspirációkat nyújtó képeit, gyertek, és lépjünk közösen szintet. Már azzal sokat tesztek hozzá, ha ezt a pár sort a képekkel megosztjátok azokkal, akiknek úgy gondoljátok, kellene egy lökés. A Taigetoszról! (Nem, de majdnem.) Tényleg csak együtt tudjuk ezt a lépést megtenni. És mi tartana vissza tőle? Nagyjából a semmi.

Köszönettel, és töretlen barátsággal: Tibor 

   Még a derűsnek egyáltalán nem mondható tavasszal döntöttem el, hogy én bizony ezen a nyáron valódi napszemüvegeket fogok hordani, és sutba dobom a dioptriás napfényre sötétedő szemüvegem. (Ha ha ha, nem is volt olyan, hanem egy dioptriás sötét övegű olasz kerettel.) Eldöntve és mindent megfontolva ekkor került elő, hogy megműtettem a szemem, és látásjavító szemészeti klinikát keresek. A döntés megszületett, és erről több bejegyzésben, sőt mi több videóban meg is örökítettem az eredményt. Itt a link, ha erre hivatkozásra viszitek az egeret, katt és már olvasni is lehet a régebbi bejegyzést.

  A sok vizsgálat eredménye az lett, hogy a műtét majd őszre tolódik, az okok a fenti linkben, és megbeszélve orvosommal, arra jutottam, hogy beállok a kontaktlencse viselők népes táborába, mert jobb híján ezzel orvosolhatjuk a műtét ideig azt a problémát, hogy legyen több elegáns napszemüveg a fejemen anélkül, hogy belerongyoljak akár egy oszlopba, vagy épp ne ismerjem fel a sajt gyerekem a strandon. Két csomag harminc darabos extra lágy szuper kontaktlencsével vágtam neki a nyárnak, és ha nem is minden nap, de hetente legalább négy – öt alkalommal viseltem.      ( Tudom, most drága professzor asszony szeme kerekedik, de a strandon a vízben is. Termálvizes kezelést kapott. )

   Szinte egész más lett a világ, hogy végre nem kellett a hülye szemüveget le, felkapkodva élni a napokat. A napszemüvegeket pedig egyenesen imádtam, nem, csak azért mert az UV sugárzás miatt nem kellett félnem, de a divat szempontjából sem volt elhanyagolható, hogy viselhettem egy két extra darabot. A Luxottica jóvoltából nálam volt a jó öreg Ray-Ban Aviator legújabb darabja, Dolce Gabbana extra színezetű lencsével, és egy hatvanas éveket idéző Oakely. A képek magukért beszélnek, de közben azért egy nem túl egyedi, de nekem kedves Selected Homme napszemüveg lett a végén a befutó.  Kommentben ti is mondjatok véleményt, melyik volt a legjobb! ( Hálás lennék.)

   A tanulság számomra, alig várom, hogy végre a megengedett értékű szemnyomás mellet meglegyen a korrekciós műtét, mert nagyon megszoktam, hogy nem kell szemüveg. Mellesleg azért, hogy borzoljam a kedélyeket, magam is rendeltem online kontaktlencsét, mert az első dupla harmincas darab elfogyott. Itt kipróbáltam egy másik gyártó hasonlóan magas minőségű napi lencséjét, de sajnos valóban be kell látnom, hogy az első, amit a klinikán javasoltak jobb volt. Komfortosabb és észrevehetetlenebb a viselete. Pedig árban nagy különbség nem is volt. A bejegyzés, most inkább arra terelte a figyelmet drága uraim, hogy a kiegészítő, ami a "szemünk elé" kerül, mennyire fontos lehet, nem csak azért, mert a márkák, melyeket felsoroltam, magukért beszélnek, hanem mert valóban napi szinten hordott napszemüvegek esetén nem mindegy, hogy a sarki napszemcsi árus, „extra UV védelmű  occo, de csini” homlokra tolva még vagányabb, megoldásai lesznek a befutók. Itt valóban fontos, hogy a dolog ne legyen gagyi, mert a szemünk világa a tét. Az pedig talán a legdrágább.

Barátsággal: Tibor 

  Gondoltam mielőtt lelépek a harmincnyolc fokos hőség miatt, és átadom magam a tespedésnek, még tisztázok egy nagyon fontos kérdést, ami a nyári leárazások előtt, (közben, mellett) felmerülhet bennünk tudatlan férfiakban. Vagyis ha most csapnánk le, mint az a bizonyos tyúk arra … , amit nem írok le, a százalék jellel ellátott nyári öltönyök valamelyikére, legyük már tisztában, mit takarnak a „mitikus”, szavak, amelyek az árcédulával együtt lógnak a gombokon. Vagyis mi a fene az, hogy extra slim fit, vagy comfort fit, itt fitt amott meg skiny.

  Ahhoz, hogy ezt a borzalmasan komplex tudományos igényességgel kidolgozott, tematikát körbejárjuk, egy dolog nagyon fontos lesz. Az, hogy legyünk tisztában saját testi adottságainkkal. Vagyis, ha van pocak, akkor nem biztos, hogy jó az extra slim, vagy ha túl alacsonyak lennénk a comfort fit, hova visz bennünket. Persze mindez csakis a konfekció ipari termékeire lesz igaz, mert aki megengedheti magának, hogy szabóval varrasson, annak ez nem igazán izgalmas téma. Viszont szerintem, többen vagyunk, akik a „konfekcióba zárt” tradíciók szerint öltözködünk, tehát ez hasznos lehet, mint a nyári melegben a bunda.

   A fazon nem csak a hajunkra igaz, hanem arra is, ami alatta van. Pár centivel, de alatta.  A testünk felépítése, gyakran okoz galibát, hogyha jó, és kellemes viseletet szeretnénk magunknak tudni, nem beszélve arról, hogy az még jól is nézzen ki rajtunk. Jól álljon, azaz öltöny. Ezek a fazonok kicsit segítenek nekünk abban, hogy akár optikailag is besegítsünk magunknak, ha kell. Nézzük tehát az opciókat és a lehetőségeket.

  Extra slim fit. Itt a nevében már benne is van, hogy extra, tehát valami túlzó lesz a dolog. Miden nagyon szűkített és feszes, a nadrág inkább egy csőszáru valami, a zakó pedig az, amire egykor azt mondtuk, „hülye gyerek” fazon. Ezt a méretet, nem azoknak találták ki, akik a pacal – csülök – bélszín arany háromszögében tartózkodnak, és ettől egy kisebb súlyfelesleg adódott. Itt valóban, jó, ha nincs has, és a súly problémák is a bulimia felé hajlanak inkább.  Ellenben, ha te sportolsz, és nem a sörös poharak emelgetésének világbajnoka vagy, akkor ez a fazon a te alkatodnak lesz a megfelelő.  Itt, még játszik egy méret, amit skiny jelzővel illettek, amihez nem adnak ugyan, de elkél egy cipőkanál is, hogy a nadrág felmenjen a helyére. Orvosilag erre mondják azt, aki utódnemzésre gondol, engedjen inkább teret, mert a skiny klinikailag igazoltan veszélyes.

( Kérdezzemegorvosátésgyógyszerészétamellékhatásoktekitetében.)

  A slim fit, ami a fenti mutatványtól annyiban tér el, hogy akár már testesebb, de még nem a "Maci Laci, uzsitasit lopkodó" lakatúak fazonja. Itt is jellemzően, szűkített a nadrág szára, és a csípő részben inkább derékban van szabva. A zakó pedig rövidített, a rever ( gallér ) szintén a mai trendnek megfelelően, inkább vékonyított, a testre pedig szinte ráolvad. Ajánlott viselet még azok számára is, akik optikailag csalni szeretnének, mert alacsonyabbak az átlagnál, a nadrág és a zakó hossza és szűkítése végett, nyújt rajtuk pár centit.

( Nem igazából, de ha távolról szemléled, még el is hiszed, hogy így van. )

  Modern fit, vagy regular fit. Ezek tesók, csak más – más márka nevezi így vagy – úgy a fazonokat. Ez már valóban azon földi lakók részére készültek, akik nem szeretik ha „börtönbe” vannak zárva. Jelzem, ha egy jó extra, vagy csak slim fit öltöny minden szempontból ( anyag, varrás, illesztések ) kidolgozott, és nem silány munka, akkor abban sem érezhető a bezártság. A modern, és a regular fit fazonok, nyomokban még hordoznak néhány elemet a slim érzésből, de nem csőhatású a nadrág, a zakó váll része inkább széles, és nem csapott, a vonalvezetés pedig enged teret az alatta megbúvó, testrészeknek is. Itt jegyzeném meg, nincs rondább, mint az elméretezett ruha, vagyis „a majd belehízol”, vagy az ellenkezője, hogy most kezdtem egy „fogyi kúrát Norbival”, addig meg valahogy rám jön. A has, sajnos, ha rádől a nadrágra, vagy éppen pattanásig feszíti azt, csúnyán tud mutatni. Erre megoldás, a modern fit, ami ápol és eltakar, de még nem lepelszerűen.

   Comfort fit. Itt már jönnek az XXXXXXLLLLL méretek. Nincs kérdés, a harc elveszett valamikor ott, amikor jött szembe néhány ellenállhatatlan étterem, kifőzde, meg a nagyi főztje. Az urak engedve a test alhasi gyönyöreinek, elszaladtak a kilókkal. Erre megoldás, persze ha öltönyt kell viselni a comfort fit fazon. A nadrág szára lazább, és derék szabása is inkább magas. A zakó válla bővebb, és íve már nem szűkítés felé visz. Itt kell a hely számos dolognak. Ellenben, ne gondoljuk azt, hogy ez a méretezés, nem lenne elegáns. Mert nem az a lényeg, hogyha jól dolgozott a konfekciós ipar, hogy - na ezeknek a pasiknak is legyen mit felvenni, azt jó napot – hanem igényesen legyen kidolgozva, de figyelembe véve az alkatuk adta lehetőségeket, mégis hordozzon valamiféle eleganciát a felöltő.

  Zárva a felsorolást, ne feledjük, hogy csakis akkor lesz jó a döntésünk, ha ismerjük pontosan a méreteinket. Utána, még ha passzol is a zakó, vagy a nadrág, jobb, ha besegít a szakmáját remekül ismerő eladó, és javasol pár dolgot. Ha nem lenne teljesen jól illeszkedő, nem kerülhetjük el a szabónk felkeresését, mert a nadrág szárát igazítani, a zakó ujját rövidíteni illendő, ha azt akarjuk, hogy jól álljon rajtunk a megszerzett darab. Tudjuk a jelmondatot. A jólöltözöttség felér egy fél sikerrel. Motivációs tréningnek, meg pont ennyi elég is. Most pedig irány a nyári leárazás, és bolt-túra, mert érdemes körbejárni, és beszerezni a nekünk passzoló szetteket, ha ár érzékenyek vagyunk.

Barátsággal: Tibor

  Nézve az elmúlt napok „Blade Runnert” idéző szélsőségesen csapadékos időjárását, tényleg felvetődik a kérdés gumicsizma legyen az idei tavaszból a nyárba jutó szezon cipő divatja, vagy marad a hagyományos. Azért ne legyünk ennyire borúlátóak, mint Reisz András a zivatar felhőkkel tarkított térkép előtt, legyünk optimisták mindeközben pedig vegyük át milyen „lépőben” lehetünk elegánsak és talán „trendiek”. Öt plusz egy tipp, miben sétáljunk a flaszteren az idei nyáron.

   1, A mokaszin, ami nem is az, vagyis mégis? Mi annak hívunk minden cipőt, amibe nem kell fűző, és mintegy könnyed csusszanással libbenünk reggel bele, hogy „gyorsított eljárással” jussunk a legtávolabb az otthonunktól. Holott a mokaszin speciel nem minden fűző nélküli cipőre mondható, de a boltosok a könnyebb érthetőség végett ezt használják a loafertől a valódi mokaszinig mindenre. Most nem is mennék én sem bele ennek a feszegetésébe, erre már volt egy korábbi írás itt. Hanem nézzük át, mit javasolok arra, ha nem akarunk, vagy nem tanultunk meg cipőfűzőt bekötni. ( Ovi alsó, „pöttyös labda” csoport.) A képek alatt ott lesznek a nevek is.

   2, A „csatosok”, amiktől egyeseket kiver a víz. Igen a „monk cipők” ismét, és mindig szereplői lesznek a tavaszi és nyári divatnak. Ne tessék őket besorolni a transzneműek, és homoszexuálisok kedvencei közé, mert nagyon is macsós dolog. Ha már túlélted a fenti „mokaszin” szintet ez már kisrutinból menni fog, nem akadhat a torkodon, maximum az ára, ha jobbfajtát szeretnél magadénak tudni. Lássuk a képeket.

   3, Sima fűzős, de mégsem az. Mi az? Derby, Oxford, teljesen mindegy is lenne, ha szép és kényelmes, de ne legyünk ennyire igénytelenek, nézzük meg mi a kettő közt a különbség. A képek segítenek, és ötleteket is adnak, miben jelenj meg, ha már ezt a típusú cipőt választod. A reneszánszát élő "brogue" egy kicsit másként értelmezve, magasított gumitalpon és több színben, ad egyedi megjelenést a lábadnak is.

   4, Sport és a sneaker cipők, nem csak farmerhez! A tabuk dőltek le, de ez is múló tünet lesz, mint a divatra jellemző egyéb ügyek, hogy nem csak farmerhez vehetők fel ezek a lábravalók. Az viszont nem, hogy a sportcipők betörtek ismét a gardróbba, és ott is lesznek nyár végéig. Nézzük mire gondolt a „költő” amikor képekben meséli el ezekről a cipőkről szóló balladáját.

                                                       Sneaker

   5, Mi az a lábadon? Szandállllllll! Oké, egyezzünk ki, legyen „a szandi”, ha már annyira akartátok, de kérlek, ha lehet, ne vegyetek hozzá semmilyen zoknit, ha már erre a fura lábbelire ment el a fizetésetek egy része. Aztán ha már boldog tulajdonosai vagytok, legyetek kedvesek és csakis olyan helyen vegyétek fel, ahol ezt illik, és persze ne ez legyen az egyetlen nyári topogó. Mert tudjuk esőben kiváló, mert elöl, és hátul távozik a víz, de közben meg térdnaciban, dolgozni, menni, szandálban, még akkor is sértés, ha te úgy gondold hipszter vagy.

   + Egy! Zokni és a cipő. Tudom ez az örök dilemma nem feloldható, és annyira tabu, mint az, hogy miért bántom a szandált hordó „sokaságot”. A cipő a lábaddal szoros együttműködésben élő valami, ezért javaslom, hogy anyagában kerüld, még ha nagyon csábító az ára és színvilága, és ráadásul állatvédő is vagy, a műbőröket. „Ásóka a kis gomba”, lehet a barátod, de nem egy életre szóló kapcsolatban kell gondolkodnod vele az életed. A cipő és a zokni elhagyása, nem ajánlott, de lehet divatos. Használj inkább jó minőségű „titok zoknikat”. Olvastam, és láttam is azt a felmérést, hogy a hölgyeknél mennyire nem jön be a bokavillantós megoldás, és inkább látnak egy színes, bolondos zoknit, mint a te ronda szőrős lábad. Viszont vannak kifejezetten olyan lábbelik, amelyek csakis zokni nélkül mutatnak jól. Itt javaslom, és ajánlok is a kifejezetten ezekhez gyártott titok zoknikat. Ezeket is úgy, hogy ne lógjon ki a cipő szárából, és ne legyen rossz minőségű, műszálas. A lábad védi, közben meg lazán elegáns is.

  Tudom, még itt lenne a helye a flip-flop őrületnek is, de azt hagyjuk meg a strandok hívogató fövenyének, mert nem városi hordásra találták ki. ( Hiába a sok ellenpélda, nem és nem! ) Itt ezzel zárom a lábra valót, és ha tetszett, amit olvastál, ne kíméld a megosztás gombot!

Barátsággal: Tibor