Van számos kis apró dolog, amire gyakorta még a legprofibban öltözködő férfiak sem figyelnek oda. Vagy mert a napi rohanás mellett „így sikerül”, vagy mert rossz beidegződés alakította ki ezeket. Nézzük közösen mire figyelj oda, hogy top legyen az outfited.

A nyakkendő, kötés utáni hossza.

   Számos alkalommal látom, hogy amúgy nem rossz öltöny, szép ing és cipő kombinációja, megy a „levesbe”, mert vagy túl hosszúra lett hagyva a nyakkendő, vagy épp túl rövidre. A szakkönyvek úgy írják, bár én nem igazán kedvelem ezeket a sormentén sztorikat, hogy a nyakkendő vége pontosan az öv fellett pár milliméterrel kell, hogy végződjék kötés után. Persze subler nem kell hozzá, de erre érdemes odafigyelni. Amennyien túl rövidre lett kötve amolyan régimódi „szervusz elvtárs, érted jöttünk, nem ellened” típusú lesz míg, ha túl hosszú az akár étkezési problémákat is okozhat.

 Az öv hiánya.

  Stílus fotókon, blogger képeken, és intsa profilokon lehet látni, hogy gyakran nincs öv a férfiakon az öltönynadrágok fotózásakor. Ez azért van legtöbb esetben, mert ezer átöltözés után, már nem igazán ugrik fel az öv, illetve vannak nadrágtípusok, ahol pont az a cél, hogy lássák a derékszabását. A hétköznapokban ez ne legyen megszokott, csakis olyan nadrágok esetén kerüljük az öv viselését, amihez alapból nem kell, vagy nadrágtartót vettünk fel (leánykori nevén; hózentrógert) ebben az esetben pedig kifejezetten nem is illik nadrágtartót hordani, idézve a klasszikust: „ Hogy bízzak meg egy olyan férfiban, aki a nadrágjában sem bízik meg, mert öv mellé nadrágtartót is vett.”

A nyakkendő és a díszzsebkendő mintája.

  A szettek átka, avagy „egység csomagban” kapott nyakkendők és díszzsebkendők felvételekor szokott előfordulni, hogy azonos mintázatú és anyagú nyakravaló és zsebbegyűrhető kerül a férfiakra. Nem szép, hiba és ha lehet kerüljük el. A nyakkendő mintája és színe nem lehet azonos a „zsepijével”.

Ing vasalás hiánya.

 Agyon tudjuk ütni a kollekciót, még ha az egy lezserebb, (más néven) casual szett, ha az ing nincs ropogósra vasalva. Ez hatványozottan igaz a fehér ingekre, mert ott még jobban látszódnak a gyűrődések és ráncok. Ez persze nem azt jelenti, hogy egész napunkat szobor merevségben kell tölteni, nehogy gyűrődjék az anyag, de legalább kora délelőttig ennek az állapotnak fent kellene maradnia.

A cipő ápoltsága és a hozzávaló öv.

   Unalmas téma, de soha nem árt ismételni, hogy az övünk színe, és a cipőnk színe egyezőnek kell lennie. Barna cipőhöz nem veszünk kék övet, vagy feketét, vagy fekete cipőhöz kanárisárga övet. Ha már a cipőnél tartunk főbenjáró vétek, ha a cipőnk ápolatlan letaposott sarkú és gyűrődött bőrű. Mára már annyi lehetőség van arra, hogy gondozni tudjuk a lábunkra valókat, hogy nem lehet ez kifogás, és a műanyag sámfák ára sem csillagászati a sarkaltatást pedig gyorsszervizek is végzik. Ezzel persze együtt jár, hogy nem egy pár cipőnknek kellene lenni az évszakokat nézve, hanem legalább kettőnek, hogy azokat cserélve tudjuk hordani, elkerülve a fenti problémákat. Tudom már az is álom, ha legalább az a kettő megvan és ápolt.

A gyűröttség úgy általában.

  Sajnos vannak anyagok, főleg a magas len tartalmúak, amelyek, ha akarjuk, ha nem mégis gyűröttek leszenek már abban a pillanatban amkor felvettük. Ellenben ez nem igaz más anyagokra persze, ha azok jó minőségű szövetből készültek. Így, ha egy szuper anyagú, ám gyűrött a zakó vagy a nadrág látható, az sajnos bizonyos mértékben a viselőjének a hibája, főleg, ha az már reggel ilyen. Vasaltass, vasalj!

  Sorolhatnám még a kis hibák tömkelegét, de mára legyen ennyi is elég, és talán ezzel is segítettem azon, hogy jobb képet mutasson a városi flaszter férfi társadalma.

Barátsággal;

Tibor   

  Egyszer egy zsidó barátom mondta, hogy annyi vallási szabályuk van, hogyha betartaná mindet nem érne rá semmire. Remélem ezzel még nem leszek antiszemitának bélyegezve, és nem sértettem meg senkit! Ami miatt ez eszembe jutott, hogy a divat és az öltözködés körében is annyi szabály és tradicionális dolog van. hogyha azt mind követve betartanák, nem lennének újító gondolatok, és nem születtek volna új stílusok.

  A példák sora, a teljesség igény nélkül. Ne vegyél fel kockás, rácsos mintát csíkos mellé! Aztán jön szembe velem az instán egy több százezres követői számmal rendelkező blogger, vagy egy remekül öltözött és stílusos férfi egy filmben kockás ing, hozzá egy halszálka mintás öltöny kombinációja van rajta, és nem lehet őket bántani. Nem lehetett azt mondani rájuk, hogy „bakker” ezek meg mit képzelnek. Mert nem bántó, és esztétikum szempontjából sem láttam rajtuk kivetnivalót.

  Vagy ott van az örök dilemma, a szűkített és a lezserebb fazon harca. Jöttek a hatvanas évek, és a bőségráncok eltűntek, csőnadrággá vált az eddigi bővebb szarú naci, és a zakók is amolyan „kis hülye Pistike” látszatot keltették. Nézd csak a meg a Beatles fiúkat. Sokan kiabáltak és nem értették mi ez. Majd bevett lett és stílus, onnan elfogadott és még irányt mutató is. Az azt követő években és évtizedekben jöttek – mentek a szűkítés és a bővítés körüli polémiák. Mára ott tartunk, hogy majdnem mindegyik forma megmaradt, mondjuk a túl extrém mód, bő vagy túl szűk természetesen most is nevetség tárgyát képezi.

   A férfi stílusban szintén változó, de mégis valahol a kőtáblába vésett szabály, a nadrág szárának hossza. Ebben nem is lenne nagy eltérés, ha a közös nevezőt betartva látnánk viszont a modelleken. A cipőt éppen elfedő az alap, nem buggyanó szár, vagy a túlzásba vitt rövid bokalengetés lenne általános. Persze, hogy megy a vita … naná!

   A zakó gombolása, a három gombos felül záródó, egykor nagyon menőnek számító, majd azt lecserélő két gombos és lejjebb záródó stílus, ami a mai trendet illeti. Vicces, hogy ezen is megy néha még a cicaharc, holott nagyjából mindenkinek igaza van. Jönnek mennek az évek, és ez vagy az lesz a zakó szabásának trendje, alapnak egy közös pont mard, hogy a zakó egy és állandó örök darabja lesz a férfiak elegáns megjelenésének. A mellényről nem is beszélve, hogy egykor VII. Edward király nem bírt a hasától a lovon úgy ülni, hogy ki ne gombolja a mellénye alsó gombját, innentől ez lett a szabály, ha mellény gombolása volt soron. Azóta szegény Edwardnak is mindegy lett, hogy gombolja a mellényt, de az „előírás” itt maradt ránk. Arról nem is beszélve, hogy ez amolyan városi legendából lett kritérium.

  A cipők alakja is átment egy sor változáson, hogy aztán megérkezzünk a mai elfogadott formához. Ki ne emlékezne még a kétezres évek kocka orrú cipőire, amire ma azt írjuk förtelmes. Akkor mindenki ezt hordta és kereste. Vagy ott van, a mára teljesen elfogadott hosszúkás hegyesebb keskeny kiképzésű, vonalvezetésű amolyan olaszos cipő modellek, egyesek szinte irtóznak a látványától is, - míg talán a többség – csakis ebben tudják a lábukat elképzelni. A cipőtalp is változott, és őrületeken esett át, az ötvenes évek magas gumitalpú surranói jöttek mára vissza, még olyan neves olasz manufaktúrák esetén, mint a Bontoni, vagy a GG.

   Ha szigorúak lennénk, azt mondhatnánk, hogy cipő csak kétfajta létezhet a Derby, vagy az Oxford alapszínekben és bőrtalppal. Aztán láss csodát, és máris új irányt vett mindkét régi bevált forma. Persze sajnos vannak itt is a konfekció ipar miatt kialakított rossz irányok, lásd „Kis MuK” felgörbülő orrú cipői egy három betűs márka esetén. Vettek egy sámfaszettet a gyártó sorra, mert olcsó volt és máris csak ebben látni férfi társaink sokaságát.

   Rághatjuk a gittet, de egy dologban biztosak lehetünk, amig a föld forog és a divatipar dolgos mesterei iparkodva serénykednek, mindig lesz min vitatkozni, hogy ez miért jó, vagy épp miért borzalmas. Egy, ami mára biztos, hogy a kényelem egyre nagyobb úr lesz, így a szabályok felett inkább elsikló, vagy azt hanyagul kezelő divatirányzatok nyernek teret. Az, hogy ez mennyire nagy baj, vagy sem, én megítélni nem akarom, és nem is tudom. Ami viszont marad, hogy a stílus az örök, a többit meg megette a fene, így kár rajta vitatkozni, csatározni.

Barátsággal;

Tibor

   A kamaszok öltözködési dilemmája leginkább az anyukák, és legkevésbé az apjuk vállát nyomja. "Mert mit vegyen fel az a gyerek?"; ha már nem “szanadi-zokni-edzőcipős” korszakát éli, teszik fel maguknak sokan a kérdést. Felnőtt lett, a kisfiúból. Közben pedig egyre jobban menne a saját útján, mert kamasz és neki van véleménye. Ma erre próbálok megoldást adni, ami annyira nehéz, mint röhögés nélkül végignéznie egy valódi hegymászónak az Everest fimet 3D-ben. Zuhanjunk tehát a szakadékba, jön a tini - kamasz - halmaz. 

  Szóval jobb, ha megfogadod, a ruha teszi az embert, és persze ne hidd el, hogy ez nem így van. Meg fogja nézni mindenki mit, viselsz, és mit követsz, mi a példa számodra. Most néztem kedvenc “Youvloggerem” egyik video bejegyzését, ahol a legelején egy kritikai megjegyzéssel élt az öltönyökre, és az öltönyt viselő emberekkel szemben. Azt mondta Szirmai Gergely, hogy az öltöny mára megkövetelt egyenruha lett, és nem az egyediség kiváltsága. Vagy valami hasonló … nos, igen ez így van, de miért is baj ez? Mert az öltöny mára nem is igazán öltöny, az pedig, hogy hord nem is igazán kiváltság, inkább a munka egyenruhája lett. Első pont, szokj az öltönyhöz. Ess rajta túl, mint a bárányhimlőn. 

Nem kell komolyan venni, de a zakó nem valami istentől-embertől elrugaszkodott dolog, hanem egy feszesebb viselet, “egyfajta komolyabb megjelenés” hozzátartozója. Tehát, legyen legalább egy zakód, amit szeretsz és kedvelsz hordani, és itt a „szeretni” szavamon van a hangsúly. Olyan zakót válassz, ami megy az egyéniségedhez, és akár egy farmer mellé is felveheted úgy, hogy nem mondják rád “lúzer” vagy. A zakód legyen méretedre igazítva jobb esetben szabva, és ne úgy álljon rajtad, mint amit régi tablóképeken láttál, a suli megkopott falán. A konfekciós öltönyökben feszülő egykori „kényszeröltöztetett” diákok viselete. A zakód, és ha lehet inkább zakóid, színe(i) legyenek inkább sötétebb színűek, illetve egy, ami nem annyira az. Nagyobb esélyed van, hogy nem csak bizonyos, fontos alkalmakra veheted fel. A zakó alatti dolog jön a sorban; ing és a nyakkendő.

   A fehér mindent visz, a fekete is, bár azzal óvatos lennék, és a kék szintén jó döntés, mert az mindenkinek jól áll. Az inged legyen egyszerű egyszínű, de minőségi. A szabály itt is egyszerű, legyen az alakodnak megfelelő. Itt számos előnnyel indultok, a korosodó felnőttekkel szemben. Nem lesz nehéz dolgod, mert manapság már minden modell elérhető a slim fittől a bővebb fazonokig. Az inget pótolhatja melegebb napokon a zakó alatti póló. Amennyiben nyakkendőd van, (azért jó, ha van) semmiképp a apa megunt mintás csodája legyen. Itt sem lehet panasz, ma már minden jobb boltban kapható változatos minőségben és színben a modern ( hú de utálom ezt a szót ) fiatalos fazon. Trendi lett a csokornyaki is!

   A nadrághoz a zakó, az ing és a propeller. Hidd, el nem néznek hülye gyereknek. (Szakáll nem kötelező egyedileg választott!) Viszont ha itt tartunk, a nadrág, is mint probléma előkerül a kamaszkor viseletét illetően.  Nadrág a neuralgikus probléma általában. Emlékeim szerint, én is a farmer örök híve maradtam volna, ha nem jön el a nagybetűs élet első munkahelye, ahol a farmer már ciki volt. Mára ezeknek a munkahelyek a száma, hatványozódott. Viszont a farmergyártók is alkalmazkodtak a trendhez, és már nem okoz gondot, egy farmernek látszó, de mégis lezseren elegáns darabot találni. Ajánlásom viszont az, hogy a farmer nem mindenre megoldás, még kamaszkorban sem. Legyen egy rendes nacid is! Formára és alakodra igazítva, mint már a zakók esetében ezt írtam.

    Nem pont erre gondoltam, de nézzük csak, egy példa hogy még egy "sportnadrágból" is ki tudjuk hozni a legtöbbet. Jelszó, nem minden nadrág, öltönynadrág, vagy sportnaci.

   Inkább ez az, amit a farmer helyett elképzelhetőnek lehet mondani. Viszont ebben sem ajánlom elkísérni a mamát az operába. Ott adjuk meg a módját, és a színház is ez a hely, ahova azért jól jön, ha van egy rendes öltönyöd, vagy zakód és hozzá a megfelelő sötétebb tónusú nadrágod.

   Cipőd a lábadon zárja a mai stílus igehirdetésem. A cipő sajnos a kamaszkor neuralgikus problémája, egy örök gócpont, ami nehezen gyógyul. Vagy csak sportcipő, és semmi más, vagy … És itt nincs több. Ellenben, végre ebben is láthatunk elmozdulást. Átmenet a kettő közt, nem edzőcipő, de nem is apám komolykodó darabja. Hétköznapra, teljesen oké. Viszont, hidegebb napokon már nem ez a legjobb lehetőség. Az öltönyös megjelenés esetében pedig végleg elvetendő? Mára már ez sem annyira biztos. A sneaker, egyre több esetben elfogadott, de idehaza még ezt is szokni kell. 

   Farmer mellé és nem csak oda, egy bőr magas-szárú fűzős cipő illik. A színében lehetsz kreatív, de a barna a legjobb választás. A zoknik tekintetében pedig alap; kerüld a sport zoknikat, és ha lehet, pótold ebbéli elvárásaid a színekre, mintákra koncentrálva, erre számos zoknigyártó ad lehetőséget. Nehezen lehet mellényúlni, és még trendi is. 

   Remélem nem csak az anyukák olvasták végig, de ha csupán ők az sem baj. A kamasz fiúval a boltokat róva, a saját stílus béli elképzeléseit, ne erőltesse rá arra, szegény fiúra. Engedje szabadon, hátha ragadt rá valami a koszon kívül. A pénztárca, és a benne található mennyiség szabhat határt, mert választék leginkább ennek a korosztálynak van igazán terítve, a fast fashion üzletekben. Sajnos néha nagyon, de nagyon téves útra küldve őket, bár mint tudjuk az életnek ezen korszaka az, mikor jobb ha letudjuk a lázadás összes pontját, és talán nem lesz belőlünk túl konzervatív felnőtt, aki aztán mint most én, osztja az észt megállás nélkül. 

Barátsággal : Tibor 

   Egy biztos, hogy elindultam a mozgókép meghódításának rögös útján. A mai képlet megoldása talán már sikeresebb lett, mint az előzők. A lényeges információ, hogy a sorozat melyben egy komplett outfit, a méretvételtől a kész öltöny bemutatásáig tart, mondhatni úgy, mint egy - autó a futószalagról legördülve – ezzel az első helyszíni bejárással kezdetét vette. Kérlek benneteket fogadjátok ezt is akkora szeretettel, mint az eddigi több másfajta próbálkozásaimat is.

  A videó a videa.hu rendszerére kerül, mert úgy gondoltam a nagy Y-s megosztó helyett, legyen tér és idő a magyar fejlesztésnek is.

A helyszín a Titem Öltönyüzlet, Budapest, Váci út 151 szám alatti szalonja.

Barátsággal;

Tibor

  Azt gondolnánk, hogy a pizzára szórt laza feltét, illetve a csuklóból indult mozdulattal adagolt nagy főzött fagylaltgombóc olasz módra, az élet egyszerű minden tanulás és magától értetődő része, hogy az ilyen lett, és semmihez nem hasonlítható. Pedig a feltét felszórása, a levegőben nyúló tészta, és a hatalmas, formátlan, de ízében feledhetetlen fagyi, mind – mind tanult, és nagyon is kimódolt munka végeredménye. Ez igaz arra is, ha ezt a divat fogalmat, amit a sprezzatura takar, meg akarjuk érteni, és valakinek megmagyarázni, mert a „nonchalance” azaz a nemtörődömség is jól kitalált és megformált hanyagság.

  Úgy néz ki, hogy szétszórt és nemtörődöm, szabályszegő; de mégsem. Itt jónak tűnk a gondolat, nem minden az, aminek látszik, avagy egykori nagy mágus szavával élve; „Figyeljék a kezemet, mert csalok.”. Csal azzal, hogy úgy látszik, mintha minden szabályt megszegve dobálta volna magára a ruhadarabokat, és nem szándékosan szeg meg olyan szabályokat melyeket az angol szabók véstek, ha nem is kőbe, de ollóval szabtak anyagba. A stílus elterjedésének gazdája 1528 -ban kezdte meg működését, amikor az itáliai öltözködési mód mestere kezdte meg működését, Baldassare Castiglione.

  Idővel pedig egyre többen követve ezt a „mókolt hanyagságot”, mígnem elérkezünk a huszonegyedik századba, míg már majd nemhogy ez lett az általános és elfogadott outfit. Ehhez viszont nagyon kellettek azok a „stílus sztárok”, akiket látva meggyökeresedett ez a divatműfaj. Ők azok, akik utódjait a firenzei Pitti Uomo divat parádén láthatunk Pitti páváiként, de talán ők azok, akiket a legtöbben követnek a közösségi képmegosztó felületeken is.

  Azért van mégis szabály, a szabálytalanságban? Naná, mert nem minden sprezzatura az, ami annak mutatja magát. Tudjuk gyomorrontás lehet a vége, ha tobzódunk és fokhagymás nápolyit eszünk mákoslecsóval. Így abból is baj lehet, ha idétlen mód túltoljuk a divat és stílus bringát. A szabály az, hogy nem lenne szabály, de mégis a stílus zebrán haladunk át, és nem a tilosban. Ilyen példának okáért, ha túl sok és egymásnak ellentmondó színeket használunk, vagy a számos sprezzatura elemet, nyitott gallér, óriási díszzsebkendő és halmozottan hátrányos helyzetű rácsmintát alkalmazunk megjelenésünk során túlzásba esve. Persze a játékosság nem árthat, de „hülyegyerek” is beveri az arcát, ha a rollerrel túlpörög, vagy a lépcsőn használja azt.

  A példák sora inkább képekben fejezhető ki, és persze kinek – kinek vérmérséklete szerint követhetőek is. Én azt vallom, hogy előbb fogadjuk be a megszokott és általános, de alapokat adó „normál” stílust, mint rögvest a lecsóba csapva rontunk neki az önmegvalósításnak. Abból még baj nem volt, hogy tudtuk mire valók a stílus szabályok, mert legalább tisztában lehetünk azzal, hogy mit fogunk egy – egy formabontó újításunkkal megszegni.

  Számos példát láthatunk arra, hogy melyek azok a határok, amelyeket illik ebben a stílus hanyagságban is megtartani, betartani. A mértékletesség és az ízlés kifinomultsága itt sem árthat, sőt!

  Úgy gondolom, hogy a mai street fashion valahol ebben a múltban találta meg a jelenkori helyét, a szakadt farmerekkel, és túlméretezett, vagy épp túlszűkített formáiban. Látható a hatás szinte a divat minden területén, és egyre jobban hat arra, hogy a szabályokat és korlátokat ledönteni szándékozó új hullámok a ruházati márkák üzleteiben is nagyobb teret kapnak. Én ellenesége nem vagyok, de lássuk a korlátait is.

Barátsággal;

Tibor

  Mi is lehet?  Ajándék. Nekem speciel az, hogy végre eldobhattam az összes szemüvegem. Ennek a karácsonyi ajándéknak előzmény történetét itt és itt lehet elolvasni. Képekkel dokumentáltan.

A dolog a nyár végére úgy alakult, hogy októberben egy újabb teljes szemészeti kontroll után, a drága doktornőm azt mondta, hogy „Kedves Tibor, készen áll a műtétre?”. Mi tagadás, a szó ismét bennem ragadta magát, és mivel nem jött elő, csak bárgyú mosollyal arcomon bólintottam, hogy jelentem én kész vagyok rá. Persze, hogy kész, az elítélt is kész van, meg a diák, aki a vizsgára készül, szintén kész van, a szó soros értelmében. Nem mondom, hogy kicsit sem cidriztem, hogy kimondjam, igen én teljesen készen állok a dolgok elébe. Előzmény, hogy amíg vártam a vizsgálati eredményeimre, mivel épp műtét nap volt, csak úgy sorjáztak ki és be, az előbb még nem kalóz kinézetű nénik és bácsik a rendelő várójában. Na meg a ott ülve, egy kedves, ám semmiképp nem nyugodt házaspár ült várva, hogy a férj a lézer(ágyú) alá kerüljön. Mondhatni, nem volt egyhangú az élet a klinikán.

    Vissza hozzám, és arra a pillanatra, amikor végre felocsúdtam, hogy hevesen bólogatok, és szerintem elég érdekes arcot vágva nézek a dolgok elébe, csak kijött a számon a kérdés, hogy miként lesz is ez a beavatkozás ott, a két szép szememnél. A válasz jött is, és még az is megérthette, aki szerintem kicsit sem járatos a biológiában, vagy épp hiányzott arról az óráról, ami a szem szerkezetéről szólt nagy vonalakban, mire számíthat a beavatkozás során. Dr Palotás Csilla az orvsom, elmesélte zanzásítva mi fog történni. Itt és itt felnyitják a lebenyt, majd egy sépci lézerrel helyre igazítják azt a saját lencsémen, ami már vagy 32 éve elromlott. Aztán visszahajtják a lebenyt, és én bőgni fogok, mint egy kisfiú, de nem a fájdalomtól, mert azt nem érezhetek majd, hanem mert olyan érzés lesz mintha valami belement volna a szemembe. Oké, mondom én magamban, ez így nem is annyira gáz! Essünk neki fapapucs.

   A drága jó, és szemre is kellemes asszisztencia ezek után, már csak az időpont kitűzése végett tartott fel. (Maradtam volna én még és hallgattam volna sokáig tátott szájjal.) Adtak egy brosúrát, amiben részletesen le lett írva mi vár rám, és milyen kockázatok lehetnek. Szerintetek elolvastam? Kábé annyira, minta az orvosi rendelvényre felírt gyógyszer mellékhatást leíró hosszú cetlit. Naná, hogy nem. Egyrészt mert az időpont, amiben megállapodtunk annyira távolinak tűnt akkor még, hogy úgy gondoltam minek, másrészt, meg nem is volt időm rá, mert hála a magasságosnak annyi munkám lett, hogy nem volt időm ezzel is törődni. Három hét és „lézer kés” alá kerül a két szemem. Bájdövéj Star Wars.

A műtét napja.

  Pontosan érkezve kísérővel kellett megjelenni, nem azért, hogy bátortalanság esetén ő lök rajtam, hanem mert hazafelé nem biztos, hogy sok mindent fogok látni, és kell, aki vezessen helyettem. Jobb esetben ő legalább lát, mert vak ne vezessen világtalant. Így várakoztam arra, hogy rám kerüljön a sor. Ismét egy nyilatkoztat, hogy saját magam döntöttem arról, hogy ezt az elit lebenyképzéses műtétet hajtsanak végre rajtam. Izgalmak elkerülése érdekében, sajna nem jó házipálinkát, de Xanaxot azt adtak. Ettől még lazábbnak, és persze bátrabbnak érzed magad. Mi, akik aznapra lettünk műtétre berendelve, minta a kis ovisok kaptuk és nyeltük a tablettáinkat. Közben vártunk a sorunkra. Azért az igazat megvallva, nem voltam annyira nyugodt, de nem is mondhattam magam túl izgatottnak sem. Mondták, hogy majd lesz egy kis kellemetlen érzés, de az sem lesz olyan, hogy elszaladnék tőle. Jöttek és szóltak, hogy menjek a hátsó traktusba, ahol az előkészítő szoba van. Amolyan relaxációs kiképző. Befekszel egy székbe, és közben a segéderő bekeni a szemed környékét fertőtlenítővel, illetve itt kapod meg a szép egyen papucsod. Még egy lépésre vagy, hogyha szaladni akarnál, innen még tudsz! (Nem kell, mert tényleg tök könnyűnek érzed magad, hála a kis fehér tablettának.)

   A műtő szoba előtt, kapod a szemedbe az érzéstelenítő szemcseppet, és egy nagyon divatos zöld felsőt, sapkával. Még gondoltam is, hogy a Happy Socks zoknim mennyire passzol már ehhez az outfithez. Az köztes tér, amiben várakozol a műtő ajtaja előtt van. Tehát, aki elöted menet be, kifele jövet adhat egy pacsit, hogy nem kell félni, nem fog fájni.  Így is történt! Pacsi nem volt, de a hölgy, akit előttem műtöttek jelezte, ez semmiség. (Persze, neki igen, mert már végeztek vele … )  És akkor beléptem a műtőbe. Itt természetesen már senkit nem ismertem meg, mert szokás, hogy rablós maszkban fogadják az embert.

Kérték, feküdjek fel az asztalra, innentől kezdve már az úr, és az orvostudomány kezébe teszed a látásod kérdést. Én hívő emberként azért gyorsan elhadartam egy imát, és hallgatva a doktornő szavait tettem a dolgom amire kért. Vicces mert az jutott eszembe, hogy a Mechanikus narancsban volt egy hasonló kép, amikor kiterpesztik a szemét a főhősnek. Persze, hogy ne nézd meg a filmet a műtét előtt! Ez történt itt is, majd egy kicsit kellemetlen nyomás érzés, és amolyan csiklandós dolog, mint mikor egy tollal birizgálják az orrodat. Zúgás, kattogás és megint valami furcsa bizsergő érzés. Így, ahogy olvasol már ennyi idő alatt, készen is lett majdnem az egyik szemem. A másik oldalon, hasonló tempóban haladt a „meló”. Mintegy, tizenhárom és fél percig sem tartott az egész beavatkozás. Jelzem a fogászati ügyek sokkal jobban megviselik az embert. A dolgos munka végén kérték, hogy szálljak el a műtőasztalról, és huss már kint is voltam. Bár kedvesen azt is jelezték, hogyha nem menne a leszállás, segítenek. Biztos úgy néztem ki?!

Jött is a meglepetés, mert valóban addig amíg nem kezdtem el piszkos mód zokogni, már mindent máshogy és jobban láttam. Aztán egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, kvázi olyan, mint amikor jól orrba vágnak, és könnyezni kell. A szemed pedig már inkább jobb, ha lecsukva tartod. Ez a kellemetlen érzés egész hosszú ideig tartott, de mivel erről is szóltak, így nem lepett meg. Inkább a papír zsebkendő mennyisség, amit elhasználtam ennyi idő alatt. Haza már tényleg kísérettel jutottam, hogy aztán a felírt szemcseppekkel estére már majdnem tökéletesen szemüveg nélkül nézetm a kedvenc Netflix sorozatot.

  Vége! Jó nem ennyire gyorsan, de mára amikor a műtét utáni második kontrollra megyek, tényleg azt tudom csak írni, hogy nem kell „parázni”, nagyobb dolgok is megesnek az emberrel, de itt a végeredmény az, hogy dobtam el a szemüvegeket, és majd egy kis idő múlva, és ez sajnos már a korral jár, kell az olvasáshoz szemüveg. Másra meg nem, és még tökéletesebben szúrom ki a stílushibákat az utcán, mert élesen látok. Az sem elhanyagolható, hogy végre megismerem azt, akit rég látva üdvözöl. Köszönöm az Optimum Látásjavító Lézerközpont, és Dr Palotás Csilla munkáját, és persze az összes ott dolgozó kedves és precíz asszisztenciának, hogy ez így, és ilyen flottul lezajlott. Tényleg éles látásom lett karácsonyra. Legyen nektek is, ha már nem is karira, de húsvétra akár.

Barátsággal: Tibor

    Pánikra semmi ok, és nem is kell szaladni fel és alá, a riadalom lecseng, és majd mindenki békében falja fel a nagyi féle, “bejglispulykáját”. Persze csak akkor, ha végre nem a boltokat rója, és megint megveszi azt a semmitmondó hiábavalóságot, amit tavaly is, mert meg akarja torolni vele, hogy ő is ugyan azt kapta, mint minden hasonló ünnepi estén. A blog most nem a „fekete péntek”, őrületbe kergetett vásárlási lázról szól, hanem arról, hogy amikor lecsengett a nagy - vedd ezt meg mert ez jó neked - mizéria, és végre a szépen feldíszített fa körül, a fehér abrosz mellé leül a család, mi is történik jobb, és kevésbé jobb esetben. Azért kínzásként egy kép arról, mi vár még ránk a következő hetekben, ha óvatlanok vagyunk! 

  Ez a harc volt a végső! Ez volt, aztán csend lett, béke és meghitt nyugalom! Pillanat adta havas varázsát, egy perc alatt „barmolja” el, ha nem adjuk meg a módját az ünnepnek, és nem csak a test örömeivel élve leszünk teljesek az ünnepi este. Hiába a szépen csillogó fények, hiába a gyertya az asztalon, amit szorgos kezek rögvest megosztanak a virtuális térben, ha belerontunk az egészbe azzal, hogy nem öltöztünk fel legalább annyira, mint a lelkünk, ami fényes lett és boldog. Vagyis az ünnep attól is szép, ha te is megadod a módját annak, hogy a halászlé szép piros leve a legjobb zakódon, ingeden, nyakkendődön hagyjon nyomot, amikor épp habzsolás áldozatává válva, nem bírtál magaddal. Ne csak a belsőnk, de külsőnk is legyen ünnepién elegáns.  

    Tudjátok már mire szeretnék utalni, ugye? Tessék elfelejteni, még ha szűk családi körben vagyunk is, a “mackófelsős, susimusi, frottír zoknis, papucsos” szent estét! Mert akkor minek az egész? Minek a nagy készülődés, és a főzőcske, meg a hal a tortán. Totális élményrombolás az egész. Lehet ez valami kispolgári maradvány az agyam legmélyén, de attól lesz szép az ünnep, ha külsőnk is adja hozzá a “fenyődíszt”. 

    Hidd el kedves, olvasóm, “kommenthuszárom”, hogy az fény a te öltözéked is azon a meghitt estén, amit persze rutinból nyomunk, de mégis annyira várunk. Mert végre ott a szentimentalizmus, a párás szemüveg, cserélhető kontaktlencse, és a cégek cukiságcsöppös reklámjai. Ahol apuka fehér ingben, nyakkendőben, öltönyben, de legalábbis zakóban öleli meg a kutyáját. Én még időben szólok, mert 13 nap van karácsonyig. Még nem késő hallgatni rám, és nem csak a házunk, erkélyünk, balkonunk, ablakunk rakjuk tele kínai gyorsan öngyulladó fénysorral, hanem magunkat is. Ott a szép öltönyöket, ingetek, és akár ünnepélyesebb szetteket kínál még számos üzlet, és férfiruházati bolt, store. Ahol, ha elegánsabb partira kell menned sem hagynak cserben, mert nem kapkodták el a leárazás fekete napjain, és még van mindenől mérethiány nélkül. (Bár már lehet, már most is kedvezménnyel juthatsz hozzá.)

   A blogbegyejgyzés végére csak apróság még, ne hidd, hogy balgaság, amit beszélek, az egész ünnep pont arról szól, hogy talán a legszebb és legnagyobb boldogságot azzal adhatod meg a másiknak is, ha megtiszteled, és nem csak azzal, hogy végre sikerül önállóan becsomagolnod az ajándékát, vagy a fa beácsolása közben nem szálltak le az angyalok, hogy villámokkal szórjanak be a káromkodásod miatt. Hanem azzal is, hogy vetted a fáradságot és az asztalhoz már egy elegáns férfi ült le, és bontotta ki a bort, a pezsgőt vagy éppen azt a pálinkát amit apósod hozott (bár ne tette volna … ). Mi odahaza ezt a „szérűskertek királynőjének” neveztük, mert a szérűt fogod tőle, és mosolyod sem lesz őszinte, ha belekortyoltál.

   Igazán nem kell sok hozzá! Búcsúzva ettől,  az egész romantikus és szentimentálisan együgyű írástól, ide a végére kívánkozik, Gájer Bálint barátom karácsonyi lemezének (Milyen hülye szó ez, a modern korban, bakelit.) egy dala, aminek címe is beszédes; Úgy, mint Rég!

Hallgassuk együtt, úgy mint rég; Barátságga! 

Tibor 

   Legutóbb öt pontban szedtem össze mi az, ami bosszantó egy férfi outfitjében, ma pedig egy igazi, télbe forduló hatost dobok össze nektek. Hat dolog, amit érdemes megfogadnod a tél elején, közepén, végén is. Piff ez már majdnem olyan, mint a legújabb női magazin, tíz tippje a tökéletes orgazmus elérése érdekében, pedig hidd el képes vagy rá. Vágjunk is a dolgok velejébe. 

   Első! Ismétlés, de legyél tisztában a méreteiddel. Mivel az ősz és a tél a réteges öltözködést hozza magával, jó, ha tudod mi megy fel még rád, és mitől nem leszel olyan mint, aki benyelt egy nagy medicinlabdát és nem tud tőle megszabadulni. Itt is mint ahogy azt mi férfiak néha megkapjuk; a méret a lényeg. 

   Második! A sál remek kiegészítő, és egyben a megvédhet a hidegedtől. Ellenben nem mindegy, milyen a színe, anyag minősége és hossza. Az ideális méret a tested hosszához igazodva adja meg a pontos méretet. A sál kötése esetén, két dologra érdemes figyelni, a praktikum amikor a nyakad szinte “dunsztban” van, mert így nem fázol meg és/vagy rá. A második, inkább a divat lehetősége, szabadabban hagyja a nyakad és láttatja a nyakkendőt, inget. Harmadik, hogy a sál a nyakba kerülés után a zakó alá kerül, mintegy bélést ad, és akár nem is mutat bárgyú mód. Próbáld ki. Egy, ami itt is fontos, hogy a kabát és a sál ne adja azt az érzetet, hogy a sarkkörre indulsz élőlények után kutatni, nem vagy te Amundsen.

   Harmadik! Kabát gondok, ha gon ez valóban.  Igen mert a kabát, néha gond, néha előny. Jelzem már előre, hogy itt is szabály, mint a zakók esetében, nem minden a kényelem. A kabátból sem veszünk több számmal nagyobbat, mint ami alá még simán fel tudunk venni egy közepes anyagvastagságú zakót. Pont azt a hatást elkerülendő, amit az elején írtam, nem lehetsz te a városod medvéje. A kabát hossza szintén neuralgikus pont, mert vagy pont hosszabb, mint az egy alacsony növésű (lásd Tibor) pasi, esetében optikailag is bután mutat, vagy túl rövid egy magasabb férfi esetén. Ideális, ha valaki megállt hirtelen a növekedésben, hogy a kabát félhosszú, vagy rövid legyen. Magasabb és szikár alkat esetén a kabát hossza lehet más. Anyag szempontjából, pedig fontos, hogy kerüljük a műszálas termékeket, mert nem akarunk áramot termelni, vagy ha igen mi lehetünk a karácsony legszebb dísze.  Színében az idén és amúgy idehaza még mindig a föld színekkel és világosabb barnákkal találkozunk. Kék, barna, szürke, ez az általános. Mintázat esetén már lehet szabadabban szárnyalni. Van választék, és persze kínálat is, én már csak tudom.

   Negyedik! Plusz kiegészítők, és egyebek. Táska, kesztyű, esernyő. A táskák, külön bejegyzést igénylenek, ezért most érintőlegesen venném csak, és ez nem csak az ősz és a tél problémája. A férfi a táskájával is meghatározza magát, a hétköznapokon, és a hétvégi utazásai során. Ne hanyagoljuk el ezt a fontos kérdést. A kesztyű, ebben már azért nagyobb a lehetőség, de én itt is a vékonyabb és kevésbé béleltet célzom meg. Persze hidegebb és nem városi léptékben, mert az erdő az otthonod, ezt a tételt átgondolnám a helyedben. Esernyő! Az igazi férfi nem hord táskába rejthető összecsukható “valamit”. Az esernyő, ha már kell, legyen nagy, és legalább szép nyéllel ellátott. A hiábavalósága akkor mutatkozik meg, amikor a bokától is elázunk felfelé, pedig erősen tartottuk magunk felett. 

   Ötödik! Sapka, kalap, fejfedő. Amíg van haj a fejeden, nagyon nem mindegy mi van ráhelyezve, ha már nincs, még inkább. A sapka egy potenciális probléma forrása. A fenti képen egy jól megválasztott kötött “sapek" van, mert a szett egy városi casual. Az öltönyös üzleties megjelenés esetén én hanyagolnám a nagyi kézimunkáját. Ott jöhet szóba kalap, és a siltes sapka. A sapka szintén az a “dolog” amit az arcél határoz meg. Nagyon nem mindegy, ha gömbölyded az arc, milyen a sapka, de ugyan ez a helyzet a hosszúkás, vagy vékonyabb arccal is. A jó kalap, vagy sapka egy igazi karaktert adhat, és stílust nyújt számodra. Az ősz és a tél ebben nagyobb lehetőséget teremet. Persze extrém esetek is szóba jönnek, „usanka” esetén.

  Hatodik! A cipő. Nyáron azon ment a meditálás, minek a cipő ha van “szandi” , flip-flop, és minek a zokni, meg hasonló szívet melengető kérdések. Az ősz és a tél, eldönti a zokni és a cipő egységének problematikáját. Nincs kérdés, kell a zokni. A cipő pedig lehet vastagabb bőrből, bélelt és persze a szár hossza is magasabb. A platform megint más és más. Újból divat lett a szélesebb platform, de közben az elvékonyuló hegyesebb orrú sem ment ki a divatból. Egy, ami a lényeg, hogy a cipőnk minden esetben az öltözékünkhöz illő legyen. Az öltöny nem biztos, hogy “megbocsátja” a bakancs jellegű széles platformot. A farmer, meg a vékonyított japán sámfás cipőcsodát. Fontos és lényeges szempont, a cipő esetén a talp vastagság. Megint divat, az egykor ötvenes éveket idéző vastagabb gumitalp. Édesapám úgy mondta mindig “jampec”. Nem rossz mert jobban bírja a strapát és közben “menő” is. A másik cipőmodell a fűző nélküli chelsea magas szárú modellek szerepe az őszi és téli divatban. Tele van a cipőboltok polca ezekkel a darabokkal. Én javaslom, hogy bátran válasszunk közülük.  

   A számoknak itt most vége, ha nem akarsz "pufimaci" lenni, akkor ezeket figyelembe veszed. Ellenben, ha fázol és még mindig jobb, ha rétegesen öltözködsz, de mértékkel, és stílusaal. 

Barátsággal : Tibor 

    Van abban valami egészen észbontó, hogy az instant világunk mennyire nem vágyik arra, hogy a kép, amit elkap, megörökít, inkább egy „digitális felhőbe” szállít ahelyett, hogy szépen kinyomtatva elrakná emlékül. Rosszabb esetben egy gyorsan lepörgő hírfolyamban kap helyet szülinapi torta, vagy a nagyi századik szülinapja. Egykoron hipszternek számító, Petőfi is oda állt a gép elé, hogy aztán mutogassa délceg termetét, mondjuk Jókainak, vagy élte szerelmének, Júliának, az elég furcsa, hogy most ez már nem lenne divat. Igaz, Petőfi ugyan nem mérte a megosztások és "lájkok" számát a képére érkezve, aztán valahogy mégis híres lett. Így maradt fent a dagerotipia, és a forradalmár költő képmása. Vagy akár én, is mint „pelusos komoly férfi”, oda tettem magam a kamera elé, és bámultam, ahogy kijött a másolatom, amint lenyomták az exponáló gombot. Akkor láttam először polaroidot. Máig féltve, őrizve azt a nyári fotót nagyimmal. (Látva mennyire rég volt, mert még göndör és szőke fürtjeim voltak, gender képzősként.)

  Most ott tarunk, hogy jött megint egy új generáció, akiknek fontos lett, hogy ne csak a „közösségi felhőben” maradjon meg, a világhálót kutató majdani „netrégészeknek” azok a képek ahol épp ugranak, futnak, isznak, esznek. Ők lettek az Y generáció, akik a pillanat adta vidámságot, nem csak az instagramra, snapchatre, vagy a facebookra akarják felnyomni, hanem kézzel foghatóan, de gyorsan meg is akarják kapni a kezük közé.     Megértem őket, mert tényleg mi marad meg utánunk egy korszakban, ahol a digitalizált élet nyert teret. Nekik, is és talán nem csak nekik lett ismét öröm, hogy a polaroid technika él és virul. Divat lett!  

  Jelen esetben beleszerelmesedtem én is egy masinába, amit a Leica cég dobott piacra, és Sofort névvel látta el. A Leica Sofort egy polaroid technikát használó kis kompakt gép, ami abban a pillanatban, amikor a gombot lenyomom, máris kis várakozás után kiengedi a kész képet a kezeim közé. Fehér kerettel, ahogy azt az "instán" megszoktad. Én meg csak ámulok ismét, mint az a kisfiú, aki voltam egykor, ott a nagyi ölében.  Tudom, hogy most a fotózáshoz komolyan értők nagyon röhögnek rajtam, mert ez a dolog csupán erre képes, és a Leica többi nagyobb, és értékesebb gépe nem játékszerként működik. Viszont, nem is nekik találták ki és dobták piacra, ezt a masinát. Nekem, és a hozzám hasonló játékos és laikus, de rögtönzések mestereinek. A pillanat azonnali kézhez kaphatósága, ezt adja a Leica Sofort.

   A gépről magáról, aki nagyon érdeklődik, a technikai részletek után, itt ezen a linken kaphat részletes információt. Én nem bontanám ki jobban az adatokat. Reflexió, fehér arány stb. Inkább azt csodáljuk meg, hogy az elegancia, és a megfogott pillanat, hogy társult ebben a szerkezetben. Tudták, hogy nekem egy sárga, barna megy az ősz színéhez, de van fehér, kék és egészen vicces színben is. A Leica megszokott letisztult formavilága, de mégis egyfajta poén, sőt már gondolva a trendre olasz dizájnert is felkértek rá, hogy legyen formabontóan egyedi a gép. Nemek minden porcikája tetszett, mert a tok, és a szín pont azoknak a "stílus" bolondoknak lett kitalálva mint én.

  A gépbe rakott tok, 10 darab azonnali képet ad neked, ha ellövöd őket. Milyen jó is a hangja amikor jön elő az oldalnyílásából a kis lapocska, arról nem is beszélve, hogy a kép megjelenésére várva, egydi varázs veszi kezdetét. Milyen lett, hogy sikerült? Vidd magaddal sétára, strandra, bárhova ahol azt szeretnéd, hogy a kép, ami megfogott, ott legyen a kezedben. És most jön a kérdések kérdése; hogy amikor a legutolsó mobil is képes szelfit nyomni, minek nekünk ez. A válasz; már az írásom elején ott volt, ha figyelmes voltál, olvashattad, hogy lesz majd egy korszak, amikor nagyon is hiányozni fognak azok a képek, amelyek helyére, idejére emlékszel, de nem találod már a tetrabájtok közt, mert nem mindenki „számtekes” katalogizáló. Hiányozni fog a hűtőmágnessel odarakott fotó, emlékeztetve arra, milyen jó is volt az a nyár amikor együtt voltunk a Balcsin. Ezzel pedig egy albumnyi kép lesz, persze ugyan nem óriás méretben, de még mindig viccesen mosolygásra bírva bárkit.

   Kattints és legyen meg minden, ami aznap nagyon jó emlék volt, vagy a stílusod, amit akkor annak tartottál.

Barátsággal : Tibor 

   A blog mai témája nem is divat, inkább az a pár dühítő ügy, ami a (ha van) stílusunkat rombolhatja le. Beszélni kell ezekről, sőt szerintem a legfontosabb az életben, mert ha ez nem működik, lehetünk a legelegánsabbak, mégsem leszünk azok, akikre jó gondolni. A divaton túl, ott a stílus! 

   "Nagy a forgalom ma, időszámításunk előtt valahol a neander-völgyi ember után, a barlang előtt. Zsufi van. Jön a férfiember bunkó a kezében, a vállán az elejtett vad. Szembe jön vele egy rég nem látott ismerőse Numubu. Előemberünk, ledobja a vadat a válláról, és harsány vakkantásokkal köszönti társát. “ Hááávááá Numubu!!! “"

  Már akkor! Mára a barlang maradt, és a megszerzett holmi talán, de a köszönés gyakran elmarad. A szabály nem túl bonyolult, ha az a szerencsétlen elődünk is tudta, köszönni illik, és nem árt az rólunk kialakult képnek sem. Köszönj, üdvözölj, légy barátságos! Az első, és talán legfontosabb stílushoz kötött szabály! 

   Második; adj magadra! Légy ápolt és legyen tiszta a ruhád, az inged, légy rendezett. A külső rendezettség, még ha nem követed a legújabb trendeket is, azt mutatja rólad nem, azaz ember vagy, aki nem ad magára, tehát másra sem nagyon. Ápoltság, fél egészség, és persze stílus.

   Harmadik! Férfi attól lenne a teremtés koronája, ha nem csak magával, de másokkal is törődne. Vagyis az illem alapvető szabályai adják meg, a divaton túli stílust. Az ajtóban előre engedett hölgyek, az autó ajtó kinyitása, az étteremben a kabát le, és felvétele, a szék kihúzása. Maga a hétköznapok viselkedési normái. Olvastam nem rég, hogy a nyakkendőtű, és a mandzsetta gomb mellett, elavult a “kezét csókolom” köszönés. Mi van? Persze egykori “ szabadság elvtársnő” még él a fejekben, vagy az említett köszönés már divatját múlva megy a “lecsóba”? Nem hinném! Adjuk meg mi, férfiak a hölgyek számára a tisztelet. 

  Negyedik! Nem kell félni, nem fog fájni. Vasalás nem csak a nő feladata! Tanulj meg vasalni, nem esik le a karikagyűrű a kezedről, nem sorvad el a végtagod, és nem lesznek súlyos égési sebeid. Az ing vasalása nem olyan probléma amit, - ha egy hegyet megmászunk, meghódítjuk a világ rejtett tájait - a férfikezeink nem tudnának megoldani. Vasalj! 

   Ötödik! Tarts mértéket. Jó, de miből? Nagyjából mindenből. Pia, étel, élet, szex stb. Miért fontos ez, és itt nem a lélek guru, jógi beszél belőlem, hanem a stílus blogger. Azért drága barátom, mert a mérték mindennek az alapja. A mértékkel való italozás, nem vezet a “fekvehányós” végzethez, a mértékkel fogyasztott étel, elvezet a slim fit öltönyök világába, a mértékkel élt élet, nagyobb valószínűséggel nem hozza közelebb a papot, aki a neved viszi a hóna alatt, egy szomorú esős napon. A stílusban ott a mérték, mert a divat túlzása a mértéktelenség a színekben, a formákban. A példa számtalan megnyilvánulása látható az utcán, amikor szembe jön veled. 

  Utolsó sorban a hétköznapok beszédmodorja, a legfőbb stílus jegyünk az öltözködésen túl. A beszéd, a kommunikáció. Mert amikor megszólalunk eldőlt minden. Illetve ebből ítélnek meg. Nem baj, drága uraim, ha néha megerőltetjük magunkat és olvasunk pár könyvet is. A szókincs, a kifejező képesség alapja ez. Hiába lesz a legdrágább autó a fenekünk alatt, nem lesz több semmi, ha milliós értékű óra van a karunkon, az öltönyünket a legdrágább szabó szabta, varrta, ha megszólalunk és “virág” helyett, valami egészen más jön elő. Tanulj meg kommunikálni, légy igényes ebben is. Csak ismételni tudom, a divaton túl, ott van valahol a  “STÍLUS” ! 

Egészségünkre, és nem elfeledve; barátsággal : Tibor