„Aki azt mondja, hogy a győzelem nem minden, az valószínűleg soha nem győzött még életében.”    

(Mia Hamm)

   Arra gondoltam, hogy ma egy nagyon rövid posztban erről a témáról írok, azért mert a világunk nagyon álszent része azt vallja, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Számomra a fenti mondás, amivel a rövid bejegyzést indítottam a lényeg. Mert én, aki semmilyen sportot nem űzök, és talán már nem is fogok. (Bár ezt nem jelentsük csak így ki elhamarkodottan.) Ki tudja?  Úgy gondolom, hogy a sportolóink célja legtöbb esetben a győzelem, és nem a részvétel, és nekünk, akik valahol a pálya széléről, a tévé mellől, izguljuk végig a küzdelmüket, gyenge érv az, ha nem nyert vagy győzött, hogy legalább ott volt.

  Mi lehetne más a saját életünkben is a cél, mint az, hogy győzzünk. Lehet ez kis csata, napi harc, de nagyobb ütközet is. Itt persze értve azt, hogy a csata nem a mások legyőzése, a harc nem a kicsinyes parkolóhelyért, a sorban előbbre jutásért, hanem ütközet egy cél érdekében, ami jobbá tesz bennünket. Egy új munka előtt, egy nagyobb kihívás esetén, és sajnos néha a betegségek legyűrésében. Az igazi csata ez.

  Számomra az is győzelem, ha eggyel több azon férfiak száma, akire hatott az, amit művelek itt a blogon, az oldalaimon. A győzelem íze ez? Nem hinném, mert az nem győzelem, ami nem jár együtt azzal, hogy közben segítettem is. Mert az igazi győzelem az, hogy a részvétel mellett a közös öröm is egybe forrasszon bennünket. A cél tehát a boldogság, és a közösen elért győzelem. A segítség, de közben az, hogy tudjuk a győzelmünk nem öncélú és önző.

   Nincs az, hogy „jaj a legyőzötteknek” , mert nem lehet győztes az, aki ezt vallja. Hiszem, hogy a nemes küzdelemben a cél az, hogy te nyerj, de nem mindenáron. Mi férfiak gyakran megfeledkezünk erről, pedig nem kellene, még akkor sem, ha vallom, hogy valóban a győzelem a fontos. Legyünk akár sportolók, vagy a hétköznapok harcosai. Győzni tehát tudni kell.

A Dove erre hívja fel a figyelmet, amikor a legújabb kampánya mellé az egymást segítő győzteseket teszi. A kampány videó számomra szép példája annak, hogy létezik még nemes versengés, és közös cél. Nézzük tehát együtt meg a filmet, és okuljunk ebből a pár percből. Szponzorált Videó: Nem a győzelem a fontos! Szponzorált videó: A győzelem a fontos, nem a részvétel?

  A végső mondat a győztesek számára, szintén egy idézet: „Hogy jó győztes légy, még jobb vesztesnek kell lenned.” ( Michael Schumacher) 

Ma ez a legfontosabb üzenetem minden olvasóm, és stíluskövetőm számára, legyünk együtt dicső győztesek a divat frontján.

A bejegyzést a Dove ajánlásával készítettem.

Barátsággal: Tibor   

   Vannak napok, amikor az ember átmegy „negatívba”, és még a méz is keserű, de aztán arra gondol, van nekem erre időm. Mert ha több napod veszi el a búskomorság, és levertség minek az egész.  Tagadod vagy sem, ugye tavaszodik, meg a leányok is egyre szebbek, és lengébb a textil, tehát van minek örülni. Mindezt annak a jegyében is, hogy minap megszaladt a klaviatúra és áradt belőlem a rossz, bizonyára többet néztem a kelleténél a „House of cards” sorozatot, és nem a ruhákra koncentráltam benne, holott öltöny van ott dögivel. Akkor viszont lépjünk is, mert ígértem, hogy lesz egy üzlet, "bevásárló" lista, amiben talán te sem csalódhattál, csalódhatsz. Tudom kedves vidéki, - és itt ne vegye senki sértésnek a jelzőt – mert én is az voltam, vagyok és leszek, de ezek az üzletek Budapesten találhatóak nagyobb számmal, emiatt megint elmondható, hogy vízfejű ország vagyunk. A lényeg, hogy a sem a sorrend, sem semmi más nem jelzi majd itt a felsorolásban, hogy ez, vagy az lenne a jobb. Ez egy teljesen magam, és benyomásaim által rendbe szedett lista, ahol azon ruházati üzletek szerepelnek, amelyeket én is kedvelek, és peresze hordom is a termékeiket. Lásd a képen! 

  Dobpergés helye itt lenne, de azt leírni nehéz, tehát csapjunk a lovak közé, és jöjjön a „best buy” lista. Az üzletek és boltok neve egyben link is, tehát a pontos címeket a rájuk kattintás után megtalálod. (Szolg.Közl.)

  Loft Outlet: Egy hely, ami ugyan egy raktár épület középső traktusában van, és számomra szinte egyfajta bronxi hangulatot ad, hogy a vasajtó csengőjének megnyomása után, iszonyatos berregés fogad. Már várod, hogy egy marcona úr, kérdezze meg, - a „Soprano családból, hogy van tagságija? „- amikor nyílik az ajtó. Mindezek után viszont jön a kellemes meglepetés, az olasz fazonok mániákusai számára, hogy „little Italy” itt van. Öltönyök, zakók, nadrágok, ingek és cipők, na persze a kiegészítők sem hiányoznak. Része hajló vagyok, de Kun Gergely (Geri) az, aki engem igazából erre a pályára sodort, Ő ugyanis az egyik tulajdonos. Ellenben lehet, ennek már kevésbé örül, de egy elvitathatatlan, hogy üzlete „kis magyar” divatkövetők kötelező helye. Ár érték arány rendben van, minőség a konfekciós olasz holmik között az egyik legjobb. Ajánlott hely, viszont egy biztos, nem elegendő a „lapos buksza”.

Cross & Fileld: Kedves, tradicionális családi üzlet a Pozsonyi úton. Nyugis, amolyan békebeli igazi polgári szabóságból lett, igényes konfekciót áruló minőségi üzlet. Legelső komoly tapasztalatom ott ért, hogy a mesterséget mennyire lehet szeretni, és tisztelni. Közben az összes kritériumnak megfelelő igényesség megtalálható itt. A termékskála tényleg a maximumon van, nem lehet gond, ha kiegészítő kell, vagy egy komplett ceremónia szett. Érdemes betérni, mert érzéssel közelednek a leendő vásárló felé, tudni fogod, hogy nem leszel elégedetlen, amikor távoztál. Ellenben itt, is mint minden hasonló magasabb színvonalon dolgozó üzletben, se számítsa arra, hogy a pénztárcád kímélnék.

   Férfi Ruhaszalon: Deák tér és az Adrássy út arany háromszögében, a Révay közben egy kis üzlet, ami igazából a ceremónia szettek kiemelkedő választékét kínálja a leendő vőlegények, karmesterek, vagy bálozók részére. Viszont ebben az egyik talán legjobb Budapesten, de sértés ne essék ez is amolyan szubjektum részemről. A ceremónia mellett, van persze jobb minőségű konfekció, ami inkább az üzletemberekre fókuszál. Öltönyök és zakók, na persze ingek is.  A márkáiról előző évadban sokat írtam, ha teheted, nézd meg a régebbi posztokat. A „bejelentkezéses” alapon működő üzletben, tényleg te lehetsz az akivel egyedileg foglakoznak. Nem szabad kihagyni, ezt a boltot sem. Árak tekintetében nagyjából azonos azzal, amit képvisel, de ez ne ijesszen meg senkit.

  Dress Me and You: Méretes szabóság, ahol nem szálltak el még az árka. Amikor olyan dolgot keresek, amit szinte sehol nem lehetett kapni, ide szoktam jönni, mert az biztos, hogy van. Ha meg még sincs, holnapra lesz. Elmondhatom, hogy kezdeti lépéseim szintén segítette az üzlet, és mára már rutinná vált „tapogatós” vásárlásaim őtőlük tanultam el. Ha a konfekció és a régebbi megunt ruhadarab igazításra vár, őket szívesen ajánlom. Aztán ha már ott vagy úgysem állod meg, hogy ne vegyél magadnak valami kiegészítőt. Ár és az érték itt is a gondos odafigyeléssel társulva, számomra megfelelően eltalálva.

  Vathy’s Corner: A felsőkategóriás konfekciók helye. Itt valóban igaz az, hogy nem egyszerű megoldásokat keresők lesznek azok, akik betérnek. Te se tedd, ha nem vagy felkészülve arra, hogy a minőségért valóban fizetni kell, és nem keveset. Két üzletük, évek óta a megszokott, és magas színvonalat képviseli, válogatott márkáit. Az olasz prémium brandek helye ez, de persze egy „alacsonyabb” árfekvésű casual szerelmese is megtalálhatja a számára kielégítő szetteket. Ár, érték itt a legmagasabb az eddig felsorolt üzletekhez képest, de mit is várhatnál ott, ahol „ezek” a prémium márkák képviseltetik magukat. Azon követőim számára ajánlom, akik nem tűrnek kompromisszumot.

   Digel Store Budapest: Gondolom, aki rendszeresen követi tevékenységem, nem lepődik, meg miért ajánlom ezt az üzletet. Számomra a német precizitás és hidegség, ellentétje ez a márka. Nemhiába, lett az elmúlt években olasz tervező gárda szerződtetve. Sokkal többet nem írnék róluk, mert számos bejegyzésben felmagasztaltam őket, viszont az itt is megjegyzendő, hogy egyre jobb és jobb minőségi anyaggal dolgoznak, viszont az árakat nem emelték annyira, magasra, hogy azt egy átlag férfi ne tudná elviselni. Erősek az üzleti modellek területén, de a casual sem megvetendő, sőt mi több egyre jobb és jobb. Erősen ajánlott üzlet, Budapest belvárosában.

  4_sakndivavia: Eddig ez a legérdekesebb a listán, mert tipikus „pláza ásza” kategória. A plázák egyik nagy előnye, hogy egyszerre tudsz le mindent, amit szeretnél, két „hambi-bambi” között egy szandi, vagy egy zakó. Mint előző „negatív posztomban” írtam, pontosan itt kaphatod az igazi nagy zakót is! Viszont itt pont nem, mert jó a termék, a minőség és nem a megszokott undorral fogadnak az hozzá nem értő eladók. Már nyert ügy! Viszont ami ellenben mégis fast fashion termék, lehet jó is és a casual kedvelőinek még jobb. Fiatalos és lendületes. Imádom őket, és ez kevés helyről mondható el, ha egyáltalán bemegyek a nagy tömegeket vonzó színes szélesvásznú helyekre. Ár érték magasabb, mint a Zara, vagy a H&M, de cserébe jobb is. Extrán ajánlott!

   Schiffer Upper Class Club: Amolyan kis pláza, de mégis egyfajta eleganciával rendelkező helyen van a "klub". A hegyvidék kedves bevásárlóközpontjában, Schiffer Miklós stílus szakértő/ szakember / mágus / guru / író kollekciója várja azokat, akik a minőségi made to measure öltönyökre és zakókra vágyakoznak. Mellette az egyik legigényesebb ingeket árusító üzlet az Emanuel Berg szimbiózisban él vele. Miklós gondos keze és ízlése hívogató és csábító, mégsem érzem magam feszültnek, ha bemegyek hozzájuk. Otthonos és semmi pikért sznobság, ami nem vág orrba. (Pedig hány ilyen hely van…) Aki persze „stílust árul”, az bizony megkéri az árát, de valljuk be, amit itt veszel, megér minden pénzt! Szeretem, és önző mód ajánlom is.

   Lassan elérkeztem a végéhez! Szólhattam volna a kis olasz boltocskáról a Ráday utcában, vagy a Ducioról a Podmaniczkyban, vagy a szabóság az Opera mögött, mert van pár kincs még, de „blogidő” hiányában nem tudok mindenre kitérni.  Itt viszont vegyünk egy nagy levegőt és jelzem, tényleg nagy levegőt vegyen mindenki! ( Remélem megvolt ... ? ) 

  Ajánlatom végén valóban két „az eddigiektől” eltérő vegyes üzletet mutatok, mely saját márkát kínál a „megfizethető” kategóriában. Jelzem ez lesz a legnagyobb vita alapja, de megéri.

  Charles Vögele: Az itt található termékek sem felső kategóriát, sem anyagminőséget tekintve meg sem közelítik az eddig felsorolt üzleteket. Ellenben azok számára, akik mégis elegáns, de nem túl drága fast fashion termékeket keresnek, és elvárják, hogy udvarias és jó kiszolgálást kapjanak, nekik érdemes betérniük ide. A farmer, és casual kollekció szerintem rendben van, az öltönyök területén sajnos vannak problémák, de évről évre jobb lesz ez is. Ingek esetében, reális áron kapsz nem egyedi, de még anyagában jó minőséget. Tudom, nehéz lehet most azt mondani, hogy a fentiekhez képest ez lenne a legjobb megoldás, de még mindig jobb, mint bármi más, a hasonló nagy ruházati boltok esete. Ár érték változó, de ha odafigyelve válogatsz, lehet egészen jó dolgokat is kifogni!

   Springfield: Színtiszta casual. Régebben volt öltöny kollekciója is, de arra a területre bejött a H&M és a Zara így megmaradt a Springfield a „street fashionnél”. Abban viszont számomra verhetetlen, pedig a márka is tipikus bangladesi „kizsákmányoló”. A fiatal felnőttek, és a fiatal férfiak számára én teljes szívemből tudom ajánlani. A méretezése pedig kifejezetten rendben van, mivel számomra sem volt nehéz olyan darabot találni, ami nem lett volna jó, ha már a színe megtetszett. Az ingek esetében vagyok egy kicsit zavarban, mert ott az árazást túlzónak érzem, de amúgy az ár érték pont megfelelő. Bátran ajánlom.

  Zárva soraim, a felsorolt üzletek, és boltok egyre magasabb színvonalon gondolják az urak, férfiak, kiszolgálást, és ez jó. A választék miatt sem lehetek szomorú, és ami a lényeg, ember számba vesznek, még ott is ahol tudom, hogy maximum egy cipőfűzőt (se) tudnék venni. A megoldás kulcsa, az edukáción van, mert tanít, és stílusra szoktat az a hely, ahol a személyzet, nem tolakodón, de jelen van vásárlásaid során. Oda szívesen mész vissza, és nem mondod azt, hogy azért tértél be, mert jobb híján ez volt a közelben. A polcok rendezettek, a gondolák között remekül elférsz, és szellős a berendezés, vagy nyugalmat áraszt.  Remélem, most többen lesznek, akik azzal a "hálás" örömmel olvasták végig soraim, hogy nem a szapulás, a negatív megszokott magyaros mentalitás diktálta a mondatokat. Hidd el, én sem szeretem, ha oktatni kellene az eladókat, vagy nevelni az üzletek tulajdonosait, hogy merre az arra, még nálunk is, ahol a vásárlóerő sem áll a magaslatokon.

Barátsággal : Tibor 

   Térjünk rá egy bizonyos gátló tényezőre, ami gyakorta előbújik, mint a tavaszi csiga a házából, félősen, de mégis dölyfös magabiztossággal, hogy az a férfi, aki egy bizonyos koron túl van, nem a megfelelő outfitben jelenik meg az teljességgel elfogadhatatlan. Persze ezt a tézist, mint bármit, ami a divattal kapcsolatos, általában olyanok hangoztatják, akik vagy soha az életben nem öltözködtek, vagy épp azok, akik igen, és ebből élnek, (meg) mint stílus guruk. ( Én egyik csoporthoz sem tartozom, mert azt vallom, amit Woody Allen, „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.”)

  Tudom nehéz "belőni" azt, hogy egy férfi mikor éri el azt a kort, amikor már a divat sodrásával való szoros haladás, már „ciki”. Mert ez alkat és habitus kérdései is. Ellenben inkább tarozom azon stílust terjesztő bloggerek közé, akik azt vallják, hogy amíg valami nem túlzás és „vizuális környezetszennyezés”, tegye bátran, mert nem az a fontos mások, mint mondnak, hanem az, hogy te miben érzed jól magad. Itt is tehetnék egy laza szembesítést magammal, mert a „jól érzed magad” kifejezést gyakran negatív értelemben használtam. Ellenben itt nem arra értem, hogy az „átlag férfi”, aki már elengedte a divat gyeplőjét, és a ló elszaladt mellette, megelégszik a puszta kényelmet biztosító „slampossággal”. Valljuk be, ez azért inkább jellemző még, mint a gondos odafigyelés, sajnos!

  Blogom, és egyéb közösségi felületeimen keresztül, egyfajta irányt szerettem volna mutatni, nem csak átvett képekkel, de legtöbb esetben (és ez az utóbbi időben gyakran van így) magamon bemutatva, hogy ne legyen skrupulusa senkinek, mert itt van ez a nem túl fotogén lény, aki próbálja átadni azt, amit „összeszedett”. Nem szifilisz ez, mert szabadulni könnyebb tőle, és ráadásul nem is fáj. Gondoltam, hogy talán a saját példa ragadósabb, mint az, amit egy-egy katalógus fotó mutat, a valóságban nem gyakori embertípusokon. Már csak remélem, hogy kortársaim és egykori kollégáim nem röhögnek hangosan, hogy „na, nézd a majom már megint pozőrködik”.

  Ami a lényeget illeti, a mai bejegyzés esetén az, hogy egy hete olvastam hosszas elemzést, egy stílussal és divattal foglakozó oldalon, hogy a férfiak legtöbbje, nem igazán tudja eldönteni mi az amiben, megjelenhet a korához illően. Persze az írás több oldalon elemzi a casual, a business és egyéb megjelenés összességét, de a vége az volt, hogy egyes „tévhitek szerint” amit a mai „korszellem” és egyes „blogok” terjesztenek, azért nem tudnak a magyar hímneműek öltözködni, mert ezek a téveszmék félre vezetik őket. Vagyis megint ott van a „túlbuzgó entellektüel”, aki meg akarja magyarázni, hogy a divat valami olyan magasztos és földtől háromezer méter magasan lévő hegycsúcs, amihez csakis azok juthatnak fel akik legalábbis elvégeztek száz kurzust ahol megmagyarázták nekik a nulla együtthatóját. Mindezt nem kevés pénz ellenében! Bosszantó, ugyanis szerintem, ha valami nem jön magától és nem érez rá valaki kisebb segítséggel, akkor tanulhatja azt egyetemi fokon akár, akkor sem fog menni. Ezért inkább feladja. Drága olvasóm, te itt még ne add fel, a remény hal meg utoljára. Illetve a „reményhal” kiment a divatból, és a sza@ok "rája" jött helyette.

  A divat persze vihet bennünket félre, és egészen borzalmas dolgokat is művelhet, de azt csak azok követhetik el, akik vakon mennek utána. Én azt vallom, és vissza a címhez, az életkor és az öltözködési stílus változhat, nem kell ezer évvel ezelőtt leírt rizsporos könyvekből, és azok tanait oktató felkent papoktól elsajátítani. Mert a józanész és a tükör nagyobb segítség lehet, mint bárki más. Azok dolgok, hogy mi az, amit illik és nem illik már felvennünk, és mikor, hol nagyon sok helyen megtalálható, akár még meg is tanulható. Viszont az, hogy ezt miként építjük, be saját stílustárunkba, már rajtunk múlik. Vallom, hogy te is tudod, és nem leszel bolond, hogy másként tegyél! Nem vagyok szigorú, de ellenben következetes, és blogom, facebook és isntagram oldalam ebben segíthet. Képekkel, inspirációkkal. Aztán azokkal a normál kereteken belül folyó, komment diskurzussal, ami ezek alatt képződik. Legyen az a cipő és a zokni, magasztos kérdése, vagy a nadrág hossz, zakószűkítés, miegyéb. Minden férfi, aki egyszer olvasott, vagy látott tőlem valamit remélhetőleg beépítette magába, vagy ha nem akkor sem ment el mellette szótlan, ha nem is nekem, de másnak megemlítve.

via GIPHY

 Utolsó sor szintén legyen Allentől: „Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.” ( Valahogy így Uraim, nemdebár? )

Barátsággal: Tibor

  Ott hagytam abba,- korábbi bejegyzésemben-  hogy épp azon kaptam magam temetni kezdtem a szemem világát, a fránya zöld hályog lepi el, és süllyednék a totális önsajnálatba. Aztán eszembe jutott az örök klasszikus, Dan Greenburg – Marcia Jacobs: Hogyan legyünk boldogtalanok? - Az önsorsrontás tudománya. Abban is egy konkrét mondat, ami így hangzik: „Szerény, ám hő vágyunk, hogy az itt következő lapokon néhány ötletet és eszközt találj, hogy valóban fájdalommal teli, értelmetlen és szörnyűséges életed lehessen." a bevezetés végén.

  Nos, ezzel most, én itt nem szeretnék élni, és arra gondoltam, ha a fene a fenét is eszik, a látásom rendben marad. Tibor, te nem adhatod fel. ( Mondjuk esélyt sem adtak rá, mert az Optimum Látásjavító Lézerközpont intézményvezető főorvosa, Dr Palotás Csilla, berendelt egy következő „mérkőzésre”.)

Itt a legfontosabb dolog, hogy ha már így alakult, legyen pontos a diagnózis, és ehhez a kontroll a legjobb eszköz, az orvosok kezében. És én is az Ő kezében tartom a látásom, hogy ezzel a képtelen képzavarral éljek. (Lássak!)

  Persze, hogy a következő (húsvét) előtti hét, amire a kontroll elő lett jegyezve, nem épp a legboldogabb napokkal teltek. Már néztem is magamnak, hogy az outfitem mellé mely fehér bot áll majd a legjobban. ( Morbid, ezért elnézést kérek!) Minden létező fronton lestem a netet, mi vár rám, ha marad a megállapított első diagnózis a glaucoma. Zárt zugok, nyílt zugok, csarnok „vízesések”, stb. Ilyenkor a YouTube és persze a google a barátod, meg a blogok ahol beszámolókat olvashatsz naphosszat azoktól, akik még nem brei írással írtak neked. Egy szó, mint száz a kétségbeesés a legjobb haverod, meg a jó minőségű házi pálesz, vagy rosszabb esetben a whiskey. 

  Midőn eljött a nap, hogy tisztábban lássunk a szemem helyzete körül, az előirt vizsgálatokra kész megjelentem a tett színhelyén. Most tapasztaltam meg, hogy valóban milyen jó helyen vagyok, mert ami következett az a teljes alaposság és gyorsaság. Startra készen vártak ismét a kedves, szemnek sem „kellemetlen” asszisztensek, és én üdvözült bárgyú mosollyal követtem őket, hogy hol a szemnyomásom, hol a látóterem nézzék meg.

  Itt külön emlékeznék meg a látótér vizsgálatról, amin apró pontokat villantanak fel, hol a jobb, hol a bal szemem letakarva, amolyan kalóz módjára. Ebben az esetben mire nálam a végére mindkét szemem be lett vizsgálva, valóságban is csillagokat láttam, a káprázattól. Viszont, hogy ne vezessek senkit félre ez az egyik legfontosabb mérés a galucoma esetében. Az Optimum rendelkezik egy géppel, - sok gép van ott - aminek a lényege, hogy a látóideg és szemfenék teljes feltérképezése legpontosabb mód látható legyen az orvos számára, szintén fájdalom és rossz érzésektől mentesen. A gépi feltérképezés az én esetemben is lezajlott. Itt már arra gondolsz, (gondoltam) vége a mindennek és jöhet a felálított epikrizis. Tévedtem. Főorvos asszony egy kis szemérzéstelenítés mellett, egyfajta tükröt helyezett, hol az egyik, majd a másik szemgolyómra. Pillanatra álljunk meg, semmit nem éreztem, és mielőtt valaki rémes dolgokra gondolna, nagyon fontos volt abból a szempontból ( jaj de vicce ez a szó itt ) „szempont”, hogy a végső megállapítás nyugodtan kijelenthető legyen az én helyzetemben is, hogy téves riasztás volt. A magas szemnyomás érték ellenére, hála a magasságosnak, meg az esetleges teremtői génállománynak nincs zöld hályog. NINCS!

  Mivel viszont a "családomban, és egyéb állatfajtákban” ez a betegség jelen van, mellette a szemnyomás értékem sem normális, sajnos megelőző jelleggel egy szemcseppet kell innentől kezdve minden este használnom, ami normalizálja azt. Oké, ezzel ki is egyeztünk, mert nem kell a fehér botok boltjában mennem, legalábbis emiatt, illetve lehetőség nyílik a lézeres látáskorrekciós műtétre is, ami miatt ez az egész sztori elindult, nyugodt lehetek. Viszont ez a műtét is csak abban az esetben lehetséges, ha a szemcsepp és ismételt szemnyomás mérés kontroll mellett az adataim normális értéket mutatnak. Tehát ez még koránt sem a vége.

A következő körben, mivel ha már homár legyen szemüveg nélküli rák, én úgy döntöttem közel a 35 éves szemüveghordás és sokszoros elvesztés, összetörés, ráülés, ráfekvés után, hogy lesz, ami lesz, kipróbálom a kontaktlencsét, hogy addig, amíg a műtétet nem lehet végrehajtani, legyen módom a nyári verőn a legmenőbb napszemüvegekben pompázni.

Persze ennek az elhatározásomnak bevizsgálását is az Optimum végzi majd. Kire-másra bíznám ezek után! Unaloműzés végett, erről is beszámolok majd blogomon.

  Konklúzió, mert van: kontroll és alaposság, ezt megtanultam. Egy átretteget, hét után nyugodtabb vagyok, mert a felügyelt ellenőrzés kizárta a galucomát. Nem győzöm hangsúlyozni nektek, hogy negyven felett minden napsütötte, és borúsabb nap is ajándék, főleg ha tisztán látod. Ne csak nézz, láss is, és ehhez kell egy teljes körű szemészeti kivizsgálás, neked is!   

Barátságos "tekinttel": Tibor 

  Idézettel kezdem: „Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem.”

  A szavak elvesztik értelmüket, főleg ha egy férfi divattal foglalkozó bloggert olvasnak azok, akik ki tudja miért, de őt választották, pécézték ki maguknak. A szavakkal sem értjük egymást itt valóban értelmet nyer, mert a sztereotípiák hadteste lendületbe jön, és támad. Miért, mert csak, vagy, mert unatkozik, vagy, mert rohadtul utálja ha másnak más a véleménye. Viszont most pár dolog, amivel helyre rakjuk a szavak értelmét, vagyis magyarázzuk meg miért nincs, vagy mégis miért van igaza azoknak, akik támadják a bloggert, a divat blogja alapján. Tévhitek a jólöltözöttség kérdésköréről.

 1, Minden férfi, aki törődik a külsejével, és szereti a divatot követni, vagy meleg, vagy legalábbis az. Csak titkolja. Ha valóban így lenne, akkor már rég kihalt volna a bolygó és csakis rondán öltözött majmok, és vagy egyéb állatfajok laknák a földet. UFO is szóba jöhetnek, bár náluk nem tudjuk mi az aktuális trend az öltözködést illetően, tehát ne hamarkodjuk el ezt a lehetőséget, mert támadhatók lehetnek.

  2, Minden blog, blogger aki az aktuális divattal, és vagy a stílusos megjelenéssel foglalkozik, a „bűnös háttérhatalom” szolgája, mert arra kényszeríti olvasóit, és követőit, hogy vakon verjék el a család összes megtakarítását valamiféle furcsa holmikra, amire valóságban semmi, de semmi szükségük nem lenne. Ha így lenne, olyan gazdag lennék, hogy nem tudnám csak vasvillával forgatni a pénzem, mivel az összes divatház engem fizetne meg, hogy mételyezzem tovább követőim és olvasóim. Ami persze megint nem igaz, mert „csóró” vagyok, mint a „jólöltözött templomegere”.

  3, Minden férfi, aki másképp öltözködik, mint az átlag, és ezzel feltűnést kelt szintén „kőgazdag” , mert csak ők engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a külsejükkel foglakozzanak. Soha nem dolgoztak semmit, és a pénzt a szegényektől vették le, és vagy médiában felkapott üresfejű senkik. Ha ez így lenne az össze gyártulajdonos, mérnök, és vagy bankár a legutolsó valóságshow menekültje lenne. Ellenben az üres fej, és a pénz néha társul és annak következménye a stílustalan öltözködés. Lásd a fenti tézis „reciprokát”.

  4, Minden férfi, aki a megjelenésével foglalkozik, legtöbb esetben a felületességét, és modortalanságát leplezi. Ha ez így lenne, nem lennének stílus, és etikett tanácsadók, és a barlang bőven elég lenne a lakhatásra, illetve a lánykérés elfogadott módja még mindig a kőbunkóval való fejbevágás lenne. Ennek a „tételnek” cáfolata is létezik, csupán nézz körbe az a valódi „éjjel nappal Budapesten”.

  5, Minden férfi, aki a többet foglalkozik a divatos megjelenéssel, egyéb testi fogyatékosságát akarja leplezni. Vagyis kövér, izomhiányos, puhány, férfiatlan. Ha ez így lenne szegény egykor neves NFL játékos lenne „zokniszandihasitasis” izomkolosszus. Az állítás igazolása, hogy a legtöbb divattal nem foglalkozó férfi már az alakjára sem figyel, mert minek kellene. Úgy szép ahogy van!

  6, Ráadás. Minden férfi, aki szereti követni az aktuális divatot, és szeret a hétköznapok világában adni megjelenésére, otthon rejteget egy valódi „szöszmösz tvénézős mackóalsót”. Igen ez így van, mert aki a hét legalább hat napján olyan, mint akit a gyufaskatulyából húztak elő, megengedheti magának, hogy otthon a Netflixes magányában, abban legyen sorozatnéző áldozat, amiben a legkényelmesebb.

  Tudom, lehetne még bővíteni a sorokat, mert az irigység, blogok elolvasás nélküli kommentelése, nálunk nemzeti hagyomány, és a „természetes” megjelenést gyakran keverjük a pocsék öltözködéssel, mégis itt fejezem be. Szerintem "adjunk magunkra" és ismét lesz értelme a szavaknak. Csapataim harcban állnak, a kormányos a helyén van. Az UFOK és a "gyíkemberek" pedig tovább tömik a virtuális pénztárcámat.

Amennyiben még nem lettél áldozatom, itt a facebook, instagram, tumblr, és YouTube csatornámon azzá válhatsz!

Barátsággal: Tibor 

  Jön a nyúl. Nem az! A nyúlon túl! Ott bizony kellet az „Anthiókia szent kézigránát”, hogy Artúr véget vessen véres pusztításának, és Ménár Atya hozta is, hogy a lovagok megmenküljenek a véres szörnytől. Aztán a nyúlnak lett, kampec. Most, hogy az örök klasszikust idézve a Húsvét hétfő egyik régi hagyományát vezettem fel, jöjjön öt outfit amiben be is engednek a "lányos házba", és még talán a tojásod is megmarad. Vagyis kapsz többet is, mint amennyi kellene.

         Bringa jobb lenne, de a szett indulásnak rendben van. 

                                           A bevált öltönyös.

  A teljesen "laza", amiben még az autód, akarom mondania kerékpárod is megtalálod a "locsolós háznál" kapott „szérűs kertek királynője” lefogyasztása után.

  Végül a  hagyománytisztelő. A szettek beszerzése kissé nehézkes, de talán megéri. 

  Remélem tudtam támpontot adni, és ez nem lesz mellényúlás, akkor sem ha pálinka győz le erős férfiakat. Ezzel a kis rövid poszttal kívánok már most Áldott, békés húsvéti ünnepeket!

A többit tudjátok: facebook, instagram, tumblr, YouTube! A végső elkeserdésre pedig a tanácsot itt kapod meg! 

Barátsággal: Tibor 

  Oké, a cím lopva ezer köszönet Karinthy Frigyesnek, aki a piros színekre kezdett nagyon furcsán nézni, és a vonatok csak úgy zakatoltak a fejében, végül – egy agydaganat – után megalkotta ezt a remekművet, amiben rögzítette, dokumentálta a vele történteket, a piros színek és a vonatok után, hogy jutott a műtőasztalra.

  Itt nem lesz ekkora ügy, de azért ne feledjük a humor a legjobb megoldás minden nekikeseredett pillanatban. Dobjunk még egy közhelyet ide, ha a szem a lékek tükre, akkor az enyém zöld, meg kissé hályogos. Hölgyeim és Uraim, de hogy jutottunk idáig? Tehetném fel a kérdést. Joggal.  Ez is egy stílus, és divatkérdés lesz, csak kicsit másként és máshogy. 

  Kezdjük a legelején, mert az egész azzal indult, hogy nem a hiúság vezérelt ( á, dehogy ), hogy megunva a lassan harmincvalahány évnyi szemüveghordást, és persze súlyosbítva a körülményeket, nem csak a távoli dolgok tűntek a homályba, hanem lassan már a klaviatúra billentyűi is. Szóval nem csak a „negyven felett minden nap egy ajándék”, vitt arra, hogy megunjam a napi, hol a szemüvegem megint játékot. Hanem az is, hogy lassan gátolt abban a munkában, amit végzek a szemem romlása. Milyen szép is ez a zakó, de milyen remek lenne, ha látnám is. „Az ott nyakkendő? Nem csak egy öv, rendben!”

  Úgy döntöttem, kössük össze a kellemeset a kellemetlennel, és végre tegyünk pontot az ügy végére. Legyen már szabad nekem is a strandokon rendes férfi módjára körbenézni, mit is hozott össze a nyári napsütés. Vagy éppen elegendő az is, hogyha rám köszön egy ismerős és ne adj isten nincs rajtam a szemüvegem, vissza is köszönjek úgy, hogy az ne tűnjék neki úgy, hogy ez miért ennyire „izé”. Hajrá kalandra fel, és nézzük, már ha látjuk, a neten mit írnak a lézeres szemműtekről.

  Olvastam ezeregy bejegyzést, és mind oda terelt, hogy legyen, aminek lennie kell, mert ha ennyi férfi kibírta, én sem lehetek gyáva „nyúl Béla”.  Ki is választottam a számomra szimpatikus (optikus) klinikát. Optimum Szemészeti Központ. „ A család szemésze” vagy a „Látás helye”. Avagy Ne bújj el a szemüveged mögé!  Kérve egy időpontot tőlük, felkészülve vártam a napot, hogy bele lessenek a szemem bogarába. Azért nem voltam akkor ennyire lírai, de most tudva merre van, az arra már bátrabb vagyok.

 Ki itt belépsz ... 

  Megérkezve a helyszínre, azért nem csak a belső tér az, ami megfogott, hanem más is, de ezt úriember módjára nem beszélném ki. Legyen annyi, aki még lát, annak sem kellemetlen az, amit ott fogadja, a recepció területére koncentrálva az összes látóideget. Már megint szexista vagyok!!!

  Kis adminisztráció után, ami persze szükséges vizsgálatok elkezdéséhez, máris kisvártatva egy széken találtam magam, ami előtt az általam már ismert tedd a fejed a gép elé, módszerrel belövik, hogy nem kamuztál arról mennyire vagy vaksi. Vagyis megmérik a látásod. Aztán jött az, amit még soha nem végeztek el rajtam, (van pár dolog azért ebből is) a szemnyomás mérés. Nem, nem nyomják ki a szemed. Itt még nem! Máskor sem, rossz vicc volt. Egy gép, ami egy pillantás alatt levegőt fúj a szemedre, oké nem fúj, rálő. Kissé olyan, mint amikor egy bogár megy a szemedbe, biciklizés, motorozás közben. 

  Ekkor azt gondolnád kész is vagy, de ne örülj előre ez még csak a kezdet! Jön a sötét szoba, és ott is fura gépekkel néznek bele a szemedbe, ezzel térképezve fel mi a sötét titkod. Mert mint írtam az elején a szem a lékek tükre. De talán nem csak a szobában van sötét, hanem ott is ahova benéztek. Néha olvasva vissza magam, hiszek is ezeknek a hozzászólóknak.  

  Mindezt kellemes körülmények és szakszerű segédlettel, mert ha annyira béna lennél, mint én, tudnád, hogy kell a segítség még itt is. Leültetnek és jön az első szemcsepp, amivel kábé olyan elszel, mint aki felszippantott valami „érdekeset” és a pupilláid kitágulnak a világra. Ekkor ismét, mérés, lövés és megint térképezés. Szemfenék vizsgálat. Ettől a szótól voltam nagyon cidris, mert mégis milyen az, amikor a szemed fenekét vizsgálják. Aztán kiderül, annyi az egész, hogy megint bevilágítanak a „sötét” fejedbe a szemeden keresztül.

  Minden tortúra véget ér egyszer. Ez is. Viszont eddig orvos nem látott, csak remek asszisztencia, aki végig vitt minden stáción. A gépek dolgoznak, kiértékelik azt, amit kell, és már a kész lelettel „megyen” tovább az ügy. (vagyis te). Ismét egy vizsgáló ahol egy mérhetetlenül kedves szakorvos vizsgál meg, jelen esetemben Dr Palotás Csilla, intézményvezető főorvos. A szokásos szemészeti vizsgálatok, merre a tába, mennyire ismered a számokat, illetve ismernéd, ha el tudnád olvasni. Mint kiderült én már nem csak abban vagyok rossz, hogy nem az arcomhoz illő keretet viselek, hanem abban is, hogy a kereten belül a lencse sem jó. Vagyis romlott megint a szemem. Majd a műtétről kezd beszélni a doktornő, arról, hogy nekünk negyven felett már az a jobb, ha a korrekciót az egyik szemen végzik el, mert a másik lesz a közel látásban segítségre, amihez persze azért kell szemüveg. "Öreg szemed van." Vgy. Öreg, szemed van? Viszont a távollátót, ami nálam a legrosszabb, eldobhatom. Ja kvázi … Mert azért nem annyira kék az ég felettünk, és nem tűzoltómajális minden napunk.

  Aztán ismét egy kis szemcsepp, amikor már végképp úgy nézel ki, mint Drakula gróf és úgy látsz, mint öreganyám a hetvenedik szülinapján, amikor a kis unokát a kutyának nézte, és csontot dobott neki. Megint fél óra és megint egy szemnyomás mérés, szemfenék vizsgálat és a végén dobpergés, mert jön az ítélethirdetés. Ismét a doktori kezek közé kerülsz.

  Itt egy ponton elér az őszinteség és a most már minden mindegy állapot, csak már legyek túl rajta. Pedig semmi rossz, kellemetlen, félelmetes és fájdalmas nem volt. Ami viszont jobban fáj, mint bármi más, a realitás, ami mint egy dübörgő vonat érkezik, és nem tehetsz, mást felszállsz rá. Ez a vonat már csak ilyen, erre nem lehet nem felszállni.

Az orvos közli a tényeket. Önnek nyílt zugú zöld hályog van mindkét szemén. Egykor a nyílt zugokról egészen más asszociáció jutott eszembe, de ez most nem annyira kellemes. Mert beteg vagy. Glaucoma! Egyezzünk ki egy döntetlenben?! Nem lehetne?

  De, csak ahhoz kell még egy pár vizsgálat, és még mázlim is van, mert a szemfenék vizsgálat egész rendben találta a szemem ér és egyéb számomra fura szavakkal illetett állapotát, meg még időben mentem el, talán érezve valamit. Folyt.Köv. mert a „The End” közel sincs itt, és a  „happy” meg el is marad.  

  Konklúzió, mert van. Kedves negyvenes férfi társaim, és persze nem csak ők, legyetek jók és negyvenet elérve, ne csak a drogériákban kapható „nagyon szexi” olvasó szemüvegek után kapkodjatok. Meg a szokásos „a megint kellene egy új keret” hatására, mert az a divat csak halad, legyen látás vizsgálat!      Vegyétek ti is a fáradságot, és menjetek el egy komplett kivizsgálásra, mert a szemetek világa múlhat rajta. Nem vicc, ugyan a zárt zúg és nyílt zugok világa valóban „izgató” lehet, de nem a szemedben. Az pedig a blog következő része lesz, mi a megoldás a hasonló korban felfedezett glaukocomával. Mert van remény, és van rés a pajzson. A szép dolgok nem lesznek tűnő pillanatok.

Mert ugye, hogy ugye!? 

  Kövess a facebook oldalon, vagy az instagram felületen, a YouTube pedig mozgásba hozza a stílust, és a divatot. A blog tumblr felületen is elérhető!

Barátsággal: Tibor 

  Már több alkalommal kifejtettem, hogy a férfiöltözködés legtöbb esetben a praktikum, és a vélt kényelem sikamlós jegén csúszik el.  Mert nem én találtam ki, de a praktikum, és a divat , nem igazán jár kéz a kézben. A nadrág nem biztos, hogy attól lesz szép, ha trottyos a szára, a zakó, ha három mérettel nagyobb ronda, az ing ha bő olyan mint a kutya vacsorája. Pedig legtöbb esetben ezekkel a stílus problémákkal találkozunk, csupán egy sétát kell tenni valamelyik nagyvárosunk utcáján. Van még több gond is, de mára azokat hagyjuk, ez is épp elég lesz. 

  Koncentráljunk a zakóra, semmi más ne vonja el a szemünket, (övtartó, és az öv hiánya… ) . Ez a zakó méretben pont megfelelő. Nem nagyobb több számmal, nem az az érzése az embernek, “hogy nini a Józsi megint a nagyfater öltönyét vette fel”, mert az sajátja épp valahol elkavarodott. A zakó szabálya nagyon egyszerű, a mellkas és a begombolt zakó közé, az ökölbe szorított kezünknek pont be kell férnie. Ennél még szűkebb fazonok jönnek divatba, de ha nem akarunk a sodrással haladni, és nem is érezzük jól magukat benne, nem fontos az extra slimet erőltetni, nem beszélve arról, hogy az is tud „baromi” hülyén mutatni, még soványabb alkaton is.

 Dupla soros zakó, és öltöny esetében ez még hatványozottabban igaz, mert azt leülve is begombolt állapotban illik hordani. Ami azt jelenti, ha túl nagy, bő, tág nagyon csúnya látvány, mint álló, mint ülő helyzetben. Sőt fekve is. ( Amúgy a nagyon szűkített, viselhetetlen lenne ebben a fazonban. )

 A cipőt, most ne kritizáld, mert tudom "mamusz" lesz belőle, mire a végre érünk. 

  A nadrág hossza neuralgikus pont. Nagyban függ a szabásától, és a hozzá viselt cipőtől is. Az arány itt is fontos. Ha túl hosszú, “trottyos” lesz. Ha túl rövid idétlen. A fenti kép, egy pont megfelelően beállított hossz látható. Persze itt a cipő is beleszólt, mert egy loafer esetében a hosszabb szár nem hozza ki a cipő eredetiségét. Nadrág hossz egyfajta optikai tuning is lehet, mert ha túl hosszúra hagyjuk, összenyomja a viselőjét. Amoylan harmonika redős lesz.  Ezt tapasztalatból mondom, mert én egy ponton megálltam a növésben, és ez elég hamar bekövetkezett. Alacsonyabb méretűek esetében egy slim fit nadrág, rövidebb szárral adhat plusz centiket, persze csak a szemeket megcsalva. 

 A casual, (nem formlis) szettek esetében még szabadabb a korszellem, mert egy slim farmer, vagy egy chino nadrág még egy két felhajtással is dob a viselőjén. Persze ez nem az üzleti modell. Szigorúan javasolt szabadidős tevékenységre korlátozva viselni.

  Az ing mérete. Itt is alap, hogy a túlméretezett forma ellentétes hatást ér el. Tudom, mert sok férfitársam fordul hozzám, hogy segítsek neki akár az ing kiválasztásában, nem kedveli, amikor azaz érzése “bezárták” az ingébe. Pedig ez nem igaz, ha az ing mérete passzol, hossz és nyakméretben, már csak a szabása lehet eltérő. A mára ismét divatba hozott slim szabás, sokak esetében okozza ezt a “börtön” érzést. Hajajj idén még az extra szűkített is bejött, mint látvány elem. Ilyenkor azt javaslom, ha nem szereti, nem kell erőltetni, de nem azt jelenti, hogy akkor egy lepedőt vegyem meg, vagy fel magára. A regular fit pont az a megoldás, ami átmenet ebben a kérdésben. Itt megint ügyelni kell a pontos karhossz, és nyakméret kiválasztására. A megfelelő méret az, ami nem lesz hosszú karban, és nem okoz bő, lötyögő érzést. A nadrágba gyűrve nem “öblösödik ki”, nem borul rá az övre. 

   Tudom nehéz dolgok ezek, és mint mindenben itt is a megszokás, és a rossz beidegződásek,- "anya mondta, hogy így jó"-, miatt idegenkedünk tőle. Viszont higgyük el, ha egyszer valaki rendesen belövi a méretünket, nem csalódunk.  Megigazítja a nadrág hosszát, a zakó méretét, és az ingünk simulását, egész más érzést hoz, amikor viselni kezdjük őket. Számos példa igazolja, hogy más lett a "férfi" ha valóban helyre tették, nem csak "úgy", hanem méretében is.   

Tetszett, amit itt olvastál? Gyere a facebook, instagram, tumblr és YouTube csatornámra kedvelj, kövess, olvass és nézz ott is. 

Barátsággal: Tibor 

A hibák, amelyekkel elronthatod a mindennapok eleganciáját.  Ne tedd, és most ezért emelem fel a szavam. Még akár ORDIBÁLOK is! 

1, Tudom a foci (művész nevén futball) nálunk a szent és sérthetetlen és emiatt akár magamra vonhatom a "B közép" összes haragját, a vezérszurkolók rohamát. Most viszont nem az aranylábúak teljesítményéről írnék, mert ahhoz nem értek, és természetesen van nálam avatottabb blog is ebben a témában. Viszont egy óriási hiba, ami ha „fan” vagy, hogy azt gondolod, hogy kedvenc csapatod meze elegendő az utcai viselethez. Nem és nem. Annak egy helyen van szerepe, mégpedig a lelátó, a küzdőtér, az aréna. Még ha annyira csábító is, de ne vedd fel máshova. 

2, Az öved megmondja kit tart magán. Avagy mennyire használt az ami a nadrágod köré fonja magát. A bűnök bűne, hogy az öveden látszik az idő, és a fogyó, vagy hízókúrád nyoma. A lyukak kiszélesedtek, a bőr leszíneződött. Mára vannak megoldások, amelyek helyettesítik a lyukak tengerét, és még méretre is igazítható. Az automata nem csak váltóban létezik, de övekben is. Légy a nadrágod őre, és ne rontsd az összképet az öved minősíthetetlenségével. 

3, A nadrág nem egyenlő a jogginggal. Amint azt már fent említettem a mez esetében is, a jogging nadrág sem a egyenlő a "street fashion" megengedett vonalával. Az nem az, de idehaza gyakran keverjük a szezont a fazonnal. Itt még inkább. Laza vagyok, mert joggingot hordok. Nem vagy laza, hanem nincs stílusod. Ha street fashion a választásod, akkor inkább vegyél skinny fit farmert, vagy szimpla slim fit fazonú chinot. DE NE JOGGINGOT. És főleg nem egyszerű "v" kivágású pólóval. Köszi!

4, Hamis márkák hazája. A fő bűnök egyike a "GLUCCSII", a "LOISE VOTTON" és társai. Ne viselj hamis márkajelzésű ruhákat. Magad égeted, és még könnyen elképzelhető, hogy valami súlyos betegséget is kapsz, vagy jobb esetben  sugárszennyezést, mert a hely ahol ezeket előállítják a föld legszegényebb és legelmaradottabb régióinak zegzugaiból kerül elő. A hamis márka, hamis embert takar. 

5, A nyakkendő kötés "elmismásolása". Tudom a könnyed elegancia része nálunk, hogy a nyakkendőt alibiből felvevők, amolyan casual elgondolás alapján, vagy rossz beidegződés miatt nem kötik szorosra. Pedig a nyakkendő csak akkor lehet szép és elegáns, ha az ing gallérja felül begomboltan zárva van, és arra húzódik rá a csomó. Az lehet már bármilyen, de legyen meghúzva. Nem lógva és szabadon lengő, nem naturista dolog az. Tedd meg kérlek, hogy ha felveszed ezt a szép kelléket, akkor azt úgy hordod, ahogy kell. 

Ma öt témában közelítettem meg a nagy hibák sorát. Bizonyára lenne még mit felhozni a stílustalanság rémisztő barlangjából, de mára ennyi "sátáni" tettel is be kell érni. Ha netán magadra ismertél volna egyik, másik ügyben az bizonyára a véletlen műve lehetett csupán, mert aki a T.S.L oldalát követi hasonló bűnökben nem lehet vétkes … Ugye ?

Amennyiben tetszett amit itt olvastál, kedvelheted facebook és instagram oldlam, és olvashatod tumblr mikroblogom.

Barátsággal: Tibor