Olvastam egy bejegyzést, hogy egyre népszerűbb a „nagy vízen túl” a webes vásárlás a ruházati termékek, divat cikkek esetében, és ez nem csak az egyszerűen megvehető cipő, vagy nullszériás kiegészítők piacán jelentkezett tömegével. Mivel a fiatal felnőtt (jó legyen, mondjuk tini) célcsoport, már nem tartja a plázázást olyan trendi dolognak, mint egykor. Persze helyette növeli a zsírpárnát, mert ki sem mozdul a monitor elől, tömi magába az egészségtelen cuccokat, és röhög a szülein, amikor azok azt mondják, hogy gyere, veszünk neked egy – pár jó ruhát. Gondolhatjuk ez is egy tengerentúli mese, de mint minden egyszer begyűrűzik ide ez is, mint sok minden más. ( Hülyeség … ?)  

   Számos márka, vette a fáradságot és feladva eddigi webellenes magatartását, elindította az online piacterét, hogy elkerülje a fogyasztó, vásárló vesztést. Vagyis a költséges üzlet fenntartás helyett, nyomul a web2-n. ( Nem tudom mi az, de jól hangzik! ) Sokan már idehaza is ebből a tömeges nyomulásból kimaradva szeretnek online vásárolni, és inkább vállalják a rizikót, hogy lehet egy – két esetben mellé nyúlnak méret szempontjából, de legalább nem kellet könyörögni az eladónak, vagy megküzdeni a kuponnal hadakozó nők seregével, az adott napokon. Nem, nem azokon a napokon! Sok előnye van ennek is, de persze a hátrány is annyi. Mert ugye nyomjuk a gombokat, nézzük a képeket, hogy milyen a színe, és pont a többféle monitor beállíts miatt, „hupikék törpikék” jönnek elő. Aztán mobilokon, tabletek meg mindenféle eszközön is nézzük a mérteteket, a szabványokat, és ha jól vettük ki olvasó szemüveg nélkül nyomunk egy „kövér” entert. Rakjuk a virtuális kosarunkat tele. Irány a fizetés! Jobb híján megbízunk a cégben, és megadjuk az összes adatunkat, majd lehúzza a kártyáról a pénzünket. A megbízható online piactér, a szállítást is belekalkulálja az árba és a posta, futár díjazása is le van tudva, ha veszel még egy pár fölöslegese zoknit amire amúgy semmi, de semmi szükséged nem volt.

   Nem vagyok ellene sőt, egyre inkább mellette vagyok, mert sajnos az elmúlt hónapokban egyre több alkalommal csakis online tudtam beszerezni azt a cipőt, vagy azt az inget, nyakkendőt, amire vágyakozva tekintettem, amikor megnyitottam az instagram applikációt. Hiába jártam le a lábam tövig, sehol nem volt, vagy már elfogyott, illetve nem is ismerték. Egyre több darab pedig pont csakis weben elérhető, ezzel is arra ösztökélve, hogy ott vegyem meg. Van buktató, vagy nincs, ellopják a pénzem, mert soha nem is létezett az, az a márka ami „Adijos” néven gyárt cipőket? Bizony lehet! Ezért nem árt az óvatosság, és persze az, hogy csakis olyan cég webes oldaláról rendelj, amit ismersz, vagy tudod, már hallottál róla, hogy valaki már vett náluk valamit, és neki bejött. Bizalmi ügylet ez!

  Pár tipp, és ezzel zárom is az netes vásárlás melletti bejegyzésem. Sorban pár lépés, mielőtt méreted alatti, kicsi, szűk és „tiszta műszál szöszmöszmackót, kitömött mókust és Ruma cipőt” rendelnél.

   A, Legyél tisztában a saját méreteiddel, mert a derékbőség, a lábad hossza, karod mérte, minden porcikád centiméterben megadott adata, fontos pontja lehet a webes vásárlás buktatóina elkerülése esetére.

   B, Csakis olyan netes felületen rendelj, amimnek ismered a kontaktcímét, telefonos elérhetőségét, esetleges bemutató termét, és tudod, hogy nem egy „lenyultunk.xtr” a végződése a reklamációs email címüknek.

  C, Olyan helyen vásárolj, ahol garanciát adnak a visszafizetésre, ha nem lenne jó a termék, amit rendeltél, mert nem lesz helyed a méreten aluli cipőknek, vagy ingeknek.

  D, Ha lehetséges, utánvétes vásárlással vegyél meg bármit, ami ruhadarab, mert még a futárnál átvétel előtt tudod tisztázni, hogy a piros nem sárga, vagy a rácsminta nem kerítés.

  E, Legyen lehetőség arra, hogy a kiszállítás időpontját te tudd meghatározni, mert nincs is szebb, mint a negyedszerre sem volt otthon ezért visszaszállítottuk a terméket, cetlit találni a postaládádon.

  F, F – mint „fake”, „faék”, vagy más néven simlis áruk webshopja. Ezek legtöbb esetbe olyan márkás termékeket kínálnak irreálisan alacsony áron, hogy azt még az is észreveszi, aki meg akarja állítani a földet, mert ki a kar szállni, vagy felfelé sikít a hullámvasuton. Itt, vagy már az lején lenyúlták a pénzed, és soha többet nem tudsz róluk, vagy küldenek valamit, és a dobozban jobb esetben nem atomhulladék lesz, ami akár megnyugtató is lehet.

   Ezzel zárva, arra bíztatok mindenkit, hogy nyugodtan vásároljon online, nem csak kerti – háti motoros fűkaszát, de akár egész öltönyt is, viszont a fent felsorolt „intelmeket” betartva, odafigyelve, hiába a csábító ár, a szebbnél szebb szín, forma, fő a nyugalom és a biztonság. Arra meg majd egy következő posztban térnék ki, hogy én kiket ajánlanék a figyelmetekbe. Addig amennyiben végeztetek ezzel a bejegyzéssel, olvassátok régebbi posztjaim, és kövessétek a közösségi felületeimet!

Barátsággal: Tibor

   Az ingekről tényleg nagyon röviden és lényegre “tömören”, ahogy azt megszoktátok tőlem. (Bár már nem emlékszem magáztalak - e titeket, vagy tegeztem - e, önöket…) Első tézis, az ing nem póló!  

  Hiába is csábít, hogy a kényelmével elkápráztassa a nézőket, az ing az ing, a póló pedig póló. Második tézis, az ing nem csak a hideg, vagy a meleg ellne viselt vászon darab! Az ing a férfiember egyik legfontosabb ruhadarabja. 

   Az ing az, amit nyakkendővel, vagy a nélkül, zakóval és/vagy „zakótlan” hordhatunk. Az ujja pedig hosszú! Nem teszek kompromisszumot 40 fokban, sem, sehogy! Az ing amit, tárgyaláshoz, irodában, utcára, munkában, öltönyhöz főleg, csakis hosszú ujjal készülhet. A nyár, és a meleg tavasz csakis ott engedi meg a lazaságot, ahol annak helye és ideje van: vízpart, strand, stb. 

  További tézisem. Vegyél alá valamit, vagy sem? Nos, ebben nem lennék ennyire szigorú. Sokan hordanak az ing alatt pamut atlétát. Szerénységem ezt már páncélnak tartja, de praktikus oka is lehet a viseletének. Tehát szabadon vállalt gyakorlat lehet ez is.

   A tézisek sorában a gallér a következő. Itt számomra nincs szabály, de elegancia szempontból lehet, egy döntésképtelenség mihez mi kell, helyzete. Cápa, vagy sima. Két gombos magasított, legombolt. Sorolhatnánk. Itt a szabály az, hogy a fej formája melyik gallért részesíti előnyben. Mert nem mindegy, hogy a gömbölyű még kerekebb lesz, vagy a hosszúkás, elnyúlt. Mármint az arcunk, persze nem az ing ára miatt. Alap, hogy rossz szokásaink egyike, a legombolt inghez vett nyakkendő. Én azt vallom, a legombolt gallérú ing, inkább casual, tehát nem vegyél hozzá fel nyakkendőt.   Extra, hogy manapság a legombolt gallér dupla, és ehhez is hordanak nyakkendőt, nem elég, hogy duplán csúf ez az ing, de még rontunk a helyzeten.

  A tézis antitézise. Szintézis. Szín/tézis. Az ing színe lehet sima, egyszínű, ez főleg akkor hasznos, ha a nyakkendő dominál, és a hozzá a zakóban hordott díszzsepi. Ellenben, ha mintás az ing, és itt főleg a rácsok, kockák (politikamentesen) jönnek képbe, soha nem lehet a nyakkendő zavaróan mintázott. Túlzások elkerülése érdekében. Bár itt is mint minden esetben a divat, mondja meg, hogy ki vagy. Vagy épp ki nem!

   Az ing „mandzsettássága”, vagy mandzsetta nélkülisége fontos kérdés lehet. A mandzsetta az ing igazán elegáns, és fontos kiegészítője lehet. Viszont nem kötelező, csak abban az esetben, ha a helyzet, és a hely megkívánja azt. Variációk széles skáláján mozoghatunk. Itt viszont valóban fontos, hogy a zakó ujjának hossza be legyen rendesen lőve, hogy a mandzsetta érvényt szerezzen. Vagyis látszódjék az, ami az ingből épp, hogy látszódni kell, a mandzsettagomb. 

   A tézisek tézise. Az ing formája, szabása és a testen felvett íve. Talán a legfontosabb, hogy az ing nem lóghat, nem lehet több számmal nagyobb, és nem lehet kisebb sem. Itt már igazán nem panaszkodhatunk, mert mára elmúltak azok az idők, amikor azt kérdezték, hogy az úrnak valami baja van, hogy ilyen furcsán mozog, és a válasz az volt rá, - Nem, nem csak a „Macsonyaalsó Konfekció Ruhagyár” termékét viseli. A konfekciós, és nem szabóságban készült ingeknél is ügyelnek a hossz és a nyakméret mellett az ujjhosszra is.

  A modern ingfelfogás egyre jobban ügyel arra, hogy az ing sokszori hordás miatt is megmaradjon formájában és színében. Másik és ez is felfogás kérdése, főleg a feminista mozgalmak miatt a vasalhatóság. Mert ki szeret vasalni, persze ha nem tisztítóba hordja a ruháit. A kompromisszum itt is a vasalás minimalizálása felé halad. Bár néha számomra a “non iron” esetében azt az érzetet kelti, hogy az illető csak az ing látható részén futtatta meg a forró nehéz fémet.  

  A tézisek sora még bővíthető, de számomra ezek voltak a legfontosabbak mára. Szabad választás joga, hogy a gallér milyen, a színek skálájában melyik a legjobb számunkra, a mandzsettást, vagy a sima gombost vállaljuk be, a formája slim fit, vagy kevésbé karcsúsított, szabót kérünk meg a méretre gyártás során, mert Krőzus unokái vagyunk. A vasalhatóság fontos pont a családi béke megőrzése végett, vagy annyira kreatívak vagyunk, hogy mi simítjuk el a ráncokat. Az ingben a lényeg, hogy ne hanyag, slampos választás kényszerűsége látszódjék rajta. Mert a cipő után, ezt nézi meg rajtunk a teremtés “szebbik” produktuma. Ugye nem voltam szexista?

  És nem akarunk nemes halált halni, természetesen, és főleg erőszak által? Mint általában itt is érvényes a mondás, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.   Tudod: YouTube, instagram, facebook és persze a tumblr is. 

Barátsággal : Tibor 

 Most tudom, egy életre elvágom magam a nagy plázás ruházati üzletnél, de legyen, meg Úr akarata. Illetve az urak akartak. Mert arról szól ma a blog miért nem ajánlom a Zara, H&M,  Van Graaf, és az általam és szerintem többek által ki sem ejthető nevű, Peek & Cloppenburg boltokat.

  De miért? Tenné fel Ábelünk is a kérdést, és talán joggal. Mert nem jó, és drága és unott és agyoncsépelt, és egyébként is izé. Viszont ezek nem lennének kellő alaposságú indokok, és persze a fent említett cégek rögvest kilós pert akasztanának a nyakamba, de mivel ezt szeretném elkerülni a szubjektív élményeim, kerüljenek sorok közé. Vegyük elsőnek az ömlesztett márkák elitista, de közben a vidéki ábécé szintjén mozgó üzletét, ami egy és ugyanaz, csak az egyik szebbnek adja el magát, míg a másik ugyanazt akarja ránk sózni, csak amolyan outlet formában. Jöjjön, tehát a Van Graaf ami a saját márkáin kívül azt mondja, hogy a „világmárkák” üzlete. Gyakran van az úgy, hogy mint Mátyás az igazságos, de nem álruhában, mert az nincs, meg ostobán is néznék ki, bemegyek ezekbe a boltokba és mintegy vevőnek álcázva magam, bolyongok a gondolák és a polcok között. Mert mi mást is tehetnék, mivel a legfőbb gondom rögvest azzal van, hogy egy ember az, aki árgus szemmel követ, és legalább vette a bátorságot és köszöntött belépve, az bizony a biztonsági szolgálat szűkre húzott szemű őre. Biztos látja nem jó szándékkal tértem be. Az üzletben akár sátrat is verhetnék, még az sem tűnne fel az eladók unott álmosságának. Te bolond, tudnod kell, hogy ők nem érted vannak ott, hanem azért, hogy tovább erősítsék azt a gondolatot, hogy a férfi vevőt jobb, ha nem zaklatod, mert ő bizony célzott vásárló és tudja, mit akar. Pedig nem. Ott van anyuka, feleség, barátnő, majd ő megmondja mi a tuti.

  Van az úgy, hogy nem. Legutolsó látogatásom során, a két ártatlan férfi próbált magának egy öltönyt szerezni, mert valami nemesebb esemény végett ide vitte őket a „balsors”. Meg mivel a „márkák barátai”, arra gondoltak a minőség itt van. Az a két férfi talán máig küzdene a reverek, és hajtókák, színek közt, és éhen is veszett volna, ha nem rohan az egyik a bolt másik végében az előle menekülő eladó után. Majd kétségbe esve magyarázná el neki, hogy mire is lenne szüksége. Mindez a Hugo Boss, Tommy Hilfiger csekély értékű hacukái között. Nem szégyellve magát, hogy itt a vevő nem kevés pénzért akarna magának valamit venni. Persze mondhatnák, nincs jól megfizetve, meg különben is nem érdekelt az eladott mennyiség után, és persze a „Boss” úr sem fogja megköszönni neki a fáradozást. Na de mégis, nekem volt kényelmetlen ez a szituáció, úgy, hogy közben már nem ez volt az első ilyen eset. A testvére a blog elején említett Peek, meg a Cloppenburg, abban válik, el a Van és Graaftól, hogy ott mintegy Kínai piacon, egymás hegyére hányva lóg a „minőségi” szövet. A nem szégyenlős vevő és a legtöbbje a „keleti-uráli” nyelvek tudora, bátran turkál bele, és gyömöszöli izzadt testére őket, mert a légkondicionálás épp kifulladt. Minek után, sem az hossz, sem az átmérő nem stimmelt az úr megunva az egészet, hanyag eleganciával dobta a zakót a gondola tetejére. Ott tartózkodásom körülbelüli fél órájában sem jött senki oda, hogy a szétcincált zakót visszategye a helyére, vagy legalábbis megigazítsa. Ajvé, mint akarok én! Ez csak egy Armani felöltő volt. Potom pénzért ott, és csakis neked. Itt is mondhatjuk azt, hogy a vevő kulturáltsága nem volt a csúcson, és miért is kellene egy amolyan outlet felfogású üzletben rendezettebbeknek lenni, de közben meg, ha azt nézem, hogy ezek a, márkák azok amelyeket prémium kategóriában szoktunk emlegeti, mégis valami idegrángás kezdődik nálam és furcsán kezdek viselkedni én is. Ki tudja, valaki lehet, pont ezt kedveli ezekben a nívós üzletekben, hogy egy kalandtúra a vásárlás, és nem elegendő a tömött pénztárca, de kap mellé „dzsungel” élményt is, nem beszélve, hogy én mellékelnék egy – egy térképet is, hogy aztán nehogy eltévedjen szegény, amíg talál egy rendes eladót, aki ismeri a méreteket is. Arról nem is beszélve, hogy aztán tudjon javasolni szabót is az után igazításhoz. Itt is lenne miről mesélni, mert a zakó ujjhosszt levágással megoldó Van Graaf, még egy kevésbé „drága” Hugo Boss öltönyt is gallyra tud küldeni. Szegény vállból igazító mesterszabó barátom, rég elküldött volna a melegebb égtájak megtekintésére.

  A Zara és a H&M k.b. ugyan az, csak az egyik mégis úgy csinál, mintha jobb lenne a másiknál. Pedig nem, sőt nagyon nem. A Zara azzal kábít, hogy „na te okos férfi itt aztán megkapod a modern, de mégis elegáns öltözködésed kellékeit” , a cipőtől a zokniig bezárva a színtiszta poliészterben. Mert ez van, ha két, három zakó próba között kijönnél Paksra, nem kellene a kettes blokkot megépíteni, mert elegendő áramot fejlesztenél az egész ország számára. Egyik „bennfentes” szöveteket, és egyéb gyártási ügyeket jól ismerő forrásom elmondta, miért van az, hogy a német, vagy amerikai Zaraban ugyan az a zakó, miért nem „ráz”, és miért nem megy tönkre az első tisztítás után. Pedig mindegyiket ugyan abban az olcsó munkaerőt biztosító országban, és ugyan abban a gyárban állítják elő, csak az egyik soron a keleti országok boltjaira szánt szettek készülnek, míg a másik soron a jobb sorsra jutott „hanyatló” nyugati kapja. Ehhez itt is társul az üzletben dolgozó eladók tudatlansága, és egy-egy helyen még a flegmasága is. Vicc, de már a boltban uralkodó káosz nem is zavar, mert olyan finom kis „balkáni” hangulatot kölcsönöz az, hogy fehér chino nacin tapos keresztül az aki ingeket akarja megnézni, mert a földön lóg a nadrágok szára. Láttam, épp most „csilliárdokat” adnak ki az előre sározott farmerekért, itt meg legott megkapod echte magyar sárral egy esősebb nap után, fele annyiért. Nem megéri? Még a hülyének is, nehogy nekem.  A kollégája a H&M annyiban más, hogy ott legalább a fekete és szürke árnyaltokon nem látszik meg a vevők lábnyoma. Az eladó fiúk és lányok pedig vidám egyhangúságban tengetik életüket roskadásig tömött polcok között. A minőség pedig pont olyan, amit a gyorséttermek ételei nyújtanak a gourmet számára. Gyors, rossz, íztelen, de legalább megéri, hogy fél óra múlva keveregjen a gyomrod.

  Azt is tudom, hogy a fenti sorok miatt olvasóim többsége is támadásba lendül majd, mert miért „bántom”, azokat az üzleteket ahol legalább van „választék”, és a pénztárcájukhoz mérten még „jól is járnak”. Higgyétek el, ez baromira nem így van. Kis pajtások itt vagytok igazán átverve. Közben még örültök is neki, mert végre van papírzacsi, amin márka név szerepel, és büszkén lehettek tulajdonosai a belegyűrt, ki tudja hányadik izzadt, zsíros, keleti parfümszagtól illatos testről lekerült terméknek. A legszomorúbb az egészben, hogy a honi bloggerek százait tömik tele, próba cuccokkal, hogy aztán azt visszaadva képeken örökítsék meg, posztolják ki, hogy mekkora királyság ebből öltözködni. Legutóbb még "hastag" falat is állítva nekik, hogy ingyen tegyék meg azt a szívességet, amit a legdrágább reklámhelyért kellene fizetni máshol. #envagyokottafarmerben

Lőjj egy selfiet drága ... nekünk olcsó!

   Szomorú ez, de kis hazánk stílus "firkászai" - ide tartozom én is -  ennek a csábításnak sem mondanak ellent, nemhogy arról írnának mennyire ciki is ez. Kaptak egy szánalom belépőt, és ingyen kólát a legutolsó „fassionsóra”. ( Tudom irigy vagyok, mert engem meg se ... )

  Most tuti nem lettem népszerű a „fast fashion” márkák közt, és lehet egyetlen plázában sem fogadnak szívesen, illetve a fent említett üzletek falán ott lóg majd a wanted felirattal ellátott képem, de hidd el kedves követőm, olvasóm nagyon régóta bennem volt ez, és nem bírt már elfojtva bennem maradni. A vulkán kitört és a láva a lábunkra folyt.

Én ezért ajánlom, és azért dolgozom, - még ha „plázás” is a márka-, olyan üzletekkel, ahol a szolgáltatás minőségi, és mellé az anyag minőségében sem vernek át (nagyon). Viszont mint tudjuk, ma már nem minden út Kínába vezet, vagy Törökország mellé. Egykor a selyem út is arra kanyargott, most csak visszatértünk hozzá, csupán kevesebb a selyem. Róma kizárt, mert ott a szabóságok és elit üzletek száma nem rejt hasonló alacsony színvonalú kiszolgálást.

   Remélem, többen leszünk gondolkodó és megfontolt vásárlók, és persze a fent felsorolt üzletek mellé még pár bejöhet, mint versenyző ezen a szomorú vetélkedőn, de róluk inkább ti szóljatok a bejegyzés alatti kommentben. Ébresztő, én megtettem az első lépést!

Barátsággal: Tibor    

   Térjünk rá egy bizonyos gátló tényezőre, ami gyakorta előbújik, mint a tavaszi csiga a házából, félősen, de mégis dölyfös magabiztossággal, hogy az a férfi, aki egy bizonyos koron túl van, nem a megfelelő outfitben jelenik meg az teljességgel elfogadhatatlan. Persze ezt a tézist, mint bármit, ami a divattal kapcsolatos, általában olyanok hangoztatják, akik vagy soha az életben nem öltözködtek, vagy épp azok, akik igen, és ebből élnek, (meg) mint stílus guruk. ( Én egyik csoporthoz sem tartozom, mert azt vallom, amit Woody Allen, „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.”)

  Tudom nehéz "belőni" azt, hogy egy férfi mikor éri el azt a kort, amikor már a divat sodrásával való szoros haladás, már „ciki”. Mert ez alkat és habitus kérdései is. Ellenben inkább tarozom azon stílust terjesztő bloggerek közé, akik azt vallják, hogy amíg valami nem túlzás és „vizuális környezetszennyezés”, tegye bátran, mert nem az a fontos mások, mint mondnak, hanem az, hogy te miben érzed jól magad. Itt is tehetnék egy laza szembesítést magammal, mert a „jól érzed magad” kifejezést gyakran negatív értelemben használtam. Ellenben itt nem arra értem, hogy az „átlag férfi”, aki már elengedte a divat gyeplőjét, és a ló elszaladt mellette, megelégszik a puszta kényelmet biztosító „slampossággal”. Valljuk be, ez azért inkább jellemző még, mint a gondos odafigyelés, sajnos!

  Blogom, és egyéb közösségi felületeimen keresztül, egyfajta irányt szerettem volna mutatni, nem csak átvett képekkel, de legtöbb esetben (és ez az utóbbi időben gyakran van így) magamon bemutatva, hogy ne legyen skrupulusa senkinek, mert itt van ez a nem túl fotogén lény, aki próbálja átadni azt, amit „összeszedett”. Nem szifilisz ez, mert szabadulni könnyebb tőle, és ráadásul nem is fáj. Gondoltam, hogy talán a saját példa ragadósabb, mint az, amit egy-egy katalógus fotó mutat, a valóságban nem gyakori embertípusokon. Már csak remélem, hogy kortársaim és egykori kollégáim nem röhögnek hangosan, hogy „na, nézd a majom már megint pozőrködik”.

  Ami a lényeget illeti, a mai bejegyzés esetén az, hogy egy hete olvastam hosszas elemzést, egy stílussal és divattal foglakozó oldalon, hogy a férfiak legtöbbje, nem igazán tudja eldönteni mi az amiben, megjelenhet a korához illően. Persze az írás több oldalon elemzi a casual, a business és egyéb megjelenés összességét, de a vége az volt, hogy egyes „tévhitek szerint” amit a mai „korszellem” és egyes „blogok” terjesztenek, azért nem tudnak a magyar hímneműek öltözködni, mert ezek a téveszmék félre vezetik őket. Vagyis megint ott van a „túlbuzgó entellektüel”, aki meg akarja magyarázni, hogy a divat valami olyan magasztos és földtől háromezer méter magasan lévő hegycsúcs, amihez csakis azok juthatnak fel akik legalábbis elvégeztek száz kurzust ahol megmagyarázták nekik a nulla együtthatóját. Mindezt nem kevés pénz ellenében! Bosszantó, ugyanis szerintem, ha valami nem jön magától és nem érez rá valaki kisebb segítséggel, akkor tanulhatja azt egyetemi fokon akár, akkor sem fog menni. Ezért inkább feladja. Drága olvasóm, te itt még ne add fel, a remény hal meg utoljára. Illetve a „reményhal” kiment a divatból, és a sza@ok "rája" jött helyette.

  A divat persze vihet bennünket félre, és egészen borzalmas dolgokat is művelhet, de azt csak azok követhetik el, akik vakon mennek utána. Én azt vallom, és vissza a címhez, az életkor és az öltözködési stílus változhat, nem kell ezer évvel ezelőtt leírt rizsporos könyvekből, és azok tanait oktató felkent papoktól elsajátítani. Mert a józanész és a tükör nagyobb segítség lehet, mint bárki más. Azok dolgok, hogy mi az, amit illik és nem illik már felvennünk, és mikor, hol nagyon sok helyen megtalálható, akár még meg is tanulható. Viszont az, hogy ezt miként építjük, be saját stílustárunkba, már rajtunk múlik. Vallom, hogy te is tudod, és nem leszel bolond, hogy másként tegyél! Nem vagyok szigorú, de ellenben következetes, és blogom, facebook és isntagram oldalam ebben segíthet. Képekkel, inspirációkkal. Aztán azokkal a normál kereteken belül folyó, komment diskurzussal, ami ezek alatt képződik. Legyen az a cipő és a zokni, magasztos kérdése, vagy a nadrág hossz, zakószűkítés, miegyéb. Minden férfi, aki egyszer olvasott, vagy látott tőlem valamit remélhetőleg beépítette magába, vagy ha nem akkor sem ment el mellette szótlan, ha nem is nekem, de másnak megemlítve.

via GIPHY

 Utolsó sor szintén legyen Allentől: „Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.” ( Valahogy így Uraim, nemdebár? )

Barátsággal: Tibor

  Ott hagytam abba,- korábbi bejegyzésemben-  hogy épp azon kaptam magam temetni kezdtem a szemem világát, a fránya zöld hályog lepi el, és süllyednék a totális önsajnálatba. Aztán eszembe jutott az örök klasszikus, Dan Greenburg – Marcia Jacobs: Hogyan legyünk boldogtalanok? - Az önsorsrontás tudománya. Abban is egy konkrét mondat, ami így hangzik: „Szerény, ám hő vágyunk, hogy az itt következő lapokon néhány ötletet és eszközt találj, hogy valóban fájdalommal teli, értelmetlen és szörnyűséges életed lehessen." a bevezetés végén.

  Nos, ezzel most, én itt nem szeretnék élni, és arra gondoltam, ha a fene a fenét is eszik, a látásom rendben marad. Tibor, te nem adhatod fel. ( Mondjuk esélyt sem adtak rá, mert az Optimum Látásjavító Lézerközpont intézményvezető főorvosa, Dr Palotás Csilla, berendelt egy következő „mérkőzésre”.)

Itt a legfontosabb dolog, hogy ha már így alakult, legyen pontos a diagnózis, és ehhez a kontroll a legjobb eszköz, az orvosok kezében. És én is az Ő kezében tartom a látásom, hogy ezzel a képtelen képzavarral éljek. (Lássak!)

  Persze, hogy a következő (húsvét) előtti hét, amire a kontroll elő lett jegyezve, nem épp a legboldogabb napokkal teltek. Már néztem is magamnak, hogy az outfitem mellé mely fehér bot áll majd a legjobban. ( Morbid, ezért elnézést kérek!) Minden létező fronton lestem a netet, mi vár rám, ha marad a megállapított első diagnózis a glaucoma. Zárt zugok, nyílt zugok, csarnok „vízesések”, stb. Ilyenkor a YouTube és persze a google a barátod, meg a blogok ahol beszámolókat olvashatsz naphosszat azoktól, akik még nem brei írással írtak neked. Egy szó, mint száz a kétségbeesés a legjobb haverod, meg a jó minőségű házi pálesz, vagy rosszabb esetben a whiskey. 

  Midőn eljött a nap, hogy tisztábban lássunk a szemem helyzete körül, az előirt vizsgálatokra kész megjelentem a tett színhelyén. Most tapasztaltam meg, hogy valóban milyen jó helyen vagyok, mert ami következett az a teljes alaposság és gyorsaság. Startra készen vártak ismét a kedves, szemnek sem „kellemetlen” asszisztensek, és én üdvözült bárgyú mosollyal követtem őket, hogy hol a szemnyomásom, hol a látóterem nézzék meg.

  Itt külön emlékeznék meg a látótér vizsgálatról, amin apró pontokat villantanak fel, hol a jobb, hol a bal szemem letakarva, amolyan kalóz módjára. Ebben az esetben mire nálam a végére mindkét szemem be lett vizsgálva, valóságban is csillagokat láttam, a káprázattól. Viszont, hogy ne vezessek senkit félre ez az egyik legfontosabb mérés a galucoma esetében. Az Optimum rendelkezik egy géppel, - sok gép van ott - aminek a lényege, hogy a látóideg és szemfenék teljes feltérképezése legpontosabb mód látható legyen az orvos számára, szintén fájdalom és rossz érzésektől mentesen. A gépi feltérképezés az én esetemben is lezajlott. Itt már arra gondolsz, (gondoltam) vége a mindennek és jöhet a felálított epikrizis. Tévedtem. Főorvos asszony egy kis szemérzéstelenítés mellett, egyfajta tükröt helyezett, hol az egyik, majd a másik szemgolyómra. Pillanatra álljunk meg, semmit nem éreztem, és mielőtt valaki rémes dolgokra gondolna, nagyon fontos volt abból a szempontból ( jaj de vicce ez a szó itt ) „szempont”, hogy a végső megállapítás nyugodtan kijelenthető legyen az én helyzetemben is, hogy téves riasztás volt. A magas szemnyomás érték ellenére, hála a magasságosnak, meg az esetleges teremtői génállománynak nincs zöld hályog. NINCS!

  Mivel viszont a "családomban, és egyéb állatfajtákban” ez a betegség jelen van, mellette a szemnyomás értékem sem normális, sajnos megelőző jelleggel egy szemcseppet kell innentől kezdve minden este használnom, ami normalizálja azt. Oké, ezzel ki is egyeztünk, mert nem kell a fehér botok boltjában mennem, legalábbis emiatt, illetve lehetőség nyílik a lézeres látáskorrekciós műtétre is, ami miatt ez az egész sztori elindult, nyugodt lehetek. Viszont ez a műtét is csak abban az esetben lehetséges, ha a szemcsepp és ismételt szemnyomás mérés kontroll mellett az adataim normális értéket mutatnak. Tehát ez még koránt sem a vége.

A következő körben, mivel ha már homár legyen szemüveg nélküli rák, én úgy döntöttem közel a 35 éves szemüveghordás és sokszoros elvesztés, összetörés, ráülés, ráfekvés után, hogy lesz, ami lesz, kipróbálom a kontaktlencsét, hogy addig, amíg a műtétet nem lehet végrehajtani, legyen módom a nyári verőn a legmenőbb napszemüvegekben pompázni.

Persze ennek az elhatározásomnak bevizsgálását is az Optimum végzi majd. Kire-másra bíznám ezek után! Unaloműzés végett, erről is beszámolok majd blogomon.

  Konklúzió, mert van: kontroll és alaposság, ezt megtanultam. Egy átretteget, hét után nyugodtabb vagyok, mert a felügyelt ellenőrzés kizárta a galucomát. Nem győzöm hangsúlyozni nektek, hogy negyven felett minden napsütötte, és borúsabb nap is ajándék, főleg ha tisztán látod. Ne csak nézz, láss is, és ehhez kell egy teljes körű szemészeti kivizsgálás, neked is!   

Barátságos "tekinttel": Tibor 

  Idézettel kezdem: „Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem.”

  A szavak elvesztik értelmüket, főleg ha egy férfi divattal foglalkozó bloggert olvasnak azok, akik ki tudja miért, de őt választották, pécézték ki maguknak. A szavakkal sem értjük egymást itt valóban értelmet nyer, mert a sztereotípiák hadteste lendületbe jön, és támad. Miért, mert csak, vagy, mert unatkozik, vagy, mert rohadtul utálja ha másnak más a véleménye. Viszont most pár dolog, amivel helyre rakjuk a szavak értelmét, vagyis magyarázzuk meg miért nincs, vagy mégis miért van igaza azoknak, akik támadják a bloggert, a divat blogja alapján. Tévhitek a jólöltözöttség kérdésköréről.

 1, Minden férfi, aki törődik a külsejével, és szereti a divatot követni, vagy meleg, vagy legalábbis az. Csak titkolja. Ha valóban így lenne, akkor már rég kihalt volna a bolygó és csakis rondán öltözött majmok, és vagy egyéb állatfajok laknák a földet. UFO is szóba jöhetnek, bár náluk nem tudjuk mi az aktuális trend az öltözködést illetően, tehát ne hamarkodjuk el ezt a lehetőséget, mert támadhatók lehetnek.

  2, Minden blog, blogger aki az aktuális divattal, és vagy a stílusos megjelenéssel foglalkozik, a „bűnös háttérhatalom” szolgája, mert arra kényszeríti olvasóit, és követőit, hogy vakon verjék el a család összes megtakarítását valamiféle furcsa holmikra, amire valóságban semmi, de semmi szükségük nem lenne. Ha így lenne, olyan gazdag lennék, hogy nem tudnám csak vasvillával forgatni a pénzem, mivel az összes divatház engem fizetne meg, hogy mételyezzem tovább követőim és olvasóim. Ami persze megint nem igaz, mert „csóró” vagyok, mint a „jólöltözött templomegere”.

  3, Minden férfi, aki másképp öltözködik, mint az átlag, és ezzel feltűnést kelt szintén „kőgazdag” , mert csak ők engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a külsejükkel foglakozzanak. Soha nem dolgoztak semmit, és a pénzt a szegényektől vették le, és vagy médiában felkapott üresfejű senkik. Ha ez így lenne az össze gyártulajdonos, mérnök, és vagy bankár a legutolsó valóságshow menekültje lenne. Ellenben az üres fej, és a pénz néha társul és annak következménye a stílustalan öltözködés. Lásd a fenti tézis „reciprokát”.

  4, Minden férfi, aki a megjelenésével foglalkozik, legtöbb esetben a felületességét, és modortalanságát leplezi. Ha ez így lenne, nem lennének stílus, és etikett tanácsadók, és a barlang bőven elég lenne a lakhatásra, illetve a lánykérés elfogadott módja még mindig a kőbunkóval való fejbevágás lenne. Ennek a „tételnek” cáfolata is létezik, csupán nézz körbe az a valódi „éjjel nappal Budapesten”.

  5, Minden férfi, aki a többet foglalkozik a divatos megjelenéssel, egyéb testi fogyatékosságát akarja leplezni. Vagyis kövér, izomhiányos, puhány, férfiatlan. Ha ez így lenne szegény egykor neves NFL játékos lenne „zokniszandihasitasis” izomkolosszus. Az állítás igazolása, hogy a legtöbb divattal nem foglalkozó férfi már az alakjára sem figyel, mert minek kellene. Úgy szép ahogy van!

  6, Ráadás. Minden férfi, aki szereti követni az aktuális divatot, és szeret a hétköznapok világában adni megjelenésére, otthon rejteget egy valódi „szöszmösz tvénézős mackóalsót”. Igen ez így van, mert aki a hét legalább hat napján olyan, mint akit a gyufaskatulyából húztak elő, megengedheti magának, hogy otthon a Netflixes magányában, abban legyen sorozatnéző áldozat, amiben a legkényelmesebb.

  Tudom, lehetne még bővíteni a sorokat, mert az irigység, blogok elolvasás nélküli kommentelése, nálunk nemzeti hagyomány, és a „természetes” megjelenést gyakran keverjük a pocsék öltözködéssel, mégis itt fejezem be. Szerintem "adjunk magunkra" és ismét lesz értelme a szavaknak. Csapataim harcban állnak, a kormányos a helyén van. Az UFOK és a "gyíkemberek" pedig tovább tömik a virtuális pénztárcámat.

Amennyiben még nem lettél áldozatom, itt a facebook, instagram, tumblr, és YouTube csatornámon azzá válhatsz!

Barátsággal: Tibor 

Ha kövér leszek (KFT együttes)

„Ha elérem, hogy kövér leszek,
az lesz majd a jó.
Úgy meghízok, hogy senki nem lesz
hozzám fogható.
Tarka-barka ruházatomban,
mint egy gombolyag,
én leszek majd a legboldogabb.”

  Semmi gond, hogy azt az utolsó egyébként már teljesen felesleges nagyi sütötte finomságot az arcodba toltad, maximum a lelkiismereted furdal, és a gondolat, hogy mennyire lesz rémisztő az álom, ami ezután vár. Nagyjából Húsvét után minden férfi találkozik ezzel a magvas gondolattal, és azzal hessenti tova, hogy nagy has nagy élvezet. Igen legyen most nekik igazuk, mert valóban nem kell félni, ha super size a méret, és a dupla xxl sem lenne már elég, ha ruhát kell vásárolni. Ahogy a KFT együttes örökbecsű dala mondja, „Tarka-barka ruházatomban, mint egy gombolyag, én leszek majd a legboldogabb”.

  Azért pár tanács nem jön rosszul, ha te leszel a legboldogabb sé ettől meg még talán elegáns és hódító is egyben. Mielőtt belevágnánk a közös „hasutazásba”, szögezzük le, itt a legfontosabb az "optikai csalás", és persze a hely (üzlet, bolt ) ahol mindezt meg is szerezheted.

 A "kövérség", vagy szebb nevén a telt idomok még nem jelentik azt, hogy le kell mondani a stílusos, vagy éppen lazább, de megfelelő eleganciával bíró megjelenésről. Mert nem minden a csontsoványság, vagy éppen a kidolgozott felsőtest, lehetsz te is magabiztos attól, hogy a szobamérleg nyelve kileng.

  Vegyük sorba, mire figyelj, ha nem megy a fogyás, de nem szeretnél lemondani a divat kihívásairól.

  1, Optimális mérte a barátod. Ez pontosan azt jelenti, mint a soványabb alkatúak esetében, hogy a méreted az, amiben még pont jól érzed magad, de nem lett túlméretezett, és lepelszerűen takaró.

  2, A színek a barátaid, ezt, még ha több a felesleg, akkor se feledd el. A szürke besimulás, és a fekete nem slankit.

  3, Nem búj el, mert úgy gondolod ebben a helyzetben ez a legjobb megoldás! A ruha kompenzál, és segít, de ettől még nem kell túlzásokba esni. A legjobb megoldás minden esetbe itt is a kevesebb néha több elvet követni.

 4, Az elején említett optika abban segít téged, hogy ott emelj, ki ahol az kell, és ott takarj, ahol az már sok lenne. Minden öltözködés alapja és itt leginkább elmondható, hogy a kiválasztott méret legyen pontosan rád igazítva. Ne félj áldozni még pár forintot erre.

  5, A "slim fit" is lehet a te szetted méret, de nem mindegy milyen slim, és milyen fit. Amikor az ingeket veszik a extra méretű férfiak, gyakran abba a hibába esnek, még ha létezik is a méretükben slim fit, nem merik megvenni, mert szűknek érzik a világot benne. Hidd el, nem igaz ez, itt szintén az optika működik, és segít kiegyenesíteni azt ami, domborodik. Vigyázva a gombok pattanására. Ez a fenti állíts az öltönyök, chino nadrágok, és klub zakókra is vonatkozik.

(Instagram fotó)

  Eddig az öt tanács, vagy megfogadod, vagy nem, a te döntésed, de a képek segítségével talán te is megérted, van élet a habos tortán túl.

  Amennyiben nem akarsz lemaradni semmiről, olvasd el előző posztom is, és kedveld facebook, instagram, és tumblr oldalam.

Barátsággal: Tibor 

  Tudatosan nem szoktam szidni a facebook közösségi felületet, mert sok mindet köszönhetek én is ennek a végtelen komment, és hírtengernek. Viszont a Húsvét nem csak a nyulat, és feltámadást hozta le számunkra, hanem egy „algoritmus” korrekciót is. Persze mondhatjuk, a facebook ebből él, és persze azon oldalakat tolja az orrod elé, amelyek kellő pénzt nyomnak abban, hogy teljesen felesleges összeesküvés elméleteiket, politikai trollkodsait, és persze a rák legjobb gyógymódját a vizes mosogató szivacsot hozza el neked szűnni nem akaró lelkesedéssel. Viszont most azt gondlom nekem is, aki nem keveset áldozott arra, hogy a profil, amelyen keresztül stílus, és divat üzenetim szórjam „kéretlen”, elegem legyen. Nem kicsit, nagyon.

   A "TSL" oldal lassan és biztosan tűnik el azok elől is, aki pedig pedánsan, rendesen kedvelve és követve jelezték, hogy érdekli őket. Ez a tünet szinte radikálisan ment át szinte „láthatatlanba”, 2017. 04. 18. után. A "nagyhatalmú" arcos könyvtár változtatva a besoroláson, úgy döntött, azok, aki eddig a férfidivat Tiboros megosztásaira voltak kíváncsiak, azok túlzásba estek, és jobb, ha nem kapnak belőle sokkal többet, mint azt megérdemelnék. ( Jelzem nem csak nálam jelentkezett a fenti hiba, mert lévén én is követője számos hasonszőrű oldalnak, őket sem látom … ) Jelezték is nekem párna, privát módban, hogy talán kevesebbet ülök a gép elé, vagy nem törődöm az oldallal? Pedig ... 

  Nos, ez persze nem igaz. Vicces is, mert a szintén Zuckerberg kézben lévő instagram oldalam ellentétben a kapcsolt TSL facebook profillal, szinte szárnyal. Mára 22 000 követője és egy - egy poszt alatt 1100 – 1300 aktivitással (szívecskével jelezve, lájkova )  működik. Úgy gondolom, ott még nagyon mélyen nem nyúltak bele ártó programozó kezek.

  Tudom, naivitás lenne azt gondolni, hogy az, amit a facebook profilon művelek, annyira nagy hatással lehet, mint egy mindent megmozgató „háttérhatalmat” ( gyíkemberek, ufókat, ceusorosokat) feltérképező oldal, de azért mégis valami hiba került a fogaskerekek működésébe. A bejegyzés épp ezért született, hogy próbáljuk meg közösen orvosolni azt, ami most tőlünk független ment gallyra. Mit is tehetünk? Most képekkel illusztrálva mutatom be, mire hova kattintva maradhattok divatosan elegánsak.

A, megjelenés elsőként 

B, Megjlenés elsőként kipipálva! (semmiképp, a követés leállítása) Bár az is lehet opció, ha már unalmas lennék! 

  Bár tudom, lehet ezt a bejegyzést is csak azok olvashatják, akiknek ezt a „nagy képeskönyv” fura ura engedi majd, szűrve. Talán hátha mégis jobb lesz, és nem maradtok le az aktuális divatőrületekről, ha a jelzett módszerrel éltek. Kint szakad a hó, én meg itt bent azon gondolkodom, hogy az időjárás tehet róla biztos, hogy „mindennek” elment az (gép)esze. Legalább mi őrizzük meg a hidegvérünk, oké, jó az sem jó most. Maradjunk józanok. Az alkohol a hidegben jól jön, tehát ez sem a megfelelő. Legyünk résen és okosan csaljuk elő a TSL oldalt ismét az elsők közé, ahol annak a helye volt. Közös erővel talán ez is megy!

  Köszönettel, és szűnni nem akaró barátsággal: Tibor  

  Jön a nyúl. Nem az! A nyúlon túl! Ott bizony kellet az „Anthiókia szent kézigránát”, hogy Artúr véget vessen véres pusztításának, és Ménár Atya hozta is, hogy a lovagok megmenküljenek a véres szörnytől. Aztán a nyúlnak lett, kampec. Most, hogy az örök klasszikust idézve a Húsvét hétfő egyik régi hagyományát vezettem fel, jöjjön öt outfit amiben be is engednek a "lányos házba", és még talán a tojásod is megmarad. Vagyis kapsz többet is, mint amennyi kellene.

         Bringa jobb lenne, de a szett indulásnak rendben van. 

                                           A bevált öltönyös.

  A teljesen "laza", amiben még az autód, akarom mondania kerékpárod is megtalálod a "locsolós háznál" kapott „szérűs kertek királynője” lefogyasztása után.

  Végül a  hagyománytisztelő. A szettek beszerzése kissé nehézkes, de talán megéri. 

  Remélem tudtam támpontot adni, és ez nem lesz mellényúlás, akkor sem ha pálinka győz le erős férfiakat. Ezzel a kis rövid poszttal kívánok már most Áldott, békés húsvéti ünnepeket!

A többit tudjátok: facebook, instagram, tumblr, YouTube! A végső elkeserdésre pedig a tanácsot itt kapod meg! 

Barátsággal: Tibor 

  Amikor első blogbejegyzésem született a 4_skandinavia üzletéről, még javában azon gondolkodtunk, hogy lesz az idén tavasz, vagy érdeklődés hiányában az is elmard. Ők azért bízva a természet örökös körfogásában, elkezdték feltölteni a boltokat a Selected Homme Dán márka tavaszi és nyári kollekciójával. Ott jártam alkalmával érkeztek első hullámban a Dán tavasz férfi szettjei, és már akkor tudtam vissza kell mennem, amikor már szárba szökken minden, és a rügyek bomlani kezdenek. Mert a jelek azt mutatták a Dánok sem restek, ha a megújulásról van szó.

  Megérkezve az Aréna Plázában található üzletükbe, rögvest körbe rohantam és levideóztam mi van az bejárattól, bejáratig. Körben. Mert van, minden mi az érzékszerveket bomlasztja. Gyönyörű felhozatal, ami a casual, és a street fashion kedvelői számára „tobzódást” jelenthet. Mellette viszont az üzleties megjelenésre is gondolva, ott vannak a gondolákon az öltönyök is. Fiatalos slim fit világa.