“Nyár van, olvad a málna a számban,
  Égek egy könnyű lázban,
  Ha a váll a vállhoz ér!
  És minden percben nyár van,
  A csókod pihen az ágyban, “ ( Szerelem : Rúzsa Magdi ) 

  Lehetsz ifjú és bohó, vagy közepesen elégedett a koroddal, akár aggastyán, a nyár téged is megérint, és ha megérintett a ruhatárad is átalakuláson megy át. Támadnak a színek, a lazább fazonok, és végre a májusi tél is, maga mögött hagyja a tavaszt. Bár ez így elég furán, bután hangzott. A lényeg, hogy nézzük, mit ajánlok az elkövetkező remélhetőleg nem szibériai “hőség” idejére, outfit tekintetében. Tetőtől, talpig. 

  Mielőtt lefagy a mosoly, és a megkeseredett életünk összes nyomora feltör, vegyük elő a kincstári optimizmusunkat és hagyjuk magunkat sodorni az árral. Mi is lehetünk színesek, lazák, még ha az adottságaink nem a modellek eszköztárát vonultatja fel. Has behúz, hát kiegyenesít, fej felemelkedik. 

  Mondjuk nem mindenkinek áll jól a piros, de egy próbát megér, és mennyire más lesz tőle a világ … a piros mellé én, ahogyan a képen is látható a búzakék színt javaslom. (Ez egy zakó és nem öltöny.) 

  A zakó nem szűk, és nem gyerekméret, pont akkora amekkorának kell lennie. A nadrág chino, amiről már pár posztban értekeztem, és hozzá egy pár barna nem “ünneplős” csuka. Bátorság, nem néznek bolondnak a csokornyakkendődben, mert az idei nyár végre visszahozta nekünk ezt a nyakbavalót is. A napszemüveget ebben a formában én hanyagoltam volna, vannak ennél már trendibb darabok is.  

  A bespoke mestere, már több évvel ezelőtt is ezt a stílust javasolta, és mennyire nem tévedett, az látszik azon is, hogy nem ment ki a divatból. Búzakék, fehér és barna, nem lőhetsz mellé, ha ebben iszogatod a “málnaszörpöd”. Max vigyázz, hogy egy csepp se menjen félre.  

  Az utcai viselet réme, és a cipőtisztítók álma. Világos bőr, ami erős használat után sok fejfájást okoz gazdájának. Ha gondos barátai vagyunk, nem lehet baj, csak a megfelelő cipőbalzsam kell hozzá. Fordulj bizalommal kedvenc cipészmesterdhez, ő tudja a titkok, titkát! 

  A táska mélye szintén a nyár örökös tagját rejti, a "boat shoe", tavaly ez még több neves webes oldalt is megihletett, hogy aztán nagyobb port keverjen a férfistílus “bloggervilág” kicsiny, ám de harcias terepén. Mert nem minden boat shoe, az aminek látszik.

  Az úr félbe sem lett vágva, de a lába nem látható, viszont én nagyban fogadnék rá, hogy a cipőben, a lábra nem került zokni. "Ezt, mint tudjuk itthon, még meg kell szokni." Viszont, ha idegenkedünk tőle, ha a szett mégis ezt kívánja meg, ott a jó öreg titok zokni. Nem szégyen az. Az öv pedig még mindig a fonott szekcióból való, pedig szinte már azt hittük erre a nyárra ez is eltűnik, elillan. Mégsem, sőt mi több reneszánszát éli. 

  A kiegészítők szinte teljes készlete jelen van már idehaza is, nem úgy mint amikor a blogom indítottam, akkor még vadászni kellett karkötők és díszzsepik után. A meló megérte, mert ma már szinte csak ezzel van tele a webshop és “netbazár”, és minden valamirevaló férfi beszerzett magának belőle. Idén nyáron se hagyd el, hord bátran őket.

  Mindezek után, nyugodt lélekkel vághatunk bele a kora nyár örömeibe, és kelhetünk útra, nem érhet meglepetés, mert az outfit rendben van. Bár biztos az idei nyáron is dohogni, és "püffögni fogok", a borzalmak láttán, ami megjelenik a városi flaszteren, de arra majd megint jön egy bejegyzés, hogy rend legyen az univerzumban.

   Addig meg legyen világbéke, és napsütés dögivel! Ha unatkoznál olvass bele az előző írásaimba is, lehet megéri. 

Barátsággal: Tibor 

   Az ingekről tényleg nagyon röviden és lényegre “tömören”, ahogy azt megszoktátok tőlem. (Bár már nem emlékszem magáztalak - e titeket, vagy tegeztem - e, önöket…) Első tézis, az ing nem póló!  

  Hiába is csábít, hogy a kényelmével elkápráztassa a nézőket, az ing az ing, a póló pedig póló. Második tézis, az ing nem csak a hideg, vagy a meleg ellne viselt vászon darab! Az ing a férfiember egyik legfontosabb ruhadarabja. 

   Az ing az, amit nyakkendővel, vagy a nélkül, zakóval és/vagy „zakótlan” hordhatunk. Az ujja pedig hosszú! Nem teszek kompromisszumot 40 fokban, sem, sehogy! Az ing amit, tárgyaláshoz, irodában, utcára, munkában, öltönyhöz főleg, csakis hosszú ujjal készülhet. A nyár, és a meleg tavasz csakis ott engedi meg a lazaságot, ahol annak helye és ideje van: vízpart, strand, stb. 

  További tézisem. Vegyél alá valamit, vagy sem? Nos, ebben nem lennék ennyire szigorú. Sokan hordanak az ing alatt pamut atlétát. Szerénységem ezt már páncélnak tartja, de praktikus oka is lehet a viseletének. Tehát szabadon vállalt gyakorlat lehet ez is.

   A tézisek sorában a gallér a következő. Itt számomra nincs szabály, de elegancia szempontból lehet, egy döntésképtelenség mihez mi kell, helyzete. Cápa, vagy sima. Két gombos magasított, legombolt. Sorolhatnánk. Itt a szabály az, hogy a fej formája melyik gallért részesíti előnyben. Mert nem mindegy, hogy a gömbölyű még kerekebb lesz, vagy a hosszúkás, elnyúlt. Mármint az arcunk, persze nem az ing ára miatt. Alap, hogy rossz szokásaink egyike, a legombolt inghez vett nyakkendő. Én azt vallom, a legombolt gallérú ing, inkább casual, tehát nem vegyél hozzá fel nyakkendőt.   Extra, hogy manapság a legombolt gallér dupla, és ehhez is hordanak nyakkendőt, nem elég, hogy duplán csúf ez az ing, de még rontunk a helyzeten.

  A tézis antitézise. Szintézis. Szín/tézis. Az ing színe lehet sima, egyszínű, ez főleg akkor hasznos, ha a nyakkendő dominál, és a hozzá a zakóban hordott díszzsepi. Ellenben, ha mintás az ing, és itt főleg a rácsok, kockák (politikamentesen) jönnek képbe, soha nem lehet a nyakkendő zavaróan mintázott. Túlzások elkerülése érdekében. Bár itt is mint minden esetben a divat, mondja meg, hogy ki vagy. Vagy épp ki nem!

   Az ing „mandzsettássága”, vagy mandzsetta nélkülisége fontos kérdés lehet. A mandzsetta az ing igazán elegáns, és fontos kiegészítője lehet. Viszont nem kötelező, csak abban az esetben, ha a helyzet, és a hely megkívánja azt. Variációk széles skáláján mozoghatunk. Itt viszont valóban fontos, hogy a zakó ujjának hossza be legyen rendesen lőve, hogy a mandzsetta érvényt szerezzen. Vagyis látszódjék az, ami az ingből épp, hogy látszódni kell, a mandzsettagomb. 

   A tézisek tézise. Az ing formája, szabása és a testen felvett íve. Talán a legfontosabb, hogy az ing nem lóghat, nem lehet több számmal nagyobb, és nem lehet kisebb sem. Itt már igazán nem panaszkodhatunk, mert mára elmúltak azok az idők, amikor azt kérdezték, hogy az úrnak valami baja van, hogy ilyen furcsán mozog, és a válasz az volt rá, - Nem, nem csak a „Macsonyaalsó Konfekció Ruhagyár” termékét viseli. A konfekciós, és nem szabóságban készült ingeknél is ügyelnek a hossz és a nyakméret mellett az ujjhosszra is.

  A modern ingfelfogás egyre jobban ügyel arra, hogy az ing sokszori hordás miatt is megmaradjon formájában és színében. Másik és ez is felfogás kérdése, főleg a feminista mozgalmak miatt a vasalhatóság. Mert ki szeret vasalni, persze ha nem tisztítóba hordja a ruháit. A kompromisszum itt is a vasalás minimalizálása felé halad. Bár néha számomra a “non iron” esetében azt az érzetet kelti, hogy az illető csak az ing látható részén futtatta meg a forró nehéz fémet.  

  A tézisek sora még bővíthető, de számomra ezek voltak a legfontosabbak mára. Szabad választás joga, hogy a gallér milyen, a színek skálájában melyik a legjobb számunkra, a mandzsettást, vagy a sima gombost vállaljuk be, a formája slim fit, vagy kevésbé karcsúsított, szabót kérünk meg a méretre gyártás során, mert Krőzus unokái vagyunk. A vasalhatóság fontos pont a családi béke megőrzése végett, vagy annyira kreatívak vagyunk, hogy mi simítjuk el a ráncokat. Az ingben a lényeg, hogy ne hanyag, slampos választás kényszerűsége látszódjék rajta. Mert a cipő után, ezt nézi meg rajtunk a teremtés “szebbik” produktuma. Ugye nem voltam szexista?

  És nem akarunk nemes halált halni, természetesen, és főleg erőszak által? Mint általában itt is érvényes a mondás, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.   Tudod: YouTube, instagram, facebook és persze a tumblr is. 

Barátsággal : Tibor 

   Térjünk rá egy bizonyos gátló tényezőre, ami gyakorta előbújik, mint a tavaszi csiga a házából, félősen, de mégis dölyfös magabiztossággal, hogy az a férfi, aki egy bizonyos koron túl van, nem a megfelelő outfitben jelenik meg az teljességgel elfogadhatatlan. Persze ezt a tézist, mint bármit, ami a divattal kapcsolatos, általában olyanok hangoztatják, akik vagy soha az életben nem öltözködtek, vagy épp azok, akik igen, és ebből élnek, (meg) mint stílus guruk. ( Én egyik csoporthoz sem tartozom, mert azt vallom, amit Woody Allen, „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.”)

  Tudom nehéz "belőni" azt, hogy egy férfi mikor éri el azt a kort, amikor már a divat sodrásával való szoros haladás, már „ciki”. Mert ez alkat és habitus kérdései is. Ellenben inkább tarozom azon stílust terjesztő bloggerek közé, akik azt vallják, hogy amíg valami nem túlzás és „vizuális környezetszennyezés”, tegye bátran, mert nem az a fontos mások, mint mondnak, hanem az, hogy te miben érzed jól magad. Itt is tehetnék egy laza szembesítést magammal, mert a „jól érzed magad” kifejezést gyakran negatív értelemben használtam. Ellenben itt nem arra értem, hogy az „átlag férfi”, aki már elengedte a divat gyeplőjét, és a ló elszaladt mellette, megelégszik a puszta kényelmet biztosító „slampossággal”. Valljuk be, ez azért inkább jellemző még, mint a gondos odafigyelés, sajnos!

  Blogom, és egyéb közösségi felületeimen keresztül, egyfajta irányt szerettem volna mutatni, nem csak átvett képekkel, de legtöbb esetben (és ez az utóbbi időben gyakran van így) magamon bemutatva, hogy ne legyen skrupulusa senkinek, mert itt van ez a nem túl fotogén lény, aki próbálja átadni azt, amit „összeszedett”. Nem szifilisz ez, mert szabadulni könnyebb tőle, és ráadásul nem is fáj. Gondoltam, hogy talán a saját példa ragadósabb, mint az, amit egy-egy katalógus fotó mutat, a valóságban nem gyakori embertípusokon. Már csak remélem, hogy kortársaim és egykori kollégáim nem röhögnek hangosan, hogy „na, nézd a majom már megint pozőrködik”.

  Ami a lényeget illeti, a mai bejegyzés esetén az, hogy egy hete olvastam hosszas elemzést, egy stílussal és divattal foglakozó oldalon, hogy a férfiak legtöbbje, nem igazán tudja eldönteni mi az amiben, megjelenhet a korához illően. Persze az írás több oldalon elemzi a casual, a business és egyéb megjelenés összességét, de a vége az volt, hogy egyes „tévhitek szerint” amit a mai „korszellem” és egyes „blogok” terjesztenek, azért nem tudnak a magyar hímneműek öltözködni, mert ezek a téveszmék félre vezetik őket. Vagyis megint ott van a „túlbuzgó entellektüel”, aki meg akarja magyarázni, hogy a divat valami olyan magasztos és földtől háromezer méter magasan lévő hegycsúcs, amihez csakis azok juthatnak fel akik legalábbis elvégeztek száz kurzust ahol megmagyarázták nekik a nulla együtthatóját. Mindezt nem kevés pénz ellenében! Bosszantó, ugyanis szerintem, ha valami nem jön magától és nem érez rá valaki kisebb segítséggel, akkor tanulhatja azt egyetemi fokon akár, akkor sem fog menni. Ezért inkább feladja. Drága olvasóm, te itt még ne add fel, a remény hal meg utoljára. Illetve a „reményhal” kiment a divatból, és a sza@ok "rája" jött helyette.

  A divat persze vihet bennünket félre, és egészen borzalmas dolgokat is művelhet, de azt csak azok követhetik el, akik vakon mennek utána. Én azt vallom, és vissza a címhez, az életkor és az öltözködési stílus változhat, nem kell ezer évvel ezelőtt leírt rizsporos könyvekből, és azok tanait oktató felkent papoktól elsajátítani. Mert a józanész és a tükör nagyobb segítség lehet, mint bárki más. Azok dolgok, hogy mi az, amit illik és nem illik már felvennünk, és mikor, hol nagyon sok helyen megtalálható, akár még meg is tanulható. Viszont az, hogy ezt miként építjük, be saját stílustárunkba, már rajtunk múlik. Vallom, hogy te is tudod, és nem leszel bolond, hogy másként tegyél! Nem vagyok szigorú, de ellenben következetes, és blogom, facebook és isntagram oldalam ebben segíthet. Képekkel, inspirációkkal. Aztán azokkal a normál kereteken belül folyó, komment diskurzussal, ami ezek alatt képződik. Legyen az a cipő és a zokni, magasztos kérdése, vagy a nadrág hossz, zakószűkítés, miegyéb. Minden férfi, aki egyszer olvasott, vagy látott tőlem valamit remélhetőleg beépítette magába, vagy ha nem akkor sem ment el mellette szótlan, ha nem is nekem, de másnak megemlítve.

via GIPHY

 Utolsó sor szintén legyen Allentől: „Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.” ( Valahogy így Uraim, nemdebár? )

Barátsággal: Tibor

  Idézettel kezdem: „Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem.”

  A szavak elvesztik értelmüket, főleg ha egy férfi divattal foglalkozó bloggert olvasnak azok, akik ki tudja miért, de őt választották, pécézték ki maguknak. A szavakkal sem értjük egymást itt valóban értelmet nyer, mert a sztereotípiák hadteste lendületbe jön, és támad. Miért, mert csak, vagy, mert unatkozik, vagy, mert rohadtul utálja ha másnak más a véleménye. Viszont most pár dolog, amivel helyre rakjuk a szavak értelmét, vagyis magyarázzuk meg miért nincs, vagy mégis miért van igaza azoknak, akik támadják a bloggert, a divat blogja alapján. Tévhitek a jólöltözöttség kérdésköréről.

 1, Minden férfi, aki törődik a külsejével, és szereti a divatot követni, vagy meleg, vagy legalábbis az. Csak titkolja. Ha valóban így lenne, akkor már rég kihalt volna a bolygó és csakis rondán öltözött majmok, és vagy egyéb állatfajok laknák a földet. UFO is szóba jöhetnek, bár náluk nem tudjuk mi az aktuális trend az öltözködést illetően, tehát ne hamarkodjuk el ezt a lehetőséget, mert támadhatók lehetnek.

  2, Minden blog, blogger aki az aktuális divattal, és vagy a stílusos megjelenéssel foglalkozik, a „bűnös háttérhatalom” szolgája, mert arra kényszeríti olvasóit, és követőit, hogy vakon verjék el a család összes megtakarítását valamiféle furcsa holmikra, amire valóságban semmi, de semmi szükségük nem lenne. Ha így lenne, olyan gazdag lennék, hogy nem tudnám csak vasvillával forgatni a pénzem, mivel az összes divatház engem fizetne meg, hogy mételyezzem tovább követőim és olvasóim. Ami persze megint nem igaz, mert „csóró” vagyok, mint a „jólöltözött templomegere”.

  3, Minden férfi, aki másképp öltözködik, mint az átlag, és ezzel feltűnést kelt szintén „kőgazdag” , mert csak ők engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a külsejükkel foglakozzanak. Soha nem dolgoztak semmit, és a pénzt a szegényektől vették le, és vagy médiában felkapott üresfejű senkik. Ha ez így lenne az össze gyártulajdonos, mérnök, és vagy bankár a legutolsó valóságshow menekültje lenne. Ellenben az üres fej, és a pénz néha társul és annak következménye a stílustalan öltözködés. Lásd a fenti tézis „reciprokát”.

  4, Minden férfi, aki a megjelenésével foglalkozik, legtöbb esetben a felületességét, és modortalanságát leplezi. Ha ez így lenne, nem lennének stílus, és etikett tanácsadók, és a barlang bőven elég lenne a lakhatásra, illetve a lánykérés elfogadott módja még mindig a kőbunkóval való fejbevágás lenne. Ennek a „tételnek” cáfolata is létezik, csupán nézz körbe az a valódi „éjjel nappal Budapesten”.

  5, Minden férfi, aki a többet foglalkozik a divatos megjelenéssel, egyéb testi fogyatékosságát akarja leplezni. Vagyis kövér, izomhiányos, puhány, férfiatlan. Ha ez így lenne szegény egykor neves NFL játékos lenne „zokniszandihasitasis” izomkolosszus. Az állítás igazolása, hogy a legtöbb divattal nem foglalkozó férfi már az alakjára sem figyel, mert minek kellene. Úgy szép ahogy van!

  6, Ráadás. Minden férfi, aki szereti követni az aktuális divatot, és szeret a hétköznapok világában adni megjelenésére, otthon rejteget egy valódi „szöszmösz tvénézős mackóalsót”. Igen ez így van, mert aki a hét legalább hat napján olyan, mint akit a gyufaskatulyából húztak elő, megengedheti magának, hogy otthon a Netflixes magányában, abban legyen sorozatnéző áldozat, amiben a legkényelmesebb.

  Tudom, lehetne még bővíteni a sorokat, mert az irigység, blogok elolvasás nélküli kommentelése, nálunk nemzeti hagyomány, és a „természetes” megjelenést gyakran keverjük a pocsék öltözködéssel, mégis itt fejezem be. Szerintem "adjunk magunkra" és ismét lesz értelme a szavaknak. Csapataim harcban állnak, a kormányos a helyén van. Az UFOK és a "gyíkemberek" pedig tovább tömik a virtuális pénztárcámat.

Amennyiben még nem lettél áldozatom, itt a facebook, instagram, tumblr, és YouTube csatornámon azzá válhatsz!

Barátsággal: Tibor 

  Amikor első blogbejegyzésem született a 4_skandinavia üzletéről, még javában azon gondolkodtunk, hogy lesz az idén tavasz, vagy érdeklődés hiányában az is elmard. Ők azért bízva a természet örökös körfogásában, elkezdték feltölteni a boltokat a Selected Homme Dán márka tavaszi és nyári kollekciójával. Ott jártam alkalmával érkeztek első hullámban a Dán tavasz férfi szettjei, és már akkor tudtam vissza kell mennem, amikor már szárba szökken minden, és a rügyek bomlani kezdenek. Mert a jelek azt mutatták a Dánok sem restek, ha a megújulásról van szó.

  Megérkezve az Aréna Plázában található üzletükbe, rögvest körbe rohantam és levideóztam mi van az bejárattól, bejáratig. Körben. Mert van, minden mi az érzékszerveket bomlasztja. Gyönyörű felhozatal, ami a casual, és a street fashion kedvelői számára „tobzódást” jelenthet. Mellette viszont az üzleties megjelenésre is gondolva, ott vannak a gondolákon az öltönyök is. Fiatalos slim fit világa.

  Oké, a cím lopva ezer köszönet Karinthy Frigyesnek, aki a piros színekre kezdett nagyon furcsán nézni, és a vonatok csak úgy zakatoltak a fejében, végül – egy agydaganat – után megalkotta ezt a remekművet, amiben rögzítette, dokumentálta a vele történteket, a piros színek és a vonatok után, hogy jutott a műtőasztalra.

  Itt nem lesz ekkora ügy, de azért ne feledjük a humor a legjobb megoldás minden nekikeseredett pillanatban. Dobjunk még egy közhelyet ide, ha a szem a lékek tükre, akkor az enyém zöld, meg kissé hályogos. Hölgyeim és Uraim, de hogy jutottunk idáig? Tehetném fel a kérdést. Joggal.  Ez is egy stílus, és divatkérdés lesz, csak kicsit másként és máshogy. 

  Kezdjük a legelején, mert az egész azzal indult, hogy nem a hiúság vezérelt ( á, dehogy ), hogy megunva a lassan harmincvalahány évnyi szemüveghordást, és persze súlyosbítva a körülményeket, nem csak a távoli dolgok tűntek a homályba, hanem lassan már a klaviatúra billentyűi is. Szóval nem csak a „negyven felett minden nap egy ajándék”, vitt arra, hogy megunjam a napi, hol a szemüvegem megint játékot. Hanem az is, hogy lassan gátolt abban a munkában, amit végzek a szemem romlása. Milyen szép is ez a zakó, de milyen remek lenne, ha látnám is. „Az ott nyakkendő? Nem csak egy öv, rendben!”

  Úgy döntöttem, kössük össze a kellemeset a kellemetlennel, és végre tegyünk pontot az ügy végére. Legyen már szabad nekem is a strandokon rendes férfi módjára körbenézni, mit is hozott össze a nyári napsütés. Vagy éppen elegendő az is, hogyha rám köszön egy ismerős és ne adj isten nincs rajtam a szemüvegem, vissza is köszönjek úgy, hogy az ne tűnjék neki úgy, hogy ez miért ennyire „izé”. Hajrá kalandra fel, és nézzük, már ha látjuk, a neten mit írnak a lézeres szemműtekről.

  Olvastam ezeregy bejegyzést, és mind oda terelt, hogy legyen, aminek lennie kell, mert ha ennyi férfi kibírta, én sem lehetek gyáva „nyúl Béla”.  Ki is választottam a számomra szimpatikus (optikus) klinikát. Optimum Szemészeti Központ. „ A család szemésze” vagy a „Látás helye”. Avagy Ne bújj el a szemüveged mögé!  Kérve egy időpontot tőlük, felkészülve vártam a napot, hogy bele lessenek a szemem bogarába. Azért nem voltam akkor ennyire lírai, de most tudva merre van, az arra már bátrabb vagyok.

 Ki itt belépsz ... 

  Megérkezve a helyszínre, azért nem csak a belső tér az, ami megfogott, hanem más is, de ezt úriember módjára nem beszélném ki. Legyen annyi, aki még lát, annak sem kellemetlen az, amit ott fogadja, a recepció területére koncentrálva az összes látóideget. Már megint szexista vagyok!!!

  Kis adminisztráció után, ami persze szükséges vizsgálatok elkezdéséhez, máris kisvártatva egy széken találtam magam, ami előtt az általam már ismert tedd a fejed a gép elé, módszerrel belövik, hogy nem kamuztál arról mennyire vagy vaksi. Vagyis megmérik a látásod. Aztán jött az, amit még soha nem végeztek el rajtam, (van pár dolog azért ebből is) a szemnyomás mérés. Nem, nem nyomják ki a szemed. Itt még nem! Máskor sem, rossz vicc volt. Egy gép, ami egy pillantás alatt levegőt fúj a szemedre, oké nem fúj, rálő. Kissé olyan, mint amikor egy bogár megy a szemedbe, biciklizés, motorozás közben. 

  Ekkor azt gondolnád kész is vagy, de ne örülj előre ez még csak a kezdet! Jön a sötét szoba, és ott is fura gépekkel néznek bele a szemedbe, ezzel térképezve fel mi a sötét titkod. Mert mint írtam az elején a szem a lékek tükre. De talán nem csak a szobában van sötét, hanem ott is ahova benéztek. Néha olvasva vissza magam, hiszek is ezeknek a hozzászólóknak.  

  Mindezt kellemes körülmények és szakszerű segédlettel, mert ha annyira béna lennél, mint én, tudnád, hogy kell a segítség még itt is. Leültetnek és jön az első szemcsepp, amivel kábé olyan elszel, mint aki felszippantott valami „érdekeset” és a pupilláid kitágulnak a világra. Ekkor ismét, mérés, lövés és megint térképezés. Szemfenék vizsgálat. Ettől a szótól voltam nagyon cidris, mert mégis milyen az, amikor a szemed fenekét vizsgálják. Aztán kiderül, annyi az egész, hogy megint bevilágítanak a „sötét” fejedbe a szemeden keresztül.

  Minden tortúra véget ér egyszer. Ez is. Viszont eddig orvos nem látott, csak remek asszisztencia, aki végig vitt minden stáción. A gépek dolgoznak, kiértékelik azt, amit kell, és már a kész lelettel „megyen” tovább az ügy. (vagyis te). Ismét egy vizsgáló ahol egy mérhetetlenül kedves szakorvos vizsgál meg, jelen esetemben Dr Palotás Csilla, intézményvezető főorvos. A szokásos szemészeti vizsgálatok, merre a tába, mennyire ismered a számokat, illetve ismernéd, ha el tudnád olvasni. Mint kiderült én már nem csak abban vagyok rossz, hogy nem az arcomhoz illő keretet viselek, hanem abban is, hogy a kereten belül a lencse sem jó. Vagyis romlott megint a szemem. Majd a műtétről kezd beszélni a doktornő, arról, hogy nekünk negyven felett már az a jobb, ha a korrekciót az egyik szemen végzik el, mert a másik lesz a közel látásban segítségre, amihez persze azért kell szemüveg. "Öreg szemed van." Vgy. Öreg, szemed van? Viszont a távollátót, ami nálam a legrosszabb, eldobhatom. Ja kvázi … Mert azért nem annyira kék az ég felettünk, és nem tűzoltómajális minden napunk.

  Aztán ismét egy kis szemcsepp, amikor már végképp úgy nézel ki, mint Drakula gróf és úgy látsz, mint öreganyám a hetvenedik szülinapján, amikor a kis unokát a kutyának nézte, és csontot dobott neki. Megint fél óra és megint egy szemnyomás mérés, szemfenék vizsgálat és a végén dobpergés, mert jön az ítélethirdetés. Ismét a doktori kezek közé kerülsz.

  Itt egy ponton elér az őszinteség és a most már minden mindegy állapot, csak már legyek túl rajta. Pedig semmi rossz, kellemetlen, félelmetes és fájdalmas nem volt. Ami viszont jobban fáj, mint bármi más, a realitás, ami mint egy dübörgő vonat érkezik, és nem tehetsz, mást felszállsz rá. Ez a vonat már csak ilyen, erre nem lehet nem felszállni.

Az orvos közli a tényeket. Önnek nyílt zugú zöld hályog van mindkét szemén. Egykor a nyílt zugokról egészen más asszociáció jutott eszembe, de ez most nem annyira kellemes. Mert beteg vagy. Glaucoma! Egyezzünk ki egy döntetlenben?! Nem lehetne?

  De, csak ahhoz kell még egy pár vizsgálat, és még mázlim is van, mert a szemfenék vizsgálat egész rendben találta a szemem ér és egyéb számomra fura szavakkal illetett állapotát, meg még időben mentem el, talán érezve valamit. Folyt.Köv. mert a „The End” közel sincs itt, és a  „happy” meg el is marad.  

  Konklúzió, mert van. Kedves negyvenes férfi társaim, és persze nem csak ők, legyetek jók és negyvenet elérve, ne csak a drogériákban kapható „nagyon szexi” olvasó szemüvegek után kapkodjatok. Meg a szokásos „a megint kellene egy új keret” hatására, mert az a divat csak halad, legyen látás vizsgálat!      Vegyétek ti is a fáradságot, és menjetek el egy komplett kivizsgálásra, mert a szemetek világa múlhat rajta. Nem vicc, ugyan a zárt zúg és nyílt zugok világa valóban „izgató” lehet, de nem a szemedben. Az pedig a blog következő része lesz, mi a megoldás a hasonló korban felfedezett glaukocomával. Mert van remény, és van rés a pajzson. A szép dolgok nem lesznek tűnő pillanatok.

Mert ugye, hogy ugye!? 

  Kövess a facebook oldalon, vagy az instagram felületen, a YouTube pedig mozgásba hozza a stílust, és a divatot. A blog tumblr felületen is elérhető!

Barátsággal: Tibor 

  Már több alkalommal kifejtettem, hogy a férfiöltözködés legtöbb esetben a praktikum, és a vélt kényelem sikamlós jegén csúszik el.  Mert nem én találtam ki, de a praktikum, és a divat , nem igazán jár kéz a kézben. A nadrág nem biztos, hogy attól lesz szép, ha trottyos a szára, a zakó, ha három mérettel nagyobb ronda, az ing ha bő olyan mint a kutya vacsorája. Pedig legtöbb esetben ezekkel a stílus problémákkal találkozunk, csupán egy sétát kell tenni valamelyik nagyvárosunk utcáján. Van még több gond is, de mára azokat hagyjuk, ez is épp elég lesz. 

  Koncentráljunk a zakóra, semmi más ne vonja el a szemünket, (övtartó, és az öv hiánya… ) . Ez a zakó méretben pont megfelelő. Nem nagyobb több számmal, nem az az érzése az embernek, “hogy nini a Józsi megint a nagyfater öltönyét vette fel”, mert az sajátja épp valahol elkavarodott. A zakó szabálya nagyon egyszerű, a mellkas és a begombolt zakó közé, az ökölbe szorított kezünknek pont be kell férnie. Ennél még szűkebb fazonok jönnek divatba, de ha nem akarunk a sodrással haladni, és nem is érezzük jól magukat benne, nem fontos az extra slimet erőltetni, nem beszélve arról, hogy az is tud „baromi” hülyén mutatni, még soványabb alkaton is.

 Dupla soros zakó, és öltöny esetében ez még hatványozottabban igaz, mert azt leülve is begombolt állapotban illik hordani. Ami azt jelenti, ha túl nagy, bő, tág nagyon csúnya látvány, mint álló, mint ülő helyzetben. Sőt fekve is. ( Amúgy a nagyon szűkített, viselhetetlen lenne ebben a fazonban. )

 A cipőt, most ne kritizáld, mert tudom "mamusz" lesz belőle, mire a végre érünk. 

  A nadrág hossza neuralgikus pont. Nagyban függ a szabásától, és a hozzá viselt cipőtől is. Az arány itt is fontos. Ha túl hosszú, “trottyos” lesz. Ha túl rövid idétlen. A fenti kép, egy pont megfelelően beállított hossz látható. Persze itt a cipő is beleszólt, mert egy loafer esetében a hosszabb szár nem hozza ki a cipő eredetiségét. Nadrág hossz egyfajta optikai tuning is lehet, mert ha túl hosszúra hagyjuk, összenyomja a viselőjét. Amoylan harmonika redős lesz.  Ezt tapasztalatból mondom, mert én egy ponton megálltam a növésben, és ez elég hamar bekövetkezett. Alacsonyabb méretűek esetében egy slim fit nadrág, rövidebb szárral adhat plusz centiket, persze csak a szemeket megcsalva. 

 A casual, (nem formlis) szettek esetében még szabadabb a korszellem, mert egy slim farmer, vagy egy chino nadrág még egy két felhajtással is dob a viselőjén. Persze ez nem az üzleti modell. Szigorúan javasolt szabadidős tevékenységre korlátozva viselni.

  Az ing mérete. Itt is alap, hogy a túlméretezett forma ellentétes hatást ér el. Tudom, mert sok férfitársam fordul hozzám, hogy segítsek neki akár az ing kiválasztásában, nem kedveli, amikor azaz érzése “bezárták” az ingébe. Pedig ez nem igaz, ha az ing mérete passzol, hossz és nyakméretben, már csak a szabása lehet eltérő. A mára ismét divatba hozott slim szabás, sokak esetében okozza ezt a “börtön” érzést. Hajajj idén még az extra szűkített is bejött, mint látvány elem. Ilyenkor azt javaslom, ha nem szereti, nem kell erőltetni, de nem azt jelenti, hogy akkor egy lepedőt vegyem meg, vagy fel magára. A regular fit pont az a megoldás, ami átmenet ebben a kérdésben. Itt megint ügyelni kell a pontos karhossz, és nyakméret kiválasztására. A megfelelő méret az, ami nem lesz hosszú karban, és nem okoz bő, lötyögő érzést. A nadrágba gyűrve nem “öblösödik ki”, nem borul rá az övre. 

   Tudom nehéz dolgok ezek, és mint mindenben itt is a megszokás, és a rossz beidegződásek,- "anya mondta, hogy így jó"-, miatt idegenkedünk tőle. Viszont higgyük el, ha egyszer valaki rendesen belövi a méretünket, nem csalódunk.  Megigazítja a nadrág hosszát, a zakó méretét, és az ingünk simulását, egész más érzést hoz, amikor viselni kezdjük őket. Számos példa igazolja, hogy más lett a "férfi" ha valóban helyre tették, nem csak "úgy", hanem méretében is.   

Tetszett, amit itt olvastál? Gyere a facebook, instagram, tumblr és YouTube csatornámra kedvelj, kövess, olvass és nézz ott is. 

Barátsággal: Tibor 

   Vicces ez az instant világ, mert a selfi mánia és Snapchat korában divattal foglalkozó blogger, még ha "korosodó majom" is, kell, hogy adja az arcát a felvállalt ügynek. Szóval lehet mondani, hogy magamutogató, és egoista az, aki ezt a pályát nyomja, de mi lenne, ha nem saját magán mutatná be, hogy haver te is nézhetnél ki így, vagy ha nem legalább lesz min röhögnöd.

Vagy éppen így ... 

Ahogy múlik az idő. 

Úgy unod el a dolgot, és rád fér egy igazítás. 

És cseréled a szetted. 

Megnézed mit műveltél. Mert jönnek a kicsi "szivek" sorban.

  Egyszóval ma adom magam és az arcom a stílus oldalamhoz, és mutatom mi lett "lőve" a telefonnal, ami a kezem ügyébe akadt. A nap is végre ezer ágra sütött, és levedlettem a téli „bundát”. Lássuk mennyi kommnet jön rá, hogy hagyd már abba Tibor, így is sok(k) belőled. 

Azért mégis, ha tetszett amit itt láttál, olvastál, követheted tovább a facebook, instagram, és tumblr oldalamon. De nézhető vagyok a YouTube mozgóképes világában. 

Barátsággal: Tibor 

Akár egy rúdtáncos életében a közönsége dönt a sorsáról, ez helyzet az állásinterjú esetében is, és itt most nem kifejezetten szereposztó díványról lesz szó. Mert a férfidivat blog esetében banális lenne erre a tematikára gondolni … Vagy mégis? Na de hagyjuk az erotikát a hanyatló nyugat ópiumának, és ne a „HR cápa” férfifaló nőstényével képzeljük az állásinterjúnkat. Itt kérem, komoly munka folyik, pontos figyelmet, hogy ne csak CV –d alapján döntsék el, jó leszel esetleg a „fél lábaddal a Tarzan szerepére”.

Hibák, amelyeket az öltözködéssel követhetsz el, egy állás megbeszélés esetén. Ezt vesézem ma ki veletek. Nem csak szigorúan hímneműek részére, de leginkább nekik.

​

  Ne légy hivalkodó! A ruha, amit az interjúra veszel fel, ne a Riói szín kavalkád pompázatos világát mutassa be. Mert nincs rosszabb, mint az, ha nem a cirkuszba jelentkezel bohócnak, de valahogy a ruházatod alapján erre saccolnak. Legyél mértékletes, és itt valóban fontos, hogy az nyer, akin nem röhögnek hangosan a háta mögött. Nem a legutolsó Pitti Uomoról jöttél.

Rendezett és színekben harmonizáló öltözet a visszafogott elegancia a nyerő. Hidd, el nem kell a piros nyakkendő és a "törpikék" ing együttese, ha az önéletrajzod és fellépésed alapján már nyerhetnél is.

  Ne vidd túlzásba a „márkák” kivagyiságát. Mit értek ezalatt, csupán annyit, hogy nincs visszataszítóbb, mint egy piperkőc „zsúrpubi” akit apuka azért küldött el végre harmincöt évesen, az egyetemet elvégezve végre, hogy ne otthon és az ő pénzén bulizva élje le hátralévő izgalmas életét. Ő pedig, hogy megmutassa ki is a „f@sza gyerek” a legdrágább cuccaiban libben be a megbeszélésre.

  Hidd el, ha magadra ismersz ez nem a véletlen műve. Te nem nyerhetsz egy „konzerv” HR-el szemben. Ez azokra is vonatkozik, akik ugyan nem rendelkeznek a fent leírt családi opciókkal, de valahogy mégis úgy gondolják, a márka teszi a „melóst”. Ne legyél hivalkodó, és ne éreztesd az outfiteden keresztül, hogy neked tesznek szívességet azzal, hogy meghallgatnak.

Nem nyert! Mehet! 

  A nem odaillő ruházat alatt értett,- farmer és az agyonmosott póló jó lesz ugye – „atípusos beteg”.  Nem, nem lesz jó. Add meg a tiszteletet, még ha az utolsó „email kihordó” fiú leszel a multinacionális cégnél, hogy nem az otthoni „szöszmösz” maciban battyogsz el bemutatni a legjobb formád. A farmer és a póló, a szabadidő ruha és ehhez hasonló társai, nem az állás interjú kellékei. Hidd el jobb, ha elfelejted.

Jó ez, de nem most! 

  Végül a megoldás, mert gyakran vádoltok azzal, hogy csak bírálok, és ne adok tanácsot, avagy feloldozást a „bűneitek” végett. Az szett, amiben nem hibázhatsz sokat, egy barna, vagy fekete cipő, hozzá és most nagyon meg kell magam erőltetni, mert nem a kedvenc kombinációm, de legye az öltöny a te választásod. (Persze a cipőd pedig ragyogjon, mint a … ) A színe, ha barna a cipő lehet, szürke és kék, de ez a fekete cipődhöz is menni fog. A túlzott "slim fit" itt most praktikum miatt nem lenne a legjobb döntés, mert amúgy is szűknek fogod érezni a legbővebb ruhád is, a keresztkérdések miatt.   Az ing egyszínű, vagy halvány mintás, soha ne legyen harsány. A fehér és a kék színek itt is nyerők lehetnek igazodva az öltöny színéhez. A nyakkendő, most kell! Legyen egy színű, és itt is a kevesebb néha több elvét kövesd. A külsőd tekintetében nagyon fontos a rendezettség, és itt nem csak a ruhád alatt értem a dolgot. Hajad és az arcod szőrzete is karbantartást igényel.

Ő lesz aki kérdez, "kispajtás"! 

  Amit ma klaviatúrakoptatással bevittem a gépbe, azért volt, mert egykor sokat ültem abban a székben ahol hallgatnom kellett, hogy ki miért gondolná, hogy ő a legjobb és a legmegfelelőbb jelölt a meghirdetett pozícióra, illetve ha hiszitek, ha nem én is ültem a másik oldalon is, van bőven tapasztalatom. A fent leírt pár mondat persze leginkább az irodai munkára jelentkezőkre vonatkozik, de szerintem nem baj, ha más munka elnyerésének sem úgy futunk neki, hogy a leharcolt a külsőnk.

  Ha tetszett, amit itt olvastál és jelentkeznél, egy stílus rendbetételre azt itt teheted meg. Kövess a facebook , instagram, YouTube és tumblr oldalaimon.

Barátsággal: Tibor 

  A regény és aztán a film nagy sikert aratott, aminek a címe az volt, „A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt”.  A száz éves ember valóban kimászott, és utána számtalan őrült dolog történt vele, illetve megtudtuk, hogy köze volt a világtörténelem alakításához. Vicces, de ma arra gondoltam mi lenne, ha férfi, aki kimászik, de nem az ablakon, hanem a ruhásszekrényből negyven lenne, vagy afelett kicsit, és részt venne élete kalandjában.

Nem kell feltalálnia az atombombát, és történelmi személyekkel sem kellene jó viszonyba keverednie, csupán az lenne a dolga, hogy felöltözik, és jól érzi magát.

Vagyis a mai téma nem lesz más, mint a negyven feletti férfiak se hagyják el magukat öltözködés területén, avagy másszanak ki a hétköznapi átlagosság, és általánosság világából.

 (Kép: isntagram)

Nem a kapuzárási pániktól menekülő, és tini lányokat molesztáló szatírokra gondolok, és nem szeretnék meglett családapákat romlásba dönteni, csupán az kérem, nézzenek meg néhány „képes” példát arra, hogy a kényelmes agyonmosott farmer, és „kedvenc” ing mellett negyven felett sem áll meg az élet.

(Kép: instagram)

  Mindenki abban érzi jól magát, ami legkényelmesebb, ez aztán az évek múlásával egyre jobban igazzá válik, és a kényelem teljesen eluralja a testet, lelket. Valljuk be, tele van már ebben a korban az embernek a cipője azzal, hogy még mindig valaminek, vagy valakinek meg kelljen felelni. Mert amikor még jobban tomboltak a hormonok, és persze a cél érdekében hetente jártunk fodrászhoz, - meg volt is még miért, mert volt haj, és nem csak magas homlok – illetve azt lestük, hogy a kiszemelt szívünk hölgyének a legjobb ábrázatunkat mutassuk, fontos volt az, hogy mit veszünk fel. ( Volt, akinek akkor sem, de most ezt hagyjuk…)

Aztán belekényelmesedtünk a „megvanba” ami már azt jelentette, akkor meg minek törjem magam. Jó lesz ez így már a „koporsóig”. Cipő, öltöny megvan, a többit meg elrendezik a gyerekek, ha arra kerül a sor.

(Kép: instagram) 

  Aztán valami megváltozik, a munkahelyünkön ifjú titánok jelennek meg, és nyomják el a „szaki” bevált tudását, mi meg azt nézzük lemaradtunk, vagy csupán kényelmesebbek lettünk. Ebben a helyzetben ér aztán egy durva hétfő reggelen, amikor a forró kávé sem segít, hogy a tükörbe nézve, már nem azt látjuk, mint húsz évvel ezelőtt, holott belül még úgy érezzük. Na, itt a pont, amikor ki kell mászni a komfortos gardróbunkból, és ránk fér egy kis „rebarnding”.   Jelzem, nem kell, hogy az a bizonyos „ló” elszaladjon velünk, és teljesen kifordulva önmagunkból, hogy egy idézetet hozzak ide ismét – „az öregecskedő feleségeket lecseréljük” – bármekkora igény lenne rá. Csupán arra gondoltam, hogy a megunt, agyon hordott, egysíkú és avítt ruhatárunkat cseréjük le pár jobb és hozzánk illő szettre. A színek legyenek megint jelen ott ahol eltűntek az „apa ez jó lesz neked” szó hallatán. Illetve kezdhetjük azzal is, hogy megnézzük a felszedett évek és kilók után, ha még a mennyiség nem ment teljesen a minőség rovására, mit lehetne ebből többet és jobbat kihozni.

 (Kép:instagram)

  Negyven felett nem áll meg az idő, csak múlik piszkosul. Azt meg úgysem tudjuk megállítani, de tenni róla, hogy a múlás ne elmúlás legyen, igen. Egyszóval drága negyvenes társaim, outfit igazításra fel, és ne rettenjünk meg, ha most nem épp a nejünk lesz az, akitől a legjobb tanácsot kaphatjuk, hanem az épp serdülőkorban lévő lányunk ossza meg tudását, és szépérzékét. Ne mondjuk ki azt, hogy nekünk már úgyis mindegy, és bánatunkat egy pacalba fojtva emésszük el testünk, nagyon sok sörrel lefedve azt. Mint az írás elején, a száz éves ember is kimászott az ablakon és csuda dolgokat élt meg, mi meg még a fele sem vagyunk, tehát irány az „ablak”.

 (Kép: isntagram)

  A kifogások sokasága pedig legyen most a sutba dobva, mert nem igaz, hogy nagyon sok pénzbe kerül a mackónaci elhagyása, és nem igaz az sem, hogy a nagyobb testre nem lehetne jobb darabokat szerezni. Nem bizony! Kis akarat kell, és a tükör, ami aztán egészen mást fog mutatni azon a hülye hétfő reggelen, és a kávé is forróbb lesz.

(Kép: inastagram)

  Ha tetszett, amit itt olvastál, láttál, kövess a facebook, instagram, tumblrl oldalaimon. A YouTube is a te csatornád, stílustanácsadás pedig itt, iratkozz fel!

Barátsággal: Tibor