A kérdés nem a legyen ön is milliomos ötven milló forintos kérdése, de a válasz is elég egyszerű "egybitesen" pontos, percíz megfejtés; az öltöny. (Taps állva!)

Miért foglalkozom ezzel a témával amikor az átlag magyar pasi legfeljebb két alkalommal veszi fel a “páncélt”. Az egyik helyzet tömörítve az, amikor vizsgázik, állásinterjúra megy, elveszi álmai hölgyét, és/vagy a végén ráadják, mikor porrá válik gyarló földi teste. Na de ne dramatizáljunk, mert pont ezért lesz ellenség, az az outfit, ami pedig egészen más érzést vinne szomorkás hétköznapjainkba. 

Amikor nekem kellett először öltönyt vennem, mert vizsgáznom kellett, valami csoda folytán a farmeres, edzőcipős kis “hülye gyerekből”, ha nem is hirtelen, de egy kis idő elteltével, lettem férfi. Mert egy még kevésbé jól szabott, és “konfekcionális” akkor a „Styl ruhagyár” remeke, valami egészen más érzést adott satnya éretlen testemnek. Ez aztán annyira elhatalmasodott rajtam, hogy szinte már megszálltsággal kerestem a lehetőséget, mikor ölthetek magamra öltönyt.

   Az első pont. Az öltöny tartást ad! Amikor elmúlnak a játszi könnyed kamasz kor napsugaras évei, jöhet egy komolyabb élethelyzet, és nincs mit tenni, így vagy úgy, de a munka lesz az, ami miatt leszakadsz a köldökzsinórról. A munkahelyen meg vagy megkövetelik, vagy elvárják, hogy legyen a megjelenésed komolyabb, mint egykor. Persze most sokan felröhögnek és azt mondhatják, Tibor jártál te mostanában, bankban, közintézmények közelében stb. Valahol igazuk is van, és sértődés ne essék a tartást adó megjelenés valóban távol áll a valóságtól. 

  Viszont megy az idő, és abból van a legkevesebb, és aki más idejét rabolja egyéb gonoszságokra is képes. Gyorsítunk kicsit, mert a blogom erről is híres, instant tanácsokat ad, rapid mód. Manapság divat ez a rapid, rapid randi, rapid biznisz, rapid ragasztó.

  Második helyen, az öltöny, ha kötelező; legyen legalább kényelmesen elegáns! Mi ??? A kényelem, és az elegancia két külön foglalom lenne a férfiak szótárában. Mert a kényelmes a “susimackó”, és a kitérdesedett farmer. Az öltöny mitől lenne kényelmes. A válasz baromi egyszerű mint a Newton tojása, (volt olyan, vagy az öreg almába utazott csupán? ) a szett attól, hogy a nevében ott az öltöny, lehet kényelmes, mert a szabó jól alkotta meg. Lehet kényelmes, mert a sorban a konfekcióból jó méretet vettél le, és még tettél egy kis lépést, igazítások során, hogy a szárától a válláig minden rendben legyen. A viselése amellett, hogy tartást ad, kényelmesen illik rád, követi a tested formáját és úgy érzed magad benne, mint a sarki sörözőben amikor kilazulva szidod a “sporit”.

  Harmadik részben. Utolsó lesz ma, de ne vedd támadásnak és fenyegetésnek, nem az utolsó, hogy erről a témáról írok; mert a téma kimeríthetetlen élményekkel lát el, amikor csak úgy végig sétálok nagyvárosaink frekventált utcáin, vagy bekapcsolva felejtem a tv-t, és épp egy híradó megy. Bár ne menne, állókép is bőven veri a biztosítékot. Szóval van baj, viszont még orvosolható! Tehát a harmadik, amikor már unod az öltönyöd egyhangúságát, dobd fel egy - egy kiegészítővel. Zsebkendő, nyakkendő, ing, öv, sál, nadrágtartó (hózenetróger). Máris más lesz az unott szürke, vagy a kék, ami már nem az ég, és a barna, ami meg szimplán barna. Variálható és remek lehetőség arra, hogy ha csak kettő, vagy ne adj isten egy öltönnyel mész a világ ellen, hogy kicsit divatosabb legyen. 

   Ugye máris jobban szereted az átkozott ruhadarabot, a megunt egyhangúságot és többet látsz abból, amiben vagy kötelező, vagy ajánlott a megjelenés. Akik pedig csak egy - egy alkalomra kell, hogy magukra öltsék, szintén kedvet kaphattak az "urak páncéljához". Lesz még mit írni, mert a téma az utcán “hever” … sőt, ha nem gond, én is bemutatok majd pár szettet magamon, hogy miért is kedvelem az ÖLTÖNYT. 

Barátsággal : Tibor 

    Pánikra semmi ok, és nem is kell szaladni fel és alá, a riadalom lecseng, és majd mindenki békében falja fel a nagyi féle, “bejglispulykáját”. Persze csak akkor, ha végre nem a boltokat rója, és megint megveszi azt a semmitmondó hiábavalóságot, amit tavaly is, mert meg akarja torolni vele, hogy ő is ugyan azt kapta, mint minden hasonló ünnepi estén. A blog most nem a „fekete péntek”, őrületbe kergetett vásárlási lázról szól, hanem arról, hogy amikor lecsengett a nagy - vedd ezt meg mert ez jó neked - mizéria, és végre a szépen feldíszített fa körül, a fehér abrosz mellé leül a család, mi is történik jobb, és kevésbé jobb esetben. Azért kínzásként egy kép arról, mi vár még ránk a következő hetekben, ha óvatlanok vagyunk! 

  Ez a harc volt a végső! Ez volt, aztán csend lett, béke és meghitt nyugalom! Pillanat adta havas varázsát, egy perc alatt „barmolja” el, ha nem adjuk meg a módját az ünnepnek, és nem csak a test örömeivel élve leszünk teljesek az ünnepi este. Hiába a szépen csillogó fények, hiába a gyertya az asztalon, amit szorgos kezek rögvest megosztanak a virtuális térben, ha belerontunk az egészbe azzal, hogy nem öltöztünk fel legalább annyira, mint a lelkünk, ami fényes lett és boldog. Vagyis az ünnep attól is szép, ha te is megadod a módját annak, hogy a halászlé szép piros leve a legjobb zakódon, ingeden, nyakkendődön hagyjon nyomot, amikor épp habzsolás áldozatává válva, nem bírtál magaddal. Ne csak a belsőnk, de külsőnk is legyen ünnepién elegáns.  

    Tudjátok már mire szeretnék utalni, ugye? Tessék elfelejteni, még ha szűk családi körben vagyunk is, a “mackófelsős, susimusi, frottír zoknis, papucsos” szent estét! Mert akkor minek az egész? Minek a nagy készülődés, és a főzőcske, meg a hal a tortán. Totális élményrombolás az egész. Lehet ez valami kispolgári maradvány az agyam legmélyén, de attól lesz szép az ünnep, ha külsőnk is adja hozzá a “fenyődíszt”. 

    Hidd el kedves, olvasóm, “kommenthuszárom”, hogy az fény a te öltözéked is azon a meghitt estén, amit persze rutinból nyomunk, de mégis annyira várunk. Mert végre ott a szentimentalizmus, a párás szemüveg, cserélhető kontaktlencse, és a cégek cukiságcsöppös reklámjai. Ahol apuka fehér ingben, nyakkendőben, öltönyben, de legalábbis zakóban öleli meg a kutyáját. Én még időben szólok, mert 13 nap van karácsonyig. Még nem késő hallgatni rám, és nem csak a házunk, erkélyünk, balkonunk, ablakunk rakjuk tele kínai gyorsan öngyulladó fénysorral, hanem magunkat is. Ott a szép öltönyöket, ingetek, és akár ünnepélyesebb szetteket kínál még számos üzlet, és férfiruházati bolt, store. Ahol, ha elegánsabb partira kell menned sem hagynak cserben, mert nem kapkodták el a leárazás fekete napjain, és még van mindenől mérethiány nélkül. (Bár már lehet, már most is kedvezménnyel juthatsz hozzá.)

   A blogbegyejgyzés végére csak apróság még, ne hidd, hogy balgaság, amit beszélek, az egész ünnep pont arról szól, hogy talán a legszebb és legnagyobb boldogságot azzal adhatod meg a másiknak is, ha megtiszteled, és nem csak azzal, hogy végre sikerül önállóan becsomagolnod az ajándékát, vagy a fa beácsolása közben nem szálltak le az angyalok, hogy villámokkal szórjanak be a káromkodásod miatt. Hanem azzal is, hogy vetted a fáradságot és az asztalhoz már egy elegáns férfi ült le, és bontotta ki a bort, a pezsgőt vagy éppen azt a pálinkát amit apósod hozott (bár ne tette volna … ). Mi odahaza ezt a „szérűskertek királynőjének” neveztük, mert a szérűt fogod tőle, és mosolyod sem lesz őszinte, ha belekortyoltál.

   Igazán nem kell sok hozzá! Búcsúzva ettől,  az egész romantikus és szentimentálisan együgyű írástól, ide a végére kívánkozik, Gájer Bálint barátom karácsonyi lemezének (Milyen hülye szó ez, a modern korban, bakelit.) egy dala, aminek címe is beszédes; Úgy, mint Rég!

Hallgassuk együtt, úgy mint rég; Barátságga! 

Tibor 

   Legutóbb öt pontban szedtem össze mi az, ami bosszantó egy férfi outfitjében, ma pedig egy igazi, télbe forduló hatost dobok össze nektek. Hat dolog, amit érdemes megfogadnod a tél elején, közepén, végén is. Piff ez már majdnem olyan, mint a legújabb női magazin, tíz tippje a tökéletes orgazmus elérése érdekében, pedig hidd el képes vagy rá. Vágjunk is a dolgok velejébe. 

   Első! Ismétlés, de legyél tisztában a méreteiddel. Mivel az ősz és a tél a réteges öltözködést hozza magával, jó, ha tudod mi megy fel még rád, és mitől nem leszel olyan mint, aki benyelt egy nagy medicinlabdát és nem tud tőle megszabadulni. Itt is mint ahogy azt mi férfiak néha megkapjuk; a méret a lényeg. 

   Második! A sál remek kiegészítő, és egyben a megvédhet a hidegedtől. Ellenben nem mindegy, milyen a színe, anyag minősége és hossza. Az ideális méret a tested hosszához igazodva adja meg a pontos méretet. A sál kötése esetén, két dologra érdemes figyelni, a praktikum amikor a nyakad szinte “dunsztban” van, mert így nem fázol meg és/vagy rá. A második, inkább a divat lehetősége, szabadabban hagyja a nyakad és láttatja a nyakkendőt, inget. Harmadik, hogy a sál a nyakba kerülés után a zakó alá kerül, mintegy bélést ad, és akár nem is mutat bárgyú mód. Próbáld ki. Egy, ami itt is fontos, hogy a kabát és a sál ne adja azt az érzetet, hogy a sarkkörre indulsz élőlények után kutatni, nem vagy te Amundsen.

   Harmadik! Kabát gondok, ha gon ez valóban.  Igen mert a kabát, néha gond, néha előny. Jelzem már előre, hogy itt is szabály, mint a zakók esetében, nem minden a kényelem. A kabátból sem veszünk több számmal nagyobbat, mint ami alá még simán fel tudunk venni egy közepes anyagvastagságú zakót. Pont azt a hatást elkerülendő, amit az elején írtam, nem lehetsz te a városod medvéje. A kabát hossza szintén neuralgikus pont, mert vagy pont hosszabb, mint az egy alacsony növésű (lásd Tibor) pasi, esetében optikailag is bután mutat, vagy túl rövid egy magasabb férfi esetén. Ideális, ha valaki megállt hirtelen a növekedésben, hogy a kabát félhosszú, vagy rövid legyen. Magasabb és szikár alkat esetén a kabát hossza lehet más. Anyag szempontjából, pedig fontos, hogy kerüljük a műszálas termékeket, mert nem akarunk áramot termelni, vagy ha igen mi lehetünk a karácsony legszebb dísze.  Színében az idén és amúgy idehaza még mindig a föld színekkel és világosabb barnákkal találkozunk. Kék, barna, szürke, ez az általános. Mintázat esetén már lehet szabadabban szárnyalni. Van választék, és persze kínálat is, én már csak tudom.

   Negyedik! Plusz kiegészítők, és egyebek. Táska, kesztyű, esernyő. A táskák, külön bejegyzést igénylenek, ezért most érintőlegesen venném csak, és ez nem csak az ősz és a tél problémája. A férfi a táskájával is meghatározza magát, a hétköznapokon, és a hétvégi utazásai során. Ne hanyagoljuk el ezt a fontos kérdést. A kesztyű, ebben már azért nagyobb a lehetőség, de én itt is a vékonyabb és kevésbé béleltet célzom meg. Persze hidegebb és nem városi léptékben, mert az erdő az otthonod, ezt a tételt átgondolnám a helyedben. Esernyő! Az igazi férfi nem hord táskába rejthető összecsukható “valamit”. Az esernyő, ha már kell, legyen nagy, és legalább szép nyéllel ellátott. A hiábavalósága akkor mutatkozik meg, amikor a bokától is elázunk felfelé, pedig erősen tartottuk magunk felett. 

   Ötödik! Sapka, kalap, fejfedő. Amíg van haj a fejeden, nagyon nem mindegy mi van ráhelyezve, ha már nincs, még inkább. A sapka egy potenciális probléma forrása. A fenti képen egy jól megválasztott kötött “sapek" van, mert a szett egy városi casual. Az öltönyös üzleties megjelenés esetén én hanyagolnám a nagyi kézimunkáját. Ott jöhet szóba kalap, és a siltes sapka. A sapka szintén az a “dolog” amit az arcél határoz meg. Nagyon nem mindegy, ha gömbölyded az arc, milyen a sapka, de ugyan ez a helyzet a hosszúkás, vagy vékonyabb arccal is. A jó kalap, vagy sapka egy igazi karaktert adhat, és stílust nyújt számodra. Az ősz és a tél ebben nagyobb lehetőséget teremet. Persze extrém esetek is szóba jönnek, „usanka” esetén.

  Hatodik! A cipő. Nyáron azon ment a meditálás, minek a cipő ha van “szandi” , flip-flop, és minek a zokni, meg hasonló szívet melengető kérdések. Az ősz és a tél, eldönti a zokni és a cipő egységének problematikáját. Nincs kérdés, kell a zokni. A cipő pedig lehet vastagabb bőrből, bélelt és persze a szár hossza is magasabb. A platform megint más és más. Újból divat lett a szélesebb platform, de közben az elvékonyuló hegyesebb orrú sem ment ki a divatból. Egy, ami a lényeg, hogy a cipőnk minden esetben az öltözékünkhöz illő legyen. Az öltöny nem biztos, hogy “megbocsátja” a bakancs jellegű széles platformot. A farmer, meg a vékonyított japán sámfás cipőcsodát. Fontos és lényeges szempont, a cipő esetén a talp vastagság. Megint divat, az egykor ötvenes éveket idéző vastagabb gumitalp. Édesapám úgy mondta mindig “jampec”. Nem rossz mert jobban bírja a strapát és közben “menő” is. A másik cipőmodell a fűző nélküli chelsea magas szárú modellek szerepe az őszi és téli divatban. Tele van a cipőboltok polca ezekkel a darabokkal. Én javaslom, hogy bátran válasszunk közülük.  

   A számoknak itt most vége, ha nem akarsz "pufimaci" lenni, akkor ezeket figyelembe veszed. Ellenben, ha fázol és még mindig jobb, ha rétegesen öltözködsz, de mértékkel, és stílusaal. 

Barátsággal : Tibor 

   Nagyon kínos, de hidd el itt valóban a méret a lényeg. Tudom sokan, tagadják, meg nagyvárosi legendának mondják, hogy a méret számít, ne kételkedj ebben, ez nem a Péntek 13,  és nem is a Mély Torok, hanem egy igazi „reality show”.

   Eddig nem jött le, nem arról írok, nem vagyok én egy olyan blog, itt kérem, a komoly stílus ügyek vannak terítéken. Mégpedig a pontos mérték utáni öltöny, zakó, ing nadrág stb. készítése előtti méretvételről, és annak menetéről lesz szó. Mit mér le rajtad a szabó, vagy akár más is, akinek ezt megengeded. Hidd el, könnyebb lesz az életed, ha ezekkel a számokkal tisztában vagy. Sorra veszem, mit és hol kell centizni, hogy aztán tudjad majd átadni a szabód, vagy a méretre készülő öltönyök, ingek házának, vagy a ruhagyárnak, ha esetleg nagyipari gondolatok ejtenek rabul. Nem titkos információk, és nem fognak vele visszaélni, sőt még sandán sem néznek rád, hogy – hát ennek csak ekkora van!

    Kezdjük az elején! Felül. Még mielőtt izgatott lennél, feleslegesen!  Az első lépés a pontos nyak kerület megmérése. Ez nem csak az ingek, és akasztás előtti pillanatok fontos tétele, de a méretre készülő öltönyök esetén is ezt mérjük le. A nyakad kerületét.

  Második lépés, a vállad mérete lesz. Itt fontos, hogy a széléig mérjünk, mert az adja a precíz illeszkedést.

  Harmadik terület, a kar hossza, itt a centi érjen le a kézfej majdnem közepéig. A szabó majd, úgyis amikor rajtad lesz az első próba esetén, igazítani tud.

   Negyedik lépés. A bicepsz, ezt sokan szeretni fogják. Két mérés létezik, az egyik, amikor nem feszítünk be, és a másik, amikor Arnoldot játszunk, és megmutatjuk, mekkora van. Mindkettő fontos, mert nem csak lógatjuk majd a karunkat a kész öltönyben.

   Ötödik rész, a csukló. (Nem olvasni féler!) Itt is a kerületet mérjük le. Nem időznék sokat vele, de nagyon fontos lesz a későbbikében.

   Hatodik, és még nem fáradtál el; a mellkas méret. Itt sem árt, ha inkább egyenes háttal, és beszívott levegővel mérjük le. Az anyag majd úgyis felveszi.

  Hetedik lépésben ahol a pacal, és egyéb falatok tűnnek el; a has. Most aztán kiderül ki a pocakos, és kinek van kocka hasa.

   Nyolcadik lépcső; a derekunk pontos mérése. Itt dől el, hogy a nadrág lecsúszik vagy elég lesz a gomb is, sőt majd később, ha az idő, ami persze relatív, de halad mekkora változást hoz majd el.

  Kilencedik stáció, a hátsórész, vagyis a fenék, szebb szóval a popsi vagy far. Hiába, na, azért vannak kényesebb területek is a szabászat méréstani részlegén.

  Tízedik rész, a zakó hossza, amit úgy fogalmaznék meg, hogy a vállunk nyaki részétől a comb felső részéig mérjük majd le, de itt, ha rövidített szabású lesz a zakó, nem kell nagyobbat mérni, csak a csípőig. Bár ingek esetén jó ha tudjuk mekkora ez a hossz is. Jobb, ha kettőt is mérünk. Már nincs sok vissza nyugi!

   Tizenegyedik lépésben jön a, nadrághossz vagyis a lábunk hossza. Ezt a csípő vonaltól, szigorúan mezítlábasan, nem cipőben a talpunkig mérjük vagy mérettessük le. Itt majd úgyis a végső igazítás után, elérhetjük a bokalengetős nadrágszárat is. ( "Stílus biztosítékokat" kiverve … )

  Tizenkettedik részben és ez a vége, a comb kerületét mérjük le, de itt is gondosan ügyelve, hogy ne mérjünk rá feles centiket, hogy bővebb legyen.

  Minden lépést, amit mértünk persze nem csupaszon, ahogy anya szült kell megtenni, legyen rajtunk ing, és nadrág is. Fontos, mert így lesz majd a mérte a lényeg! Hidd el, nem csak akkor lesz ez majd jó, ha tényleg eljutottál oda, hogy legyen egy saját méretre készült öltönyöd, hanem akár a konfekciós ruházkodás esetén is jól jöhet, ha tisztában vagy a méreteiddel.

    Centit a kézbe, és hajrá!

Barátsággal : Tibor 

   Amikor ezt a bejegyzést írom, a hivatalos facebook oldalamra kitett kép alá érkező komment miatt ragadtam meg a klaviatúrát. Azt verte ki a biztosítékot, persze arc és pontos név nélkül érkező látogatómnál, hogy egy slim fit farmer volt rajtam egy double monk cipővel. Klasszikustól csakis pontosan kell idézni. „Kedves Tibor, ilyen nadrágot olyan férfi, akinek stílusa van, nem vesz fel.ez egy divatbaki.” idézet vége.

A kép is itt lesz, lehet majd másoknak is írnia hozzá. 

   Viszont azon gondolkodtam, hogy akkor vegyük sorra azt, hogy kik a stílusosak és mik azok a divatbakik. Most szerintem, mert én írok, és nem egy névtelen kommentelő.

     A stílus örök, a divat múlandó idézve szabadon a mondást. De valóban mi is a stílus? Erre nehéz úgy válaszolni, hogy nagyon kevés az a férfi, akinek stílusa lenne. Mert akiknek van azoknak egy skinny fit farmer sem baki, de vannak, akinek még a legdrágább szövetből kreált, öltöny csoda is egy borzalom lesz.  Mi tehát a stílus? Szerintem baromi egyszerű, a stílus az, ami már akkor „lejön”, amikor az illető bemegy egy helyre és észreveszik akkor is, ha nem hivalkodó, rekontra nem kanári bazári majom. Ennyi és nem több. Viszont ezt elérni, nagyon nehéz és nagyon sokan vannak, akik idáig el sem jutnak, vagy nem is akarnak. Egy öltözködésében stílusos ember mit követhet el, hogy az amúgy harmonikus megjelenését agyonvágja? Nos, erre van sok példa, de mint mondjuk „ízlések és pofonok különböznek”.

1, Nem vesz fel nyakkendőt akkor, amikor az kötelező lenne?

2, Korához és testalkatához már nem illendő nadrág, zakó, ing alkotja ruhatárát?

3, A színek esetében a hozzá pont nem passzolókat aggatja magára?

4, Túl sok ékszert hord?

   Szerintem ezekkel a kérdésekkel, és a rájuk adott válaszokkal nagyjából körbe is járhatjuk a stílus bakikat. Pedig nem. Mert van számos stílusosnak mondott úr a földgolyón, akiket lelkesen követve, lájkokat szórva rájuk, mégis a túlzások miatt szeretünk. Mert ők pont akkor nem vesznek fel nyakkendőt, amikor azt kellene, vagy korukhoz nem illő ruha van rajtuk, és úgy döntenek, kanárinak fognak öltözni, és óriás pecsétgyűrű lesz a kisujjukon.  Nem beszélve arról, hogy egy bizonyos kor után nem elfogadva az idő múlását, egyéb műtétekre is elszánják magukat, hogy aztán a fülük és szájuk egy ívben legyen összehúzva, ezzel adva egyfajta groteszk mosolyt az arcuknak. Ettől még kedveljük, és megnézzük, Gordon Gekkoként, vagy mint reinkarnálódó Princ a katona.

   A stílus már rég nem az, ami egykor abból állt, hogy öltönyös urak azonos szabású és unalmasan halszálkás, vagy csíkos duplasoros öltönyeikben beszélgettek az élet dolgairól, egy – egy szivar és konyak mellett. Az idő haladt, és vele rohant a divat, na meg a stílus is. Lehet erről polemizálni, de kár, mert addig, amíg az utca képe azt mutatja amit, addig bánkódhatunk a slim fit farmereken, meg a chino nadrágokon. Még talán örülhetnénk is neki, hogy ezt megtalálta a gardróbban. Viszont az átlag, és persze itt most a nem arra gondolok, - hogy az, aki véleményt formál, nem hibázzon, pont ellenkezőleg, ő mutasson jó példát – sajnos még ott tart, hogy a nadrág szára harmonika, a casual szett, a terepszínű többzsebes naci, és hozzá egy kapucnis pulcsi. Vagy ha már komolyabb helyre kell menni, akkor az öltöny legalább két számmal nagyobb, mert amúgy azt meg kell spórolni. Szóval a stílus bakit, az kérje számon rajtam aki, nem hibázott sosem. Napi blog írásaim, és posztjaim során arra törekszem, hogy legalább mi átlag férfiak bizonyos szinten ne rontsunk nagyot az összképen. Az inspirációk sora erről szól, de az vesse rám az első követ, akinek nem bántotta a szemét a közszereplők számos eltévesztett szettje.  A stílusról és divatról szerintem meg úgyis lesz még mint beszélni, mert a téma valóban az utcán hever (megy, jár-kel).

Barátsággal: Tibor 

     Amikor Ádám, elfogadta a bűnbeesés almáját Évától a paradicsomban, egyúttal le is mondott az önrendelkezés első felelős döntéséről. A második ilyen alkalom az volt, amikor a barát, a lelendő férj, aki aztán “apa” lett, elfogadta azt a kényelmet, hogy a barátnő, majd jegyes, végül feleség rakhatja reggel ki a felvenni való ruhákat, azzal a mondattal: “ apa ez jól áll majd neked”. Valahol itt lett elszúrva az, amiből a férfiak a stílusérzéküket is a kényelem oltárán felejtették. Nézzük mi lett belőle. 

   Amikor még gyermek voltam és naiv, azt gondoltam édesanyám az lesz, aki megmondja mi jó nekem, és ha azt betartom, nem érhet semmi baj. A ruházatom tökéletes, perfekt, és majd az ünnepeken sem szólnak rám tanáraim. A rendezett külsőm, a belsőm teljes egyensúlyára utal majd. Követtem tehát “jó édesanyám”  tanácsait és így lettem “anyuci egyetlen kicsi bogara”. 

   Aztán valahogy úgy maradt minden. Viszont már nem anyukám, hanem életem párja lett az, aki megmondja „mi jó a nekem”, és mi nem, mi áll jól rajtam, és mi nem. A stílusunk is kezd valami egységes egésszé válni. Mint amikor a kutya és gazdája hasonlítani kezdenek egymásra. Az “stílus önrendelkezési jogot” feladtam, és arra támaszkodom, amit mondanak nekem. Pedig valaha egész jól indult az idők kezdetén.

   Utána azon kapom magam, hogy a  ruházati boltokban kezdek elveszni, és valahogy a kijáratot sem találom meg, ha nincs mellettem választott párom, szerelmem, az én kedvesem. Végül, ha lehet, már be sem megyek az üzletekbe, és az utolsó zokniig is rábízom magam az oldalbordám “remek” ízlésére. Így lesz a zoknik sora mind szürke, vagy sötétkék, rosszabb esetben a fehér, de azt csak azért, hogy legyen mit nyáron is felvenni a „szandi” mellé. Pedig egykoron még bennünk lángolt a lázadás kicsiny gyertyalángja, szerettünk volna színes dolgokat is, úgy hogy közben nem mondja senki,- „Géza mi ez a förtelem a lábadon!”

   Az álomból a realitás szürke halmazába térve vissza, és egyre jobban kezdünk arra a szomszéd bácsira hasonlítani, akit rendszeresen fenyeget a bűbájos neje, hogy megcsalja holott, a járókeretének gumírozott karján kívül, másét meg sem foghatná már. Nem azt érezzük ezek után, hogy valami egészen furcsa dolog történt velünk? Pont azért nézünk ki úgy, ahogyan, mert az asszonyi féltékenység a ruhatárunkon áll bosszút? 

   A válaszom igen is, meg nem is. Mert az öltözködés férfi módra, néha tényleg a lustaság, és az egykori gyerekkor ( anyuci pici fia ) múló hiánya miatt lesz sivár, de ott van az is, ha már kicsit többet adunk magunkra, vagy jobban szeretnénk kinézni, mint a “Tompika”.  Bekattan az “oldalbordánk” és „nyilallni” kezd a féltékenység zöld szemű szörnye miatt. Mi meg bekötött szemmel, vezetve vagyunk. 

   Gyere velem, majd én mutatom az utad. Sokan mennénk rohanva, az már biztos! Rövid bejegyzésemmel nem azt kívánom sugallni, hogy az alul-öltözöttségünk fő problémája a női beavatkozás. Viszont valahol ott lappang mégis az a tény, hogy mi férfiak, ha már elértünk egy bizonyos korhoz, és ez nem minden esetben konkrét számhoz köthető, elvesztjük az önálló döntési felelősségünk (lehetőségünk), mert vagy a génjeinkben ez van bekódolva, vagy, mert soha nem is vágytunk a divat, és stílus szabadság édes csókjára. Megelégszünk  azzal, hogy  meghódítottuk azzal amink van, álmaink  Claudia Schiffer -jét. Gondolom, azt fogom megkapni (lelki szemeimmel látom is), hogy meghibbantam, és mindent a freudi anyakomplexusra vezetnék vissza, amit a divat ellen elkövetett a férfitársadalom egy része, de ha mélyen magunkba nézünk, és nem leszünk szemellenzős öntagadók, valahol ott fityeg az igazság ezen a szálon. 

                                                   Vezetve vagyunk, és valahol nagyon megvezetve. 

  "Mert benne élsz te minden félrecsúszott 
Nyakkendőmben és elvétett szavamban 
És minden eltévesztett köszönésben 
És minden összetépett levelemben 
És egész elhibázott életemben 
Élsz és uralkodol örökkön, Amen"   ( Juhász Gyula - Anna örök részlet )

    Itt a kezdetek kezdetén kellene pedig a sarkunkra állva azt mondani; nem anyuci, én ezt a ruhát, ezt a stílust szeretném, és majd ha nagyok leszünk hasonló mód, követjük önálló döntéseink következményét a ruhatárunkat illetően is.  

   Most jöhetnek a „vad feministák” és a „kemény férfiak” kommentjei, hogy az a sok zagyvaság, amit leírtam nem is igaz, és különben is mindenki szabadon dönt. Várom, és kérem is, hogy ez így legyen, mert talán tisztul a kép, és a férfiak lesznek végre azok, akik nem fiúcskákként akarják leélni további életüket, miközben kedvesük, párjuk még reggelente őrjöngve nézi, mit vesz megint magára élete párja.

Ennek viszont aztán lehet, és kell, hogy kellemes következményei legyenek, szigorúan csak otthon… ide egy kacsintó „emoji” jött volna, de azt nem tudok vagy mégis. ;-) …. ?

Tényleg csakis szigorúan otthon!

Barátsággal : Tibor  

   Az ősz a legjobb, de mégis a legravaszabb évszak az öltözködés szempontjából. Jó, mert végre megint normális hőmérsékleteket jelez a hőmérő, de rossz, mert ezek a reggelek már van, hogy a mínusz fokok felé konvergálnak, míg napközben nem ritka a nyári időjárásra jellemző hőguta-közeli állapot. Így elég nehéz élni, bár a sivatag vándoraitól sokat tanulhatunk, hiszen ők tudják, mi is az egy napon belüli hőingadozás. A másik pozitív szempont, hogy elővehetjük azokat a ruhadarabokat, amelyek ott lapultak a tavaszi bevásárlás után, mert a nyár úgy tört ránk, hogy azt már akkor sem tudtuk felvenni, amikor lecsapva rá megvettük. Röviden: itt az idő végre, hogy legyen öt igazi érvünk az őszi outfit túlélésére.

   1, A legfontosabb, hogy rétegesen öltözködj. Legyen mit le- és felvenned. Reggel, amikor a tömegközlekedés „együttes melegedővé” válik, persze ez nem a legjobb, mert ott épp nem lehet felöltözni és levetkőzni, de ha nem jön a hatos, mert úgy döntöttek, hogy pont azon a reggelen bontják fel a síneket, jobb, ha van rajtunk elég ruha a várakozás remek perceire. Viszont ha autóban ülve töltöd az időt a dugóban, ha ki kell szállnod, jó, ha van mit magadra kapni, ha kiráz a hideg.

   2, Eljött az öltönyök ideje. Nyáron nagyon kellemetlen az öltöny még akkor is, ha annak anyaga szellős, és nem tartalmaz extra mennyiségű műszálat. A len és a könnyedebb anyagok is nagyon nehezen voltak viselhetőek, főleg akkor, ha azt kötelezővé tették a munkahelyeden. Viszont most eljött az idő, hogy végre kihasználd a lehetőséget, és az eddig kényelmetlennek érzett formális outfit szerethető legyen. Öltönyre fel! Amennyiben lehetőséged van, legyen az háromrészes, mert a mellénynek még külön is hasznát veheted. Hidd el, én tudom, miért!

                          És még fokozva ... 

    3, Teret nyer a könnyed elegancia. A casual szettek jönnek elő a gardróbból, és értelmet nyer a chino nadrág, vagy a farmer és zakó kombináció. Mind emellé még jöhet egy klasszikus darab: a fent említett mellény, mint kiegészítő a farmered mellé. A variációk kimeríthetetlenek és megszámlálhatatlanok, főleg, ha van fantáziánk és persze bátorságunk. Nem kell spórolni a bőr használatával sem, ez tehát a könnyű bőrdzsekik ideje is. Itt figyelve arra, hogy a lazaság nem mehet a „lezserség” rovására, ha érted, mire gondolok. (Úgyis kapsz majd képet róla.)

   4, A színek fontossága. Az ősz ezer színnel támad, így mi is támadhatunk együtt vele. Jöhetnek a földszínek, nem kell aggódni, hogy csak a fehér és a kék lesz a megfelelő a ragyogó olaszos napsütésben. Itt a barnák, a sárgák, a sötétebb tónusok ideje. Nem kell fukarkodni a kiegészítők terén sem ezekkel, legyen az nyakkendő, vagy díszzsebkendő. A színek elegye keverhető az ingek felett hordott könnyű pulcsikkal: kék ing, barna pulóver és egy szebb nyakkendő. A pulóverek és a kötött mellények ideje is eljött végre, mint a szettünk egyedi darabjai és kellékei.

   5, A cipők területén is eljött a váltás ideje. A nyári könnyed mokaszin helyére jön a vastagabb bőrből készült loafer, vagy a fűzős félcipő. Tudom, unalmas, de még itt is szóba jöhet a titokzokni használata, igaz, ez a bokánál fázós eszkimók számára mellőzhető. A színek itt is idézhetik az őszt, de nem baj, ha kicsit harsányabbak. Rozsdabarna, vörös és sötétkék lábbelik lehetnek társaink őszi sétáink során. Minden szempontból jó döntés lehet egy magasszárú, de vékonyabb bőrből készült cipő is, mert akár casual, akár formális a megjelenésük, a cipő fontos része lesz az őszi szettünknek

   Az öt pont bővíthető is lehet, de én ezekhez tartom magam leginkább, ha jön a „vénasszonyok nyara”, és a hőguta nem vitt el a nyáron. Sok inspirációt kaphatsz, ha követed a facebook- és instagram profilom, de a blog visszapörgetése sem okoz komoly sérülést senkinek.

Barátsággal: Tibor 

  Egy személyes történet, aztán majd rátérek a lényegre mi is a címben szereplő szürkeség. Bár az egész tényleg összefügg. Miért akartam egykor sokkal több szürkét, mint egyéb színeket viselni.

   Az időpont valahol az kétezredik év előtt, vagyis az úr 1997. évében járt, és mint ifjú értékesítési csoportvezető, már akkor is az öltönyök világában mozogva, lestem, figyeltem, hogy melyik üzletben lehet a főváros kőrútjait járva, megvenni álmaim szürke öltönyét. Aztán jött a pillanat, és a kirakatban ott állt a próbababán az áhított darab. Tudtam, hogy ez szerelem első látásra, pedig hol volt még az a Cerutti,  Scabal, és a Zegna megjelenésétől itthon. Egyszerű, de közben mégis egyedi három részes öltöny volt az, ami a szívemet megdobogtatta. Az anyaga is egészen más, mint a Styl Ruhagyár akkor kínált konfekciós darabjai. (Zárójelben, nem is Styl szett volt, de már azt nem tudom kinek az üzlete, és melyik gépsoron készült ez a majdnem dzsörzé anyaghoz hasonló, az akkori divatnak megfelelő magasan gombolt mellénnyel, és három gombos zakóval összehozott remekmű.) A színe pedig valahol, a városi galambok szürkeségét idézte. A helyzet sajnos akkor, is mint most, (nem félreérteni…) katasztrofális volt, mert hajtott a vágy, mindenképp meg kell szereznem ezt a „csodát”. (Ruhagyűjtő, ahogy egy ismerősöm jellemezte ezt a típust.) Mi is hiányzott hozzá? Ja, naná, hogy a pénz. A minőséget, akkor sem adták olcsón. Addig hajtottam, és dolgoztam szüntelen, hogy csak sikerült az következő havi jutalékkal emelt magasabb fizetésemből megvenni a szürke öltönyt. Aztán jöttek más szerelmek, és jött még hozzá pár szürke és még szürkébb öltöny kollekció. Valahogy nem tudtam leszakadni erről a színről. (Nagyon nem is lehetett, mert hála a magasságos "divat Istennek", a mályva és egyéb színekben pompázó „vállalkozói” szettek lassan, de biztosan eltűntek az akkori kínálatból.) Maradt a barna, a vajszínű valami, és a szürke ötven valahány árnyalat. Ebből volt szürke, és talán akkor két –két barna öltönyöm. A történet itt lezárul, és eljutunk a mai "szürke sokszínűséghez".  

   Most, hogy már szinte csak a stílus, és a divat tölti ki a napom 24 óráját, a „színesedés” után azt látom, ismét előkerültek a szürkék, és azok árnyalatai. Nincs is ezzel nagy baj, mert a kétezres évek előtti szürkeség, mondhatni egyhangúság, már nem ez, amit most tapasztalok. Ajánlatom a mai bejegyzésre, hogy fussunk végig egynehány szürke színen ami, milyen meglepő is lesz, de valahol mégis színesnek hat majd. Visszagondolva egykori "álom öltönyömre", az jár a fejemben, hogy az, aki akkor azt, szabóasztalon megálmodta, és gyártósorra vitte, lehet megelőzte a korát, mert anyagában és „szürkeségében” ma ismét sokszor láthatom viszont. Csapjunk a lovak közé, és jöjjenek az „arabs szürkék”! ( Vagy azok inkább telivérek … ? )

   Itt az első, ami nem az utolsó lesz a sorban, de biztos elnyeri sokak tetszését, hogy az anyag, ami nem hivalkodó, mégis mennyire más lesz, ha mesteri kezek közé kerül.

A következő sorozatot sem gondolnánk annak ami, pedig szürke ez, csak egészen más felfogásban.

   Arra a következtetésre jutottam, hogy semmi gondunk nem lenne, ha ezek közül a szürkék közül lehetne, és kellene választani. Viszont itt is van egy sajnálatos hazai tendencia, hogy a szürke az legyen „egérszürke”, és minél jobban simuljon bele a „nagy átlagba”, annál jobb a közérzetünk. Holott mint látható, ha nem is vagy harsány kanárisárga színekben, lehetsz még feltűnő az „öltönyösök” közt is.

Barátsággal : Tibor 

Öt pontban arról, miért tartom én fontosnak azt, amit mások nem annyira. Mire figyeljünk oda, ami kicsit jobbá teheti általános közérzetünket. Ne verd szét a géped, nem tehet róla, ha magadra ismernél! 

   1, Amikor azt érzed, hogy másként kelt fel a nap. Hidd el, nem beszélek félre, egészen más érzést ad, ha a nem az agyonstrapált farmeredben és a kinyúlt pólódban indulsz neki a napnak. Nem kell, hogy öltönyben feszítve, szorongva érezd magad, de ha már kiléptél a megszokott és unalmas komfortzónád kereteiből, érezni fogod, hogy valóban más lett ez a nap. Első pont: légy igényes magadra.

   2, Az öltöny is lehet a legkedvesebb szetted, ha nem nyúlsz mellé, és nem anyukáddal közösen vettétek meg azt, amire ő annyit mondott:  „ez legalább több évre jó lesz fiam”, mert több számmal nagyobb és bővebb lett a kiszemelt „egérszürke” darab. Az öltönyöd lehet a kedvenc ruhadarabod, és nem is akarsz majd mást felvenni. A rád szabott, akár konfekcióból vett öltöny olyan érzést adhat, még ha nem is te vagy Gordon Gecco, mégis: a tőzsdecápák csak kis szardíniák lehetnek melletted. Ügyelj a színekre is!

  3, Az ing, ami nem átlagos. A pasik legtöbbje az inget amolyan szükségszerű rossznak gondolja, ezért a legtöbb esetben nem is vacakol azzal, hogy milyen legyen az, amit a zakó alá vesznek fel. Jobb esetben annyira azért figyelnek, hogy vasalt legyen. Viszont az, hogy mennyire illik a többi ruhadarabhoz, már nem lényeges. Itt is szabályszerű, hogy az egyik legféltettebb kincsként, több éven át képesek ugyanazt az inget agyonmosottan hordani, mint kedvenc pólójukat. Holott az ing, lássuk be: fogyóeszköz. Tudom, a jobb ingek esetében több ezer forintos tételről beszélünk, de itt sem felejthető el, hogy a minőségért sajnos fizetni kell. A rossz minőségért pedig duplán!

  4, Minden helyzetre jó a farmer. Nem! A férfiak általában minden alaphelyzetre a farmert találják a legjobb megoldásnak. A farmer nem rossz döntés, csak nem minden helyzetre és nem minden alkalomra. A farmer csereszabatos darabja lehet a chino nadrág , amit ha jól választ meg a lezserebb divatot kedvelő úr, máris variálhatóbbá tette megjelenését.  A chino nadrág színeivel életet vihetünk szettjeinkbe, és még akár egy inggel is felvehető tavasszal, illetve nyáron.

   5, A cipő mondja el rólad, ki vagy igazából. A férfi öltözködés neuralgikus pontja a cipő. Mind forma, mind anyag és minőség tekintetében. Sajnos jellemző, mint az ing, vagy a pólók esetében, hogy a cipőt a férfi egyfajta kegytárgyként addig hordja, amíg abban mondják el felette az utolsó imát. A cipőből sajnos nem elég egy pár, és nem jó a két pár sem. Legalább három vagy négy pár kellene, és az is a két nagy évszak szerint. Persze itt sem kell átesni a ló túloldalára. A tavaszi-nyári és az őszi-téli szezont figyelembe véve minden évszakra egy casual a hétköznapi megjelenésre, és egy a formálisabb helyzetekre jó, ha van a gardróbban. A cipőt több évre is be lehet szerezni, de akkor ügyelve annak „lelkére”, a tárolásra és a gondoskodásra is oda kell figyelni. Sámfa, doboz és polc.

   Az öt pont csak alapja és érintő részlete annak a rengeteg témának, ami még hátravan a következő időszakban, amit itt a blogon és a közösségi felületeimen átvehetünk majd közösen, hogy ne járjon a stílusunk és öltözködésünk „gyerekcipőben”.

Barátsággal: Tibor 

  A nyár arra is jó, hogy az ember, amikor ül egy strand füves, vagy épp homokos (legyek polkorrekt itt is) területén, és bámulva a szebbik nem ide-oda sétálását – vagy épp magunkat, a „teremtés koronáit”, hogy épp mennyi alhasi problémával küzdünk – elmélázzon azon, mennyi értelme van annak, hogy idestova több mint négy éve dolgozzam a stílussal, ami olyan, mint egy szélmalommal való harc. Nagyjából értelmetlen! Pedig nem...?

    Nem az önsajnálat beszél belőlem, csak néha tényleg elgondolkozom azon, hogy a blogger élete, ami abból áll, hogy próbáljon segíteni, ötleteket adni, és tanácsolni, valóban ennyi szurkálást, rosszindulatot, okoskodó megjegyzést érdemel-e? Mert van abból bőven. Több is, mint amennyi kellene. Sorolhatnám a négy év remekebbnél remekebb terméseit.

  Első kör, akik a stilisztika és a nyelvőrség veretes harcosai. A kákán is csomót keresők. Idézet tőlük: „Végig olvastam volna, ha nem lenne ennyi nyelvtani helytelenség.” vagy: „Minek foglakozik az ilyen stílussal, ha még írni sem tud.” Igen, igazuk van. Nem védem magam, csak annyit tennék hozzá, hogy meg se próbáljanak más internetes terméket ezzel a szemmel olvasni, mert estére orvost kell majd hívni, azt pedig jobb elkerülni.

   Ott vannak, a "stílus- és divatellenzők. Ők azok, akik azzal jönnek, hogy a blogger, jelen esetben szerény személyem, a „mássága” miatt (direkt nem írtam buzit) foglalkozik annyit magával és a megjelenés fontosságával. Holott, mint tudjuk, elegendő egy necctrikó, meg egy jó bő bermuda gatya, minek ide cifra pompa, ha így sem szól meg a kutya sem, és a nejem, barátnőm – a megfelelő beillesztendő – ebben a szettben is odaadó szerelemmel szeret. Nekik (és neki) is igazuk van. Mert miért is érdekelne, hogy ő miben megy ki az utcára? Tőlem akár lehet bármi, amit magára ránt, csak ne a négyes villamos legyen. Én gyakran ismételve, és lassan is mondva – bár ez most ismét egy nyelvi képzavar, és megint támadnak majd a fentebb megjelölt elsők – jelezni szoktam, hogy amit én tanácsolok, csak egyfajta inspiráció, semmi több. Mivel nem vagyok sem Uri Geller, sem egy UFO, az akaratom nem tudom átvinni a monitoron keresztül, hogy aztán ők, ha akarták, ha nem, kényszer alatt cseréljék le a zokni-szandi kombót a legújabb olasz modellekre.

   Jönnek a lekicsinylők, és a mindent jobban tudók közössége. Nos, velük a legnehezebb, mert a tudás gyümölcsét már rég birtokolják, így nem is lehet vitába szállni velük. Viszont kellemetlenkedő, okoskodó, kioktató kommentjeik ott díszelegnek, ha netán a balga blogger, vagyis én, tévednék valamiben. Szoktam, és be is vallom! Legyen az egy márka, vagy egy ránc a ruhán, vagy a szabóság neve, vagy épp a Szent Grál helyének nem teljesen pontos ismerete, ők ott állnak figyelve, és persze semmi okom nem lehet, hogy sértve legyek a hozzászólásaik miatt, mert igazuk van – kinek másnak ne lenne igaza –, mint ahogy abban is, hogy mi vagyunk az a nép, akik mindenhez jobban értenek, még a jobbhoz is jobban. Tudjuk: a blogger meg az, akit lenézve magasról, ha kell, támogató, de inkább sértő modorban lekezelve, oktatni kell. Mert hogy jön ez a zugfirkász ahhoz, hogy olyan területre tévedjen, ahol „MI, TÉVEDHETETLENEK”, soha nem tévedünk! Bár ismerik a mondást: Errare humanum est. folyt. köv: (Sed in erare perseverare in stultum esse.) Ez meg én lennék, vagy mégsem?    A márka-, brand- és egyéb függők körével zárom a sort. Ők azok, akik egy vagy több márka megszállottjaként – ha az nem kerül ki fotóval igazolva, vagy mást mer ajánlani a beteges blogger –, támadásba lendülnek, és ha kell, ha nem, odateszik a poszt alá a saját szettjük fotóját. (Jobb esetben elsőként, csak privát üzenetben küldik el.) A márkafüggők nem csak a drága és „agyonhájpolt” cuccok rabjai, hanem az átveréses alapon működő, hamisított brandek viselői is. Hamis Hermes övükkel, és gagyi (de valamire hasonlító) műszálas zakóikban osztják az észt, hogy miért nem foglalkozom a megfizethető kategória kínálatával. Őket nem érdekli, hogy nem biztos, hogy annyira jó, ha átverik őket, csak nézzen úgy ki, mintha olyan lenne, mint az eredeti. Ellenben a drága (bár az is tucat) holmi rabjai szintén azt kérik számon rajtam, hogy én miért nem ajánlom a szívüknek kedves L, T, R vagy G betűvel kezdődő ruházati márkáikat. Itt már ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni, vagy legalábbis Mátyás nevűként kell, hogy világra jöjjön.

   Most legyek ezek után még lelkes és kedves? Persze mondhatjátok, hogy ez egy ilyen meló, senki sem kötelezett rá, hogy ezt csináljam. Jó az a közmunka is! Ha meg ezzel foglalkozom, tűrjem már el azt a pár „bolondot” aki ír, támad, trollkodik. Igaz ez is, de egy sör mellett az ember nyáron a hőségben még erősebbnek érzi magát, és legszívesebben egyenként mesélné el azt a sok-sok mindent azoknak, akik megkeserítik az önbizalom édes perceit. Mellesleg a felsorolt típusok azok, akik aztán nagy lelkesedéssel nyomják, hogy mi, magyarok amúgy sajnos irigyek vagyunk, és bezzeg máshol ez milyen szép és jó.

   Értetek vagyok néha dühös, nem ellenetek. Akik pedig magukra ismertek e sorok olvastán, ne lepődjenek meg, mert valóban róluk írtam. Jelzem, engem ti inspiráltok és dobjátok fel a napjaim, tehát nem kell reménykedni, Tibort más fából faragták, vagyis a nyáron, amit (vagy inkább akiket) kipihentem, azok ti voltatok. Az ősz még több posztot, még több írást, sőt videót is hoz majd, remélhetőleg csakis stílus és divat tematikában! Addig meg lehet fenni a kardokat, kommenthuszárok!

Barátsággal: Tibor