Ahogy közeleg az év végi prémium osztások ideje, és a postahivatalok már megtelnek ideges emberekkel, másik népszokás is lángra kap, az egész éven át parázsló állapotából. Ez nem más, mint a leánykori nevén hívott vállalati év végi rendezvény avagy, ahogy mostanság nevezzük a céges buli.  Igen ez az a dolog, amikor a legszerényebb ITs kollégából is előtör a benne szunnyadó elfojtott oroszlán, és kitörve az egybites Excel táblák közül, ráveti magát az ingyen szeszre (nem félre olvasni!!!), és megpörgeti a könyvelők ártatlan szende szüzeit. Másik kép, hogy a főnök mintegy apa a gyermeki közt, megengedi nekik, hogy egy estére és az aktuális „ereszd, el a hajam” nóta közben, összetegeződve öntsék le egymás frissen kapott nyakkendőjét az olcsó pezsgővel. Van ennek is egyfajta bukéja, de jobb, ha a vörösboros kóla is stílussal egyberakott szettre kerül. Beszéljünk tehát az MLM bulik, a céges partik komfortos, ám eleganciát árasztó megjelenési kódexéről.

  1, Mit ne vegyél magadra, még ha annyira tetszene is! Az első szabály, hogy attól még, hogy kollégák közt leszel, és napi rutinból tudják rólad, hogy nem vagy egy „stíler”, azért nem baj, ha erre az estére tényleg kicsit kilépsz a sajátos komfortzónád kereteiből. Légy ma este elegáns, de egyet ne feledj el, hogy nem ez az este az, amire egész évben spórolt pénzeden megvett drága szmokingod kell, hogy ázzon, a kolléga által kutyult puncsban, vagy mintás legyen Marika frissen sütött habos mákos sütijétől.

  2, Az előírásnak, és a helynek megfelelő outfit a megfelelő, ha tudod, hogy nem a hátsó raktár helyiségében a ládák közt lesz egy laza összejövetel, hanem a céged az egyszer élünk mód, adja a helyet, és az egy elegáns szálloda bálterme lesz. Oda, ha törik, ha szakad, nem mehetsz a kedvenc pulcsidban. Mondjuk én még a smart business szettet sem javaslom, mert lehet furán fognak rád nézni.  Itt már kell az elegánsabb öltöny, és persze a nyakkendő, még ha „zajos vége” lesz ennek a dolognak is, egy kocsma szintjén a hivatalos rendezvényt zárva.

3. A "nagyban megy a rongyrázás!" Itt a cég nem elégedett meg a GDP arányos növekedés adta lehetőségekkel, és úgy döntött a bécsi opera lesz a megfelelő helyszín, hogy átadhassák az év legjobban teljesítő értékesítő kollégájának a megérdemelt bónusz Porsche kulcsát. Nem lehet egyszerű farmerben menned neked sem. Minap ezredszerre is megtekintett kedvenc filmemet idézve: „Mi ez a tornacipő, nem vagy te Steve Jobs.” Tehát eljött az ideje, erre az eseményre elővenned a féltett szmokingod, vagy berohanni a legközelebbi helyre ahol ennek bérbeadásával foglalkoznak. Nem elegendő sajnos itt már a jól szabott öltöny sem. Itt a pezsgőfürdőt a black tie szerint írták elő. Szivarfüstös és kegyetlen drága italok közt, csókol meg a vezető elemző, homályos tekintettel.

  4, Nem kell a konfetti felhő, a hely szelleme adja, hogy ez nem a Nagy Gatsby bulija lesz. Itt a cég úgy döntött, hogy jót isznak együtt az irodában a széttolt asztalok közt, a sikeres évzárásra. Ide jöhet a farmer és lazább casual outfit. Nem fognak kiröhögni, ha csak egy pulcsi lesz az ing felett, és nem zakó. Egyet azért nem árt itt sem eltévesztened, hogy attól, mert nem előírás, nem kell alulöltöznöd magad. Mégis valahol ez egyfajta ünnep, amivel zárod a szép évet, amit az iroda asztalába sokszor vert fejed megérdemel. S talán még a főnököd is hátba ver, persze mert ivott pár pohárral és összetévesztett valakivel.

  Záró gondolatként, minden év végi rendezvény, céges vagy más buli legtöbb estben előír egyfajta megjelenést, és ezt tudni fogod abból, amit leírtam, vagy, mert régóta ott dolgozol, és ismered a dörgést. Jobb azért odafigyelni, hátha valami ez által is változik majd a jövő évre vonatkozóan.

Barátsággal: Tibor

    Ott ülsz és az utolsó pengéért nyúlsz, hogy felvágd az összes eret a karodon, mert az idén is kaptál egy padlóvázányi nyakkendőt, sálat, és talán egy jó kötött satyit. Ne magad büntesd, és ne is azt, aki szívét lelkét beleadta abba, hogy meglepjen. A gond az, hogy leginkább ők sem tudják, mit cselekszenek.  Előzzük meg a probléma adta savanyú káposzta arcot, ami a szent eset ül ki rá, mikor feltépi a csomagolást. Most én adok pár tippet, hogy az „uncsi dolgok” helyett, minek örülhet egy pasi, ha nem konzol, vagy a legújabb arcfelismerős írisz diagnosztikát használó májbetegségeket is gyógyító mobilkütyű az, amivel egy emoji lehet belőle esetére.

1, Adj egyedi kozmetikumot. Miért? Azért mert valóban egyedi, és általában használ is. Lehet nem olcsó, és nem is lehet csak úgy beszerezni, de érdemes időt szánni rá, hogy rátalálj arra, amivel a férfiembert rávezetheted, a bőrének kedvező lehetőségek használatára. Hidd el, nem lesz rossz ötlet, mert az első pár hét után, már valóban érezhető a pozitív változás, és ezt ő is látni és érezni fogja.

2, Ajándékozz egy jó borotvát. Tudom nem túl ötletes, de a praktikum ezzel letudható. Láttad már a férfiakat a tükör előtt szenvedni, ha arra vetemedtek, hogy egyfajta kisebb – ismét divatossá vált – szakállukat próbálták helye pofozni egy durva reggelen? Ha igen, érzed át azt a pillanatot, amikor a trimmelő lemerül, vagy nem úgy vág, ahogy azt kell, vagy gyorsabban kellene a rendet elérni a bozont esetében.  Az igazán jó akkus borotva olyan, mint a svájci bicsak, szükséges és mindenre jó. ( Sört nem lehet vele kinyitni, de meg se próbáljuk! )

3, Vegyél egy jó kiegészítőt. Nem, nem az unalmas nyakkendőkre gondolok, hanem azokra, amiket csak a weben lehet fellelni, és egyéniséget adnak azok számára, akik ezt kapják. Mert máson nem láthatják viszont, mint a nagy fast fashion konfekciós cuccai közt található nyakbavalókat. Legyen az csokornyakkendő fából, vagy épp extra selyem kézzel festett csoda slim nyakkendő.  Plusz a hozzá illő disz zsebkendő, amire a minta szintén kézzel lett felfestve. Kis zakó felső gomblyukba való virág, vagy egyedi mandzsettagomb, akár egy régi óra belsejéből készítve. Legyen egyedi, és nem hinném, hogy nem lesz férfi, aki ennek ellent tudnak állani, vagy nem párásodna be a szeme.

5, Nem hiba, ha kesztyűt dobsz! Na de nem a tucat fajtát. Ott is keresd meg azt a boltot, ahol csakis igazi bőr és kézi munka eredménye szül a kézre melegítőt. Ott nem lesz gond a színekkel, és választékkal. Hidd el, én kipróbáltam és bejött. A szabály itt is egy, hogy tisztában légy a kedvesed kezének méreteivel. A legnagyobb meglepetés, ha még időben gondoltál volna rá, a saját kezére készített kesztyű készíttetetsz. Sajnos, amikor ez az írás megjelenik, már ez nehezen kivitelezhető karácsonyig.

6, Kütyü, de hasznos fajtából, és a pillanat adta lehetőségeket is megörökíti. Adj egy jó kompakt fényképezőgépet. Tudom az instant világban, ahol a kép rögtön megosztható, és feltölthető nem nagyon divat, mert a telefonom hátulja, eleje is fotóképes, de a pillanat csak a weben lesz egy ideig elérhető. Ellenben ha van egy gép, ami még az átlag kézben is szinte profi képet készít, majd azt kinyomtatva megőrizhetjük, beragasztva fotóalbumba, odaadhatjuk azon korosztály számára is, aki nem élne a netes „like világban”. Az arcukon megjelenő mosoly, többet jelent majd, mint a kétszáz tetszik hüvelykujj az arcos könyvben, ismerősnek tűnő vadidegenektől.

7, Adj egy lehetőséget arra, hogy a párod kapjon esélyt arra, hogy elmagyarázza valaki neki mi az, ami jól állhat rajta. Ajándékozz stílustancsatással egybekötött vásárlást. Ha van ideje, és letudta a nagyi bejglije és a „ töltöttkáposztáshalászlé” túlsúlyát, a januárt kezdhetjük egy új stílusosabb világ megismerésével. Adj neki TSL Stílustanácsadás kupont, ami nem árt, ellenben használ.

  Hét tipp, de nem légbőlkapott, és mégis egyedi, jobb, mint az unalomig megszokott, mellette a férfi még örül is, mert a legújabb drónt már úgyis sunyiban megrendelte magának, vagy a huszonnyolcadik epizódját kedvenc "pcés játéknak" egyedi csomagolású és kiadású verziója már ott pihen, ahova eldugta, hogy majd ártatlan arccal mondja, ez az, amivel már a srácok játszottak nálunk egy hete.

Barátsággal : Tibor   

   Mondom néktek, hogy sok a sztereotípia, és a gyalázkodás, amikor a magyar férfi stílusát és a divathoz való viszonyát boncolgatja a számos style és divatguru. Pedig van már lehetőségem, hogy megvédjem a magyar férfi hozzáállását és stílusérzékét. Mert ugye könnyebb leszólni, mint belegondolni abba, hogy miért is tartunk itt, és ha itt tartunk ez mihez képest jobb, mint volt.

“ Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes
Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott:
Ha ez való, úgy súlyos bűne volt,
És Caesar érte súlyosan lakolt meg. “ 

    Első pont, az időfaktor, mint a galaxis meghatározó tényezője, meg az élet értelme. Mint tudjuk a válasz a 42. Ez viszont most lényegtelen, mert nagyjából semmit nem jelent és nem magyaráz meg. Az idő, ami rohadtul rohan és telik, de közben azért sokat segít is nekünk. Most azt mondhatnám, hogy persze az elmúlt negyven, húsz, nyolc és valahány év nem tett jót. Igazam is lenne, de paradox mód mégsem. Mert a magyar férfi azért számos bolt, és “megnyíló” lehetőség, újszerű style hatására felismerte, hogy a nyakkendő és az öltöny nem lehet az utálat tárgya, hogy a farmer nem minden helyzetben megoldás és a “susimelcsi-hasitasi” pedig a legrosszabb autóneppertől is szégyen mára. Persze koránt sem tartunk még a német, vagy jobb esetben az angol urak szintjén, az olaszokat fel sem hozva, viszont a törekvés érezhető. Nagyban köszönve ezt azért a hölgyek áldásos munkájának is. Hála nekik minden más miatt is! Mert azért valljuk be, legtöbb esetben még mindig nem magunknak, hanem a szebbik nemnek öltözünk fel, (,hogy aztán levetkőzzünk ismét)

   A védelmi vonal pedig ott kezdődik, hogy felismerte a férfi azt, hogy stílus nem valami misztikus és elvont fogalom, hanem igen is kézzelfogható egzakt dolog. Ebben pedig segítség, még ha agyon átkozzuk és megvetjük a számos, „noname” divat boltot és márkát, az árak szempontjából és, hogy utánozni próbálják a nagyok kínálatát, adtak a lehetőséget a drágább minőséget megvenni nem tudó, de a szebb dolgok iránt érdeklődő férfi számára. Vallom, nem minden Gucci, vagy Tom Ford, ha divatos akar lenni az "átlagférfi". Vannak szép számmal olcsóbb kategóriában is olyan szettek, hogy csak az igazán avatott szem veszi észre, hogy ezt nem a világbank segítségével szerezte az erősebb nem jeles képviselője. 

   A felhozatal nem rossz, sőt ha odafigyelve és nem kapkodva nézelődünk, persze időt szánva rá, kincseket lehet találni. A magyar találékony, a férfi is, és ha az miért is ne találna, mint a vak tyúk. Igény van már rá, mert amint láttam a ruházati boltok értették az idő szavát, és nem fukarkodtak, követték a feléjük támasztott elvárásokat.

    A magyar férfi pedig ott volt, válogatott a polcokról, és vásárolt. Vagy ha ő nem, akkor a párja, rosszabb estben anyukája… (nem bántva ezzel az édesanyákat, de azért ha már férfi a férfi, akkor legyen is az, nem anyuka pici fiacsája ) Lényeg persze az, hogyha csak a szezon előtti vásárlások számát nézzük, és az eladott ruházati termékeket vesszük figyelembe, nem csalódhatunk. Ez meg fog jelenni az utcán és talán nem csak a szürke egyhangúság jellemzi a magyar ugart.

    Tudom nem lesz soha Pitti Uomo Firenzéje, Budapest, vagy Győr, de haladunk szépen lassan. Engem megnyugtat, hogy az igény egyre nagyobb a szép dolgok iránt, mert ha csak a blogomra vagy a facebook profilomon érkező kérdések, kérések számát veszem figyelembe a követők, és a kedvelések mennyiségét elhagyva, ott van a remény elveszett kulcsa, és nem voltatok rest azt használni is. Talán elérjük azt, hogy a magyar férfi is érdeklődve követné őket ott a firenzei flaszteren. 

   Én megvédem a magyar férfiakat, mert a törekvésük és a szándékuk már látható, a stílus iránt. Olvasom, hogy egyre többen és többen érdeklődnek az eltűnő - és milyen jó -  ismét felbukkanó úri szabóságok, a cipészetek és egyedi kiegészítők gyártói iránt. Öröm olvasni az olyan üzeneteket, emaileket, hogy “Köszönöm a segítségét, amióta figyelek arra mit, mihez és mikor az életem is megváltozott!” Nem elveszett a magyar férfi, persze a margón vezetni kell még, de a véleménye és a hozzáállása megváltozott, határozott lett, és ami fontos saját maga kezébe vette megjelenésének formálását. Igénye lett, ami nagyon is kedvező fordulat.

  A viták még folynak majd továbbra is, a zokni és annak hiánya miatt, vagy épp a minták körül, ( legyen, ne legyen) a szandál és az ingek bonyolult világáról, de az alagút végén ott van a fény. Én látom! Persze csak akkor, ha Te is látni akarod, és velem tartasz! Nagyanyám szavával élve, „gyere, velem én sem megyek sehova”.

Barátsággal: Tibor 

   Oké, de mi van a negyven felettiekkel; ott minden óra? Erről az a rossz poén jut eszembe, amikor az orvostól kérdezi a betege, mennyi időm van hátra, és a doki a rögtön az órájára néz. Szóval ma a blog a negyvenet elért, vagy meghaladt korú uraknak szól. ( Nem kizárva senkit, aki még „tinédzser”, őket sem kíméli az idő vas foga. )

   Mi negyvenesek már nem pattanunk úgy fel reggel az ágyból, mint, akit a leányos ház apja űz, mert ránk nyitották az ajtót. Komótosabb az már. Aztán ott van a reggeli indulás előtti dilemma, hogy kinek is keltem fel, az sem okoz szívfájdalmat, persze ha van pacemaker, meg egy bejáratott feleség. Én inkább a stílusra gondolok, hogy maradjon a borosta vagy sem. Leginkább marad. A fürdőszoba rejtekében pedig a zuhany után nem volt, és nem is lesz az első mozdulat, hogy valami regeneráló krémet nyomjunk fel, mert amúgy sem néz vissza ránk a tükörből Rayan Gosling. A haj már nem baj, főleg ha nincs, legalább az nem fáj, hogy eltűnt. De miért vagyunk ennyire depisek, holott még csak alig telte el az életünk fele.

   A mentális leépülés nem csak a testben indul el, hanem leginkább fejben. Ott döntjük el, hogy semmi gáz, ha már ennyi időt megértünk, a többi már nem számít és kezdünk mindenbe beletörődni. Holott pont, hogy nem kellene, és itt nem arra gondolok, hogy az utolsó nagy nekigyürkőzéssel rontsunk az életre, és feneketlen bendővel habzsoljuk annak minden zamatát az utolsó mézes cseppig. Nem mert egyszerre válik a negyvenes pasi a kapuzárási pánik röhejes alakjává, ha nyitott kabrióból nevet a világra a reggeli két fokban. Aztán esete meg a nyaka már úgy beállt, hogy a mecset is állva nézi a kanapén.  Nem kell megbolondulni, de az sem baj, ha maradunk „kicsit” fiatalok. Ebben nem csak az autó, és a külsőségek segítenek, hanem az, hogy reggel például, mit döntünk el a fejünkben. Nem hókuszpókusz, és nem életviteli, tanácsok azok amikre gondolok, hanem sima egyszerű ügyek. Mostantól kezdve, nem csak slendrián mód kiválasztott arcszeszt nyomok fel az arcszőr eltávolítása után, vagy ha van, szakáll azt nem hagyom, csak úgy Marx módjára magára. Az arcom ápolása csak egy reggeli plusz rutin lesz. Nem vesztesz időt, és energiát azzal, ha törődsz a bőröddel. Non plus ultra; van, akinek annyira vastag, hogy duplán kell.

  Fejben döntöm el, hogy ma az amúgy sem egyszerű, ám stresszes napon nem fogom magam azzal nyugtatni, hogy a még egy tömény zsírhegyet megeszem, mert akkor jobb lesz. Itt megint nem arra gondolok, ami Woody Allen híres filmjében szerepel, hogy beülve egy reform étterembe, szegény Woody csak nézi az étlapot, majd dönt, és válasz egy lucernabimbót, spenót körettel.  

  A reggel dönti el, hogy nem fogom többé magam rossz kávéval még rosszabb közérzet felé sodorni. Rossz kávéra nincs idő! Ha nem vagyok kávéfüggő, akkor sem. A kávából pedig napközben sem megyek a túlzás irányába. Alapjában véve, azt akarom lassan, de nem sietve megértetni, hogy negyven felett már nincs időnk arra, hogy elpazaroljunk napokat arra, hogy rosszat tegyünk magunknak.

   Tudom, nehéz ez! Viszont ha eldőlt, akkor nagyjából minden megy. És itt jön el az a pillanat, amikor a negyvenes pasi, nem egy lepukkant kép lesz, ami elsőre beugrik, hanem a lehetőségeihez mérten egy stílusos fazon. Mert a stílus nem a divat, hanem az, amikor belépsz valahová, és tudják, hogy ott vagy. Ehhez viszont azért nem árt a gardróbod is rendbe szedned, de az majd a következő bejegyzésben lesz bővebben kifejte. Addig csak azt a rövid utat kell megtenned, ami a reggeli ébredés után a fürdődben, a tükör előtt, majd a ruhásszekrénynél, és a konyhában történik. Illetve abban amit, ha nem vesztettél már el; a fejedben!

Kövess, és együtt próbáljuk meg az idő múlásával járó beidegződéseket levetkőzni, lehet, megér pár percet! Tudod, negyven felett minden óra számít, hát még a nap.

Barátsággal: Tibor  

   Nagyon kínos, de hidd el itt valóban a méret a lényeg. Tudom sokan, tagadják, meg nagyvárosi legendának mondják, hogy a méret számít, ne kételkedj ebben, ez nem a Péntek 13,  és nem is a Mély Torok, hanem egy igazi „reality show”.

   Eddig nem jött le, nem arról írok, nem vagyok én egy olyan blog, itt kérem, a komoly stílus ügyek vannak terítéken. Mégpedig a pontos mérték utáni öltöny, zakó, ing nadrág stb. készítése előtti méretvételről, és annak menetéről lesz szó. Mit mér le rajtad a szabó, vagy akár más is, akinek ezt megengeded. Hidd el, könnyebb lesz az életed, ha ezekkel a számokkal tisztában vagy. Sorra veszem, mit és hol kell centizni, hogy aztán tudjad majd átadni a szabód, vagy a méretre készülő öltönyök, ingek házának, vagy a ruhagyárnak, ha esetleg nagyipari gondolatok ejtenek rabul. Nem titkos információk, és nem fognak vele visszaélni, sőt még sandán sem néznek rád, hogy – hát ennek csak ekkora van!

    Kezdjük az elején! Felül. Még mielőtt izgatott lennél, feleslegesen!  Az első lépés a pontos nyak kerület megmérése. Ez nem csak az ingek, és akasztás előtti pillanatok fontos tétele, de a méretre készülő öltönyök esetén is ezt mérjük le. A nyakad kerületét.

  Második lépés, a vállad mérete lesz. Itt fontos, hogy a széléig mérjünk, mert az adja a precíz illeszkedést.

  Harmadik terület, a kar hossza, itt a centi érjen le a kézfej majdnem közepéig. A szabó majd, úgyis amikor rajtad lesz az első próba esetén, igazítani tud.

   Negyedik lépés. A bicepsz, ezt sokan szeretni fogják. Két mérés létezik, az egyik, amikor nem feszítünk be, és a másik, amikor Arnoldot játszunk, és megmutatjuk, mekkora van. Mindkettő fontos, mert nem csak lógatjuk majd a karunkat a kész öltönyben.

   Ötödik rész, a csukló. (Nem olvasni féler!) Itt is a kerületet mérjük le. Nem időznék sokat vele, de nagyon fontos lesz a későbbikében.

   Hatodik, és még nem fáradtál el; a mellkas méret. Itt sem árt, ha inkább egyenes háttal, és beszívott levegővel mérjük le. Az anyag majd úgyis felveszi.

  Hetedik lépésben ahol a pacal, és egyéb falatok tűnnek el; a has. Most aztán kiderül ki a pocakos, és kinek van kocka hasa.

   Nyolcadik lépcső; a derekunk pontos mérése. Itt dől el, hogy a nadrág lecsúszik vagy elég lesz a gomb is, sőt majd később, ha az idő, ami persze relatív, de halad mekkora változást hoz majd el.

  Kilencedik stáció, a hátsórész, vagyis a fenék, szebb szóval a popsi vagy far. Hiába, na, azért vannak kényesebb területek is a szabászat méréstani részlegén.

  Tízedik rész, a zakó hossza, amit úgy fogalmaznék meg, hogy a vállunk nyaki részétől a comb felső részéig mérjük majd le, de itt, ha rövidített szabású lesz a zakó, nem kell nagyobbat mérni, csak a csípőig. Bár ingek esetén jó ha tudjuk mekkora ez a hossz is. Jobb, ha kettőt is mérünk. Már nincs sok vissza nyugi!

   Tizenegyedik lépésben jön a, nadrághossz vagyis a lábunk hossza. Ezt a csípő vonaltól, szigorúan mezítlábasan, nem cipőben a talpunkig mérjük vagy mérettessük le. Itt majd úgyis a végső igazítás után, elérhetjük a bokalengetős nadrágszárat is. ( "Stílus biztosítékokat" kiverve … )

  Tizenkettedik részben és ez a vége, a comb kerületét mérjük le, de itt is gondosan ügyelve, hogy ne mérjünk rá feles centiket, hogy bővebb legyen.

  Minden lépést, amit mértünk persze nem csupaszon, ahogy anya szült kell megtenni, legyen rajtunk ing, és nadrág is. Fontos, mert így lesz majd a mérte a lényeg! Hidd el, nem csak akkor lesz ez majd jó, ha tényleg eljutottál oda, hogy legyen egy saját méretre készült öltönyöd, hanem akár a konfekciós ruházkodás esetén is jól jöhet, ha tisztában vagy a méreteiddel.

    Centit a kézbe, és hajrá!

Barátsággal : Tibor 

   Amikor ezt a bejegyzést írom, a hivatalos facebook oldalamra kitett kép alá érkező komment miatt ragadtam meg a klaviatúrát. Azt verte ki a biztosítékot, persze arc és pontos név nélkül érkező látogatómnál, hogy egy slim fit farmer volt rajtam egy double monk cipővel. Klasszikustól csakis pontosan kell idézni. „Kedves Tibor, ilyen nadrágot olyan férfi, akinek stílusa van, nem vesz fel.ez egy divatbaki.” idézet vége.

A kép is itt lesz, lehet majd másoknak is írnia hozzá. 

   Viszont azon gondolkodtam, hogy akkor vegyük sorra azt, hogy kik a stílusosak és mik azok a divatbakik. Most szerintem, mert én írok, és nem egy névtelen kommentelő.

     A stílus örök, a divat múlandó idézve szabadon a mondást. De valóban mi is a stílus? Erre nehéz úgy válaszolni, hogy nagyon kevés az a férfi, akinek stílusa lenne. Mert akiknek van azoknak egy skinny fit farmer sem baki, de vannak, akinek még a legdrágább szövetből kreált, öltöny csoda is egy borzalom lesz.  Mi tehát a stílus? Szerintem baromi egyszerű, a stílus az, ami már akkor „lejön”, amikor az illető bemegy egy helyre és észreveszik akkor is, ha nem hivalkodó, rekontra nem kanári bazári majom. Ennyi és nem több. Viszont ezt elérni, nagyon nehéz és nagyon sokan vannak, akik idáig el sem jutnak, vagy nem is akarnak. Egy öltözködésében stílusos ember mit követhet el, hogy az amúgy harmonikus megjelenését agyonvágja? Nos, erre van sok példa, de mint mondjuk „ízlések és pofonok különböznek”.

1, Nem vesz fel nyakkendőt akkor, amikor az kötelező lenne?

2, Korához és testalkatához már nem illendő nadrág, zakó, ing alkotja ruhatárát?

3, A színek esetében a hozzá pont nem passzolókat aggatja magára?

4, Túl sok ékszert hord?

   Szerintem ezekkel a kérdésekkel, és a rájuk adott válaszokkal nagyjából körbe is járhatjuk a stílus bakikat. Pedig nem. Mert van számos stílusosnak mondott úr a földgolyón, akiket lelkesen követve, lájkokat szórva rájuk, mégis a túlzások miatt szeretünk. Mert ők pont akkor nem vesznek fel nyakkendőt, amikor azt kellene, vagy korukhoz nem illő ruha van rajtuk, és úgy döntenek, kanárinak fognak öltözni, és óriás pecsétgyűrű lesz a kisujjukon.  Nem beszélve arról, hogy egy bizonyos kor után nem elfogadva az idő múlását, egyéb műtétekre is elszánják magukat, hogy aztán a fülük és szájuk egy ívben legyen összehúzva, ezzel adva egyfajta groteszk mosolyt az arcuknak. Ettől még kedveljük, és megnézzük, Gordon Gekkoként, vagy mint reinkarnálódó Princ a katona.

   A stílus már rég nem az, ami egykor abból állt, hogy öltönyös urak azonos szabású és unalmasan halszálkás, vagy csíkos duplasoros öltönyeikben beszélgettek az élet dolgairól, egy – egy szivar és konyak mellett. Az idő haladt, és vele rohant a divat, na meg a stílus is. Lehet erről polemizálni, de kár, mert addig, amíg az utca képe azt mutatja amit, addig bánkódhatunk a slim fit farmereken, meg a chino nadrágokon. Még talán örülhetnénk is neki, hogy ezt megtalálta a gardróbban. Viszont az átlag, és persze itt most a nem arra gondolok, - hogy az, aki véleményt formál, nem hibázzon, pont ellenkezőleg, ő mutasson jó példát – sajnos még ott tart, hogy a nadrág szára harmonika, a casual szett, a terepszínű többzsebes naci, és hozzá egy kapucnis pulcsi. Vagy ha már komolyabb helyre kell menni, akkor az öltöny legalább két számmal nagyobb, mert amúgy azt meg kell spórolni. Szóval a stílus bakit, az kérje számon rajtam aki, nem hibázott sosem. Napi blog írásaim, és posztjaim során arra törekszem, hogy legalább mi átlag férfiak bizonyos szinten ne rontsunk nagyot az összképen. Az inspirációk sora erről szól, de az vesse rám az első követ, akinek nem bántotta a szemét a közszereplők számos eltévesztett szettje.  A stílusról és divatról szerintem meg úgyis lesz még mint beszélni, mert a téma valóban az utcán hever (megy, jár-kel).

Barátsággal: Tibor 

     Amikor Ádám, elfogadta a bűnbeesés almáját Évától a paradicsomban, egyúttal le is mondott az önrendelkezés első felelős döntéséről. A második ilyen alkalom az volt, amikor a barát, a lelendő férj, aki aztán “apa” lett, elfogadta azt a kényelmet, hogy a barátnő, majd jegyes, végül feleség rakhatja reggel ki a felvenni való ruhákat, azzal a mondattal: “ apa ez jól áll majd neked”. Valahol itt lett elszúrva az, amiből a férfiak a stílusérzéküket is a kényelem oltárán felejtették. Nézzük mi lett belőle. 

   Amikor még gyermek voltam és naiv, azt gondoltam édesanyám az lesz, aki megmondja mi jó nekem, és ha azt betartom, nem érhet semmi baj. A ruházatom tökéletes, perfekt, és majd az ünnepeken sem szólnak rám tanáraim. A rendezett külsőm, a belsőm teljes egyensúlyára utal majd. Követtem tehát “jó édesanyám”  tanácsait és így lettem “anyuci egyetlen kicsi bogara”. 

   Aztán valahogy úgy maradt minden. Viszont már nem anyukám, hanem életem párja lett az, aki megmondja „mi jó a nekem”, és mi nem, mi áll jól rajtam, és mi nem. A stílusunk is kezd valami egységes egésszé válni. Mint amikor a kutya és gazdája hasonlítani kezdenek egymásra. Az “stílus önrendelkezési jogot” feladtam, és arra támaszkodom, amit mondanak nekem. Pedig valaha egész jól indult az idők kezdetén.

   Utána azon kapom magam, hogy a  ruházati boltokban kezdek elveszni, és valahogy a kijáratot sem találom meg, ha nincs mellettem választott párom, szerelmem, az én kedvesem. Végül, ha lehet, már be sem megyek az üzletekbe, és az utolsó zokniig is rábízom magam az oldalbordám “remek” ízlésére. Így lesz a zoknik sora mind szürke, vagy sötétkék, rosszabb esetben a fehér, de azt csak azért, hogy legyen mit nyáron is felvenni a „szandi” mellé. Pedig egykoron még bennünk lángolt a lázadás kicsiny gyertyalángja, szerettünk volna színes dolgokat is, úgy hogy közben nem mondja senki,- „Géza mi ez a förtelem a lábadon!”

   Az álomból a realitás szürke halmazába térve vissza, és egyre jobban kezdünk arra a szomszéd bácsira hasonlítani, akit rendszeresen fenyeget a bűbájos neje, hogy megcsalja holott, a járókeretének gumírozott karján kívül, másét meg sem foghatná már. Nem azt érezzük ezek után, hogy valami egészen furcsa dolog történt velünk? Pont azért nézünk ki úgy, ahogyan, mert az asszonyi féltékenység a ruhatárunkon áll bosszút? 

   A válaszom igen is, meg nem is. Mert az öltözködés férfi módra, néha tényleg a lustaság, és az egykori gyerekkor ( anyuci pici fia ) múló hiánya miatt lesz sivár, de ott van az is, ha már kicsit többet adunk magunkra, vagy jobban szeretnénk kinézni, mint a “Tompika”.  Bekattan az “oldalbordánk” és „nyilallni” kezd a féltékenység zöld szemű szörnye miatt. Mi meg bekötött szemmel, vezetve vagyunk. 

   Gyere velem, majd én mutatom az utad. Sokan mennénk rohanva, az már biztos! Rövid bejegyzésemmel nem azt kívánom sugallni, hogy az alul-öltözöttségünk fő problémája a női beavatkozás. Viszont valahol ott lappang mégis az a tény, hogy mi férfiak, ha már elértünk egy bizonyos korhoz, és ez nem minden esetben konkrét számhoz köthető, elvesztjük az önálló döntési felelősségünk (lehetőségünk), mert vagy a génjeinkben ez van bekódolva, vagy, mert soha nem is vágytunk a divat, és stílus szabadság édes csókjára. Megelégszünk  azzal, hogy  meghódítottuk azzal amink van, álmaink  Claudia Schiffer -jét. Gondolom, azt fogom megkapni (lelki szemeimmel látom is), hogy meghibbantam, és mindent a freudi anyakomplexusra vezetnék vissza, amit a divat ellen elkövetett a férfitársadalom egy része, de ha mélyen magunkba nézünk, és nem leszünk szemellenzős öntagadók, valahol ott fityeg az igazság ezen a szálon. 

                                                   Vezetve vagyunk, és valahol nagyon megvezetve. 

  "Mert benne élsz te minden félrecsúszott 
Nyakkendőmben és elvétett szavamban 
És minden eltévesztett köszönésben 
És minden összetépett levelemben 
És egész elhibázott életemben 
Élsz és uralkodol örökkön, Amen"   ( Juhász Gyula - Anna örök részlet )

    Itt a kezdetek kezdetén kellene pedig a sarkunkra állva azt mondani; nem anyuci, én ezt a ruhát, ezt a stílust szeretném, és majd ha nagyok leszünk hasonló mód, követjük önálló döntéseink következményét a ruhatárunkat illetően is.  

   Most jöhetnek a „vad feministák” és a „kemény férfiak” kommentjei, hogy az a sok zagyvaság, amit leírtam nem is igaz, és különben is mindenki szabadon dönt. Várom, és kérem is, hogy ez így legyen, mert talán tisztul a kép, és a férfiak lesznek végre azok, akik nem fiúcskákként akarják leélni további életüket, miközben kedvesük, párjuk még reggelente őrjöngve nézi, mit vesz megint magára élete párja.

Ennek viszont aztán lehet, és kell, hogy kellemes következményei legyenek, szigorúan csak otthon… ide egy kacsintó „emoji” jött volna, de azt nem tudok vagy mégis. ;-) …. ?

Tényleg csakis szigorúan otthon!

Barátsággal : Tibor  

    Az életem a stílus és a divat figyelésével telik, mondhatni a nap 48 órájában és ez alól a tv sem kivétel. Nem panaszkodom! Milyen jó is nekem. Pedig nem, és ezt most nagyon komolyan mondom, vagyis írom. Ebben az a mániám, hogy a filmek esetében, már ahol maga a történet nem köt le, vagy annyira blőd, hogy nem is érdemes másra figyelnem, csakis arra, hogy éppen milyen öltönyt adtak a főhősre, vagy a főszereplőkre, vagyis milyen volt a styling. Az is érdekes lehet, hogy mennyire lehet ez majd egyfajta követendő példa, nekünk átlag férfiaknak a hétköznapokra. Bár csalódnia kell most azoknak akik, a magyar filmtermésből várnak tőlem majd pár ajánlatot, mert ott sajnos én mindig nagyobb elvárással vagyok, mint kellene, de aztán jön a hidegzuhany a nyakamba. Mammamia, akarom mondani pappa pia.     Nem beszélve, a show műsoraink sztárjairól, itt tisztelet a kivételnek, de nem tudnék még az egy kezemen sem háromnál több ujjat felmutatni, hogy kik lennének a stílusukban követhetőek. Tudom, rájuk is a „sztájlisztok” meg a cégek adják a ruhákat, és aztán ez lesz belőle. Óvatosan, nem kilógva a nagy magyar átlagból, de ez most egészen más tészta, vagyis szövet.

   Pár képpel illusztrálva mutatnám be, azokat a kedvenceimet ahol, ha nem is a történet fog meg, néhol az első évadokig, talán szódával elmegy, de legalább a ruha a helyén van. Mert koncepcionálisan átgondolták, és nem spóroltak az anyagon ráadásul, volt még egy nagy adag stílusérzéke az öltöztető stábnak. Jöjjön tehát pár filmsorozat, na meg színész, amelyeken látszik, hogy jól „megruháztak”.

  Első helyen a blog körében, nem a témát tekintve, ellenben az öltönyöket igen a, Diane védelmében című sitcom áll. Valódi amerikai ügyvéd sorozat, ahol nem lepukkant "Petrocselli" szinten kötik a nyakkendőt, már ha volt neki,  de a stílusukban, azért visszaköszön a hetvenes évek vonalvezetése és mintázata. Több kedvenc van, de persze a prímet a cégvezető ügyvédet alakító, Delroy Lindo szettje viszi el, a mellényes megoldásokkal amit keverve hord a mindig jó szabott öltönyeihez. Hozza a formát, bár megnézném, hogy valóságban mennyire követi ő is ez a trendet a magánéletében. 

  Második helyen az örök „amcsi mánia”, a tojás alakú foci, és a körülötte forgó pénzt bemutató Nagypályások jönnek. Ott is a főszerepet alakító igazi izom tömeg; Dwayne Johnson. Nem hiába papolok arról, hogy nem baj, ha több XXXL a méreted, csak jól szabott legyen a zakód. Persze az XXXXL, nem árt ha nem sörizom. Néhány kép, hogy ezt miként álmodták a "lapostévére hádében".

  Harmadik kedvencem, outfit szempontból a szintén majdnem egy „akolból” jött, tekintve a produceri kört, a Nagypályások sorozattal együtt; a Törtetők. Ott is a főszerepet alakító, és a mindig lehengerlő filmes sztár ügynök, Jeremy Piven alias Ari Gold a sorozatban. A színész ruháit nem kisebb mester álmodta a tévé képernyőjére, mint Domenico Vacca, egy epizód ereéig még szerepelt is. 

   Negyedik a sorban, és itt már inkább koncentráltan a színészekre, pár film a sok közül ahol. ők nem csak a játékukkal nyerték el a szimpátiámat, hanem azzal is amit rájuk adtak. A sort Stanley Tucci kezdi, majd jön, Mads Mikkelsen,  és Andy Garcia sem maradhat el a sorból. Holott helyet kaphatott volna még a felsorolásban az brit elegancia tom fordi képviselője, Colin Firth is. Aki igazán nem hordani tudja, hanem viselni, mert van különbség a két szó közt,  a duplasoros öltönyöket.  

  Vannak tehát példák, amelyek mindig követhetőek lehetnének. Csupán egy kérdés merülhet fel, hogy ez az álom gyárban lehet csak ilyen, vagy a valóságban is? Én szeretek álmodozni, tegyétek ti is velem közösen, és lehet innentől kezdve, ti is más szemmel néztek filmeket ezek után.  Lehet, hogy  aztán az megjelenik a gardóbban is valamikor, vagy legalább valami hasonló. 

Barátsággal : Tibor 

   A farmer nálunk “nyugatiasabb” divatkultúrában “casual outfit”, hétvégi megjelenés formadarabja, viszont ha figyelünk rá, hogy mikor, mihez és hogyan hordjuk, nem, úgy ahogy azt itthon “megszoktuk”, akár lehet, ez egy hétköznapi, elegáns megjelenést biztosító ruhadarabunk is.

   „Erre gondoltál te is barátom?” Tehetné fel a kérdést, a képen szereplő úr. Igen, pontosan erre, amikor a farmer nem a szükséges, “nincs mit mást felvennem" kategóriába tartozik. Nem lógó, nem igénytelenül letaposott szárú, és hónapok óta nem látott mosógépet "harmadik típusú" ruhadarab. Pont olyan amilyennek lennie kell, vagyis kellene.

   Na de kérem, itt még nem tartunk !!!! És nem is a reklám helye.

   A farmerknek a férfiakon úgy kell állnia, mintha egy jól szabott öltönyt viselnének, semmi különbségnek nem lehet helye. Amennyiben a nadrág szára túl hosszú, nem baj, ha felhajtva van, viszont itt sem léphető át az a mérték; ami már azt mutatja, alacsonyt termetünk miatt, több rétegben tekerjük fel a bokánkra az anyagot. Mert nem volt rá igényünk, hogy felvarratassuk. Amennyiben pont jó a hossz, az azt jelenti, hogy a cipő a keresztbe tett láb esetén, a zokni - ne adj isten, nincs zokni, vagy titok, hogy van, tavasszal és nyáron - a bokánk felett kicsivel végződik. Nem hosszabb, és nem rövidebb, pont annyi.

   Lehetnek extrémebb esetek is, mint a fenti képen látható, de a nadrágszár pont akkora lesz, ha felállunk benne, hogy nem kelti azt a hatást, “bőgatyás szittya” magyarok vagyunk. Itt érkeztünk el a mérte kérdéséhez, mert bizony itt fontos "a méret”, hiába mondanának mást! A farmer esetében a nadrág a fenék alatt nem lóghat, mint egy aszalt szilva,(ne lennék ennyire vizuális természet) és nem feszülhet rá, mint a csajokon, amikor dülledt szemmel nézzük őket. Azt ők pont azért hordják úgy, és milyen jól teszik! Bár nem vennék mérget rá, hogy a „guvadó” szem a gyengébbik nem esetében is bejátszik, egy formásabb farmeres hátsó láttán a férfiak esetében is. Mert úgye, hogy nem? 

   A derékban bővebb ügyeket is kerüljük, de ha mégis úgy alakul, az öv tart, körbefon, de nem kelt olyan hatást, mint egy gatyamadzag, amit azért raktál fel, hogy körbetekerve le ne essen a naci. A színek az övek esetében, itt már szabadabban variálhatók, mint az öltönyöknél, mert valahol mégis egy lezser viseletről beszélünk. Barna, piros, sárga és csak a választék szab határokat.

   Szabadabbak lehetünk a cipőket illetően is, mert a farmer ezt megengedi. Itt nem baj, ha vászon, bőr,  alacsony, vagy magas szárú, a lényeg, hogy színben és a formavilágában kellően illő legyen a nadrághoz, és ami a lényeg ne takarja el a nadrág szára. Sajnos itt is bejön az általam számtalanszor szapult, de sokak által egyedinek tartott: “szandi - zokni” kombináció. Nem, és nem és még egyszer nem! Sem zoknival, sem zokni nélkül! A farmer igényli a cipőt, és nem lehet mentség a kényelem és a meleg. Mivel sokszor javasoltam, lehet a cipő vászonból belebújós mokaszin, vagy loafer, de nem szandál, ha kérhetném. 

Még számos példa jöhetne, a farmer ingtől, a farmer anyagú zakókig. Viszont mára ennyi fért a blogposztba. Amennyiben többre lennél kíváncsi. Gyere a; facebook oldalamra, kövess, és kedveld a képeimet, az instagramon, vagy a pinteresten. Több lehetőség ötleteket nyerni, viszont egyet ne felejts el, én csak tanácsokat adhatok, a határokat te szabod magadnak.

Barátsággal: Tibor 

   Immáron negyedik éve, hogy létezik TSL néven egy oldal, amin kérve, vagy kéretlen ontom magamból az észt a férfidivatról, és stílussal kapcsoltban. Egykori gyerekkori nevén, „a férfi stílusa, ahogyan én látom.” Ebből lett a rövid, ám tartalmában mit sem változó, Tibor Stílus Lapja, extra röviden hestegelt mód #TSL. (Modernitás, meg az internet!)

  Ennyi idő elteltével, úgy gondoltam,  jobb ha megkérdezlek benneteket, hogy mi lenne a jó tartalom szempontjából, na meg úgy egyébként. Amellett, hogy többen szeretnék, hogy hallgassak inkább, de most rájuk nem gondolnék reperezentatíve. Legyen inkább, a gondjuk nekik az, hogyan kerüljenek el, illetve azt amit írok, posztolok, ne olvassák, lássák.  Viszont rátok aktívan hozzászólók, követők, (nem idecsekvés, 23 000 felett az arcos könyvben, 23 000 még az instagramon, és kb. 25 - 30 000 egyedi olvasó a blogon ) és távolságtartóan lesből figyelők, nagyon is számítok. Pár nagyon egyszerű – igen, nem – válasszal eldöntendő kérdést tennék fel, a jövőre vonatkozólag.

                                                          Kezdjük el, és majd a végén lesz meglepetés is!

A, Több blog írást vártok tőlem az origo.hu oldalán?

B, Több képes posztot, a facebook oldalamon, amihez rövidebb leírás társul?

C, Több ruházati kép legyen, amit én mutatok be magamon?

D, Több cipős kép szerepeljen?

E, Több videó anyag legyen, a különféle felületeimen elérhető, hasznos tanácsokkal?

F, Használjátok az instagram oldalamat?

G, Néznétek a videóimat?

H, Ne legyen több poszt, és szűnjön meg az oldal? (opcionális lehetőség)

I, Ne legyen több blog írás?

J, Maradjon a borosta? (A legfontosabb!) 

   Ennyi. A feladat csupán az, hogy a betűkkel megjelölve, írjátok meg kommentben, a válaszaitokat. A poszt, vagy a bejegyzés alá, illetve, akik grafománok, lehet emailben is. Igen, nem, ….vagy a nem értem a kérdést. (Ha, ha, ha …) 

  A válaszolók közt, három személyreszóló ingyenes stílus tanácsadást sorsolok ki, és ráadásnak kap egy - egy  kupont, amivel a Digel Store Budapest üzletében vásárolt öltöny igazítása, ingyenes lesz.

    Köszönöm a részvételetek, és az aktivitásotokat, mivel ez számomra megmutatja, hogy merre haladjunk tovább közösen.

Barátsággal: Tibor