Légy tisztában a méreteiddel, mert adandó alkalommal szükség lesz rá. Amennyiben nem lennél teljesen otthon a témában, fordulj bizalommal szakértőhöz. Egyébként nem kell parázni, mert ma csak az öltönyök, zakókhoz levett méretek kérdése kerül elő, és nem kanyarodunk a hanyatló nyugat ópiumának számító erotika felé.

   A mérőszalag, a gombostű és a megfelelően hozzáértő kezek azért nem ártanak, hogy a tuti és pontosan illeszkedő outfit létrejöhessen. A videóban az elejétől a végéig, a maga naturális valóságában bemutatom a folyamatot, hogy indul útjára a férfi, aki zakót, vagy saját méretére készülő öltönyt szeretne, mondjuk két hét alatt. Nézzétek és szeressétek!

Barátsággal;

Tibor

„ Senki sem érti, hogy mi a romantikus természet (...). Valami, ami a szépséget szolgálja, mint a paróka a tar fejen; vagy az elővigyázatosságot, mint álszakáll a szélhámoson. ”

(Makszim Gorkij)

  Sztereotípia az, hogy azt gondoljuk lusta az a férfi az, aki borostát visel. Pedig nem biztos, hogy lusta lenne, csak rájött jobb lesz ez így. Mert akinek mersze van igazi borostát hordani az „arcszerkezetén”, az bátran nevezhető lusta és ápolatlan kinézetűnek, ha azt nem tartja kordában. Márpedig a mondás az, hogy hol hagytad a borotvád, naná, hogy a zongorán, itt nem teljesen állja meg a helyét. Mondom és mutatom is, hogy miért.

Amikor elhatároztam, hogy megunva az állandó „simaarcúságot”, borostám lesz, szembe találtam magam a problémák hadával. Milyen rövid legyen, mikor kellene megnyírni, milyen gép kell hozzá.

   Aztán eldöntöttem, hogy veszek egy komplett szettet és majd az megoldja az összes nyűgöm és gondom. Hát nem így lett. Mert vagy az egyik, vagy a másik adapter nem hozta meg a kívánt borosta hosszúságot.(A világ problémai mellet, ez mekkora már.) Tudom, többet kellene törődnöm a globális felmelegedéssel. ( Itt egy szó sem félreérendő.)  Aztán jött egy új gép; Braun, ami esetében már majdnem nyert ügyem lett, mert a Barun, már – már tökéletes trimmeléssel ment az „arcgyepnek”. Viszont itt is az volt a gond, hogy az adapter csere nem volt teljesen tökéletes. Vagy túl hosszúra hagyta, vagy épp az ellenkezője jött össze. A borotva mellett szólt viszont, hogy sokig bírta töltés nélkül is, nem beszélve a már sok más gépnél is adott vízállóságot, vagyis nedves körülmények közt is lehet használni.

  S lám csoda, megjött a vára várt szerintem végleges megoldás a Panasonic ER - GC71 gépe, ami első kicsomagolás után, mondjuk ki bátran, puritán felszereltséggel bírt, de amint  próba elindult, nagyon meggyőző  lett számomra.  Pedig hagytam neki igazán teret, hogy egy elburjánzott arcszőrzettel vegye fel a harcot. A gép simán vette az akadályt, és még a precíziós „mikroton” beállítású „tekerentyűjivel” is boldogultam. Nekem első látásra egy Jedi lézerkard jutott eszembe róla.  Ami még plusz pont, hogy ellenben az eddig használt „fűnyírókkal” szemben, a gyorsasága sem elhanyagolható tényező. Itt is adott a már megszokott vizes opció, tehát nem árt neki a csapvíz. Szerény külső, de derék belsővel rendelkező ez a modell. Kicsomagolós videó itt: 

  Párosított élmény, hogy a trimmelés nem csak a borostára kiterjesztett, hanem a hajat is kordában lehetne vele tartani. A lehet(ne), itt inkább arra vonatkozik, hogy nem igazán tudnám elképzelni, hogy magam merjek belevágni a séróigazításba. Amint értő kezek közé kerül, én engedem, de egyedül magamnak, nem vállalom be ezt a funkciót. Milyen furmányos tükörszerkezet kellene hozzá, hogy lássam, mibe és hol vágok bele.  Megoldandó probléma, hogy ezen eszközök használata után keletkező nyesedéket, mondjuk hasonlóan egy azonnali morzsaporszívó elvén működő egységgel segítené. Nem hullana tele minden a levágott darabokkal. Egyébként minden oké, és végre a borostám mérete is pont akkora amilyenre szerettem volna növeszteni. Köszi Panasonic!

Reggeli bizonytalanság elfeledve, mert a megoldás a kezembe. 

Barátsággal: Tibor 

   Oké, de mi van a negyven felettiekkel; ott minden óra? Erről az a rossz poén jut eszembe, amikor az orvostól kérdezi a betege, mennyi időm van hátra, és a doki a rögtön az órájára néz. Szóval ma a blog a negyvenet elért, vagy meghaladt korú uraknak szól. ( Nem kizárva senkit, aki még „tinédzser”, őket sem kíméli az idő vas foga. )

   Mi negyvenesek már nem pattanunk úgy fel reggel az ágyból, mint, akit a leányos ház apja űz, mert ránk nyitották az ajtót. Komótosabb az már. Aztán ott van a reggeli indulás előtti dilemma, hogy kinek is keltem fel, az sem okoz szívfájdalmat, persze ha van pacemaker, meg egy bejáratott feleség. Én inkább a stílusra gondolok, hogy maradjon a borosta vagy sem. Leginkább marad. A fürdőszoba rejtekében pedig a zuhany után nem volt, és nem is lesz az első mozdulat, hogy valami regeneráló krémet nyomjunk fel, mert amúgy sem néz vissza ránk a tükörből Rayan Gosling. A haj már nem baj, főleg ha nincs, legalább az nem fáj, hogy eltűnt. De miért vagyunk ennyire depisek, holott még csak alig telte el az életünk fele.

   A mentális leépülés nem csak a testben indul el, hanem leginkább fejben. Ott döntjük el, hogy semmi gáz, ha már ennyi időt megértünk, a többi már nem számít és kezdünk mindenbe beletörődni. Holott pont, hogy nem kellene, és itt nem arra gondolok, hogy az utolsó nagy nekigyürkőzéssel rontsunk az életre, és feneketlen bendővel habzsoljuk annak minden zamatát az utolsó mézes cseppig. Nem mert egyszerre válik a negyvenes pasi a kapuzárási pánik röhejes alakjává, ha nyitott kabrióból nevet a világra a reggeli két fokban. Aztán esete meg a nyaka már úgy beállt, hogy a mecset is állva nézi a kanapén.  Nem kell megbolondulni, de az sem baj, ha maradunk „kicsit” fiatalok. Ebben nem csak az autó, és a külsőségek segítenek, hanem az, hogy reggel például, mit döntünk el a fejünkben. Nem hókuszpókusz, és nem életviteli, tanácsok azok amikre gondolok, hanem sima egyszerű ügyek. Mostantól kezdve, nem csak slendrián mód kiválasztott arcszeszt nyomok fel az arcszőr eltávolítása után, vagy ha van, szakáll azt nem hagyom, csak úgy Marx módjára magára. Az arcom ápolása csak egy reggeli plusz rutin lesz. Nem vesztesz időt, és energiát azzal, ha törődsz a bőröddel. Non plus ultra; van, akinek annyira vastag, hogy duplán kell.

  Fejben döntöm el, hogy ma az amúgy sem egyszerű, ám stresszes napon nem fogom magam azzal nyugtatni, hogy a még egy tömény zsírhegyet megeszem, mert akkor jobb lesz. Itt megint nem arra gondolok, ami Woody Allen híres filmjében szerepel, hogy beülve egy reform étterembe, szegény Woody csak nézi az étlapot, majd dönt, és válasz egy lucernabimbót, spenót körettel.  

  A reggel dönti el, hogy nem fogom többé magam rossz kávéval még rosszabb közérzet felé sodorni. Rossz kávéra nincs idő! Ha nem vagyok kávéfüggő, akkor sem. A kávából pedig napközben sem megyek a túlzás irányába. Alapjában véve, azt akarom lassan, de nem sietve megértetni, hogy negyven felett már nincs időnk arra, hogy elpazaroljunk napokat arra, hogy rosszat tegyünk magunknak.

   Tudom, nehéz ez! Viszont ha eldőlt, akkor nagyjából minden megy. És itt jön el az a pillanat, amikor a negyvenes pasi, nem egy lepukkant kép lesz, ami elsőre beugrik, hanem a lehetőségeihez mérten egy stílusos fazon. Mert a stílus nem a divat, hanem az, amikor belépsz valahová, és tudják, hogy ott vagy. Ehhez viszont azért nem árt a gardróbod is rendbe szedned, de az majd a következő bejegyzésben lesz bővebben kifejte. Addig csak azt a rövid utat kell megtenned, ami a reggeli ébredés után a fürdődben, a tükör előtt, majd a ruhásszekrénynél, és a konyhában történik. Illetve abban amit, ha nem vesztettél már el; a fejedben!

Kövess, és együtt próbáljuk meg az idő múlásával járó beidegződéseket levetkőzni, lehet, megér pár percet! Tudod, negyven felett minden óra számít, hát még a nap.

Barátsággal: Tibor  

   A farmer nálunk “nyugatiasabb” divatkultúrában “casual outfit”, hétvégi megjelenés formadarabja, viszont ha figyelünk rá, hogy mikor, mihez és hogyan hordjuk, nem, úgy ahogy azt itthon “megszoktuk”, akár lehet, ez egy hétköznapi, elegáns megjelenést biztosító ruhadarabunk is.

   „Erre gondoltál te is barátom?” Tehetné fel a kérdést, a képen szereplő úr. Igen, pontosan erre, amikor a farmer nem a szükséges, “nincs mit mást felvennem" kategóriába tartozik. Nem lógó, nem igénytelenül letaposott szárú, és hónapok óta nem látott mosógépet "harmadik típusú" ruhadarab. Pont olyan amilyennek lennie kell, vagyis kellene.

   Na de kérem, itt még nem tartunk !!!! És nem is a reklám helye.

   A farmerknek a férfiakon úgy kell állnia, mintha egy jól szabott öltönyt viselnének, semmi különbségnek nem lehet helye. Amennyiben a nadrág szára túl hosszú, nem baj, ha felhajtva van, viszont itt sem léphető át az a mérték; ami már azt mutatja, alacsonyt termetünk miatt, több rétegben tekerjük fel a bokánkra az anyagot. Mert nem volt rá igényünk, hogy felvarratassuk. Amennyiben pont jó a hossz, az azt jelenti, hogy a cipő a keresztbe tett láb esetén, a zokni - ne adj isten, nincs zokni, vagy titok, hogy van, tavasszal és nyáron - a bokánk felett kicsivel végződik. Nem hosszabb, és nem rövidebb, pont annyi.

   Lehetnek extrémebb esetek is, mint a fenti képen látható, de a nadrágszár pont akkora lesz, ha felállunk benne, hogy nem kelti azt a hatást, “bőgatyás szittya” magyarok vagyunk. Itt érkeztünk el a mérte kérdéséhez, mert bizony itt fontos "a méret”, hiába mondanának mást! A farmer esetében a nadrág a fenék alatt nem lóghat, mint egy aszalt szilva,(ne lennék ennyire vizuális természet) és nem feszülhet rá, mint a csajokon, amikor dülledt szemmel nézzük őket. Azt ők pont azért hordják úgy, és milyen jól teszik! Bár nem vennék mérget rá, hogy a „guvadó” szem a gyengébbik nem esetében is bejátszik, egy formásabb farmeres hátsó láttán a férfiak esetében is. Mert úgye, hogy nem? 

   A derékban bővebb ügyeket is kerüljük, de ha mégis úgy alakul, az öv tart, körbefon, de nem kelt olyan hatást, mint egy gatyamadzag, amit azért raktál fel, hogy körbetekerve le ne essen a naci. A színek az övek esetében, itt már szabadabban variálhatók, mint az öltönyöknél, mert valahol mégis egy lezser viseletről beszélünk. Barna, piros, sárga és csak a választék szab határokat.

   Szabadabbak lehetünk a cipőket illetően is, mert a farmer ezt megengedi. Itt nem baj, ha vászon, bőr,  alacsony, vagy magas szárú, a lényeg, hogy színben és a formavilágában kellően illő legyen a nadrághoz, és ami a lényeg ne takarja el a nadrág szára. Sajnos itt is bejön az általam számtalanszor szapult, de sokak által egyedinek tartott: “szandi - zokni” kombináció. Nem, és nem és még egyszer nem! Sem zoknival, sem zokni nélkül! A farmer igényli a cipőt, és nem lehet mentség a kényelem és a meleg. Mivel sokszor javasoltam, lehet a cipő vászonból belebújós mokaszin, vagy loafer, de nem szandál, ha kérhetném. 

Még számos példa jöhetne, a farmer ingtől, a farmer anyagú zakókig. Viszont mára ennyi fért a blogposztba. Amennyiben többre lennél kíváncsi. Gyere a; facebook oldalamra, kövess, és kedveld a képeimet, az instagramon, vagy a pinteresten. Több lehetőség ötleteket nyerni, viszont egyet ne felejts el, én csak tanácsokat adhatok, a határokat te szabod magadnak.

Barátsággal: Tibor