Privát üzenet érkezett a facebook oldalamra, ami nagyon hosszú mondatokat öltött egymásba, de a lényege röviden annyi volt, hogy mi a fenének csinálok magamból bohócot (itt durvább szavakat használt), azt gondolnám, hogy jól áll ennyi idősen a magamról képeket kitenni, és várni a lájkzuhatagot. Aztán eszembe jutott Galla Miklós és Laár András örőkbecsű A nő kövér című dalának pár ide hozott mondata is:

„Nézd meg ezt a nőt
Csinosnak mondható
A szeme tiszta kék
És a haja szép
A természete jó
Szerény és szelíd
És évek óta már
Csakis terád vár

A nő kövér! 
Kár, hogy a nő kövér!
Sajna ez a nő kövér!
Juj, a nő kövér!”

Na és persze a maga az extra nagy orr, Cyrano ezt így mondta volt;  „Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből...” „Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Hiszen szerinte, sem nem vagyok egy modell, sem jóképű, és ráadásul kis törpe, avagy, hogy a stílussal megragadott idézettet emeljem ide tőle; „Mire ugrálsz, te kis kertitörpe!”

  Nem azt mondom, hogy nem esett rosszul, de jól sem, mivel most kaptam a facebook átláthatósági kérdőíve miatt a Tibor Stílus Lapja oldalról adatokat, én lepődtem meg, hogy 2013 november 23.-a óta, bosszantom fel azokat, akik rátaláltak. Ebből a nem kevés időből, ha jól emlékszem négy évvel ezelőtt lett előszőr saját fotó elhelyezve, melyet abból az át nem gondolt hírtelen jött ötletből vált megvalósulás, hogy rám szóltak, sok az átvett kép, és az átlagos férfi nem olyan, mint azokon a beállított képeken látható. Így vagy te raksz ki magadról képeket, vagy úgy itt hagyunk mint a sicc!

  Nagyjából, ezzel meg is lehetne tömören és nem bő lére engedve válaszolni, a fenti üzenet küldőjének, hogy a piros orrú kertit törpe miért gondolja, hogy jobb ma egy-két kép róla is, mint a rengeteg modell és stílus fotó. Mert ugye példával kellene elöl járni, és talán megnyugtató lehetne, az sokak számára, hogy nem kell ahhoz 189 cm magas és fitnesztermekben megkínzott testűnek lenni, hogy bemutassuk mi fán terem az, amikor figyelünk az öltözködésedre. Az ábrázatomról nem is beszélve.  Nos abban azért van igazság, hogy ártani nem ártana nekem egy – egy komolyabb edzésterven végig menni, illetve a plasztika sem lenne már elengedhetetlen, feküdjek a kés alá, és állandó mosolyt faragjon rám is a román áldoki. Aztán amikor erre gondolok, midig győz a kényelem meg a reális félelem, sajnos. Lehetne emelgetni súlyokat, és rengeteg időt áldoznom arra, hogy izzadva szerezzem vissza a sohasem meglévő izmaimat, aztán mégsem.  Én ilyen merészen és pofátlan (ha ha ha pofátlan!!) mégis odateszem magam és adom az arcom a dolgokhoz. Mindezt azért, mert nem a magamutogatás és exhibicionizmus vezérel, (á, dehogy!) hanem úgy a maga valóságában is lehessen akár még követhető példa ez a rossz tartású, és alkatú manó, aki ebben a 47 éves bőrben tölti napjait.

  Szoktuk volt mondani, akinek ez nem tetszik és nem akarja látni, a net szabadsága ad rengeteg megoldást, hogy el tudja kerülni a borzalmat. Bannolás, leiratkozás, tiltás és a többi, és a többi. Sosem értettem, hogy akiket ez nem érdekel, mi a fenének kínozzák magukat, még akár azzal is, hogy üzenetben fogalmazzák meg, hogy miért nem akarják ezt látni? „NÓÓÓrmális!?”  Nekem sem fixa ideám, mondjuk a sokadik politikai odalakat nézni, és olvasni, vagy mondjuk a belső égésű extra bitszámú és nyolc magos processzor felturbózásának zárt csoportjába felvételt kérni úgy, hogy halvány lila ködöm sincs az ott leírtakról, de azért hozzá szólnék, és még üzennék is az adminnak is, hogy márpedig ezekről nekem van véleményem. Úgy vagyok ezzel, hogy üsse kavics, nem érdekel. Szabadabb szóval, bevettem már rég, a le@rom tablettát, nyugodtan lehet üzenni, írni és még akár posztok alá kommentelni, hogy ez már mennyire kínos, amit te ott csinálsz. Hej!

  Úgy gondolom, vannak hibák és persze semmi sem tökéletes, de igazolja az oldal egykori neve, ami annyi volt az induláskor, hogy: A férfi stílusa, ahogyan én látom.  Maradjunk meg annyiban, hogy maradok még itt bosszantó „kis semmiségként” pár évig, na persze ebben nagyfokú előzékenység van magammal szemben, hogy ezt még lehet csinálni hosszabb ideig, de adjam meg az esélyt háta mégis, és akkor remélem, ha egy férfit is sikerült stílusosabb és divatosabb megjelenésre vezetni, a munka nem volt hiábavaló. A többi meg nem is érdekes, mert a bejegyzések végén mindig így köszönök el;

barátsággal; Tibor

Ui: A barátság fontosabb bárminél, meg a lelki béke!

    Mi “hergelte” fel a férfiak társadalmát az elmúlt egy évben. Körkép, a teljesség igénye nélkül. 

Azon gondolkodtam, miközben végig rágtam magam a facebook, blog, instagram posztjain. Mi az, amin ebben az évben sem tudta meggyőzni a honi férfitársadalom bizalmi indexét a divat, és stílus területén. Bár már kezd egyfajta pozitív elmozdulás látszódni, de bizonyos dolog esetében, szinte pillanatragasztóval rögzített szilárdsággal tapad a valósághoz a hazai hím társadalom. Most felsorolom mi az, ami a legnagyobb ellenérzést váltja ki még mindig, ha a szegény blogger írni, posztolni mer róla. 

1, Karkötő plusz óra. Valamiféle furcsa oknál fogva az elutasítottság egyik mérföldköve a karkötő+óra. Külön az óra oké, a karkötő is. Bár már itt is vannak még ellenállók kisebb partizán csoportjai, de együtt a kettő már szinte személyes sértésként éri azokat, akik ráfordulnak erre a témára. Ok. (a) A kettő együtt túl sok. (b) A kis gyöngy felkarolja a szép óraokozatot. Igen, én mindkét ügyben megértő tudok lenni. Egyet ne feledjünk a jó minőségű karkötő, nem tehet kárt semmiben, ami valódi fémből készült és nem színezett, vagy egypálcás vurstlis bóvli. 

   2, A kockák. Nem vagyunk hívei a hetvenes évek elején újra értelmezett kockák, rácsok és erősebb mintáknak. Pláne nem, ha az feltűnőbbé teszi megjelenésünket. Mi a rácsot maximum a süti tetején viseljük le. Jelzem, ennek lehetnek történelmi, és egyéb pszichológiai okai is. Tudjuk, a rács nem miden emberben idéz fel pozitív élményeket. Ellenben érdekes, ha egy hasonló poszt kerül megosztásra a „lájkgépek” autó üzemmódba kapcsolnak, és csak úgy repkednek a pozitív kommentek. Viszont ha már az üzlet „társas magányban” van a férfi, és szembe jön, vele a kockás minta egyből leveri a halál vize.

   3, Azok a kis bojtok a cipőn! Ha most egy sorrend azt mutatná be, mi a legjobban elutasított tematika, az ez lenne. Mi a túrót látnak azok a férfiak abban a kis bojtban a cipő tetején, aki ezt felveszik. Egyébként is mi ez a cipő? Ezek a legfinomabb jelzők, amelyek az elmúlt időszakban megjelentek, amikor egy - egy hasonló kép került kiposztolásra. A loafer ezen formája a valódi piros kukorica, a mi kis kakasaink szemétdombján. Vagyis az ellenzék kemény támadásba lendülve, nyomta a bullshit gombot.  

   4. A cipő, ami “nem is az” : penny loafer. Hányszor kaptam meg, hogy a penny loafer ( bojt nélkül is, meg a makkos változat … ) nem cipő. Az valami ördögtől való gyalázat, amit hazai férfi csak akkor vesz fel, ha kényszer alatt áll. Mert egykor nagyon rossz emlékek jönnek fel, és elénk tárul a kilencvenes évek fehér frottír zoknis, makkos cipős vállalkozói, akik az operabálban grasszáltak hasonló szettekben. Persze sokat tett az ügy érdekében szegény Jacko is, aki így moonwalkerezte végig az MTV összes csatornáját. Sajnos, ez az emlék úgy égett be, mint az S-betűs mobil telefon a zsebekbe. 

    5, Zoknira nem telik?  Lábaknál tartva, a sértettség közeli állapotot, a zokni nélküli cipők hordása hozta ki még mindig. Hiába a sok írás, utalás, poszt. A honi erősebbik nem még mindig azt gondolja, jobb ma egy szandi, mint holnap egy titokzoknis loafer. Ne adj isten egy rendes fűzős cipő. (Bizony jó lenne, ha adna!) Ez a helyzet örök megoldatlan fekete lyukként tátong, a meg nem értett stílus tanácsadók képzeletbeli planétáján. Az ellenállás olyan mértékű, hogy a Jedi legyen a talpán, (mezítláb) aki ezt nem a sötét oldal ármánykodásának tudja be. 

   6, Dupla sorban. Kemény ellenállás van még a dupla soros zakók, öltönyök területén is, és ez is egyfajta stílus beidegződések miatti skrupulus. Sokat hallották gyerekkorukban azok, akik állandó jelleggel támadják, hogy ez bizony csakis a jó alkattal megáldott “adoniszokon” áll megfelelően. Illetve a nagypapák, és a letűnt korszak emberei által hordott “izé”. Tudom nem is kellene magyaráznom, hogy ez is az egykor virágkorát élő hazai ruhagyáraknak köszönhetően lett kigyomlálhatatlan a fejek ágyásából. Mert, ők akkoriban boldog, boldogtalanra ezt a félreszabott csodát erőltették. A ballagási öltönyök kilencven százaléka ez volt, és szegény elvtársak sem lehettek volna jó káderek, ha nem ebben integettek volna a karzatról a “boldog” május elsejei tömeg felé. Pedig hol van az már! “Nem integetnek, mással vannak elfoglalva.” 

   Tudjátok, mint, én akkor is boldog leszek! Mert legalább beszéltünk ebben az évben is, és nem hagytuk szó nélkül a dolgokat. Amennyiben nem is tetszik néha az, amit látunk, vagy olvasunk. Lassan és biztosan, beérik az a meló, amit nagy energiával nyomok felétek. Sor még bővíthető lett volna. A színes vidám zoknik, a még mindig furcsa zsebkendők. A nyaksálak nem is kerületek a reflektorfénybe, de ami késik, az múlik. Közös erővel azon cégekkel, akik segítik a blog, a facebook és instagram oldalam életben maradását, futunk neki majd a következő évnek is. Azért, hogy néha borzoljuk az idegrendszert, vagy segítsünk a stílusosabb megjelenésben. Nem megijedni, még nem ez volt az utolsó írás, de közeledve a pezsgős év végi fogadalmak napjához úgy gondoltam jó, ha közösen felidézzük ezeket az emlékeket. 

Barátsággal: Tibor      

   Immáron negyedik éve, hogy létezik TSL néven egy oldal, amin kérve, vagy kéretlen ontom magamból az észt a férfidivatról, és stílussal kapcsoltban. Egykori gyerekkori nevén, „a férfi stílusa, ahogyan én látom.” Ebből lett a rövid, ám tartalmában mit sem változó, Tibor Stílus Lapja, extra röviden hestegelt mód #TSL. (Modernitás, meg az internet!)

  Ennyi idő elteltével, úgy gondoltam,  jobb ha megkérdezlek benneteket, hogy mi lenne a jó tartalom szempontjából, na meg úgy egyébként. Amellett, hogy többen szeretnék, hogy hallgassak inkább, de most rájuk nem gondolnék reperezentatíve. Legyen inkább, a gondjuk nekik az, hogyan kerüljenek el, illetve azt amit írok, posztolok, ne olvassák, lássák.  Viszont rátok aktívan hozzászólók, követők, (nem idecsekvés, 23 000 felett az arcos könyvben, 23 000 még az instagramon, és kb. 25 - 30 000 egyedi olvasó a blogon ) és távolságtartóan lesből figyelők, nagyon is számítok. Pár nagyon egyszerű – igen, nem – válasszal eldöntendő kérdést tennék fel, a jövőre vonatkozólag.

                                                          Kezdjük el, és majd a végén lesz meglepetés is!

A, Több blog írást vártok tőlem az origo.hu oldalán?

B, Több képes posztot, a facebook oldalamon, amihez rövidebb leírás társul?

C, Több ruházati kép legyen, amit én mutatok be magamon?

D, Több cipős kép szerepeljen?

E, Több videó anyag legyen, a különféle felületeimen elérhető, hasznos tanácsokkal?

F, Használjátok az instagram oldalamat?

G, Néznétek a videóimat?

H, Ne legyen több poszt, és szűnjön meg az oldal? (opcionális lehetőség)

I, Ne legyen több blog írás?

J, Maradjon a borosta? (A legfontosabb!) 

   Ennyi. A feladat csupán az, hogy a betűkkel megjelölve, írjátok meg kommentben, a válaszaitokat. A poszt, vagy a bejegyzés alá, illetve, akik grafománok, lehet emailben is. Igen, nem, ….vagy a nem értem a kérdést. (Ha, ha, ha …) 

  A válaszolók közt, három személyreszóló ingyenes stílus tanácsadást sorsolok ki, és ráadásnak kap egy - egy  kupont, amivel a Digel Store Budapest üzletében vásárolt öltöny igazítása, ingyenes lesz.

    Köszönöm a részvételetek, és az aktivitásotokat, mivel ez számomra megmutatja, hogy merre haladjunk tovább közösen.

Barátsággal: Tibor

    Valóban csak a szürke és a kék lehet az a szín, amiben egy férfi megjelenhet ősszel? Az állításom igazi, meg nem is. Nem rég írtam a szürkeség mellett egy posztot, amiben kifejtettem, hogy az a szürke, amit minden honfi magának érez, nem is biztos, hogy annyira szürke, mint amilyennek látszik. Most pedig totális képes támadást intézek az előző írásom színvilága ellen, és azt mondom; merjünk nemet mondani a szürkeségre. Lesz abból bőven, sőt a „sötétség” már rég uralma alá is vont sokakat. Lássuk, hát én miként látom színesnek a világot. Amúgy lehet ez, egy kemény hét, iskolakezdéssel, forgalmi dugókkal, és a nyarat búcsúztató dolgosabb napok levezetéseként is értelmezhető lazulás. Öveket bekötni! 

   Bedobtam a követ az állóvízbe, és had verjen le a víz mindenkit, akik eddig nem értették a színeket. Ezzel nem állítv azt, hogy én nagy ismerője lennék, de barátja mindenképp. Legyen szép az idősödő hölgyek nyara, mert utána úgyis csak a tél közeleg. Mondjuk, ki lehetne birni azt is, valahogy ehhez hasonlóan ... 

Barátsággal: Tibor

inspirációk: instagram, tumblr, facebook  

   A legtöbb esetben, ha átnézem a közösségi oldalam megosztott képeit, a legnagyobb „lájkdömpinget” a harsányabb, és kihívóbb szetteket bemutató posztok kapták. Közben meg, ha az utcaképet nézem, a férfiak legtöbbje, - hogy fogalmazzak finoman-, a „visszafogott eleganciát” részesítik előnyben. Csak a neten vagyunk ennyire bátrak? Vagy más oka van annak, hogy nem járunk színesebb ruhákban? Illetve ha igen, miért esünk a „divatpaci” másik oldalára?

   A kérdésre nagyon egyszerűn lehetne válaszolni: igen, és átesünk. A netes, néhol arctalan bátorság inkább jellemzi az erősebb nemet, mint annak utcai felvállalása. Könnyebb egy nagy kövér okét nyomni a tűzpiros nadrágban pompázó instasztárra, mint utána ezt magunk is felvenni. Mielőtt félreértés lenne ismét, én nem azt szeretném sugallni, hogy legyen mindeni bazári majom, és vagy a kanárikat megszégyenítő színvilágban pompázó, de némi visszafogott harsányság azért ránk férne.

   Idestova negyedik éve foglalkozom a férfiak öltözködésével, és megvédve megint magam, nem szakmai szinten értve hozzá, de azt tapasztalom, hogy mi magyarok inkább vágyjuk az olaszos lezserséget, viszont közben a németes merevség hatása érvényesül, ha a valóság jön velünk szembe. Amivel nem is lenne gond, de mellette, viszont ha éppen úgy hozza a sors, egészen megdöbbentő módon tudjuk a leghülyébb divathóbortokat magunkra aggatni.  Első körben szólnék a skinny fit nadrágok túlbuzgó hordásáról, ami egyfajta sport lett már nem csak a tinik, de harmincasok körében egyaránt. Az eredmény az, hogy felül testes pocakos férfiak belekényszerítik magukat csak két cipőkanállal felvehető csőszerű nadrágszárba, amitől az egész valami nagyon furcsa formát ölt. Mivel ezzel még nem elégszenek meg, jön a slim fit pattanásig feszülő ing, ahol a gombok élete egy hajszálon függ. Az egész együtt azt hatást kelti, mintha az illető reggel, behúzta volna a hasát és majd valamikor a munkanap végén egy nagy robbanással repül ki az outfitjéből, mint egy lufi. Ez a szett módfelett kedvelt lett, mert a rossz példa ragadós, mint az a rágó, amit az utca kövére köptek és a forró flaszteren a cipőd talpára tapad. Nyúlós és gusztustalan.

  Ennél egy fokkal jobb, de még mindig, minden esetben a megoldást jelentő, a könnyebb út felé haladó, a formális viselet (lásd öltöny) helyettesítő, a "mindenre jó" farmer és zakó kombinációja, vagy farmert lecserélő chino nadrág, a kulcs a stílus zárhoz. Ezzel sem lenne baj, ha tudnánk, hogy a chino, vagy a farmer nem oldja fel annak a helyzetnek a feszültségét, ahova sajnos egy öltöny kellett volna. Itt is érezhető a közízlésre ható „követendő” példák másolása. Tudni kellene, azt hogy lehet, jobb lenne egy igényesebb, de lazább anyagú öltöny ebben a helyzetben, mint az agyon hordott casual (nem formális) szett.

   A casual fogalma sem teljesen világos, mert mi a mackónacira is rá tudjuk fogni, hogy az a hétköznapi elegancia része. Tudott, hogy nem, de mégis. Rendet kellene tenni a fejekben és ehhez nagyon sok munka és még több befogadó készség lenne jó. Illetve nagyon üdvözítő lenne, ha a negatív példákkal elől járó „celebek” is kaphatnának stílusképzést. Sok esetben és leginkább emiatt van az, hogy egy – egy felfuttatott „sztárunk” öltözködési modellje lesz mérvadó, és követendő, még ha az  felér egy virtuális környezet rombolással.  Vagy ott vannak az egyre népszerűbb, de silány minőséget kínáló fast fashion üzletek, ahol meglovagolva az amúgy is borzalmas ízlést, gyapjút nyomokban sem tartalmazó termékeit erőltetik a vásárlókra, nyomott áron, hogy aztán „egyen – ruhákban” láthassuk az utcaemberét.

  Tudom, a megoldás nem egyik napról a másikra jön, de már az is haladás, ha legalább képekben és írásokban mutatjuk be, hogyan is lehetne valami egészen másban megtalálni az arányos középutat. Mert van. Ezt nevezném én úgy, hogy a visszafogott harsányság; az a fajta merészebb öltözködés ami, macerás utánajárást is igényelhet, de ha ráérez valaki az ízére sokkal másabb lehet az összkép. A bátorság, nem minden esetben a „cigány lova”a divatban. Nem kell rögvest követni egy trendet, ami nem áll jól nekünk, ellenben lehetünk magunkhoz mérten is „örültebbek” csak a megfelelő ideákat kellene követni. Ebben próbálok szerény módszereimmel támpontokat adni, neked pedig nem lenne más dolgod, csak néha olvasni, megnézni és véleményt alkotni arról, amin dolgozom.

Barátsággal: Tibor 

   Olvasom minap, hogy a férfidivat bloggerek többsége tapasztalatok és egyéb képességek híján dobálják egymásra a közösségi felületről lopott képeket és töltelék mellébeszéléssel tömik ki, a hézagokat. Ezzel vezetve félre, vagy inkább a semmibe a követőiket, azokat, akik annyira ostobák, hogy ezt észre sem véve mennek a „véleményvezérek” után a mélységes mély „stílus kútba”. Persze csakis azért mert manapság, ha eldobsz egy követ stílus bloggert üt agyon. Illetve minden bokorban az terem, nem csattanómaszlag. Pedig milyen szép is volt egykor amikor, csakis azok mondhattak véleményt, akik erre fel lettek szentelve, vagy legalábbis textilipari mérnökként „végeztek ki” minden konfekcióból vásárló férfit.  

   Tudom, minek jár a szám, mert én is egy ilyen fából vaskarika vagyok, és amikor verem a klaviatúrám a hűvös szobám sötétben álló asztala előtt, magam sem lettem tagja a számtalan férfiruházati bolt tulajdonosok egyikének sem, akik valaha üzletet nyitva adtak el a határokon át behozott kincset, amit a „rothadó nyugat” már saját népére nem tudott rásózni. Jártatom a szám tapasztalat és egyéb felkészültség nélkül, holott ezt a misztériumot, még ugatni sem tudnám, mint a kutya a holdat.

  Én úgy vagyok ezzel, mint azt a mondás tartja, aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki tanítani sem tudja abból lesz a tornatanár, jelen esetben a divat blogger. Parafrázis ez, mert aki azt állítja, hogy a divat bloggerek nem értenek ahhoz, amivel éppen foglakoznak, egyből cáfolt lett, mert az, aki ezt leírta maga is egyike azoknak, akik ebből a keserű ám, de szép hivatásból nyertek követőket, és varázsoltak maguknak vevőt. Kihasználva az instagram, és a facebook közösség építő erejét. Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Pont ebben a blogban olvastam, hogy  már nem igaz az sem amit egy hete vettél annak, mert a divat változó mint az időjárás. Akkor meg minek vagyunk mi, akik holmi frontátvonulásoknak szánunk időt és energiát. Pont azért, hogy azok, akik ebből élnek, és szeretnék, hogy még jobban menjen a szekerük, több vevővel és több stílusos pasival legyen teli a boltjuk. Outletjük, raktáruk, és pörögjön az a pénztárgép. Aki azt gondolja, hogy az idétlen divat blogger, csupán saját szórakozására, örömére írogat naponként, el van tévedve. Nem, a legtöbb divat blogger és legyen ez most egy példa is, ( én ) azért írunk, és teszünk illusztráció gyanánt egy-egy „lopott” stílus képet, a sorok közé, hogy lássa az akit ez érdekel, hogy nem túl bonyolult matek ez. Mert simán lehet egy farmerből, egy ingből és zakóból álló kombó is elegáns, de lehet ezt fokozva a sliccelérsről, a reverek szélességéről akadémiai szinten is értekezni, csak marhára fölösleges, mert a lényeg ott sem más, mint a megjelenés stílusossága. Ehhez pedig segédeszközt bizony kell használni.

   Itt jegyzem meg, hogy szerény személyem érintve érzete magát a blog író által, mert ott az volt, hogy „többet jelent egy magán befotózott anyag”, mint egy lopott kép a pinterestről. Igen, ez így van! Én sem szeretem, ha név nélküli instabloggerek ellopják a rólam készült képet, és „aljas” mód tovább osztják, hogy többen is inspirálódjanak belőle a nemzetközi képmegosztó térben. Ilyenkor „keményen” fel is lépek, és oda nyomok egy köszönöm jelet.

                                             Ki lehet eza a "csávó" ? 

   Lépjünk szerintem túl ezen a dolgon, a szerepek már rég mások, mint egykor voltak. Valóban lehetne azt mondani, könnyebb ma divatról blogolni, mint az ívhegesztéséről pláne nekem. Viszont ahogy fent is írtam azok, akik erre a sanyarú kenyérre adják a fejüket, tudják több támadásnak lesznek kitéve, főleg ha kicsit jobbak lesznek az átlagnál, mint egy közepes teljesítményű politikus, aki a parlament soraiban az adott választási időszak között tetszhalott állapotban „teljesít jobban”.  Rögvest b@zi lesz, vagy „diszmajom”, akit csak a külsőségek érdekelnek. Pedig aki ezt szereti és szívből nyomja, nem tesz mást, mint segíti azt az ipart, amiből számos vállalkozás akar megélni kis hazánkban.    Száz szónak is egy a vége, ne bánts a bloggered, mert ha az bánt majd legközelebb, érezni fogod az üzleted forgalmán.  Már Trump kampánya esetén is látható volt, mennyire számít a "social media" ereje, és ott „csupán” egy ország sorsa dőlt el. Itt meg az, hogy vegyen fel zoknit ahhoz a cipőhöz, vagy sem. Mellékesen még az is, hogy hol vegye meg azt a cipőt …De ez tényleg mellékes!  Én inkább örülök annak, hogy egyre többen vagyunk, akinek van véleménye erről, a nem agysebészeti tudást igénylő tematikáról, amit divatnak nevezünk. Legyen boldogság, és virágozzék minden virág, és ha lehet mellé világbéke is.

Barátsággal: Tibor 

   Vannak napok, amikor az ember átmegy „negatívba”, és még a méz is keserű, de aztán arra gondol, van nekem erre időm. Mert ha több napod veszi el a búskomorság, és levertség minek az egész.  Tagadod vagy sem, ugye tavaszodik, meg a leányok is egyre szebbek, és lengébb a textil, tehát van minek örülni. Mindezt annak a jegyében is, hogy minap megszaladt a klaviatúra és áradt belőlem a rossz, bizonyára többet néztem a kelleténél a „House of cards” sorozatot, és nem a ruhákra koncentráltam benne, holott öltöny van ott dögivel. Akkor viszont lépjünk is, mert ígértem, hogy lesz egy üzlet, "bevásárló" lista, amiben talán te sem csalódhattál, csalódhatsz. Tudom kedves vidéki, - és itt ne vegye senki sértésnek a jelzőt – mert én is az voltam, vagyok és leszek, de ezek az üzletek Budapesten találhatóak nagyobb számmal, emiatt megint elmondható, hogy vízfejű ország vagyunk. A lényeg, hogy a sem a sorrend, sem semmi más nem jelzi majd itt a felsorolásban, hogy ez, vagy az lenne a jobb. Ez egy teljesen magam, és benyomásaim által rendbe szedett lista, ahol azon ruházati üzletek szerepelnek, amelyeket én is kedvelek, és peresze hordom is a termékeiket. Lásd a képen! 

  Dobpergés helye itt lenne, de azt leírni nehéz, tehát csapjunk a lovak közé, és jöjjön a „best buy” lista. Az üzletek és boltok neve egyben link is, tehát a pontos címeket a rájuk kattintás után megtalálod. (Szolg.Közl.)

  Loft Outlet: Egy hely, ami ugyan egy raktár épület középső traktusában van, és számomra szinte egyfajta bronxi hangulatot ad, hogy a vasajtó csengőjének megnyomása után, iszonyatos berregés fogad. Már várod, hogy egy marcona úr, kérdezze meg, - a „Soprano családból, hogy van tagságija? „- amikor nyílik az ajtó. Mindezek után viszont jön a kellemes meglepetés, az olasz fazonok mániákusai számára, hogy „little Italy” itt van. Öltönyök, zakók, nadrágok, ingek és cipők, na persze a kiegészítők sem hiányoznak. Része hajló vagyok, de Kun Gergely (Geri) az, aki engem igazából erre a pályára sodort, Ő ugyanis az egyik tulajdonos. Ellenben lehet, ennek már kevésbé örül, de egy elvitathatatlan, hogy üzlete „kis magyar” divatkövetők kötelező helye. Ár érték arány rendben van, minőség a konfekciós olasz holmik között az egyik legjobb. Ajánlott hely, viszont egy biztos, nem elegendő a „lapos buksza”.

Cross & Fileld: Kedves, tradicionális családi üzlet a Pozsonyi úton. Nyugis, amolyan békebeli igazi polgári szabóságból lett, igényes konfekciót áruló minőségi üzlet. Legelső komoly tapasztalatom ott ért, hogy a mesterséget mennyire lehet szeretni, és tisztelni. Közben az összes kritériumnak megfelelő igényesség megtalálható itt. A termékskála tényleg a maximumon van, nem lehet gond, ha kiegészítő kell, vagy egy komplett ceremónia szett. Érdemes betérni, mert érzéssel közelednek a leendő vásárló felé, tudni fogod, hogy nem leszel elégedetlen, amikor távoztál. Ellenben itt, is mint minden hasonló magasabb színvonalon dolgozó üzletben, se számítsa arra, hogy a pénztárcád kímélnék.

   Férfi Ruhaszalon: Deák tér és az Adrássy út arany háromszögében, a Révay közben egy kis üzlet, ami igazából a ceremónia szettek kiemelkedő választékét kínálja a leendő vőlegények, karmesterek, vagy bálozók részére. Viszont ebben az egyik talán legjobb Budapesten, de sértés ne essék ez is amolyan szubjektum részemről. A ceremónia mellett, van persze jobb minőségű konfekció, ami inkább az üzletemberekre fókuszál. Öltönyök és zakók, na persze ingek is.  A márkáiról előző évadban sokat írtam, ha teheted, nézd meg a régebbi posztokat. A „bejelentkezéses” alapon működő üzletben, tényleg te lehetsz az akivel egyedileg foglakoznak. Nem szabad kihagyni, ezt a boltot sem. Árak tekintetében nagyjából azonos azzal, amit képvisel, de ez ne ijesszen meg senkit.

  Dress Me and You: Méretes szabóság, ahol nem szálltak el még az árka. Amikor olyan dolgot keresek, amit szinte sehol nem lehetett kapni, ide szoktam jönni, mert az biztos, hogy van. Ha meg még sincs, holnapra lesz. Elmondhatom, hogy kezdeti lépéseim szintén segítette az üzlet, és mára már rutinná vált „tapogatós” vásárlásaim őtőlük tanultam el. Ha a konfekció és a régebbi megunt ruhadarab igazításra vár, őket szívesen ajánlom. Aztán ha már ott vagy úgysem állod meg, hogy ne vegyél magadnak valami kiegészítőt. Ár és az érték itt is a gondos odafigyeléssel társulva, számomra megfelelően eltalálva.

  Vathy’s Corner: A felsőkategóriás konfekciók helye. Itt valóban igaz az, hogy nem egyszerű megoldásokat keresők lesznek azok, akik betérnek. Te se tedd, ha nem vagy felkészülve arra, hogy a minőségért valóban fizetni kell, és nem keveset. Két üzletük, évek óta a megszokott, és magas színvonalat képviseli, válogatott márkáit. Az olasz prémium brandek helye ez, de persze egy „alacsonyabb” árfekvésű casual szerelmese is megtalálhatja a számára kielégítő szetteket. Ár, érték itt a legmagasabb az eddig felsorolt üzletekhez képest, de mit is várhatnál ott, ahol „ezek” a prémium márkák képviseltetik magukat. Azon követőim számára ajánlom, akik nem tűrnek kompromisszumot.

   Digel Store Budapest: Gondolom, aki rendszeresen követi tevékenységem, nem lepődik, meg miért ajánlom ezt az üzletet. Számomra a német precizitás és hidegség, ellentétje ez a márka. Nemhiába, lett az elmúlt években olasz tervező gárda szerződtetve. Sokkal többet nem írnék róluk, mert számos bejegyzésben felmagasztaltam őket, viszont az itt is megjegyzendő, hogy egyre jobb és jobb minőségi anyaggal dolgoznak, viszont az árakat nem emelték annyira, magasra, hogy azt egy átlag férfi ne tudná elviselni. Erősek az üzleti modellek területén, de a casual sem megvetendő, sőt mi több egyre jobb és jobb. Erősen ajánlott üzlet, Budapest belvárosában.

  4_sakndivavia: Eddig ez a legérdekesebb a listán, mert tipikus „pláza ásza” kategória. A plázák egyik nagy előnye, hogy egyszerre tudsz le mindent, amit szeretnél, két „hambi-bambi” között egy szandi, vagy egy zakó. Mint előző „negatív posztomban” írtam, pontosan itt kaphatod az igazi nagy zakót is! Viszont itt pont nem, mert jó a termék, a minőség és nem a megszokott undorral fogadnak az hozzá nem értő eladók. Már nyert ügy! Viszont ami ellenben mégis fast fashion termék, lehet jó is és a casual kedvelőinek még jobb. Fiatalos és lendületes. Imádom őket, és ez kevés helyről mondható el, ha egyáltalán bemegyek a nagy tömegeket vonzó színes szélesvásznú helyekre. Ár érték magasabb, mint a Zara, vagy a H&M, de cserébe jobb is. Extrán ajánlott!

   Schiffer Upper Class Club: Amolyan kis pláza, de mégis egyfajta eleganciával rendelkező helyen van a "klub". A hegyvidék kedves bevásárlóközpontjában, Schiffer Miklós stílus szakértő/ szakember / mágus / guru / író kollekciója várja azokat, akik a minőségi made to measure öltönyökre és zakókra vágyakoznak. Mellette az egyik legigényesebb ingeket árusító üzlet az Emanuel Berg szimbiózisban él vele. Miklós gondos keze és ízlése hívogató és csábító, mégsem érzem magam feszültnek, ha bemegyek hozzájuk. Otthonos és semmi pikért sznobság, ami nem vág orrba. (Pedig hány ilyen hely van…) Aki persze „stílust árul”, az bizony megkéri az árát, de valljuk be, amit itt veszel, megér minden pénzt! Szeretem, és önző mód ajánlom is.

   Lassan elérkeztem a végéhez! Szólhattam volna a kis olasz boltocskáról a Ráday utcában, vagy a Ducioról a Podmaniczkyban, vagy a szabóság az Opera mögött, mert van pár kincs még, de „blogidő” hiányában nem tudok mindenre kitérni.  Itt viszont vegyünk egy nagy levegőt és jelzem, tényleg nagy levegőt vegyen mindenki! ( Remélem megvolt ... ? ) 

  Ajánlatom végén valóban két „az eddigiektől” eltérő vegyes üzletet mutatok, mely saját márkát kínál a „megfizethető” kategóriában. Jelzem ez lesz a legnagyobb vita alapja, de megéri.

  Charles Vögele: Az itt található termékek sem felső kategóriát, sem anyagminőséget tekintve meg sem közelítik az eddig felsorolt üzleteket. Ellenben azok számára, akik mégis elegáns, de nem túl drága fast fashion termékeket keresnek, és elvárják, hogy udvarias és jó kiszolgálást kapjanak, nekik érdemes betérniük ide. A farmer, és casual kollekció szerintem rendben van, az öltönyök területén sajnos vannak problémák, de évről évre jobb lesz ez is. Ingek esetében, reális áron kapsz nem egyedi, de még anyagában jó minőséget. Tudom, nehéz lehet most azt mondani, hogy a fentiekhez képest ez lenne a legjobb megoldás, de még mindig jobb, mint bármi más, a hasonló nagy ruházati boltok esete. Ár érték változó, de ha odafigyelve válogatsz, lehet egészen jó dolgokat is kifogni!

   Springfield: Színtiszta casual. Régebben volt öltöny kollekciója is, de arra a területre bejött a H&M és a Zara így megmaradt a Springfield a „street fashionnél”. Abban viszont számomra verhetetlen, pedig a márka is tipikus bangladesi „kizsákmányoló”. A fiatal felnőttek, és a fiatal férfiak számára én teljes szívemből tudom ajánlani. A méretezése pedig kifejezetten rendben van, mivel számomra sem volt nehéz olyan darabot találni, ami nem lett volna jó, ha már a színe megtetszett. Az ingek esetében vagyok egy kicsit zavarban, mert ott az árazást túlzónak érzem, de amúgy az ár érték pont megfelelő. Bátran ajánlom.

  Zárva soraim, a felsorolt üzletek, és boltok egyre magasabb színvonalon gondolják az urak, férfiak, kiszolgálást, és ez jó. A választék miatt sem lehetek szomorú, és ami a lényeg, ember számba vesznek, még ott is ahol tudom, hogy maximum egy cipőfűzőt (se) tudnék venni. A megoldás kulcsa, az edukáción van, mert tanít, és stílusra szoktat az a hely, ahol a személyzet, nem tolakodón, de jelen van vásárlásaid során. Oda szívesen mész vissza, és nem mondod azt, hogy azért tértél be, mert jobb híján ez volt a közelben. A polcok rendezettek, a gondolák között remekül elférsz, és szellős a berendezés, vagy nyugalmat áraszt.  Remélem, most többen lesznek, akik azzal a "hálás" örömmel olvasták végig soraim, hogy nem a szapulás, a negatív megszokott magyaros mentalitás diktálta a mondatokat. Hidd el, én sem szeretem, ha oktatni kellene az eladókat, vagy nevelni az üzletek tulajdonosait, hogy merre az arra, még nálunk is, ahol a vásárlóerő sem áll a magaslatokon.

Barátsággal : Tibor 

   Térjünk rá egy bizonyos gátló tényezőre, ami gyakorta előbújik, mint a tavaszi csiga a házából, félősen, de mégis dölyfös magabiztossággal, hogy az a férfi, aki egy bizonyos koron túl van, nem a megfelelő outfitben jelenik meg az teljességgel elfogadhatatlan. Persze ezt a tézist, mint bármit, ami a divattal kapcsolatos, általában olyanok hangoztatják, akik vagy soha az életben nem öltözködtek, vagy épp azok, akik igen, és ebből élnek, (meg) mint stílus guruk. ( Én egyik csoporthoz sem tartozom, mert azt vallom, amit Woody Allen, „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.”)

  Tudom nehéz "belőni" azt, hogy egy férfi mikor éri el azt a kort, amikor már a divat sodrásával való szoros haladás, már „ciki”. Mert ez alkat és habitus kérdései is. Ellenben inkább tarozom azon stílust terjesztő bloggerek közé, akik azt vallják, hogy amíg valami nem túlzás és „vizuális környezetszennyezés”, tegye bátran, mert nem az a fontos mások, mint mondnak, hanem az, hogy te miben érzed jól magad. Itt is tehetnék egy laza szembesítést magammal, mert a „jól érzed magad” kifejezést gyakran negatív értelemben használtam. Ellenben itt nem arra értem, hogy az „átlag férfi”, aki már elengedte a divat gyeplőjét, és a ló elszaladt mellette, megelégszik a puszta kényelmet biztosító „slampossággal”. Valljuk be, ez azért inkább jellemző még, mint a gondos odafigyelés, sajnos!

  Blogom, és egyéb közösségi felületeimen keresztül, egyfajta irányt szerettem volna mutatni, nem csak átvett képekkel, de legtöbb esetben (és ez az utóbbi időben gyakran van így) magamon bemutatva, hogy ne legyen skrupulusa senkinek, mert itt van ez a nem túl fotogén lény, aki próbálja átadni azt, amit „összeszedett”. Nem szifilisz ez, mert szabadulni könnyebb tőle, és ráadásul nem is fáj. Gondoltam, hogy talán a saját példa ragadósabb, mint az, amit egy-egy katalógus fotó mutat, a valóságban nem gyakori embertípusokon. Már csak remélem, hogy kortársaim és egykori kollégáim nem röhögnek hangosan, hogy „na, nézd a majom már megint pozőrködik”.

  Ami a lényeget illeti, a mai bejegyzés esetén az, hogy egy hete olvastam hosszas elemzést, egy stílussal és divattal foglakozó oldalon, hogy a férfiak legtöbbje, nem igazán tudja eldönteni mi az amiben, megjelenhet a korához illően. Persze az írás több oldalon elemzi a casual, a business és egyéb megjelenés összességét, de a vége az volt, hogy egyes „tévhitek szerint” amit a mai „korszellem” és egyes „blogok” terjesztenek, azért nem tudnak a magyar hímneműek öltözködni, mert ezek a téveszmék félre vezetik őket. Vagyis megint ott van a „túlbuzgó entellektüel”, aki meg akarja magyarázni, hogy a divat valami olyan magasztos és földtől háromezer méter magasan lévő hegycsúcs, amihez csakis azok juthatnak fel akik legalábbis elvégeztek száz kurzust ahol megmagyarázták nekik a nulla együtthatóját. Mindezt nem kevés pénz ellenében! Bosszantó, ugyanis szerintem, ha valami nem jön magától és nem érez rá valaki kisebb segítséggel, akkor tanulhatja azt egyetemi fokon akár, akkor sem fog menni. Ezért inkább feladja. Drága olvasóm, te itt még ne add fel, a remény hal meg utoljára. Illetve a „reményhal” kiment a divatból, és a sza@ok "rája" jött helyette.

  A divat persze vihet bennünket félre, és egészen borzalmas dolgokat is művelhet, de azt csak azok követhetik el, akik vakon mennek utána. Én azt vallom, és vissza a címhez, az életkor és az öltözködési stílus változhat, nem kell ezer évvel ezelőtt leírt rizsporos könyvekből, és azok tanait oktató felkent papoktól elsajátítani. Mert a józanész és a tükör nagyobb segítség lehet, mint bárki más. Azok dolgok, hogy mi az, amit illik és nem illik már felvennünk, és mikor, hol nagyon sok helyen megtalálható, akár még meg is tanulható. Viszont az, hogy ezt miként építjük, be saját stílustárunkba, már rajtunk múlik. Vallom, hogy te is tudod, és nem leszel bolond, hogy másként tegyél! Nem vagyok szigorú, de ellenben következetes, és blogom, facebook és isntagram oldalam ebben segíthet. Képekkel, inspirációkkal. Aztán azokkal a normál kereteken belül folyó, komment diskurzussal, ami ezek alatt képződik. Legyen az a cipő és a zokni, magasztos kérdése, vagy a nadrág hossz, zakószűkítés, miegyéb. Minden férfi, aki egyszer olvasott, vagy látott tőlem valamit remélhetőleg beépítette magába, vagy ha nem akkor sem ment el mellette szótlan, ha nem is nekem, de másnak megemlítve.

via GIPHY

 Utolsó sor szintén legyen Allentől: „Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.” ( Valahogy így Uraim, nemdebár? )

Barátsággal: Tibor

  Tudom, utálod, tudom nem igazán a szíved csücske, de hidd el, nem baj ha van egy vagy két vagy sok nyakkendőd.

  Mutatom az idén tavasszal mi lesz a sláger, és miért jó, ha színesben nyomod. Minden, ami a csokorról, és a meg szokott nyakbavalóról tudnod kellene.

  Minden szettet fel tud dobni, egy jó nyakkendő, még ha az nyűgös dolognak látszik, de ha egyszer megszeretetd, nem tudsz tőle szabadulni. Nem csak formális viselet kötelező darabja ez, és nem leszel főúr a sarki étteremből, ha propeller van a nyakadban. Néhány képes példa és máris máshogy látod a világot a ezzel a haszontalan kiegészítővel.

  Feledd el a ballagások, az esküvők, a nagyi szülinapján és a temetéseken viselt kötelező darabokat, és vedd úgy, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, ha férfi vagy.

                  Mert a propeller sem ment ki a divatból! 

  Nem biztos az, hogy a kötöttség szabja meg, mit viselj a nyakkendőd mellé, mert a szabályok régen a sutba lettek dobva. A nyakkendő lehet ugyan abból az anyagból, mint a „díszzsepi” amit a zakód felső zsebébe gyűrtél.

                             Viszont jobban mutat ha eltérő! 

A formális ( business ) outfit, unalama. 

Amikor formát bontottunk. 

​A készlet ami rendben van a gardróbban. Fontos, hogy ne csomózva, "majd jó lesz megint" módján rakd el. A nyakkendő is igényli, hogy foglalkozzanak vele. 

  Mára ennyit, és tudod: facebook, istagram, YouTube, tumblr! 

Barátsággal: Tibor 

  Már több alkalommal kifejtettem, hogy a férfiöltözködés legtöbb esetben a praktikum, és a vélt kényelem sikamlós jegén csúszik el.  Mert nem én találtam ki, de a praktikum, és a divat , nem igazán jár kéz a kézben. A nadrág nem biztos, hogy attól lesz szép, ha trottyos a szára, a zakó, ha három mérettel nagyobb ronda, az ing ha bő olyan mint a kutya vacsorája. Pedig legtöbb esetben ezekkel a stílus problémákkal találkozunk, csupán egy sétát kell tenni valamelyik nagyvárosunk utcáján. Van még több gond is, de mára azokat hagyjuk, ez is épp elég lesz. 

  Koncentráljunk a zakóra, semmi más ne vonja el a szemünket, (övtartó, és az öv hiánya… ) . Ez a zakó méretben pont megfelelő. Nem nagyobb több számmal, nem az az érzése az embernek, “hogy nini a Józsi megint a nagyfater öltönyét vette fel”, mert az sajátja épp valahol elkavarodott. A zakó szabálya nagyon egyszerű, a mellkas és a begombolt zakó közé, az ökölbe szorított kezünknek pont be kell férnie. Ennél még szűkebb fazonok jönnek divatba, de ha nem akarunk a sodrással haladni, és nem is érezzük jól magukat benne, nem fontos az extra slimet erőltetni, nem beszélve arról, hogy az is tud „baromi” hülyén mutatni, még soványabb alkaton is.

 Dupla soros zakó, és öltöny esetében ez még hatványozottabban igaz, mert azt leülve is begombolt állapotban illik hordani. Ami azt jelenti, ha túl nagy, bő, tág nagyon csúnya látvány, mint álló, mint ülő helyzetben. Sőt fekve is. ( Amúgy a nagyon szűkített, viselhetetlen lenne ebben a fazonban. )

 A cipőt, most ne kritizáld, mert tudom "mamusz" lesz belőle, mire a végre érünk. 

  A nadrág hossza neuralgikus pont. Nagyban függ a szabásától, és a hozzá viselt cipőtől is. Az arány itt is fontos. Ha túl hosszú, “trottyos” lesz. Ha túl rövid idétlen. A fenti kép, egy pont megfelelően beállított hossz látható. Persze itt a cipő is beleszólt, mert egy loafer esetében a hosszabb szár nem hozza ki a cipő eredetiségét. Nadrág hossz egyfajta optikai tuning is lehet, mert ha túl hosszúra hagyjuk, összenyomja a viselőjét. Amoylan harmonika redős lesz.  Ezt tapasztalatból mondom, mert én egy ponton megálltam a növésben, és ez elég hamar bekövetkezett. Alacsonyabb méretűek esetében egy slim fit nadrág, rövidebb szárral adhat plusz centiket, persze csak a szemeket megcsalva. 

 A casual, (nem formlis) szettek esetében még szabadabb a korszellem, mert egy slim farmer, vagy egy chino nadrág még egy két felhajtással is dob a viselőjén. Persze ez nem az üzleti modell. Szigorúan javasolt szabadidős tevékenységre korlátozva viselni.

  Az ing mérete. Itt is alap, hogy a túlméretezett forma ellentétes hatást ér el. Tudom, mert sok férfitársam fordul hozzám, hogy segítsek neki akár az ing kiválasztásában, nem kedveli, amikor azaz érzése “bezárták” az ingébe. Pedig ez nem igaz, ha az ing mérete passzol, hossz és nyakméretben, már csak a szabása lehet eltérő. A mára ismét divatba hozott slim szabás, sokak esetében okozza ezt a “börtön” érzést. Hajajj idén még az extra szűkített is bejött, mint látvány elem. Ilyenkor azt javaslom, ha nem szereti, nem kell erőltetni, de nem azt jelenti, hogy akkor egy lepedőt vegyem meg, vagy fel magára. A regular fit pont az a megoldás, ami átmenet ebben a kérdésben. Itt megint ügyelni kell a pontos karhossz, és nyakméret kiválasztására. A megfelelő méret az, ami nem lesz hosszú karban, és nem okoz bő, lötyögő érzést. A nadrágba gyűrve nem “öblösödik ki”, nem borul rá az övre. 

   Tudom nehéz dolgok ezek, és mint mindenben itt is a megszokás, és a rossz beidegződásek,- "anya mondta, hogy így jó"-, miatt idegenkedünk tőle. Viszont higgyük el, ha egyszer valaki rendesen belövi a méretünket, nem csalódunk.  Megigazítja a nadrág hosszát, a zakó méretét, és az ingünk simulását, egész más érzést hoz, amikor viselni kezdjük őket. Számos példa igazolja, hogy más lett a "férfi" ha valóban helyre tették, nem csak "úgy", hanem méretében is.   

Tetszett, amit itt olvastál? Gyere a facebook, instagram, tumblr és YouTube csatornámra kedvelj, kövess, olvass és nézz ott is. 

Barátsággal: Tibor