Évszakoknak nem köszönünk, de most legyen ez kivétel, mert annyira elegem volt a napi 35 fok feletti átlag hőmérsékeltből, hogy már szinte megváltásként ért, hogy visszatérhettünk a viszonylag normál hőmérsékletekhez. Persze ebben is már mondhatjuk átmenet nélkül esünk a ló másik oldalára, mert 35 fok után rögvest 15 lesz, és ez már többnyire nem annyira vicces. Szóval itt van az ősz itt van újra, és emiatt outfitváltás következik, amikor előkerülnek a gardrób mélyéről a vastagabb anyagú ruhák.

 Na de mi lesz az idei ősz férfiakra vonatkozó divat slágere? Nagyjából ugyan az, mit tavaly ilyenkor és ezzel le is zárhatnám a szájtépést pont. Persze, hogy nem fogom mert azért lesz, amit feledhetünk és lesz olyan is, amit még jövő ilyenkor is jószívvel ajánlok.                                                                                                                             Kezdjük a színekkel elsőként. Nem okoz nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy lecsengett a harsányság kora, már nyáron sem láttuk viszont azokat az erős színeket, ami még két évvel ezelőtt a férfiak stílusában. Az ősz színei a megszokott tónusokkal jönnek, közel a természet színeihez, barnák, zöldek, mélybordók és szürkék, de még a kék sötétebb árnyalatai is vendégek lesznek az őszi színpalettán.

A ruhák egyre inkább hagyják el a skinny fit vonalakat, és a slim fit is lazul. Örülhetnek azok, akik erre azt mondták; „hülye gyerek, kinőte a ruháját.” Mondhatjuk akár már bővülni látszik az a csini „gyatyaszár” is végre. A feszülő és testhez simuló darabok helyére inkább a regular fit vonalalak jönnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy könnyelmű mód növelhetünk téli zsírpárnát. (Bár én speciel télen inkább fogyni szoktam, megvonva a sör lángos adagokat magamtól.) A bővebb szabású nadrágok és zakók mintázatánál megmaradtak és talán még kedveltebbek lettek a rácsok és kockák, de azért erősen jelen van az egységes színű, mintát mellőző darabok is.

  A zakók és öltönyök esetén a klasszikushoz közelítő bőségráncok is felfedezhetők újra, amit a kétezres évek végén száműztek a divattervezők a csőszabás végett, mert a hatvanas évekbe lettünk szerelmesek. Összefoglalva úgy tűnik a hetvenes és nyolcvanas évek kevert trendjei térnek vissza.

  Ruhadarabokról írva, egy lazább lezserebb őszi szettnél a garbó alap lesz. Öltönyhöz ing és nyakkendő nélkül is viselhető alapdarab, ezzel tényleg elérve az igazi hetvenes évek „filingjéhez”.

  A mellények szerepe már tavaly felértékelődött, így ez marad az idén őszre is, és remekül fog különös eleganciát adni még a casual szettekhez is. A mellény lehet kétsoros, egysoros, és steppelt is, ami persze nem az, amit mi „NER kompatibilis egyenmellénynek” hívunk.

  Mivel a hőmérséklet lassan a mediterrán őszöket idézi, így inkább a zakó alá vett kiegészítők kapnak nagyobb szerepet a ballonkanbátok helyett. Bár akik kedvelik nem maradnak le róla, mert a rövidített fazonú őszi kabátok is elérhetőek. Én nem tudtam mit kezdeni vele, mert ősszel túl sok volt, tavasszal meg még kevés, így inkább ott lóg hiábavalóságának magányában a szekrényben.

  Szerintem a felsorolt dolgok sokat segíthetnek, hogy megint elegánsan és stílusosan rugdalhasd majd magad előtt a lehulló sárguló faleveleket, persze ehhez meg egy jó őszi „csuka” sem árthat, de ebbe már bele sem fogoknék, mert az egy külön blogbejegyzés támája lesz. Addig pedig sok -sok őszi borozgatást, és kellemes indián nyarat kívánok.

Barátsággal;

Tibor

 A címben lévő idézet talán a leginkább ide való, mert divat és stílus kérdése van porondon, akkor valóban csakis a legmegfelelőbb embertől kell idéznem. Lehet valami vagy nagyon extrém, vagy túl semleges, de a köztes állapot ebben az esetben is a valóban vállalhatatlant hozza elő belőlünk, ami leginkább a „hülyék” kiváltsága.   Ugye mi a tízmillió (már nem annyi, de reméljük lesz megint) foci, politika, atomfizikus, és stílus szakember országa vagyunk? Igen. Így bátran írhatom és írom is mire gondolok sorokba szedve az idézethez híven. A pontokat a facebook oldalamon kirakott képek alá érkező kommentek ihlették. (Sértődés ne essék, mert a mögöttes szándék inkább jobbító!)

1, Utáljuk a túl rövidre szabott nadrágok szárát, ha azt stílus fotón látjuk, de elfogadjuk, hogy letaposott, duplán harmonikázó trottyos nadrágszárak futkároznak az utcán. Viszont, harsányan tudunk röhögni, ha ezt egy közszereplőn látjuk viszont.

2, A rövid ujjú ingek mellett hevesen érvelők a hőségre hivatkozva felejtik le, mint a rossz tanuló a másodfokú egyenlet megoldóképletét, hogy dédapáink a rekkenő melegben kezükben a kaszával hosszú ujjú ingekben arattak, de egykori kávéházak és éttermek főurai szintén karjukon a tányérokkal csakis hosszú ujjú ingekben, néhol még köpenyekben szolgáltak fel az ételeket.

3, Undorodunk a zokni nélküli és / vagy a titokzoknival hordott bőr cipők, sneakerek látványától, de elfogadjuk, ha az utcán igénytelen láb higiénia mentes, pedikűrt messze kerülő szandálokból kikandikáló lábikók jönnek mennek, vagy éppen olyan zoknik melyeket nagyon régen vettek le a boltok polcairól, és már a pókháló szővi be a lábujjak hegyét.

4, Nem tudjuk elfogadni, ha valami úgy van szabva-varrva, hogy pontosan illeszkedik a viselőjének alkatához, mert túl szűknek, vagy túl rövidnek találjuk, alapból elfogadott ennek ellenkezője a legalább két számmal nagyobb ruhák lígő - lógó látványa, „mert úgyis bele fogsz hízni” személettel élünk bele a világba.

5, Minden, ami kicsit kilóg az átlagosan slampos viselettől szemet szúr, de nem bántja a szépérzékünk az általános igénytelenség.

6, Eltúlzott „luxus” dolognak tartjuk, ha valaki követi az adott divat trendeket, de elfogadjuk szemrebbenés nélkül, hogy a legújabb mobil legyen a kezünkben, abszolúte felesleges fejlesztésekkel felcicomázva és túlárazva. Visszük mintha ingyen adnák.  

7, Stílus ideaként nevezünk meg olyan személyeket, ha divat kerül szóba, akik koruk miatt és pozíciójuk végett szabott kereteknek megfelelve kell, hogy öltözködjenek, de nem értjük meg, hogy a világ elenyésző részét képezik ők. (királyi házak hercegei, idősebb színészek, korosodó stílus tanácsadók) „Bezzeg ők tudják mi a stílus!”

8, A divatra úgy tekintünk, mint egy matematikai feladatra, csakis szabályok szerint lehet művelni, de közben nem értjük meg, hogy mi az valójában; szabadság, művészet, életérzés. Porosodó szabálykönyvek és stílus lexikonok adatait mormoljuk, amit aztán mi sem tartunk be, de jópofa hangoztatni őket.

9, Imádjuk a déli országok lezser megjelenését, (Főleg, ha Talján!) de ha nekünk kellene elmozdulni abba az irányba, rögvest szúrós sün pozícióba merevedünk. („Ők megtehetik persze, mi nem.”)

10, Úgy gondoljuk, hogy egy „globális ultra liberális háttérhatalom” erőszakolja a férfiakra is az „elfogadott”, „megszokott” móditól való eltérő stílusokat és ezt, mint ige hirdetjük is bárhol bármikor, közben pedig azt látjuk, hogy ez valóságban teljesen máshogy van és volt, mert semmiféle „erőszakszervezet” nem akar senkire semmit ráerőszakolni.

10 +1, Mindent felülírhat a kényelem és megszokás, mert az attól való eltérés félelmetes.

  Bár csak ott tartanánk, hogy ezek a mondatok végre eltűnnének a süllyesztőbe! Helyette befogadóbban tekintenénk körbe a világban, kritikusabbak lennénk a saját környezetünkkel szemben, és nem sértődnénk meg, ha erről valakinek más véleménye van.  A merev és avítt álláspontokon kellene úgy változtatni, hogy közben ugyanúgy merevnek és avíttnak kellene lenni az igénytelenség, és nemtörődömséggel szemben. Minden mondatom mellé oda kell tenni, tisztelet a kivételnek, ami meg ugye erősíti a szabályt. Mondjam; sajnos!

Barátsággal; Tibor

   A végletek országa vagyunk, pedig ezt inkább a nagyobb területű, és népesebb országokra szokták mondani. Én most ezt a „véglet” kérdését, a stílus és divat viszonylatára fordítanám le, vagyis a címben szereplő kérdést járnám körbe. Mi történik a férfiakkal, ha elérik a bűvös negyvenes sebesség korlátozó táblát, ne adj isten (vagyis adja csak, mert jó az így!) az ötveneset.

  A virtuális útelágazás, - mely szó, egykori miniszterelnökünk esetében is nehezen kimondhatónak bizonyult -, két ösvényt mutat. Az egyik a nagypapás, és egyre jobban elhanyagolt megjelenés vezető lejtős és tövisekkel körbevett susnyást. A másik a ragyogó, és mindent túlzásba vivő, széles sztráda, amin csak úgy suhannak tova a luxusautók. A totális leépülés, kontra a kort meghazudtolni vágyó örök tinédzser apuka. Egyik sem jó, de a középút valahogy csak nem talál magára, vagy ha igen nagyon kevés látszik belőle. Úgy gondlom, nem árthat néhány tanács a kilengések elkerülése érdekében.

  A négy X  azért is jó, mert már van annyi tapasztalat a hátunk mögött, hogy azokból építkezve felépíthetjük azt a stílust, ami valóban a mienk lehet. A divat és stílus között peresze van átjárás, de a, mint azt már többször emlegettük, a stílus nem megvehető. A korral előre haladva, inkább a stílus kerül előtérbe a divathóbotokkal szemben. Erre ügyeljünk első lépésként. Talán véssük is fel magunknak, hogy ott legyen mellettük, a hülye döntéseink elkerülése végett.

   A nadrágoknál egyre jobban kerülni lenne illendő, a skinny fit, extra slim fazonokat, ha csak nem rendelkezünk olyan alkattal, ami ezt még ebben a korban is megengedi. Helyette, maradhat a csőszár, de nem a szorosan a lábra, combokra tapadó, ami a pálcika lábakon járó hordótestet eredményezi. Az anyagok esetében, tudom nagy szerelem a farmer, de lehetőség szerint távolodjunk el napi szinten tőle, és inkább a vászon, és kord anyagok jelenjenek meg. A nadrág színeit tekintve, egyre jobban kellene kerülni a harsány színeket, nem azért, mert nem lenne meglepő egy kanárisárga naciban villantó negyvenes, de inkább lesz vicces, mint jófejség. Jöhetnek a sötétebb tónusok, de ezzel nem zártuk ki például a fehér színt. A chino nadrágoknál pedig nagyon jó a barna árnyalat, mert karaktert adhat.

  A felső ruházatban nem baj, ha már nagyobb méreteket választunk, persze ha azt sem visszük túlzásba, értve ezalatt a slim fazonok kerülést, mint a nadrágok esetében, nem olyan már az izomzat, ha volt egyáltalán, ami ezt vizuálisan elviselhetővé teszi. Lehet bővebb, és kicsit lazább, de szem előtt tartva azt, hogy mégsem a nagyfaterünk négy számmal nagyobb zakóit akarjuk magunkon tudni. Könnyed elhajlás jelentkezik a kötött holmik felé, ami nem baj, de itt is a mértékletesség a cél. Nem kell annak az unalmas kötött kardigános megjelenésnek lennie. A garbók és a pulóverek, ha méreten pontosak és nem feszülnek, de még nem xxxl méretűek, jók lesznek egy lazább casual megjelenésnél. Az ingek esetében nagy igazság az, hogy ezt a kort elérve jobb, ha többet takar, mint mutat. Jó kondiban lévő negyvenes pasik imádják a köldökig ( p@csig ) kigombolt mellkas szőrmét villantani. Maradva a témánál, nem kell itt sem ellazulni, és megint visszatérni a rövid ujjú ingekhez; ez ebben a korban sem stílusos, sőt!

  A nyakkendőhöz kötődő viszony - érted KÖTŐDŐ hahaha -  az öltöny esetében, egyre neuralgikusabbá válik ezt a kort elérve; mert vagy megvállunk tőle, és mintegy laza fiatalos trendi pasi hatását keltve, nem vesszük fel még akkor sem, ha az kötelező (nem szeretem ezt a szót, de!) lenne. Illetve egyre szerelmesebbek leszünk, abba az egyetlenegy szörnyű darabba, ami meg lett kötve egy életre, és a szekrényben tartava kényelemből tudjuk a nyakunkba akasztani indulás előtt. Javaslatom főleg, ha olyan helyen dolgozunk, ahol ezt még meg is követelik tőlünk, legyünk bátrak és vegyünk többet és szebbeket, hiszen lehet ez az időszak lesz az utolsó, amikor ezt a kiegészítőt még napi szinten hordhatjuk.

   Cipők és lábbelik esetén sem mindegy már, hogy mit veszünk fel. Hajlamosak vagyunk a kor előrehaladtával is, mint általában, hogy elhanyagoljuk ezt a területet, hiszen a kényelem mindent visz elve alapján, nekünk már mindegy csak ne szorítson és olcsó legyen. Ebben a kényelem kérdése, még értető is, de nem mondana ellent az olcsóság sem a kívánalmaknak, az viszont már igen, ha ez a formátlan, és igénytelen területre visz bennünket. Nem megoldás minden helyzetre az sportcipő, és aza a bizonyos „fater cipő” sem. Lehetünk kényelmesen elegánsak, ha mondjuk egy belebújós loafert vagy mokaszint választunk, vagy a sportcipő helyébe, egy igényesebb vitorlás cipőre emlékezteztető csuka lép az életünkbe. Hidegebb napokon pedig a boka csizma, más néven a chelsea boots lesz a lábunkon.

   Külön téma lehet, hogy stílusunk a ruházkodás mellet, a megjelenés egyéb területére is kiterjesszük, haj, körmök, arcszőrzet, egyéb prémek megjelenése ott, ahol eddig nem volt, de a bőrápolás sem lenne elhanyagolható ezt a nemes férfikort elérve. Ez viszont már egy hosszabb regényt is megérne, de ma erre futotta csak. A lényeg, hogy nem minden annyira trendi, mint az olaszok botrányhőse, a blog vezető képén látható Gianluca Vacchi, aki korát meghazudtolva tetováltatja tele magát akár a wc-n ülve is, és követve a Berlusconi múmiává váló mosolyát a sok plasztikától, jön majd idén az VOLT fesztiválra, mert most épp DJ lett.     Ezzel nem azt mondtam, hogy hajts fejet az idő múlásának, és legyél koravén, de nem baj, ha nem követed azt a vonalat sem, ahol a kapuzárási betegségtől szenvedő pasik viccei születnek.

Barátsággal;

Tibor

   Hiába az örök tél, az eső és a hideg, azért csak lesz az idén is nyár, meleg meg napsütés. Bár, ahogyan olvasom már idehaza is jó táptalajra leltek a globális felmelegedés ellenességi, és azt csak a média furcsa térfájának tudják be egyre többen, de mi tagadás, valóban voltak hasonló tavaszok, amikor arra vártunk, hogy mimkor tehetjük el a nagykabátot végre. Vagy jégvirágot kaptak a ballagók, mert az orgona ága és a barackfa virága is megdermedt, az anyukák pedig hoppon maradtak, mert csak fagyasztott szegfű volt a virágosnál. Mi viszont legyünk pozitívok és higgyünk abban, hogy jön a nyár és a szép honderű. Lassan pedig forduljunk rá, hogy mit is vegyünk fel (vagy le) amikor majd azon pattogunk, hogy miért romlott el megint az a fránya légkondi.

                                                              Levászon minél több, és vékonyabb, lengébb!

   Minden szinten jöhetnek a lenvászon anyagok, szellős és nem „rohad rád” még akkor sem, ha kint és bent is negyven fok lesz. (Ne vitorlavászon legyen!) Vászon zakók, ingek, és nadrágok. Nem kell tőlük félni, hogy hamarabb gyűrődnek, meg kicsit szegényesebbnek tűnnek, közben pedig ezt kompenzálja a lazaságuk és lezserségük. Zakók esetében arra figyelve, hogy ha lehet csak a minimális bélés legyen bennük, és az is csak ott, ahol szükséges, a hónalj és a vállrésznél alapos kidolgozottsággal.

                                         Jó döntés, a vékonyabb és minőségi szövetekből készült termékek.

   Amennyiben a munkahelyed megköveteli a zártabb ruházatot, feszes decens öltönyös emberek közt kellene szenvedned, míg a többiek a moijitót szürcsölik valahol egy vizes part mellett, neked a vékony és minél kevesebb kevert szálas (műszál) anyagból készült öltönyöd kellene, hogy legyen. Az Aperol spritz meg már ciki a New York Times szerint, ezzel azért vitába lehet szállni. A műszál az örök ellenség, de nem csak nyáron! Arra is ügyelj, hogy ezeknél a nyárra tervezett szetteknél, mint a lenvászon anyagoknál írtam, kevesebb és vékonyabb bélés legyen belül. Sajnos itt nem megvalósítható a bélés nélküliség, de ha az egy hűvösebb selyem és szintén extra vékony, talán nem érezhető a „szövet páncél” szorítása.

                                                                                  Színek és minták.

   Az idén nyáron már aggódhatnak azok, akik imádták az elmúlt évek harsány színeit, mert beköszöntött a tompított árnyalatok világa. Nem stíl már a kanári sárga, a feltűnően rikító kék, vagy a piros. A mai színek inkább tompábbak és közelebb vannak a „földhöz”. (Nem kell félni a „bebogarasodástól”!) A pink jött a harsány piros helyébe, vagy a hússzín. A kék örök kísérőnk, de abban is a világosabb árnyalat. A répa szín, és narancssárga inkább a chino nadrágok, vagy a strandos rövidnacik területére szorultak vissza. A fehér és a tojáshéj szín ismét divat lett, de ezt csak valóban bátrak részére ajánlom, mert felettébb kényesek. Nem, VOLÁN és BKK álló stílus! A minták területén már szinte elkerülhetetlen a rácsminta, és az igazi esterházy kockák.     Ezeknél jelenik meg inkább a harsányság, és az extrémebb bártorság. A jövő zenéje, de már itthon is kopogtat az újbóli szerelem, a csíkok megjelenése, ami egyre vastagodó és bátrabb vonalakkal szerepel a szetteken. Azért erre majd idehaza aludni kell még egy évet, és jövőre lesz dugig minden férfi ruházati üzlet velük.

                                                                               A farmer az örök darab.

  Idén nyáron sem ússzuk meg az „urban fashion”, vagy „street fashion”; magyar nevén a „sportos elegancia” (hú, de utálom ezt a szóösszetételt) területén a farmert. Kor és alkat tekintetében a farmer lehet előre „gyárilag” szaggatott – koptatott, de ezt azért negyven feletti hordás esetén már én viccesnek tartom. A farmer leginkább a nadrág, de a reneszánszát éli a dzsekik is.  A dzsekik szabása alkat függően, inkább a slim és rövidített formában lettek divatosak. Én nem vagyok ellensége, (kit érdekel ez?)  de ez a szett már valóban csak munka utáni, és szabadidős megjelenésen legyen jelen az életedben.

                                                                                Pólók, ingek és társaik.

   Divat lett ismét a póló, vagyis azt mondanám nem ment ki a divatból, maradt velünk, és szabadabb lehetőségeket kínál az outfitekben. Nem zárja ki az öltöny alá felvett lazább casual megjelenésénél a „csónak” vagy „hajó” kivágású egyszínű fehér, vagy más színekben megjelenő formát. A „V” kivágás is kedvelt lett, de már írtam egy külön posztban, hogy a póló egy olyan divat, amihez valóban, kell a test edzettsége és talán a fiatalság is. Ne légy apucitestű nevetség tárgya! A még lazább farmeres (dzsekivel) összeállítás esetén, a gombos gallér nélküli pólók jöttek trendbe. Itt sem árt a testkontroll, mert mellé lehet nyúlni, de nagyon. Az ingek színei és mintázatai, az idei évben még ellentmondásosabbak, mint valaha. Az egyszínű és rácsmintás slim, és extra slim szabás mellé bejött, a vadabb kis virágmintás, színeiben is határozottan harsány ingek sora. Sőt egyre nagyobb teret kap, az egykor – nevezzük nevén (nem pc mód!) – cigány mintás ingek. Ez köszönhető a délolasz divat egyre nagyobb térnyerésének. Én nem bánom, sőt mértékkel és belátással kezelve ez nagyon jópofa és elegáns is lehet.

   Idei nyár remélhetőleg megint színes és elegáns lesz, vagy ha legalább nem ez, akkor meg meleg, és akiknek ezek nem jöttek be, ajánlom egy régebbi írásom, amiben azt taglalom, hogy mi az amit kerülni kellene, mint az ágyipoloskát. Apropó, a lábbelikkel nem foglalkoztam ebben az írásban, de higgyétek el, jönnek azok is majd. Lábon kihordva. Addig is kedvelj, kövess és olvass!

Barátsággal;

Tibor  

   Számomra egyfajta "becsípődés" nem csak orvosi értelmeben, ez a téma. Logikusnak tűnhet, mert ugye egy divat és stílus blogger mi fenével foglalkozna mással. A férfi, és a divat, avagy a divatos férfi. Számos, nem kifejezetten a ruhák szerelmeseivel elbeszélgetve jutottam az alábbi következtetésekre, és persze ezek a beszélgetések a legfontosabbak. Egyrészt mert azok, akik kedvelik a divatot és követik, vagy legalábbis nem vetik meg és még stílusérzékük is van, nem érdekesek ebben az esetben. Mivel nekik határozott elképzelésük van, és mellette érdeklődők is. Ezért épp azokon van a hangsúly, akiket hidegen hagy ez a tematika, mert ők vannak többen.

Alapeset(a), hogy azért nem foglalkozik saját megjelenésével, mert egyfajta luxusnak tartja az arra áldozott összes kiadást. Mondva, hogy ez valami „kivagyiság”, és piperkőc dolog, amihez neki semmiképp nem kell csatlakoznia. Minek, hiszen a megvásárolt kora kamaszkori, akkor még igen is divatosnak számító ruhái, pont megfelelőek számára még ma is.

Alapeset(b), szintén az a "halmaz", akiket azért nem érdekel ez az egész felhajtás, mert egyszerűen nincs kedvük ezzel foglalkozni, és egyébként is úgy jó minden, ahogy azt az anyukájuk, majd barátnőjük, és végül feleségük adja rájuk, mert ők valóban értenek hozzá, és különben is nekik kell, hogy tessen az, ami rajuk pompázik. Nem maguknak, másoknak akarnak megfelelni.

Alapeset (x), hogy már csak azért sem érdekli ez az úri huncutság, mert ha egy jobb vagy elegánsabb ruhát vesz fel, megszólják, ckizik a környezetében. Meg egyébként is a b@zis, meleg és ratyi.  

Alapeset (xy), azon férfiak köre, akik csak azért sem hajlanak meg, mert ki az, aki nekik, meg merné mondani, hogy mit és, hogy vegyenek fel. Le@rják és megvetik azokat, akik ebben segíteni vagy épp „tanítani” szeretnék őket. Ők már kijárták a „divatélet iskoláját” és ezzel bőven le is tudták a dolgot.

  Mindeközben meg rohadt vicces, hogy a fenti példák mindegyik alanyának van határozott és fajsúlyos véleménye mindenről, amit számos stílus és divat tanácsadó prédikál. Arról, hogy ez miért úgy rossz, ahogy van, és ha az ő szavaikat vetném erre a virtuális papírra, talán még a net is belepirulna. Bár ezen már kár csodálkozni, ha csak a közbeszéd gyönyörűen virágba borult jellegét tekintem mércének, Lásd kis rágcsálók emlegetése, vagy éppen tini lányok szoknyája alá kandikálás. Egyet ide, egyet oda és máris (l)egális a morál. 

  A netes demokrácia pedig el kell, hogy tűrje a fajsúlyos véleményeket, és kommenteket. Megjegyezve azt, hogy a tükör előtti állapotért, nem mindig a tükröt tartót kellene hibáztatni. Pedig gyakorta inkább van ez így, mint ellenkezőleg. Ezzel nem arra szerettem volna végkövetkeztetésként jutni, hogy a stílus iparunk nem felszentelt, de magukat pápának tartó megmondó embereinek (akár még én is) minden esetben igazunk lenne. Viszont azért az is felettébb humoros, hogy ebben a témában nem lett egységes egymást támogató szakmai kör sem. Mert még mindig vannak olyan mondatok, hogy „nem követem, az úr munkásságát, mert akkor elvesznék az amúgy óriási divatzajban”. Szerintem ahhoz, hogy közös nevezőre juthassunk, legalább egy – egy pontban, igen is kellene, hogy kövessük egymás munkásságát, és akár még tisztelni is azt. Mert ha nem,  akkor valóban eljön az örök tél, és a vastrónra a fent felsorolt példák közül ül le a legerősebb. Mindeközben pedig eluralkodik az igénytelenség, és a közöny. Az pedig semmi jót nem hoz magával.

Barátsággal; 

Tibor 

   Sokkal több dologban hibázunk a stílus és divat területén mi férfiak, - zokni – szandál, pufi dzseki minden alkalomra, boat shoe hétköznapokra – viszont számos más dologra, revolver golyó gyorsasággal vágjuk rá nagy arccal, hogy ez mekkora barom, hogy így hordja. Ma ezekből szedek össze, hogy egy csokorral, hogy aztán borítsam rá mindenkire a virtuális virágokat. Persze a teljesség igénye nélkül. 

   A, Zokni és cipő kérdése. A „magyari férfinél” alap, hogy a zokni és a cipő elválaszthatatlan párok. Pedig, számos nálam sokkal nevesebb stílus, és divat zsonglőr és guru megírta, elmondta, megmagyarázta, miért nem ciki a zokni nélküli csuka. Ismételjünk! Azért, mert idehaza még a nyarak is viszonylag elviselhető hőmérsékleten ontják a hőt, (bár ez sem lesz így sokáig) más déli országokban a nyári hőség miatt kialakult egy szokás, hogy öltönyhöz felvett cipőhöz, nem húznak zoknit, vagy csak egy titokzokni van rajtuk. Így lett szokás, hogy ez már nagyon, de nagyon régóta nem ciki, nem gizda, sőt bizonyos cipők esetén ( loafer ) kifejezeten ajánlott is a zokni nélküliség. Egyszóval szakadjunk le erről a témáról, mert nagyobb dolgokat is bátran elkövetünk a stílus ellen szemrebbenés nélkül.

   B, Az öltöny, chino nadrág, és farmer szárának hossza. Az egyik leginkább neuralgikus probléma a hazai férfiak nadrágszár hosszának kérdése. Imádjuk valamilyen furcsa oknál fogva, hogy a nadrág szára lehetőleg három harmonika redőt ejtsen a bokán, hogy aztán esetleg a szárát letaposva, vagy a cipőre rábukva igénytelenkedjen rajtunk. A pontos hossza a nadrág szárunknak, amennyiben ez nem farmer vagy chino, amit felhajtva is viselhetünk, a cipő és a boka közt találkozik úgy, hogy épp eléri a cipő felsőrészét álló helyzetünkben. Nem kell félni, ha leülünk sem fog a boka kivillanni, és ha igen, akkor ezt vagy a fent említett zokni elfedi, vagy ha nem hát „délies eleganciával” kezeljük. Nincs olyan, csak a nagyon bő szárú nadrágoknál, hogy bokalengető lehet az, ami pontosan be van állítva. Forduljon bizalommal szabójához.

   C, Az a bizonyos rövidujjú ing. Minden évben, ahogy közeledünk a melegebb napokhoz megszállják az utcákat a rövid ujjas kommandók, zakó alól kivillanó szőrös karok kapaszkodnak, vagy egyszerűen csak zakó nélkül, akár nyakkendővel „megbolondítva” gondolják ezt a csodát alapnak. Nem, ez így nem oké! Az ing sajnos csak akkor lehet rövidujjú, ha azt strandon, vagy szabadidős (itt is szigorúan nem városi) kalandozásokra vesszük fel. Mielőtt jönnének az örök trollok, akik vadul nyomják majd, hogy persze nyáron a dög melegbe, még mit nem képzel ez a sok „kiskancsó” majd felforrok, mert ez a szabály, jelezném, hogy nálunk forróbb éghajlatokon is pont azért hordják a hosszú ujjú inget, hogy megvédjék magukat a leégéstől. Értve!? Tessék elfogadni, hogy azt az ingujjat fel lehet hajtani, nézd egykori gazdákat aratás esetén … csak ha már hazai példa kell.

  D, Mindenféle nadrágtartó csodák viselése. Látva, hogy a nadrág lecsúszik, az Isten megteremti a nyolcadik napon azövet, és úgy jónak találja. Minekután jön a férfi leleményesség, és ha már agyontöredezett, vagy épp szétment a legjobb lyuk rajta, fogja magát és házi furdancsokkal megoldja a problémát, nem érdekelve a szimmetria, vagy az elegancia. A töredezett berepedt övek sem izgatják a viselőiket, mert minek másik, ha még jó ez is. Arról már nem is beszélve, hogy a féltett darabjuk színe még ha nem is passzol a felvett cipőhöz, sebaj mert az agyonhordott „szöszmösz pulcsi” úgyis eltakarja. Miért nem lehet legalább évente egy – egy új övet beszerezni, és máris megoldott ez a probléma is.

Mára ennyi, és most jöhet a nyakazás és a virtuális ordibálás, mert nincs igazam és különben is minek ez a nagy felhajtás a divat, és stílus ügyekről. Pedig ezek csak olyan dolgok, mint a mindennapi többszöri fogmosás, a zuhanyozás, és mosakodás megszokott rutinja. Vagy legalábbis úgy kéne, hogy legyen! Legyen!

Barátsággal;

Tibor  

  Gyakran mondjuk mi stílustanácsadók, hogy a férfi egyetlen ékszere az óra lehet. Sablonos, de igaz, mert ugyan vagyunk páran, akik hordunk mondjuk karkötőt, akár még egy – egy gyűrűt, de többen vagyunk, akik megelégszünk a csuklónkra tekert vekkerekkel. Nem is baj az. Én nem vagyok a nagyzolások híve, - „egyszerűen, stílusosan” -  de ha már óra, legyen szép és majdnem minden outfithez, más és más.

    Szabály lehetne, hogy sportos manapság divatos szilikon szíjas órát, ne nagyon erőltessük mondjuk egy öltöny, vagy „blacktie” előírta szetthez. Az is lehetne, hogy a manapság egyre szebb és szebb, de mégis inkább „munkaeszközként” viselt okos óra sem illendő a hasonló megjelenés mellé viselhető. Az ilyen esetekre inkább a hagyományokat tisztelő, klasszikus karórák illenek, bőr vagy finom fémszíjjal. 

    Másik fontos szabály, és szinte rabosítás cselekedetét kimerítő vétek, a hamis márka hordása, „replikáns” csakis a scifi világában lehetséges. Nem menő, és inkább ciki, ha mondjuk egy hamis Rolex vagy Omega figyel a csuklón. Gyakorta látom viszont, főleg a tömegközlekedési eszközön, hogy egy kéz kapaszkodik vadul a villamoson, és a kezén egy echte hamis Patek lifeg. Szomorú, de nem Svájcban vagyunk, hogy mondjuk valóban, akár egy forró kapucsínó után, nem a Mercedesbe ugrik be az úr, hanem felugrik a közeli buszra, hogy visszaérjen az irodába, és valóban egy igazi Patek Phillipen nézi meg, mennyire késett el. Idehaza viszont ez azért kevésbé reális, mondjuk Csepel külsőről érkező viszonylaton. Nem beszélve arról, hogy az a replika mondjuk a Patek egyik egyedi, pár darabos modelljének gagyi másolata. Kérlek, ha nem megy, mert nem vagy az oligarcha egyik rokona, és nem szakadt rád a nemezti össztermék értékének a fele, inkább hordj inkább szép, de nem drága divat órát.

   Utolsó gondolatom az órákkal kapcsolatosan, hogy nem baj az, ha nem nagy márka vagy drága kategória, de a csuklód és kezed fejének mértéhez igazodjon az óra számlapjának átmérője. Nincs annál rondább látvány, mint egy túlméretezett krumpli a karon. Főleg, ha az még számlapjával csicsás kinézetével kitüremlik a zakó ujja alól, vagy emiatt kell az inget a kézfejnél kigombolva viselni.

   Tudom sok minden lenne még, ami "kitárgyalható" az órákat illetően, de ez is mint minden a divat területén egyéni kérdés, és legtöbb esetben a pénztárca meghatározója. Úgy érzem, hogy számos inspirációs kép, és bejegyzés segít eligazodni, és manapság már nem nehéz beszerezni a legjobb helyekről ezeket a szép és divatos darabokat. 

  Barátsággal: Tibor