Privát üzenet érkezett a facebook oldalamra, ami nagyon hosszú mondatokat öltött egymásba, de a lényege röviden annyi volt, hogy mi a fenének csinálok magamból bohócot (itt durvább szavakat használt), azt gondolnám, hogy jól áll ennyi idősen a magamról képeket kitenni, és várni a lájkzuhatagot. Aztán eszembe jutott Galla Miklós és Laár András örőkbecsű A nő kövér című dalának pár ide hozott mondata is:

„Nézd meg ezt a nőt
Csinosnak mondható
A szeme tiszta kék
És a haja szép
A természete jó
Szerény és szelíd
És évek óta már
Csakis terád vár

A nő kövér! 
Kár, hogy a nő kövér!
Sajna ez a nő kövér!
Juj, a nő kövér!”

Na és persze a maga az extra nagy orr, Cyrano ezt így mondta volt;  „Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből...” „Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Hiszen szerinte, sem nem vagyok egy modell, sem jóképű, és ráadásul kis törpe, avagy, hogy a stílussal megragadott idézettet emeljem ide tőle; „Mire ugrálsz, te kis kertitörpe!”

  Nem azt mondom, hogy nem esett rosszul, de jól sem, mivel most kaptam a facebook átláthatósági kérdőíve miatt a Tibor Stílus Lapja oldalról adatokat, én lepődtem meg, hogy 2013 november 23.-a óta, bosszantom fel azokat, akik rátaláltak. Ebből a nem kevés időből, ha jól emlékszem négy évvel ezelőtt lett előszőr saját fotó elhelyezve, melyet abból az át nem gondolt hírtelen jött ötletből vált megvalósulás, hogy rám szóltak, sok az átvett kép, és az átlagos férfi nem olyan, mint azokon a beállított képeken látható. Így vagy te raksz ki magadról képeket, vagy úgy itt hagyunk mint a sicc!

  Nagyjából, ezzel meg is lehetne tömören és nem bő lére engedve válaszolni, a fenti üzenet küldőjének, hogy a piros orrú kertit törpe miért gondolja, hogy jobb ma egy-két kép róla is, mint a rengeteg modell és stílus fotó. Mert ugye példával kellene elöl járni, és talán megnyugtató lehetne, az sokak számára, hogy nem kell ahhoz 189 cm magas és fitnesztermekben megkínzott testűnek lenni, hogy bemutassuk mi fán terem az, amikor figyelünk az öltözködésedre. Az ábrázatomról nem is beszélve.  Nos abban azért van igazság, hogy ártani nem ártana nekem egy – egy komolyabb edzésterven végig menni, illetve a plasztika sem lenne már elengedhetetlen, feküdjek a kés alá, és állandó mosolyt faragjon rám is a román áldoki. Aztán amikor erre gondolok, midig győz a kényelem meg a reális félelem, sajnos. Lehetne emelgetni súlyokat, és rengeteg időt áldoznom arra, hogy izzadva szerezzem vissza a sohasem meglévő izmaimat, aztán mégsem.  Én ilyen merészen és pofátlan (ha ha ha pofátlan!!) mégis odateszem magam és adom az arcom a dolgokhoz. Mindezt azért, mert nem a magamutogatás és exhibicionizmus vezérel, (á, dehogy!) hanem úgy a maga valóságában is lehessen akár még követhető példa ez a rossz tartású, és alkatú manó, aki ebben a 47 éves bőrben tölti napjait.

  Szoktuk volt mondani, akinek ez nem tetszik és nem akarja látni, a net szabadsága ad rengeteg megoldást, hogy el tudja kerülni a borzalmat. Bannolás, leiratkozás, tiltás és a többi, és a többi. Sosem értettem, hogy akiket ez nem érdekel, mi a fenének kínozzák magukat, még akár azzal is, hogy üzenetben fogalmazzák meg, hogy miért nem akarják ezt látni? „NÓÓÓrmális!?”  Nekem sem fixa ideám, mondjuk a sokadik politikai odalakat nézni, és olvasni, vagy mondjuk a belső égésű extra bitszámú és nyolc magos processzor felturbózásának zárt csoportjába felvételt kérni úgy, hogy halvány lila ködöm sincs az ott leírtakról, de azért hozzá szólnék, és még üzennék is az adminnak is, hogy márpedig ezekről nekem van véleményem. Úgy vagyok ezzel, hogy üsse kavics, nem érdekel. Szabadabb szóval, bevettem már rég, a le@rom tablettát, nyugodtan lehet üzenni, írni és még akár posztok alá kommentelni, hogy ez már mennyire kínos, amit te ott csinálsz. Hej!

  Úgy gondolom, vannak hibák és persze semmi sem tökéletes, de igazolja az oldal egykori neve, ami annyi volt az induláskor, hogy: A férfi stílusa, ahogyan én látom.  Maradjunk meg annyiban, hogy maradok még itt bosszantó „kis semmiségként” pár évig, na persze ebben nagyfokú előzékenység van magammal szemben, hogy ezt még lehet csinálni hosszabb ideig, de adjam meg az esélyt háta mégis, és akkor remélem, ha egy férfit is sikerült stílusosabb és divatosabb megjelenésre vezetni, a munka nem volt hiábavaló. A többi meg nem is érdekes, mert a bejegyzések végén mindig így köszönök el;

barátsággal; Tibor

Ui: A barátság fontosabb bárminél, meg a lelki béke!

   Egy biztos, hogy elindultam a mozgókép meghódításának rögös útján. A mai képlet megoldása talán már sikeresebb lett, mint az előzők. A lényeges információ, hogy a sorozat melyben egy komplett outfit, a méretvételtől a kész öltöny bemutatásáig tart, mondhatni úgy, mint egy - autó a futószalagról legördülve – ezzel az első helyszíni bejárással kezdetét vette. Kérlek benneteket fogadjátok ezt is akkora szeretettel, mint az eddigi több másfajta próbálkozásaimat is.

  A videó a videa.hu rendszerére kerül, mert úgy gondoltam a nagy Y-s megosztó helyett, legyen tér és idő a magyar fejlesztésnek is.

A helyszín a Titem Öltönyüzlet, Budapest, Váci út 151 szám alatti szalonja.

Barátsággal;

Tibor

A hibák, amelyekkel elronthatod a mindennapok eleganciáját.  Ne tedd, és most ezért emelem fel a szavam. Még akár ORDIBÁLOK is! 

1, Tudom a foci (művész nevén futball) nálunk a szent és sérthetetlen és emiatt akár magamra vonhatom a "B közép" összes haragját, a vezérszurkolók rohamát. Most viszont nem az aranylábúak teljesítményéről írnék, mert ahhoz nem értek, és természetesen van nálam avatottabb blog is ebben a témában. Viszont egy óriási hiba, ami ha „fan” vagy, hogy azt gondolod, hogy kedvenc csapatod meze elegendő az utcai viselethez. Nem és nem. Annak egy helyen van szerepe, mégpedig a lelátó, a küzdőtér, az aréna. Még ha annyira csábító is, de ne vedd fel máshova. 

2, Az öved megmondja kit tart magán. Avagy mennyire használt az ami a nadrágod köré fonja magát. A bűnök bűne, hogy az öveden látszik az idő, és a fogyó, vagy hízókúrád nyoma. A lyukak kiszélesedtek, a bőr leszíneződött. Mára vannak megoldások, amelyek helyettesítik a lyukak tengerét, és még méretre is igazítható. Az automata nem csak váltóban létezik, de övekben is. Légy a nadrágod őre, és ne rontsd az összképet az öved minősíthetetlenségével. 

3, A nadrág nem egyenlő a jogginggal. Amint azt már fent említettem a mez esetében is, a jogging nadrág sem a egyenlő a "street fashion" megengedett vonalával. Az nem az, de idehaza gyakran keverjük a szezont a fazonnal. Itt még inkább. Laza vagyok, mert joggingot hordok. Nem vagy laza, hanem nincs stílusod. Ha street fashion a választásod, akkor inkább vegyél skinny fit farmert, vagy szimpla slim fit fazonú chinot. DE NE JOGGINGOT. És főleg nem egyszerű "v" kivágású pólóval. Köszi!

4, Hamis márkák hazája. A fő bűnök egyike a "GLUCCSII", a "LOISE VOTTON" és társai. Ne viselj hamis márkajelzésű ruhákat. Magad égeted, és még könnyen elképzelhető, hogy valami súlyos betegséget is kapsz, vagy jobb esetben  sugárszennyezést, mert a hely ahol ezeket előállítják a föld legszegényebb és legelmaradottabb régióinak zegzugaiból kerül elő. A hamis márka, hamis embert takar. 

5, A nyakkendő kötés "elmismásolása". Tudom a könnyed elegancia része nálunk, hogy a nyakkendőt alibiből felvevők, amolyan casual elgondolás alapján, vagy rossz beidegződés miatt nem kötik szorosra. Pedig a nyakkendő csak akkor lehet szép és elegáns, ha az ing gallérja felül begomboltan zárva van, és arra húzódik rá a csomó. Az lehet már bármilyen, de legyen meghúzva. Nem lógva és szabadon lengő, nem naturista dolog az. Tedd meg kérlek, hogy ha felveszed ezt a szép kelléket, akkor azt úgy hordod, ahogy kell. 

Ma öt témában közelítettem meg a nagy hibák sorát. Bizonyára lenne még mit felhozni a stílustalanság rémisztő barlangjából, de mára ennyi "sátáni" tettel is be kell érni. Ha netán magadra ismertél volna egyik, másik ügyben az bizonyára a véletlen műve lehetett csupán, mert aki a T.S.L oldalát követi hasonló bűnökben nem lehet vétkes … Ugye ?

Amennyiben tetszett amit itt olvastál, kedvelheted facebook és instagram oldlam, és olvashatod tumblr mikroblogom.

Barátsággal: Tibor