Amikor átnéztem, hogy mit kellene felvenni 2020 tavaszán, vagy majd azt követő nyáron, aktuálissá vált az a gondolat, ami azt mondja; soha nem dobj ki ruhát, mert az még divat lehet ismét. Mondjuk ez nem nagy kunszt, mert kábé tíz évente ismétlődik valami, amit aztán cikinek tartunk, ha már egyszer kiment a divatból és mégis meglátjuk valakin, holott lehet ő az orákulum, mert tudta előre mi lesz a divat. Olyan ez, mint a „valódi” műbőrből készült autós tasi, nagyon necc volt, most meg ott libeg a LV kínálatában, na jó ott nem mű az a bőr, de csapnak le rá, mint egyszeri ember Kiszel Tünde naptárra.

   Most, hogy alig lett vége a slim fit és skinny fit harisnya szűk nadrágok divatjának, ami azt eredményezte, hogy voltak pasik akik úgy néztek ki mint a jóllakott pók egy légy pecsenye után, csak úgy csap le ránk a bővülés a derült égből, Ciaraként meglepve minket. Ha valaki tudott valamit és nem dobta ki a nyolcvanas években vett bőségrácolt nacijait, máris falngálhat fel és alá, mert divatos és stílusos lett. Vagy épp, aki rendszerváltás megérve ballagott el, és nem tudott megválni, - persze ha még felmegy rá - dupla gombolással kézsült halszálka mintás zakójától, nem kell aggódnia, mert ő lesz az street fashion sztárja mostanság. Nem tréfa ez a divat szakma, mert temetjük a tavalyit és dicsőítve üdvözöljük a tíz, húsz harminc évvel ezelőtti mintákat, stílusokat. Keresve vele milliókat, de közben meg termelve az ipari méretű hulladékot évente.

   Ha ott van a gardrób mélyén a Hawaii és vagy cubai mintás ing, kihajtató gallérral, máris trendivé vállhatunk, és nem egy farsangi bulin. Hozzá máris jöhet egy szélesebb reverű zakó és egy bővebb szabású „gatsby nadrág”, magas derékkal, ebben te lehetsz a 2020-s évek „vezető sztájlisztje”. Nem is baj ez annyira szerintem. 

  Kittenberger és Pamapalini, de akár Teleki is megnyalta volna mind a tíz ujját, ha láthatta volna ezeket a többzsebes szafari kabátokat, zakókat, melyek jöttek divatba ismét hangos elefánt dörömböléssel, csak maradva az afrikai tematika mentén. Zárójelesen, mondjuk mi már ezt tudtuk, amikor R-GO Robi „csikidámban” nyomta a Gidákkal, hogy „Ballag a katona” vagy, hogy „Létezem”. Nagyjából ezzel meg is érkeztünk a korai nyolcvanas évek világába, ahol most parkolt le a villanymotorral hajtott Chevi Nova.

   Nézem a könnyebb lazább összeállításokat, és könnybe lábad a szemem, mert a casual nem engedi el a farmert sem, de nem ám. A „farmert farmerrel nem szabad” szabály sutba lesz dobva és komplett outfitek épülnek fel a tetőtől talpig „munkásruhára” szabva. Dzseki vagy zakó, farmerből, és hozzá a nadrág is, de még akár az ing, amit alá veszünk. Kultusz, ami a hetvenes évek végét mutatja, de közben ez már az elkövetkezendő évek stílusa.

  Kiegészítők esetében a férfiaknak már nem lesz ciki, a kis oldalt átvetett táska, ami majd az „újhuszasévek” hasitasija csak ferdén viselve. A nyakkendő helyett jönnek a nyitott nyakú ingek, hozzá a reneszánszát élő nyaksálak.

  Mit mondhatnék? Szerintem, ha nem is rögvest, és nem azonnal, de idehaza is érezteti majd hatását, hogy a nagy nehezen elfogadottá tett rácsmintákat felváltják az egységes pasztellszínek, és „vadulást” az erősebb csíkok megjelenése adja majd a ruháknak. Ezzel elengedve az elmúlt évtizedet, hogy valami olyannal jöjjön az új, amit mintha már láttunk volna. Baj ez? Nem hinném, de egy biztos, a divat változó, a stílus pedig örök, ezt nem szabad elfeledni.

Barátsággal;

Tibor

   A kérdés jogos, mert a nyári meleg, a globális felmelegedés és ezalatt ne értsünk félre semmit, mert nem az úgynevezett forrónadrágot dicsőíteném ezekkel a sorokkal, és nem is a kis költségvetésű pantallónak állítanék szobrot. Az írás lényeg, hogy amennyiben a rövid naci mellett döntesz az alábbi – nem akarok erős szavakat használni – szabályokat jobb figyelembe venned.

   A, A rövidnadrág nem „forrónaci”. Jól írta a facebook oldalamon, az egyik kedves kommentelő, hogy a rövidnadrág nem Tom Selleck Magnumjának fehér shortja, amiben csak úgy domborodott a nyolcvanasévek vége, és más valaminek a vége is. Valóban, a short az short, és nem a mai kornak megfelelő rövidnadrág. Ezzel valóban megválaszolva az égető kérdést, hogy a rövidnadrág hossza, milyen legyen.

  B, A rövidnadrág nem a többzsebes, ülep alá lógó boka felett végződő gatya. Tudom minálunk, ahol a bőgatyát nemzeti szimbólumként hordjuk, még ha az öltöny forma is lehet, így nem megkerülhető ez a nadrágtípus. Az érvek melyek ehhez a csodához csábítják nem kevés rajongójukat, a kényelem melyet a bősége, és a sokzsebben rejlő praktikuma adja. Tele lehet tömni a zsebeit, így akár táska sem kell, mert a fél Révai Nagylexikon is belefér. Ide sorolható lenne még a közkedvelt bermuda is, de az remélhetőleg eltűnik a háromszögben végleg.

  C, A rövidnadrág nem a sportokra használt bringás gatyó. Annak a szerepe ott van, ahol kell lennie, az gyorsulás megfelelő szintjét elérni, az áramvonalas kialakítással és testet követő kialakítással. Azért ebből a típusból láthatunk a legkevesebbet, a nem rendeletesé szerinti használat során. Ez olyan volt mint egyfajta használati utasítás, azok számára, akik először használnak kőbaltát.

                                       Akkor, ha a fenti sor nem „shortlist”, akkor mi az igazi rövidnadrág?

  A rövidnadrág egyszínű, a hossza pont a térd felett végződik, - ezért nem térdnadrág – a zsebeinek száma négy vagy öt. Színe inkább egységes, lehetőleg inkább kerülve a sötét árnyalatokat, de nem baj, ha van benne egy kis fantázia akár rácsmintás is. A rövidnadrágot nem hétköznapi irodai, és vagy sétálóutcai viseletre tervezték. Fontos, hogy ennek a ruhadarabnak valóban csakis a kikapcsolódásra szánt időben és helyén van szerepe. Strandok közelében, kerti party, sütögetés. Szigorún sem lenne helye a nyaralás idején az utcákon, és a szálloda reggelizőjében. Bár tudjuk a lelazulás mára mindennek az elfogadása lett, így az az outfitekre is vonatkozik. Tanuljuk meg, hogy ezzel nem leszünk lezserebbek, és vagányabbak mert kivillantjuk akár még edzett alsó végtagunkat, olyan helyen, ahol ezt nem illendő megtenni. Alapból vannak férfiak, akik azt vallják, hogy felnőtt hím nem hord rövidnadrágot, mert már nem óvodás. Ezzel én vitatkozom, és nem vagyok ennyire szigorú, mert igen is hely van az öltözködésben ennek a kényelmi megoldásnak.

  Bár tudjuk és látjuk, hogy világmárkák és luxus brandek, rengeteg energiát és tervezést fektet a náluk is fellelhető félbevágott nadrágokba, én azt gondolom, mégsem érdemes anyagilag legatyásodni, ehhez a szetthez. Még az is belefér, ha az egynyári viseletünket nem e legexkluzívabb helyről szerezzük be. Hordj tehát rövid nadrágot, feltűrt ujjú laza len inggel, vagy galléros pólóval, de tud merre és hol jelenhetsz így meg.

Barátsággal;

Tibor   

   Tudom megannyi írás, poszt és fénykép került már fel az internet kanyargós útjaira, és ezer – meg ezer stílus blogger, tanácsadó leírta, de ettől függetlenül az alábbi „lények” támadnak és feltámadnak, ha a lenge szellő száll, és száz pacsirta dalra fakadt.

   1, „Azt én majd tudom, hogy kell az a rövid ujjú ing és kész!” Értem én, hogy marha nehéz ellenállni a kínálatnak, ami szinte ránk dől még a legnívósabb üzletek polcairól is, és hiába magyarázzuk minden tavasszal, hogy ne tedd mert igénytelen, mégis ott lappang egész télen a tett, hogy végre megmutassa a világnak a zakó alól kivillanó szőrös alkarját a „férfi”. Indokok; szellős, lenge, és kényelmes. Ki tud ezekkel az érvekkel ellenszegülni?! Ne tedd! Mert igénytelen és semmivel sem szellősebb, mint a rendes hosszú ujjú, aminek az ujját fel lehet adott esetbe gyűrni, ha kell.

2, „Hellóha, én egy lépést nem teszek melegben zárt cipőben sehová!” Több nap, mint kolbász, és még több „szandi”, mint férfi. A fénylő és pompás tavaszi melegedő napok úgy hozzák elő a szandálokat a gardrób mélyéről, mint a legyeket a füstölgő pihe – puha tehénlepény. Indokok; szellős, kényelmes, leszarom mit mondanak róla, az én lában nem rohad bele majd a zárt cipőbe. Ne tedd! Mert, nem igaz, hogy egészséges, ugyanis nem az, kérdezz utána bőrgyógyászoknál, igénytelen főleg a városi forgatagban, mert nem a strandon vagy. Zoknival sem, erre már nem írok semmit, mert tudjuk és unjuk is. (A poszt alatt kiadható az összes düh!)

  3, „Izomtrikóban én vagyok az utca királya, hol a bicepsz, itt a bicepsz, érted öcccsém!” Nehéz megmagyarázni, de a rövid ujjú ing mentén indult el a mozgalom, hogy tömegközlekedés és egyéb közösségi szűk tereiben megjelentek az "hónaljkutya" villantó izomtrikós alakok. Indokok; mert megtehetem, anya szereti, ha látszik a szépen kidolgozott karom, meleg van és kész, én soha nem izzadok és nem vagyok büdös, ha meg igén akkor meg mi van. Ne tedd! Mert, ennél csak egy dolog borzalmasabb még ha valóban kidolgozott izmaid vannak az, hogyha nincsenek és mégis így közlekedsz. Igénytelenség felső foka az izomtrikót felvenni napközbeni városi öltözködéshez. Hidd el, nem a levegőbe beszélek, mert nem kapok azt, ha mellém állsz a villamoson.  

   4, „Térdnacimban látszik a kidolgozott bokám, mit dumálsz te nekem, hogy ez gáz?!” Talán két éve láttam a tévét bámulva, és nem hittem el, hogy nem káprázik a szemem, de egy politikusunk aktuális sajtótájékoztatójára hasonlóan pazar térdnaciban futott be. Az a fajta nadrág, ami térd alatt szűkített, hogy a vádli még jobban kiemelten látható legyen, és hozzá a párja, a kis kivillanó titokzokninak sem nevezhető; futócipőkhöz gyártott sportzokni és a sneaker. Mi van!!!!??? Ült ki az arcomra a nagy Ó betű. Ez a nadrágtípus mára szinte elfogadott, hogy a kikelettel és a napfényes órák számának növekedésével korra tekintet nélkül, de leginkább „Tricepsz Ottó” nevűek egyenruhája legyen. Indokok; mert milyen kidolgozott az én vádlim, melegem lenne a hosszú gatyában, nyár van és kész, trendi. Ne tedd! Mert, nem vagyunk mi ovis kisfiúk, hogy térdnaciban menjünk az utcára. A nadrág az az, ami leér a cipődig, és ezt hordjuk hétköznapokon a városban. Szerintem több indok nem is kellene, de ha igen kérdezd meg, -  de ne a haverjaidat - , akik ugyan így járnak, hogy ez menyire gáz.

   Lehetne még fokozni, csak egy séta kell akár Budapest belvárosában, hogy láthassuk mennyire sokszínű az öltözködési kultúra, ha lekerül a kabát és a bunda. Nem lenne baj, mert valóban nem az a cél, hogy egyformák legyünk, de az sem, hogy hülyeségeket követve legyünk a kényelem oltárán beáldozott igénytelenek. Az utca sem kell, hogy színtelen és egyhangú legyen, de a fenti stílusok nem oda valók. A strand, vagy egy – egy nyaralás alkalmával, de ott is csak azokon a helyeken, ahova ez illik, mert azért csodás látvány az is, amikor öltönyökből kiszabadult és hónapokon át „rendes ruhát” viselő meglett férfiemberek azt gondolják, ha már nyaralás, hát le minden ruhát és így róják a kiválasztott üdülőhelyek tömött városait. Figyeljünk oda magunkra, és mások vizuális élményét se romboljuk. Én sem teszem ezt veled!

Barátsággal;

Tibor