Egy éve talán, hogy írtam a blogomra egy bejegyzést azzal a címmel: Annyit érsz, mint a telefonod.  Azóta sok mobil ment a kukába, de a vicc, hogy az akkor egy „kedves” ám nem túl bonyolult lélek, aki beszólt a Xiaomi 4s telefonomra talán már megunta a sokadszorra lefagyó Samsungját, és láss csodát még cserélt is. Én pedig vele ellentétben, vidáman használtam a mobilom, sőt mi több máig, mint másod munkaeszköz becsben tartva ott figyel a pc-m mellett az asztalomon. Nem lett igazán nagy „hájp” körülötte, de a márka mára nem csak a „kocka” világban ismert. A Xiaomi a sok más Kínai telefongyártó mellett, egyedi és innovatív megoldásaival, ami az okos otthon megteremtése felé vitte, mára szinte uralja a piacot távol-(keletre) tőlünk.

  Tudom, nem biztos az, hogy fel is tudjuk fogni mi annak az értelme, ha egy gyártó eladásban megelőz Indiában egy más gyártókat. Aztán ha megnézzük a számokat, arra juthatunk, hogy van abban valami egészen borzalmas, ha azt bevétel szintre osztjuk vissza, amit ott eladtak akár egy nap alatt is, egyszerű ésszel fel sem foghatjuk. Ott már lesz pénz arra, hogy nem csak a milliárdos nagyságú piacokat tudja le, hanem legyen ott az amúgy elfeledett öreg kontinensen is. Így a Xiaomi már az idén megnyitotta első saját név alatt futó store-ját Spanyolországban, és sorra nyitja majd más európai piacokon, közte itt nálunk is. Mivel ez egy stílus blog, nem is részletezném tovább ezeket az ügyeket, hanem egy gyors fordulattal vágnék bele abba, ami miatt megint a Xiaomi került előtérbe a blogomon. (Bár mivel ez REKLÁM, az origo.hu nem fogja megosztani, holott nagy kár.)

   Itt van a kezemben és már másfél hónapja használom is, a gyártó Európára szánt mobilja, amit egyszerűen MI A1-nek neveztek el, és sima Android fut rajta, semmi saját „mókolás”. Meg kell, hogy mondjam, pedig ez nem csak a reklám helye, hogy kaptam egy szemtelenül jó áru, és profi munkaeszközt ismét. Ecsetelhetném, hogy milyen a kamerája és, mennyire bírja az aksi, de jobb, ha ezt egy profi fotós videóján látjátok. Ő legalább tudja a „matekot” is, én meg csak konyítom, hogy mi az a fekete – fehér arány. Köszönet a videó feltöltéséért, bár engem a repülő droidok kevésbé izgatnak, mert egy ruházati boltban nehezen venném hasznát.

   Az, amiben én megláttam a kedvencet a Mi 4s után, hogy lett egy nagyon elegáns, és durván jó képeket lövő okoskütyüm, ami ráadásul bírja a strapát. Az elegancia pedig nálam, még ha nem is a legfontosabb, de nagyon is számít. Többen is kérdezték már barátaim, vagy akár üzleti partnereim, hogy mi az a szép fekete csoda a kezemben, amikor épp telefonáltam vagy fotóztam vele. Aztán kezükbe nyomtam és tovább bámulták. A lényeg, hogy maradjak a bevezetőnél, valóban, amikor egy telefon ára eléri egy használt autó értékét, nem biztos, hogy jó is lesz. Státusz szimbólum az, hogy beszkenneli a retinád, hogy tudják még azt is rólad, hogy van veseköved, vagy épp attól lett marha innovatív, hogy egy „kaki emojit” varázsol a fejedből. Tudom, akik ezt az érzést veszik meg, egészen más miatt akarják magukénak az almás logót. Én mezei telefonáló, és munkára használó, megelégszem azzal, hogy nem fagy le amikor számos alkalmazást futtatok rajta, vagy éppen live videó kell az isntagramra.

   A mobil attól még, hogy egy használati eszköz lehet elegáns formatervezésű, és persze szép. De valóban ki mondja meg, mi az elegáns és mi a szép egy kütyü esetében? Ez is szubjektív, és egy tokkal elrontható. Mókás számomra, hogy egy két hasonszőrű közszereplő (celeb), ott pózol a kezében egy fél autó árával, de közben a nadrágját tartó öv, hamisított márka. Hagyjuk is. Az eszköz nem lehet más, mint eszköz. A tradíció, ami egykor az „almás” dolgokat körülvette mára eljutott oda, ahova … Én vallom, ahogy a régebbi bejegyzésemben is írtam, a telefonod, nem határozhatja meg, hogy ki vagy. Ellenben segíthet a könnyebb kommunikációban, vagy épp a munkádban.  Én ezért tartok ki a Xiaomi mellett, mert már évek múltán is igazolta, hogy nem hagyott cserben sosem.  Ha te is kipróbálnád, ne habozz, itt a Xiaomishop.hu oldalán megnézhető, és rendelhető. Én ott szereztem be, és hozzá vettem egy nagyon szép és hangjában sem rossz headszettet is, ugyanis a rádiós múlt még azért kísért, és kell a jó zene.

Barátsággal : Tibor 

   Mondom néktek, hogy sok a sztereotípia, és a gyalázkodás, amikor a magyar férfi stílusát és a divathoz való viszonyát boncolgatja a számos style és divatguru. Pedig van már lehetőségem, hogy megvédjem a magyar férfi hozzáállását és stílusérzékét. Mert ugye könnyebb leszólni, mint belegondolni abba, hogy miért is tartunk itt, és ha itt tartunk ez mihez képest jobb, mint volt.

“ Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes
Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott:
Ha ez való, úgy súlyos bűne volt,
És Caesar érte súlyosan lakolt meg. “ 

    Első pont, az időfaktor, mint a galaxis meghatározó tényezője, meg az élet értelme. Mint tudjuk a válasz a 42. Ez viszont most lényegtelen, mert nagyjából semmit nem jelent és nem magyaráz meg. Az idő, ami rohadtul rohan és telik, de közben azért sokat segít is nekünk. Most azt mondhatnám, hogy persze az elmúlt negyven, húsz, nyolc és valahány év nem tett jót. Igazam is lenne, de paradox mód mégsem. Mert a magyar férfi azért számos bolt, és “megnyíló” lehetőség, újszerű style hatására felismerte, hogy a nyakkendő és az öltöny nem lehet az utálat tárgya, hogy a farmer nem minden helyzetben megoldás és a “susimelcsi-hasitasi” pedig a legrosszabb autóneppertől is szégyen mára. Persze koránt sem tartunk még a német, vagy jobb esetben az angol urak szintjén, az olaszokat fel sem hozva, viszont a törekvés érezhető. Nagyban köszönve ezt azért a hölgyek áldásos munkájának is. Hála nekik minden más miatt is! Mert azért valljuk be, legtöbb esetben még mindig nem magunknak, hanem a szebbik nemnek öltözünk fel, (,hogy aztán levetkőzzünk ismét)

   A védelmi vonal pedig ott kezdődik, hogy felismerte a férfi azt, hogy stílus nem valami misztikus és elvont fogalom, hanem igen is kézzelfogható egzakt dolog. Ebben pedig segítség, még ha agyon átkozzuk és megvetjük a számos, „noname” divat boltot és márkát, az árak szempontjából és, hogy utánozni próbálják a nagyok kínálatát, adtak a lehetőséget a drágább minőséget megvenni nem tudó, de a szebb dolgok iránt érdeklődő férfi számára. Vallom, nem minden Gucci, vagy Tom Ford, ha divatos akar lenni az "átlagférfi". Vannak szép számmal olcsóbb kategóriában is olyan szettek, hogy csak az igazán avatott szem veszi észre, hogy ezt nem a világbank segítségével szerezte az erősebb nem jeles képviselője. 

   A felhozatal nem rossz, sőt ha odafigyelve és nem kapkodva nézelődünk, persze időt szánva rá, kincseket lehet találni. A magyar találékony, a férfi is, és ha az miért is ne találna, mint a vak tyúk. Igény van már rá, mert amint láttam a ruházati boltok értették az idő szavát, és nem fukarkodtak, követték a feléjük támasztott elvárásokat.

    A magyar férfi pedig ott volt, válogatott a polcokról, és vásárolt. Vagy ha ő nem, akkor a párja, rosszabb estben anyukája… (nem bántva ezzel az édesanyákat, de azért ha már férfi a férfi, akkor legyen is az, nem anyuka pici fiacsája ) Lényeg persze az, hogyha csak a szezon előtti vásárlások számát nézzük, és az eladott ruházati termékeket vesszük figyelembe, nem csalódhatunk. Ez meg fog jelenni az utcán és talán nem csak a szürke egyhangúság jellemzi a magyar ugart.

    Tudom nem lesz soha Pitti Uomo Firenzéje, Budapest, vagy Győr, de haladunk szépen lassan. Engem megnyugtat, hogy az igény egyre nagyobb a szép dolgok iránt, mert ha csak a blogomra vagy a facebook profilomon érkező kérdések, kérések számát veszem figyelembe a követők, és a kedvelések mennyiségét elhagyva, ott van a remény elveszett kulcsa, és nem voltatok rest azt használni is. Talán elérjük azt, hogy a magyar férfi is érdeklődve követné őket ott a firenzei flaszteren. 

   Én megvédem a magyar férfiakat, mert a törekvésük és a szándékuk már látható, a stílus iránt. Olvasom, hogy egyre többen és többen érdeklődnek az eltűnő - és milyen jó -  ismét felbukkanó úri szabóságok, a cipészetek és egyedi kiegészítők gyártói iránt. Öröm olvasni az olyan üzeneteket, emaileket, hogy “Köszönöm a segítségét, amióta figyelek arra mit, mihez és mikor az életem is megváltozott!” Nem elveszett a magyar férfi, persze a margón vezetni kell még, de a véleménye és a hozzáállása megváltozott, határozott lett, és ami fontos saját maga kezébe vette megjelenésének formálását. Igénye lett, ami nagyon is kedvező fordulat.

  A viták még folynak majd továbbra is, a zokni és annak hiánya miatt, vagy épp a minták körül, ( legyen, ne legyen) a szandál és az ingek bonyolult világáról, de az alagút végén ott van a fény. Én látom! Persze csak akkor, ha Te is látni akarod, és velem tartasz! Nagyanyám szavával élve, „gyere, velem én sem megyek sehova”.

Barátsággal: Tibor 

    Az életem a stílus és a divat figyelésével telik, mondhatni a nap 48 órájában és ez alól a tv sem kivétel. Nem panaszkodom! Milyen jó is nekem. Pedig nem, és ezt most nagyon komolyan mondom, vagyis írom. Ebben az a mániám, hogy a filmek esetében, már ahol maga a történet nem köt le, vagy annyira blőd, hogy nem is érdemes másra figyelnem, csakis arra, hogy éppen milyen öltönyt adtak a főhősre, vagy a főszereplőkre, vagyis milyen volt a styling. Az is érdekes lehet, hogy mennyire lehet ez majd egyfajta követendő példa, nekünk átlag férfiaknak a hétköznapokra. Bár csalódnia kell most azoknak akik, a magyar filmtermésből várnak tőlem majd pár ajánlatot, mert ott sajnos én mindig nagyobb elvárással vagyok, mint kellene, de aztán jön a hidegzuhany a nyakamba. Mammamia, akarom mondani pappa pia.     Nem beszélve, a show műsoraink sztárjairól, itt tisztelet a kivételnek, de nem tudnék még az egy kezemen sem háromnál több ujjat felmutatni, hogy kik lennének a stílusukban követhetőek. Tudom, rájuk is a „sztájlisztok” meg a cégek adják a ruhákat, és aztán ez lesz belőle. Óvatosan, nem kilógva a nagy magyar átlagból, de ez most egészen más tészta, vagyis szövet.

   Pár képpel illusztrálva mutatnám be, azokat a kedvenceimet ahol, ha nem is a történet fog meg, néhol az első évadokig, talán szódával elmegy, de legalább a ruha a helyén van. Mert koncepcionálisan átgondolták, és nem spóroltak az anyagon ráadásul, volt még egy nagy adag stílusérzéke az öltöztető stábnak. Jöjjön tehát pár filmsorozat, na meg színész, amelyeken látszik, hogy jól „megruháztak”.

  Első helyen a blog körében, nem a témát tekintve, ellenben az öltönyöket igen a, Diane védelmében című sitcom áll. Valódi amerikai ügyvéd sorozat, ahol nem lepukkant "Petrocselli" szinten kötik a nyakkendőt, már ha volt neki,  de a stílusukban, azért visszaköszön a hetvenes évek vonalvezetése és mintázata. Több kedvenc van, de persze a prímet a cégvezető ügyvédet alakító, Delroy Lindo szettje viszi el, a mellényes megoldásokkal amit keverve hord a mindig jó szabott öltönyeihez. Hozza a formát, bár megnézném, hogy valóságban mennyire követi ő is ez a trendet a magánéletében. 

  Második helyen az örök „amcsi mánia”, a tojás alakú foci, és a körülötte forgó pénzt bemutató Nagypályások jönnek. Ott is a főszerepet alakító igazi izom tömeg; Dwayne Johnson. Nem hiába papolok arról, hogy nem baj, ha több XXXL a méreted, csak jól szabott legyen a zakód. Persze az XXXXL, nem árt ha nem sörizom. Néhány kép, hogy ezt miként álmodták a "lapostévére hádében".

  Harmadik kedvencem, outfit szempontból a szintén majdnem egy „akolból” jött, tekintve a produceri kört, a Nagypályások sorozattal együtt; a Törtetők. Ott is a főszerepet alakító, és a mindig lehengerlő filmes sztár ügynök, Jeremy Piven alias Ari Gold a sorozatban. A színész ruháit nem kisebb mester álmodta a tévé képernyőjére, mint Domenico Vacca, egy epizód ereéig még szerepelt is. 

   Negyedik a sorban, és itt már inkább koncentráltan a színészekre, pár film a sok közül ahol. ők nem csak a játékukkal nyerték el a szimpátiámat, hanem azzal is amit rájuk adtak. A sort Stanley Tucci kezdi, majd jön, Mads Mikkelsen,  és Andy Garcia sem maradhat el a sorból. Holott helyet kaphatott volna még a felsorolásban az brit elegancia tom fordi képviselője, Colin Firth is. Aki igazán nem hordani tudja, hanem viselni, mert van különbség a két szó közt,  a duplasoros öltönyöket.  

  Vannak tehát példák, amelyek mindig követhetőek lehetnének. Csupán egy kérdés merülhet fel, hogy ez az álom gyárban lehet csak ilyen, vagy a valóságban is? Én szeretek álmodozni, tegyétek ti is velem közösen, és lehet innentől kezdve, ti is más szemmel néztek filmeket ezek után.  Lehet, hogy  aztán az megjelenik a gardóbban is valamikor, vagy legalább valami hasonló. 

Barátsággal : Tibor 

   A legtöbb esetben, ha átnézem a közösségi oldalam megosztott képeit, a legnagyobb „lájkdömpinget” a harsányabb, és kihívóbb szetteket bemutató posztok kapták. Közben meg, ha az utcaképet nézem, a férfiak legtöbbje, - hogy fogalmazzak finoman-, a „visszafogott eleganciát” részesítik előnyben. Csak a neten vagyunk ennyire bátrak? Vagy más oka van annak, hogy nem járunk színesebb ruhákban? Illetve ha igen, miért esünk a „divatpaci” másik oldalára?

   A kérdésre nagyon egyszerűn lehetne válaszolni: igen, és átesünk. A netes, néhol arctalan bátorság inkább jellemzi az erősebb nemet, mint annak utcai felvállalása. Könnyebb egy nagy kövér okét nyomni a tűzpiros nadrágban pompázó instasztárra, mint utána ezt magunk is felvenni. Mielőtt félreértés lenne ismét, én nem azt szeretném sugallni, hogy legyen mindeni bazári majom, és vagy a kanárikat megszégyenítő színvilágban pompázó, de némi visszafogott harsányság azért ránk férne.

   Idestova negyedik éve foglalkozom a férfiak öltözködésével, és megvédve megint magam, nem szakmai szinten értve hozzá, de azt tapasztalom, hogy mi magyarok inkább vágyjuk az olaszos lezserséget, viszont közben a németes merevség hatása érvényesül, ha a valóság jön velünk szembe. Amivel nem is lenne gond, de mellette, viszont ha éppen úgy hozza a sors, egészen megdöbbentő módon tudjuk a leghülyébb divathóbortokat magunkra aggatni.  Első körben szólnék a skinny fit nadrágok túlbuzgó hordásáról, ami egyfajta sport lett már nem csak a tinik, de harmincasok körében egyaránt. Az eredmény az, hogy felül testes pocakos férfiak belekényszerítik magukat csak két cipőkanállal felvehető csőszerű nadrágszárba, amitől az egész valami nagyon furcsa formát ölt. Mivel ezzel még nem elégszenek meg, jön a slim fit pattanásig feszülő ing, ahol a gombok élete egy hajszálon függ. Az egész együtt azt hatást kelti, mintha az illető reggel, behúzta volna a hasát és majd valamikor a munkanap végén egy nagy robbanással repül ki az outfitjéből, mint egy lufi. Ez a szett módfelett kedvelt lett, mert a rossz példa ragadós, mint az a rágó, amit az utca kövére köptek és a forró flaszteren a cipőd talpára tapad. Nyúlós és gusztustalan.

  Ennél egy fokkal jobb, de még mindig, minden esetben a megoldást jelentő, a könnyebb út felé haladó, a formális viselet (lásd öltöny) helyettesítő, a "mindenre jó" farmer és zakó kombinációja, vagy farmert lecserélő chino nadrág, a kulcs a stílus zárhoz. Ezzel sem lenne baj, ha tudnánk, hogy a chino, vagy a farmer nem oldja fel annak a helyzetnek a feszültségét, ahova sajnos egy öltöny kellett volna. Itt is érezhető a közízlésre ható „követendő” példák másolása. Tudni kellene, azt hogy lehet, jobb lenne egy igényesebb, de lazább anyagú öltöny ebben a helyzetben, mint az agyon hordott casual (nem formális) szett.

   A casual fogalma sem teljesen világos, mert mi a mackónacira is rá tudjuk fogni, hogy az a hétköznapi elegancia része. Tudott, hogy nem, de mégis. Rendet kellene tenni a fejekben és ehhez nagyon sok munka és még több befogadó készség lenne jó. Illetve nagyon üdvözítő lenne, ha a negatív példákkal elől járó „celebek” is kaphatnának stílusképzést. Sok esetben és leginkább emiatt van az, hogy egy – egy felfuttatott „sztárunk” öltözködési modellje lesz mérvadó, és követendő, még ha az  felér egy virtuális környezet rombolással.  Vagy ott vannak az egyre népszerűbb, de silány minőséget kínáló fast fashion üzletek, ahol meglovagolva az amúgy is borzalmas ízlést, gyapjút nyomokban sem tartalmazó termékeit erőltetik a vásárlókra, nyomott áron, hogy aztán „egyen – ruhákban” láthassuk az utcaemberét.

  Tudom, a megoldás nem egyik napról a másikra jön, de már az is haladás, ha legalább képekben és írásokban mutatjuk be, hogyan is lehetne valami egészen másban megtalálni az arányos középutat. Mert van. Ezt nevezném én úgy, hogy a visszafogott harsányság; az a fajta merészebb öltözködés ami, macerás utánajárást is igényelhet, de ha ráérez valaki az ízére sokkal másabb lehet az összkép. A bátorság, nem minden esetben a „cigány lova”a divatban. Nem kell rögvest követni egy trendet, ami nem áll jól nekünk, ellenben lehetünk magunkhoz mérten is „örültebbek” csak a megfelelő ideákat kellene követni. Ebben próbálok szerény módszereimmel támpontokat adni, neked pedig nem lenne más dolgod, csak néha olvasni, megnézni és véleményt alkotni arról, amin dolgozom.

Barátsággal: Tibor 

   Még a derűsnek egyáltalán nem mondható tavasszal döntöttem el, hogy én bizony ezen a nyáron valódi napszemüvegeket fogok hordani, és sutba dobom a dioptriás napfényre sötétedő szemüvegem. (Ha ha ha, nem is volt olyan, hanem egy dioptriás sötét övegű olasz kerettel.) Eldöntve és mindent megfontolva ekkor került elő, hogy megműtettem a szemem, és látásjavító szemészeti klinikát keresek. A döntés megszületett, és erről több bejegyzésben, sőt mi több videóban meg is örökítettem az eredményt. Itt a link, ha erre hivatkozásra viszitek az egeret, katt és már olvasni is lehet a régebbi bejegyzést.

  A sok vizsgálat eredménye az lett, hogy a műtét majd őszre tolódik, az okok a fenti linkben, és megbeszélve orvosommal, arra jutottam, hogy beállok a kontaktlencse viselők népes táborába, mert jobb híján ezzel orvosolhatjuk a műtét ideig azt a problémát, hogy legyen több elegáns napszemüveg a fejemen anélkül, hogy belerongyoljak akár egy oszlopba, vagy épp ne ismerjem fel a sajt gyerekem a strandon. Két csomag harminc darabos extra lágy szuper kontaktlencsével vágtam neki a nyárnak, és ha nem is minden nap, de hetente legalább négy – öt alkalommal viseltem.      ( Tudom, most drága professzor asszony szeme kerekedik, de a strandon a vízben is. Termálvizes kezelést kapott. )

   Szinte egész más lett a világ, hogy végre nem kellett a hülye szemüveget le, felkapkodva élni a napokat. A napszemüvegeket pedig egyenesen imádtam, nem, csak azért mert az UV sugárzás miatt nem kellett félnem, de a divat szempontjából sem volt elhanyagolható, hogy viselhettem egy két extra darabot. A Luxottica jóvoltából nálam volt a jó öreg Ray-Ban Aviator legújabb darabja, Dolce Gabbana extra színezetű lencsével, és egy hatvanas éveket idéző Oakely. A képek magukért beszélnek, de közben azért egy nem túl egyedi, de nekem kedves Selected Homme napszemüveg lett a végén a befutó.  Kommentben ti is mondjatok véleményt, melyik volt a legjobb! ( Hálás lennék.)

   A tanulság számomra, alig várom, hogy végre a megengedett értékű szemnyomás mellet meglegyen a korrekciós műtét, mert nagyon megszoktam, hogy nem kell szemüveg. Mellesleg azért, hogy borzoljam a kedélyeket, magam is rendeltem online kontaktlencsét, mert az első dupla harmincas darab elfogyott. Itt kipróbáltam egy másik gyártó hasonlóan magas minőségű napi lencséjét, de sajnos valóban be kell látnom, hogy az első, amit a klinikán javasoltak jobb volt. Komfortosabb és észrevehetetlenebb a viselete. Pedig árban nagy különbség nem is volt. A bejegyzés, most inkább arra terelte a figyelmet drága uraim, hogy a kiegészítő, ami a "szemünk elé" kerül, mennyire fontos lehet, nem csak azért, mert a márkák, melyeket felsoroltam, magukért beszélnek, hanem mert valóban napi szinten hordott napszemüvegek esetén nem mindegy, hogy a sarki napszemcsi árus, „extra UV védelmű  occo, de csini” homlokra tolva még vagányabb, megoldásai lesznek a befutók. Itt valóban fontos, hogy a dolog ne legyen gagyi, mert a szemünk világa a tét. Az pedig talán a legdrágább.

Barátsággal: Tibor 

  Gondoltam mielőtt lelépek a harmincnyolc fokos hőség miatt, és átadom magam a tespedésnek, még tisztázok egy nagyon fontos kérdést, ami a nyári leárazások előtt, (közben, mellett) felmerülhet bennünk tudatlan férfiakban. Vagyis ha most csapnánk le, mint az a bizonyos tyúk arra … , amit nem írok le, a százalék jellel ellátott nyári öltönyök valamelyikére, legyük már tisztában, mit takarnak a „mitikus”, szavak, amelyek az árcédulával együtt lógnak a gombokon. Vagyis mi a fene az, hogy extra slim fit, vagy comfort fit, itt fitt amott meg skiny.

  Ahhoz, hogy ezt a borzalmasan komplex tudományos igényességgel kidolgozott, tematikát körbejárjuk, egy dolog nagyon fontos lesz. Az, hogy legyünk tisztában saját testi adottságainkkal. Vagyis, ha van pocak, akkor nem biztos, hogy jó az extra slim, vagy ha túl alacsonyak lennénk a comfort fit, hova visz bennünket. Persze mindez csakis a konfekció ipari termékeire lesz igaz, mert aki megengedheti magának, hogy szabóval varrasson, annak ez nem igazán izgalmas téma. Viszont szerintem, többen vagyunk, akik a „konfekcióba zárt” tradíciók szerint öltözködünk, tehát ez hasznos lehet, mint a nyári melegben a bunda.

   A fazon nem csak a hajunkra igaz, hanem arra is, ami alatta van. Pár centivel, de alatta.  A testünk felépítése, gyakran okoz galibát, hogyha jó, és kellemes viseletet szeretnénk magunknak tudni, nem beszélve arról, hogy az még jól is nézzen ki rajtunk. Jól álljon, azaz öltöny. Ezek a fazonok kicsit segítenek nekünk abban, hogy akár optikailag is besegítsünk magunknak, ha kell. Nézzük tehát az opciókat és a lehetőségeket.

  Extra slim fit. Itt a nevében már benne is van, hogy extra, tehát valami túlzó lesz a dolog. Miden nagyon szűkített és feszes, a nadrág inkább egy csőszáru valami, a zakó pedig az, amire egykor azt mondtuk, „hülye gyerek” fazon. Ezt a méretet, nem azoknak találták ki, akik a pacal – csülök – bélszín arany háromszögében tartózkodnak, és ettől egy kisebb súlyfelesleg adódott. Itt valóban, jó, ha nincs has, és a súly problémák is a bulimia felé hajlanak inkább.  Ellenben, ha te sportolsz, és nem a sörös poharak emelgetésének világbajnoka vagy, akkor ez a fazon a te alkatodnak lesz a megfelelő.  Itt, még játszik egy méret, amit skiny jelzővel illettek, amihez nem adnak ugyan, de elkél egy cipőkanál is, hogy a nadrág felmenjen a helyére. Orvosilag erre mondják azt, aki utódnemzésre gondol, engedjen inkább teret, mert a skiny klinikailag igazoltan veszélyes.

( Kérdezzemegorvosátésgyógyszerészétamellékhatásoktekitetében.)

  A slim fit, ami a fenti mutatványtól annyiban tér el, hogy akár már testesebb, de még nem a "Maci Laci, uzsitasit lopkodó" lakatúak fazonja. Itt is jellemzően, szűkített a nadrág szára, és a csípő részben inkább derékban van szabva. A zakó pedig rövidített, a rever ( gallér ) szintén a mai trendnek megfelelően, inkább vékonyított, a testre pedig szinte ráolvad. Ajánlott viselet még azok számára is, akik optikailag csalni szeretnének, mert alacsonyabbak az átlagnál, a nadrág és a zakó hossza és szűkítése végett, nyújt rajtuk pár centit.

( Nem igazából, de ha távolról szemléled, még el is hiszed, hogy így van. )

  Modern fit, vagy regular fit. Ezek tesók, csak más – más márka nevezi így vagy – úgy a fazonokat. Ez már valóban azon földi lakók részére készültek, akik nem szeretik ha „börtönbe” vannak zárva. Jelzem, ha egy jó extra, vagy csak slim fit öltöny minden szempontból ( anyag, varrás, illesztések ) kidolgozott, és nem silány munka, akkor abban sem érezhető a bezártság. A modern, és a regular fit fazonok, nyomokban még hordoznak néhány elemet a slim érzésből, de nem csőhatású a nadrág, a zakó váll része inkább széles, és nem csapott, a vonalvezetés pedig enged teret az alatta megbúvó, testrészeknek is. Itt jegyzeném meg, nincs rondább, mint az elméretezett ruha, vagyis „a majd belehízol”, vagy az ellenkezője, hogy most kezdtem egy „fogyi kúrát Norbival”, addig meg valahogy rám jön. A has, sajnos, ha rádől a nadrágra, vagy éppen pattanásig feszíti azt, csúnyán tud mutatni. Erre megoldás, a modern fit, ami ápol és eltakar, de még nem lepelszerűen.

   Comfort fit. Itt már jönnek az XXXXXXLLLLL méretek. Nincs kérdés, a harc elveszett valamikor ott, amikor jött szembe néhány ellenállhatatlan étterem, kifőzde, meg a nagyi főztje. Az urak engedve a test alhasi gyönyöreinek, elszaladtak a kilókkal. Erre megoldás, persze ha öltönyt kell viselni a comfort fit fazon. A nadrág szára lazább, és derék szabása is inkább magas. A zakó válla bővebb, és íve már nem szűkítés felé visz. Itt kell a hely számos dolognak. Ellenben, ne gondoljuk azt, hogy ez a méretezés, nem lenne elegáns. Mert nem az a lényeg, hogyha jól dolgozott a konfekciós ipar, hogy - na ezeknek a pasiknak is legyen mit felvenni, azt jó napot – hanem igényesen legyen kidolgozva, de figyelembe véve az alkatuk adta lehetőségeket, mégis hordozzon valamiféle eleganciát a felöltő.

  Zárva a felsorolást, ne feledjük, hogy csakis akkor lesz jó a döntésünk, ha ismerjük pontosan a méreteinket. Utána, még ha passzol is a zakó, vagy a nadrág, jobb, ha besegít a szakmáját remekül ismerő eladó, és javasol pár dolgot. Ha nem lenne teljesen jól illeszkedő, nem kerülhetjük el a szabónk felkeresését, mert a nadrág szárát igazítani, a zakó ujját rövidíteni illendő, ha azt akarjuk, hogy jól álljon rajtunk a megszerzett darab. Tudjuk a jelmondatot. A jólöltözöttség felér egy fél sikerrel. Motivációs tréningnek, meg pont ennyi elég is. Most pedig irány a nyári leárazás, és bolt-túra, mert érdemes körbejárni, és beszerezni a nekünk passzoló szetteket, ha ár érzékenyek vagyunk.

Barátsággal: Tibor

   Tudom nem illik megszólni, hogy ki mit visel, de van az a helyzet, amikor a „virtuális környezet szennyezés” olyan mértéket ölt, ami mellett már csak azért sem szabad elmennem szó nélkül, mert a közállapotokra is hatással van. Ehhez hasonló esetek amikor, színészek, celebek, politikusok úgy gondolják, hogy számukra nincs tabu, és midet fel és levehetek. Itt és ne tovább, mondhatná mindenki, ha nem lennénk elnézőek mi magunk is a megjelenésünkkel szemben. Pedig a rossz példa ragadós és nyúló állagú, mindet megfertőz, és romba dönt.

  Azt is gondolom, hogy a pénz nem jelenti azt, hogy ezzel egyenes arányban a megjelenés kultúrája is magasabb szinten lenne jelen, mert ugye láttunk mi már lyukas zokniban tipegő világbankelnököt, és szürreális szettekben mozgó operabáli hírességeket. Olykor dohogok is, hogy a bulvár média nem azon van kiakadva, hogy ez vagy az, mennyire gáz volt, hogy nem tudta mit illene felvenni, hanem megszavaztatja olvasóit, hogy ki volt a legfeltűnőbb jelenség az adott nemes eseményen. Ebben az esetben is a népnevelés csimborasszója az, hogy még jól be is mutatjuk a rossz példák sorát. Egy biztos, nehéz lehet a honi közszereplők sorsa, mert, tele tudnám írni a blogom azzal, hogy ki mikor, mekkorát vétett a megjelenés ellen, amikor, ott és amott „közszerepelt”.

  Tegnap sokkhatás ért, amikor álmos fejemből kinézve az egyik televízió hírműsorán épp a „legkegyetlenebb” hazai probléma esetén menő huza-vonáról tartott sajtótájékoztatót az ellenzék szóvivője. Napi politikában nem szoktam tocsogni, mert ez nem az én területem, de az már igen, hogy a téma súlytalansága mellett, mennyit ártanak az ízlésvilágnak azok akiknek pont az lenne a szerepük, hogy példával járjanak elől. Itt konkrétan a szóvivők, a nyilatkozó politikusok és csatlósaikról lenne szó, kerülve a magasabb szinteteket, mert ugye a népi mondás is azt tartja:”fejétől bűzlik a hal” . A lábfejétől!

Szóval ülök magam elé bámulva, a villogó képek mennek tompa fejem előtt, és mivel pont kivettem a kontaktlencsém és az szemüvegre való átállás miatt, még szédültem is kissé, nem akartam hinni a szememnek, amikor ezt a képet láttam meg.

  Elnézést a kép minősége miatt, de nem sikeredett jobb ebből a remekből, mert saját magamnak kellett megörökíteni az utókor számára, hogy hol rontotta el az amúgy sem rózsás közállapotokat, a szóvivő, már öltözködés szempontjából. Másról nem is beszélve. Vizsgáljuk meg miről is van itt szó!

A nadrág vége térdben elvágva, a cipő egyfajta mokaszin, és persze az ing ujja rövid. Harminc fok felett, még egy szabadságáról berendelt piaci kofa sem tudna szebbet alkotni, nemhogy egy szavak mesterének kikiáltott megmondó ember, akinek az a feladata, hogy pártja arca legyen akkor és ott. Furcsa dolog ez, mert érteni véltem a koncepciót, hiszen a nép egyszerű gyermeke, nem akart mást mutatni, mint ami, hogy ne vágjon fel azzal, hogy túlöltözi, vele szemben megjelent sajtómunkásokat, mert lévén majdnem szaharai hőség, ők sem szmokingban jelentek meg, a hölgyek pedig kiskosztümben. Viszont azt már nem értem, hogy az üzenet, amit az öltözékével adott Nyakó István, mivel hozható össze. Arra gondolok, hogy ő egyfajta lezserségét, az üggyel összefüggésben látta jónak, és ezért villantott bokát. Mert ez a téma, hogy a pártja új stratégiával állt elő, igényelte a hanyag, mi majd megmutatjuk, hogy nem vagyunk hivalkodó pávák, és a nép egyszerű nyelvén beszélünk, nem veszünk magunkra „bezárt” öltözetet, mutatta a tegnapi napon. Legatyásodott nemzetünkhöz, gatyában szólunk. Holott, szerintem, ha fontos, és valóban lényeges kérdésben szeretett volna szólni a politikus, úgy azt a helyzethez mért „eleganciával” kellett volna megtennie. Persze nem csak ebben, de más esetekben sem megengedett a „vizibicaj kölcsönzős” megjelenés, ha sajtótájékoztatóra adjuk a fejünket. (Kivétel, ha valóban a strandon vagyunk, és a vizibiciklik méltánytalan helyzetéről beszélnénk.) Bár szerintem akkor sem. Lényeg, hogy a példa sajnos rossz, és nem mutat előre. Inkább azt érzékelteti, hogy gyarló ember a politikus is, és megengedheti magának a lazaságot, tehát nem kötelezi semmire, semmi. Csak nehogy félre érthető legyek! A kép sajnos nem csak az ellenzék soraira jellemző, - tisztelet a ritka kivételnek – de a kormánypárti politikusainkra is. Hány kormányinfó megy úgy le, hogy Lázár János mellett Kovács szóvivő úr, úgy gondolja, hogy egy ilyen eseményre megengedett a „casual outfit”, mert a miniszter öltönyét ő ellenpontozza a lezserséggel, leereszkedve a sajtómunkások mellé. Pedig lenne pár jó példa, amiből tanulhatnának, mert csak neten kéne "guglizni", és láthatná, hogy öltöznek munkatársaik még egy egyszerű információ közlés esetén tőlünk távolabb, azt nem mondom, hogy boldogabb országokban.

  Miután magamhoz tértem, és mára felocsúdtam a látott képek után, arra jutottam, háta olvassa ezt a pár keresetlen szót az, aki legközelebb hasonló helyzetben áll ki a kamerák elé, és nem szerez be magának előtte egy „hasitasit” amiből majd a megírt anyagot kapja elő. A remény hal meg utoljára!

Barátsággal : Tibor 

  Tudom, kritikus vagyok, és jobb lenne, ha néha magamba néznék, és azzal foglakoznék, ami rajtam szintén idétlen, és hülyén áll. Közben meg osztom az észt, ész nélkül, nem beszélve arról, hogy a stílust, mint olyant még messziről sem szagolom. Büntess magyar szakértő gárda, és olvasd a fejemre mennyire felesleges az, amit teszek. Viszont, hogy a költő szavával éljek: „Nem fogom be, pörös számat, a tudásnak teszek panaszt.” ( József Attila – Ars Poetica ) Mert a tudás hatalom, és aki a divat, vagy a stílus mesterének mondja magát – velem ellentétben – nem menne szó nélkül el a lenti kép mellett.

  Nos, mi magyarok különös anyagból vagyunk gyúrva, és ezért mindent másként viselünk, mint azt kellene. Mert mit nekünk zordon Kárpátoknak …stb.  A kép, arról szól, hogy valamikor a kétezres évek elején egy meg nem nevezhető, vállalkozó a Balaton nyári buja fülledt éjszakjában, fogta magát és a piké póló gallérját mintegy stílus diktátor, hanyag eleganciával felgyűrte és onnan kezdve így látta azt jónak. A csorda szellem látva ezt, követte példáját és mára már szinte a pestis terjedésének sebességével, lett ez a fertőzés széles körben elfogadott betegség. A „kapcsolt ciki”, a homlokba tolt napszemüveggel kiegészített kompozíció. Amikor szegény Ralph Lauren, vagy Lacoste megálmodta a piké pólót, nem gondolta, hogy majd jön egy nép, és erőszakot tesz rajta. Pedig mennyire más volt ez egykor, és mennyire más ez ma is, de nem idehaza. Főleg ha azt egy divatcég reklámként nyomja is. Ilyenkor gondolkodom el azon, mennyire hiábavaló az a rengeteg szájtépés, amit én is teszek. Jön egy cég, készít pár – és itt a fotósom elakadt lélegzete is benne van – reklámfotót, ezzel népszerűsítve az amúgy nem rossz márkát. Ellenben romba is dönti azt. A véleményem szerint, ami ugye maga a szubjektum.

   A rövid ujjú galléros póló, azért galléros, hogy átmenetet adjon a casual egyfajta elegánsabb, de mégis könnyed megjelenésének. Vagy valami hasonló, de ez is divat duma puffogtatás, tudás nélkül. Viszont az biztos, hogy Tommy Hilfiger, vagy Ralph Lauren is dobna egy hátast, ha ezt látná, hogy mit műveltünk az általuk megálmodott színes csodákkal. Vagyis mi lett a galléros pólójukból.    Szeretném leszögezni, ezzel nem akarok „segget” csinálni a számból, hogy a divatban mindent szabad, amit nem tilos. Viszont egy biztos, a kép tanulsága az, hogy pont azt sulykolja, hogy mit ne tegyél.  A rövid ujjú galléros piké pólót, soha nem hordjuk így. Helyette valami ilyesmi lenne az elfogadott.

  Vagy maga a reklámfilm, ami maga az időtlenség a stílusban, Lacoste módra. 

  Befejezve az amúgy is unalmas, írást legyen néhány kép, arról, én mit gondolok követendő példának, a piké pólók esetében, és a rövid ujjú ingek viselése területén. Mert ne higgye senki, hogy megrögzött ellensége vagyok, mindannak ami a nyár fontos része. Csak legyen a helyén kezelve, hordva és viselve.

Kicsit más, ugye? Viszont legalább tudjuk, miért "magyar a naracs", mert kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. 

Barátsággal: Tibor  

    Amikor életed egyik legszebb és legemlékezetesebb napja közeleg, és már a frász vert ki, mert a lista, amit leendő feleséged összerakott a rokonok névsorával, és a zenészek, akiket rávettél, hogy jöjjenek bazseválni, és a cukrászat ahol az összes édességet végigkóstoltátok már rég letudva. Na, akkor és talán az utolsó pecek, bombasztikus hangulatában, ami valóban olyan, mint a legutolsó Tom Cruise film akciójelenete. Pirosat, vagy a fehér drótot kell elvágni.  Akkor jössz rá egy átizzadt éjjelen, hogy a fenében, nincs még meg a ruhám, amit az utolsó szó kimondására kellene magamra ölteni. Remegő szájszéllel, és pattanásig feszült idegekkel rontasz be a legközelebbi üzletbe, hogy végleg letudd azt, amit le kell tudnod. Legyen szép esküvői ceremónia ruhád. Drága arád már rég túl van az utolsó igazításokon, de te még a francia nyakkendők, és zsakettek rémképeivel küzdesz valahol egy porosodó üzletben, amit valaki ajánlott, hogy oda menj, mert elintézni csak ott lehet azt. Persze mindezt azért, mert nem szeretnéd, hogy az középsulis barátaid azon röhögjenek, hogy pont abban az öltönyben, vagy amiben együtt ballagtatok el nem oly rég. Közben pedig nem elég, hogy majd egy tarka-barka színes kompánia nézzen veled farkasszemet, nem akarva azt, hogy szublimálódj a vegyes körettel. Jobban teszed, ha most elolvasod ezt a bejegyzést, és együtt vesszük végig, higgadtan, miért nem szabad kapkodva esküvői ruhádat kiválasztani. Sorvezetőnek pedig lesznek képek is, hogy láss olyan dolgokat, ami inspirálhat. Kövess, és majd én, vezetlek. ( Nekem már nem drága … )

1, Idő az nincs! Nincs, mert dolgozol, és csak hétvégén érnél rá arra, hogy dönts, sötétkék, vagy fekete, vagy mélyszürke az a szín, ami majd a fellépő szetted színe lesz. Pedig, jobb, ha felkészülsz, mert időt kell erre is szánnod. Nem mindegy milyen lesz az outfit a menyasszony mellett. Ja és, hogy elrontsam a kedved, ez nem letudható egy nap alatt.

  2, Van idő, de nincs kedved. Legyen! Gondolj arra, hogy két dolog történhet, vehetsz egy átlagosan ronda szettet, amiben nagyon nem érzed majd jól magad és arra gondolsz, jó lesz majd ez egy másik szintén pap előtti eseményen, de ott már nem te leszel az aktív szereplő. Inkább legyen jobb a kedved, és szerezz be egy olyan kombót amit aztán vagy más elegánsabb megjelenést igénylő eseményen is felvehetsz, vagy legyen ez az összeállítás, ami csakis erre a dicső napra szól, de abban aztán tuti jól is érezd majd magad. ( A képek úgysem csalnak, majd meglátod.)

   3, Próba macera! Nem az, de a szükséges rossz. Ne csak egy helyen nézz meg dolgokat, hanem több ajánlást is vegyél figyelembe. Mára hála a divat magasságos isteneinek, több helyről válogatva juthatsz a legjobb megoldáshoz. Próbát viszont nem úszhatod meg, és jobb is az, mint a kapkodás. Tudjuk, annak sehol nem volt még jó a vége!

   4, Legyen egyedi!? Attól, hogy később akár egy elegánsabb öltönyt választottál csupán, és nem szmokingot, vagy frakkot. Tedd egyedivé valamivel, ami csakis erre az alkalomra lesz rajtad. Egy szebb kiegészítő, egyedi nyakkendő. Tudd, hogy nem te vagy a hetvenedik rokon az eseményen, hanem a főszereplő. Éppen elég fura társaság lesz majd ott extra megjelenésében, és itt az „egyediség” nem pozitíve értendő.

   5, A szett kiválasztásakor ne legyen ott anyukád! Durva, amit írok, de jobb egy barát vagy a leendő életed párja. Édesanyád itt most csak ronthat a helyzeten. Hidd el, nem hasból beszélek. Tudjuk minden fiúnak az anyukája az, aki azt mondja, „pici fiam ebben leszel a legcsinosabb vőlegény”. Aztán azt látjuk, hogy a nadrág több számmal nagyobb, a zakó szintén, és az egész valami furcsa „ez nem én vagyok” érzést sugall. A barátod jobban látja azt, amit az „anyai szív” elfed. Az életed párja pedig azt ismeri miben lesz ő majd a ceremónián melletted, és ezt persze te is tudni véled, ha másból nem, is mint a leemelt összegből a számládon. Ellenben ő tud abban segíteni, hogy passzolni fogtok egyáltalán egymáshoz egyáltalán.

   6, Készítess, vagy konfekciót vegyél? Két érv, és két összeg. Az egyik üti a másikat. A varratás extra kiadással és persze időben is sokkal több ráfordítással járó ügylet. A mellette szóló érv, hogy valóban egyedi lehet a megjelenésed. A "másnak ilyen nem lesz soha" érzését adja! Viszont mekkora már annak az esélye, hogy pont aznap ugyan abban a kihízott öltönyben fussatok össze a házasságkötő terem előtt egy másik vőlegénnyel? Nagyjából a nullához közelítő szám. A konfekció mellet az ár, és a gyorsaság szól, de nem elhanyagolható, hogy mára ez a kelléktár is van annyira igényes, hogy még a legfinnyásabb elképzelésnek is tud meglepetést okozni. Árban is, de ez hagyjuk ezen a szép napon amikor egy életre szóló igent kell majd elrebegned.

  Összefoglalva: Ne kapkodj, időd az nincs, nyugi mert választék viszont több is mint gondolnád. Ehhez nem kell anyukád, de jó ha majd látja mi lesz rajtad, akkor amikor ott lesz az esküvőn. Varrass, de maradj épelméjű, még ha a szerelem el is vette rég, az összes sütnivalód, tehát ha lehet (ötlet) válaszd a konfekciót. Az utolsó szó jogán pedig egy tapaszatalati úton szerzett tanács. Jól gondold át! Mármint a színválasztást, mert mást  már úgysem tehetsz.

Többet ... 

Barátsággal: Tibor

   Az ingekről tényleg nagyon röviden és lényegre “tömören”, ahogy azt megszoktátok tőlem. (Bár már nem emlékszem magáztalak - e titeket, vagy tegeztem - e, önöket…) Első tézis, az ing nem póló!  

  Hiába is csábít, hogy a kényelmével elkápráztassa a nézőket, az ing az ing, a póló pedig póló. Második tézis, az ing nem csak a hideg, vagy a meleg ellne viselt vászon darab! Az ing a férfiember egyik legfontosabb ruhadarabja. 

   Az ing az, amit nyakkendővel, vagy a nélkül, zakóval és/vagy „zakótlan” hordhatunk. Az ujja pedig hosszú! Nem teszek kompromisszumot 40 fokban, sem, sehogy! Az ing amit, tárgyaláshoz, irodában, utcára, munkában, öltönyhöz főleg, csakis hosszú ujjal készülhet. A nyár, és a meleg tavasz csakis ott engedi meg a lazaságot, ahol annak helye és ideje van: vízpart, strand, stb. 

  További tézisem. Vegyél alá valamit, vagy sem? Nos, ebben nem lennék ennyire szigorú. Sokan hordanak az ing alatt pamut atlétát. Szerénységem ezt már páncélnak tartja, de praktikus oka is lehet a viseletének. Tehát szabadon vállalt gyakorlat lehet ez is.

   A tézisek sorában a gallér a következő. Itt számomra nincs szabály, de elegancia szempontból lehet, egy döntésképtelenség mihez mi kell, helyzete. Cápa, vagy sima. Két gombos magasított, legombolt. Sorolhatnánk. Itt a szabály az, hogy a fej formája melyik gallért részesíti előnyben. Mert nem mindegy, hogy a gömbölyű még kerekebb lesz, vagy a hosszúkás, elnyúlt. Mármint az arcunk, persze nem az ing ára miatt. Alap, hogy rossz szokásaink egyike, a legombolt inghez vett nyakkendő. Én azt vallom, a legombolt gallérú ing, inkább casual, tehát nem vegyél hozzá fel nyakkendőt.   Extra, hogy manapság a legombolt gallér dupla, és ehhez is hordanak nyakkendőt, nem elég, hogy duplán csúf ez az ing, de még rontunk a helyzeten.

  A tézis antitézise. Szintézis. Szín/tézis. Az ing színe lehet sima, egyszínű, ez főleg akkor hasznos, ha a nyakkendő dominál, és a hozzá a zakóban hordott díszzsepi. Ellenben, ha mintás az ing, és itt főleg a rácsok, kockák (politikamentesen) jönnek képbe, soha nem lehet a nyakkendő zavaróan mintázott. Túlzások elkerülése érdekében. Bár itt is mint minden esetben a divat, mondja meg, hogy ki vagy. Vagy épp ki nem!

   Az ing „mandzsettássága”, vagy mandzsetta nélkülisége fontos kérdés lehet. A mandzsetta az ing igazán elegáns, és fontos kiegészítője lehet. Viszont nem kötelező, csak abban az esetben, ha a helyzet, és a hely megkívánja azt. Variációk széles skáláján mozoghatunk. Itt viszont valóban fontos, hogy a zakó ujjának hossza be legyen rendesen lőve, hogy a mandzsetta érvényt szerezzen. Vagyis látszódjék az, ami az ingből épp, hogy látszódni kell, a mandzsettagomb. 

   A tézisek tézise. Az ing formája, szabása és a testen felvett íve. Talán a legfontosabb, hogy az ing nem lóghat, nem lehet több számmal nagyobb, és nem lehet kisebb sem. Itt már igazán nem panaszkodhatunk, mert mára elmúltak azok az idők, amikor azt kérdezték, hogy az úrnak valami baja van, hogy ilyen furcsán mozog, és a válasz az volt rá, - Nem, nem csak a „Macsonyaalsó Konfekció Ruhagyár” termékét viseli. A konfekciós, és nem szabóságban készült ingeknél is ügyelnek a hossz és a nyakméret mellett az ujjhosszra is.

  A modern ingfelfogás egyre jobban ügyel arra, hogy az ing sokszori hordás miatt is megmaradjon formájában és színében. Másik és ez is felfogás kérdése, főleg a feminista mozgalmak miatt a vasalhatóság. Mert ki szeret vasalni, persze ha nem tisztítóba hordja a ruháit. A kompromisszum itt is a vasalás minimalizálása felé halad. Bár néha számomra a “non iron” esetében azt az érzetet kelti, hogy az illető csak az ing látható részén futtatta meg a forró nehéz fémet.  

  A tézisek sora még bővíthető, de számomra ezek voltak a legfontosabbak mára. Szabad választás joga, hogy a gallér milyen, a színek skálájában melyik a legjobb számunkra, a mandzsettást, vagy a sima gombost vállaljuk be, a formája slim fit, vagy kevésbé karcsúsított, szabót kérünk meg a méretre gyártás során, mert Krőzus unokái vagyunk. A vasalhatóság fontos pont a családi béke megőrzése végett, vagy annyira kreatívak vagyunk, hogy mi simítjuk el a ráncokat. Az ingben a lényeg, hogy ne hanyag, slampos választás kényszerűsége látszódjék rajta. Mert a cipő után, ezt nézi meg rajtunk a teremtés “szebbik” produktuma. Ugye nem voltam szexista?

  És nem akarunk nemes halált halni, természetesen, és főleg erőszak által? Mint általában itt is érvényes a mondás, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.   Tudod: YouTube, instagram, facebook és persze a tumblr is. 

Barátsággal : Tibor