Most tudom, egy életre elvágom magam a nagy plázás ruházati üzletnél, de legyen, meg Úr akarata. Illetve az urak akartak. Mert arról szól ma a blog miért nem ajánlom a Zara, H&M,  Van Graaf, és az általam és szerintem többek által ki sem ejthető nevű, Peek & Cloppenburg boltokat.

  De miért? Tenné fel Ábelünk is a kérdést, és talán joggal. Mert nem jó, és drága és unott és agyoncsépelt, és egyébként is izé. Viszont ezek nem lennének kellő alaposságú indokok, és persze a fent említett cégek rögvest kilós pert akasztanának a nyakamba, de mivel ezt szeretném elkerülni a szubjektív élményeim, kerüljenek sorok közé. Vegyük elsőnek az ömlesztett márkák elitista, de közben a vidéki ábécé szintjén mozgó üzletét, ami egy és ugyanaz, csak az egyik szebbnek adja el magát, míg a másik ugyanazt akarja ránk sózni, csak amolyan outlet formában. Jöjjön, tehát a Van Graaf ami a saját márkáin kívül azt mondja, hogy a „világmárkák” üzlete. Gyakran van az úgy, hogy mint Mátyás az igazságos, de nem álruhában, mert az nincs, meg ostobán is néznék ki, bemegyek ezekbe a boltokba és mintegy vevőnek álcázva magam, bolyongok a gondolák és a polcok között. Mert mi mást is tehetnék, mivel a legfőbb gondom rögvest azzal van, hogy egy ember az, aki árgus szemmel követ, és legalább vette a bátorságot és köszöntött belépve, az bizony a biztonsági szolgálat szűkre húzott szemű őre. Biztos látja nem jó szándékkal tértem be. Az üzletben akár sátrat is verhetnék, még az sem tűnne fel az eladók unott álmosságának. Te bolond, tudnod kell, hogy ők nem érted vannak ott, hanem azért, hogy tovább erősítsék azt a gondolatot, hogy a férfi vevőt jobb, ha nem zaklatod, mert ő bizony célzott vásárló és tudja, mit akar. Pedig nem. Ott van anyuka, feleség, barátnő, majd ő megmondja mi a tuti.

  Van az úgy, hogy nem. Legutolsó látogatásom során, a két ártatlan férfi próbált magának egy öltönyt szerezni, mert valami nemesebb esemény végett ide vitte őket a „balsors”. Meg mivel a „márkák barátai”, arra gondoltak a minőség itt van. Az a két férfi talán máig küzdene a reverek, és hajtókák, színek közt, és éhen is veszett volna, ha nem rohan az egyik a bolt másik végében az előle menekülő eladó után. Majd kétségbe esve magyarázná el neki, hogy mire is lenne szüksége. Mindez a Hugo Boss, Tommy Hilfiger csekély értékű hacukái között. Nem szégyellve magát, hogy itt a vevő nem kevés pénzért akarna magának valamit venni. Persze mondhatnák, nincs jól megfizetve, meg különben is nem érdekelt az eladott mennyiség után, és persze a „Boss” úr sem fogja megköszönni neki a fáradozást. Na de mégis, nekem volt kényelmetlen ez a szituáció, úgy, hogy közben már nem ez volt az első ilyen eset. A testvére a blog elején említett Peek, meg a Cloppenburg, abban válik, el a Van és Graaftól, hogy ott mintegy Kínai piacon, egymás hegyére hányva lóg a „minőségi” szövet. A nem szégyenlős vevő és a legtöbbje a „keleti-uráli” nyelvek tudora, bátran turkál bele, és gyömöszöli izzadt testére őket, mert a légkondicionálás épp kifulladt. Minek után, sem az hossz, sem az átmérő nem stimmelt az úr megunva az egészet, hanyag eleganciával dobta a zakót a gondola tetejére. Ott tartózkodásom körülbelüli fél órájában sem jött senki oda, hogy a szétcincált zakót visszategye a helyére, vagy legalábbis megigazítsa. Ajvé, mint akarok én! Ez csak egy Armani felöltő volt. Potom pénzért ott, és csakis neked. Itt is mondhatjuk azt, hogy a vevő kulturáltsága nem volt a csúcson, és miért is kellene egy amolyan outlet felfogású üzletben rendezettebbeknek lenni, de közben meg, ha azt nézem, hogy ezek a, márkák azok amelyeket prémium kategóriában szoktunk emlegeti, mégis valami idegrángás kezdődik nálam és furcsán kezdek viselkedni én is. Ki tudja, valaki lehet, pont ezt kedveli ezekben a nívós üzletekben, hogy egy kalandtúra a vásárlás, és nem elegendő a tömött pénztárca, de kap mellé „dzsungel” élményt is, nem beszélve, hogy én mellékelnék egy – egy térképet is, hogy aztán nehogy eltévedjen szegény, amíg talál egy rendes eladót, aki ismeri a méreteket is. Arról nem is beszélve, hogy aztán tudjon javasolni szabót is az után igazításhoz. Itt is lenne miről mesélni, mert a zakó ujjhosszt levágással megoldó Van Graaf, még egy kevésbé „drága” Hugo Boss öltönyt is gallyra tud küldeni. Szegény vállból igazító mesterszabó barátom, rég elküldött volna a melegebb égtájak megtekintésére.

  A Zara és a H&M k.b. ugyan az, csak az egyik mégis úgy csinál, mintha jobb lenne a másiknál. Pedig nem, sőt nagyon nem. A Zara azzal kábít, hogy „na te okos férfi itt aztán megkapod a modern, de mégis elegáns öltözködésed kellékeit” , a cipőtől a zokniig bezárva a színtiszta poliészterben. Mert ez van, ha két, három zakó próba között kijönnél Paksra, nem kellene a kettes blokkot megépíteni, mert elegendő áramot fejlesztenél az egész ország számára. Egyik „bennfentes” szöveteket, és egyéb gyártási ügyeket jól ismerő forrásom elmondta, miért van az, hogy a német, vagy amerikai Zaraban ugyan az a zakó, miért nem „ráz”, és miért nem megy tönkre az első tisztítás után. Pedig mindegyiket ugyan abban az olcsó munkaerőt biztosító országban, és ugyan abban a gyárban állítják elő, csak az egyik soron a keleti országok boltjaira szánt szettek készülnek, míg a másik soron a jobb sorsra jutott „hanyatló” nyugati kapja. Ehhez itt is társul az üzletben dolgozó eladók tudatlansága, és egy-egy helyen még a flegmasága is. Vicc, de már a boltban uralkodó káosz nem is zavar, mert olyan finom kis „balkáni” hangulatot kölcsönöz az, hogy fehér chino nacin tapos keresztül az aki ingeket akarja megnézni, mert a földön lóg a nadrágok szára. Láttam, épp most „csilliárdokat” adnak ki az előre sározott farmerekért, itt meg legott megkapod echte magyar sárral egy esősebb nap után, fele annyiért. Nem megéri? Még a hülyének is, nehogy nekem.  A kollégája a H&M annyiban más, hogy ott legalább a fekete és szürke árnyaltokon nem látszik meg a vevők lábnyoma. Az eladó fiúk és lányok pedig vidám egyhangúságban tengetik életüket roskadásig tömött polcok között. A minőség pedig pont olyan, amit a gyorséttermek ételei nyújtanak a gourmet számára. Gyors, rossz, íztelen, de legalább megéri, hogy fél óra múlva keveregjen a gyomrod.

  Azt is tudom, hogy a fenti sorok miatt olvasóim többsége is támadásba lendül majd, mert miért „bántom”, azokat az üzleteket ahol legalább van „választék”, és a pénztárcájukhoz mérten még „jól is járnak”. Higgyétek el, ez baromira nem így van. Kis pajtások itt vagytok igazán átverve. Közben még örültök is neki, mert végre van papírzacsi, amin márka név szerepel, és büszkén lehettek tulajdonosai a belegyűrt, ki tudja hányadik izzadt, zsíros, keleti parfümszagtól illatos testről lekerült terméknek. A legszomorúbb az egészben, hogy a honi bloggerek százait tömik tele, próba cuccokkal, hogy aztán azt visszaadva képeken örökítsék meg, posztolják ki, hogy mekkora királyság ebből öltözködni. Legutóbb még "hastag" falat is állítva nekik, hogy ingyen tegyék meg azt a szívességet, amit a legdrágább reklámhelyért kellene fizetni máshol. #envagyokottafarmerben

Lőjj egy selfiet drága ... nekünk olcsó!

   Szomorú ez, de kis hazánk stílus "firkászai" - ide tartozom én is -  ennek a csábításnak sem mondanak ellent, nemhogy arról írnának mennyire ciki is ez. Kaptak egy szánalom belépőt, és ingyen kólát a legutolsó „fassionsóra”. ( Tudom irigy vagyok, mert engem meg se ... )

  Most tuti nem lettem népszerű a „fast fashion” márkák közt, és lehet egyetlen plázában sem fogadnak szívesen, illetve a fent említett üzletek falán ott lóg majd a wanted felirattal ellátott képem, de hidd el kedves követőm, olvasóm nagyon régóta bennem volt ez, és nem bírt már elfojtva bennem maradni. A vulkán kitört és a láva a lábunkra folyt.

Én ezért ajánlom, és azért dolgozom, - még ha „plázás” is a márka-, olyan üzletekkel, ahol a szolgáltatás minőségi, és mellé az anyag minőségében sem vernek át (nagyon). Viszont mint tudjuk, ma már nem minden út Kínába vezet, vagy Törökország mellé. Egykor a selyem út is arra kanyargott, most csak visszatértünk hozzá, csupán kevesebb a selyem. Róma kizárt, mert ott a szabóságok és elit üzletek száma nem rejt hasonló alacsony színvonalú kiszolgálást.

   Remélem, többen leszünk gondolkodó és megfontolt vásárlók, és persze a fent felsorolt üzletek mellé még pár bejöhet, mint versenyző ezen a szomorú vetélkedőn, de róluk inkább ti szóljatok a bejegyzés alatti kommentben. Ébresztő, én megtettem az első lépést!

Barátsággal: Tibor    

   Térjünk rá egy bizonyos gátló tényezőre, ami gyakorta előbújik, mint a tavaszi csiga a házából, félősen, de mégis dölyfös magabiztossággal, hogy az a férfi, aki egy bizonyos koron túl van, nem a megfelelő outfitben jelenik meg az teljességgel elfogadhatatlan. Persze ezt a tézist, mint bármit, ami a divattal kapcsolatos, általában olyanok hangoztatják, akik vagy soha az életben nem öltözködtek, vagy épp azok, akik igen, és ebből élnek, (meg) mint stílus guruk. ( Én egyik csoporthoz sem tartozom, mert azt vallom, amit Woody Allen, „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.”)

  Tudom nehéz "belőni" azt, hogy egy férfi mikor éri el azt a kort, amikor már a divat sodrásával való szoros haladás, már „ciki”. Mert ez alkat és habitus kérdései is. Ellenben inkább tarozom azon stílust terjesztő bloggerek közé, akik azt vallják, hogy amíg valami nem túlzás és „vizuális környezetszennyezés”, tegye bátran, mert nem az a fontos mások, mint mondnak, hanem az, hogy te miben érzed jól magad. Itt is tehetnék egy laza szembesítést magammal, mert a „jól érzed magad” kifejezést gyakran negatív értelemben használtam. Ellenben itt nem arra értem, hogy az „átlag férfi”, aki már elengedte a divat gyeplőjét, és a ló elszaladt mellette, megelégszik a puszta kényelmet biztosító „slampossággal”. Valljuk be, ez azért inkább jellemző még, mint a gondos odafigyelés, sajnos!

  Blogom, és egyéb közösségi felületeimen keresztül, egyfajta irányt szerettem volna mutatni, nem csak átvett képekkel, de legtöbb esetben (és ez az utóbbi időben gyakran van így) magamon bemutatva, hogy ne legyen skrupulusa senkinek, mert itt van ez a nem túl fotogén lény, aki próbálja átadni azt, amit „összeszedett”. Nem szifilisz ez, mert szabadulni könnyebb tőle, és ráadásul nem is fáj. Gondoltam, hogy talán a saját példa ragadósabb, mint az, amit egy-egy katalógus fotó mutat, a valóságban nem gyakori embertípusokon. Már csak remélem, hogy kortársaim és egykori kollégáim nem röhögnek hangosan, hogy „na, nézd a majom már megint pozőrködik”.

  Ami a lényeget illeti, a mai bejegyzés esetén az, hogy egy hete olvastam hosszas elemzést, egy stílussal és divattal foglakozó oldalon, hogy a férfiak legtöbbje, nem igazán tudja eldönteni mi az amiben, megjelenhet a korához illően. Persze az írás több oldalon elemzi a casual, a business és egyéb megjelenés összességét, de a vége az volt, hogy egyes „tévhitek szerint” amit a mai „korszellem” és egyes „blogok” terjesztenek, azért nem tudnak a magyar hímneműek öltözködni, mert ezek a téveszmék félre vezetik őket. Vagyis megint ott van a „túlbuzgó entellektüel”, aki meg akarja magyarázni, hogy a divat valami olyan magasztos és földtől háromezer méter magasan lévő hegycsúcs, amihez csakis azok juthatnak fel akik legalábbis elvégeztek száz kurzust ahol megmagyarázták nekik a nulla együtthatóját. Mindezt nem kevés pénz ellenében! Bosszantó, ugyanis szerintem, ha valami nem jön magától és nem érez rá valaki kisebb segítséggel, akkor tanulhatja azt egyetemi fokon akár, akkor sem fog menni. Ezért inkább feladja. Drága olvasóm, te itt még ne add fel, a remény hal meg utoljára. Illetve a „reményhal” kiment a divatból, és a sza@ok "rája" jött helyette.

  A divat persze vihet bennünket félre, és egészen borzalmas dolgokat is művelhet, de azt csak azok követhetik el, akik vakon mennek utána. Én azt vallom, és vissza a címhez, az életkor és az öltözködési stílus változhat, nem kell ezer évvel ezelőtt leírt rizsporos könyvekből, és azok tanait oktató felkent papoktól elsajátítani. Mert a józanész és a tükör nagyobb segítség lehet, mint bárki más. Azok dolgok, hogy mi az, amit illik és nem illik már felvennünk, és mikor, hol nagyon sok helyen megtalálható, akár még meg is tanulható. Viszont az, hogy ezt miként építjük, be saját stílustárunkba, már rajtunk múlik. Vallom, hogy te is tudod, és nem leszel bolond, hogy másként tegyél! Nem vagyok szigorú, de ellenben következetes, és blogom, facebook és isntagram oldalam ebben segíthet. Képekkel, inspirációkkal. Aztán azokkal a normál kereteken belül folyó, komment diskurzussal, ami ezek alatt képződik. Legyen az a cipő és a zokni, magasztos kérdése, vagy a nadrág hossz, zakószűkítés, miegyéb. Minden férfi, aki egyszer olvasott, vagy látott tőlem valamit remélhetőleg beépítette magába, vagy ha nem akkor sem ment el mellette szótlan, ha nem is nekem, de másnak megemlítve.

via GIPHY

 Utolsó sor szintén legyen Allentől: „Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.” ( Valahogy így Uraim, nemdebár? )

Barátsággal: Tibor

  Idézettel kezdem: „Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem.”

  A szavak elvesztik értelmüket, főleg ha egy férfi divattal foglalkozó bloggert olvasnak azok, akik ki tudja miért, de őt választották, pécézték ki maguknak. A szavakkal sem értjük egymást itt valóban értelmet nyer, mert a sztereotípiák hadteste lendületbe jön, és támad. Miért, mert csak, vagy, mert unatkozik, vagy, mert rohadtul utálja ha másnak más a véleménye. Viszont most pár dolog, amivel helyre rakjuk a szavak értelmét, vagyis magyarázzuk meg miért nincs, vagy mégis miért van igaza azoknak, akik támadják a bloggert, a divat blogja alapján. Tévhitek a jólöltözöttség kérdésköréről.

 1, Minden férfi, aki törődik a külsejével, és szereti a divatot követni, vagy meleg, vagy legalábbis az. Csak titkolja. Ha valóban így lenne, akkor már rég kihalt volna a bolygó és csakis rondán öltözött majmok, és vagy egyéb állatfajok laknák a földet. UFO is szóba jöhetnek, bár náluk nem tudjuk mi az aktuális trend az öltözködést illetően, tehát ne hamarkodjuk el ezt a lehetőséget, mert támadhatók lehetnek.

  2, Minden blog, blogger aki az aktuális divattal, és vagy a stílusos megjelenéssel foglalkozik, a „bűnös háttérhatalom” szolgája, mert arra kényszeríti olvasóit, és követőit, hogy vakon verjék el a család összes megtakarítását valamiféle furcsa holmikra, amire valóságban semmi, de semmi szükségük nem lenne. Ha így lenne, olyan gazdag lennék, hogy nem tudnám csak vasvillával forgatni a pénzem, mivel az összes divatház engem fizetne meg, hogy mételyezzem tovább követőim és olvasóim. Ami persze megint nem igaz, mert „csóró” vagyok, mint a „jólöltözött templomegere”.

  3, Minden férfi, aki másképp öltözködik, mint az átlag, és ezzel feltűnést kelt szintén „kőgazdag” , mert csak ők engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a külsejükkel foglakozzanak. Soha nem dolgoztak semmit, és a pénzt a szegényektől vették le, és vagy médiában felkapott üresfejű senkik. Ha ez így lenne az össze gyártulajdonos, mérnök, és vagy bankár a legutolsó valóságshow menekültje lenne. Ellenben az üres fej, és a pénz néha társul és annak következménye a stílustalan öltözködés. Lásd a fenti tézis „reciprokát”.

  4, Minden férfi, aki a megjelenésével foglalkozik, legtöbb esetben a felületességét, és modortalanságát leplezi. Ha ez így lenne, nem lennének stílus, és etikett tanácsadók, és a barlang bőven elég lenne a lakhatásra, illetve a lánykérés elfogadott módja még mindig a kőbunkóval való fejbevágás lenne. Ennek a „tételnek” cáfolata is létezik, csupán nézz körbe az a valódi „éjjel nappal Budapesten”.

  5, Minden férfi, aki a többet foglalkozik a divatos megjelenéssel, egyéb testi fogyatékosságát akarja leplezni. Vagyis kövér, izomhiányos, puhány, férfiatlan. Ha ez így lenne szegény egykor neves NFL játékos lenne „zokniszandihasitasis” izomkolosszus. Az állítás igazolása, hogy a legtöbb divattal nem foglalkozó férfi már az alakjára sem figyel, mert minek kellene. Úgy szép ahogy van!

  6, Ráadás. Minden férfi, aki szereti követni az aktuális divatot, és szeret a hétköznapok világában adni megjelenésére, otthon rejteget egy valódi „szöszmösz tvénézős mackóalsót”. Igen ez így van, mert aki a hét legalább hat napján olyan, mint akit a gyufaskatulyából húztak elő, megengedheti magának, hogy otthon a Netflixes magányában, abban legyen sorozatnéző áldozat, amiben a legkényelmesebb.

  Tudom, lehetne még bővíteni a sorokat, mert az irigység, blogok elolvasás nélküli kommentelése, nálunk nemzeti hagyomány, és a „természetes” megjelenést gyakran keverjük a pocsék öltözködéssel, mégis itt fejezem be. Szerintem "adjunk magunkra" és ismét lesz értelme a szavaknak. Csapataim harcban állnak, a kormányos a helyén van. Az UFOK és a "gyíkemberek" pedig tovább tömik a virtuális pénztárcámat.

Amennyiben még nem lettél áldozatom, itt a facebook, instagram, tumblr, és YouTube csatornámon azzá válhatsz!

Barátsággal: Tibor 

  Tudatosan nem szoktam szidni a facebook közösségi felületet, mert sok mindet köszönhetek én is ennek a végtelen komment, és hírtengernek. Viszont a Húsvét nem csak a nyulat, és feltámadást hozta le számunkra, hanem egy „algoritmus” korrekciót is. Persze mondhatjuk, a facebook ebből él, és persze azon oldalakat tolja az orrod elé, amelyek kellő pénzt nyomnak abban, hogy teljesen felesleges összeesküvés elméleteiket, politikai trollkodsait, és persze a rák legjobb gyógymódját a vizes mosogató szivacsot hozza el neked szűnni nem akaró lelkesedéssel. Viszont most azt gondlom nekem is, aki nem keveset áldozott arra, hogy a profil, amelyen keresztül stílus, és divat üzenetim szórjam „kéretlen”, elegem legyen. Nem kicsit, nagyon.

   A "TSL" oldal lassan és biztosan tűnik el azok elől is, aki pedig pedánsan, rendesen kedvelve és követve jelezték, hogy érdekli őket. Ez a tünet szinte radikálisan ment át szinte „láthatatlanba”, 2017. 04. 18. után. A "nagyhatalmú" arcos könyvtár változtatva a besoroláson, úgy döntött, azok, aki eddig a férfidivat Tiboros megosztásaira voltak kíváncsiak, azok túlzásba estek, és jobb, ha nem kapnak belőle sokkal többet, mint azt megérdemelnék. ( Jelzem nem csak nálam jelentkezett a fenti hiba, mert lévén én is követője számos hasonszőrű oldalnak, őket sem látom … ) Jelezték is nekem párna, privát módban, hogy talán kevesebbet ülök a gép elé, vagy nem törődöm az oldallal? Pedig ... 

  Nos, ez persze nem igaz. Vicces is, mert a szintén Zuckerberg kézben lévő instagram oldalam ellentétben a kapcsolt TSL facebook profillal, szinte szárnyal. Mára 22 000 követője és egy - egy poszt alatt 1100 – 1300 aktivitással (szívecskével jelezve, lájkova )  működik. Úgy gondolom, ott még nagyon mélyen nem nyúltak bele ártó programozó kezek.

  Tudom, naivitás lenne azt gondolni, hogy az, amit a facebook profilon művelek, annyira nagy hatással lehet, mint egy mindent megmozgató „háttérhatalmat” ( gyíkemberek, ufókat, ceusorosokat) feltérképező oldal, de azért mégis valami hiba került a fogaskerekek működésébe. A bejegyzés épp ezért született, hogy próbáljuk meg közösen orvosolni azt, ami most tőlünk független ment gallyra. Mit is tehetünk? Most képekkel illusztrálva mutatom be, mire hova kattintva maradhattok divatosan elegánsak.

A, megjelenés elsőként 

B, Megjlenés elsőként kipipálva! (semmiképp, a követés leállítása) Bár az is lehet opció, ha már unalmas lennék! 

  Bár tudom, lehet ezt a bejegyzést is csak azok olvashatják, akiknek ezt a „nagy képeskönyv” fura ura engedi majd, szűrve. Talán hátha mégis jobb lesz, és nem maradtok le az aktuális divatőrületekről, ha a jelzett módszerrel éltek. Kint szakad a hó, én meg itt bent azon gondolkodom, hogy az időjárás tehet róla biztos, hogy „mindennek” elment az (gép)esze. Legalább mi őrizzük meg a hidegvérünk, oké, jó az sem jó most. Maradjunk józanok. Az alkohol a hidegben jól jön, tehát ez sem a megfelelő. Legyünk résen és okosan csaljuk elő a TSL oldalt ismét az elsők közé, ahol annak a helye volt. Közös erővel talán ez is megy!

  Köszönettel, és szűnni nem akaró barátsággal: Tibor  

  Jön a nyúl. Nem az! A nyúlon túl! Ott bizony kellet az „Anthiókia szent kézigránát”, hogy Artúr véget vessen véres pusztításának, és Ménár Atya hozta is, hogy a lovagok megmenküljenek a véres szörnytől. Aztán a nyúlnak lett, kampec. Most, hogy az örök klasszikust idézve a Húsvét hétfő egyik régi hagyományát vezettem fel, jöjjön öt outfit amiben be is engednek a "lányos házba", és még talán a tojásod is megmarad. Vagyis kapsz többet is, mint amennyi kellene.

         Bringa jobb lenne, de a szett indulásnak rendben van. 

                                           A bevált öltönyös.

  A teljesen "laza", amiben még az autód, akarom mondania kerékpárod is megtalálod a "locsolós háznál" kapott „szérűs kertek királynője” lefogyasztása után.

  Végül a  hagyománytisztelő. A szettek beszerzése kissé nehézkes, de talán megéri. 

  Remélem tudtam támpontot adni, és ez nem lesz mellényúlás, akkor sem ha pálinka győz le erős férfiakat. Ezzel a kis rövid poszttal kívánok már most Áldott, békés húsvéti ünnepeket!

A többit tudjátok: facebook, instagram, tumblr, YouTube! A végső elkeserdésre pedig a tanácsot itt kapod meg! 

Barátsággal: Tibor 

  Amikor első blogbejegyzésem született a 4_skandinavia üzletéről, még javában azon gondolkodtunk, hogy lesz az idén tavasz, vagy érdeklődés hiányában az is elmard. Ők azért bízva a természet örökös körfogásában, elkezdték feltölteni a boltokat a Selected Homme Dán márka tavaszi és nyári kollekciójával. Ott jártam alkalmával érkeztek első hullámban a Dán tavasz férfi szettjei, és már akkor tudtam vissza kell mennem, amikor már szárba szökken minden, és a rügyek bomlani kezdenek. Mert a jelek azt mutatták a Dánok sem restek, ha a megújulásról van szó.

  Megérkezve az Aréna Plázában található üzletükbe, rögvest körbe rohantam és levideóztam mi van az bejárattól, bejáratig. Körben. Mert van, minden mi az érzékszerveket bomlasztja. Gyönyörű felhozatal, ami a casual, és a street fashion kedvelői számára „tobzódást” jelenthet. Mellette viszont az üzleties megjelenésre is gondolva, ott vannak a gondolákon az öltönyök is. Fiatalos slim fit világa.

  Az a fránya pénz ne lenne, vagyis dehogynem. Mert ha nincs akkor nagy a baj, ha meg van, akkor is, de az már kevésbé fáj. Tudom, a stílushoz nem kellene pénz, de azért valljuk be, könnyebb divatosan stílusosnak lenni, ha van „zsé” .  Legtöbb kérdés és a legtöbb üzenet arról szól a blogomon, és az összes közösségi felületemen, hogy nagyon jó fej vagy Tibor, de ezeket a cuccokat csakis teli bukszával lehet megszerezni. Holott, és most öntagadásba megyek át, a pénz nem lehet a stílus, és a divat elsőszámú kérdése.

  Csupán egy példa és máris érteni fogod, miről írok. Itt van az egyik leghíresebb luxus márka a Gucci tavaszi kollekciója, minap az Andrássy úton jártam és lőttem egy kirakat fotót. Nem hinném, hogy az ott látott kollekció boldoggá tenne egy átlag pasit, aki divatosan és egyben stílusosan szeretne megjelenni. Mielőtt a Gucci beperelne, és megvonná az amúgy sem adott támogatását tőlem, védelmében szólnék. A szettet nem is az átlag férfi számár tették ki. Viszont, ha nem akkor meg kinek?

  Gucci 2107/ tavasz - nyár 

  A stílusos öltözködés tehát nem lenne pénz kérdése? Nem, de azért mégis. Vannak alap darabok, amelyek nem hiányozhatnak a gardróbodból, de nem biztos, hogy annak feltétlen a legdrágább és legelitebb márkától kell származnia. Mert a zakó anyaga és a nadrág minősége persze függ a gyártó nevétől is, de legtöbb esetben találsz olyan „brandet” ami nem annyira drága, de a minősége pont megfelelő. A konfekció ipar egyre szebb és szebb dolgokat gyártat le, ezzel egyfajta túltermelést okozva a divatiparban, ami meg egyrészt közgazdaságilag borzalom, de egy átlagfogyasztó számára, a hova tegyek … kategória, mert nekem meg jó. Ezért lehet remek szetteket beszerezni leárazott és korai szezon előtti akciók során. Akkor neked pedig ott a helyed, mert amit még egy hónapja áhítozva néztél a kirakatban, most ott figyel a % jel alatti polcon. Ragadd meg a lehetőséget, és szerezd be. Nem hülyéskedek, mert legtöbb esetben én is ilyenkor szerzek be pár dolgot, ami feltétlen szükséges a stílusos megjelenésemhez.

  Az egyik legnagyobb divat guru az instagram sztárok és „Pitti Uomo pávák” vezetője, azt mondta valahol, hogy legyen pár alap ruhadarabod, és azokat kombinálva elérheted a célod az elegáns megjelenés frontján. Milyen nagy igazság ez. Mert egy átlagos zakó, több darab és eltérő mintájú nyakkendővel, vagy disz zsebkendővel variálva ugyan az, de mégis más és más lesz. Vagy ott van a cipő, lehet két pár vagy három, mert legyen egy hétköznapi, egy sportosabb, egy elegáns, ha azt a cipőfűzők színének változtatásával dobod fel, máris úgy tűnik, új „csukáid” vannak. És mibe kerül egy – egy cipőfűző? …

  Mindennek az alapja, hogy amid van arra vigyázz, gondozd, és még ha a legegyszerűbb márka is, ha gondos odafigyeléssel kezeled, sokáig megőrzi frissességét. Láttam én már YSL öltönyt úgy kinézni, mint egy szakadt koldus hordta volna, mert a gazdája hagyta vasalatlan. Ellenkezőleg láttam, „no name” márkát úgy, mintha valami csoda lett volna, mert aki viselte figyelve a részletekre tudta, hogy oda kell rá figyelni. Persze a stílus kérdése ez is, mert az alapérték, hogy a stílus, ami bennünk lakik, érzékeli azt, hogy a szett, amit felvettünk igényli az odafigyelést. Ez pedig nem pénz kérdése!

 Pitti Uomo - Nickelson Wooster 

Hidd el, nem a levegőbe beszélek, nagyon sok férfi fordul hozzám, hogy abban segítsek, hogyha nincs is rászakadva a nemzeti bank, tudunk neki egy „komplett” együttest szerezni. Láss csodát, megoldottam. Az első lépcső az volt, hogy felismerte, kellene a változtatás. Igénye lett, aztán amint az igény átfordult abba, hogy ez már ne csak vágy legyen, hanem konkrétum, tudtam segíteni.

Neki nem kellett ... 

  Vissza a Gucci példához. Sajnos nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, pénzért megvették a stílust is, és grasszálnak fel és alá, borzalmasabbnál borzalmasabb outfitekben melyeket méregdrága holmikból dobtak magukra. Közben egy dolgot feledtek el, a stílus mag az ember, és az ember elveszett, mert „márkahordozó” lénnyé silányult. Te ne ess ebbe a hibába! Tudom a példák ragadósak, és ki ne szeretne „hetvenkedő katona” lenni. Nem kötelező az „instagram lények”, Bugattis autóiból kiugró pozőrök mintáját követni. Sőt! Légy mértékletesen elegáns, és visszafogottan stílusos, hidd, el te nyersz a napi csatában. A pénz és a stílus közötti összefüggésre ma ennyi jutott, remélem érthető voltam, közérthető. Inspirálódni ott a facebook, és az instagram felületem, a blog pedig a tumblr felületen is követhető.

Barátsággal: Tibor 

  Oké, a cím lopva ezer köszönet Karinthy Frigyesnek, aki a piros színekre kezdett nagyon furcsán nézni, és a vonatok csak úgy zakatoltak a fejében, végül – egy agydaganat – után megalkotta ezt a remekművet, amiben rögzítette, dokumentálta a vele történteket, a piros színek és a vonatok után, hogy jutott a műtőasztalra.

  Itt nem lesz ekkora ügy, de azért ne feledjük a humor a legjobb megoldás minden nekikeseredett pillanatban. Dobjunk még egy közhelyet ide, ha a szem a lékek tükre, akkor az enyém zöld, meg kissé hályogos. Hölgyeim és Uraim, de hogy jutottunk idáig? Tehetném fel a kérdést. Joggal.  Ez is egy stílus, és divatkérdés lesz, csak kicsit másként és máshogy. 

  Kezdjük a legelején, mert az egész azzal indult, hogy nem a hiúság vezérelt ( á, dehogy ), hogy megunva a lassan harmincvalahány évnyi szemüveghordást, és persze súlyosbítva a körülményeket, nem csak a távoli dolgok tűntek a homályba, hanem lassan már a klaviatúra billentyűi is. Szóval nem csak a „negyven felett minden nap egy ajándék”, vitt arra, hogy megunjam a napi, hol a szemüvegem megint játékot. Hanem az is, hogy lassan gátolt abban a munkában, amit végzek a szemem romlása. Milyen szép is ez a zakó, de milyen remek lenne, ha látnám is. „Az ott nyakkendő? Nem csak egy öv, rendben!”

  Úgy döntöttem, kössük össze a kellemeset a kellemetlennel, és végre tegyünk pontot az ügy végére. Legyen már szabad nekem is a strandokon rendes férfi módjára körbenézni, mit is hozott össze a nyári napsütés. Vagy éppen elegendő az is, hogyha rám köszön egy ismerős és ne adj isten nincs rajtam a szemüvegem, vissza is köszönjek úgy, hogy az ne tűnjék neki úgy, hogy ez miért ennyire „izé”. Hajrá kalandra fel, és nézzük, már ha látjuk, a neten mit írnak a lézeres szemműtekről.

  Olvastam ezeregy bejegyzést, és mind oda terelt, hogy legyen, aminek lennie kell, mert ha ennyi férfi kibírta, én sem lehetek gyáva „nyúl Béla”.  Ki is választottam a számomra szimpatikus (optikus) klinikát. Optimum Szemészeti Központ. „ A család szemésze” vagy a „Látás helye”. Avagy Ne bújj el a szemüveged mögé!  Kérve egy időpontot tőlük, felkészülve vártam a napot, hogy bele lessenek a szemem bogarába. Azért nem voltam akkor ennyire lírai, de most tudva merre van, az arra már bátrabb vagyok.

 Ki itt belépsz ... 

  Megérkezve a helyszínre, azért nem csak a belső tér az, ami megfogott, hanem más is, de ezt úriember módjára nem beszélném ki. Legyen annyi, aki még lát, annak sem kellemetlen az, amit ott fogadja, a recepció területére koncentrálva az összes látóideget. Már megint szexista vagyok!!!

  Kis adminisztráció után, ami persze szükséges vizsgálatok elkezdéséhez, máris kisvártatva egy széken találtam magam, ami előtt az általam már ismert tedd a fejed a gép elé, módszerrel belövik, hogy nem kamuztál arról mennyire vagy vaksi. Vagyis megmérik a látásod. Aztán jött az, amit még soha nem végeztek el rajtam, (van pár dolog azért ebből is) a szemnyomás mérés. Nem, nem nyomják ki a szemed. Itt még nem! Máskor sem, rossz vicc volt. Egy gép, ami egy pillantás alatt levegőt fúj a szemedre, oké nem fúj, rálő. Kissé olyan, mint amikor egy bogár megy a szemedbe, biciklizés, motorozás közben. 

  Ekkor azt gondolnád kész is vagy, de ne örülj előre ez még csak a kezdet! Jön a sötét szoba, és ott is fura gépekkel néznek bele a szemedbe, ezzel térképezve fel mi a sötét titkod. Mert mint írtam az elején a szem a lékek tükre. De talán nem csak a szobában van sötét, hanem ott is ahova benéztek. Néha olvasva vissza magam, hiszek is ezeknek a hozzászólóknak.  

  Mindezt kellemes körülmények és szakszerű segédlettel, mert ha annyira béna lennél, mint én, tudnád, hogy kell a segítség még itt is. Leültetnek és jön az első szemcsepp, amivel kábé olyan elszel, mint aki felszippantott valami „érdekeset” és a pupilláid kitágulnak a világra. Ekkor ismét, mérés, lövés és megint térképezés. Szemfenék vizsgálat. Ettől a szótól voltam nagyon cidris, mert mégis milyen az, amikor a szemed fenekét vizsgálják. Aztán kiderül, annyi az egész, hogy megint bevilágítanak a „sötét” fejedbe a szemeden keresztül.

  Minden tortúra véget ér egyszer. Ez is. Viszont eddig orvos nem látott, csak remek asszisztencia, aki végig vitt minden stáción. A gépek dolgoznak, kiértékelik azt, amit kell, és már a kész lelettel „megyen” tovább az ügy. (vagyis te). Ismét egy vizsgáló ahol egy mérhetetlenül kedves szakorvos vizsgál meg, jelen esetemben Dr Palotás Csilla, intézményvezető főorvos. A szokásos szemészeti vizsgálatok, merre a tába, mennyire ismered a számokat, illetve ismernéd, ha el tudnád olvasni. Mint kiderült én már nem csak abban vagyok rossz, hogy nem az arcomhoz illő keretet viselek, hanem abban is, hogy a kereten belül a lencse sem jó. Vagyis romlott megint a szemem. Majd a műtétről kezd beszélni a doktornő, arról, hogy nekünk negyven felett már az a jobb, ha a korrekciót az egyik szemen végzik el, mert a másik lesz a közel látásban segítségre, amihez persze azért kell szemüveg. "Öreg szemed van." Vgy. Öreg, szemed van? Viszont a távollátót, ami nálam a legrosszabb, eldobhatom. Ja kvázi … Mert azért nem annyira kék az ég felettünk, és nem tűzoltómajális minden napunk.

  Aztán ismét egy kis szemcsepp, amikor már végképp úgy nézel ki, mint Drakula gróf és úgy látsz, mint öreganyám a hetvenedik szülinapján, amikor a kis unokát a kutyának nézte, és csontot dobott neki. Megint fél óra és megint egy szemnyomás mérés, szemfenék vizsgálat és a végén dobpergés, mert jön az ítélethirdetés. Ismét a doktori kezek közé kerülsz.

  Itt egy ponton elér az őszinteség és a most már minden mindegy állapot, csak már legyek túl rajta. Pedig semmi rossz, kellemetlen, félelmetes és fájdalmas nem volt. Ami viszont jobban fáj, mint bármi más, a realitás, ami mint egy dübörgő vonat érkezik, és nem tehetsz, mást felszállsz rá. Ez a vonat már csak ilyen, erre nem lehet nem felszállni.

Az orvos közli a tényeket. Önnek nyílt zugú zöld hályog van mindkét szemén. Egykor a nyílt zugokról egészen más asszociáció jutott eszembe, de ez most nem annyira kellemes. Mert beteg vagy. Glaucoma! Egyezzünk ki egy döntetlenben?! Nem lehetne?

  De, csak ahhoz kell még egy pár vizsgálat, és még mázlim is van, mert a szemfenék vizsgálat egész rendben találta a szemem ér és egyéb számomra fura szavakkal illetett állapotát, meg még időben mentem el, talán érezve valamit. Folyt.Köv. mert a „The End” közel sincs itt, és a  „happy” meg el is marad.  

  Konklúzió, mert van. Kedves negyvenes férfi társaim, és persze nem csak ők, legyetek jók és negyvenet elérve, ne csak a drogériákban kapható „nagyon szexi” olvasó szemüvegek után kapkodjatok. Meg a szokásos „a megint kellene egy új keret” hatására, mert az a divat csak halad, legyen látás vizsgálat!      Vegyétek ti is a fáradságot, és menjetek el egy komplett kivizsgálásra, mert a szemetek világa múlhat rajta. Nem vicc, ugyan a zárt zúg és nyílt zugok világa valóban „izgató” lehet, de nem a szemedben. Az pedig a blog következő része lesz, mi a megoldás a hasonló korban felfedezett glaukocomával. Mert van remény, és van rés a pajzson. A szép dolgok nem lesznek tűnő pillanatok.

Mert ugye, hogy ugye!? 

  Kövess a facebook oldalon, vagy az instagram felületen, a YouTube pedig mozgásba hozza a stílust, és a divatot. A blog tumblr felületen is elérhető!

Barátsággal: Tibor 

  Tudom, utálod, tudom nem igazán a szíved csücske, de hidd el, nem baj ha van egy vagy két vagy sok nyakkendőd.

  Mutatom az idén tavasszal mi lesz a sláger, és miért jó, ha színesben nyomod. Minden, ami a csokorról, és a meg szokott nyakbavalóról tudnod kellene.

  Minden szettet fel tud dobni, egy jó nyakkendő, még ha az nyűgös dolognak látszik, de ha egyszer megszeretetd, nem tudsz tőle szabadulni. Nem csak formális viselet kötelező darabja ez, és nem leszel főúr a sarki étteremből, ha propeller van a nyakadban. Néhány képes példa és máris máshogy látod a világot a ezzel a haszontalan kiegészítővel.

  Feledd el a ballagások, az esküvők, a nagyi szülinapján és a temetéseken viselt kötelező darabokat, és vedd úgy, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, ha férfi vagy.

                  Mert a propeller sem ment ki a divatból! 

  Nem biztos az, hogy a kötöttség szabja meg, mit viselj a nyakkendőd mellé, mert a szabályok régen a sutba lettek dobva. A nyakkendő lehet ugyan abból az anyagból, mint a „díszzsepi” amit a zakód felső zsebébe gyűrtél.

                             Viszont jobban mutat ha eltérő! 

A formális ( business ) outfit, unalama. 

Amikor formát bontottunk. 

​A készlet ami rendben van a gardróbban. Fontos, hogy ne csomózva, "majd jó lesz megint" módján rakd el. A nyakkendő is igényli, hogy foglalkozzanak vele. 

  Mára ennyit, és tudod: facebook, istagram, YouTube, tumblr! 

Barátsággal: Tibor 

  Már több alkalommal kifejtettem, hogy a férfiöltözködés legtöbb esetben a praktikum, és a vélt kényelem sikamlós jegén csúszik el.  Mert nem én találtam ki, de a praktikum, és a divat , nem igazán jár kéz a kézben. A nadrág nem biztos, hogy attól lesz szép, ha trottyos a szára, a zakó, ha három mérettel nagyobb ronda, az ing ha bő olyan mint a kutya vacsorája. Pedig legtöbb esetben ezekkel a stílus problémákkal találkozunk, csupán egy sétát kell tenni valamelyik nagyvárosunk utcáján. Van még több gond is, de mára azokat hagyjuk, ez is épp elég lesz. 

  Koncentráljunk a zakóra, semmi más ne vonja el a szemünket, (övtartó, és az öv hiánya… ) . Ez a zakó méretben pont megfelelő. Nem nagyobb több számmal, nem az az érzése az embernek, “hogy nini a Józsi megint a nagyfater öltönyét vette fel”, mert az sajátja épp valahol elkavarodott. A zakó szabálya nagyon egyszerű, a mellkas és a begombolt zakó közé, az ökölbe szorított kezünknek pont be kell férnie. Ennél még szűkebb fazonok jönnek divatba, de ha nem akarunk a sodrással haladni, és nem is érezzük jól magukat benne, nem fontos az extra slimet erőltetni, nem beszélve arról, hogy az is tud „baromi” hülyén mutatni, még soványabb alkaton is.

 Dupla soros zakó, és öltöny esetében ez még hatványozottabban igaz, mert azt leülve is begombolt állapotban illik hordani. Ami azt jelenti, ha túl nagy, bő, tág nagyon csúnya látvány, mint álló, mint ülő helyzetben. Sőt fekve is. ( Amúgy a nagyon szűkített, viselhetetlen lenne ebben a fazonban. )

 A cipőt, most ne kritizáld, mert tudom "mamusz" lesz belőle, mire a végre érünk. 

  A nadrág hossza neuralgikus pont. Nagyban függ a szabásától, és a hozzá viselt cipőtől is. Az arány itt is fontos. Ha túl hosszú, “trottyos” lesz. Ha túl rövid idétlen. A fenti kép, egy pont megfelelően beállított hossz látható. Persze itt a cipő is beleszólt, mert egy loafer esetében a hosszabb szár nem hozza ki a cipő eredetiségét. Nadrág hossz egyfajta optikai tuning is lehet, mert ha túl hosszúra hagyjuk, összenyomja a viselőjét. Amoylan harmonika redős lesz.  Ezt tapasztalatból mondom, mert én egy ponton megálltam a növésben, és ez elég hamar bekövetkezett. Alacsonyabb méretűek esetében egy slim fit nadrág, rövidebb szárral adhat plusz centiket, persze csak a szemeket megcsalva. 

 A casual, (nem formlis) szettek esetében még szabadabb a korszellem, mert egy slim farmer, vagy egy chino nadrág még egy két felhajtással is dob a viselőjén. Persze ez nem az üzleti modell. Szigorúan javasolt szabadidős tevékenységre korlátozva viselni.

  Az ing mérete. Itt is alap, hogy a túlméretezett forma ellentétes hatást ér el. Tudom, mert sok férfitársam fordul hozzám, hogy segítsek neki akár az ing kiválasztásában, nem kedveli, amikor azaz érzése “bezárták” az ingébe. Pedig ez nem igaz, ha az ing mérete passzol, hossz és nyakméretben, már csak a szabása lehet eltérő. A mára ismét divatba hozott slim szabás, sokak esetében okozza ezt a “börtön” érzést. Hajajj idén még az extra szűkített is bejött, mint látvány elem. Ilyenkor azt javaslom, ha nem szereti, nem kell erőltetni, de nem azt jelenti, hogy akkor egy lepedőt vegyem meg, vagy fel magára. A regular fit pont az a megoldás, ami átmenet ebben a kérdésben. Itt megint ügyelni kell a pontos karhossz, és nyakméret kiválasztására. A megfelelő méret az, ami nem lesz hosszú karban, és nem okoz bő, lötyögő érzést. A nadrágba gyűrve nem “öblösödik ki”, nem borul rá az övre. 

   Tudom nehéz dolgok ezek, és mint mindenben itt is a megszokás, és a rossz beidegződásek,- "anya mondta, hogy így jó"-, miatt idegenkedünk tőle. Viszont higgyük el, ha egyszer valaki rendesen belövi a méretünket, nem csalódunk.  Megigazítja a nadrág hosszát, a zakó méretét, és az ingünk simulását, egész más érzést hoz, amikor viselni kezdjük őket. Számos példa igazolja, hogy más lett a "férfi" ha valóban helyre tették, nem csak "úgy", hanem méretében is.   

Tetszett, amit itt olvastál? Gyere a facebook, instagram, tumblr és YouTube csatornámra kedvelj, kövess, olvass és nézz ott is. 

Barátsággal: Tibor